Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

1971. MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK

resf

hecvei

z/űvíap

Anyák és csecsemők

Csökkent a terhességmegszakítások, emelkedett a koraszülések száma Beszélgetés dr. Rigó Jánossal, a megyei kórház igazgató főorvosával

Múlt év májusában lett dr. Rigó János, a Pest megyei iiemmelweiss kórház igazgató- főorvosa és egyben a kórház nagy névadójának örököse a szülészeti és nőgyógyászati osztály élén. A megyei kórház vezető kórháza a megyének, irányít és ellenőriz, tanácsot ad. A többi kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályaival, a szülőotthonokkal, a rendelőintézetek szakrendeléseivel kapcsolatban ez a feladat dr. Rigóra hárul. Végig is látogatta valamennyit, majdnem mindegyikben többször megfordult, most pedig tapasztalatairól tájékoztat minket:

— Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy nagy tudású orvosokkal és nekik lelkesen segítő, jól működő egészségügyi dolgozókkal ismerkedtem meg valamennyi megyei intézménynél, — ezzel kezdődik beszélgetésünk. Elégedetten halljuk a szakember jó véleményét azokról a dolgozókról, akik életet adó anyák és gyermekeik egészsége felett őrködnek.

— Jó munkájuk — folytatja az igazgató-íoorvos — éppen annyira közismert, minta nehézségek, amelyek között dolgoznak. Eredményes munkájuk éppen ezért még elismerésre méltóbb. A két új kórházat kiveve, bár korszerűsített, de mégis régi, más célra emelt épületekben működnek, bizony nem a legalkalmasabb munkakörülmények között. Ami azt illeti, két új kórházunkban is sok nehézségeket kell elhárítani az épületek belső elrendezésének nem éppen körültekintő tervezése miatt. Mindkét kórházban két emeleten helyezték el az osztályt, ez még nem kifogásolható, de a beosztottaknak nem csak ezen a két szintén kell közlekedniük, A műtő és a szülőszobák egymás mt^ kerültek ugyan, csakhogy az osztályoknál még egy emelettel lentebb. Még nagyobb hiba, hogy a kisebb műtétek elvégzésére nem terveztek, nem is létesítettek kisműtőket a betegszobák közvetlen közelében. A nagy műtő gyakran foglalt, viszont előfordulhat 15—20 kisebb műtét is naponta. Ennyi beteget, noha több lift is van, beteghordókocsin emeletről emeletre ide- oda szállítani feleslegesen sok embert köt le, másra felhasználható időbe és munkába kerül.

— És amit a tervezés mulasztott, nem lehetne valahogy jóvátenni!

— Nemcsak lehet, da kell is. Legalább egy kétágyas betegszobát kellene átalakítani kisműtőnek, s erre nyilván rövidesen sor is kerül.

— Növekedett-e a születések száma?

— Pontos adatokkal nem rendelkezem, tekintve, hogy egyelőre csak a megyei intézményekét ismerem. Nagyon sok megyebeli anya azonoan nem a megye területén ievő kórházban vagy szülőotthonban hozza vuagra gyermeket. Például az egész budai járást fővárosi kórnázak látják el,' ebből a szempontból. A mono- ri járásban 1970-ben körülbelül 1500 anya adott életet gyermekének, mégis a járási szülőotthonban háromszáz szülést sem vezettek le. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy a megyei intézményekben a születések tavalyi száma nagyjából megegyezik a tavalyelőttivel, viszont a terhességmegszakításoké csökkent.

— Lényeges csökkenésről számolhatunk he?

— Azt hiszem, elég, ha rámutatok, hogy a megyei kórházban í 970-ben az előző évinél kereken 300-zal kevesebb művi beavatkozás történt. Pedig mi az egész megye területéről felveszünk minden hozzánk irányítottat, elsősorban azokat, akik el akarják kerülni, hogy lakóhelyükön megtudják, mi okból kerültek kórházba, vagyis a lányokat. Ennek ellenére osztályomon hosszú évek óta tavaly megint

elértük, hogy a megszakítá- [ soknál több volt a születés. Az , intézeti adatok szerint a megyében másutt még mindig fordított az arány.

— És a rendelkezésre álló adatok szerint, hol történt aránylag legtöbb művi beavatkozás?

