Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
4 ‘"k/CÍiíop 1971. FEBRUAR 28.. VASÄRNAP TT« » I Tegnap délbet |_J 1 milyClV Műcsarnokban az tj művek című J kiállítást. Képünk Kocsis Imre, a szentendrei művésztclep lakójának Cjságkivágások című festményét ábrázolja. Foto: Urbán Lakásügyben Soósék igazsága — Megint tanultam — sóhajtott elkeseredetten Gál Klára vb-titkár Aszódon. — Nem igaz, hogy mennyit töprengtünk, miképpen könnyítsünk a végrehajtó bizottsággal közösen, a Petőfi utca harmincháromban lakók sorsán. Íme, az eredmény: vádaskodnak az újságnál ellenünk. Így van szó szerint. Soós Lászlótól kaptuk az izgatott hangú levelet, amelyben az Gondok a gondozottakkal Cukorkapénz meg bögrecsárda „Mindig vágytam egy csendes otthonra... most 80 éves vagyok, szociális otthonban élek, de a nagy ivászatok, részegeskedések miatt nem pihenhetünk ... Még a gondozónőt is bántalmazzák, ha szólni mer ... A fürdőszobát nők-férfiak bizonyos célra használják ... Kérjük szíves segítségüket. Tisztelettel: több gondozott.” Dolce-vita éz abonyi szociális otthonban? A Ceglédi Járási Tanács egészs "ügyi csoportjánál érdeklődöm először. Cseh lst- vánné legutóbb éppen tegnap járt kinn; előzőleg két hete. Minden gondozottat személy szeri _ ismer, most is mind- eevikükkel külön-külön elbeszélgetett. — -izeTl nyolc éve vagyok járási szociális előadó. Sok tapasztalatcserén is részt vettem, vagyis ismerem a problémákat. Sajnos, az egyik legnagyobb gond, hogy ebben az otthonban hihetetlenül különböző emberek kerültek ösz- sze — orban, szellemi szín- vo -1 szempontjából, és anyagilag is. A legfiatalabb: 28 éves és testi-szellemi fogyatékos, születésétől fogva — a legidősebb közel a századik esztendejéhez, különben ép. Ezek iszonyú különbségek, és a gyakorlatban áthidalhatatla- jtok. Eleve nehéz dolog öregen, elesetten, törődötten elviselni idegen emberek szokásait, betegs.j--, sokszor rigolyáit. Itt külön súlyosbít, hogy fizikai-értelmi fogyatékosok és épek kényszerülnek együvé. — A járásban nincs speciális otthon értelmi fogyatékosoknak ? — A járásban ez az egyetlen szociális otthon. portosítjuk át őket: a horkolót a nagyothallóval, az olvasást- kedvelőket, a nagyjából egyező világnézetűeket, szellemi szintűeket egy szobába. De a tapasztalat szerint csak az összeférhetetlenkedés témája változik ... Vettünk a hallba nagyon szép skay-fotelokat. Nem jutott mindenkire, de nem is fordul elő, hogy egyszerre valamennyien a hallban tartózkodjanak. Mégis, van aki „lestoppolja” azt, amelyikre csak ő ülhet. Különben másfél éve új szárny épült az otthonhoz, azóta új vezetőnője is van: Gajdos Istvánná. Az abonyi szociális otthon ideális környezetben áll, óriásparkját frissen festett vaskerítés veszi körül, a régi épület kétszázesztendős műemlék, ezt is nemré" tatarozták, mellette egy kétszintes modern épület, ebben ötveijen férnek el. Az iroda a régi épületben van. A vezetőnő nem fogad kitörő örömmel; amikor megmondom, mi érdekel, vállat vonva adja meg magát sorsának. — Hát hogy dáridóznak, meg hogy véresre verik egymást, az túlzás. Nyugdíjfizetés után, akinek van miből és szereti, megissza. Hogy visszatartsuk és zsebpénzként adogassuk oda? Ezt is megpróbáltuk; akkor meg vádaskodnak, hogy elvettük a pénzüket. Verekedés? Előfordul. Akinek pár száz forintja marad, nem sokáig tűri a zsebében, sietve megissza, öregek, hamar a fejükbe száll, akinek olyan a természete, az ilyenkor verekszik. Az arány? Nagyjából a fele csak a havi 18 forintnyi cukorkapénzt kapja, a másik fele különböző összegű nyugdíjat, vagy járadékot. Néhány notórius pár napig minden nyugdíjfizetés után iszik. Ha elfogy a pénze, abbahagyja. — Közeli hozzátartozóik látogat ják-e őket? — Közeli hozzátartozója, ha negyedrészüknek van. Van például egy 32 éves szellemi fogyatékosunk, aki eredetileg állami gondozásból került nevelőszülőkhöz, onnan mihoz- zánk. Az édestestvérét egyetlenegyszer láttuk: valami örökösödési ügy hozta ide; sem azelőtt, sem azután nem érdekelte a testvére. A nevelőszülő rendszeresen látogatja. Nem tudom, mit tehetnénk a viszálykodás, italozás ellen. Végiglátogattuk a közelben levő italméréseket, kértük: ne szolgálják ki az ittas gondozottakat — azok meg is fogadták. De annyi körülöttünk a bögrecsárda, hogy számon- tartani is lehetetlen, és azok elszántak, az otthonból kicsent berendezési tárgyakért is mérnek italt a gondozottaknak. Megtörtént, hogy az egyik gondozott összemocskolt lepedőjét a társa kicsente, mialatt a nővér tiszta lepedőért ment. És a bögrecsárdában még ezért is adtak neki italt!... Hát mit csináljunk, tessék megmondani! „ , ■ Az abonyi szociális otthon modern, központi fűtéses, napfényes, barátságos, minden széppel és jóval felszerelt épület — van bojler, halványkék csempés, beépített fürdő, két tévé, skay-fotelok, modern garnitúrák, csinos karton bútorhuzat a szobákban. Valami mégis hiányzik. Hogy mi, az ebben a valóban nagyon vegyes összetételű otthonban csak szakmai úton ítélhető meg. Hogy mi az, ami nagyon nem hiányozna? Kézenfekvő. A bögrecsárda! Nagyon sürgősen, nagyon szigorúan meg kell büntetni működtetőiket. Péreli Gabriella állt, hogy két kisgyermekével, feleségével egy 3x3 méteres szükséglakásnak sem megfelelő szobában laknak, 1959 óta. A tanács tudta lehetetlen helyzetüket, de a család türelmesen várt, mert azt hitték, hogy a télen átadásra kerülő Kossuth Lajos utcai lakások közül egyet ők kapnak. A járástól ide is kapták a kiutalást. | Éppen azért érte őket megleI petésként, amikor a helyi tanácstól kulcsot adtak egy jelenleginél még kisebb szobára. Ezt elfogadni nem tudják, egyszerűen képtelenség benne a négytagú családnak elhelyezkedni. Itt laknak A szoba, ahová sok zörgetés után bejutok, féltetős épület, talán nyárikonyha lehetett a szintén nagyon elhanyagolt főépület oldalfalához ragasztva. Megtermett férfit zavarok ki az ágyból, most jött meg éjszakai szolgálatból. Ennek is tulajdonítom meglehetős zavart tájékozatlanságát, amikor egyre arról faggatom, van-e már kiutalás a kezében az említett lakásról, amiből „kisem- mizték”? Milyen módon utalt ki a gödöllői járási tanács lakást — Aszódon? Mivel indokolják a helyi tanácsnál a cserét? Mindezekre nem tud választ adni. Felesége intézi az ügyeket, aki nincs otthon, ö csak azt tudja, hogy bemegy a tanácsra, de abból nem lesz semmi jó... Kiutalásuk nem volt a járási tanácstól, ellenben valaki mondta, hogy ott gépelték listára az ő nevüket. Az idén építkezni akarnak, van már félretett húszezer forintjuk, de hiába kémek évek óta, nem kapnak házhelyet sem. A kiutalás, amit kaptak, egyetlen, s a jelenleginél kisebb szobát és fózőfülkét biztosít. Ezzel kész. Nem Is kértek A tanácstitkárnál félfogadás van éppen, de egy időre felfüggeszti, amíg utánanézünk a Soós-aktáknak. Segít Salamon Istvánná is, a lakásügyi előadó. Körülbelül tíz évvel ezelőtt Soós László a tanács segítsége nélkül költözött jelenlegi helyére. Akkor még nem volt gyermekük. Lakásigénylési kérelmet a tanácshoz még soha nem nyújtottak be, ma sem tartanak ilyet nyilván! Szerepel ellenben a nevük a rossz körülmények között élők listáján. Köztük olyanok, akik pincében vagy barlangban húzzák meg magukat. Soós László telekigénylést 1969. augusztus 4-én nyújtott be. Azóta a tanács mindössze hat telket tudott juttattni olyan régebbi- igénylőknek, akik albérletben vagy rokonoknál laktak, igen rossz körülmények között. Azóta már mind felépítette kis házát. Nagyobb- mérvű parcellázásra egy évi halogatás után idén nyáron kerülhet sor, amikor a balassagyarmati kartográfiai kirendeltség elvégzi a területrendezést. — A Kossuth Lajos utcában a tanács saját erejéből nyolc lakást építettéit. A sok igénylőnek ez kevés — mondja Gál Klára vb-titkár. — Abban a házban, ahol Soósék laknak, megüresedett egy szoba-konyha. Ök szerettek volna beleköltözni, de kiutaltuk egy hat gyermekes családnak. A járási tanácsnak nincs joga diszponálni az állami lakások kiutalásában, Soósék mellett egy másik szoba-konyhában lakik egy nagy család. Sok a gyerek, az öregek-fiatalok sokat vitáznak. Hogy azokon segítsünk, Soósék azért jöhettek egyáltalán szóba a lakásjuttatásnál — de nem a Kossuth utcánál —, hiszen nincs is beadott lakásigénylési kérelmük. Azt gondolta a végrehajtó bizottság, ha Soósék megürült szobáját odaadják a szomszéd családnak, több lesz a helyük, talán jobban megférnek egymással. Ezt kapták Az új lakótelepnek nevezett rész a víztorony alatt terül el. A lakás első emeleti, nagy pince is tartozik hozzá. Keleti fekvésű, franciaerkélyes. Kis előszobából jobbról főzőfülke vízvezetékkel, balról W. C. A szoba négyszer-négyméteres, parkettás, olajfűtésre átalakított cserépkályhával. A főzőfülkében villanyrezsó található. A család jelenlegi helyéhez viszonyítva palota. Vissza Söósékhoz. A férfi láttunkra megdöbben, nem is szól egyetlen szit sem, amikor felsoroljuk: lakásigénylése soha nem is volt a tanácsnál. Tévedés ne essék. Másodpercig sem állítom, hogy Soósék most megfelelően laknak. Azt sem állítom, hogy a kiutalt lakás lenne az ideális. De azt igen, hogy az átmeneti időre, amíg egy-két éven belül építkeznek, a jelenleginél ezerszer jobb körülmények közé kerültek volna. Még akkor is, ha nem tudnak hol szárítani. Esetleg megkérdezte volna a telep lakóitól, ők hogyan oldják meg? Vagy, ha úgy döntött, hogy marad a három- szor-három méteres szobában, akkor kár volt levelet írni. Komáromi Magda KONGRESSZUSI ÜTMUTATAS Felelősségteljes nyugtalanság Beszélgetés Maróthy Lászlóval a Szentendrei Városi Pártbizottság titkárával — Talán meglepő: ebben a szociális otthonban a szociális különbségekből ered a bajok fő forrása. Az itteni gondozottak többsége tsz-járadé- kos, havi 3—400 forinttal; de vannak szép számmal nyugdíjnélküliek is, és akad akinek zsebpénzként havi 4—500 forintja is marad. Gondozási járulékként ugyanis a nyugdíj bizonyos százalékát vonjuk le, de ez nem haladhatja meg a 400 forintot (bár egy- egy gondozott eltartása az államnak havi 1400—1500 forintjába kerül). így aztán van, aki az előírt minimumot: havi 18 forint „cukorkapénzt” kap, másnak hússzor annyija is van. A nők többnyire csokoládét, szardíniát, finomabb falatokat vásárolnak, a férfiak közül páran leisszák magukat. Ne higyje, hogy a nőkkel kisebb a gond. Amit vesznek, azzal körülrakják magukat a közös étkezőasztalnál, hogy a többi lássa, mijük van, a „tizennyolcforintosak” érthető szívfájdalmára, irigységére. Erről is hiába próbáljuk lebeszélni őket. — És az italról ? — A mi gondunk ott kezdődik, hogy igyekszünk legalább nagyjából egyező embereket egy szobába tenni; hiszen van itt pedagógustól volt zsellérig mindenféle fajta ember, s a múltja rányomja a bélyegét szilt e mindegyikükre. Emiatt majdnem havonta cso— Valamilyen megoldás csak lenne? — Radikális megoldás csak egy: ha fegyelmi úton kitesz- szük azt, aki rászolgál. Ám értelmi fogyatékosak, elesettek, magukrahagyatottak. Mit csináljunk velük? — Panaszolják néhányan, hogy a fürdőszobát „bizonyos célra” használják. — Ez is igaz! Nem mindük százéves. Nem letagadni, hanem belátni kellene, hogy vannak közöttük, akik igénylik a szexuális életet. Aki még nem egészen öreg, és egészséges, az azért, a szellemi fogyatékosak fokozott szexualitása pedig közismert. Egyedüli emberséges megoldás az lenne, ha külön szobát biztosíthatnánk a számukra; de hogyan, amikor néggyel több beutaltunk van, mint amennyi a férőhelyünk? Negyvenhat nő, huszonhat férfi, 30—97 évesig. Hogyan „fegyelmezzük” őket? — A munkabírókat talán valamiféle munkaterápiával. — Egy részük szívesen segít az udvarban, a baromfiudvarban, a konyhában; olyan is van, aki kosarat fon. Ök így érzik jól magukat. De olyan is van, aki azt mondja: azért fizet, hogy kiszolgálják, ő nem segít. Van, aki soha életében nem dolgozott, és itt sem tenne arrébb egy szalmaszálat. És ők a hangadók, lévén — intelligensebbek... A vezetők, a vezetés munkája, a vezetők helytállása a közvélemény érdeklődésének megkülönböztetett részét köti le. A X. kongresszus nagy figyelmet szentelt a vezetők, s különösen a kommunista vezetők tevékenységének, példamutatásának. A kommunista vezetők és vezetés tennivalóiról, jellemvonásairól, helyzetéről kérdeztük Maróthy Lászlót, a szentendrei városi pártbizottság titkárát — örülnék, ha megfogalmazást nyerne: növelni kell valamennyi — nemcsak a kommunista, a párttag — vezetővel szemben a követelményeket — kezdi beszélgetésünket Maróthy László. — Ma olyan korszakban élünk, amikor a vezetők hatalmas követelménynek kell,- hogy megfeleljenek. Azután azt is le szeretném szögezni, hogy a vezetés fogalmát tágabban kell értelmezni, mint ahogy szokták, mert nemcsak az első számú vezetők — például az igazgatók — a vezetők, hanem minden olyan ember, aki — egy kis túlzással — már legalább egy másik ember munkájáért felel. Még egy általános és nagyon fontos megjegyzés: a vezetők etikája mindenben csak példamutató lehet, ez az értelmezés elszakíthatatlan a vezetői minőség meghatározásától. Azt is hozzáteszem még hogy amit most mondok, azt vegye a mi kis szűk -közösségünk, Szentendre város úgy, hogy azt a szentendrei valóságnak címezem. — A kommunista vezetőknek miben kell többet nyújtani, mint a pártonkívüli vezetők> nek? — Gyakorlatilag minden vezetőre érvényes ugyanaz, mint a kommunista vezetőkre. De mégis szükséges külön beszélni a párttag vezetők példamutatásáról, mert aki kommunista, annak eleve valamilyen többletet kell felmutatnia, hiszen rajta is áll vagy bukik pártja programjának megvalósítása a saját helyén. A kommunista vezetőnek másoknál I jobban kell ismernie a pártnak azokat az eszközeit — politikáját, ideológiáját —, amit jelenünk,' a szocialista társadalom felépítése megkövetel. A kommunista vezetőknél található meg leginkább minden olyan feltétel és eszköz, ami a párt politikája végrehajtásának alapvető feltétele. Mindez természetesen sokkal többet követel a kommunista ve- í zetők tői, mint nem párttag társaiktóL — Városunkban a kommunista vezetők — kis kivételtől eltekintve — eleget tesznek a követelményeknek. Egyes vezetők — ez valamennyi vezetői kategóriára vonatkozik — úgy gondolják, vezető vagyok, tehát példát is mutatok, mert ezzel a státusszal eleve együtt jár a példamutatás. — A személyes példamutatás nagyon bonyolult és összetett Fogalom, például nem lehet egyhelyben topogó, mert a napi eseményekkel szinkronban a személyes példának is állandóan lépést kell tartania. Fel- fsmerték-e ezt a vezetők? — Igen, felismerték. Igyekszünk és igyekeznek az állandó változással lépést tartani, nincs baj azzal, ahogy továbbBőviilő választék Készül a kereskedelem Ismét visszajött a tél, de mi mégis a kereskedelem tavaszi előkészületeiről kértünk információt Almás Istvántól, a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójától. — Az időjárás nem késleltet bennünket, már az év elején több nagykereskedelmi vállalattal, nevezetesen a női ruha, férfiruha, divatáru és cipőnagykereskedelmi vállalattal, megkötöttük a szállítási szerződéseket, amelyekben természetesen a tavaszi cikkek is helyet kaptak. Véleményem szerint idén tavasszal megfelelő lösz a választék mind az áruk minőségében, mind árában. A szerződések megkötésénél támaszkodtunk az előre jelzett és várható vásárlói igények alakulására. Ez is egyik biztosítéka lesz annak, hogy a ruházati kiskereskedelmi vállalat megyei bolthálózatában a vásárlók majd megtalálják mindazokat az árucikkeket, amiket keresnek. Megújul a vár Még ebben az évben befejezik a Tolna megyében lévő. 600 éves simontornyai vár restaurálását. A falak már az eredeti állapotban állnak, a belső termeket és szobákat most alakítják át. A várban múzeumot, könyvtárat rendeznek be, s az alagsorban, a kazamatákban tájjellegű borkóstolót, vendéglőt nyitnak. képezik magukat szakmailag és politikailag — például esti egyetemeken — azzal sem. hogy rendkívül sok társadalmi munkát vállalnak, nem törődve azzal, hogy valamennyi szabad idejük rámegy. Az aktív emberek — márpedig as aktivitás talán a legfontosabb személyes példamutatás — városunkban főleg a kommunista vezetők közül kerülnek ki. Ezek többsége túlterhelt. — A kőzvéleményBoii a vezetőkről kialakult vélemények legtöbbször a személyes példamutatás alapján kapnak pozitív vagy negatív töltést. — Igen, a közvélemény hőmérőjén mindig leolvasható, hogy a vezető mennyire példamutató. Persze, itt nem elszigetelt személyes jó vagy rossz példákról van szó, hanem példák sorozatáról, és nem egy-egy vezető magatartásáról, hanem a vezetőd kollektívák helytállásáról, mert elsősorban a vezetői kollektívák milyensége határozza meg, hogy jó vagy rossz a vezetés. — Milyen az igazi kommunista vezető? — A kérdés vagy nagyon könnyű vagy nagyon nehéz. Könnyű, ha általánosan fogalmazunk: az az igazi kommunista vezető, aki a párt politikáját a legnagyobb hatékonysággal tudja megvalósítani a maga összetettségében. Viszont nehéz a részletek ki-
