Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-16 / 63. szám

4 1971. MÁRCIUS 16., KEDD Ingyenes jogi tanácsadás TV-FIGYELÖ Változó szerencsével Magyar szenük művei a Szovjetunióban 25 olvasónk kért segítséget Premierrel kezdődött a hét, a Telitalálat című újdonsült vetélkedő első adásával. A műsor előzetes propagandá­jában már éppen eleget hang­súlyozták, ebben a játékban nagy szerep jut a szerencsének is, így nem ért bennünket csa­lódás. Nem éreztük igazságta­lannak a játék menetét, mert igazságérzetünket eleve ki­kapcsoltuk, és csak a szeren­cse forgandóságára ügyel­tünk, ki, mennyi pénzt nyer. Ez talán nem a legszerencsé­sebb tulajdonsága egy vetél­kedőnek. de kétségkívül szó­rakoztató. A Bors szerdai sorozatda­rabja is csak ezzel az egy erénnyel dicsekedhet, de ezt bevallottan teszi, a közremű­ködőiknek nem is lebegett más cél a szemük előtt, mint a szó­rakoztatás, ezt pedig sikerült elérniük. Ennek ellenkezője érvényes az Útközben című tv-játékra, amelynek írója, Sükösd Mihály gondolkoztat- ni. érvelni, vitára késztetni aíkarta a nézőt, de fordulatai olyan erőltetettek, s Szinetár Miklós rendezésében olyan hitel nélküliek voltak, hogy a főszereplő fiatalember, Huszti Péter megszokott szín­vonalas játéka ellenére, lö­työgős, tétova, érdektelen fi­gurává vált, kis híján ellen­szenvessé, ami nem szól ép­pen az alkotók ihletettsége mellett. Csütörtökön, aki a Forsyte Saga folytatása után még nem inerült ki és megnézte a Bernstein-sorozat Mi a meló­dia? című adását, nem bánta meg. Ezt a sorozatot nem le­het eléggé dicsérni, legfeljebb azon csodálkozhatunk, a mód­szert miért nem vesszük át, más, népszerűsítő, helyeseb­ben, a művészetet megértető, közelhozó műsorok készíté­sénél? Meglepetés volt a Fórum pénteki adása, ezúttal szovjet tudósok, újságírók válaszol­tak a magyar tv-nézők kér­déseire. A nézők éltek Is az alkalommal, és az élet csak­nem minden területére kiter- nedően adták fel kérdései­nket. A válaszok többsége jó ■és érdekes volt, egy része azonban nem minden esetben felelt meg a várakozásnak, a kedélyes és jó hangulatban néha elveszett a kérdés lénye­ge. A tv-nek nagy sikerű kez­deményezése volt ez a műsor. Az Angyal sorozat szombaton vetített újabb része nem jól teljesítette kötelességét: a szó­GALSAI PONGRÁC: rakoztatást. A hét szenzációja, bár ikissé eldugva, éjszakai előadásban bemutatva, Mar­cel Carné Éjszakai látogatók című filmje volt, mesés, cso­dás elemekre épülő, de igazi, és nagyonis földi, emberi szépségről, igazságról szóló lírai alkotása. A vasárnap esti — Haupt­mann: Bunda — bemutató, nem volt igazi bemutató, más fel­dolgozásban láttuk már, de így is érdekes volt, kitűnően megformált alakjaival, frap­páns vígjátéki fordulataival. A hét műsorából két riport­film hívta fel magára a fi­gyelmet — véletlen talán — mind g kettő Pest megyei té­májú. Az első az albertirsai tsz fiatal főagronómusát mu­tatta be ötletes, és valósághű riporteszközökkel, a másik a pilisi bányászok elszomorító helyzetét — a szembesítés esz­közeivel. Lapunkban éppen másfél évvel ezelőtt foglal­koztunk a témával, a riport- film tanúsága szerint azóta sem történt semmi. i Varga Vera Több napos látogatásra hét­főn — küldöttség élén — Buda­pestre érkezett Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa mellett működő állami sajtóbizottság elnöke, hogy a magyar könyvkiadás vezetőivel folytatandó tár­gyalások után aláírja a két ország kiadói együttműködé­sének jegyzőkönyvét ' a kö­vetkező két esztendőre. A magyar szerzők könyvei­nek a szovjetunióbeli fogad­tatása kapcsán a sajtóbizott­ság elnöke utalt arra, hogy a klasszikusok és a mai szer­zők rendszeres átültetésén túl magyar közéleti személyisé­gek jelentős írásműveit is közreadják. Nemrégiben ké­szült el Kádár János beszé­deinek és cikkeinek válo­gatásából egy kötet. Tavaly Kun Béláról szóló visszaem­lékezéseket éé magának Kun­nak a művét is megjelentet­ték. A felszabadulás óta a Szovjetunióban megjelent, magyarból fordított könyvek páldányszáma 28 milliónál magasabbra emelkedett. Március 3-án a Pest megyei Hírlap olvasói részére díjmen­tes jogi tanácsadást tartottunk, amelyre —• sokféle ügyben kérve a jogtanácsos segítségét — 25 olvasónk jött el. Érdekes módon az új lakásrendelettel kapcsolatban csak egy isaszegi és egy budaörsi lakos tett fel kérdéseket. Többen érdeklőd­tek viszont örökösödési és ha­gyatéki ügyben. Az örökösök lemondtak Gonda Zoltánná isaszegi ol­vasónk társasház-építkezésbe kezdett 1966-ban. öccsét tu­lajdonostársként akarta be­vonni a vállalkozásba, ugyanis saját nevére, illetve keresetére az OTP nem adott volna köl­csönt. Panaszosunk szerint öccse nem járult hozzá a rész­letfizetéshez. A bonyodalom tikkor kezdődött, amikor két, évvel ezelőtt öccse meghalt, s ezután az elhunyt gyermekei lettek a társasház fele részé­nek örökösei. Sikerült azonban megállapodni velük, s lemond­tak részükről. Csakhogy ez a lemondás í nem érvényes, pa­naszosunk' nem adhatja el a társasházrészt, mert az OTP még nem vezette át az ingat­lan telekkönyvi albetétébe a lemondást. Panaszosunk nem értékesítheti a társasházat, mert előzőleg hagyatéki eljá­rást kellene lefolytatni, ez vi­szont, mivel az ingatlan nincs telekkönyvezve, nem lehetsé­ges. Felvilágosítást adtam le­hetőségeire. Új és régi tulajdonos Másik olvasónk, Szabó La­jos, 1959-ben 400 négyszögöl szőlőt vásárolt Ecseren. Ké­sőbb ez a terület tsz használa­tába került, s most az új föld­törvény alapján a földhivatal kártalanítást fizetett a tulaj­donosnak, méghozzá nem a tényleges, hanem a jogi tulaj­donosnak. Mivel Szabó Lajo- sék az adásvételi szerződést nem mutatták be illetékkisza­básra, a telekkönyvben nem vezették át a tulajdonjog-vál­tozást, így a földhivatal a kár­talanítás összegét, kb. 12 ezer forintot, a korábbi tulajdonos­nak fizette ki. S olvasónk most sérelmezi, hogy ezt az összeget nem ő kapta meg... Ági vagyon Nem kevésbé érdekes és ta­nulságos Kóczon Miklósné érdi lakos ügye. Bátyja korábban meghalt, házingatlanát sógor­nőjére hagyta. A ház un. ági vagyonhoz tartozott Bátyja halálakor Kóczonné a végren­deletet nfem támadta meg, így a közjegyző a házat a pana­szos sógornőjének nevére írta a telekkönyvben. Nemrég meg­halt a sógornő, végrendelet nem maradt utána. Olvasónk kérdése: örökölheti-e most a vagyont, illetve ki az örökös? Kérdésére választ adtam. Gyakorlati segítség Munkaügyi problémával csupán egy olvasónk jelentke­zett A budapesti panaszos ügyét jogi és emberi szem­pontból egyaránt döbbenetes­nek tartom. Olvasónk a kötő­iparban helyezkedett el, a munkáltatóval kötött szerződés szerint megállapodtak, Hogy őt betanítják a síkkötő géppel való kötésre. Köteles viszont 3 évig a gyárban dolgozni, ha előbb elmenne, 3000 forintot kell fizetnie. A kérdés: jo- gos-e ez? Panaszosunk el­mondta: munkatársai áskálódó magatartásukkal lehetetlenné tették helyzetét, kénytelen el­jönni munkahelyéről. Olvasón­kat