— A monori szülőotthon betegforgalmának 83 százalékát tette ki. Rangsorban Szentendre következik utána, 61 százalékkal. A terhességmegszakítással összefüggő még egy adatot mondhatok: a megyében ilyen beavatkozást igénybevevőknek 11,9 százaléka hajadon és ez igen magas arány. Szentendrén fordult elő a legtöbb, 22,2 százalék. Ennek okát pedig úgy érzem, fel kellene deríteni, mert túlságosan magas szám.

— Egyre több szó esik a gyakori koraszülésekről. Vajon növekedett a számuk múlt évben is?'

— Igen. Elsősorban Cegléden, Szentendrén és Nagykőrösön. Cegléden különösen nagy mértékben, de ennek magyarázata nyilván az, hogy az új kórházba a környékről több ilyen eset kerül, minthogy a betegfelvételi lehetőség is nagyobb.

— Szomorú kérdést tennénk fel. Múlt évben hány szülőanya halt meg a megyében?

— Csak a kérdés szomorú, a válasz örvendetes: egyetlen egy sem. S kérdés nélkül még valami örvendetesről: a Gödöllőn feltárt hévforrás vizét az Egészségügyi Minisztérium vegyelemezte, s azt nőgyógyászati kezelésre alkalmasnak minősült. A megyei kórház megépülése után a gödöllői szülészeti kórház minden valószínűség szerint megszüntethető és akkor országos jellegű gyógyfürdő kórházzá alakítható át.

— A szülészeti osztályokon, szülőotthonokban, az anya- és cseesemőgondozás területén nem okoz gondot munkaerő- hiány?

— Nem. Csaknem teljes a létszám, úgyszólván még takarítónőben sirrés hiány. Orvosi állás pedig egy sincs betöltetlen. Mégis, orvoshiányról beszélhetünk. A megyei kórház szülészeti osztályának orvoslétszámát feltétlenül emelni kellene, hogy a többi kórházban, szülőotthonban, rendelőintézetben, de a terhesgondozásnál is a szabadságolá- sok idején vagy betegség esetén helyettesítésről gondoskodhassunk. Olyan probléma ez, ami különben nemcsak szülészeti és nőgyógyászati téren merül fel, hanem minden más orvosszakmában és a körzeti orvosoknál is. A helyettesítések kérdésének gyökeres megoldása egyre sürgetőbb.

Beszélgetésünket telefoncsengetés szakítja, félbe, az igazgató kezetnyújt, de már a szülész főorvos szorítja meg kezünket. Siet az irodából osztályára. Gyermek születik ...

Sz. E.

Ahol mindenki meghallgatásra talál

Sima, fehér ajtó a földszinten, rajta semmi más, csupán egy ötös szám. Ezrek és ezrek tudják mégis, hogy itt található a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottságának panaszirodája, öregek és fiatalok, kommunisták és pártonkívüliek adják egymásnak a kilincset reggel 9 órától délután ötig. Jönnek panaszaikkal, gondjaikkal, segítséget vagy tanácsot kérni, friss keletű problémákkal és évtizedes kálváriákkal.

„Sok még a szenny és a buta beszéd” — írta Majakovszkij — több mint harmincöt évvel ezelőtt — Beszélgetés Lenin elvtárssal című költeményében. Bizony, sok még a szenny és a buta beszéd, a bürokrácia és a hanyagság, az önzés és a felelőtlen rágalmazás. És aki ezeknek áldozatául esik, itt mindig meghallgatásra taláL

I.

Lehetetlen volna felsorolni, mi mindennel jönnek ide a

A közel ötszázmillió forintos költséggel Győrben felépülő Közlekedési és Távközlési Főiskolának .előreláthatóan 1700 hallgatója lesz, és évente mintegy 550 közlekedési üzemmérnököt bocsát a népgazdaság rendelkezésére. Képünkön: a tervező Hoffcr Miklós építész bemutatja a KPM beruházóinak az 1976- ra felépülő főiskola makettjét.

A megye szervezett dolgozóit képviselik

Ma tartja küldöttértekezletét | a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa. A megye szervezett dolgozóit kétszáz küldött képviseli. Közülük hármat kerestünk meg. Az egyik a textiles, a másik a vegyipari, a harmadik a vasasszakma küldötte.

ÜDÜLÉS

Szűcs Kálmánná fűzőnő: a váci Bélésszövőgyár szb-titká- ra háromszáznyolcvanöt dolgozó képviseletében szólal fel a küldöttértekezleten. Tizenkilenc éve dolgozik a gyárban.

— Mit tart a legfontosabbnak a textilesek gondjai közül?

— A választó gyűléseken és azóta is sokan szóvá tették: az üdülést. Elém teszik az újságot, hogy évről évre több a családos beutaló, mi mégis mindössze egyet kapunk. Eddig úgy segítettünk ezen, hogy IBUSZ-szobát béreltünk s ezt

i a többgyerekes családok is igénybe vehették. Most erre nincs lehetőségünk, mert a szociális-kulturális alapunkat 54 ezer forintról 38 ezerre csökkentették s ennyiből nehéz gazdálkodni.

— Varrnak más gondjaink is. A textiliparban kötelező a zárt cipő, ezek most drágábbak lettek. Szóvá tették az asszonyok, hogy miért nem kapják juttatásként. Erről, azt hiszem, a gazdasági vezetőkkel is vitatkozom majd a kollektív szerződés megkötésénél... A textiliparban kevesen tudnak ötvenöt éves korukig gép mellett dolgozni, sokukat jóval előbb leszázalékolják, vagy köny- nyebb munkát kémek.. Ezért az utolsó négy év átlagkeresete — amely alapján a nyugdíjat megállapítják — alacsonyai} b korábbi jövedelmüknél. Joggal sérelmezik a dolgozó

nőik, hogy nehéz szakmában dolgoznak, mégis kevés a nyugdíjuk. Úgy gondolom, valamiképpen változtatni kellene ezen...

OTTHONI „ÜZEM”

A Mechanikai Műveket hárman képviselik a küldöttértekezleten. Mátravölgyi Mária fiatal villamosmérnök jelentkezik majd hozzászólásra közülük.

— Kikről beszél, a fiatalokról, vagy a nőkről?

— Termelő üzemben dolgozom s úgy. látom, hogy elsősorban az asszonyok érdekeit kell képviselnem. A dolgozó anyák legnagyobb gondja a háromműszakos beosztás. Nálunk általában csak két műszakban dolgoznak, de az egy műszak jobb lenne. A mi gyárunkban más megoldást is találtaik, ez az, amit szeretnék elmondani, hogy — ahol mód van rá — kövessék a példát.

— A fiatal többgyermekes anyáknak és a csökkent munkaképességűeknek autóval szállítjuk a munkát a lakásukra. Kis kéziszerszámokkal különböző alkatrészeket szerelnek. így nemcsak a munkaerő- hiányt pótoljuk, de nagy segítség ez azoknak az anyáknak is, akik nem tudják bölcsődében, óvodában elhelyezni gyermekeiket. Egyébként teljesen egyenrangúak a bentiekkei: jár nekik az SZTK, fizetett szabadságot és nyereségrészesedést kapnak. Úgy tervezzük, hogy az idén százhúszra emeljük az otthon dolgozó „üzem” létszámát

EGYENJOGÚSÁG

Kovács Mihályné csoportvezető az ikladi Ipari Műszergyár küldötte. Régi tisztségviselő, most harmadszor választották meg az 1-es gyáregység üzemi szakszervezeti titkárává. Az Ipari Műszergyár dolgozóinak hatvan százaléka nő, hozzászólásában helyzetükkel foglalkozik. '

— A nőkről akarok szólni —. a nőknek. Nem elsősorban saját munkahelyem tapasztalatairól, hanem általános gondokról. Véleményem szerint az egyenjogúság egyik problémája, hogy sok nő nem iskolázott, ezért nem tudnak előbbre lépni. Meg kellene teremteni a lehetőséget, hogy tanulhassanak. Például, ha munkaidő alatt rendeznék a szakmai tanfolyamokat. Bőven megtérülne a kiesett idő, hiszen az asszonyok nagyobb szakiképzettséggel, hozzáértéssel végezhetnék munkájukat.

