Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
1971. MÁRCIUS 31., VASÁRNAP 5 Hazatérők Jelölőgyűlések idején Háromszoros haszon — Mindennap fél ötkor keltem, késő délután értem haza. A Gyömrői útra jártam be az Építő Gépjavító és Gépgyártó Vállalatnál voltam esztergályos. Igaz, hogy csak egy műszak volt, de senkinek nem kívánom, három óra vonatozással megtetézve. Most ennek vége. Már egy éve. Virágos István esztergályos szakmunkás, 27 éves pilisi lakos, 1970 tavasza óta a pilisi Hunyadi Tsz kiegészítő üzemágában, a lakatosműhelyben dolgozik. Megtalálta a számítását, fizetése 3500 forint. Ami „szükséges” jó Nánai Sándor, a tsz párttitkára szabatos szavakkal mondja el a kiegészítő üzemág megalakulásának körülményeit. A gazdaság gépesítésének következtében munkaerő szabadult fel már korábban, a lakatosműhely nem az első kiegészítő tevékenység, mert a korábbiak — fameg- munka ló — már gazdaságosnak bizonyultak. Az EVTG- gel kötött szérződés alapján betonkeverőket és elektromos berendezések alkatrészeit készítik a gyár gépeivel, amelyek korszerűnek mondhatók, a gyárban alkalmazott technológiával, a gyár meó- sainak ellenőrzése mellett. A haszon saját bevallásuk szerint 15 százalék, több millió forint. — Ez az ágazat nemcsak nekünk hoz pénzt a házhoz, hanem kifizetődő az EVIG- nek is. A munkaerőhiány közismert. A gyárnak gépsorai állnak tétlenül, nincs ember, aki dolgozna rajtuk. Ezeknek a termékeknek nagyrésze exportra készül, márpedig az exporttervet teljesíteni kell... A Hunyadi Tsz műhelyei neffijz leglátványosabbak, kényesebb. ízlésűsknek., nem ajánljuk megtekintésre. A felszerelés, az épületek enyhén szólva is kezdetlegesek. Ennek ellenére hasznosak egy nagy üzemnek és egv mező- gazdasági tsz-nek, s ez a haszon nem utolsósorban azoké, akik itt dolgoznak. A kezdeti idegenkedés után ezért nézi ma már jó szemmel a tsz- tagság az „iparból jöttékét, az idegeneket”. A sok kárt okozó időjárás ellenére semmi veszteségük nem volt a múlt évben... Zányi Márton korábban szintén Budapesten, a Finom- mechanikai Művek esztergályosaként dolgozott. A fejlődés furcsasága — Reggel hattól délután 4-ig, de az utazással együtt mindig elment 11 órám. És ebből csak nyolcat fizettek. A fáradságról, a korai kelésről, az örökös kialvatlanságról, és a kényelmetlenségről, amit a hajnali vonatok zsúfoltsága jelent, már nem is beszélek. — Ide is hatra járok, de nem négykor, hanem fél hatkor kelek. Négykor pedig már megfürödve otthon vagyok. Eleinte azt hittem, felborult á világ, olyan szokatlan volt, hogy nem kell utazni. Azjt sem tudtam hirtelen, mit csináljak a szabad időmmel. Azelőtt szórakozni, táncolni sohasem volt időm, vagy fáradt voltam hozzá. Így esett, hogy megnősültem. Édesanyám egyedül él, most neki is többet tudok segíteni, a pénzem is több... soroljam még? Szentpéteri István főtne- zőgazdász tárgyilagosan ismerteti a változásokat, amelyeket a kiegészítő üzemági tevékenység hozott a tsz életében. Ezúttal nem a gazdasági, hanem az emberi oldalát hagsúlyozva: — Tény. hogy a munkások — számszerint a vasüzemben 27-en, egy segédmunkás, két betanított, a többiek kivétel nélkül szakmunkások — más 'szemléletet, magatartást hoztak magukkal. Sokkal fegyelmezettebbek, szervezettebbek, könnyebben aktivizálhatók, mint a mezőgazdaságban dolgozók — természetesen ez a munka különbségéből, és nem az emberi adottságokból következik. A véleményüket bátrabban megmondják, hamarabb vállalnak közösségi feladatot, félretolva esetleg az egyéni érdeküket is. Most próbáljuk megszervezni a brigádmozgalmat, úgy tűnik, sikerrel. A KISZ-szervezetünk