Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám

fin *teret %áCírían 1971. MÁRCIUS 3., SZERDA Hová lett 250 / bedolgozó nő? Egy álhír nyomában A hír, amelynek nyomába szegődtem, megbízhatónak mondható helyről származott és a következőképpen hang­zott : a /Vecsési Fehérnemű Ktsz-től nemrég 250 bedolgo­zó nőt küldtek el. Valakinek elmondtuk a hírt, áld ismerte a vecsési fehérneműsöket, és ő váltig állította: az nem lehet, biztosan a Vecsési Háziipari Szövetkezettől bocsáthatták el az asszonyokat. Vecsés, Háziipari Szövetke­zet. Az elnökasszony éppen részközgyűlésen van, csak a műszaki vezetővel tudok be­szélni. — Közgyűlési határozatunk van arra, hogy csak az elnök­asszony tájékoztathatja á saj­tót, az esetleges téves Infor­mációk elkerülése végett. — Kérem, tiszteletben tar­tom a közgyűlési határozatot. Csak azért jöttem, hogy meg­kérdezzem : elbocsátottak-e önök 250 bedolgozót mostaná­ban? — Hogy mi? De kérem, hi­szen a dolgozóink összlétszáma évek óta nem több 220-nál, beleszámítva a bedolgozóinkat is. Ha mi 250 asszonyt elbo­csátottunk volna, már nem lé­teznénk. Sőt: mi nemrég vet­tünk föl a kihelyezett monori bedolgozó részlegünkbe 40 asz- 6zonyt, mert ott valamelyik üzem megszűnt. Nem tudom pontosan, talán a vegyi és di­vatcikk vállalat. A Vecsési Fehérneműkészítő Ktsz. Itt is csak a műszaki vezetőt találtam, de ő két nap­ja van a szövetkezetnél, mon­dotta, nem tudhat még a té­máról semmit, de megkérdez­hetjük a szakszervezeti tit­kárt. — Nem, nekünk évek óta | ftíncs több bedolgozónk húsz­hál és Nagykőrösön van még •vagy tíz. De el nem küldtünk 6enkit, legfeljebb egy-két asz- szony ment el önszántából ilyesmi mindig előfordul. Pest megyei Divatcikk Vál­lalat, Manor. Dobossy László- né a vezető éppúgy csodálko­zik furcsa kérdésemen, mint az előző két helyen. — Egy-két bedolgozónk van évek óta, hiszen mi gépi mun­kát végzünk elsősorban. Meg­szűnésről nálunk szó sem volt, inkább nagyon szépen fejlőd­tünk az utóbbi években. Ellen­ben hallottam valamit az egyik műszaki dolgozónktól, aki a monori Kossuth Tsz tex­tilkonfekció részlegénél volt másodállásban, hogy a tsz szüntette be ezt a tevékenysé­gét, bizonyára onnan küldték el az asszonyokat. > Monor, Kossuth Tsz, Szőcs Róbert belső revizor: — Igen, a kör, úgy látszik, bezárult. Valóban, mi szüntet­tük még a textilfeldolgozó részlegünket, vagyis elbocsá­tottuk a háziipari bedolgozó­kat, de nem 250-et, mivel mindössze 35—40-en dolgoztak itt négy éven át. Valószínű, hogy ők mentek át a vecsési háziipari szövetkezet monori részlegébe. — Hogy miért szüntettük meg a koníekciórészleget? Most végezzük a szokásos ága­zati önköltségszámításokat, hog/ lássuk, milyen eredményt értek el, hogy alakult az ön­költség, eszerint tervezzük a következő évet. A konfekció­részlegben ágyneműt és alsó- ruházati cikkeket varrtak, cso­magoltak az asszonyok, és 1970-ben 2 millió 19 ezer fo­rint volt a teljes bevételük. A konfekcionált termékekre vi­szőni tavaly 8 százalékos adót kellett fizetni, tehát lement 161 ezer forint. Maradt tisztán 1 millió 858 ezer. A ráfordítás erre az üzemre 