— Öriási szellemi tartalékok kihasználatlanok, mert hiába a képesség, ha nincs meg a képzés. Segíteni, bátorítani kell az asszonyokat. S ha megtanulták a szakmát, bízzuk meg őket nehezebb munkával is. Hogy helytállhassanak, annak feltétele, hogy csökkentsük túlterheltségüket. Elsősorban a háztartásra gondolok. „Lázitani” kell az asszonyokat, hogy ne nyugodjanak abba, hogy a háztartás női munka, hanem győzzék meg a férfiakat, vállaljanak ők is részt belőle. Persze, a túlterheltség csökkentésének legfőbb módja a szolgáltatások bővítése. Építsenek több bölcsődét, óvodát, legyenek üzletek a gyárak mellett, hogy munka után mindjárt bevásárolhassunk, olcsóbb, félkész- és kész étel kellene-... És sorolhatnám még, hogy mi mindent kellene megvalósítani, hogy valóban egyenjogúak lehessünk ...

(soós)

panaszosok. Tanulságul hadd írjunk le mégis néhányat a legtipikusabb ügyek közül: lakásgondok, nyugdíjproblémák, munkaügyi viták, egészségügyi panaszok, adóügyi problémák, családi viszályok, szociális gondok, fellebbezési ügyek, közérdekű bejelentések, egyéni sérelmek.

És az „ügyfélforgalom” nem csökken, ellenkezőleg:

— Januárban a Központi Bizottsághoz, a Népszabadsághoz, a Népszavához és a rádió levelezési rovatához összesen 18 százalékkal több levél érkezett, mint 1970 decemberében — mondja Forgács József, a pártbizottság fegyelmi referense, aki az elmúlt évben hosszabb ideig a panaszügyekkel is foglalkozott, — Nálunk mintegy húsz százalékkal több panaszos fordult meg a múlt esztendőben, mint 1969-ben.

Mire lehet ebből következteti?

Mindenekelőtt a párt iránti bizalom növekedésére, amit a panaszaikkal ide forduló pártonkívüliek nagy száma is bizonyít. Aztán az állampolgárok erősödő igazságérzetére, arra, hogy egyre kevesebben törődnek bele az őket ért méltánytalanságokba. Harmadszor az emberek bizonyos fokú tájékozatlanságára, amit a rengeteg tanácskérés is tanúsít. Végül a különböző hatósági és állam- igazgatási szervek munkájának fogyatékosságaira, az ügyintézés lassúságára.

Érdemes megvizsgálni a különböző panaszok, bejelentések tartalmát is. Vári Miklósáé panaszügyi előadó szerint az egyéni panaszok számaránya jóval felülmúlja a közérdekű bejelentésekét. A panaszok közül is a legtöbb lakásügyekkel kapcsolatos. Sokan emelnek szót a vélt vagy valóban igazságtalan lakáselosztás ellen, a háztulajdonosok zaklatáséi miatt,' és” "Súlyos ‘ lakáshelyzetük megoldását remélve. Számarányában ezután a szociális problémák — nyugdíj- és segélyügyek, szociális otthonban való elhelyezési kérelmek — következnek. Gyakoriak különböző egészségügyi panaszok: szanatóriumi beutalókra, kórházi kezelésre, különleges gyógyászati eszközökre irán- nyuló kérelmek.

Jócskán vannak szokatlan igényekkel — hogy azt ne mondjam: bizarr követelésekkel — fellépő panaszosok is. Hadd idézzünk ezekből is néhányat: az egyik község vezetői arra kérték a megyei párt- bizottságot, utaltassa be egyik idős lakosukat elvonókúrára. Amikor ez megtörtént, s a kezelés sikerrel járt, megjelent a „főszereplő” is. Kívánságlistája így hangzott: hadd tartozzon ezentúl a Kútvölgyi Kórházhoz: küldjék őt gyógykezelésre a balatonfüredi szívkórházba, végül tegyenek lehetővé számára kedvezményes turistautazást a Szovjetunióba. K. József budai járási lakos a pártbizottság sürgős intézkedését kérte, hogy bontássá le szomszédjának disznóólját, amelyet engedély nélkül és az ő lakásához túl közel épített. E panasz előzőleg már megjárt néhány fórumot, s végül a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökéhez került, aki jogosnak találta, és április 30-i határidővel elrendelte az ól lebontását. K. József — meg sem várva a határidő leteltét — január 29-én megyei pártbizottsághoz fordult,..

