Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

4 ‘"k/CÍiíop 1971. FEBRUAR 28.. VASÄRNAP TT« » I Tegnap délbet |_J 1 milyClV Műcsarnokban az tj művek című J kiállítást. Képünk Kocsis Imre, a szentendrei művésztclep lakójának Cjságkivágások című fest­ményét ábrázolja. Foto: Urbán Lakásügyben Soósék igazsága — Megint tanultam — sóhaj­tott elkeseredetten Gál Klára vb-titkár Aszódon. — Nem igaz, hogy mennyit töpreng­tünk, miképpen könnyítsünk a végrehajtó bizottsággal közö­sen, a Petőfi utca harminchá­romban lakók sorsán. Íme, az eredmény: vádaskodnak az új­ságnál ellenünk. Így van szó szerint. Soós Lászlótól kaptuk az izgatott hangú levelet, amelyben az Gondok a gondozottakkal Cukorkapénz meg bögrecsárda „Mindig vágytam egy csendes otthonra... most 80 éves vagyok, szociális otthonban élek, de a nagy ivászatok, részegeskedések miatt nem pihenhetünk ... Még a gondozónőt is bán­talmazzák, ha szólni mer ... A fürdőszobát nők-férfiak bizonyos célra használ­ják ... Kérjük szíves segít­ségüket. Tisztelettel: több gondozott.” Dolce-vita éz abonyi szociális otthonban? A Ceglédi Járási Tanács egészs "ügyi csoportjánál ér­deklődöm először. Cseh lst- vánné legutóbb éppen tegnap járt kinn; előzőleg két hete. Minden gondozottat személy szeri _ ismer, most is mind- eevikükkel külön-külön elbe­szélgetett. — -izeTl nyolc éve vagyok járási szociális előadó. Sok tapasztalatcserén is részt vet­tem, vagyis ismerem a prob­lémákat. Sajnos, az egyik leg­nagyobb gond, hogy ebben az otthonban hihetetlenül külön­böző emberek kerültek ösz- sze — orban, szellemi szín- vo -1 szempontjából, és anya­gilag is. A legfiatalabb: 28 éves és testi-szellemi fogyaté­kos, születésétől fogva — a legidősebb közel a századik esztendejéhez, különben ép. Ezek iszonyú különbségek, és a gyakorlatban áthidalhatatla- jtok. Eleve nehéz dolog öre­gen, elesetten, törődötten elvi­selni idegen emberek szoká­sait, betegs.j--, sokszor ri­golyáit. Itt külön súlyosbít, hogy fizikai-értelmi fogyaté­kosok és épek kényszerülnek együvé. — A járásban nincs speciá­lis otthon értelmi fogyatéko­soknak ? — A járásban ez az egyet­len szociális otthon. portosítjuk át őket: a horkolót a nagyothallóval, az olvasást- kedvelőket, a nagyjából egye­ző világnézetűeket, szellemi szintűeket egy szobába. De a tapasztalat szerint csak az összeférhetetlenkedés témája változik ... Vettünk a hallba nagyon szép skay-fotelokat. Nem jutott mindenkire, de nem is fordul elő, hogy egy­szerre valamennyien a hall­ban tartózkodjanak. Mégis, van aki „lestoppolja” azt, ame­lyikre csak ő ülhet. Különben másfél éve új szárny épült az otthonhoz, azóta új vezetőnője is van: Gajdos Istvánná. Az abonyi szociális otthon ideális környezetben áll, óriás­parkját frissen festett vaske­rítés veszi körül, a régi épü­let kétszázesztendős műem­lék, ezt is nemré" tatarozták, mellette egy kétszintes mo­dern épület, ebben ötveijen férnek el. Az iroda a régi épü­letben van. A vezetőnő nem fogad kitörő örömmel; ami­kor megmondom, mi érdekel, vállat vonva adja meg magát sorsának. — Hát hogy dáridóznak, meg hogy véresre verik egy­mást, az túlzás. Nyugdíjfizetés után, akinek van miből és sze­reti, megissza. Hogy vissza­tartsuk és zsebpénzként ado­gassuk oda? Ezt is megpró­báltuk; akkor meg vádaskod­nak, hogy elvettük a pénzü­ket. Verekedés? Előfordul. Akinek pár száz forintja ma­rad, nem sokáig tűri a zsebé­ben, sietve megissza, öregek, hamar a fejükbe