Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-20 / 67. szám
WM. K^tírlap 1971. MÁRCIUS 20.. SZOMBAT VETÉLKEDŐ ÚlTÖltŐK Díszbe öltözött szerdán a százhalombattai iskola, ahol az úttörők jubileumi szaktárgyi versenyének matematikai döntőjét rendezték meg. 13—13 hetedik és nyolcadik osztályos versenyző előtt ünnepélyes keretek között bontották fel a kérdéseket tartalmazó borítékokat. A hetedikesek versenyében Földvári Gábor (Ráckeve, 3455. sz. Munkácsy Mihály úttörő- csapat) bizonyult a legjobbnak. Második Montag András (Monor, 1076. sz. Petőfi Sándor), harmadik Botlik István (Gyál, 1089. sz. II. Rákóczi Ferenc). A nyolcadikosok versenyét Marton Mária (Nagykáta, 2759. sz. Zrínyi Ilona) nyerte meg, mögötte Fehér István (Cegléd 1942. sz. Dobó Katalin) és Vámos László (Gyömrő, 1079. sz. Körösi Csorna Sándor) végzett. A javítóműhelyben Tavaszra készülnek a gépek Mit tud az új traktor — Bérfuvart vállalnak Az abonyi Üj Világ Tsz központjában a géppark körül élénk az élet. A szerelőműhelyben van munka bőven. Bakitovszky László gépész- mérnök elmondotta, hogy a téli gépjavítás befejeződött. Kevés szerelő dolgozik ugyan a műhelyben, de a traktorosok is jól képzett szakmabeliek. A kisebb szerelési munkákat, javításokat maguk is el tudják végezni. A nagyjavításkor is értékes segítséget nyújtanak. Harminchárom erőgépe van a tsz-nek. A öbbi között a Ze- torok és az MTZ-k főjavítását jr Építőipari vállalatok, állami gazdaságok, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek! A Budapesti AGROKER megrendelésre szállít HULLÁMPALÁT: SÍKPALÁT: AC. NYOMÓ- ÉS LEFOLYÓCSÖVEKET: 1600x920 1750x1125 2500x920 40x40 80x150 mm-es, mm-es, mm-es méretben, cm-es méretben, mm átmérőig. Előre jelzett rendelésekre vasúti tranzitszállítást teljesítünk. Azonnali igényét telepünkről (Budapest XV. kér. Cservenka M. utca 107.) elégítjük ki. Viszonteladóknak és nagyfelhasználóinknak árengedményt adunk. Rendelési cím: AGROKER Budapest XV., kér. Cservenka M. utca 107. Telefon: 635-844. Ügyintéző: Gyurkovitsné. Lépjen a szolgálatába! A MÁV Budapesti Igazgatóság azonnali belépéssel felvesz érettségizett vagy az általános iskola 8 osztályát elvégzett 18-45 év közötti dolgozókat budapesti és nagyobb vidéki állomásokra:- kocsirendezőket- a vasúti kocsik sebességét, megállítását szabályozó sarukezelőket- technikusi képzettségű váltó- és jelzőberendezés-kezelőket- tehervonatokhoz kocsikísérőket- állomások és személykocsik tisztításához, takarításhoz nőf dolgozókat. Ma már a vasúti szolgálat nem jelent erős fizikai igénybevételt, mert egyre inkább a korszerű technikai berendezéseket kezelő ember szellemi tevékenysége váltja fel. Várjuk jelentkezését a lakóhelyéhez közeli, nagy állomásokon. Amennyiben budapesti pályaudvarokon kíván dolgozni, a Keleti pályaudvaron levő Központi Munkaerő Felvételi Irodán jelentkezzék! magyar Államvasutak BUDAPESTI IGAZGATÓSÁGA is saját műhelyük' en végzik. Az alkatrészellátás itt is nagy gond, a kollektíva sok jó ötlettel enyhít a nehézségeken. A motorcseréd javításokat elsősorban a DT-knél és az Sz— 100-as traktoroknál végzik. A szakemberek sokat várnak a legújabb, kétszáztizenöt lóerős szovjet erőgéptől. Képességeit jól jellemzi, hogy egyszerre nyolc mélyszántó ekefejet tud vontatni, és így jó segítséget nyújt a talajmunkáknál. Most a munkagépeket javít Ják. Egy NDK gyártmányú permetezőgépet szerelnek ösz- sze. Az ilyen gépeknek egyre nagyobb szerepük lesz ebben a gazdaságban is: a vegyszeres gyomirtást mind nagyobb területen végzik. A szállítási feladatokat hét gépkocsi látja el. Ezek nem csak a tsz-nek dolgoznak, bérfuvarozásra is kötöttek szerződést. Nagy gondot kell fordítani a balesetek megelőzésére. Ebben a gazdaságban szomorú tanulságul szolgál a tavalyi halálos kimenetelű baleset. Ez intő példa, hogy az elővigyázatosság mennyire fontos. A tsz több felelős beosztású vezetője nemrég vizsgázott a biztonságtechnikai ismeretekből. — 38 ezer forint jutalom — hulladékért. A MÉH-vál- lalat székházában szombaton osztják ki azoknak a Pest, Bács és Nógrád megyei iskoláknak a jutalmakat, amelyeknek tanulói a legaktívabbak voltak a hulladékgyűjtésben. Rakodókat és raktári kiadókat azonnali belépésre felveszünk. lelentkezni lehet a PROSPERITÁS KTS2 MUNKAÜGYI 0S1TÁL YÁN Budapest IX. Violo u. 45. A Bács megyei ÁÉV kubikosokat és betanított segédmunkásokat vesz fel állandó munkára, ceglédi és nagykőrösi építkezésekre. Jelentkezni lehet o Bács megyei AEV építésvezetőségén Cegléd, Táncsics M. u. 4-6., Nagykőrös, 266. lakásépítkezés, Gyopár u. 1. zeretnék egyszer hajótörött lenni egy lakatlan szigeten, ahol csak én vagyok, a tenger meg az ég. Egész nap feküdnék nyitott szemmel, és bámulnám az eget, a vonuló felhőket, a kecsesen sikló sirályokat, és nem kellene odafigyelnem senkire, és nem kellene alkalmazkodnom senkihez. Csak mosolyogjon, nem szívom mellre, nem vagyok sértődős, már nem vagyok az. Lelombozódtam egy pillanatra, ennyi az egész, talán mert zavarban vagyok, meg minden, még nem volt dolgom a rendőrséggel soha. Persze, most azt hiszi, hogy megjátszom magam, és én egy olyan lány vagyok, aki egész életében mást sem csinált, csak azt az egyet, de ez nem igaz. Hogy azért kaptak el? Tudom, de az ember sok mindent megtesz az életében, amihez semmi kedve. A dolgok néha függetlenek tőlünk, legfeljebb akinek sok az akarata, szembeszállhat a sorsával, az én akaratom azonban valahol útközben elveszett Szeretném, ha elhinné, nem így volt ez mindig, én is olyan lány voltam, mint a többiek, sem jobb, sem rosszabb. Most ez az utolsó lehetőségem, hogy más legyek. Talán sikerül, talán nem. Ne értsen félre, nem zsarolni akarom. Maga nem lehet felelős az életemért. Azok sem vállalták érte a felelősséget, akiknek ez a kötelességük lett volna. Ne csak a tárgyakkal legyünk tárgyilagosak, hanem önmagunkkal szemben is. Mindezt csak azért mondtam el, mert maga biztatott rá, hogy szeretné megismerni az életemet. Maguk, nyomozók, mindenre kíváncsiak. Elpötyöghetem, bár nem valami mulatságos história, pedig mindössze tizenkilenc nyarat láttam eddig. A régi vágyaim közé 'tartozik, hogy egyszer úgy istenigazából kipakoljak mindent, ami a bogyómét nyomja, utána talán könnyebb lesz. Atkozott a természetem, ha megbántanak, az pedig gyakran fordult elő az életemben, csak rágom magam, ahe lyett, hogy nyomban kiadnám a mérgem. Irigylem azokat, akik első felindulásukban a földhöz tudjak vágni, ami éppen a kezük ügyébe kerül. En meg csak hallgatok olyankor, pedig imádom a hadovát, mert akkor nem vagyok egyedül, ha valakivel beszélhetek. Magányosnak lenni a legrosszabb, ami érheti az embert. Ne gondolja, hogy a nagyképűség beszél belőlem, tapasztalatból tudom, amit mondok. Kösz’ a kávét. Hozzám ritkán figyelmesek az emberek. Ha végighallgatja az életem történetét, megmondhatja, hogyan vélekedik rólam. Biztosíthatom, akad benne néhány váratlan fordulat, amin én hökkentem meg leginkább, hét éve először, azóta pedig egyfolytában ámuldozom, hogy az élet olyan is lehet, amilyen. Addig szinte semmit nem tudtam róla, amíg az anyám el nem köszönt tőlünk a Keleti pályaudvaron. Nagyon szép asszony volt és nagyon fiatal, az apám meg öreg. Furcsa história a házasságuk, akár egy romantikus regény. Ha valaki elmeséli nekem, biztosan nem hiszem el, hogy az apám valaha pap volt, pap-tanár, aki négy nyelven tanított valamelyik internátusbán. A háborút követően fordított hátat a papi pályának, és az egyik pesti gimnázium tanára lett. Ott ismerte meg az anyámat, az osztályfőnöke volt, és egy héttel az érettségi bankett után elvette feleségül. Amikor megszülettem, áz anyám annyi idős volt, mint amennyi most én vagyok, az apám meg negyvenkettő. Állítólag halálosan szerelmesek voltak egymásba. Nincs jogom, hogy kételkedjek benne. Előfordul ma Is, hogy a tanítvány beleszeret a tanárába, biztosan így volt az anyáin is. Apa nagyon szépen tudott verseket mondani. Olykor, ha sikerült rávennem, álló órán át szavalt megállás nélkül. Volt egy jó barátja, szintén irodalomtanár, mindig versenyeztek, melyikük tud több verset kívülről. Kosztolányi volt a kedvenc költője meg Babits és Tóth Árpád. Az anyám mindig elérzékenyült, ha szavalni hallotta -apámat, az Üllői úti fákat pedig megköny- nyezte, amikor odáig ért az apám: „Hová repül az ifjúság? Feleljetek, bús lombú fák, ÜlNem jó egyedül lői úti fák.” Ezt apa is észrevette, és attól kezdve csak hosz- szas unszolásra volt hajlandó újra meg újra elmondani anyám legkedvesebb versét. Sokáig nem sejtettem okát. Még akkor sem gondoltam arra, hogy anyám nem jött visz- sza soha többé bécsi kirándulásáról, hogy valami összefüggés lehet a vers és anyám megdöbbentő távozása között. Éveknek kellett eltelnie, amíg megértettem az igazságot: anyám keservesen megbánta gyerekfejjel kötött házasságát. Képzelje el, anyám harmincegy éves volt, amikor a döntésre elszánta magát, az apám pedig már ötvennégy* és az anyám akkor várta volna a legtöbbet az élettől, amikor már csak morzsákat kaphatott, a természete pedig nem olyan volt, hogy titokban megcsalja az apámat. Biztos vagyok benne, hogy nehezen szánta rá magát a szakításra, és nem volt könnyű dolga annak a mérnöknek, aki rábeszélte a bécsi kirándulásra és arra, hogy soha többet ne jöjjenek haza. De a mérnöknek kerek húsz év fórja volt az apámmal szemben, és ez sok mindent megmagyaráz. Ezért nem tudom gyűlölni az anyámat. Voltam már én is hasonló kutyaszorítóban. Az ember önző, ha önmaga boldogságáról van szó, akkor a szívével gondolkodik az esze helyett, pedig éppen olyankor lenne jó megfordítani a sorrendet. De ki kívánhatja egy fiatal lánytól, aki éppen csak kilépett az iskola kapuján, és azt hitte most már övé az egész világ, és abban a világban minden csudijó! Szerintem az apámnak kellett volna jobban végiggondolni a dolgot: mire vállalkozik? Felnőtt, megállapodott ember volt. Nem tette. Én ítéljem el ezért? Nincs hozzá jogom. Az életemet végső soron neki és az myámnak köszönhetem. Ha nem válnak szét az útjaik, én sem máradok magamra tizenöt évesen. Meri az apám három évnél nem bírta tovább a magányt. Hiába voltam ott mellette, megzavarodott. Bár ki tudja, ha kényszerből együtt maradnak miattam, akkor mennyivel lett volna jobb? Csak marták volna egymást és emésztődnek belül. Szóval anya felült a vonatra, mi meg itt maradtunk ketten. Azélt úgy-ahogy ment minden a maga útján. Befejeztem az általánost, beiratkoztam a gi- mibe, közben megtanultam főzni, mosni, takarítani. Nehezebb volt az életem, mint a többi lánynak, de nem kibírhatatlan és nem céltalan. Talán még örülni is tudtam volna, amiért egyszeriben ilyen fontos személyiség lettem, ha néha-néha mosolyogni látom az apám, de ő csak gubbasztott a szobája sarkában, akár egy fatuskó és bámult maga elé órákon át. Attól kezdve akár megbukhattam volna, nem érdekelte az előmenetelem, pedig amíg anya itt volt, mennyit foglalkozott velem! Számomra az igazi zűrök apám halálával kezdődtek, amikor ott maradtam egyedül a kétszobás lakásban és jobb híján megpróbáltam imádkozni, de az apám, aki valaha pap volt, soha nem tanított meg az istenhez fohászkodni és hiába töprengtem az okán, máig sem értem, hogyan változhatott meg annyira s ml lehetett az, ami kiábrándította hitéből? Az anyám elment, az apám sírba vitte titkát, én meg akkor imádkozás helyett szidni kezdtem a„ istent, amiért így kibabrált velem. Szóval így kezdődött az életem kálváriája. Ha untatom a szövegemmel, mondja meg nyugodtan, abbahagyom ... Rendben, folytatom, de egy kicsit gyorsabb tempóban, mert különben együtt üljük le itt, amit kiszabhatnak rám azért, amiért most itt vagyok. Amíg futotta apám megtakarított pénzéből és a lakásban található eladható holmikból, tanultam tovább, mintha mi sem történt volna. Ha segélyért folyamodok, talán be is fejezhettem volna a gimit. Hogy miért nem tettem? A fene a természetem, tudom, de a kérésre akkor sem áll rá a szám. Inkább kimaradtam és elmentem dolgozni az egyik textilgyárba. Néhány hónapig csodálatosan éreztem magam, minden más volt, mint addig. Felnőtt, dolgozó nő lettem, három hónap után már ezernégyszáz forint keresettel. Igaz, güriztem érte eleget, de ennyit egy kezdő tanár se keres, diplomával a zsebében. Aztán egy éjszaka arról álmodtam, hogy még a gimista lányok közé tartozom és reggel fájt az ébredés. Az iskola sokkal gondtalanabb dolog, mint napi nyolc óra a gyárban, porban és fullasztó melegben. Egyszer kiszámoltam, naponta negyven kilométert gyalogolok a hat gép mellett, fel, le, fel, le s közben úgy kell kuksizni, hogy majd kiesik az ember nézőkéje s azon kaptam magam, hogy ami kezdetben olyan nagyszerű fizetésnek tűnt, összezsugorodott s már semmire sem volt elég. Vagy legalábbis arra nem, amire szerettem volna. A személyim tanúsága szerint még egy hete is szövőnő voltam, már havi ezerhét- százért. Tudja, mi tette be az ajtót? Az egyik volt osztály- társnőmmel elmentünk az Édenbe. Hívott, mondta, hogy fizeti a cehhet, az apja filmrendező. Elfogadtam a meghívását. Ott ismerkedtem meg egy középkorú, őszülő halántékú úrral. Elmentem vele. Finom úriember volt, meg kell hagyni. Ütközben semmi erőszakosság. Még a kéglijében is szabadkozott: kinőtt már az ilyen kalandokból, ma azonban úgy alakult, hogy a többiek rávették egy kis kiruccanásra. A felesége külföldön van. hivatalos úton, s ha nincs az ünnepség ma délelőtt, biztos, hogy szalma marad, de ha már így alakultak a dolgok... És azt is elárulta, hogy mit ünnepeltek, a nyereségrészesedés szent aktusát. És megsúgta bizalmasan, hogy mennyit kapott, mint az egyesült textilgyárak vezérigazgatója és én nem akartam hinni a fülemnek, mire odatette elém a hivatalos papírt, bennem meg felszaladt a pumpa. Tudja, én mennyit kaptam? Ezernégyszázat, a maga egyik textilgyárában, amiért naponta negyven kilométert gyalogolok a gépek előtt! Ha látta volna az arcát! Minden vér kiszaladt belőle, aztán meg olyan vörös lett, hogy azt hittem, menten megüti a guta. És mielőtt még bármit mondhatott vona, magamra kapkodtam a ruháimat. Nem mert visszatartani, csak letett elém kétezer forintot és ér ott, a szeme előtt darabokra téptem a pénzt. Engem ne fizessen le senki! És másnap már csak a munkakönyvemért mentem be a gyárba. Ügy bámultak rám, mintha én lettem volna az első női holdutazó. És még aznap délután kaptam egy diszkrét levelet, a gépkocsivezetője hozta, benne névjegykártya, rajta meg annyi: hívjam fel telefonon, mindent helyrehoz. Ha nem hiszi, tessék, itt a névjegye, rajta a telefonszám és az üzenet s ha még ezután is kételkedik, itt, most, maga előtt felhívhatom, egy jó adminisztrátori állást biztosan kreálna nekem a maga környezetében és így még a kapcsolat folytatására is lehetőség adódna. Ez a történetem. Remélem nem hatottam meg vele. Egy hete munkanélküli vagyok. Az este elkaptak csavargásért s most itt ülök magával szemben, megittam egy kávét és egy Coca-Colát. Ez minden. A többi a maga dolga. Vitesse* vissza, vagy küldjön el. Mást nem tehet. Legfeljebb ana kötelezhet, ha elküld: keressek magamnak valami tisztességes munkát. Ha ezt teszi, igaza van. Az a fajta élet nem ne’-em való. Prukner Pál
