Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-23 / 69. szám
4 ""kJCÚIcsP 1971. MÁRCIUS 23., KEDD FIN 71 Táncosok Nagykörösön KÉT ARANNYAL A színpadon tiroli jelmezbe öltözött táncosok önfeledten, vidáman mókáznak. A közönség — telt ház van, nincs üres hely — az első taktustól kezdve ütemes vastapssal kiséri végig az ügyes produkciót... Vasárnap délelőtt Nagykőrösön, az Arany János Művelődési Központban került sor — a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata keretében — a megyei diákművészeti bemutatóra, s ez alkalommal a tánccsoportok műsorát láthattuk. Igaz, csak a ceglédi Török János Mezőgazdasági Technikum és Szakközépiskola — a bevezetőben említett tiroli tánc előadó —, valamint a ráckevei Ady Endre Gimnázium diákjai jöttek el Nagykőrösre. A nézők viszont remekül szórakoztak. A ráckevei gimnazisták két számmal jelentkeztek, címe „Karcagi csárdás” és „Fehér liliom”. S nemcsak a ceglédieket tapsolták vissza többször a színpadra, hanem a ráckeveieknek is jó néhányszor ismételniük kellett. A zsűri döntése alapján mindkét csoport aranyérmet kapott. Ezek szerint ők képviselik megyénket az egri diáknapokon. A remek nézőtéri hangulat ellenére azonnal felvetődik a TOVÁBB EGERBE kérdés: vajon miért csak két tánccsoportot láthattunk Nagykőrösön. A középiskolás fiatalok már egyáltalán nem érdeklődnek a népi tánc iránt? A válaszadó Krizsán Sándorné népművelési tanácsadó, a zsűri elnöke: — A nagyobb baj mindenképpen az, hogy a középiskolákban kevés az olyan pedagógus, aki ezt a mozgalmat felkarolná. Nincs mindenütt olyan szerencsés helyzet, mint például a ceglédi Török János Mezőgazdasági Technikum és Szakközépiskolában, ahol a fiatal matematikatanár, Bozán Károly vizsgázott táncoktató. Volt türelme ahhoz, hogy diákjainak betanítsa a táncot, s a koreográfiát is ő tervezte. Tehát a középiskolákban a legfőbb gond: a szakképzett táncpedagógus , hiánya. — Mindkét tánccsoport színvonala elérte az „arany szintet”? — Feltétlenül, ötletes, szellemes produkció mindkettő, megérdemlik a továbbjutást. De a dolog másik része a lényeg: jó dolog az, hogy vannak olyan fiataljaink, akik — szabad idejük egy részét feláldozva — népi hagyományainkat ápolják. (falus) Foto: Urbán GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI XLI. Sovány, fejkendős nő áll a pesti Duna-parton, a pontonhíd előtt 1945. február eleje van. De a dátumot nem jelzi naptár. Az emberek egyelőre még az ujjúkon számolgatják a napokat A nő mellett Rembrandt- Baplkás férfi, rövid báránybőr- bekecsben. ö is nagyon sovány, arcát mintha kiverte volna a rozsda. A partonállók Budára akarnak átkelni. Egyik világrészből a másikra. De Buda a járvány miatt vesztegzár alatt van. Egyelőre a pontonhíd sem működik. Egy katonai rocsó .viszi át őket a túlpartra. A fejkendős nő és a Remb- randt-sapkás férfi fél nap alatt jut el a Duna-parttól, a Déli pályaudvar föltépett sinein ke. resztül, a Királyhágó téren át a Pilsudszky utcáig. Utak? Ez a szó is milyen valószínűtlen! Az utak az összefüggő romfolyam mélyén húzódnak, anyagtalanul, szinte csak a képzelet irrealitásában. A Pilsudszky úti villa ,is megsérült. Egyik frontja aknatalálatot kapott. De a ház nagy része még lakható. S a sérült épület úgy áll a domboldalon, mintha kikötötték volna; tetejéről sodronyok, kábelek futnak szét, sugarasan, minden irányba. A házigazda az emeletet átadta a szovjet katonai parancsnokságnak. Amikor a látogatók kinyitják a kertkaput, Bajor Gizi jön eléjük, megint csak kifestve, s kicsit tán erősebben is, mint illenék. A fejkendős nő Gobbi Hilda. A Rembrandt-sapkás férfi Diósy Antal festőművész. Ö már nem okoz meglepetést Feleségével, Nagyajtai Teréz- zel itt vészelték át az ostromot Gizi már öleli is a barátnőjét befelé. A földszinti lakásban rádiók. Padlótól a meny- nyezetig: száz, ötszáz, talán ezer is; a környékről ideiglenesen beszolgáltatott készülékek. Itt él hát a színésznő, a sok-sok rádió között, e néma hangdobozraktárban. Megkezdődik az izgatott kérdezőskö- dés; nevek röppennek fel: mit tudsz róla? nevek hullanak le: hát őt is? Később elmondja Gobbi, mi járatban jött: megbízást kapott, hogy keresse meg a Budán élő színészeket S ha majd együtt a társulat hamarosan játszaniuk kell. De Bajor néhány perc múlva elkomorodik. Játszani? Máris? Annyi ha7V FIGYELŐ Mint a sokévi átlag... A tv óriási Shakespeare-kí- nálatából semmilyen tekintetben nem emelkedett ki a Minden jó, ha jó a vége angol tv- filrnváltozata. Szürke, jellegtelen szereposztás, invenciótian rendezés, a színpad és a tv ötvözésének bágyadt kísérlete: végül is a shakespeare-i cím némi önkényes módosításával csak az volt jó, hogy vége volt. Habár ami utána következett ... Az ihlettelen hagyománytisztelet szülte filmet ellenkező szándékból eredő, de hasonlóképpen érdektelenre sikerült műsor követte. A múló jövő nyomában — e cím, ha eredetieskedő is, sokat ígért. Az előrejelzés szerint a műsor szigorúan a valóság talaján állva ismertet meg a jövőkutatás alapproblémáival. Kétségtelen, hogy a műsor alapproblémáját megismerhettük: éspedig azt, hogy olykor mily nehéz tv-n át tv-szerű műsort sugározni. A legizgalmasabb téma is érdektelenné válik, ha ügyetlenül tálalják. Sajnos, már nem kétséges, hogy a Bors ezt a csípős fűszert immár csak a címében hordozza. Azt a jól sikerült keveréket, amelyben szinte úttörőnek bizonyult az előbbiekben — nem sikerült prolongálnia. A Bors felzárkózott a tv végeláthatatlan, egy sablonra iparilag készült kaílandfilmjei- nek sorába. Kár a Borsért és a kitűnő színészek igyekezetéért! Nyitott könyv. Elhihető-e, hogy a hatvanadik születésnapján nemrég ünnepelt, elismert íiró: Földeák János életműve nem kínált időtállóbb művöket a dramaturgnak? Bizony, az ember hitetlenkedve nézte az időben szerencsésen elsüllyedt egykori pillanatfigurák silány problémáinak, viszonylatainak szellemidézését. A három kis történet közül az első kitűnt könnyedsége, egyenletes hangneme miatt, és külön figyelmet érdemel Esztergályos Cecília spontán, jóízű nevetéskészsége, ami külön adottság: mintha „civil” nevetést lestek volna meg rejtett kamerával... A Kék fényt bizonyára szívesen látná mindenki sűrűbben. Ebben az adásában sikerült néhány sajátos arcot, magatartást, reflexet is szemléltetnie — ami nemcsak tanulmánynak érdekes, hanem célszerű is. Általában nem kerülünk testközelbe bűnözőkkel, nem árt, ha tudomásul vesz- szük: hányféle magatartásformát mutat fel a szélhámosok' nem lebecsülendő köre. A Telitalálat című vetélkedőt nézve, olykor Karinthy krokija: A rossz tanuló jelel jut eszünkbe. Az esetenként meglepően íelkésíülellen részvevők, valamint az időnként gyereknyúzo tanár bácsi mézét öltő zsűritagok közös erővel támasztják fel ezt az alakot. időnként mintha vérré menne a játék, ki tudja, miféle kényszerképzet hatásara. Még valami: ideje lenne végre tv-szerű látvánnyal kitölteni a fejtörések adta szüneteket. Az éppen kínlódva arcát marcangoló delikvens nagy, közeli képe a nézőt is, az „áldozatot” is csak idegesíti. Kitűnő, figyelmet lekötő és figyelmeztető műsor kerekedett az Eötvös kollégium egykori és mai tanárait és növendékeit megszólaltató riportból. Nyilvánvaló fő célját elérte: megütött egy bizonyos normál á-hangot, amely ébresztő hatású lehet a napjainkban gyakorta beszűkülni kész, szak- barbarizmusba hajló, egyoldalú érdeklődésűek számára. Pereli Gabriella Dalostalálkozó Bagón Szombat este zsúfolásig megtelt Bagón a művelődési hás. A Tanácsköztársaság tiszteletére rendezett járási dalostalálkozóra a házigazdák vegyes kórusán kívül eljött a csömöri, az ikladi, az isaszegi, valamint a péceli férfikar is. A rendkívül hangulatos estén fellépett a bagi művelődési központ úttörő- tánccsoportja. A dalostalálkozó végén dr. Süpek Zoltán, a Gödöllői Járási Tanács vb-elnöke emlékserleget nyújtott át a részvevőknek. Foto: Gábor FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK TABI LÁSZLÓ: KARIKACSAPÁS Létezik nálunk a „hoci — nesze” szemlélet? Létezik. Ismerjük az „én elintézem neked, ha te is elintézed nekem” mentalitást? Ismerjük. Van alapja a „jó kapcsolatokkal mindent el lehet érni” véleménynek? Van bizony. Következésképpen: lehet ezekről az olykor csak bosszantó, súlyosabb esetekben felháborító, még súlyosabbakban már a törvényeikbe is ütköző jelenségekről vígjátékot, szatírát, avagy színművet írni? Lehet, sőt, igen kívánatos, hogy ilyesfajta művek szülessenek, hiszen ez a magatartás kóros kinövése napjaink hivatali, vállalati, munkahelyi közéletének, irtani tehát dicséretes dolog. Lehet ebben a gyomlá- lásban bátornak, szókimondónak. közvéleményünk jobbik — és nagyobbik — felének igazságérzetét támogatónak lennie az írónak? Sőt kell! Csak így születhet jó, tartalmas és hatásos mű erről a máskülönben elég sokat emlegetett, kabarétréfáktól (vicclapokig és karikatúrákig alaposan „feldolgozott” témáról. Tabi László új vígjátéka, a Karikacsapás ezekről a kérdésekről ígér humorral, esetleg szatírával átszőtt történetet. Nevezetesen arról, hogy ha összeköttetés, érdek-kapcsolás van, akkor megy minden, minit a karikacsapás. Ebben sok igazság van. A Karika- csapásban annál kevesebb viszont az írói és színpadi igazság. Olyan ez a két és egynegyed órás darab, mint ha húsz-huszonöt Tabi-humo- reszkből állították volna ösz- sze, miután írójuk csak arra ügyelt, hogy a téma nagyjából ugyanaz legyen, s a szereplők nevei is egyezzenek. Két-há- rom percenként „bejön” egy- egy Tabi-poén vicfc-csattanó, vagy valami verbális humortöltés, esetleg egy-két derűs asszociációra módot adó „bemondás”, de ebből még nem lesz darab, sajnos. Pedig ez a Karikacsapás-ötlet alkalmas lenne egy csípős-marós, esetleg harapós szatíra megírására. Tabi László ezúttal a legkényelmesebb utat választotta, s ebben a színház — a hasonló vígjátékokat más esetekben zenével spékelő, és ezzel könnyedebb, kevésbé kötött-szigorú műfajba transzponáló József Attila Színház — lattal a romók mélyén? Nem, erre nem vállalkozhat. Rudi, a bátyja néhány napja szívrohamot kapott, mozdulatlanul fekszik: ki tudja, fölépül-e még? S épp most hozták hírül, hogy a balatonföldvári nyaralóját széthordták a németek, meg a nyomukban beözönlő csőcselék. Még azt sem tudja, lesz-e ereje mindent elölről kezdeni?! Lehet, hogy visszavonul, nyugdíjba megy, nem játszik többé De néhány hét múlva mégis fellép. Keresztury Dezső és ülés Endre kérésére részt vesz az első irodalmi matinén. A matinét zsúfolt széksorok előtt tartják. Bajor Tatjána levelét mondja el az Anyegin-ből, majd kedves költője, József Attila Betlehemi királyok című versét, s ráadásul a Tavasz van-1*: „Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? Korai! Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elől a rügyekkel! — a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! A siker újra fölpezsdíti. Legközelebb Ignácz Rózsával találkozik a Belvárosban. Fölhívja a lakására, s valósággal rátámad. „Elég volt a fejkendőkből! Vége a háborúnak, öltözz tisztességesen!” Akkor átmenetileg a Fejér György utca 10-ben laknak. Ezt a szép, ötszobás1 lakást Illés Béla szerezte, aki az önbecsülésének is tartozott azzal, hogy istápolja a magyar művészetet; mindenkit hátba vert, átölelt, megcsókolt, mindenkinek a nagybácsija volt. A Germán-házaspár két évig lakott a Fejér György utcában. Mindaddig, amíg régi villájukat rendbe nem hozták. 1945 októberében játszotta felszabadulás utáni első szerepét a Nemzeti Kamaraszínházban, Cocteau: Szent szörnyetegek című darabjában. Cocteau a közkedvelt piran- dellói „atelier” témát dolgozta fel. Hősei színészek, akik szentek” és „szörnyetegek” egy személyben: hiszen a szent hivatástudat és az ani- mális ösztönök ugyanazon a hőfokon égnek bennük. Bajor itt is közvetlenül adta önmagát: az öregedő ;,nagy művésznőt”, aki végül is legyőzi ifjú vetély társnőj ét, mert lelke emelkedettebb, s jobban tud játszani. önigazolódás ez a darab, magának a színésznőnek is. Most már mind többet gondolt a közelítő öregségre. Keresztury Dezső egyszer — ritka pillanat — a magányában lepte meg. „Lehet, hogy nem hallotta, kopogtatásomat, s nem vett észre, amikor beléptem a fogadószobába. A saját szobájában ült, egy kere- vet szélén, egyedül, magába roskadva. Ezüstfoglalatú kézitükrében nézte magát, elmerülve és riadtan. Valami végtelenül bánatos, révedező s iszonyodó fáradtság ült ki a szemébe; meggömyedve hajolt a tükör fölé, olyan volt, mint a magába dermedt életfájdalom szobra.. Mi járt az eszében vajon? Mire gondolhatott? Környezete pusztulni, ritkulni kezdett körülötte: 1946 telén meghalt Vájda Ödön, aki mint férj, mint jóbarát mégis élete legfontosabb férfiszereplője volt. És Emma néni, Márkus Emília, az anyai barátnő; hosszú ideig az Erzsébet szállóban feküdt, súlyos tüdőgyulladásból kilábalva: naponta ő küldött ebédet a saját konyhájáról neki. És a többiek, az idősebb pályatársak! 1946-ban felépült a Jászai Mari színészotthon, amelynek berendezésében oly fáradhatatlanul vett részt. De az öregség tragikumán ez mit- sem változtat. A Jászai-otthon társalgójában ülő pókhálós arcú öregasszonyok és botjukra támaszkodó vének nem is oly rég még vele egy színpadon játszottak. És végül 6... Társaságában már úgy kellett mozognia, i hogy hosszú ujjú kezével elfedje fonnyadásnak induló nyakát Emma néni sálakkal takarta el az öregség ráncait: ő meg kezének élő, mozgékony dekorációjával. Aztán a hallása sem javult az utóbbi időben. Ezt gondolta talán. Ezeket gondolhatta. (Folytatjuk) még csak követte az írót. A szereposztással ugyanis szintén a legkönnyebb utat járta: ha egy vígjátéfcriak a főszerepét — amely vígjátékban egy csomó poén és bemondás van — Bodrogi Gyulára bízzák, ez maga fél siker. Miután azonban az írói alapanyag oly lenge, mint a darabbeli titkárnő (Voit Ági) miniszok- nyácskája, Bodrogi alig tehet mást, mint, hogy saját ismert ötleteivel helyettesíti be a figura — egy vezérigazgatónak nevezett, de legfeljebb csak osztályvezető szintű vezető — hiányzó vonásait. Tóth Judit, a „konfliktus” okozója, (állítólag őt „rohanta-le” a vezér, miután előzőleg eszméletlen részegre itta magát egy új vendéglátóipart kombinát avatásán), kitűnően cladog (főiskolai helyzetgyakorlat!), Szabó Ottó kellő kínossággal feszeng, Horváth Gyula megpróbálja egy meg nem írt epizódfigurában eljátszani a korrupt lap- szerkesztőt, Káló Flórián olyan félszeg, mint megannyi hasonló szerepében. Látszólag megy itt minden, mint a karikacsapás: még a közönség Is nevet, kuncog, tapsol —, de amint a da- dogós Franciskáról kiderül a végén, hogy a vezér és közte semmi, de semmi nem történt, ugyanígy a nézővel sem történik semmi, de semmi. Kijön a színházból, s még csak arra sem emlékszik, mi volt a legjobb poén a darabban. Amire pedig egy-egy rövidke, .húsz-huszonöt soros Tabi-kro- ki esetén általában emlékezni szoktunk... Takács István A Bács megyei ÁÉV kubikosokat és betanított segédmunkásokat vesz fel állandó munkára, ceglédi és nagykőrösi építkezésekre. Jelentkezni lehet a Bács megyei A ÉV építésvezetőségén Cegléd, Táncsics M. u. 4—6„ Nagykörös, 266. lakásépítkezés. Gyopár u. 1. i