2 millió 27 ezer forint volt, tehát lényegében 169 ezer forint a ráfizetés. Nem beszélve arról, hogy az anyagvásárlással lekötöttük a tsz forgóeszközét, tehát na­gyobb összegű hitelt kellett felvenni, amelynek csak a ka­mata 70 ezer forint volt. Eb­ben az évben még magasabbra emelkedett az adó, ezért dön­töttünk úgy, hogy a részleget megszüntetjük. A magyarázattal egyet lehet érteni, s megnyugtató, hogy a 40 asszony azonnal el tudott helyezkedni hasonló munka­körben, Monoron. S megnyug­tató, hogy egy hamis és kósZa hírt is sikerült eloszlatnunk. (fogarasi) Y egnap rendkívüli vi­lágnap volt. Nem jöt­tek vendégek és apa sem ment el sehová. Se fogadás, se rend­kívüli értekezlet, se külföldi delegáció. Még csak a dolgozó- szobájába se vonult vissza az igazgató-főmérnök úr, mint a ritkán otthon töltött esték al­kalmával. Ezen az estén apa nevelt. Vagy egy órán át nyomta a szöveget: tanulj kis­lányom, ez így nem mehet to­vább, mi mindent megadunk neked, csak tanulnod kell ér­te, azt sem a mi kedvünkért, hanem a magad hasznára te­szed és így tovább, meg min­den. Legalább egy éve nem hallottam ennyit beszélni egy- szuszra. Anya is csak bámult, láttam az arcán, ő sem értette, mi történt apával. Kezdetben érdeklődve figyelte, még bó­logatott is a hegyi beszédhez, aztán egyre komorabb lett az arca, mint aki bajt szimatol. Nem velem, inkább apával. Lehet, hogy valami nem stim­mel körülötte a gyárban? Mos­tanában gyakrabban hallani a vezetők cseréjéről. Simont is leváltották a tervezőintézet éléről, azóta nem járt nálunk. És Halmai sem jelentkezett egy ideje, a szomszéd gyár fő­mérnöke. Vagy csak új titkár­nő tűnt fel a láthatáron? Szóval tegnap apa nevelt. Az eredmény: matekból ma reg­gel újra összeszedtem egy ak­kora fát, hogy a fele kilógott az osztálykönyvből. Mit csi­náljak? Gőzöm sincs a mate­matikához. Nem nekem ta­lálták ki a képleteket. Ha azt mondják: szinusz alfa, az ég­világon semmi sem jut az eszembe róla. Persze, azért apának a maga módján igaza van. Ha már iskolába járok, tanulni illene. De egyedül ál­lati unalmas dolog. A lányok­ra viszont ebben nem számít­hatok. Divat, zene, srácok — ez minden, amiről beszélni le­het velük. A fiúk pedig ... egy kivételével már valamennyi felajánlotta, hogy segít, de csak rájuk kellett nézni és a vak is látta, -hogy aligha érték volna be a szinusz alfával. Egyedül az új fiú, a kis Kon­doros nem ajánlkozott. Pedig príma koponya, tele spiritusz- szál. ö nemcsak tudja, hanem érti is a dolgokat. Különös fiú. Egészen más, mint a töb­biek. Zárkózott, magánakvaló. Buknak rá a lányok, attól a pillanattól kezdve, hogy elő­ször betette a lábát az osz­tályba. Mégsem kísért haza még senkit az elmúlt két hét alatt. Egyedül jön, egyedül megy, ez minden, amit tudunk róla. A lányok most éppen a sértődöttet játsszák, feléje sem néznek, pedig eszi őket a pe­nész, amiért még nem sike­rült egyiküknek sem behódo- lásra bírni az új fiút. A ■ srá­cok sem fogadták be maguk közé. Talán azért, mert se hosszú haja, se cipőkanállal felhúzható nadrágja, ez pedig a mi iskolánkban Íratlan sza­bály. És én? Nem mondom, izgalmas dolog, ha olyan va laki ül az ember háta mögött, akit nem ismer három év óta, mint a többieket, akikről szin­te mindent tud, amit tudni le hét. ' Az új fiú Fizikaóra következett. Ha felhív Rőtszakáll, újabb fá­val gazdagodom. Gajdos, Ge­rencsér, Gulyás, Keveházi... A padba kapaszkodva álltam fel. — Nagyon tudnék örülni, Keveházi, ha megismertetne bennünket Boyle-Mariotte tör­vényével... — tolta homloká­ra szemüvegét Rőtszakáll. — Boyle-Mariotte törvé­nye ... a gázok állapotváltozá­sára vonatkozik... — nyög­tem ki nagy keservesen. — Ezt mi is tudjuk, kedves Keveházi — humorizált a szo­kott módon Rőtszakáll. — Állandó hőmérsékleten a meghatározott tömegű és anyagi minőségű gázmennyiség nyomása... — hallottam a hátam mögül. Határozott hangon ismétel­tem el, amit Kondoros sú­gott. — ... és térfogata egymás­sal fordított arányban válto­zik ... — mondta tovább Kon­doros. — És mit tud Keveházi a nyomás és a térfogat szorza­táról? — Állandó... — ezt megint Kondorostól tudtam meg. Rőtszakáll visszatolta a szemüvegét és egy négyessel leültetett. Az első dolgom az volt, hogy egy papírdarabra ráírtam: Koszi, és hátranyúj­tottam Kondorosnak. Néhány pillanattal később visszaküldte a cédulát: Ha akarod, szíve­sen átveszem veled az anya­got. A válaszra válasz: apa megfizeti a fáradtságodat. Egyetlen szóban közölte a vé­leményét: dilis. Szünetben kisiettem a fo­lyosóra, gondoltam, utánam jön, de az osztályban maradt. Nem tudtam, mit gondoljak róla. A töri órán, röpdolgozat-' nál azonban megint dobta a puskát. Ebből sejtettem, hogy már megemésztette, amit ír­tam neki. Nem is tudom, ho­gyan jutott az eszembe, hogy apa megfizeti a segítséget. Az ember néha függetleníti ma­gát a józan eszétől. A puska túloldalán zárójeles mellék- mondat: egy kis igyekezettel akár jeles tanuló is lehet­nél ... Hátrapillantottam, hogy megköszönjem neki, de nem vette észre, annfira beleme­rült az írásba. Tudtam, hogy a tanítás vé­gén mindig sokáig szöszmötöl, ezért utolsónak hagyja el az osztályt. A többiek már az óra vége előtt összerakják a hol­mijukat s csak a megváltó csengőre várnak — velem együtt. Ezúttal azonban ne­kem sem volt sürgős. Így tör­tént, hogy mire összeraktam a táskám, már csak ketten vol­tunk az osztályban. — Klassz voltál... — kö­szöntem a segítségét. — Miért nem tanulsz? — kérdezett vissza nagyon csen­desen. — Utálom a reáltárgyakat... — Attól azért még tanulhat­nád ... — ezt már odakinn, az utcán mondta. — Elkísérsz? Nem mondta, csak jött mel­lettem. — Mi akarsz lenni? — kér­dezte. — Fogalmam sincs. És te? — Építészmérnök. Ha sike­rül ... — Biztos vagyok benne... — Az sok mindentől függ... — óvatoskodott. — Például? — Nézd, milyen érdekes épület! — torpant meg hirte­len, és olyan érdekes magya­rázatba kezdett, hogy szinte leesett az állam a csodálkozás­tól, honnan veszi ezt a szak­szöveget, aztán meg attól, olyan érdekesen mondja, hogy egy pillanatra sem unat­kozom mellette. — Ha akarod, mutatok ennél érdekesebbet is — fogtam ké­zen, és válaszra sem várva, húztam magam után. — Barokk, tiszta barokk — áradozott, és