száll, akinek olyan a természete, az ilyen­kor verekszik. Az arány? Nagyjából a fele csak a havi 18 forintnyi cukorkapénzt kapja, a másik fele különböző összegű nyugdíjat, vagy jára­dékot. Néhány notórius pár napig minden nyugdíjfizetés után iszik. Ha elfogy a pén­ze, abbahagyja. — Közeli hozzátartozóik lá­togat ják-e őket? — Közeli hozzátartozója, ha negyedrészüknek van. Van például egy 32 éves szellemi fogyatékosunk, aki eredetileg állami gondozásból került ne­velőszülőkhöz, onnan mihoz- zánk. Az édestestvérét egyet­lenegyszer láttuk: valami örö­kösödési ügy hozta ide; sem azelőtt, sem azután nem ér­dekelte a testvére. A nevelő­szülő rendszeresen látogatja. Nem tudom, mit tehetnénk a viszálykodás, italozás ellen. Végiglátogattuk a közelben le­vő italméréseket, kértük: ne szolgálják ki az ittas gondo­zottakat — azok meg is fo­gadták. De annyi körülöttünk a bögrecsárda, hogy számon- tartani is lehetetlen, és azok elszántak, az otthonból kicsent berendezési tárgyakért is mér­nek italt a gondozottaknak. Megtörtént, hogy az egyik gon­dozott összemocskolt lepedőjét a társa kicsente, mialatt a nő­vér tiszta lepedőért ment. És a bögrecsárdában még ezért is adtak neki italt!... Hát mit csináljunk, tessék megmonda­ni! „ , ■ Az abonyi szociális otthon modern, központi fűtéses, nap­fényes, barátságos, minden széppel és jóval felszerelt épület — van bojler, halvány­kék csempés, beépített fürdő, két tévé, skay-fotelok, modern garnitúrák, csinos karton bú­torhuzat a szobákban. Valami mégis hiányzik. Hogy mi, az ebben a valóban nagyon ve­gyes összetételű otthonban csak szakmai úton ítélhető meg. Hogy mi az, ami nagyon nem hiányozna? Kézenfekvő. A bögrecsárda! Nagyon sür­gősen, nagyon szigorúan meg kell büntetni működtetőiket. Péreli Gabriella állt, hogy két kisgyermekével, feleségével egy 3x3 méteres szükséglakásnak sem megfele­lő szobában laknak, 1959 óta. A tanács tudta lehetetlen helyzetüket, de a család türel­mesen várt, mert azt hitték, hogy a télen átadásra kerülő Kossuth Lajos utcai lakások közül egyet ők kapnak. A já­rástól ide is kapták a kiutalást. | Éppen azért érte őket megle­I petésként, amikor a helyi ta­nácstól kulcsot adtak egy je­lenleginél még kisebb szobára. Ezt elfogadni nem tudják, egyszerűen képtelenség benne a négytagú családnak elhe­lyezkedni. Itt laknak A szoba, ahová sok zörgetés után bejutok, féltetős épület, talán nyárikonyha lehetett a szintén nagyon elhanyagolt fő­épület oldalfalához ragasztva. Megtermett férfit zavarok ki az ágyból, most jött meg éj­szakai szolgálatból. Ennek is tulajdonítom meglehetős za­vart tájékozatlanságát, amikor egyre arról faggatom, van-e már kiutalás a kezében az em­lített lakásról, amiből „kisem- mizték”? Milyen módon utalt ki a gödöllői járási tanács la­kást — Aszódon? Mivel indo­kolják a helyi tanácsnál a cserét? Mindezekre nem tud választ adni. Felesége intézi az ügye­ket, aki nincs otthon, ö csak azt tudja, hogy bemegy a ta­nácsra, de abból nem lesz semmi jó... Kiutalásuk nem volt a járási tanácstól, ellen­ben valaki mondta, hogy ott gépelték listára az ő nevüket. Az idén építkezni akarnak, van már félretett húszezer forint­juk, de hiába kémek évek óta, nem kapnak házhelyet sem. A kiutalás, amit kaptak, egyet­len, s a jelenleginél kisebb szobát és fózőfülkét biztosít. Ezzel kész. Nem Is kértek A tanácstitkárnál félfogadás van éppen, de egy időre fel­függeszti, amíg utánanézünk a Soós-aktáknak. Segít Sala­mon Istvánná is, a lakásügyi előadó. Körülbelül tíz évvel ezelőtt Soós László a tanács segítsége nélkül költözött jelenlegi he­lyére. Akkor még nem volt gyermekük. Lakásigénylési ké­relmet a tanácshoz még soha nem nyújtottak be, ma sem tartanak ilyet nyilván! Szere­pel ellenben a nevük a rossz körülmények között élők lis­táján. Köztük olyanok, akik pincében vagy barlangban húzzák meg magukat. Soós László telekigénylést 1969. augusztus 4-én nyújtott be. Az­óta a tanács mindössze hat telket tudott juttattni olyan régebbi- igénylőknek, akik al­bérletben vagy rokonoknál laktak, igen rossz körülmények között. Azóta már mind fel­építette kis házát. Nagyobb- mérvű parcellázásra egy évi halogatás után idén nyáron ke­rülhet sor, amikor a balassa­gyarmati kartográfiai kiren­deltség elvégzi a területrende­zést. — A Kossuth Lajos utcában a tanács saját erejéből nyolc lakást építettéit. A sok igény­lőnek ez kevés — mondja Gál Klára vb-titkár. — Abban a házban, ahol Soósék laknak, megüresedett egy szoba-kony­ha. Ök szerettek volna bele­költözni, de kiutaltuk egy hat gyermekes családnak. A járási tanácsnak nincs joga diszpo­nálni az állami lakások kiuta­lásában, Soósék mellett egy másik szoba-konyhában lakik egy nagy család. Sok a gyerek, az öregek-fiatalok sokat vitáz­nak. Hogy azokon segítsünk, Soósék azért jöhettek egyál­talán szóba a lakásjuttatásnál — de nem a Kossuth utcánál —, hiszen nincs is beadott la­kásigénylési kérelmük. Azt gondolta a végrehajtó bizott­ság, ha Soósék megürült szo­báját odaadják a szomszéd családnak, több lesz a helyük, talán jobban megférnek egy­mással. Ezt kapták Az új lakótelepnek nevezett rész a víztorony alatt terül el. A lakás első emeleti, nagy pince is tartozik hozzá. Keleti fekvésű, franciaerkélyes. Kis előszobából jobbról főzőfülke vízvezetékkel, balról W. C. A szoba négyszer-négyméteres, parkettás, olajfűtésre átalakí­tott cserépkályhával. A főző­fülkében villanyrezsó találha­tó. A család jelenlegi helyé­hez viszonyítva palota. Vissza Söósékhoz. A férfi láttunkra megdöbben, nem is szól egyetlen szit sem, amikor felsoroljuk: lakásigénylése so­ha nem is volt a tanácsnál. Tévedés ne essék. Másod­percig sem állítom, hogy Soó­sék most megfelelően laknak. Azt sem állítom, hogy a ki­utalt lakás lenne az ideális. De azt igen, hogy az átmeneti időre, amíg egy-két éven be­lül építkeznek, a jelenleginél ezerszer jobb körülmények kö­zé kerültek volna. Még akkor is, ha nem tudnak hol szárí­tani. Esetleg megkérdezte vol­na a telep lakóitól, ők hogyan oldják meg? Vagy, ha úgy döntött, hogy marad a három- szor-három méteres szobában, akkor kár volt levelet írni. Komáromi Magda KONGRESSZUSI ÜTMUTATAS Felelősségteljes nyugtalanság Beszélgetés Maróthy Lászlóval a Szentendrei Városi Pártbizottság titkárával — Talán meglepő: ebben a szociális otthonban a szociá­lis különbségekből ered a ba­jok fő forrása. Az itteni gon­dozottak többsége tsz-járadé- kos, havi 3—400 forinttal; de vannak szép számmal nyug­díjnélküliek is, és akad aki­nek zsebpénzként havi 4—500 forintja is marad. Gondozási járulékként ugyanis a nyug­díj bizonyos százalékát von­juk le, de ez nem haladhatja meg a 400 forintot (bár egy- egy gondozott eltartása az ál­lamnak havi 1400—1500 fo­rintjába kerül). így aztán van, aki az előírt minimumot: havi 18 forint „cukorkapénzt” kap, másnak hússzor annyija is van. A nők többnyire csokolá­dét, szardíniát, finomabb fa­latokat vásárolnak, a férfiak közül páran leisszák magukat. Ne higyje, hogy a nőkkel ki­sebb a gond. Amit vesznek, azzal körülrakják magukat a közös étkezőasztalnál, hogy a többi lássa, mijük van, a „ti­zennyolcforintosak” érthető szívfájdalmára, irigységére. Erről is hiába próbáljuk le­beszélni őket. — És az italról ? — A mi gondunk ott kez­dődik, hogy igyekszünk leg­alább nagyjából egyező embe­reket egy szobába tenni; hi­szen van itt pedagógustól volt zsellérig mindenféle fajta em­ber, s a múltja rányomja a bé­lyegét szilt e mindegyikükre. Emiatt majdnem havonta cso­— Valamilyen megoldás csak lenne? — Radikális megoldás csak egy: ha fegyelmi úton kitesz- szük azt, aki rászolgál. Ám ér­telmi fogyatékosak, elesettek, magukrahagyatottak. Mit csi­náljunk velük? — Panaszolják néhányan, hogy a fürdőszobát „bizonyos célra” használják. — Ez is igaz! Nem mindük százéves. Nem letagadni, ha­nem belátni kellene, hogy van­nak közöttük, akik igénylik a szexuális életet. Aki még nem egészen öreg, és egészséges, az azért, a szellemi fogyatékosak fokozott szexualitása pedig közismert. Egyedüli embersé­ges megoldás az lenne, ha kü­lön szobát biztosíthatnánk a számukra; de hogyan, amikor néggyel több beutaltunk van, mint amennyi a férőhelyünk? Negyvenhat nő, huszonhat férfi, 30—97 évesig. Hogyan „fegyelmezzük” őket? — A munkabírókat talán valamiféle munkaterápiával. — Egy részük szívesen segít az udvarban, a baromfiudvar­ban, a konyhában; olyan is van, aki kosarat fon. Ök így érzik jól magukat. De olyan is van, aki azt mondja: azért fizet, hogy kiszolgálják, ő nem segít. Van, aki soha életében nem dolgozott, és itt sem ten­ne arrébb egy szalmaszálat. És ők a hangadók, lévén — in­telligensebbek... A vezetők, a vezetés munká­ja, a vezetők helytállása a köz­vélemény érdeklődésének meg­különböztetett részét köti le. A X. kongresszus nagy figyelmet szentelt a vezetők, s különö­sen a kommunista vezetők te­vékenységének, példamutatá­sának. A kommunista vezetők és vezetés tennivalóiról, jel­lemvonásairól, helyzetéről kérdeztük Maróthy Lászlót, a szentendrei városi pártbizott­ság titkárát — örülnék, ha megfogalma­zást nyerne: növelni kell va­lamennyi — nemcsak a kom­munista, a párttag — vezető­vel szemben a követelménye­ket — kezdi beszélgetésünket Maróthy László. — Ma olyan korszakban élünk, amikor a vezetők hatalmas követel­ménynek kell,- hogy megfelel­jenek. Azután azt is le szeret­ném szögezni, hogy a vezetés fogalmát tágabban kell értel­mezni, mint ahogy szokták, mert nemcsak az első számú vezetők — például az igazga­tók — a vezetők, hanem min­den olyan ember, aki — egy kis túlzással — már legalább egy másik ember munkájáért felel. Még egy általános és na­gyon fontos megjegyzés: a ve­zetők etikája mindenben csak példamutató lehet, ez az értel­mezés elszakíthatatlan a veze­tői minőség meghatározásától. Azt is hozzáteszem még hogy amit most mondok, azt vegye a mi kis szűk -közösségünk, Szentendre város úgy, hogy azt a szentendrei valóságnak címezem. — A kommunista vezetőknek miben kell többet nyújtani, mint a pártonkívüli vezetők> nek? — Gyakorlatilag minden ve­zetőre érvényes ugyanaz, mint a kommunista vezetőkre. De mégis szükséges külön beszél­ni a párttag vezetők példamu­tatásáról, mert aki kommu­nista, annak eleve valamilyen többletet kell felmutatnia, hi­szen rajta is áll vagy bukik pártja programjának megva­lósítása a saját helyén. A kom­munista vezetőnek másoknál I jobban kell ismernie a párt­nak azokat az eszközeit — po­litikáját, ideológiáját —, amit jelenünk,' a szocialista társa­dalom felépítése megkövetel. A kommunista vezetőknél ta­lálható meg leginkább minden olyan feltétel és eszköz, ami a párt politikája végrehajtá­sának alapvető feltétele. Mind­ez természetesen sokkal töb­bet követel a kommunista ve- í zetők tői, mint nem párttag társaiktóL — Városunkban a kommu­nista vezetők — kis kivételtől eltekintve — eleget tesznek a követelményeknek. Egyes ve­zetők — ez valamennyi veze­tői kategóriára vonatkozik — úgy gondolják, vezető vagyok, tehát példát is mutatok, mert ezzel a státusszal eleve együtt jár a példamutatás. — A személyes példamutatás nagyon bonyolult és összetett Fogalom, például nem lehet egyhelyben topogó, mert a napi eseményekkel szinkronban a személyes példának is állan­dóan lépést kell tartania. Fel- fsmerték-e ezt a vezetők? — Igen, felismerték. Igyek­szünk és igyekeznek az állan­dó változással lépést tartani, nincs baj azzal, ahogy tovább­Bőviilő választék Készül a kereskedelem Ismét visszajött a tél, de mi mégis a kereskedelem tavaszi előkészületeiről kértünk in­formációt Almás Istvántól, a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat igazgató­jától. — Az időjárás nem késleltet bennünket, már az év elején több nagykereskedelmi válla­lattal, nevezetesen a női ru­ha, férfiruha, divatáru és ci­pőnagykereskedelmi válla­lattal, megkötöttük a szállítá­si szerződéseket, amelyekben természetesen a tavaszi cikkek is helyet kaptak. Véleményem szerint idén tavasszal megfe­lelő lösz a választék mind az áruk minőségében, mind árá­ban. A szerződések megköté­sénél támaszkodtunk az előre jelzett és várható vásárlói igények alakulására. Ez is egyik biztosítéka lesz annak, hogy a ruházati kiskereske­delmi vállalat megyei bolthá­lózatában a vásárlók majd megtalálják mindazokat az árucikkeket, amiket keresnek. Megújul a vár Még ebben az évben befe­jezik a Tolna megyében lévő. 600 éves simontornyai vár res­taurálását. A falak már az eredeti állapotban állnak, a belső termeket és szobákat most alakítják át. A várban múzeumot, könyvtárat rendez­nek be, s az alagsorban, a ka­zamatákban tájjellegű borkós­tolót, vendéglőt nyitnak. képezik magukat szakmailag és politikailag — például esti egyetemeken — azzal sem. hogy rendkívül sok társadalmi munkát vállalnak, nem törőd­ve azzal, hogy valamennyi szabad idejük rámegy. Az ak­tív emberek — márpedig as aktivitás talán a legfontosabb személyes példamutatás — vá­rosunkban főleg a kommunis­ta vezetők közül kerülnek ki. Ezek többsége túlterhelt. — A kőzvéleményBoii a ve­zetőkről kialakult vélemények legtöbbször a személyes pél­damutatás alapján kapnak po­zitív vagy negatív töltést. — Igen, a közvélemény hő­mérőjén mindig leolvasható, hogy a vezető mennyire pél­damutató. Persze, itt nem el­szigetelt személyes jó vagy rossz példákról van szó, ha­nem példák sorozatáról, és nem egy-egy vezető magatar­tásáról, hanem a vezetőd kol­lektívák helytállásáról, mert elsősorban a vezetői kollektí­vák milyensége határozza meg, hogy jó vagy rossz a vezetés. — Milyen az igazi kommunis­ta vezető? — A kérdés vagy nagyon könnyű vagy nagyon nehéz. Könnyű, ha általánosan fogal­mazunk: az az igazi kommu­nista vezető, aki a párt poli­tikáját a legnagyobb haté­konysággal tudja megvalósíta­ni a maga összetettségében. Viszont nehéz a részletek ki-

Next

/
Thumbnails
Contents