Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám

1*71. MÁRCIUS 3., SZERDA ;x/6'»*fap Harc a rák ellen Országos kísérlet Cegléden — Komputerek a csatasorban Szaporodnak a rákos meg­betegedések, Ez is világjelen­ség, tehát nálunk szintén. Az orvostudomány az egész föld­kerekségen fokozottabb erély- lyel lép fel a félelmetes kór­ral szemben. Űj módszerekkel egyre sikeresebben gyógyítja, különösen korai stádiumában. Csakhogy a beteg szervezeté­ben alattomosan lappangó bajt hosszú időn át észre sem ve­szi, vagy ha észlel is magán valami, előtte jelentéktelennek látszó tünetet, akkor sem for­dul orvoshoz. Éppen ezért fontos, hogy a megelőző vizs­gálatok mennél célravezetőb­bek legyenek. A megelőzést az orvostudomány ma már a gyó­gyító munkával azonos jelen­tőségűnek ítéli. Sokszor azon­ban nehezebb. Például a rák esetében is. Igazán akkor lehetne ugyan­is hatásos a megelőző vizsgá­lat, ha minden egyes ember évente, ahogy a tüdőszűrésnél, sorra kerülhetne. A röntgen Bzeme sem fedez fel minden­féle rákot kezdeti stádiumá­ban, tehát alapos orvosi vizs­gálat szükséges. Hol van azon­ban annyi szakorvos, meg ké­szülék, műszer és egyéb, több­nyire csak egyetlen alkalom­mal használható más vizsgáló- eszköz, amennyi elég lenne? Éppen ezért a rák minden fajtájára kiterjedő általános és rendszeres szűrővizsgálat he­lyett ez idő szerint csak a nők­nél, leggyakrabban az anyaság szerveiben előfordulót kutat­ják fel a nővédelmi rákszűré­seken. Illetve azoknál, akik a szűrővizsgálaton megjelennek. A rák azonban a férfiakat is fenyegeti, és a nőknél is elő­fordulhat a test bármélydk ré­szén. Vallató ív Hogyan lehetne tehát meg­oldani a mindenre kiterjedő tömeges vizsgálatot? Ez a probléma foglalkoztatta hosz- szú évek óta dr. Kovács Jenőt, a Dél-Pest megyei Onkológiai Gondozó Intézet főorvosát Cegléden, és a megoldást ab­ban látja, ha önmagát vizsgál­ja meg mindenki. Persze, nem orvosi módon, hanem a szak­szerűen feltett kérdésekre he­lyesen válaszolva. Viszont ar­ra is nehezen futná időből, hogy a kérdést szakorvos te­gye fel és a választ minden esetben lejegyezze. Ezért hát a főorvos kérdőívet szerkesztett, és a kérdéseket úgy fogalmaz­ta meg, hogy igennel, nemmel lehessen felelni mindegyikre, s még azt se kelljen leírni, ha­nem a kinyomtatott két szó közül a megfelelő aláhúzásá­val adható meg a válasz. A kérdésekre adott felele­tekből aztán a szakorvos meg­állapíthatja, felmerülhet-e a válaszadónál valamiféle rákra a gyanú. Sőt, a rákot megelő­ző más elváltozásra, illetve ha­sonló, kevésbé veszélyes, dé szintén okvetlenül orvosi be­avatkozást igénylő betegségre. Milliónyi kérdőívet tüzetesen áttanulmányozó szakorvos sincs elegendő. Nem is kell, hiszen itt van a modern tech­nika vívmánya, a komputer, orvos helyett feldolgozza az adatokat, diagnosztizál. Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta Az Egészségügyi Miniszté­rium tervezési és módszertani osztálya a Kérdőívtervezetet gondosan felülvizsgálta, kísér­letre alkalmasnak találta, s támogatást nyújt hozzá, hogy próbaképpen — kérdés-felelet alapján — kezdődhessék meg a rákszűrés. Ugyanakkor a minisztérium egészségügyi szervezési és tervezési intézete megteremtette az anyagi felté­teleket hozzá, és komputerei­vel az adatfeldolgozást eV is végzi. A kérdőívek már nyom­dában vannak, napokon belül el is készülnek, és az Országos Onkológiai Intézet rákellenes küzdelme keretében megindul­hat az újszerű vizsgálat, az or­szágos jellegű kísérlet. Termé­szetesen dr. Kovács Jenő irá­nyítása mellett és működési területén, tehát megyénkben. Néhány héten belül Cegléd, Nagykőrös és Nagykáta ipari meg mezőgazdasági nagyüze­meinek dolgozóit orvosi vizs­gálatra hívják. Még az inguj­jukat sem kell azonban feltúr^ niük, asztalhoz ülnek, eléjük teszik a kérdőívet, semmi más dolguk nincsen a válaszadás­nál. Igen? Nem? — aláhúzzák, ennyi az egész. Azaz rendkívül lényeges, hogy minden kérdésre nagyon pontosan és őszintén felelje­nek. Még a legintimebb dol­gokra vonatkozó kérdésekre’ is. Nyugodtan megtehetik, ne­vük nem, csak számjel szere­pel az adatlapon. Az azonos számjelet viselő, de nevüket tartalmazó külön papírlap a gondozó főorvosához kerül, akit a szigorú orvosi titoktar­tás kötelez. Az adatlapokra írt válaszok alapján az Egészségügyi Mi­nisztérium adatfeldolgozó köz­pontjában elkészítik a lyuk­kártyát, a komputer pedig kikeresi a rákos vagy az ah­hoz hasonló betegségeket. A gépet is ellenőrizni kell Néhány nappal utóbb, aki­nek adatlapja alapján gyanút fogott a komputer, meghívót kap a ceglédi onkológiai gon­dozóba, most már orvosi vizs­gálat következik, és utána ke­zelés vagy azonnali kórházba utalás, szükség szerint. A ceg­lédi és a nagykőrösi kórház kellő számú ágyat tart fenn részükre. De ellenőrzésképpen minden olyan huszadik válaszadót is meghív a gondozó, akit felele­tei alapján ráktól és egyéb be­tegségtől mentesnek talál a komputer. Végtére nemcsak az ember, a gép is tévedhet, el­lenőrizni kell. Hónapokon belül kiderül, a rákszűrésre alkalmas mód­szer-e az új ceglédi norma. Ha igen, újabb kísérleti vizsgála­tok következnek, mielőtt az egész országban bevezetnék. A rák valamennyi fajtájá­nak biztonságos és tökéletes gyógyítására világszerte ke­csegtető kutatás elöbb-utóbb kétségkívül a kielégítőnél is jobb eredményekhez vezet. A tömeges szűrővizsgálatokra azonban akkor még nagyobb a szükség, mert gyógyítani csak a felfedett betegséget lehet. Szokoly Endre MAGYAR ÉS HORVÁT ÁLLAMI VEZETŐK TÁRGYALÁSAI Kedden reggel a Parlament épületében megkezdődtek Tí­már Mátyásnak, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének és Dragutin Haramijának, a Horvát Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsa elnökének tárgyalásai. A megbeszélésein részt vett Vályi Péter pénzügyminiszter, Dusán Reljics, a horvát végre­hajtó tanács elnökhelyettese, Veszeljko Velcsics, a végrehaj­tó tanács tagja, továbbá Tóth Elek, hazánk belgrádi és Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapes­ti nagykövete. Katolikus papi békegyűlés Kedden, az újvárosháza dísztermében a Hazafias Nép­front Budapesti* Bizottságá­nak katolikus bizottsága papi békegyűlést tartott, amelynek keretében Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának megbízott el­nöke tájékoztatta a résztvevő­ket Budapest negyedik öt­éves tervéről. Megjelent a békegyűlésen a többi között dr. Bánk Jó­zsef váci megyéspüspök, dr. Szabó Imre c. püspök, apos­toli kormányzó, dr. Beresz- tóczy Miklós c. prépost, az or­szággyűlés alelnöke, dr. Hor­váth Richárd, a Budapesti Katolikus Bizottság elnöke, dr. Várkonyi Imre, az Actio Ca- tholica igazgatója és több más egyházi személyiség. Ott volt dr. Reischl Antal pro­fesszor, a budapesti népfront­bizottság alelnöke. . / Valamit beszélnek... Részesedés, s amit takar Akkor láttam utoljára a szö­vetkezetben ... — Az év végi leltározó bi­zottság további elmaradásokat tárt fel az anyagkönyvelésben. Szükség volt a munkaerőre, B. Mária nem jelentkezett, azt sem tudtuk, kíván-e tovább nálunk dolgozni vagy sem, hát kikérő levelet írtunk egy ad- minisztrátomő munkahelyére. Másnap megjelent a lakáso­mon B. Mária... Erről eddig nem volt szó! — Nagyon felindult volt. In­gerülten sorolta, hogy meny­nyit köszönhet neki a téesz, az egész község, s most azt kel­lett megérnie, hogy rá nincs szükség, de idegen munkaerőre bezzeg igen! Azzal vádolt: a főkönyvelőnek megtiltottam, hogy munkát adjon neki. Szembesítettem őket a fő­könyvelővel, aki — bevallom, ezt is vártam — semmiről sem tudott. A vita újból felcsapott, egyre az érdemeit emlegette, mi mindent csinált Ő a szö­vetkezetben. Megkapta érte a honoráriumát, azt feleltem, munkalehetőséget is kínáltunk, mit kíván még? El akarja vinni, amit ő csinált a közös­ben? Vizsgákra készültem, fá­radt voltam, nekem sem végte­len a türelmem. Azóta csak az utcán láttam, néhányszor ... Répást hajosné kiegészíti a képet: — A volt szobi járási tanács személyzeti előadója voltam akkor, amikor B. Mária nyug­díjazása aktuális lett. Hivatal­ból nekem kellett ügyével fog­lalkozni. Több esetben kértük, szerezze be a szolgálati éveit, munkaviszonyát igazoló okmá­nyokat. Nem tette meg. Egy ré­szükért Csehszlovákiába kel­lett utaznunk, de még az út­levelét sem maga intézte, ha­nem" ón. Balassagyarmaton, Salgótarjánban egyedül kutat­tam fel az iratait. Amikor megjött a hivatalos papír Csehszlovákiából, nem továb­bította az illetékeseknek. A nyugdíjazásával kapcsolatos nyomtatványt kitöltetlenül hordta magánál, s hozzánk jött reklamálni, miért nem fo­lyósítják a nyugdíját?'Nehéz természetű ember... Jenes József, a Váci Járási Pártbizottság titkára megfon­toltan jellemez: \ — Ezt az amúgy ideges, ke­serű embert két nagy megráz­kódtatás érte tél éven belül: nyugdíjazták a tanácselnöki székből és nem választották meg újra párttitkárnak. Erre, valamint családi körülményei­re való tekintettel igyekeztünk a helyzetén • könnyíteni, azért is kértük a szövetkezet veze­tőit, adjanak munkát számára. Amikor megtudtam, hogy ott­hagyta a téeszt, egy találkozá­sunkkor megkérdeztem: Má­ria, segíthetünk másutt mun­kát szerezni magának? Inge­rülten visszautasította. Azt hi­szem, az a legnagyobb haj, hogy nem tud alkalmazkodni a mégváltozott körülmények­hez: eddig vezető volt, most ugyanolyan nyugdíjas lett, mint a többi. A legnagyobb baj az, hogy ügye állandóan foglalkoztatja a falu lakosait, s két táborra osztja a közvé­leményt: egyesek sajnálják, mások elítélik. Nem lesz könv- nyű lezárni az ügyet, pedig egyszerű lenne: el kellene fo­gadnia a felényújtott segítő­kezet. Nyíri Éva Villany- és vízgondok Solymáron Solymár vízellátás szem­pontjából mostoha helyzetiben van: a KÖJÁL is megállapí­totta, hogy vizük egészségte­len — a megoldásra tehát mi­előbb szükség van. Mint a községi tanácson in­formálódtunk, a falu kéthar­mad részének vízellátását azzal oldják meg, hogy a most épü­lő cser*=pgyár kútjának vizét vezetik a hálózatba. A kút és a bekötővezeték elkészült már a múlt év november hetedi­kén, de üzemeltetéséhez szük­séges villamos energiát szol­gáltató transzformátorállomást és tartozékait a tervtől elté­rő«! valósította meg a Pest megyei Villanyszerelő Válla­lat. Emiatt mostanában né­hány vasárnapon megállt az élet Solymáron. Hajnaltól dél­utánig szünetelt az áramszol­gáltatás — főzni, vasalni, mos­ni, esetleg melegíteni, rádiót hallgatni, tévét nézni ez idő ala. nem lehetett. Ilyenkor kényszerűségből leáll a Pemü, a cserépgyár — a vállalat ha­nyagságából mindenki tétlen­ségre van kárhoztatva. — Ha tisztességesen, a terv­vel megegyező módon átadják végre a munkát — mondja Seres István vb-titkár —, a jó ivóvíz biztosítottnak mondha­tó. Sajnos, ez is csak átmeneti megoldás, mert amint — 1972- től — a cserépgyár rendszere­sen üzemel, a saját kútvizére neki lesz szüksége. x Megoldás? Meg kell alakíta­ni a község víztársulatát. Eh­hez viszont megfelelő összegű állami támogatás is szükséges. A falu lakosságának döntő — 64 százalékos — többsége megszavazta a víztársulat lét­rehívását, vagvis az Összlakos­ság kötelezhető a vízügyi hoz­zájárulásra. Már csak a megyei tanács hathatós Segítségét várja a község, máskülönben egy év múlva egészséges ivóvíz nél­kül marad. Az eddig kapott másfél millió csupán a tervek­re volt elegendő. Az Országos Vízügyi Hivatal megígérte, hogy amennyit a megyei ta­Miért kellene Mi lesz akkor, ha? Ez a kérdés sok esetben nem a gondos előrelátás, számvetés, az esélyek, lehetőségek latolgatásaként jelentkezik, hanem — a vívók nyelvén szólva — elővágásként. Mintegy védekezésül arra az esetre, ha az adott dolog nem lesz végrehajtva. Ponto­sabban: a végrehajtás alóli kibúvó keresése. Ezek a gondolatok ezúttal a „tizennyolc évesek” körül itt-ott újra felparázsló vitával kapcsolatban jutnak az eszem­be. Néhány középiskola pedagógusai vitatkoznak azon, hogy mi lesz akkor, ha netán egy-két tizennyolc éves diákot lelvesznek a pártba. Aggodalmukat fejezik ki, hisz — mint érvelnek — ezek a fiatal kommunisták mindent tudnak majd — az alapszervezet életében való részvételük következtében — a tanárokról. Hova lesz a pedagógusok tekintélye — kérdezik. E vita alapkoncepciója teljesen hibás. Ugyan milyen veszedelem származhat abból, ha a legjobb képességű, politikailag legaktívabb, szilárd jellemű fiatalok közül — valamivel az érettségi előtt — néhányan a párt tag­jai lehetnek abban az alapszervezetben, amelyben a tagok nagy részét a pedegóguskar legjobbjai, az ideo­lógiailag legképzettebb, az aktívan politizáló tanárok adják. Baj? Az iskolai oktató-nevelő munkának csak hasznára válhat, ha nemcsak az órákon, esetleg a KISZ-szervezctben vagy a szakkörökben alakul kap­csolat a diák és a tanár között, hanem a pártszervezet­ben is, ahol ez a kapcsolat kommunista jellegű. Akik jól értik a pártkongresszus ide vonatkozó állás­foglalását, nem félhetnek semmiféle „titok kiszivárgá­sától”. Egyrészt kizárja ezt a felvételre alkalmas fiata­lok helyes kiválasztása, másrészt ilyen titkok általában nincsenek is. A pedagógusok élete, jelleme, magatartá­sa mindig nyitott könyv a tanulók előtt. Ha valamelyi­kükkel kapcsolatban negatív jelenség adódik, bizonyára látja — a maga módján értékeli is — a tanítvány. Még ebben az esetben is hasznos, ha azon a fórumon, ahol az esetleges ilyen negatív jelenséget pártszerűen tár­gyalják, jelen van a diákok közül az, aki fejlettségénél, felkészültségénél fogva hangadó, közvélemény-formáló lehet a társai között. Vagy olyan ügyre gondolnak az aggodalmaskodók, amely valóban nem tartozik a diá­kokra? Akadhat ilyen. Ez esetben a tizennyolc éves kommunistát ugyanaz a pártfegyelem köti, mint a negyven- vagy ötvenéveset. Mennyire így igaz ez, s mennyire nincs félnivaló et­től a dologtól, idézhetem a hadsereg negyedszázados tapasztalatait. A tanár-diák viszonynál kötöttebb, szi­gorúbb a katonai alá- és fölérendeltség. Ugyanakkor egy alapszervezetben él a honvéd és a tiszt, a beosztott és a parancsnoka. Ez a tény, a hadseregben folyó egészséges pártélet nemhogy valamilyen akadályt vagy olyan nehézséget jelentene, mint amitől a néhány ag­godalmaskodó pedagógus fél — ellenkezőleg: a kikép­zési és harci feladatok eredményes ellátásának egyik legfontosabb biztosítéka. Azt hiszem, nem azon kellene polemizálni — ahol ezt teszik —, hogy „mi lesz akkor, ha..hanem pártszerű.. módon hozzá kellene látni a kongresszusi határozat végrehajtásához, keresni, felfedezni, nevelni azokat a fiatalokat, akik a párttag megtisztelő címére már ti­zennyolc éves korukban alkalmasak. V. J. Február 26: a Magyar Gör- dülőcsapégy Művek ezerkét­száz dolgozót foglalkoztató diósdi gyárában még nem tud­ják, mennyi lesz a nyereségré­szesedés. Illetve, annyit tud­nak, hogy lesz, azt is, hogy valószínűleg lesz annyi, mint tavaly, bár erre nincs biztosí­ték... Február 26: a diósdi gyár igazgatója, párt- titkára a vállalat debreceni központjában. Nengyvenfőnyi szakszervezeti küldöttség, köz­tük a szocialista brigádok ve­zetői ugyancsak Debrecenben. Az MGM Diósdi Gyára évi nyereségrészesedése az e g é s z vállalat termelési eredményei­től, termékbehozatali-eladási tevékenységétől, nyereségétől függ, és csakis attól. A tavalyi nyereség az adó levonása után — az adókulcsot is eredmé­nyességük szabja meg — ré­szesedési és fejlesztési alapra oszlik. Erről tanácskoznak most Debrecenben. Az eddig ismert számok, tények alapján a négynapos részesedés az idén is meglesz, ahogy tavaly — bár tavaly csak minisztériumi megelőlegezéssel volt meg — tájékoztat Horváth András, a diósdi gyár főmérnöke. Mi az. amit pontosan tudnak, ismernek a nyereség­részesedéssel kapcsolatos ada­tokból, tényekből a diósdi üzemben ? A saját eredmé­nyeiket. és csakis azokat. Bár a tavalyi 2 900 000 darabos csapáigygyártási tervükkel szemben csak 2 700 000 dara­bot készítettek, mésis beszél­hetünk eredményességről. Egy­részt. mert ezt a mennyiséget hatvanfőnyi létszámhiány mel­lett érték el. másrészt, mert a tavalyelőttihez képest a le­gyártott termékek száma 250 0 00-rel nőtt. Elavult gépekkel — illetve mintegy tíz százalékban már új berendezésekkel —, lét­számhiánnyal termelve, nagy belső erőfeszítésre volt szük­ség a diósdi kollektívában. Sa­ját leleményükből korszerűsí­tettek gépeket. Nagyon sok dolgozót helyeztek improduk­tív tevékenységből produktív munkakörbe. A gépbeállítók, üzemfenntartók, de adminiszt­ratív dolgozók is bekerültek a közvetlen termelésbe. Igaz, kétszer annyi túlórát fizetett ki a gyár, mint amennyit ter­vezett. A selejt mennyisége is növekedett. Szóval, a belső erőfeszítés csak ideig-óráig kendőzheti a fő gondokat, a gépek avultságát, a létszám- hiányt, a nyereségképzés ne­hézségeit, hogy például a csap­ágy kötött árát az elmúlt idő­ben leszállították, viszont az anyagot a gyár drágábban ve­szi... Az igazi segítség: a korszerű gépesítés, s nem­csak a közvetlen gyártásé, de az anyagmozgatásé, raktározá­sé is, „hogy minél produktí­vabbá váljon az üzemi mun­kaerő, hogy az ottani embe­rek egy nagy csoportja ne ra­kodjon, szállítson, takarítson, hanem közvetlenül a gépeket szolgálja ki. „Az MGM deb­receni és diósdi gyára teljes rekonstrukciójára vagy másfél milliárd forintot fordítanak a következő években — az új gépektől a minőség javítása mellett változatlan létszámmal a termelésnek mintegy hat­vanszázalékos mennyiségi nö­vekedése várható. Diósdon a tervek szerin. jövőre felépül­nek az új üzemépületek, 1974- ben megérkeznek az új be­rendezések, s 1974-re befeje­ződik a rekonstrukció. 4 rekonstruált csapágygyár kívánalmai: egy lehetőleg nagyszámú törzsgárdatagság, és a csapágygyártás területén is egy, bár kisszámú, de szak­mai értésével, készségével ki­magasló szakmunkáscsoport. Olyan kiemelkedő szakmunká­sokra lenne szükségük, mint akik ma még a rutinmunka, a normázás elől inkább átmen­nek a szerszámgyártásba, vagy anyagi szempontokat helyez­vén kizárólag előtérbe, terme­lőszövetkezeti kiegészítő üzem- ágba... Már ez is felveti a diósdi gyárban az egyes emberekkel s az üzemekkel, brigádokkal való kapcsolat, a megbecsülés kérdését Az MGM Diósdi Gyá­rában az átlagbérként kezel­hető bérszínvonal tavaly 5,7 százalékkal nőtt, ezen belül a munkások átlagbéré 6,9 száza­lékkal, amely országos össze­hasonlításban is magas. De a megbecsülésben ' nemcsak anyagiakról van szó. Az el­múlt hetek termelési értekez­letein a gyárban — az elő­zőekkel egybevetve — sokkal kevesebb anyagi, pénzbeni kérdéssel hozakodott elő a hallgatóság, mint régebben. Ehelyett inkább a vállalati óvodáról,, bölcsődéről a vál­lalati közlekedésről, üzemi szociális problémákról érdek­lődtek. A bizonytalan nyere­ségrészesedést sem sokan hoz­ták szóba... Mindazonáltal, úgy véljük, egy kicsit demok­ratikusabb tájékoztatást érde­melne a kollektíva az egész vállalat eredményeiről. A nyereségrészesedést pedig, véleményünk szerint, legalább fölfelé-lefelé befolyásol- n i a kellene a helyi termelési eredményeknek. (padányi) nács ad — annyival 6 is tá­mogatja Solymár vízellátásá­nak megoldását. P. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents