Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

6 re*» MLCW 1911. MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK Az első Kossuth-díjas pedagógusra emlékeztek Kemény Gábor emlékün­nepséget rendeztek szerdán Szarvason, a neves pedagógus szülőváiosában. Kemény Gá­bor már a Horthy-korszak ok­tatási politikájának erős kriti­kusa volt, a fejszabadulás után ő szervezte a pedagógusok szakszervezetét, s őt választot­ták meg első elnökéül. Ugyan­csak Kemény Gábor volt az első magyar pedagógus, aki ki­magasló munkásságáért meg­kapta a Kossuth-díj at. Svájci textilgépipari konferencia A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület a Sváj­ci Kereskedelemfejlesztő Hi­vatallal együttműködve Buda­pesten kétnapos (tegnap és ma) textilgépipari konferen­ciát rendez. A konferencián 9 előadás hangzik él a svájci textilgép­gyártó ipar fejlődésének irá­nyáról, továbbá a filmnyomó­gépek, festődéi gépek gyártá­sáról, az automatizálásról. Lokálpatrióta — tsz-elnök — városi tanácstag Hornyok Jenő tizennyolca­dik esztendeje tanácstag. Tíz éve a Mathiász János szőlő- és gyümölcstermelő szövetke­zet elnöke. 1 0 Milyen többletgondot Je­lentenek az elnöki munka mel­lett a tanácstagi feladatok? — Nehezen bontható ketté, nehezen mondhatom, hogy ez jeleníti a pluszt, vagy az. Mert mindkét tisztem elsőrendűen fontos, van elég, állandó ten­nivaló itt is, ott is. És ez így jó. Az ember addig él igazán, amíg feladatai vannak, amíg igazán szükség van a munká­jára. Ha nem hangzik felleng­zősen: nemcsak a választóke­rületem, hanem városom gondjait is szívemen viselem. Szentendrén tíz éve kezdődött el a lüktető munka, amikor a műemléki-idegenforgalmi szempontból kiemelt helységek közé sorolták. Az akkor kitű­zött program fele már megva­lósult. A negyedik ötéves terv­ben pedig rohamos lakásépít­kezésekre kerül sor nálunk is. Lakás, út, csatornázás, víz­vezeték: egymást határozzák meg a feladatok. Épül a nagy [ Mathiászban, a többi a kézi- víztárodó és a szárnyvezeték, j szerszámgyárban, a kocsigyár­A Dunakanyar lesi ai egyik legjobban kömiivesiíeti tájegység Kilenc évig tanácsi vállalat­ként működött a Dunamenti Víz- és Csatornamű Vállalat. Január elsejével felügyeleti szerve az OVH Vízgazdálkodá­si Trösztje lett. Korábban 2ő0 embert fog­lalkoztatott, jelenleg 350 mun- 'kásuk, alkalmazottjuk van, s várhatóan még legalább 120 munkásra lesz szükségük meg­növekedett működési terüle­tük s feladataik ellátásához. A Nőgrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat a váci építés­vezetőségén. március 5-től március 30-lg folyamatosan kőművesátképző tanfolyamot Indít » Vácott és környékén lakók részére. \7 átképzés Ideje hat hónap. Utána a vállalat hivatalos bi­zonyítványt ad azoknak, akik a tantolyamot sikeresen elvé­gezték. A tanfolyam Ideje alatt az át- képzősök 8.— Pt-os személyi besorolást. Idénypótlékot és a rendeletnek megfelelően kü­lönélést pótlékot kapnak. A munkahely Vác területén les*. A vállalat étkezést és szállást ad. Jelentkezés: Mészáros Pál épités vezetőnél. Vác, deákvári lakásépítkezés. Az új vállalat korábbi te­rületéhez csatolták Szent­endrét, a szentendrei já­rást, a budai járás egy ré­szét, Gödöllőt és Csomádot. Az Országos Vízügyi Hivatal tervei szerint a IV. ötéves tervben a vállalat mintegy 220 millió forintot kap fejlesztés­re. Ebből az összegből mintegy 60 millió forintot a jelenlegi hálózat felújítására fordíthat, 160 millió forintból pedig új létesítményeket, tározókat és közműveket építenek — mond­ta. ! A fejlesztési terveket egyéb­ként a helyt igényeik és szük­ségletek legjobb ismerőd, a vállalat szakemberei készítik eL A fejlesztési arányokat is ók határozzák meg — a külön­böző területek között. Ez a fel­adat már csak azért sem köny- nyű, mert megkezdődött a Du­nakanyar regionális fejleszté­se, s ennek során azt is el kell érni, hogy a vállalat működési területe az ország egyik leg­jobban közművesített tájegy­sége legyen. Az Országos Vízügyi Hiva­talnak az az elképzelése, hogy a Duna két partján regio­nális fővezetéket építenek, amiből egy ág a Pilis felé, a másik Gödöllő felé ága­zik el. A nagy munkából mintegy 90—100 millió forint értékűt még ebben az ötéves tervben elvégeznek. A program mint­egy 300—100 millió forintba kerül, s az V. ötéves tervben fejeződik be. amely már Pomáz vízellátását is megoldja. 0 Szőkébb pátriá ja? — Negyvenötben ide nősül­tem, azóta is ízbégen élünk a családdal; már négy felnőtt fiam van. Bevallom, büszke vagyok a körzetem fejlődésére, ízbégen decemberben költöz­tek be három, többszintes épü­letbe. 0 Ha visszagondol, milyen problémák megoldására a leg­büszkébb? — A nehézségeket az ember szívesen elfelejti, amint legyű­ri azokat. Nálunk, ízbégen is, alapvetően megváltozott az élet az elmúlt évek, évtizedek alatt. A víz! Az kemény dió volt. Hegyoldali rész, sziklás talaj. Szinte reménytelennek látszott. De — minthogy rend­kívül szívélyes, elvtársi vi­szonyban vagyunk a magyar és a szovjet katonasággal — ezt is megoldottuk. Sikerült megegyeznünk abban, hogy a katonák gyakorlat formájában végigássák a Költői Anna és a Sas utcát. Úgy is lett. A la­kosság pedig társadalmi mun­kában lefektette és betemette csöveket. Ahol a lakosság is aktív, ott elóbb-utó-bb min­dent meg lehel oldani ... Ilyen volt a villanygondunk is. Sö­tétség borult a Majakovszkij utca környékére; ízbégen ma már nincs egyetlen olyan ház, legszétszórtabb környéken sem, ahol nem ég villany. Hangsúlyozom: az én tanács­tagi körzetemben a lakosság is megértő és tevékeny. Értelme­sen fogták fel a telekrendelke­zéseket is: az eddig csak meg- megművelgetett nagyobb tel­keket parcellázzák, eladják. Nyaralókat is, de sok állandó letelepülésre szolgáló házat is építenek rájuk. Ez pedig min­denképpen a település egészé­nek fejlődését hozza magával. | Az ízbégen lakók bejá­rók vagy helyben dolgozók? — Kilencven százalékuk helyben dolgozik, legtöbbjük a Nagy budapesti építőipari vállalat FELVESZ KARBANTARTÓ MUNKÁRA 0 villanyszerelőt 0 víz- és gázszerelőt 0 faipari géplakatost 0 kárpitost és 0 kárpitvarrónőket Jelentkezni lehet a KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT munkaügyi osztályán Budapest V., Molnár u. 19. szám alatt. ban a papírgyárban. Nagyon kevés a Pestre bejáró. így hát lokálpatrióták — akárcsak én, és a család. Izbégi telkemet én családon belül parcelláztam nemrég. Három fiam már épít­kezett, előreláthatóan ők is itt élik le az életüket, akárcsak én az utóbbi negyedszázadot. Egyikük borász, a másik kettő gépkocsivezető, mindannyian a Mathiászban. Az a helyes, hogy fiatalon teremtenek ott­hont maguknak, és itt ez könnyebben megoldható, mint másutt gyökeret verni. Érzel­mileg is így van. Én nem ta­gadom, hogy elfogult vagyok; erre — jó értelemben, ésszerű formában — helyzetemben szükség is van. Nézetem sze­rint a jó tanácstag úgy elfo­gult, hogy mindent minél előbb akar a saját választóke­rülete számára. Épp azért kell az állandó bizottság, hogy mégis koordináltan, tervsze­rűen, az érdekek és lehetősé­gele összehangolásával halad­junk. A szívünkhöz nőtt szű- kebb pátria szűkösebb érdekei fölé emelkedni: ez a legnehe­zebb, és nem is mindig sike­rülhet. 0 Milyen különbséget lát és vár az új tanácstörvény hatá­sára? — Az elmúlt tizennyolc esz­tendő lehetőséget ad az átte­kintésre. Sok nehézség volt az idők folyamán, olyan is, ami talán elkerülhető lett volna. Most mégis az a fontos, hogy egyre több a mozgási lehető­ség, a munka, a formális fel­adatokat és lehetőségeket is konkrét és differenciált meg­határozások váltják fel. A sza­batos körülhatárolás — talán meglepően hangzik — értelme­sebb, szabadabb mozgást is je­lent. Az ember szereti ismerni szerepének határait. Erre most egyre több mód nyílik, az új tanácstörvény, az igazi önkor­mányzat folytán. Pereli Gabriella NŐÜGYEK X. kartárs komoly em­ber. Komoly elvei vannak. Kiválóan képzett szakem­ber és elég jól képzett marxista. Tudja a részlete­ket, ismeri az összefüggé­seket, s a tanultakat alá­veti a gyakorlat próbájá­nak. X. kartárs puritán em­ber. A lakása csak akkora, amekkora egy átlagos négy­tagú családnak van. Jól él a feleségével, barátja gye­rekeinek, káros szenvedé­lye nincs. Kizárólag — és módjával — csak a repre­zentáció kedvéért iszik; a magánéletében pedig kizá­rólag akkor iszik, ha ha­vonta kétszer-háromszor a baráti társaságával — per­sze családostól — összejön. X. kartárs rendes ember. Megértő, érdeklődő, kezde­ményező. Szakmai és ideo­lógiai képzettségén felül kiválóan ért a vezetéshez. Munkahelyén általában elé­gedettek az emberek, s a felsőbb szervek is a leg­jobbak között emlegetik az X. kartárs vezette munka­helyet. X. kartárs tehát olyan ember, aki megér­demli a megbecsülést és a tiszteletet. Így értékeltem X. kar­társat, amikor egy csekély­ség megzavart. Ugyanis X. kartárs munkahelyén tör­tént egy apró baleset, s X. kartárs — szokásához hí­ven — gyorsan intézkedett. A baleset: szerelmi kap­csolat. Az X. kartárs ve­zette munkahelyen egy ma­gasabb beosztású férfi és egy alacsonyabb beosztású nő egymásba szeretett. Namármost: a szerelmet realizálták. Ez később va­lahogy kitudódott. Erre a balesetre figyelt föl X. kartárs — és azonnal in­tézkedett. A nőnek azonnal fölmondott. A férfit meg­dorgálta. S amikor egy év­vel később egy magasabb beosztású nő és egy ala­csonyabb beosztású férfi között történt egy újabb baleset, X. kartárs akkor is azonnal intézkedett, azonnal felmondott a nő­nek. A harmadik nő csak el­ment. Mielőtt a felmondást megkapta volna. És X. kartárs joggal mondhatta: nincs meg nem engedhető, munkát rosszul befolyáso­ló, személyes érdekeket a munkaérdekek fölé emelő kapcsolat az általa vezetett munkahelyen. Őszintén szerettem X. kartársat. De amióta eze­ket is tudom, valahogy be­savanyodott a szeretetem. Sokat hallottam arról, hogy milyen körültekintően dönt nehéz kérdésekben —, de mióta ezeket is tudom, megzápult a lelkesedésem. Pedig X. kartársat száz százaléknak véve, ezek a „balesetügyek”, talán ha fél-egy százalékot jelente­nek. És mégis húzom a szám — a kilencvenkilenc százalékot valahogy nem veszem figyelembe. Biztosan bennem van a hiba. Miért az egy száza­lékot nézem? Miért a feu­dalizmusra gondolok, ami­kor X. kartárs a szocializ­must építi — különben jól és tehetségesen. M. J. 240 MILLIÓS EMELKEDÉS Az elmúlt 5 évben évi 9 százalékkal emelkedett a mo- nori járásban levő boltok és vendéglátóhelyek forgalma. A forgalom az 1966. évi 533 mil­lió forinttal szemben tavaly 775 millió forint volt. 75 EVES Fennállásának 75. évforduló­jához érkezett az ország első amatőr zenekara, a budapesti Műszaki Egyetem szimfonikus együttese. Az 50 tagú jubiláns zenekar március 20-án ünnepi hangversenyt ad a Zeneaka­démián. A vityebszki asszony IGAZ LEGENDA Terepjáró gépkocsival indulunk Be­lorussziába. Kísérőnk Vlagyimir Lvo- Vics, Vityebszk város napilapjának bel­politikai munkatársa. Reggel 9 óra, tűz a nap, szikrázik a hó, a gépkocsi lassan halad, a táj gyönyörű, az országút men­tén erdő, faragott falú házak, nyaralók, dácsák. Megelevenedett orosz fest­mény. Távol kis fekete pont mozog: ember. — Megállunk? — kérdi a gépkocsive­zető. — Természetesen — mondja Vlagyi­mir Lvovics. És amikor fékez a kocsi, hangosan így szól: — Hiszen ez Nagyezsda Bogdanova lánya. Huszonnégy-huszonhat éves lány száll a kocsiba. Szusszant, megengedi ken­dője csomóját. — Hát, te hogy kerülsz ilyenkor Ide? — kérdi Vlagyimir Lvovics. — Válja testvéremnek gyereke szüle­tett — szól a lány — én engem küldött anyám, hogy megnézzem. — Nagyezsda Bogdanová? — Beteg, és nem tudott elmenni. német katonai és gazdasági intézkedé­seket hiúsították meg, hanem sok eset­ben elpusztították a német hatósági sze­mélyeket is, köztük Hitler emberét, Be­lorusszia főbiztosát, von Kubét”. nal. Az erős német védelmi vonal meg­törése után egy hét alatt 500 kilométert haladt előre a szovjet hadsereg, és 1944. július 3-án már Minszk is felszaba­dult. Ekkor került haza Nagyezsda Bog­danova, egy férfival jött, volt partizán­parancsnokával. A vityebszki erdőben kötöttek házasságot. A terepjáró gépkocsi szélvédő üvege előtt kattogva jár az elektromos ab­laktisztító, esik a hó. A táj — dombos. Nagyezsda Bogdanova 1944-ben huszon­hat éves volt. Hitler ekkor adott kü- lönparancsot a vityebszki frontszakasz vezérkarának: „A frontszakaszt min­den áron meg kell tartani!” A véreng­zés fokozódott. Naponta emberek szá­zait végezték ki. Nagyezsda Bogdanova egyik nap, amikor hazatért a német konyháról, ahol mosogatnia kellett, szü­leit házuk előtt holtan találta. Megölték őket a németek. Nagyezsda Bogdanova soha többé nem ment be a házba, egy kis táska volt nála, a táskával elindult az erdő felé. Hét nap után találtak rá a partizánok. Hivatalos, levéltári adatok: „Hitler 1944-ben nagy jelentőséget tulajdonított a belorusz, szmolenszk—vityebszki front­szakasznak. Itt vezetett a legrövidebb út Németországba. A német csapatok Belorussziát hatalmas erőddé