belépett a sötét kápuboltozaton. Most lesmárol, villant át rajtam a félhomályban, be­hajtja a számlát a súgásért meg a puskáért, és nem is bán­tam volna, de még csak kísér­letet sem tett rá. Magyarázott, olyan szenvedélyesen magya­rázott, hogy talán még arról is megfeledkezett: egy nem ép­pen csúnya lány áll a háta mö­gött, és a kapuboltozat alatt rajtunk kívül senki. Csak ki kellene nyújtania a kezét, ehelyett azt mondta: — Kösz, hogy idevezettél. Szegényebb lettem volna, ha nem láthatom ezt az épületet. Már nem jártunk messze a házunktól, amikor váratlanul megeredt az eső. — Afene... — szaladt ki a száján. — Gyere, álljunk egy fa alá, különben bőrig ázol. — Nem vagyok cukorból —• nevettem rá. — Egyébként is ott lakunk, addig kibírjuk. Megtorpant. — De... én... — makogta zavartan. — Azt mondtad, szívesen átveszed velem az anyagot. Vagy már elfelejtetted? — Nem ... dehogyis ... csak így... váratlanul... — Nyista sóder — vágtam a szavába. — ' Jössz, és kész. Egyébként is üres a ház. Apa a gyárban, anya a kozmetikus­nál. Nyomás, Kondoros, mert már a bőrömön folyik a viz! Megilletődve nézett körül a szobámban. — Vedd le a kabátod. Meg az inged is. Mire átvesszük a leckét, megszárad — mond­tam Kondorosnak, és szinte erőszakkal kellett leráncigál- nom róla, mert egyre csak azt hajtogatta’ nem tesz semmit, megszárad rajtaun is, ne tö­rődj vele! Csak amikor már a kezemben volt az inge, döb­bentem rá, hogy hátul más színű anyaggal vaun toldva, azért szabadkozott. — Öten vagyunk testvérek... az apám melós... Havonta ezernyolcszazát keres. Ezért nem biztos, hogy építészmér­nök lesz belőlem. A testvéreim még valamennyien iskolába járnak — mondta nagyon csendes szomorúsággal, és most nézett először a szemem­be, amióta feljött hozzánk. Zavaromban csak annyit tudtam kinyögni: — Nem vagy éhes? — Nem, nem... tiltakozott, de közben akkorát kordult a gyomra, mint az üres hordó, ha ököllel rávemek. — Alma duma — fenyeget­tem, s egy tálcára pakoltam mindent, ami kaját a konyhá­ban találtam. — Nem fejedel­mi zaba, de leköti a nyálka- mirigyeket — bocsátkoztam kisebbfajta tudományos fejte­getésbe, hogy feloldjam gör­csös zavarát, és közben percek alatt az utolsó morzsáig beke­beleztünk mindent. — Pia al­más — kínáltam utána vízzel, s amikor jóízűen lehúzott egy nagy kriglivel, szájon csókol­tam: — így jobb az íze — in­dokoltam váratlan tettemet, s ezt, ha fülig vörösen is, de kénytelen volt elismerni. Én meg jókedvemben nem tudtam lakatot tenni a számra: — Mert ha nem ízlett, visszaad­hatod! — ugrattam. — És ha ízlett? — vette vég­re a lapot. — Akkor is — bólintottam. — Tényleg megengeded? — Ha engedélyt- kérsz rá, akkor nem! Erre tétován letapasztott egy szókot a számra. Nem úgy csókolt, mint a többiek, ha­nem puhán, félszegen, nekem mégis jobban esett, mint ed­dig bárkivel. — És most tanuljunk — mondta kicsit később, az uj­jaival fésülve hátra szétborzolt haját. Más fiúnak talán a szemébe vágtam volna: mulya szamár!, az én társaságom fiúi biztosan nem érték volna be ennyi ve* de Kondoros más volt, egé­szen más, mint a többiek. Egy, számomra eddig idegen világ­ból érkezett, és mégis köze­lebb éreztem magamhoz, mint eddig bárki mást. Prukner Pál Tél végi levél Júliához Mindenfelé hófehér hó, ahol járok A kertekben mind alusznak a virágok Nem pompáznak, mint tavasszal ezer színben A vágyak is csendesebbek bent a szívben Kertjének is alusznak a rózsafái Szomorúság volna mostan köztük járni De jön a tavasz és akkor majd felébrednek Bebimbóznak, kinyílanak, szépek lesznek Ugye, akkor küld majd ismét a rózsákból? Üzenetet hozni Érd szép asszonyától Most pedig a levelemben tőle kérdem Gondol-e rám a kora téli estéken? Gondol-e az ábrándozó költőjére? Aki ha tavasszal kint jár az erdőbe Hozzá küldi az ott szedett ibolyákat Ibolyával viszonozni a rózsákat. Misik János népköltő Négymillió új tojóhibrid Űj tojóhibridet honosított meg az uraiújfalui Állami Gaz­daság. Magyarországon először ez a gazdaság rendezkedett be Sex sal Link tojóhibridek tar­tására, s teljesen énnek te­nyésztésére szakosodott. Az új hibrid szolgálatába állította a növénytermesztést is. A Sex sal Link a szokvá­nyosnál nagyobb, átlagosan 62—63 gramm súlyú, barna­héjú tojást ad. Az egyéves tyú­kok átlagos évi tojáshozama 240—255 darab. Selejtezési sú­lyuk 2,40 kiló, vágásra, feldol­gozásra mind a testsúly, mind a formája alapján kiválóan al­kalmasak. Az uraiújfaluiak jelenleg 257 nagyüzemmel és hét kül­földi országgal tartanak fenn üzleti kapcsolatot, s ebben az Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALIVANYOZÖ VAS- ES FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS FAPADLÓZÚ ES MOANYAGBURKOLO KOZPONTIFÜTES-SZERELÖ VIZ- ÉS GÁZVEZETÉK-SZERELŐ VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPULETBURKOLO (hidegburkolatok) MOKOKÉSZITO. VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndijat a vállalat ad. jelentkezés levélben vágy személyesen a követkézé címen: Pes1 megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXI., (Csepel), Kin Jónás altábornagy utca 19-21. évben a hazai és külföldi pia­con mintegy négymillió Sex sal Link naposjércét értékesí­tenek. 3400 VENDEG A Somogy megyei Tanács siófoki idegenforgalmi hivata­lához a „Siótur”-hoz tömegé­vel érkeznek a levelek külföldi utazási irodáktól, hogy a Ba­laton déli partján helyet bizto­sítsanak ügyfeleiknek. Szerző­dést kötöttek a csehszlovákiai „Cedok”-kal, amely egy kő­olajipari vállalat 800 dolgozó­ját kívánja üdültetni. A „Sió- tur” szálláshelyein — bunga- lowokban, kempingekben, a fizető vendégszolgálat útján, tu­ristaszállókban — 3400 cseh­szlovák gyermek és felnőtt el­helyezését és teljes ellátását biztosítja. TÜZELOOLAJKÚT Néhány napja- már azt hittük, nem lesz egyhamar üres az a tüzelőanyag-tartály, amelyet Gödöllő és Máriabesnyö fo­gyasztóinak ellátására ezekben a hetekben állítottak fel a főút mentén. Naponta 1200 literrel is kimér kezelője, Glaskó bácsi. Az országút másik oldalán lakik, és még nem fordult elő, ha bekopogtattak hozzá — akár este is —. hogy üres kannával bandukolt volna haza innen az olajkályha-tulajdonos. Foto: Urbán /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents