Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-10 / 34. szám

1971. FEBRUAR 10., SZERDA »ST ft cat I '^Mirtap 3 A lakbérrendelet tükrében Kis házak — nagy gondok A komfort nélküli bérleményeket a lakbérmódosítás nem érinti. Ez a hír megnyugtatja a szerényebb, kor­szerűtlen lakások bérlőit: továbbra is húsz-harminc fo­rintért lakhatnak. De van ennek a körülménynek árny­oldala is. Ha nem emelkednek a lakbérbevételek, nincs miből karbantartani az amúgy is ráfizetéses kis ingat­lanokat. Eszerint a helyi tanács is, a kis állami házban lakó bérlő is rosszul jár. A szentendrei járás néhány községében érdeklődtem: a kisebb, álami tulajdonú lakóépületek rendelet által elbírt eladásának helyzete hogyan fest a lakásrendelet tükrében? Kongresszusi útmutatás Elemzés — következtetés — feladat Beszélgetés Varga Ferenccel, a Ceglédi Járási Pártbizottság első titkárával O — Ügy negyed évvel ezelőtt leiratot kaptunk az ÉVM-től — mondja Csobánczi István, a budakalászi vb-titkár. — Eb­ben kilátásba helyezték, hogy a társasházzá alakítás kérdését rendezik. Azóta sem módosítás nem történt, sem az eladás nem moccant előre egy lépést sem. Tapasztalatunk szerint pedig az eddigi eladási formák egyike sem vált be. Ha eszmei közös tulaj­donként veszik meg a házat,. még egy pinceiejáraton, kapu­bejáraton is sosem szűnő vi­ták születnek. Kicsi falusi épü­leteket, keskeny, apró telkeket társasházasítani — ez meg olyan íróasztal-ötlet! — Megoldás? Ki kellene végre módolni egy harmadik utat. Olyasmit, ami most már végérvényesen és valóban megoldás a helyi tanácsolt, a kis házakban lakók és az in­gatlanok állagmegőrzése szem­pontjából is. Életképes komp­romisszumra várunk, hogy szűnjön meg a felemás hely­zet, a felesleges kartonozás, nyilvántartással, lakókkal-la- kásokkal való „foglalkozás”, ami pénz nélkül amúgy sem vezet célra. Egy pél­dát arra, hogy olykor még az amúgy is agyonbonyo­lított helyzetre is rádup­láznak. Vagy öt éve az OTP felértékelt nálunk egy négy­lakásos házat, két-két lakását 17 000 forintra, két-két lakását körülbelül 1700-ra. Az összeg- eltérést a lakások színvonal- különbsége nagyjából indokol­ta. Egy drágább és egy ol­csóbb lakás (azaz ingatlanrész) akkor elkelt. Most kijött a PIK és ismét felértékelte. Szó szerint jel: az ötévnyivel rosszabb állapotú lakásokat — drágábbra; a 17 000-set 20 000- re, az 1700-ast 6000-re! Ho­gyan várható, hogy a lerom­lottabb ingatlanrészt — drá­gábban veszi meg a benne la­kó? — Községünkben egyébként 10—12 olyan többlakásos épü­let van, amelynek csak egy­két lakásnyi hányadát vették meg régebben a bentlakók; velük osztatlan tulajdonközös­ségben. van a tanács. Ez a leg­lehetetlenebb állapot. Szerin­tünk egyetlen kiút képzelhető el: oda kellene adni a benne lakóknak díjtalanul, de kar­bantartási kötelezettséggel. Pomázon Szabó Mihály igaz­gatási csoportvezető és Farkas Zoltán előadó arról számol be, hogy a társasházzá alakítás előkészítését szívesen rábíznák egy jogászra. — Igazság szerint az állami tulajdonú lakóépületeink 70 százaléka gyenge állapotú, többnyire vályog- és vegyes falú; sokszor a benne lakók anyagi helyzete is nagyon rossz. A községünkben lakó ci­gányok jó része rendszeresen eltüzeli az ajtókat, ablaktoko­kat, gerendákat, aztán minden évben újat követednek. Eladás­ra szánt többlakásos ingatla­naink ötven százaléka — elad­hatatlan. Ezeknek legfeljebb telekértéke — lenne, ha ház nem szomorkodna rajtuk. — Az ilyen épületek hova­tartozását véglegesen rendezni kellene, hogy az amúgy is megterhelt helyi tanácsok et­től a gondtól (amelyen anya­giak és kapacitás híján lendí­teni úgy sem képesek) meg­szabadulj arfak. Tizenhét meg húszforintos bérbevételekből állagmegóvásra nem jut! Térí­tésmentesen vagy csekély meg­váltási összegért átruházhat­nánk ezeket a házakat a benne lakókra. Aki a magáénak tud­ja azt, amiben bent is lakik, rendszerint,, hütykölget, csino­sít rajta.'*fía fnegváltási össze­gért kapnák meg a bérlők a kis házakat,’megnyugtató len­ne, ha lakóterük arányában válnának az épület tulajdono­saivá, a telek pedig közös len­ne. — Elvben mintegy 25 érté­kesíthető házunk van; 2—4—6 lakásosak. De reálisan csak az a körülbelül 15 ingatlan elad­ható, amelyek egylakásosak. Leányfalu. A tanácselnök el­mondja, hogy az általában zsú­folt, többlakásos állami házak társasházzá alakítása megold­hatatlan. Egy nyárikonyha nem társasljázrésznek való, és sok ilyen van — de az önké­nyes beköltözők meg a 65-ös árvíz után ottragadtak miatt sem lelret ily módon megosz­tani a 44 bérleményt magában foglaló állami tulajdonú kis­házakat. Munka dolgában is egyre agyonzsúfoltabb a helyi tanács, a hosszadalmas és ne­héz' társasházzá alakításra nincs erő. Egyetlen egy tár­sasházként telekkönyvezett épületük van: ez egészséges megoszlású, lévén szabálysze­rű ikerház. — A járás javasolta: ve­gyünk jogászt az eljáráshoz; de nem ezen múlik! Van olyan, 2—2 család által lakott, egy­más melletti két épületünk például, amelyet műszakilag megosztottunk, de a közös emésztőgödör, valamint az emeleti lakás lépcsőfeljárója a másik, illetve egy. harmadik telekrészbe esik. Ezt a fara­muci (bár nem szokatlan) ese­tet már a járás is tárgyalta. Már 1965-ben el akarták adni, itt ez a húsz hivatalos papír: csak az 1970-es év termése és hogy a lakók hány órát töl­töttek személyesen a tanácson — jobb nem összeszámolni! — Tavaly meghatároztuk, mely ingatlanok eladhatók. Kilenc ilyen akadt (további három előkészítendő). Végül: ha mind a tizenkét házat el­adnánk is — a készpénzbevé­telből legfeljebb egyetlen egy épület tatarozását oldhatnánk meg. A bérek? Van, aki fizet, van, aki nem. Ha. mind fizetik, akkor az évi íakbérbevétel 20 000 forint. (Tahitótfalun, mint a tanácselnök mondja — o bérlők ötven százaléka notó­riusan nem fizet lakbért!) Konklúzió: ezért kellene túl­adni ezeken a házakon — akárhogyan is! „Figyelem! Figyelem,! Sze-i, mely vonat érkezne Budapest-1 ról a második vágányra. A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll. Felkér­jük utasainkat, hogy a vá­gány mellett fokozottabban vigyázzanak. Ne feledjék, hogy tél van, február...” . Mindezt nemcsak a váróte­remben és a peronon hallani, hanem az állomásfőnök iro­dájában is. —t Hányadik vonat ez ma? — kérdezem Gurcsik Mihályt, a dunakeszi vasútállomás fő­nökét. Egy kissé feljebb tolja fe­jén a