változtat­ták. Itt volt az egyik legerősebb német frontszakasz és a fasiszták legkegyet­lenebb tetteinek színhelye. A kegyetlen­ség fokozta az ellenállást. Belorussziá­ban a partizánok száma 1944-ben 340 000 volt, köztük 50 000 nő. A partizánok itt a Nagy Honvédő Háború éveiben 500 000 német katonát és tisztet tettek ártalmatlanná, 298 repülőgépet, 1192 tankot és gépkocsit semmisítettek meg. Nagy jelentőségű volt a partizánok „vá­gányháborúja”, egyidőben és tömegesen semmisítették meg a németek által megszállt területeken a vasúti vágá­nyokat. A belorusz partizánok a hábo­rú három éve alatt 10 239 vasúti szál- lítm'myt és 4274 hidat robbantottak fel.,, A belorusz partizánok nemcsak a Nagyezsda Bogdanova tetteinek emlé­két egy megsárgult frontújság félbesza­kított lapja őrzi a vityebszki múzeum­ban: „Nagyezsda Bogdanova hat hónapig harcolt a vityebszki partizánokkal. Megsemmisített huszonnégy német ka­tonát és két tisztet. Tizenkilenc vá­gányrobbantási akcióban vett részt. Ré­szese volt a von Kubét megsemmisítő akciónak. Kétszer súlyosan megsebe­sült. 1944 júliusában a Szovjetunió ér­demrendjével tüntették ki”. Vlagyimir Lvovics sokáig hallgat, majd így szól: — Nagyezsda Bogdanova és a férje egy évig nagyon boldog volt. Ismertem őket, sokat dolgoztak, még Bogdanova is, betegsége ellenére, és a leégett szü­lői ház helyére a maguk erejéből kis faházat építettek. Azután egy év után szóbeszéd lett, hogy Bogdanova, aki a harcokban kétszer súlyosan megsebe­sült, sokat járt orvoshoz, minden meg­takarított pénzét orvosságra költötte, hogy gyereke lehessen. Nem lehetett. Már biztosan tudta, soha nem lehet gyereke. Akkor történt, hogy kétezer evakuált gyereket hoztak haza Vi- tyebszkbe. De a gyerekek fele a szüleit nem találta, meghaltak. Akkor Na­gyezsda Bogdanova a város vezetőségé­hez ment, és örökbe fogadott egy gye­reket. Majd két hónap múltán azt hal­lottuk, Nagyezsda Bogdanova megint a tanácsházán járt, különös kérése van, még három gyereket akar örökbe fo­gadni, akiknek szülei meghaltak. A vá­ros vezetői teljesítették kérését. És azt is, amit kikötött, hogy a három gyerek közül az egyik belorusz, a másik orosz, a harmadik pedig ukrán legyen. Mind a négy gyerek lány volt. Nagyezsda Bogdanova most 50 éves. de már nyug­díjas, a sebesülés óta beteg, az állam segíti, a négy gyereket az állam támo­gatásával nevelte fel, s a város most ez évben új házat épített részére... Válja, aki most szült, a második fogadott lá­nya, ukrán, úgy tudjuk, hogy kijevi. Szél kerekedik, felerősödik, csattog a terepjáró gépkocsi ponyvaoldala. Vla­gyimir Lvovics teát kínál termoszból. A háború Vityebszknél 1944. június 26-án ért véget A szovjet hadsereg hosszú harc után törte meg a legerő­sebb német frontszakaszt. A németek erős állásaira jellemző, hogy Vityebszk­nél a nagy harcok ellenére is öt hóna­pig szinte mozdulatlan volt a frontvo­A gépkocsi lassan halad. A táj gyö­nyörű, az országút mentén erdő, fara­gott falú faházak, nyaralók, „dácsák”. Megelevenedett orosz festmény. Nagyezsda Bogdanova legkisebbik fo­gadott lánya még mindig alszik a te­repjáró gépkocsiban. Huszonhat éves. Annyi, mint Bogdanova volt 1944- ben. Q. Barta Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents