Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-14 / 62. szám
1971. MÁRCIUS 14., VASÄRNAP rear megvki &£írlm> JANUSZ OSEKA : Pokoli feltételek É jfél volt, amikor az ördög meglátogatott. Már régóta számítottam rá, és készültem is, hogy egyszer eljön megkísérteni. Közismert becsületességem miatt ugyanis vajmi kevés reményem lehetett, hogy a pokolra kerüljek. „Meg fog kísérteni...” — gondoltam, miközben vendégem leült az egyik fotelbe, kényelmesen elhelyezkedett, ló- patás lábát keresztbe rakta, és közömbös arccal nézett rám A szobában csend volt, amit Ón törtem meg végül is kérdésemmel: — Arra akarsz rászedni, hogy valami helytelen dolgot cselekedjem? — Ha akarsz, teszel, ha nem akarsz, nem teszel — felelte érdektelenül, és patáit kezdte reszelni. „Ördögi tervei lehetnek velem” — gondoltam. Vendégem azonban nem is törődött velem. — Talán lopnom kellene valamit? — szólaltam meg ismét — A te dolgod... — felelte röviden. — Vagy azt akarod, hogy alkoholista legyek? — Nekem teljesen mindegy! — szólt — Nekem mindenesetre nem sok kedvem van, hogy itt toltsem veled az időt, és elveidtől eltérítselek... — Már értem ... szóval azt akarod mondani, hogy az élvezeteket hajszoljam? Félhomály! érzelmes muzsika, vágyak... meg ilyesmi? e Uj zenei \ Üj, két évre tervezett zenei vetélkedőt indít a magyar televízió ez év őszétől a Művelődésügyi Minisztériummal és a KISZ Központi Bizottságával együttműködve. A versenyen a szakközépiskolák hegedű, fuvoiit-Jős magánénekig szakának hallgatói vehetnek részt. A korhatár hegedű és fuvola szakon 18, a magánéneken 25 év. Az első szakasz az év első felében a zenemű8 — Vágyak...! — megvontak a vállát. — Unalmas dolgok! k — Hogyhogy unalmas? — $ csodálkoztam. — Meg vagyok § róla győződve, hogy nern is ^ olyan rossz dolog! — Pillanat! — szólt rám erélyesen. — Ki kit akar itt kísértésbe hozni? — Természetesen te engem! — feleltem ingerülten. — Azon mesterkedsz, hogy engem a bűn fertőjébe rángass! Az ördög mozdulatlan maradt. — Bűnözöl, vagy nem bűnözöl. nekem mindegy! — Az ördögbe is! — kiáltottam fel. — Mi történt, hogy neked minden mindegy? — Megváltoztak a prémium- feltételek... Korábban minden lélek után fizettek... Most fixem van — mondta, és nagyot sóhajtott.----- Ez a hír megzavart. Ér eztem, hogy a bűnbeesés utolsó lehetőségét Is elszalasztottam. — írd alá az úti rendelvényemet .., E gy nyomtatványt tett elém az asztalra, amelyen „a „megkísértett aláírása” helyén aláírtam neki, ő azt elegánsan rövidre szabott frakkjának a zsebébe csúsztatta, és elköszönt. — Hát addig is.., A várható sátáni kacaj helyett fáradt nevetéssel távozott. Azon a helyen pedig, ahol ült, se kén, se szurok szaga nem maradt... (Fordította: Antalffy István) vetélkedő vészed szakközépiskolákban zajlik. A középdöntők, amelyeken már jelen lesznek a TV kamerái is, ősszel kezdődnek. A döntőket jövő év őszén tartják. _A nevezés határideje: 1971. má rcius oi. Jelentkezni lehet a zeneművészeti szakközépiskolák Igazgatóságán, ahol bővebb felvilágosítást nyújtanak az érdeklődőknek. r***f******************j****************** a Az igazgató lenyomta a : gombot. Bejött a titkárnő, i — Szolovjevet küldje be i hozzám! — Igenis, Arkagyij Matve- i jevics. j A titkárnő vette a házi tele- ! fonkönyvet és már tárcsázta ! is a 149-est i — Szolovjev elvtárs jöjjön iaz igazgató elvtárshoz! ; — Szobán kívül tartózkodik | — válaszolt egy női hang. i A titkárnő visszament és jelentette az igazgatónak: i — Szolovjev szobán kívül ; tartózkodik, Arkagyij Matve- ; jevics. i — Ha visszamegy, azonnal i jöjjön be hozzám! | — Igenis, Arkagyij Matvej jevics. i A titkárnő újból hívta a i149-est: i — Ha Szolovjev visszamegy ia szobájába, azonnal küldje be ;az igazgatóhoz! — Jó — felelte a női hang. Eltelt egy hét, de Szolovjev nem jelentkezett. Kedden reggel az igazgató ismét lenyomta a gombot. Bejött a titkárnő. — Szolovjevet küldje hozzám! — Igenis, Arkagyij Matveje- vics! A titkárnő a házi telefonkönyvből kikereste Szolovjev számát, a 149-est, és tárcsázta. — Szolovjev azonnal az igazgatóhoz! — Nem tartózkodik a szobában — felelte a nőd hang. — Nem tartózkodik bent a szobájában, Arkagyij Matveje- vics. — Miikor ment ki onnan? — Azom.al megtudom, igazgató elvtárs! A titkárnő hívta újból a 149-est: — Mikor ment ki a szobából Szolovjev? — Szolovjev a múlt év június tizenötödikén, kedden, ment ki a szobából. A titkárnő pontosan jelentett: — Szolovjev a múlt év június tizenötödikén, kedden, ment ki a szobájából. — Tudja meg, hogy hová távozott. — Igenis, Arkagyij Matve- jevics. A titkárnő újból rácsengetett a 149-esre: — Hová távozott a szobából Szolovjev? — Szolovjev kiment rágyújtani — felelte a női hang. — Szolovjev kiment rágyújtani — közölte a titkárnő az igazgatóval. Az igazgató felemelte a tekintetét, megkeményítette az ajkait és mondta: . — Azóta nyolc hónap telt el. — És kilenc nap — egészítette ki a titkárnő. — Kerítsék elő Szolovjevet! — Igenis, Arkagyij Matve- jevics — felelte a titkárnő, és elindult osztályról osztályra. Az egyik szobában rá is akadt Szolovjevre, aki újságot olvasott. — önt látni akarja az igazgató! “ — Megyek — felélte Szolov- § jev és összehajtotta az újságot. ^ — ön a Szolovjev? — kér- ^ dezte az igazgató. ^ — igen. Én vagyok — felel-; te Szolovjev. — ön a múlt év június ti-; zenötödikén kiment a szobájá-« bői, hogy elszívjon egy ciga-! rettát!? § — Igen, valahogy úgy tű- ^ nik, hogy akkor lehetett — fe- ^ lelte Szolovjev. — Ez nyolc hónap és kilenc § nap... ;; — Tíz — javította ki a szá- ^ mot a titkárnő. — Tehát nyolc hónap és tíz ^ nap óta üldögél ön egy másik osztályon? — Akkor én valószínű élté- i vesztettem az irodám ajtaját^ — feltételezte Szolovjev. ' — Világos. És most miért is ^ van itt nálam? J — ön hivatott. — Mikor? 5 — Most. — önt én tegnap hivattam ^ — mondta szigorúan az igaz- ^ gató —, mára nekem más van | beütemezve! — s lapozni kez-S dett naptárjában------Szkor- ^ co v. Igen, küldje be hozzám Szkorcovot! — kérte az igaz- ^ gató a titkárnőt. ^ — Igenis, Arkagyij Matve- ^ jevics. § A titkárnő lapozgat a házi ^ telefonkönyvben, és tárcsázza ^ a 278-as számot: s — Szkorcov elvtárs fáradjon 5 be az igazgatóhoz! — Kiment rágyújtani — fe- ^ lelte egy álmos férfihang ... | (Fordította: Sigér Imre) $ SJ $ Csanády János: Madarak könnyű tollal Virágfelhős égbolt alatt hull a nyári harmat. Muskátlik piros szirma szítja a tüzeket. Hova tűnt a jeges színek harmóniája? Felrobbantotta rég a tavasz rianása. . Hosszú napok: tíz óra napsugár zsendít bozsgó boldog klorofilzöldet; virágok, lombok árján madarak könnyű tollal örülnek az időnek. Aki vár: nyugton várhat Aki siet nyomában lobogó, sárga szallag hullámvonala szállhat A nők: kedvesek, vidámak. Csak aki nem találhat fényt sugárzó szemükbe; az árva, mint a téli madarak számycsapása. rssssssssssssssssss*rsssssssssssssssssr Tamás Menyhért: Tél Hó hull A vad szél arcomba vágja Kifehéredik a táj némasága Fagyba fordulnak a megriadt fák gyökerük énekét sírva hallgatják Madarak árnya süpped a hóba tárt szárnyuk mintha ravatal volna Csontosul a viliág csak a halk magvak ünnepük csöndben a diadalmat! Gyárfás Endre: Bombázzák a szerelmet Bombázzák a szerelmet Indulatos percek. Társadnak a kegyelmet magadtól szerezzed! A tűrés nem fedezék s riadót ha érez, ketrecéből kiszökik legveszettebb éned. Mit sem ér a lepedő, mit sem ér a gázmaszk, hogyha nincs oly szerető, kinek megbocsáthatsz. /'r/**rfrf""'""S'fSSSSSSSSSSfSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSfSSfS/SSffSfffSSS//SSSSS/SSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSS/SSSSSSSS/'S/SSSSSSS/SSSS, 'ssssssss/ssssssssrsssssssssss Meg az országúton sétált, nem is figyelte, mikor ért ki a városból. Átadta magát a napsütésnek. Ha így történt — jól van. Három hétre jött, több mint egy hétbe került a karambol. Bécsig sem jutott el. Nem baj. Nincs kötelessége. Behúzódunk az ágy barlangjába, a kötelesség, a baj virrasztást a barlang szája előtt. A benzinkútnál, ahova elért, ruhacsiptetővel fogták az asztalhoz a fehér térítőkét. A benzinkút piros volt, mint a néhány nappal ezelőtti Volkswagen. Újra az ismerős émelygést érezte a gyomrában. Leült az egyik asztal mellé. Pu- lóveres fiú szaladt elé, kérés nélkül hozta a sört. — Köszönöm — morogta meglepetten. A fiú felnevetett. — Csak nem magyar? Sándor este a fiú családjával vacsorázott. Elküldték a holmijáért, szobát nyitottak neki a benzinkúthoz tartozó penzióban. Sötét ruhában ment le a vacsorához. „Bitte, bitte...” A fiú feleségét és a szüleit délután nem látta. Mindent egyedül intézett. Beszélgettek. A fiú azt mondta, nem bánta meg. Rengeteget dolgozik, ö a felszolgáló, a szobapincér, reggelenként ő jár be a városba húsért. Ha moziba mennek a feleségével, fehér sport Mercedest vezet. Autószerelő akart lenni, otthon nem vették fel a technikumba, az apja katonatiszt volt. Ha nem sikerül beházasodnia, persze, nehezebb lett volna, de az asszony szülei, szerencsére, jómódúak, így elrendeződött minden. Húzogatta a pulóverét, mutatta, „eredeti ausztrál gyapjú”, több ilyen van még a szekrényében. Most sötét ruhában van ő is. A nyakkendőjében tű. Kis, fehér, csillogó golyó. Diszkrét, ahogy illik. Sándor szinte várta, hogy a fiú áthajol hozzá, és bizalmasan biccentve a fülébe súgja: „gyémánt”. De a fiú mereven ül az asztalnál. Fáradt figyelemmel a tekintetében, udvariasan töltöget a felesége poharába. Minden mondatának végén ott libeg a „mein Uebe...” „Kedvesem, szivem”, ö is ezt mondja Évának. Igen, szívem, nem, szívem. Az öregek természetesen ülnek, nyugodtan esznek, a fiatalasszony is elengedi magát a karosszékében. Az öreg valami cipzáras mellényben ül az asztalnál, az öregasszonyon és a lányán pongyola. Csali ők ketten vannak sötét ruhában, ö és a fiú. Tű van az ő nyakkendőjében is. Vékony csíptető, diszkrét, ahogy illik Éva tette a táskájába. „Ha otthon nem is hordod, fiam, legalább kint viseld.” Felemelte a poharát, ittak. Azután még sokszor töltöttek, koccintottak, ittak. Elnyúlva látta az idegen arcokat, a következő pillanatban változott a tükör, nagy, sima, kihízott arcok tűnitek elé. Éva apjának volt ilyen arca — jutott eszébe hirtelen. Éva apjának, igen, a vezérigazgató úrnak, aki kegyeskedett, méltóztatott fizetés nélkül alkalmazni a kitűnő diplomájáért. A fizetés a lánya keze volt Csak később tudta meg, miért... Kegyeskedett méltóztatott Alázatos szolgája. Tehette — ö szorult rá. A változás után Éva szorult őrá, akkor nem hagyhatta el. Később meg már nem volt érdemes. „Bitte, bitte...” Éva — Olaszország. De ez a fiú, ez a kölyök... Ez még kölyök! Felemelte a poharát, mintha koccintani akarna. Egyszerre mindenki rá figyeűit A pohár nem mozdult meg a kezében, nem kereste a többi poharat, nem is remegett. Tisztán, érthetően szólalt meg. Aznap este először magyarul. — Mit keresel te itt? — kérdezte a fiút. — Nem értem — nézett az vissza rá. Hűvösen ült most is, nemi látszott rajba az ital. Sándor! megismételte. — Mit keresel te itt? Nem; érted: mi vagy te itt? Miért; nem érted? Magyarul mon-l dóm! — A családom... hallotta: aztán a fiú hangját. Ugyanazon a hangon mond-; ta, mint a „mein liebe.. .”-t, ] a feleségének. • ] — Szereted te a feleséged? i — kérdezte tovább konokul. i — Was... was? Az öregasszony éles hangja; kijózanította. Körülnézett, nézte őket. — Ne beszéljen magyarul —j szólt át az asztal másik olda-i Iáról a fiú. — Nem mondtam; meg nekik, hogy magyar. Ró-i lám se mondják, letagadják,; aki előtt csak lehet. Szégyell-; nék. „Bitte, bitte...” Sándor felállt, indult a szo-i bájába, összecsomagolt. i Visszasétált az országúton, j az idegen városba. Útközben; sokszor megállt, húzta a kar-! ját a bőrönd súlya. Nem bán-j ta. Nem sietett. Pontosan tud-] ta, hogy soha többé nem, látja i meg a zöld folyót — Mozart és i a város benne már ezután isi csak csendes estéken találko-i zik. Otthon, üldögélve a rá-i dió előtt FIATAL ANYA (Tóth Julianna rajza) | i Igor Jaroszlavcev: CIGARETTASZÜNET ILLÉS ISTVÁN: Fiam emlékére Kisfiam, téged nem őriznek fényképes mosolyaibumok. Rólad lassan mindenki megfeledkezik már. De én esténként ébren álmodok, Hallgatva anyád szuszogását. Elől- vom képedet az éjszaka negativján... ÜNNEP (Ifj. Kertész László rajza)