azóta kelt életre... És tény, hogy a jelenlétük hatással van a régiekre. Új lehetőségek és emberek Gulyás Mihály 29 éves lakatos 15 évig járt be Pestre dolgozni. Fél négykor kelt hajnalonként 14 éves kora óta, estefelé ért haza, akkor még segített otthon, aztán lefeküdt aludni. Később még hazatérés után is dolgozott, munkát vállalt, kapálta a kertet, mert kellett a pénz. Megnősült, két gyermekük született, házat épített. A ház 150 ezer forintba került, kölcsönt vett fel, de hogy saját erejéből elkészült, az ingázással való felhagyásinak köszönheti. — Mert nem voltam olyan fáradt. Rengeteg időm felszabadult. Nem beszélve arról, hogy ha itt túlórázom, fizetnek érte. Régebben ezt az időt vonaton töltöttem, és még nekem kellett fizetni az útiköltséget. (Havi 91 forintot. A pályaudvartól a volt munkahelyéig két villamosmegálló- nyi az út. Minden reggel gyalog tette meg, hogy villamosjegyre ne kelljen költenie.) Körülbelül ezer forinttal keresek többet. Győrvári Miklós, a vasüzem vezetője maga is bejáró volt 22 évig. Tudja, mitől szabadultak az emberek. — Korábban is tanultak, iskolázottak, megvan bennük a művelődésre, igényes szórakozásra való igény. Most erre is több idejük jut, és ez lényeges. Életformát változtató, befolyásoló tényező. t Igaz. És hogy még egy példával megtámasszuk: Virág István új, pilisi, helybeli munkájának, megnövekedett szabad idejének köszönheti, hogy végre beiratkozhatott a gép- ipari technikum esti tagozatára. Első éves. Varga Vera ponti akarat, a tervszerűség . fokozottabban érvényesül, a tervgazdálkodás nem gyengült, ! hanem szilárdult, a hatékonyság nem romlott, hanem ja- ‘ vult, gazdaságunk fellendülő- I ben van. Tervezésünk tudó- I Hiányosabbá és hatékonyabbá j vált, egyre jobban fejezi ki : szocialista társadalmunk fejlődésének szükségleteit és biztosítja a dolgozók sokoldalú szükségleteinek kielégítését. Az 1970 -es év jellemző vo- ; nasu a icu>.usot,0 juvecieunének gyors novekedese. Az átlagbérek 6%-kai nőttek, ennél lényegesen gyorsabb volt a parasztság jövedelmének nóve- l.euese. Megyenkuen az országos átlagot -meghaladóan a j pénzbeli jövedelem növekedé- j se 1969-hez képest 16% volt. | A bérből élők pénzbevétele 10%-kal, a mezőgazdasági la- j kosságé 19u/o-kal több volt j mint egy évvel korábban. Ennek megfelelően a kiskereske- : delmi eladás folyó áron 15%- , ős növekedést mutat. Leggyorsabban, 37%-kal nőtt a tartós í fogyasztási cikkek forgalma. | Az elmúlt évben gazdasági j fejlődésünk fő vonása és egyben ellentmondása is volt a jövedelem és- a fogyasztás gyors növekedése, ami kedvezően hatott vissza a termelésre, ugyanakkor a jövedelmek növekedése gyorsabb volt mint a termelés, a termelékenység es a nemzeti jövedelem növekedése. Ez az állapot feszültséget okozott az áruellátásban, a választékban, foko- j zottabb terhet rótt az import- i ra, amellyel a niegnöveke- dett vásárlóerőt igyekeztünk kielégíteni. Fejlődésünk kulcskérdésévé vált a munkatermelékenység növelése, gazdálkodásunk hatékonyságának növelése. Fejlődő gazdaságunk az extenzív fejlesztés lehetőségét kimerítette, lényegében elértük a foglalkoztatottság felső határát. A termelés és a nemzeti jövedelem növelésének döntő feltétele a munka termelékenységének szakadatlan növelése. Keresni, kutatni kell a termelékenység növelésének még fel nem tárt és korántsem kihasznált tartalékait. Igaz, hogy a termelékenység növelésének alapja a műszaki színvonal fejlesztése, az új technika és technológia alkalmazása. Igaz az is, hogy egyes gaz- dasagvezetők a bér- és gépköltségarányok miatt azon az állásponton vannak, hogy a gépesítés nem kifizetődő, az ilyen szemlélet a műszaki haladás és a racionális munkaerő-gazdálkodás fékjévé válik. De igaz az is, hogy termelékenységünk jelenlegi viszonylag alacsony színvonala a fejlettebb tőkés- és szocialista országokhoz viszonyítva jelentékeny mértékben a munkaszervezés, a vállalati irányítás, a kooperáció megszervezésének gyengeségeiből fakad. A termelési folyamat szervezésének gyengéi a régebbi viszonyok között kialakított irányítási és vezetési formák és módszerek a termelékenység növelésének fékjévé váltak. és ez annál inkább szembetűnővé válik, minél inkább elterjed az új technika és technológia alkalmazása. Nem minden a pénzen múlik. 1969- ben nem használtuk fel a műszaki fejlesztésre biztosított pénzügyi keretet sem. — Licencvásárlásunk, ill. licenc- forgalmunk átmeneti élénkülés után ismét lanyhult, fejlett ipari országoknál is megfigyelhető a jelentős licenc- kereskedelem. A japánok egy főre számítva nyolcszor annyi licencet vásárolnak, mint mi. Nem mondom, hogy annyi licencet vásároljunk, mint a japánok, az új technika és technológia adaptálásának korlátot szab az adott ország gazdasági fejlettsége, iparának műszaki színvonala, de miért nem lépünk előbbre, miért hisszük, hogy] jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, miért halasszuk holnapra a túzokfogást; meg kell fogni a túzokot, de a verebet se szalasszuk el. Gazdaság, munkánkban nem fordítunk Kellő figyelmet az időre. Az időtényező a gazdasági munkában egyre nagyobb szerephez jut. Amióta a tudomány és a technika fejlődése felgyorsult, amióta a tudományos felfedezések termelésben való alkalmazásának lerövidült az ideje, az időnek felment az árfolyama. Ennek ellenére még ma sem gazdálkodunk jól az idővel, az idő pedig annak kedvez, aki meg tudja becsülni. Hosszú évek óta gond a befejezetlen beruházás-állományunk indokolatlan növekedése. Túl hosz- szú a nagy beruházások kivitelezési ideje, általában 5—7 év között mozog. Ez nemzetközi összehasonlítások alapján is túl sok idő. A beruházások elhúzódásából fakad, hogy a tervezett nagy beruházások több éves késéssel lépnek be a termelésbe, és elesünk attól a nemzeti jövedelemtől, amelyet az új kapacitásnak hoznia kellene. Ugyanakkor a beruházások túlon-túl elhúzódása gátolja az amúgyis szűkös építőipari kapacitás kihasználását, növeli a fix költségeket, drágítja az építkezést. 1967-ben a befejezetlen beruházás-állomány elérte az évi beruházás 83 százalékát, több mint 42 milliárd forintot. Ha jobb munkaszervezéssel, a rendelkezésre álló kapacitás koncentráltabb felhasználásával, a beruházási piacon tapasztalt feszültség csökkentésével a beruházások kivitelezési idejét legalább egy Kérések, igények, tervek Zajlanak a jelölőgyűlések, sőt — az országgyűlési képviselők esetében — a választások előkészítésének egy fontos szakaszán már túljutottunk. Korai lenne ma még általános érvényű tapasztalatokat levonni, hiszen — a megyei, a helyi tanácstagok esetében — a jelölőgyűlések számszerűen jelentős hányada még hátra van. Egy valami azonban már ma is bizonyosság. Az, hogy a jelölő- gyűléseken — ritka kivételtől eltekintve —, nagyobb az aktivitás, mint négy esztendővel ezelőtt, az 1967-es választásokat előkészítő jelölőgyűléseken volt, s hogy ez az aktivitás legritkább esetben szólt az egyéni gondoknak, bajoknak; o felszólalók túlnyomó többsége közügyekben emelte fel szavát. Közügyekben, döntő mértékben olyan dolgokban, amelyekkel az április 25-én megválasztásra kerülő tanácsoknak kell majd szembenézniük. KELLŐ HATÁSKÖRREL Egy terület teljes jogú és felelősségű irányítója csak akkor lehet valamilyen testület, ha a tervezés, a végrehajtás megszervezése és a megvalósítása maga, vagy annak ellenőrzése éppúgy hatáskörébe tartozik, mint az ezekhez szükséges anyagok feletti rendelkezés, döntés. A legutóbbi időkben a középtávú — ötéves — helyi fejlesztési tervek kidolgozásakor, megvitatásakor a tanácsok tapasztalhatták, hogyha még nem is teljes mértékben, de egyre inkább olyan testületek, amelyek megfelelnek az * előző mondatban megfogalmazottaknak. Üj, szokatlan helyzet ez. Hiszen eddig sokféle utasítás, rendelet, költségkeret majd’ minden forint helyét megszabta. Most meg a helyi’ tanácsoknak maguknak kell határozniuk nemcsak arról, hogy — mint korábban — bő- vítsék-e egy tanteremmel az iskolát, egy helyiséggel az óvodát, hanem arról is, hogy a város, a község egészének évvel csökkenteni tudnánk a jelenlegi beruházási színvonal mellett, több milliárd forint nemzeti jövedelemnövekedést eredményezne. Nem gazdálkodunk jól az idővel. Egyes új kapacitások túl soká érik el a tervezett kapacitási szintet — túl hosszú a felfutási idő. A megyében megfigyelt fontosabb beruházások 80 százalékánál 7 hónapos késéssel valósul meg a kivitelezés. A DCM mészüzem kivitelezésének elhúzódásából kb. 280 000 tonna égetett mész termelési kiesés következett be. A megyében megvalósított nagy beruházások kivitelezése 23 százaléka hajt évnél hosszabb időt vesz igénybe. Ilyen hosszú idő technikai szempontból nem indokolt. Még nem számolunk eléggé azzal, hogy az idő pénz. A gyors technikai fejlődés velejárója a gyorsuló erkölcsi kopás, a technikánál és a terméknél egyaránt. Negyedik ötéves tervünk gazdasági feladataink középpontjába a gazdásági hatékonyság fokozását állítja. Nemcsak azért, mert az extenzív fejlődés tartalékai kimerültek, hanem azért is, mert a nem termelő ágaz’at, a szolgáltató ipar fejlesztése nagyobb szerepet kap a lakosság szükségleteinek kielégítésében és ez a terület munkáskezeket vár a műszaki fejlődés során felszabaduló termelőágazatokból. A gazdasági hatékonyság növelése nélkül nem tudjuk megállni helyünket a világ- gazdaságban és nem valósítható meg az életszínvonal növelésének programja sem. Ez tehát az egyedül járható út, határozottabban, gyorsabban kell előre lépnünk ezen az úton. Hajdú Elemér, a péceld pártiskol a igazgatója képe hogyan korszerűsödjék. A múlt év decemberében született meg az a kormány- határozat — az 1049/1970. számot viseli —, amely az új követelményeknek megfelelően alapvetően megváltoztatja a tanácsok tervezési, területfejlesztési rendjét, a beruházási, valamint a gazdasági jellegű koordinációs tevékenységet. A közelmúltban pedig — február 10-én — az országgyűlés elfogadta a tanácsokról szóló törvényt. Mi volt a gyakorlat hosszú éveken át? A megyei tanács részletekbe menő tervet készített, ezek elkerültek a járáshoz, ahol további részleteket iktattak be, s a feladatok, a teendők végül is csak ezek után jutottak el oda, ahol cselekedni kellett, a községekbe. Évről évre ez ismétlődött, de mivel törvényekre, rendeletekre alapozott gyakorlat volt, mi mást tehetett a helyi tanács, mint hogy a felülről érkező döntéseket tudomásul vette. Még akkor is, amikor tisztában volt vele, hogy a döntés nem a legszerencsésebb, s hogy akik döntöttek, azok nem ismerték eléggé a helyi körülményeket. A község, a város, a járás úgy érezte, hogy kötve a keze, „mindent a megye intéz”, ám a megye sem érezhetett máskülönben, mert ott meg az országos hatóságok diktálták, mire adjanak, mire ne, mi szerepeljen a tervben, mit hagyjanak ki belőle. VEZETNI: DÖNTENI A decemberben hozott kormányhatározat, valamint a tanácsokról szóló törvény — némi leegyszerűsítéssel élve — legfőbb jellemzője, hogy érvényt szerez annak az elvnek: a döntéseket ott hozzák meg, ahol a döntésekhez szükséges ismeretek a legbőségesebben állnak rendelkezésre. A tanácsokról szóló törvény kimondja a tanácsok jogaként és felelősségeként, hogy „felméri és tervezi területe szükségleteit ... meghatározza területe fejlesztésének céljait és mértékét... anyagi eszközeivel önállóan gazdálkodik”. Melyek ezek az új körülmények? Csupán tőmondatokra szorítkozva: az eddigi gyakorlattal szemben a tanácsi gazdálkodás alapját nem az éves, hanem a középtávú, az ötéves tervek képezik. Ez módot ad arra, hogy a testületeknek a folyamatok, s ne csupán azok egy része fölött legyen áttekintése, a rendelkezésre álló anyagiak fölhasználása koncentráltabb legyen — pénzmaradványaik egyik évről a másikra átvihetők, nem úgy mint korábban —, s a területfejlesztésben egységes irányítás valósuljon meg. A tanácsok öt eszben a korábbi egy évvel — a saját és az állam által átengedett forrásokból származó bevételt. a kiegészítő állami támogatást, erre támaszkodva készíthetik el tehát beruházási, pénzügyi tervüket. (A fejlesztési, pénzügyi terveket fönnállásuk óta most első ízben készítik el önállóan a tanácsok, természetesein a kötelező előírások figyelembe vételével.) Az önálló irányítás, vezetés döntések sorozatában ölt testet. Helyben hozott döntések sorozatában, amikért azután állni is kell a sarat, nem lehet arra hivatkozni: odafenn mondták, hogy így legyen. BIZTATÓ KEZDET A tanácsi önállóságban rejlő lehetőségekről némi — kezdeti — tapasztalatokat már gyűjt- hettünk a megyében a gazdasági reform bevezetése óta élteit három esztendő alatt. A reform hatásaként ugyanis — öntevékenyen, egységes gyakorlat, s kellő jogi meghatározottság nélkül ugyan — a tanácsók egy része, de különösen a városi tanácsok már keresni kezdték a területükön levő, nem tanácsi irányítású szervezetekkel való együttműködés — így közművek, lakások, gyermekintézmények építésében — lehetőségeit. Ugyancsak akadtak kezdeti tapasztalatok a területfejlesztésben a tanácsi koordináció szükségességére is, s bár mindezek három esztendő alatt nem váltak általánossá — de még szélesebb körűvé sem —, az eredmények biztatóak, nem volt rossz a kezdet. A kormányhatározat, valamint a tanácsokról szóló törvény egységes kér reteket ad az öntevékenyem indított, de most már kötelezően előírt munkához, A terület- és településfejlesztési tervek; a középtávra, öt évre, majd annak részeként az egy-egy esztendőre szól® feladatok kidolgozása, a gazdasági koordinációs tevékenység a különböző helyeken meglévő fejlesztési összegek koncentrált fölhasználása érdekében, a szakigazgatási szervek önállóságának, hatáskörének gyors növekedése külön-külön, s együttesen még inkább, új feladatok sokaságát rója a tanácsokra, azokra a testületekre, amelyeknek tagjait ma még jelöltként bírálják el, mérlegelik a választópolgárok. A jelölőgyűlések hangulata, az aktivitás növekedése, a szóvátett kérdések sokrétűsége, s szoros kapcsolata a közügyekkel azzal biztat, hogy április 25-én olyanok kapják meg választóik bizalmát, akik képesek lesznek az új helyzetnek, az új körülményeknek és feladatoknak megfelelni. Mészáros Ottó tendőre előre ismerik — szemNyitás: augusztusban Augusztusra, a vadászati világkiállításra készül el a 200 személyes visegrádi Touring Szálló. A fellegvár mellett épülő téli-nyári szálló 40 millió forintba kerül. A szállóban 150 férőhelyes étterem, 160 személyes eszpresszó, és 40 helyes drinkbár is nyílik. Foto: Balassa Ferenc