2.

Sajnos, még mindig túl so.- kan vannak, akik nem becsülik eléggé a mások munkaidejét Fülemüleperekkel, évtizedek során elmérgesedett rokoni viszályokkal, vélt sérelmekkel vagy jogtalan előnyök iránti igényekkel bombázzák a legkülönbözőbb fórumokat. „Kővel dobálja az ablakomat és üldöz a szomszédom” —

adta elő nemrégiben a párt- bizottság panaszirodáján egy szentendrei járásbeli lakos. „Nem vették fel a fiamat egyetemre, segítsen a megyei pártbizottság első titkára’’ — kérte egy másik. „Nem akar válni a férjem, pedig már öt tárgyalás volt, segítsen a párt- bizottság!” Garázdaság miatt szabadságvesztésre ítélt „fenegyerek” anyja a pártbizottságot kéri, hogy töröltesse el a börtönbüntetést, mert eltartó nélkül marad a család.

3.

Az ilyen, kirívó példákkal ellentétben, a panaszok többsége figyelmet érdemlő, megalapozott. Es nagyon sok az elhúzódó probléma. Mint K. Attila nyugdíjas tanár, érdligeti lakos ügye, akit háztulajdonosa — tatarozás ürügyével — harmadmagával előbb egyetlen helyiségbe költöztetett ki eredeti lakrészéből, majd 1969-ben onnan is kiüldözte. És hiába van K. Attila birtokában a Pestvidéki Járásbíróság P—IV. 21/1967-es számú jogerős ítélete az eredeti állapot visszaállításáról, a községi tanács csak most, a panasziroda felkérésére ígérte meg, hogy mindent elkövet a bírói ítélet végrehajtása érdekében.

A pártbizottság segítségével oldódott meg annak a hat- gyermekes galgagyörki családfőnek a gondja is, aki a házépítéshez felvett, 40 000 forintos OTP-kölcsön törlesztőrészletének csökkentését kérte, mert egyedül keres a családban, és megbetegedett. V. Györgyné, kétgyermekes váci özvegyasszony is hiába kérte éveken át. életveszélyesnek nyilvánított, nedves, dohos lakásának tulajdonosát kötelezzék az életveszély elhárítására, erre csak a panasziroda és a helyi szervek többszöri „levélváltása” után került sor. V. Györgyné köszönőlevele a panasziroda dolgozóinak legszebb jutalma...

P. Ferenc vérségi lakosnak tízezer forintjába került az a viszály, ami közte és volt munkáltatója között támadt. Még ennél is jobban bántja azonban az az erkölcsi hátrány, amely az ügyből kifolyóan őt és feleségét érte, úgy érzi, igazságtalanul. Utolsó reménysége most, hogy a megyei pártbizottság igazságot szolgáltat számára.

— Százával sorolhatnám az olyan eseteket — mondja Vári Miklósné —, amikor az alsóbb szervek nagyobb körültekintéssel, több felelősségérzettel, megalapozottabb döntésekkel orvosolhatnák a panaszokat. P. János budapesti lakos 600 négyszögöles, Vác melletti hétvégi telkét mezőgazdasági ingatlannak nyilvánította és állami tulajdonba vette a járási földhivatal. Hónapokig kellett szaladgálnia, míg végre — közbenjárásunkra — a felsőbb szerv hatálytalanította a jogtalan intézkedést. Gyakori, hogy a 30 nap elteltével sem kapnak választ a panaszosok írásbeli bejelentéseikre a tanácstól. Olykor még pártbizottságok is elkövetik azt a hibát, hogy felületesen vizsgálják ki a hozzájuk továbbított panaszokat. Arra is akad példa, hogy éppen az küldi hozzánk a panaszost, akin az intézkedés múlik. Nemrég például D., az egyik község tanácselnöke hozzánk küldött segélyért egy idős házaspárt Persze, az sem ritkaság, hogy a panaszos egyidőben nyolctíz fórumhoz fordul sérelmével, s valamennyi kivizsgálja ...

4.

A pártbizottság földszintjén reggel kilenctől délután ötig nagy a forgalom. Itt mindenki meghallgatásra talál. Így kellene ennek lennie — másutt is...

Nyíri Éva