Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-25 / 71. szám
6 “”kMMíU> 1971. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK Nem Nagymarosról telepítik ki a gépgyárat! Keddi számunkban megírtuk, hogy a Dunakanyarba nem szabad ipari üzemeket telepíteni, sőt azokat is kitelepítik onnan, amelyek zavarják az idegenforgalmat. Példaként említettük o nagymarosi gépgyárat. Sok nagymarosi olvasónk félreértette közlésünket. Ezért most nyomatékosan leírjuk, nem a község területéről telepítik el a gyárat, csaik a jelenlegi, nagy idegenforgalmú helyéről! ÁRUGRÁS — Három längest kérek. A ceglédi Szabadság téri lángossütő házikó előtt szokás szerint felsorakoznak a vevők. Scrceg a zsír, szép barna-piros, ropogós lángos kerül a papírba. — Még hatvan fillért tessék adni. — Három lángos az három forint harminc fillér, mentegetődzik meglepetten a vevő. — Tessék elolvasni, itta módosítás. Nem egy forint tíz, hanem egy forint harminc a lángos. Valóban a házikó oldalán — a régi ár mellett —, ott az új is. A vevő fanyalogva, de viszi a lángosait. A sorból négyen távoznak. Nem d tik: hogy lehet ez? Nem drágább a liszt, sem a zsír, sem az olaj. A lángos sem nagyobb: mióta ez a kis bolt ott áll, egy forint tíz fillér volt az ára. A bolt jó forgalmú, nífc szerű falatozóhely a városban. Sok kicsi sokra megy alapon, nem túlzás ez a majd’ húszszázalékos árugrás? (—) Rakodókat és raktári kiadókat azonnali belépésre felveszünk. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX. t/lola u. 45. Nemcsak a „kívánságlistát" nyújtották be Nyolcmilliós munkát végzett Albertirsa lakossága Albertirsa nemrég nagyközség lett. Ezt a rangot nemcsak azért kapta, mert a járás második legnépesebb települése, hanem a gondos községfejlesztő munkáért is, amelyet az utóbbi esztendőkben végeztek. 1907-ben, amikor a választások előtt hatvannyolc jelölőgyűlést tartottak, ezeken a fórumokon a felszólalók elmondták, milyen, kommunális, ellátási, szolgáltató és egyéb igényeket kellene mielőbb kielégíteni Akkor mindezt feljegyezték s az ésszerűség — és az anyagi lehetőség — figyelembevételével hozzáfogtak a jogos igények kielégítéséhez. Akkor 65 kilométer járda építését kérték az albertór- saiak. A község belterületén levő földutakat a termelőszövetkezet társadalmi munkában tartja karban. A Gerje-csa- tornán indokolt volt kát híd újjáépítése. Erre is sor került, hétszázezer forintot költöttek rá. A külterületen lakók régi kérése volt a villanyhálózat kiépítése. A sűrűbben lakott részeken ez megtörtént. A kora hajnalban és késő este bejáró munkások kérelmére a Vasút utcában korszerűsítették a közvilágítást. Több választókerület lakói kutak fúrását kérték. Ezt a kérést abból a megfontolásból kiindulva utasította el a tanács, hogy a IV. ötéves terv idején megépül az ivóvízhálózat, ezért kár lett volna többletkiadást vállalni. Elkészült az új iparcikkáruház, az Újtelepen és a Szabadság-telepen ebben az évben megnyílik egy- egy bolt. A Bács megyei ÁÉV kubikosokat és betanított segédmunkásokat vesz fel állandó munkára, ceglédi és nagykőrösi épitkeiésekre. Jelentkezni lehet a Bács megyei A EV építésvezetőségén Cegléd, Táncsics M. u. 4—6., Nagykőrös, 266. lakásépítkezés, Gyopár u. 1, A CEMENT-ÉS MÉSZMŰVEK VÁCI GYÁRA (DCM) az 1971-1972-es tanévre gépszerelő (lakatos) villanyszerelő elektroműszerész (érettségizett) csőszerelő (berendezésszerelő) hegesztő szakmunkástanulókat szerződtek Jelentkezés o gyár munkaügyi csoportjánál. (Ügyintéző: Lajtai) A művelődési viszonyokon is javítani kellett. 1969 őszén, a nagyközség feszabadulásának negyedszázados évfordulóján adták át a felújított művelődési házat, önálló saját épületben helyezték el a minden igényt kielégítő könyvtárat. Az iskolai oktatás zavartalansága érdekében a Tessedik iskolában politechnikai műhelyt építettek, és felújították a meglevő épületet. Javult az egészségügyi ellátás: két orvoslakást vásároltak, és új rendelő épült. Fölépiilt a modern tűzoltó- szertár, a Törekvés Sportegyesület öltözőt és klub- helyiséget épített. A lövészsport fellendítését szolgálja a most készülő lőtér. A feladatok végrehajtásához a lakosság több mint nyolcmillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. Mindez azt bizonyítja, hogy az albertírsaiak nemcsak a „kívánságlistát” nyújtották be, hanem maguk is tevékeny részesei voltak községük fejlesztésének. Ehhez hasonló szorgalomra lesz szükség a IV. ötéves terv feladatainak valóra válásában is. (t.) Új tehervagonok Az idén 3 ezer 15—20 tonnás vasúti teherkocsit selejtez ki a MÁV és helyette 3550 — általában 30 tonnásat vásárol. A magyar—indiai hosszú lejáratú kereskedelmi és fizetési megállapodás keretében idén ezer indiai vasúti tehergépkocsival gyarapszik a MÁV kocsiparkja. A többi új kéttengelyes kocsi közül Romániában készül 1300, Csehszlovákiában 400, Jugoszláviában 500, Székesfehérváron pedig 300. Bulgáriától 50 négytengelyes kocsit rendeltek, ezek 60 tonna befogadóképességűek. — A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárába rendezett tegnap tanulmányutat a Gépipari Tudományos Egyesület. TAVASZ A VIZEN MTI foto: Kozák Albert Az utolsó levél Perczel Mór unokájával leveleztek a kecskés-csárdái úttörők A kecskés-csárda: iskolában működik a Perczel Mór úttörő- csapat. Évekkel ezelőtt olvasták az újságban a kisdiákok, hogy még él a legendás hírű negyvennyolcas tábornok unokája, Perczel Olivér. A gyerekek örültek, hogy csapatuk névadójának rokonára bukkantak, ráadásul olyan ember személyében, aki maga is nyugalmazott tábornok, birtokában vannak a hős nagyapa leveled, egykori használati tárgyai, amelyek a leszármazottak számára ereklyék. A Fecske őrs tagjai elhatározták, levelet írnak az agg unokának. így jutott el a kecs- kés-csárdaiak kérése a nyolcvan éven felüli aggastyánhoz: szeretnének minél többet tudni a negyvennyolcas nagyapáról, írjon róla Perczel Olivér. Az évek során több levelet váltottak öreg barátjukkal. A legutóbbi borítékot nemrég hozta a postás. A gyerekek könnyes szomorúsággal olvasták. Fekete szegélyű papírlap hullt ki a borítékból, egy gyászjelentés, amely tudatta, hogy Perczel Olivér 86 éves korában elhunyt. Felesége, Adrian néni kedves sorai szolgáltak felvilágosítással: az idős ember halála előtt, betegágyán mondta tollba a vitéz negyvennyolcas ősről mindazt, amire a gyerekek kiváncsiak lehettek. A három sűrűn telegépelt oldal több olyan adatot tartalmaz, amelyet kevesen ismernek. Szó esik a levélben az emig- rációs évekről, arról is, hogy nagyapja olyan neves emberekkel állt levelezésben, mint Hugo Victor, Marx, III. Napóleon és — természetesen — Kossuth. A gyerekek valami tárgyi emléket is szerettek volna kapni, erre azonban nem kerülhetett sor. A Perczel-hagya- ték részben a szekszárdi múzeumba, részben az Országos Széchényi Könyvtár birtokába került. Perczel Olivér nagyapjáról szóló leveleit büszkén őrzik a kecskés-csárdái iskolások. (tamasi) Az igazi sztriptíz Én láttam Párizsban sztriptízt, Londonban, Bécs- ben, de egyik se nyűgözött le any- nyira, mint ez itt, Pesten. Igen, igen, nincs tévedésről szó. Pesten. S velem együtt a társaság többi tagja is valóságos extázisba esett. Pedig itt volt Pimpó bácsi, a szobrász, őt aztán nem lehetett becsapni, holmi féligse idomokkal. Azután Artúr, a női tomászedző, esküdt ellensége minden kacska mozdulatnak, darabos kéz-láb 16- gá zásnak. De — nagy szó — még a nőik is odavoltak, pedig ők igazán árgus szemekkel figyelik, hogy vannak nemtestvéreik eleresztve, lötyög-e a bőrben a hús, vagy feszes takarója a teltidomú nőd testnek. És egyre közeledett a finálé! Az alabástrom kéz, akárha Salome fátyla lenne, hán- totta le az amúgy- is áttetsző selyem- kombinét. Önfeledt taps csattant fel. Már csak tenyérnyi kis nadrág volt rajta, ruhadarabnak alig nevezhető valami. Majd az se! S ott állít a hölgy, a megbűvöltek félkörében, maga is elbűvölve a sikertől, s mint aki transzba esett, táncot lejtve a ruhadarabok fölött, felkiáltott! — Ti terült! Titerült! Edédül vetkőztem le! Ana nélkül, teljesen egyedül. így volt. Anikó alig múlt hároméves, és a fürdő előtt, először életében teljesen egyedül vetkőzött le. Óriási szám volt! S még az sem rontotta le a hatást, hogy a kádba már az anyja tette be. N. S. J. Megfontolt szándékkal 3. Aí őrmester csak nehezen tudta tartani a rendet; sokan felmásztak a kerítésre (egy helyt be is dőlt), bementek az udvarba, úgy kellett kiterelgetni a bámészkodókat, mert távolról nem adtak a szóra. Késő éjszakáig ott tolongtak az emberek Marónék háza előtt; ezen az estén N. lakóit nem érdekelte a televízió, s nem igyekeztek az ágyba. Zsibongtak, szömyülködtek, várakoztak, mintha valami véres dráma szünetében volnának. Előbb hihetetlen volt, ami történt; később megmagyarázhatatlan. — Derék, szép asszony volt! — ismételgették egymásnak. — És megölték azt a szép asszonyt! — Krisztusom! Hogy engedhetted? Valaki magyarázóén: — Hallottam, ahogy mondta a rendőr egy elválnék: ismeretlen tettes! — Ne féljen, majd megtalálják! — Mit mond? Másünnen jött a gyilkos? — Uram! —rémüldözött egy asszony. — Gyilkos járt a faluban! — Sokat ér az már, ha megfogják is, sokat használ az már — mondta egy öreg. — Kötelet kap! — Sokat ér az is — legyintett az öreg. A tömegben arrébb egy fekete ruhás, sovány öregasszony sirdogálva magyarázta: — Hétfőn este együtt jöttünk a buszon, a kilencórási- val. Mellette ültem. Még ő vi1 gasztalt engem, nem kell rnár az elmúlton töprenkedni, ilyen az élet, hogy akinek írva van, annak menni kell. így mondta szegény: akinek írva van ... Hótomig nem felejtem eh Istenem, istenem; most ehol van kiterítve!... (Az asszonyt özvegy Káló Sándornénak hívták. A gyilkosság előtt egy hónappal halt meg az ura rákban. A temetésén Maronné is részt vett. Amint később kiderült, Káló- né volt az utolsó, aki a „cuk- rásadásnét” életben látta. Hat hónap múlva az ügy tárgyalására is beidézték a H. megyei bíróságra. ö bizonyította, hogy Maronné hétfőn este 9 órakor még élt, s ezzel megerősítette az orvosszaikértői véleményt, a halál ugyanezen a napon, körülbelül 22 és 23 óra között állt be. Továbbá tanúsította azt is, hogy az asszony nyugodt volt, idegesség nem látszott rajta. Kálóné a tárgyaláson is sárdogált. Egyike volt azoknak a tanúknak — összesen hatvanét hallgattak ki —, álcákról dr. Bognár tanácsvezető bíró azt mondta a tárgyalás egyik szünetében egy fiatal újságírónak: „ők az én szorgalmas kis hangyáim, akik morzsánként hordják össze az igazságot”.) N. példásan békés község; sosem voltak hírhedt bácskácsai; a bálok, labdarúgómérkőzések botrányok nélkül zajlottak le régen is, most is. Ez a nyugodt, biztonságos közállapot akkor sem változott meg, amikor a férfinép jelentős hányada ingázó olajbányász lett. A távol dolgozó munkások nem isszák el a fizetésüket útközben hazafelé (mint azoknak a hírhedt munkásvonatoknak az utasai, amelyek a homokvidék és a főváros között közlekednek!), nem verekednek a kocsmában szombat-vasárnapomként, hanem szabad idejüket a családjukkal töltik. Érthető hát, hogy a bűnügy különös erővel hatott a kedélyekre. Ilyen, vagy ehhez hasonló esetre a legöregebbek sem emlékeztek. Rendkívüli halál többnyire balesetekből adódott, de ez sem nagy számban (évente egy, vagy még annyi sem), s nagy néha előfordult egy-egy öngyilkosság. (Az öngyilkosok kivétel nélkül akasztották magukat, s minden esetben a padláson.) Ezek a — még oly ritka — szerencsétlenségeit, öngyilkosságok is éppen eléggé megbolygatták a közésg hangulatát; az emberek napokig, hetekig, hónapokig nem tudtak napirendre térni fölöttük. Sokan még ma — évek múltán is — így kezdik gyakran az emlékeit: „Abban az esztendőben történt, amikor szegény Maron Lajcsi feleségét meggyilkolták...” A rendőrség hamar elfogta a gyilkost, s mégcsak nem is kellett hozzá bravúros nyomozás. A nyomozók figyelmét az első pillanatokban felkeltette az áldozat családjának egyik tagja, aki, egyedül a családban, büntetett előéletű volt: Miklós László, a ? 'aronné nővérének elvált férje, aki E. városban élt. A gyanút csak fokozta, hogy a gyilkosság utáni napokban nem találták a lakásán, senki sem tudott róla semmit: továbbá, hogy a munkahelyén a sikkasztásról is tudomást szereztek. A rr> agyéi rendőrkapitányság nyomozótisztje Miklós elvált feleségét is felkereste. Az asszony ekkor már tudott a húga haláláról, de amikor a tiszt a volt férjéről kezdte faggatni, újra hisztériás zokogásba tört ki. — Miért lett ilyen Ideges, asszonyom? — kérdezte a nyomozó. — Csak nem gondolja, hogy a férje a tettes? — Én nem gondolom, kérem — mondta az asszony —, én tudom. Miklós László ellen elfogatási parancsot adtak ki, s néhány nap múlva le is tartóztatták, amikor hazatért E. városbeli lakására. A gyilkosságot először tagadta, de azt beismerte, hogy Maróiménál járt, s hogy pénzt kért tőle. Később arról is vallomást tett, hogy szóváltás történt közte és az asszony között, sőt, meg is ütötte az asszonyt, de (mint vallotta) olyan feldúlt állapotba került, hogy többre nem emlékezik. Maronné pontosan három nappal azután halt meg, hogy Miklós László csalás-sikkasztás ügyére E. város építőipari vállalatánál lény derült. A gyilkos nem talált pénzt. Miklós László hat hónappal később, a tárgyaláson tudta meg, hogy hiába is rendezte volna a sikkasztás anyagi részét, a vállalat így is, úgy is feljelentette. Ekkor elvesztette minden erejét, felhagyott minden védekezéssel A bíróság halálos ítéletet hozott. A tárgyalások során a csalásról csak annyiban esett szó, amennyiben ez a különös kegyetlenséggel elkövetett szándékos emberölés bűntettét motiválta. Miklós Lászlón a halálos ítéletet egy évvel a gyilkosság után végrehajtották. D. Kiss János
