Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

1971. MÁRCIUS 14., VASÄRNAP

6

Maga sem tudja pontosan,

kifizették-e az újítót?

FORRADALMI IFJÚSÁGI NAPOK

Három tarasz öröksége

Ünnepi megnyitó Cegléden

rétéin belül emlékezünk tör— Munkahelyemen, a Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál újítást adtam be. Az újítást elfogadták, megvalósították, ma is használják. Eleinte csiak közvetlen munkahelyem, a nagy- fcátai II. számú körzeti üzem, később más körzetek is az általam benyújtott módon tárolták a gabonát. A több százezres megtakarításból én, az újító, nem kaptam meg a becsületes részt — panaszolja Szécsi Mihály nagykátai lakos.

Miután a sérelmes ügy szén- I védő alanya ma már nem dől-1 gozik a Gabonafelvásárlónál,! és mint mondja, a szükséges adatok a vállalatnál találhatók — megkerestem a Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat illetékeseit

Sebők Lajos főkönyvelő, Varga Tibor, pénzügyi osztály- vezető és Blálga Sándor újítási felelős készséggel ad felvilágosításit.

— Minthogy rafctárosi beosztásban dolgozott nem volt munkaköri kötelessége az újítás. Az 1968. május 20-án benyújtott ötlete, mint a gyakorlatban bebizonyosodott, nem is volt újítás, inkább jó alapelv, amelyet azonban

adaptálni kellett.

— Miért?

— Mert maga az elv egyszerűségében jónak bizonyult, de a gyakorlatban balesetveszélyesnek. Nem volt szó másról, mint az addig zsáktámfallal körülhatárolt ömlesztett gabona újrendszerű tárolásának ötletéről.

—- De a későbbiekben kiderült, hogy statikailag megoldatlan, borulásveszélyes ez is. Nem sokkal a használatbavétel után nézte meg a támfalat felügyeleti szervünk, a Gabo- natröszt; a labilis támfalat alaposan módosítanunk kellett — tessék megnézni az eredeti rajzot és a módosított, kivitelezésre került adaptációját. Szemléletes az eltérés.

— A tervet ki módosította?

— Eleinte ideiglenes áthidaló megoldásokkal kísérleteztünk, majd alapvető tervmódosítást végeztettünk az üzem- szervezési csoportunkkal —, ezt már minden külön díjazás

' XXXV.

Az új házasok már a Pil- sudsaky úti villába jöttek haza Olaszországból.

A ház reggeltől estig napfényben állt.

Lenn, a földszinten a Mama lakott, Rudiék őrizetére bízva. Három éve a villamoson agy- szélhűdés érte, s azóta tolókocsin közlekedett a lakásban. Míg a két frontra szolgáló emeletet a Germán-házaspár foglalta el. A lakás beosztását is Gizi tervezte. A haliból négy helyiség nyílt: az ebédlő, a szalon, a vendégés garderobe-szoba, majd tovább a fehér biedermeyer háló és Germán könyvtára. De a haliból indult az a falépcső is, amely a mandzárdba vitt. A lakást télikertben végződő folyosó zárta le. Innen is több ajtó nyílt: a személyzeti szoba, a konyha és a mellékhelyiségek. Ez a helyszínrajz később lesz fontos, amikor a lakáslabirintust háborús menedéknek kell majd elképzelnünk.

Gizi a Pilsudszky úti házban végre otthon érezte magát. Nem „betelepült feleség” volt többé, mint Paupera rezervátumában. Itt mindent a kedve szerint rendezhetett el.

Üj otthonában is sokan megfordultak. De társasági élete rendezettebb, mondhatnám civilizáltabb lett. Stefánia úti tapasztalatai miatt ügyelt a meghívottak szintnélfcül, hiszen nekik ez munkaköri kötelességük. Ebben a formában, már megfelelő a támfal statikája, nem baleset- veszélyes; így tehát eszerint a terv szerint készítették el részben szövetkezeti, részben „maszek’ asztalosok az 596 darab támfalat. Nagykátán, Pilisen, Kókán ezeket használják.

— Az újító, azaz ötletadó kevesli az összesen ezer forintnyi díjat, ami — összevetve a segítségével elért megtakarítással — valóban kevésnek látszik.

— Tudni kell, hogy volt ennek az ügynek egy

előzménye

is: már 1967-ben hasonló tervet nyújtott be Csomós Lajos ideiglenes telepvezető is. Mielőtt azonban sor került volna ötlete elbírálására, benyújtotta tervét Szécsi Mihály is. Az azonos lényegű elképzelések elbírálása már közös néven történt. Ezt egyikük sem kifogásolta. A rendelet szerinti szempontokból kiindulva állapítottuk meg az 1000—1000 forint újítási díjat, ezt közel két esztendeje mindketten felvették; egyikük sem reklamált.

— Miután előfordult már a világtörténelemben, hogy valaki (okkal, vagy vélt okkal) nem mert reklamálni sem ott, ahol függő viszonyban, munkaviszonyban áll — kérem, pontosan mondják el, hogyan, milyen szempontok szerint állapították meg ez esetben a kifizetett díj összegét.

— A Csomós Lajos—Szécsi Mihály által benyújtott elgondolást csak továbbfejlesztésre, adaptációra alkalmas alapötletként hasznosíthattuk. Az ömlesztett gabonát addig egy- somyi zsákolt gabonával megtámasztva tároltuk, a zsákokat a Gabonatröszt Szolgáltató Vállalattól vettük kölcsön, napi két fillér használati díjért. A nagykátai II. számú üzemünknél tárolt 600 vagon gabona megtámasztásához szükséges zsákmennyiség kölcsön- díja 18 900 forint, a fuvardíjat és az elhasználódást is beleszámítva. (Ha ugyanis gondatlanságból nálunk válik se- lejtté a zsák, az is bennünket terhel.) A szilárd, támfalas módszerrel évi 40 000 forintot takaríthatunk meg, ennek öt

azonosságára is: a választékos társalgást nem keverte össze a „brancsbéli” cseve- lyekkel, a kisestélyi ruhát a drindlivel. Hetehkint két vendégjáró napot tűzött ki magának: a szerdát és a vasárnapot. De alkalmi soiréein elsősorban a „hivatalosak” jelentek meg, Herczeg Ferenccel, Petrovics Elekkel, Brisits Frigyessel s néhány művészelőkelőséggel élvezhetővé ízesítve, míg „családi vacsoráin” Germán s a maga barátait látta vendégül: dr. Barát Irént, Gombaszögi Ellát, Péchy Blankát, Gobbi Hildát, a Diósy- és a Holánder- házaspárt. Persze, akadtak állandó belépővel kitüntetett személyek is. Gizinek kitűnő érzéke volt, hogy emberi dekorációját a „hasznos” és a „kellemes” szabályai szerint keverje ki: az egyiket azért hívta meg, mert Germán előmenetelében „számított”, a másikat azért, mert különösen kedvelte, a harmadikat pedig, mert pezsdítőleg hatott a társaságra.

De Bajor a Pilsudszky úti otthon és a házasság nyugalmában roellékhivatását, a karitatív ember-szolgálatot is üzemszerűbben tudta gyakorolni.

Édesanyjával valóságos kultuszt művelt. Szinte a végletekig. A túlcsorduló érzelmekig. A giccsig.

A színházban soha, de a magánéletében bizony előszázaláka illette meg a két újítót, összesen kétezer forint.

Miért csak egyévi

megtakarításból indultak ki?

— A rendelet szerint a nem termelést, csupán tárolást ész- szerűsítő elképzelés esetében csak az egyéves időtartam irányadó. Hozzá kell tennünk, hogy az 596 darab támfal ösz- szesen 391 000 forintba került, ennek ötven százaléka, azaz közel 200 000 forint az első évben leírásra került, költségként jelentkezett. A támfalak élettartama számításunk szerint 4—5 év, mindezeket a szempontokat összevetve kapták meg az újítók az összesen kétezer forintnyi újítási díjat. Csomós Lajos személyesen vette fel a pénzt, Szécsi Mihálynak postán küldték el, dokumentumokkal igazolhatóan, 1969. május 26-án. Azóta egyikük sem reklamált...

★

A vállalat érvei és bizonyítékai meggyőzőek. Csak az a furcsa, hogy Szécsi Mihály ezekkel némileg ellentmondó papírokat mutat fel. A vállalat igazgatójának aláírásával, 1968. X. 24-i kelettel ellátott levél szerint: „...1968. V. 20-i, 50. sz. Zsáktámfal helyett deszka támfal elemek használata tárgyú újítását, mint időközben megvalósítottat, elfogadom, egyidejűleg intézkedem a gazdaságossági számítások elvégzéséről, annak elkészülte után díjazásban részesítem.” Egy két évvel későbbi, szintén igazgatói aláírásé levél szerint viszont: „ .. .Javaslata elbírálását több ízben sürgette, azonban azt érdemben elbírálni a mai napig nem tudtam, mert javaslatát tartalmazó irat nem áll rendelkezésemre. Felkérem, hogy

__

is

mételten szíveskedjék címemre megküldeni, hogy annak alapján tudjak érdemben dönteni.” Ennek a levélnek a dátuma, 1970. december 28.

Vagyis: sem az újító — sem a vállalat nem tudja pontosan: kifizették-e az újítást, vagy nem. A vállalat rendkívül nehéz helyzetben van, egymástól távoli, szétszórt helyiségekben kényszerül dolgozni. Ez lehet az oka a rendetlen ügykezelésnek. Helyes lenne végképp pontot tenni a probléma után. Péreli Gabriella

fordultak ilyen mértéktévesztései. Egyik kedves „geg- jét” Zilahy Lajos is fölhasználta Utolsó szerep című színművében.

Gizit az édesanyja betegsége szüntelen aggodalomban tartotta; rágta magát, hogy a baj súlyosságát az orvos, s a beteg eltitkolja előtte. Arra gondolt hát, hogy megismétli a régi, ótátrafü- redi játékot: arcát öreggé maszkírozza, beöltözik a Mama ruhájába, és a sűrűn le- függönyzött szobában fogadja a doktor látogatását. így is történt. Gizi, a színpadi változat szerint, oly élethűen játszotta szerepét — ellesve az agyvérzéses beteg szájmozgását, hangját, gesztusait —, hogy az orvos későn kapcsolt, miután a titkolt diagnózist elárulta neki.

De ez a történet nemcsak valóságnak volt valószínűtlen. Rossz volt darabnak is.

Jellemző, hogy mihelyt a színpadi énjével szembesítette önmagát és ötletét a dráma fiktív közegében valósította meg — egyszerre visszahőkölt tőle.

(Folytatás az 1. oldalról.)

tavasz hozta meg. A színpadon 1848, 1919 és 1945 sok győztes csatát látott zászlói lengenek.

Forradalmi ifjúsági napok keretében emlékeznek a ma fiataljai népünk történelmének dicsőséges forradalmi múltjára. S velük együtt a megjelent vendégek: Cservenka Ferenc- né, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Nagy Józsefné, köny- nyűipari miniszter, Főcze Lajos, a KISZ Intéző Bizottsága tagja, a KISZ KB titkára, Fodor László, a KISZ megyebi- zottság első titkára, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront megyei titkára, Lakatos Béla vezérőrnagy, a járás és a város vezetői, szovjet tisztek és újpesti veteránok.

A megyei forradalmi ifjúsági napokat Balogh György, a városi KISZ-bizottság titkára nyitja meg, majd Fodor László, a megyei KISZ-bizottság első titkára mond ünnepi beszédet.

— Ifjúsági mozgalmunkban már ötéves hagyomány, hogy a forradalmi ifjúsági napok ke„Utáltam magam — mondta 1939 őszén, a Mama halála után —, és útáltam a szerepet ...”

Fejedelemnői és szolgáló- leányi gondoskodását a rokonokra, sőt a rokonként kezelt idegenekre is kiterjesztette.

Keresztfia, Vajda Miklós — ma már ismert irodalomtörténész és műfordító — csak vendégként lakott a Pilsudszky- villában. De ezek a napok magát a Gyermekkort, a karácsonyreggelek ébredését, a megvalósult Ismeretlen Birtokot jelentették számára, amelynek hiányát a sors sorozatos „happy end”-ekkel sem tudja pótolni.

A Beyer- és Germán-család tagjai már nemcsak elfogadták, el is várták, számon is tartották, meg is mérték Gizi jótéteményeit. Bajor Gizi rokonának lenni egy banktőke kamatainál biztosabb összeget jelentett a családi könyvelésben.

Aztán a többiek: a barátok, kollégák, művésztársak!

Gizi értette a módját, hogy adományaival senki érzékenyténelmünknek azokra az eseményeire, amelyek népünk nagy sorsfordulói voltak s amelyek korunk ifjúságának örök példát mutatnak, emlékeztetnek és lelkesítene^. Hősöknek adózunk tisztelettel és szeretettel: 1848 halhatatlan ifjainak, 1919 vöröscsillagos katonáinak, 1945 felszabadító szovjet harcosainak és a magyar haza azon fiainak, akik életük kockáztatásával is vállalták egy szebb, új haza megteremtését. Az emlékezés tovább erősíti meggyőződésünket, akaratunkat, helytállásunkat mai feladataink megoldásában, mert erőt merítünk azoknak a harcosoknak tetteiből, akiknek élete, munkássága és harca példaként ragyog valamennyiünk előtt.

— Az ünnep tiszteletére a forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitójának színhelyéül Cegléd városát választottuk. Nem véletlenül. A város hősi múltja indokolja ezt. Kossuth toborzó beszédének gyújtó hatására a ceglédi földművelők egy emberként álltak a forradalmi zászlók alá. 1919-ben az

ségét meg ne sértse. Segítőkészsége tapintatos volt. Szinte szégyenkező. Ügy adott, mintha egy általa elkövetett vétséget akarna jóvátenni. Megkésve, s egyben bocsánatot kérve a késedelemért.

A harmincas évek derekán kezdte el híres képzőművészeti aukcióit is.

Petrovics Elek (a képen középen, feleségével), a Szépművészeti Múzeum igazgatója havonta kiválasztott egy-egy kiváló, de rosszmódú mestert, és műveiből házi tárlatot rendezett. A színésznő pedig a szervezés munkáját vállalta. Felhívásokat, részvételi jegyeket nyomatott, s meghívta ismerőseit az esedékes festő vagy szobrász műtermébe. Itt tombolával tarkított tárlatlátogatást rendeztek. A legkisebb részvételi díj 20, 50, majd 100 pengő volt. De a meghívottak — neves közéleti férfiak, arisztokraták, iparbárók és par- venük — ezt az összeget is könnyen kivágták a zsebükből; ha nem is éppen műpártolói buzgalomból, hát a hozzáértés látszata, vagy egy gáláns délután kedvéért. A nyeremény különben a házigazda valamelyik képe, szobra volt.

Bajor Gizi a negyvenes évek elején — e döntést, választást kívánó korszakban — is a nagyszívű, nagykalapos „grand dame”-ot játszotta, aki mosolyogva integet át a válságok felett. De érzelmeivel már a baloldalon állt. Még ha pontosan nem tudta is: hol van a baloldal.

(Folytatjuk)

országos eseményeket tíz napijai megelőzve a ceglédi munkás-paraszt és katonatanács átvette a hatalmat a városban. Es 1945 után ebből a városból indult el a Földet vissza nem adunk mozgalom, amely országos akcióvá növekedett. A három tavasz öröksége fonódott eggyé itt, Cegléd városában.

— A mai idők semmivel sem állítják kisebb feladatok elé a fiatalságot, mint a megelőző évtizedek. Csak a jelen másként követel, egyes esetekben még szigorúbban kötelez, még többet vár, még több felelősséget kíván. Ifjúságunk a párt bizalmának és gondoskodásának élvezője és olyan megbecsült része a magyar társadalomnak, amilyenre még soha nem Volt péidá‘■történelmünkben s amihez fogható marines, a világ nagyobbik részében.

— örvendetes, hogy mind gazdagabban és mind szélesebb körben bontakozik ki ez a gondoskodás, s az ifjúságért vállalt felelősség terebélyese- désénak és az ifjúság mind sokoldalúbb, érettebb helytállásának és cselekvésének kettős folyamata. Tegyünk többet az ifjúságért! Ezit a gondolatot és következtetést sugallta az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságpolitikai határozata s ezt a szemléletet és gondolkodásmódot erősítette a X, pártkongresszus egész légköre és számos döntése. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A másik ránk tartozik, ifjúkommunistákra, fiatalokra. Le kell vonnunk a következtetést önmagunk és közösségeink számára, hogy nekünk is többet kell tennünk közös ügyünkért, a szocializmus teljes felépítéséért.

A szocializmus teljes felépítésének történelmi vállalkozása sarkig tárja a kapukat a tehetség kibontakoztatása, az ifjú nemzedék érvényesülése előtt. Dolgozó népünk elsősorban a felnövekvő nemzedék, az ifjúság számára alkotja mind jobban kiteljesedő művét és minden vívmányát.

Az ifjúság éve lesz 1971. Ezt ígéri az idei esztendő programja, amelynek kiemelkedő állomása és egyben zárása az lesz a mi számunkra, hogy decemberben összeül a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusa. Megtisztelő hivatásunk s egyben feladatunk, hogy a X, pártkongresszus szellemében készüljünk a KISZ életének erre a legrangosabb eseményére. Ezért hirdetjük meg a „X. pártkongresszus szellemében készülünk a KISZ Vili. kongresszusára” politikai' akciót

Fodor László nagy tapssal fogadott beszéde után Főcze Lajos, a KISZ KB titkára átadta a forradalmi ifjúsági napok jubileumi zászlaját a ceglédi fiataloknak.

Az ünnepi nagygyűlést követően nagysikerű est keretében emlékeztek a forradalmár költőre, Szüdi Györgyre a forradalmi ifjúság napok résztvevői. , p. p.

G ALS AI PONGRÁC:

BAJOR GIZI JÁTÉKAI