tájékoztattam a munkajo­gi rendelkezésekről, s ígéretet tettem, hogy elintézem felvéte­lét a Ramóna Ktsz-néz. Az említetteken kívül eltar­tási szerződés ügyében is for­dultak hozzám. Sok volt a rossz szomszédi viszonyból, összeférhetetlenségből adódó panasz. Példaként egy monori esetet említek. özvegy Kajli Imréné házá­ban — tízéves megállapodás alapján — lakik egy házaspár. A férj és feleség a panaszos szerint összeférhetetlen, az öz­vegyasszonyt egyszer ideg­gyógyintézetbe is beszállítot­ták, ahonnan azonban néhány nap múlva kiengedték. Pana­szosunk lakóival szemben ke­Először készül a művelődé­si házakról olyan átfogó or­szágos felmérés, amely meg­vizsgálja, hogy az otthonok mennyire tudják kielégíteni Makay Margit, Berki Lili, Bay- ka Margit, Titkos Ilona, Csor- tos Gyula, Somlay Artúr, Raj­nai Gábor, Gőzön Gyula, Mak- láry Zoltán, Jávor Pál, Ko­vács Károly... Ä váratlanul kézbesített bo­rítékok azonban pánikot kel­tettek. A színház zúgott a fel­háborodástól. Bajor sisteregve jelent meg Németh Antal szobájában, a szerződéskötési „kihallgatá­son”. Bejelentette, hogy ősszel megválik a színháztól. Ö nem is -tárgyal. Szép volt, fényűző és felhevült, amilyen csak a színpadon. Külsejével csapás- szerűen kívánta növelni a tá­vozásakor beálló veszteséget. De Németh eleve eldöntötte, hogy a művésznő minden kí­vánságát teljesíti. Bajor kiemelt „sztárgázsit” kapott, magasabbat bárkinél: esténként száz pengőt, akkor is, ha nem lépett színpadra. Még a rendeletben előírt adó­kat sem vonták le tőle. Kivé­telezett helyzetét azonban nem irigyelte senki: ő Bajor volt, maga is kivétel, rajta megtör­tek a jogszabályok. Most azt mpndta: csak akkor köt szer­ződést, ha közben idegen szín­házakban is játszhat, de nem­zeti színházi fizetését hiányta­lanul felveheti. Ez már nem is feltétel volt. Hanem provokáció. De Németh Antal, a színész­nő legnagyobb meghökkenésé­re, még ezt a provokatív aján­latát ■ is elfogadta. így történt, hogy Bajor Gizi két évig felváltva játszott a Nemzeti, a Magyar és a Víg­színházban. (Folytatjuk) resi igazát, már hosszabb ide­je, reménytelenül. Két villanypózna Ikladról Hrncsár József és szomszédja, VeUentinyi László a községi tanácsra panaszko­dott. Főútvonalon lakíiak, s két villanypóznáról házaikba is be lehetne vezetni a villanyt A tanácselnök azonban nem adta meg az engedélyt annak ellenére, hogy olvasóink a be­szerelés költségeit is vállalnák. Ha két villanypóznát felállí­tanának, a vezeték összekötné Ikladot Aszóddal, s mivel az Ipari Műszergyár is a főútvo­nalon van, az ott dolgozók is hasznát látnák a villany be­vezetésének. Kérésük nem jogi probléma ugyan, de érdemes lapunkban foglalkozni a pa­nasszal. Egészségügyi jogszabályokat érintő gonddal keresett fel egy maglódi asszony. A gyömrői felülvizsgáló orvos kiírta be­tegállományból, dolgozni azon­ban nem tudott, s mivel fize­tés nélküli betegszabadságot sem kapott, kilépett állásábóL Az asszony változatlanul be­teg, táppénzt viszont nem kap. Bár kilépését munkahelyéről elhamarkodottnak tartom, ügyében lehet jogi megoldást találni. Orvosszakértői, tiszti- orvosi felülvizsgálatot kell kérni, s ha megállapítják, hogy az asszony a munkaviszony megszüntetésekor is beteg volt, s valóban azért lépett ki, mert nem kaphatott fizetés nélküli szabadságot, akkor születhet egy határozat, mely szerint mind a betegállományból való kiírás, mind a vállalat maga­tartása hibás volt — jogos a táppénz. A munkaviszony helyreállítására azonban már nincs mód. Talán a felsorolt példák is bizonyítják, hogy olvasóink nagy érdeklődést tanúsítottak az ingyenes jogi tanácsadásunk iránt Segítségünkre továbbra is számíthatnak. Dr. Molnár József egy-egy város, község lakói­nak kulturális, szórakozási igényeit, s választ keresnek arra is, milyen erőket lehetne ösz- szevonni a művelődési há­zak működési feltételei­nek javításához. A napokban megkezdődött s mintegy két hónapig tartó munkában, a Népművelési In­tézet valamennyi munkatársa részt vesz. Összesen nyolc megye klubkönyvtárait mű­velődési házait és művelődési központjait keresik fel. Pontos felmérés készül a művelődési házak műsorai­ról, megvizsgálják, hogyan alkalmazkodnak az egyes ré­tegek, különösen az ifjúság sajátos művelődési igényei­hez. Részletesen elemzik azt is, milyen „házon kívül” szer­vezett kulturális rendezvé­nyekkel igyekeznek bővíteni hatókörüket. A kulturális tér­kép összeállítói az intézmények mintegy 500 munkatársának feltett kérdések alapján igye­keznek általános képet kapni a népművelők szak- képzettségéről, terveiről, elképzeléseiről is. A művelődési hálózat hely­zetképe a művelődési házak igazgatóinak ősszel sorfa ke­rülő országos konferenciáján kerül nyilvánosság elé. PREMIEREK Folytatja premiersorozatát az Irodalmi Színpad, Arany János: Toldi estéjének nem­rég bemutatott oratóriumi vál­tozatát követően újabb pre­mier következik, Mikes Lilla előadóestjére először 20-án ke­rül sor. Ugyanakkor megkez­dődtek Győré Imre Orfeo sze­relme című drámai költemé­nyének próbái is. Népi műeiülékháiak a szentendrei skanzenbe Szentendrén a szabadtéri néprajzi múzeumban az ország valamennyi tájegységének legjellegzetesebb, legszebb falusi műemlékei foglalnak majd helyet. A Kisaföldről több jellemző parasztház, kovácsműhely, templom kerül a skanzenbe. A Nép­rajzi Múzeum szakemberei Szilsárkányban kétszáz éves ko­vácsműhelyt (a képen), Bogyoszlón több mint százéves népi építésű parasztházat vásároltak. BAJOR GIZI JÁTÉKAI XXXVI. Ellentmondó szerepét hadd jellemezzük egy történelmi groteszkkel. Horthy 1940 februárjában or­szágosának húszéves jubileu­mára készült. E napot ünnep­nek tervezték: rendkívüli par­lamenttel, operaházi díszelő­adással, fogadásokkal és ban­kettekkel. Még a népkonyhá­kat is utasították, hogy aznap háromfogásos ebédet osszanak. Aztán kezdték szűkebbre gom­bolni a gallért. A pénzügymi­niszter bejelentette, hogy a nemzetgazdaság nem enged meg ily országos pazarlást — már ami a szegények jól tartá­sát illeti. Bajor Gömöri Vilma unokahúgától, a népjóléti osz­tály tisztviselőnőjétől értesült az intézkedésről. Épp aznap rendezték a ha­gyományos Corvin-vacsorát. Gizi gr. Teleki Pál mellett ült. Teleki jobbján a kormányzó, így a miniszterelnök feje fö­lött beszélgettek. Bajor a nép­konyhák ügyére térítette a szót. „Nagyon nagy a szomo­rúság a koldusok között — mondta. — Képtelenség, hogy még egy jó ebédet se kapja­nak ...” Horthy letette a kést. Azzal az elnéző mosollyal hall­gatta Bajor panaszát, mint mikor egy gyermek cseveg. Majd Teleki felé fordult: „Ké­rem, miniszterelnök úr, telje­sítse a művésznő óhaját.. Képzelhetjük, miféle „nemzet- gazdasági kényszer” döntött itt sok ezer nincstelen dolgában, ha egy színésznő gáláns do­rombolása az egész intézkedést meg tudta semmisíteni. Teleki fölcsapta frakkjának fecske­szál nyát, benyúlt a farzsebébe, kivett egy noteszkét, és meg­kérdezte: „Tehát mi legyen az ebéd?” Gizi sorolni kezdte: „Húsleves, disznóhús burgo­nyával, salátával..„... salá­tával ...” A kormányfő írt. .. bukta...” Teleki ekkor rézsut fordította a fejét, és szemüvegének felső keretealól Bajorra pislogott: „És mivel legyen megtöltve a bukta, mű­vésznő? Túróval vagy lekvár­ral?” „Talán túróval...” „Jó, legyen túró” — bólintott Tele­ki. És Gizi boldog volt. „A koldusoknak és nekünk jó na­punk lesz!” — mondta Ger­mánnak. Házasságuk óta rendszerint többesszámot használt: mi, hozzánk, velünk, nekünk... Germán reggelenként, mi­előtt a kórházba indult, szerel­mes klapanciákat írt a felesé­gének. Gizi pedig a társaságban fel­tűnően és túlzóan dicséri fér­jét. Még intim rigmusait is kö­rülhordozza: „Hát mondjátok, nem ötle­tes? Tibor mindenhez ért! Es­küszöm, ezzel az univerzális tehetséggel költő is lehetett volna...” De akit folyton szembe di­csérnek, rá is szorul. S akitől a dicséretet elvárják, óhatatla­nul a megdicsért fölé kereke­dik. Germán ciklikus kedélyhul­lámzásai gyakran a környeze­tét is zavarba hozzák. Most Gizi „játszótársaként” túlmarkírozza a jókedvet. Bo­hóckodik, ugratásokat eszel ki, anekdotákat mesél. Majd egy önmaga előtt is titkolt sé­relem miatt hirtelen elhallgat. Ilyenkor hátradől, karját ösz- szefűzi a mellén, s a „másod­rangú fél” elégedetlen figyel­mével nézi az asszony exhibi­cionista szerepléseit. Igen, Germánt mindjobban nyugtalanítja, hogy Gizi per­cenként más fényben szikrázó, magát kifogyhatatlanul szét­szóró lénye őt csak eszes át­lagemberré kicsinyíti. Egy zse­ni mellett kell „unfermannak” lennie. Egy bravúrjátékos mel­lett labdaadogatónak. De sohasem tárja ki nyíltan a természetét. A tüskék befelé' nőnek. ■ Aztán a történelem legali­zálni kezdi Germán kisebbren­dűségi érzését. A „másodran­gú” házaspárból „másodran­gú” állampolgár lesz. Az új­ságokban megjelenik a „nume­rus clausus”, az „árjapárja” törvény, a fajüldözési szank­ciók. Gizi hírével-nevével egyelőre még elhárítja a köz­vetlen veszélyt. De ki tudja, mit hoz a jövő, milyen rémsé­geket?... Hitler páncélosai akkor már végiggázoltak Lengyelorszá­gon, Belgiumon, Hollandián. És a Wehrmacht tüzérségi táv- csöveiben megjelenik Francia- ország földje. ★ De lássuk, mi történt a szín­házban az elmúlt néhány év alatt. A kultuszkormányzat 1935 nyarán dr. Németh Antalt ál­lította a Nemzeti Színház élé­re. A kinevezés Hóman Bálint, az új kultuszminiszter akara­tából, puccsszerűen történt. Némethet tehát Hónban krea­túrájának tekintették, akinek egyetlen dolga: végrehajtani kegyelmes pártfogója utasítá­sait Az új direktort akkor is bi­zalmatlanul fogadták volna, ha a postás a kinevezés előestéjén, szinte ugyanabban az órában nem csönget a Nemzeti Szín­ház tagjainak lakásán. A postás két borítékot ho­zott. Az egyikben a miniszté­rium felmondólevele, Hóman Bálint kézjegyével. A másik­ban dr. Németh Antal felkérő sorai, az új'szerződés ügyében kitűzött tárgyalásokra. A meg­könnyebbítő borítékot azonban nem mindenkinek kézbesítet­ték. Németh csak úgy vállalta feladatát, ha szabad kezet kap, ha megválhat a szerinte hasz­nálhatatlan, régies stílusokba mumizálódott színészektől, és szétrázhatja a korábbi, gazdát­lan években kialakult érdek- csoportokat. így került a Nem­zetibe az elbocsátások és nyug­díjazások miatt szabaddá vált helyekre az ország tizenkét ki­váló művésze: Tókés Anna, Kulturális térkép nyolc megyéből s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents