Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-24 / 70. szám
6 mi «r«w k/úrfap 1971. MÁRCIUS 24., SZERDA JEGYZET Italfogyasztás és haszonkulcs A napisajtóban ilyesmit olvasok állandóan: ...a garázda cselekmények 60—70 százalékát ittasan követik el... a garázda tettek elkövetőinek 90 százaléka szórakozóhelyről távozva, vagy ott okoz botrányt... a közlekedési balesetek tetemes százalékát, a válások jó részét, a legkülönfélébb súlyos betegségek nagy hányadát, a gyermektartásdíj tartós nemfizetését, a kiskorúak bűntetteit, a gyermekek állami gondozásba- vételének nagy részét... — mindez az iszákosságnak köszönhető. A vendéglátóiparban tíz év alatt 55,21 százalékkal nőtt az italforgalom. Másfélszer any- nyit vedel az ország! Már kettőt sem kell lépni érte: zöldségboltok, tejcsarnokok, virágpavilonok is tartanak szeszesitalt. Vívmány, hogy egy panaszlevélre azt válaszolja az Utasellátó: kivonta a forgalomból a virágpavilonok árusította szeszesitalt. Virág és ital mindeddig csak borvirágként került egymással közelségbe. Maholnap méteráruboltban, könyvtárban, cipőüzletben is vásárolható szeszes: taL Múlt héten égy takaros kis falu főutcáján szó szerint beestem egy falatozónak álcázott talponállóba. Meg egy különös számtanra utaló beruházásba : kisközség, 300 lakos, 500 ezer forint italboltépítésre. Nemrég egy Pest közeli, várossá előléptetett volt községben panaszkodtak a könnyebben tárolható és eladható szeszesital-árusítás előtérbe helyezéséről. Vagy két éve kérte egy Pest környéki üzem vezetősége a kiskereskedelmi vállalatot: konzumboltjába szeszt ne szállítson. így lett. Rövidesen feltűnt, hogy kiborulnak az öltözőszekrények, a ruhákat kívül akasztják fel, mert nem férnek el. A munkások a lakóhelyükön szerezték be az italt, az üres üvegek megtöltötték az öltözőszekrényeket... Ellenkező előjelű történet: egy Pest közeli üzem talponállójából egy időben rendszeresen a mentők vitték el az eszméletlenül berúgott embereket. A vezetőség mégis kérte: továbbra is kell az ital, máskülönben a munkások faképnél hagyják a gyárat. Aki inni akar, úgyis iszik? Nem azon múlik, tilos-e, elérhető-e, aki nem iszákos, afelől ott kelletheti magát névnapi csokrok, joghurtosüve- gek, leveszöldség mellett? Ez így nem igaz. De az igaz, hogy nemcsak a szeszcentrikus üzletpolitikán múlik. Nemcsak azon múlik, hogy sok az elérhető szesz. Azon is múlik, hogy kevés az elérhető más. Vannak rétegek, ha nem valljuk be, akkor is, amelyeknek semmi más nem kell a munka után, mint a szesz. A „fekete vonat” és egyebek tanúsítják, hogy így van. Vannak rétegele, amelyekkel csak az italt forgalmazó szektorok foglalkoznak szívós kitartással. Talán azért vált ilyen agyonkoptatott, már-már szalma- cséplésnek látszó témává az italozás — mert könnyebb agyonkommentálni, mint fölcserélni valami értelmesebbel. Ha közgazdász lennék, kiszámítanám, megvonnám az iszákosság minden oldalú, igenis dialektikus és átfogó gazdasági mérlegét. Mert rövidlátás csak a közvetlen hasznot — és csak az iszákosság jelenségét nézni. Balesetek, amelyek a munkáltató üzemeknek, az állami biztosítónak okoznak kárt, betegségek, amelyek táppénz-gyógyszer- kórház költségei az SZTK-ra hárulnak, felfedett (és soha ki nem derülő) gazdasági bűntettek, a selejtmunka, megromlott munkamorál okozta anyagi károk: ezek és következményük messze túlmutat az italozás morális vonatkozásain. |alán azért szalmacséplés minden kommentár, fi- ___ gyelmeztetés, szemléltetés — mert a téma mindig belterjesen vetődik fel, csak egyik oldalát tárva szem elé. Ha végre lemérnénk, minden morális vonatkozást mellőzve, száraz anyagi szemszögből: vajon igazán olyan nagy-e az italforgalmazás haszonkulcsa népgazdasági szinten — félő, hogy deficites lenne a mérleg. (pere li) DUNAKESZI Lakást építenek a fiatalok Érmék, pénzek, jelvények A ceglédi Kossuth Művelődési Ház éremgyűjtőklubjában valóságos börze alakult ki vasárnaponként a csereberélők között. Idősek, fiatalok szívesen keresik fel a klubot. Egy- egy alkalommal harmincnegyven féltve őrzött kincs cserél gazdát, köztük régi pénzek és jelvények is. Gépesített szőlőtermesztés Gépesítik a szőlőtermesztést az abonyi Súgván Endre Termelőszövetkezetben. Hatvan- holdnyi borszőlőjüktől tíz vagon termést várnak. Termésüket a pincegazdaságban bérmunkában dolgoztatják fel. Évente 40 — 45 ezer sertést hizlalnak Közös hizlaldát építenek Csentöben A Nagykőrösi Állami Gazdaság eredményesen zárta az évet A Nagykőrösi Állami Gazdaság központjában a múlt évi eredményekről és az idei célkitűzésekről beszélgettünk Kirchknopf László igazgatóval. — Az 1970-es esztendőt a szeszélyes időjárás ellenére eredményesen zártuk — mondotta. — A dolgozók részesedése előreláthatólag azonos lesz a tavalyival. Múlt évi eredményeink közül a leginkább figyelemre méltó, hogy szarvasmarha-állományunk Az elmúlt héten tartotta alakuló ülését a József Attila Művelődési Központ színház- termében a dunakeszi ifjúsági lakásépítő szövetkezet. Az építőszövetkezet a házgyár, a konzervgyár, valamint a járműjavító KISZ-szervezetének kezdeményezésére jött létre. A telepen a lakáspolitikai irányelveknek megfelelően épülő 96 két és fél szobás komfortos lakás várhatóan 1972. december 31-re készül el. E-302-es kotrógépre vizsgázott gépkezelőt és kenőt, vizsgázott kompresszorkezelőt, könnyűgépkezelőt, szakvizsgózott ív- és lánghegesztőt, nehézgépekhez szerelőt, dömpervezetőt, gépkocsiszerelót, rakodómunkásokat, raktári kiadókat; kőműves, ács, asztalos, villanyszerelő tetőfedő, bádogos, lágyszigetelő, diszműbádogos. parkettás, festő, víz-fűtésszerelő, épület- és géplakatos szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), éjjeliőröket, takarítónőket AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZÜNK Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola utca 45. Keilen az esőben Foto: Gárdos t-bc-mentesítését befejeztük. Ez exportlehetőséget és magasabb tejárakat biztosít részünkre. Teljesen megoldottuk továbbá a kukorica gépi betakarítását, szárítását és értékesítését. — Elégedettek vagyunk az Ausztriából hozott üszőkkel. Az eddigi borjúszaporulat 187. Az istállóátlag napi 10 liter tej, de vannak olyan tehenek is, amelyek naponta 27 litert adnak. Őszi gabonavetéseinket a száraz ősz és a téli fagyok nagyon megviselték. Jó május kellene, hogy a károsodást kiheverjék. — A Ceglédi Állami Tangazdasággal sertéshizlalási szerződést kötöttünk. Hizlaldát építünk közösen Csemő- ben, ahol évente 40—45 ezer sertést hizlalunk meg. A szőlőben és gyümölcsfákban keletkezett téli karokat szakembereink most mérik fel. — Vannak-e munkaerőgondjaik? — Sokat javult a helyzet. 1970-ben új fiatal munkások, — férfink és nők jöttek hozzánk. Igyekszünk részükre kulturált munka- és lakáskörülményeket biztosítani. Jószággondozónknak például kélszoba-konyhás lakást építünk, villannyal, vízvezetékkel. A külterületen élő dolgozóink most már nincsenek elszigetelve a világtól Van kinn jól felszerelt bolt, presszó, gyakori autóbusz a városba. Hetenként háromszor az orvos is kint rendel, és a tanyai rendelőben még a fogakat is rendbe hozzák. (kopa) Remenyik emlékére Remenyik Zsigmond a Heves megyei Dormánd községből indult el írói pályáján, és több művében megörökítette szülőfalujának életét, a hevesi táj szépségét. A neves író emlékének ápolásában a fiatalok járnak az élen. A KISZ- szervezet ifjúsági klubja Remenyik Zsigmond nevét vette fel, s a fiatalok kezdeményezésére utcát is elneveztek a község fiáról. A fiatalok most elhatározták, hogy Remenyik szobát rendeznek be a községben. Itt kiállítják az író fennmaradt kéziratait, nyomtatásban megjelent írásait és az emlékét őrző egyéb dokumentumokat. Ezeréves töredékleletek > Kora vaskori bronzlelet került elő a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet tehenészeti telepének építésénél A szövetkezet építőbrigádja kilencven centi mélyen találta meg az időszámításunk előtti kb. 900—1000 évvel ezelőtt használt durva cserépedényt, amelyben 119 darabból álló bronzeszköz-töredékre bukkantak. A lelet — ősi bronzműves által összegyűjtött beöntésre váró sarlók, kések, fokosok, balták, fűrészek, kardok, karperecek, bronzövek, különféle méretű öntőrögök és egy bronzpáncél darabjaiból áll. A töredékek a debreceni Déri Múzeumba kerültek. Megfontolt szándékkal 2. A fiatalasszony szaporán bólongatott, felőle elszálltak a viharfelhők. (Semmi rosszra nem gondoltam — magyarázta később az elnök —, sőt, nem is nagyon izgatott a dolog. Hát aztán, egyszer nem nyit ki a cukrászda! Különösebben nem érdekelt.) Másnap reggel kilenckor a fiatalasszony egyedül nyitott be az elnöki irodába. Izgatott volt, s alig jött beljebb az ajtónál. Az elnöknek ebben a pillanatban jutott eszébe a cukrászda. Meglepődött, hogy most is egyedül látja a fiatal- asszonyt — Még mindig nem jött Rózsi nénéd? — Nem. Az este még tíz órakor is át volt náluk a párom, én meg már hajnal óta keresem. Még a gyereket is vittem magammal reggel amíg anyám nem jött... Áz elnök értetlenül hallgatta. Nem volt dühös, csak tanácstalan. — Nincs más hátra. Juci — mondta végül —, feltörjük a lakást. A fiatalasszony i rémülten nézett rá, a férfi felállt és megismételte: — Feltörjük a lakást, hátha ott lesz a kulcs Te kinyitsz, majdcsak előkerül tán Rózsi nénéd is. így lesz! Leüzent a javítóműhelybe egy lakatosnak, hogy feszítő szerszámmal, egyébbel menjen a Maronék házához és várjon ott rájuk. — Te is legyél ott' — mondta Jucinak. Ő meg felment a tanácshoz. A bizottság pontosan háromnegyed tizenegykor lépett a Maronék udvarába. Két hivatalos személy kísérte a földművesszövetkezeti elnököt: egyik a tanácstitkár volt, a másik a körzeti rendőrőrs parancsnoka, egy fiatal őrmester, aki nemrég került N-be. A lakatos és Juci már ott ácsorogtak a kapu előtt, amikor a bizottság odaért. Szótlanul sorakoztak be a kapun, majd a lakás ajtaja előtt megálltak, kicsit tétováztak. Nagy vita előzte meg, mig idáig eljutottak és a tanácstitkár (aki egyéként egyszer már megadta magát és papírokat, bélyegzőt is hozott, hogy hivatalos jegyzőkönyvet is készítsenek a lakásfeltörésről) most újra aggályoskodni kezdett. — Nincs mese — mondta végül a földművesszövetkezeti elnök —, a boltnak menni kell! Már így is kiesett a tegnapi bevétel. Az ember oda van, olajbányász! Ki találja meg? Szólt a laikatosnak hogy kezdjen munkához. Az elég sokáig veszkődött az ajtóval. A feszítővas többször is elhajlott, úgy kellett vjsszakalapál- ni. Végre a zár engedni látszott, a földművesszövetkezeti elnök felsóhajtott és azt mondta: — Ügy csináld azért, Lajos, hogy vissza is kell zárni! A lakatos nem válaszolt. Még egyszer bedugta a vasat a nyílásba, megfeszítette és az ajtó felpattant Lépett volna beljebb, hogy a belső ajtót is ki feszítse, de az félig nyitva volt — Hogy lehet, hogy a belső ajtót nem zárták be? — nézett az elnök a többiekre. A széles, tisztára súrolt küszöb másik oldalán csend volt. s a szikrázó napfényben állók a függönyös üvegezett ajtó nyílásán át úgy látták, hogy bent sötét van — Na. isten neki! — mondta végül az elnök és egy tétova mozdulattal megindult (Később sokat beszélt erről az elhatározásáról: ,,A fene tudja, hogy mi volt velünk de mintha már kezdettől fogva féltünk volna valamitől. Az ember valahogy megérzi a bajt.”) A földművesszövetkezeti elnök valójában nem ment be a lakásba; ahogy átlépte a küszöböt, megtorpant az ajtóban, s a többiek kintről csak annyit láttak, hogy kissé előre hajol. Nyomban ezután fordult is vissza. — Szörnyű — mondta, ahogy kilépett és remegett a szája. — Szörnyű! — Mi a szörnyű? Hátra mutatott, lefelé. — Ott bent, Rózsika. A titkár előbbre lépett. „— Mi van vele? — Halott! — Lehetetlen — mondta a titkár. Az őrmesterre nézett, aki elkomorult és' köhintett. —- Ne menjen be! — mondta a titkárnak. Határozottan előre lépett, bement a lakásba, de mindjárt a küszöbön túl megállt. Szeme hamar megszokta a félhomályt — nem volt egészen sötét, csak kívülről látszott úgy — álltó helyéből is mindent pontosan felmérhetett. Al asszony a konyha közepe táján feküdt, átlós irányban, lábbal az ajtó felé. Kövéren, ernyedten hevert a kövön, szélesen széttáruló Karokkal. Szövetszoknyája féloldalt egész combtőig felhúzódott és vastag végtagja fehéren virított. Ez a lába nyújtva volt, a másik valahogy térdből szinte derékszögben tekeredett oldalra. A nőn rövid ujjú fehér blúz volt. most gyűrött. tépett állapotban, sőt, vérfoltok is tarkították. Legtöbb vér azonban a széles arcon látszott; a száját teljesen elfedte az alvadt, fekete tömeg, s téloldalt vastag, sötét csík futott le a kőre. A szemek ki fordultán meredtek valahová a sarokba. Egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy gyilkosság történt. A nő nvakán — jól kivehetően — fehér, vászon törülközőt hurkoltak meg, ami ugyancsak véres volt. Az őrmester iszonyodva, de nyugodtan, figyelmesen szemlélődött. Az asztal, ami korábban bizonyára a konyha közepén állt, a zsinóron lecsüngő villany tányérja alatt, most egészen a tűzhelyhez szorult. A háta mögött a szoba ajtaja nyitva állt. Nem ment be csak benézett. Ott is minden feldúlva, a szekrények tartalma kirámolva. Megfordult és kilépett az udvarra. — Mi történt? — nézet rá rémülten a tanácstitkár. — Megölték! — mondta az őrmester egyszerűen. — Valaki elmegy az őrsre, Bodó szakaszvezetőért! — mondta a rendőr. A lakatost küldték el. Az őrmester ott maradt az ajtó előtt, többet nem szólt senkihez sem. Közben az udvaron Juci, a fiatalasszony nem moccant a kamara árnyékából. Körülbelül nyolc méterre lehetett a ház bejáratától és minden szót jól hallott, amit az emberek beszéltek. Hideglelős vacogás fogta el, remegett az egész teste. Nem bírt megszólalni, csak nagy sokára nyögte oda egy öregasszonynak a kerítés felé, amikor az már harmadszor szólította, hogy mi történik ott Juci? — Megölték Rózsikét! Az öregasszony szó nélkül bukott le a kerítés mögött és hamarosan egy fiatalabb asszonnyal, meg egy öregemberrel kocogott vissza. De ekkorra már az utcán is gyülekezett a nép; asszonyok szaladtak, némelyik gyerekkel a karján, jöttek a „nagy kocsma” felől is, s lassan megbolydult az egész falu. — Meghalt Maronné! Megölték! — kiabálták be a hírt az utcáról udvarokba. — Rózsikat? A cukrászdásnét? — kérdezték vissza az udvarokból és eldobtak mindent, szaladtak ezek is. D. Kiss János (Folytatjuk)