sapkáját, aztán papírt, golyóstollat vesz elő és han­gosan sorjázni kezdi a hajnal óta áthaladó vonatok számát s mindegyiknél egy-egy stri­gulát húz a papírra. —. Negyvenegy — mondja kis idő múlva, aztán sorolja tovább a még hátralevő vo­natokat. — Ma, huszonnégy óra alatt hatvankét személy- vonat halad át az állomásun­kon. Ennek a nyolcvan szá­zaléka megáll, fogadni, in­dítani kell. És akkor még a tehervonatok ... pedig Duna­keszi nem tartozik a nagy állomások közé ... — Dolgozott már nagyobb állomáson? — Ha nem csal az emléke­zetem, éppen húsz esztendeje történt, hogy a váci állomá­son először tettem fel a vörös sapkát. Akkor úgy éreztem, legalább öt centivel megnőttem, pedig láthatja, hogy nem vagyok kicsi termetű. Személyvonat közeledett. Négyhuszonné- gyes mozdonnyal. Aztán a be­járónál hármat sípolt. Sza­bályellenesen. Köszöntőül. Csak nekem. Mert a moz­donyvezető tudta, hogy ez életem első vonata, amely .csakis az én tárcsajelzésem- re indulhat tovább. Hogy hon­nan tudta? A mozdonyvezető a bátyám volt, a Jóska. Két évtized — hosszú idő. S ebből hat itt, Dunakeszin, a legmagasabb rangban, állo­másfőnökként. Több vasutassal beszélget­tem kint a vonalon. Azt kér­Eliiíazoit Crünter Prey Tegnap elutazott hazánkból Günter Prey, az NDK tudomá­nyos és műszaki ügyeinek mi­nisztere, aki az NDK műszaki hét megnyitására érkezett Ma­gyarországra. A Ferihegyi repülőtéren dr. Osztrovszki György, az OMFB elnökhelyettese búcsúztatta. Ott volt Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete is. Egv cseppből Űj magyar orvosi műszer a RADELKIS Elektrokémiai Műszergyártó biológiai mik- roanalizátora. A készülék se­gítségével egy csepp vérből kilenc, diagnosztikai szem­pontból fontos adat nyerhető. deztem tőlük, milyen ember az állómásfőnökük. Az egyik egyetlen szóval jellemezte: — Ember... És példát mond hozzá; sza­va igazolásaként. — Tudja, hogy’ kezdte az évet újév hajnalán az állo­másfőnökünk? Kerestem az irodájában, de nyomát sem leltem. A forgalmista igazí­tott útba: ha szükségem van rá, kint a váltóknál meg­találom. Még szerencse, hogy olyan hirtelennőtt ember. Mert akkora volt a hó oda- kinn, hogy a váltó tárcsája sem látszott ki belőle. Havat lapátolt. Ez ugyan nem tar­tozik az állomásfőnöki kö­telmek közé, de a karácsonyt is így ünnepeltük, hólapáttal a kézben és nem ez volt az egyetlen ilyen munkás ünne­pünk. Ha esik a hó, nem számit az ünnep, a rang, a beosztás. . Egy a fon­tos: fogadhassuk és indíthas­suk a vonatokat. Amikor az irodában emlí­tem a korábbi beszélgetést, annyit mond: — A vasutat szeretni kell. Csak így szabad csinálni, másként nem lehet. Elég egy apró figyelmetlenség s már kész a baj. Hogy hol tanulta meg a vasutat szeretni? Odahaza, családi körben. Az apjától, a királyréti kisvasút egykori mozdonyvezetőjétől. — Fenn laktunk Szokolyán. Azok voltak aztán a szép idők! A bátyámmal mindig azon versengtünk, hogy melyi­künk érdemelje ki apánk ke­gyét. Mert akkor voltam a legboldogabb, ha apa meg­engedte, hogy odaálljak mellé a kismozdonyba. Bizonyára járt már azon a tájon. Talán nincs is annál szebb, romanti­kusabb vidék. Hegyek között, szűk völgyekbe egyre lejjebb, aztán meg mindig feljebb. Ma is erősebben dobog a szívem, ha azokra az évekre gondo­lok. így kezdődött a vasút szere- tete. S folytatódott azzal, hogy sok-sok stációját végig­járta a vasutaséletnek. A „Az elmúlt években tovább fejlődött az állami szervek, a tanácsok, úgyszintén a társa­dalmi szervezetek pártirányí­tása ... Ezt a gyakorlatot kell bátran folytatni”. (Az MSZMP / X. kongresszusának határoza­tából.) Az állami élet pártirányítá­sáról, pártellenőrzésérői be­szélgettünk Varga Ferenc elv­társsal, a Ceglédi Járási Párt- bizottság első titkárával. A té­ma olyan összetett, hogy csak néhány kérdés elemzésére tö­rekedhettünk. • Milyen a pártirányítás új stílusa? — Régebben elég közvetlen volt az állami élet pártirányí­tása, amely nem nélkülözte a közvetlen beavatkozást sem. A tanácsok önállóságának na­gyon helyes fokozásával pár­huzamosan változik az irányí­tás módja, azaz egyre inkább közvetett hatásmechanizmu­sokkal élünk. A pártszerveze­tek indirekt módszerekkel biz­tosítják a párt politikájának érvényesülését. Ilyen közvetett hatás: a tanács kommunistái­nak tevékenysége, az állami vezetők beszámoltatása, a megfontolt káderkiválasztás, a sokoldalú informálás stb. # Hogyan képviselik a párt politikáját a tanácsok kommu­nistái? Landler Jenő Járműjavító­ban kezdte a háború után. Kocsibontó volt. A háború alatt megrongálódott vago­nok szétszedésében segédke­zett. Igaz ugyan, hogy nem erről álmodozott a király­réti kisvasúton, de kezdeni valahogy csak kell. Aztán kocsifelíró lett, majd távírász, kocsirendező és váltókezelő. S közben elvégezte előbb a segédtiszti, majd a tiszti tan­folyamot. Akkor nevezték ki Vácra, forgalmistának. — A tél az tél. Hó, köd, fagy. Ez a három a legveszélyesebb. Meg a síkos peron. Mert nem­csak a vonatokra kell vigyáz­ni, az emberekre is. És az em­berek gyakran mégondolatla- nok. , Nem számolnak a léli utazás nehézségeivel, gyakran csak az utolsó pillanatban érkeznek ki az állomásra, ami­kor már mozog a vonat. Néha helyettük is gondol­kodni kell a forgalmistának, vagy ha úgy tetszik, minden vasutasnak. Elfoglalt ember. Közel öt- venen dolgoznak a keze alatt. Közben, esztendeje már, hogy átépítik, korszerűsítik az ál­lomást. A vonatok pedig jön­nek, szinte megállás nélkül. Mit tehet ilyenkor az állomás­főnök? Beáll forgalmistának, építésvezetőnek, irányítónak, kocsirendezőnek, váltókeze­lőnek, mikor hova kell még ember a zavartalan közleke­dés lebonyolítása érdekében. — Könnyű nekem — mond­ja derűsen. — Végigjártam a vasutasélet rrénden állomását. Semmi sem új, ssmmi :em ismeretlen. A rang pedig nem azért rang, hogy az ember beüljön vele az irodába, hanem, hogy a vasutat szolgálja vele. Ügy, ahogyan arra éppen a legna­gyobb szükség van. Ezért sem lehet megunni ezt a munkát. Minden nan hoz valami újat. valami érdekeset. Odakinn — beszélgetésünk óta ki tudja, már . hányad­szor — mondja a megáfon: „Vonat érkezik Vácról az élső vágányra. A vágány mel­lett tessék vigyázni!” Prukner Pál — A kommunisták az álla­mi munkában is többet vállal­nak, áldozatkészek. Pártszer­veiktől azonban nem mindig kapják meg a szükséges segít­séget. Nemegyszer olvasható alapszervezeti dokumentum­ban: „pártmegbizatása — ta­nácstag”. De ezt a meghatáro­zást sok helyen nem követi a konkrét feladat kijelölése. Ho­gyan dolgozzon, mire figyeljen, miért agitáljon a tanácstag? ("* Milyen következmények­kel járhat a helytelen káder­kiválasztás? — íme egy törteli példa. A községi tanács vezetői és a csúcsvezetőség között nincs egyetértés. A tanácsiak nem fogadják el a csúcsvezetőség döntéseit, beszámolójukban így értékelték a kommunisták te­vékenységét: „a tömegszerve­zetek, köztük a párt is sokat segített...” A kapcsolatromlás a vezetők személyes hibáinak következménye, az egész köz­ség érzi ennek hátrányát, te­hát szükséges új, helyes ká­derkiválasztás. 9 A határozatok általáno­sítva fogalmazzák meg az ál­lami élet pártirányításának feladatait. Hogyan konkretizál­ják ezt a járás kommunistái? — Az elemzéssel többet kell foglalkozni. A községi állami és pártvezetőknek nagyon sok a megbízatásuk, amely leköti idejüket. De mi tisztán látjuk, hogy nem szabad sokféle mun­kával leterhelni őket, mert elemzés hiányában egyetlen feladatukat sem tudják igazán ellátni. • Mennyire ismerik a párt­tagok az állami életet? — Jobban meg kell ismerni a tanácsi munkát. A községek kommunistáinak egy része nem elég tájékozott. Lehetet­len az állami élet pártirányí­tása megfelelő ismeret nélküL A párttagság sokoldalú infor­málása a tanácsi apparátus kommunistáinak fontos felada­ta. ® Gyorsan rea<*''.nak-e a községi tanácsok vezetői a párt állásfoglalásaira ? — Igen, példa rá az ifjúsági határozat. A községi tanácsok rögtön keresték feladataikat: mekkora összeget fordítanak gyermekintézményekre, ho­gyan segítik az úttörőmozgal­mat. a KISZ-t. A községi ve­zetők szinte azonnal felismer­ték e határozat jelentőségét 0 Milyen hatásfokú az ál­lami élet pártellenőrzése? — Az önállóság fokozódása miatt az ellenőrzésnek is in­tenzívebbé kell válnia. A be- számoltátás még nem mentes a formalizmustól, a mecha­nikus szemlélettől. A pártszer­vezetek vezetősége mindig el­fogadta a tanácsiak beszá­molóját, pedig nemegyszer az felszínes volt. A feladatok ki­jelölésében is sok az általános­ság, pedig elvont dolgokat ne­héz számonkémi. A gyakorla- tiság térhódítására van szük­ség. 0 Melyek a legfontosabb feladatok az állami élet párt­irányításában, pártellenőrzésé­ben? — Az első: az elemzés — a pártszervezetek értsék meg az állami életre vonatkozó hatá­rozatokat. A második: a követ­keztetés — a kommunisták ta­lálják meg a határozatok konkrét tartalmát- A harma­dik: a feladat — a párttagok döntsék el, hajtsák végre és ellenőrizzék a határozatokból reájuk jutó teendőket F, P. Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALIVANYOZÓ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLÓZÓ ÉS MÜANYAGBURKOLÓ KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ VIZ- ÉS GÁZVEZETÉK-SZERELŐ * VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok) MOKŐKÉSZITŐ, VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndijat a - vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő elmen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19-21. Péreli Gabriella TÉLI VONATOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents