Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

6 1971. FEBRUAR 26., PÉNTEK *&ÜHtw Házhely 21 holdon Jó a tanácsnak, jó a lakosságnak A tv körkérdése Mi fán terem a tekintély? Márciusban bemutatják A kanyargós albertirsai fő­utcán egy autóbusz lassított a minap. Nem menetrend sze­rinti járat volt. ..Magyar Te­levízió” — hirdette rajta a felirat. Néhány tv-s fürgén kiszállt, és érdeklődni kezdett a járó­kelőktől. Ez még nem volt fur­csa, hiszen kérdezhették vol­na, melyik utca merre van, ki hol lakik, stb. Ehelyett arról faggatták az alkalmi riportala­nyokat: mi fán terem a tekin­tély, hogy lehet azt megsze­rezni, fiatalnak vagy öregnek könnyebb-e? Nem elégedtek meg az ut­cával, bementek a presszóba, a kocsmába, ott is afelől kérde­zősködtek, kinek van tekinté­lye. El is hangzott egy-két mag­vas válasz. Az egyik megkér­dezett szerint annak, akinek sok a pénze. A másik —nyil­ván sokat tapasztalt — kocs­mai látogató szerint az asz- szonynak... Addig-addig gyűjtögették a televíziósok a véleményeket, amíg eljutottak a Szabadság Tsz-be. Érdeklődtek Valent Mihály elnöknél is, ciki Gyávái Pált említette, a fiatal főagro- nómust, aki szorgalmával, nagy szakmai tudásával és jó vezetőkészségével rövid idő alatt tekintélyt szerzett ma­gának. Ezután már az ifjú főagro- nómusról kérték ki a tagság véleményét. Hogy mi minden hangzott még el, az maradjon egyelőre titok. Az érdekeltek már látták az albertirsaiakról készített riportfilmet a televí­zió házi vetítőjében. Március­ban tűzik műsorra, akkor min­denki megnézheti. — Tegnap jártunk a helyi Petőfi Tsz-nél. Huszonegy holdnyi területükről monda­nak le a j".vunkra. Ezt par­cellázzuk, és házhelyként ér­tékesítjük; cserébe a Petőfi Tsz dolgozóinak 27 házhely­telket biztosítunk, kedvezmé­nyes áron. A budakalászi tanácson elv: A szövetet szabják, cakkoz- zák, varrják, és van amelyiket ki is lyuggatják, vasalják, majd csomagolják — és végül el­szállítják. Hogy mi ez? Így készül Nagykátán az ágyneműhuzat. — Tavaly 160 ezer volt, idén pedig 200 ezer garnitúra a ter­vünk — mondja Kármán Lászlóné, a Minőségi Ruházati Hisz nagykátai részlegvezető­je. — A legkeresettebb a dido anyagiból készült huzait, de szívesen veszik a műhímzettet is. Sajnos, néha a legdivato­sabb szöveteket nem lehet megvenni, mert nemcsak mi, hanem mások is keresik. — Hányán dolgoznak a részlegben? — Itt az üzemiben csak ti­zenheten. Azonban kétszáztíz embernek adunk folyamatosan munkát — ők otthon dolgoz­nak, s az átlagkeresetük 1000 forint. Az olyan családokban, ahol a családtagok is segíte­nek, nem ritka a havi 2000 fo­rint sem. A bedolgozók több­sége törzsgárda tag: hatvanan tíz éve, hetvenen pedig öt éve vállalnak rendszeresen mun­kát. Természetesen a régi em­minden állami ingatlantól sza­badulni. A mintegy százhúsz nyilvántartott lakásigénylő fi­gyelmét felhívjuk arra, hogy OTP útján részletre vásárol­hatnak telket. Tervezik, hogy később szövetkezeti lakásépí­tést szerveznének, az ötéves terv folyamán. Egy házhely ára maximáli­berek nemcsak erkölcsi, ha­nem anyagi elismerésben is részesülnek. — Csak ágyneműt készíte­nek? — Néhány évvel ezelőtt még zsebkendők is kerültek ki a kezünk alól, azonban ma már csak paplan-, párna- és kis­párnahuzatot varrunk. Áruink zöme (99 százaléka) első osz­tályú, de az az egyszázaléknyi hiba sem rajtunk múlik: a se­lejt általában a rossz szövet miatt van, — Mivel könnyítik meg az otthoniak munkáját? — Szereztünk húsz nagytel­jesítményű varrógépet. Igaz, borsos az ara: tizenkétezer fo­rint, de a bedolgozóknak így is megéri. Kétezer forintot fi­zetnek előlegként, aztán két év alatt — kamatmentesen — törlesztik a maradékot. — Hová jutnak el Nagyká- táról a paplanhuzatok? — Az ország negyven váro­sába szállítjuk és természete­sen itt, Nagykátán is lehet kapni. ma san 20—25 ezer forint lesz, de méltányos esetben, a szociális körülményektől függően a vb engedményt is ad. Mindenek­előtt a kiskeresetűek kapnak telket. Mire a közmű szüksé­ges lesz, addigra ezt is elké­szítik, legelőször a villanyt ve­zetik be. (A legutóbbi tanácsi utasítás értelmében a telek- bevételeket közművesítésre kell fordítani.) Minthogy a belterületieken kívül külterü­leten fekvő területet is par­celláznak, ez a szempont nem mellékes. Egyelőre csak a tisztán ál­lami tulajdonú telkeket par­cellázzák; azokat az egyedül­álló telkeket, ahol probléma nem merül fel, hogy az igé­nyeket mielőbb kielégíthes­sék. Hangsúlyozzák a tanácson, hogy lesz telek, amennyi csak kell; aki lakásproblémáját ta­karékossággal, önerőből, azaz OTP-kölcsönnel így akarja megoldani, az „alapkövet” a telekvétel formájában leteheti a saját házhoz. Új kozmetikai cikkek Mintegy 1300 gyártmányát, köztük 25 uj cikkét mutatja be kiállításén a Kozmetikai és Háztartási Vegyipari Vállalat Az újdonságok között van a divathoz „igazított” új Opera­sorozat. Az eddig divatos eper- a.'kak helyett a jövőben az ele­gáns nőnek aranyszája lesz. Erre utal az arany színű ajak­rúzs. A háztartási cikkekben a speciális mosószerek, köztük a fertőtlenítő Mos 6, valamint az öblítésre használatos fogás- javítók mennyiségét növelik. Didó és műhímzett Paplanhuzatgyár A „MINŐSÉGI" MINŐSÉGE Sürgős belépésre keresünk: ■ gépészmérnököt ■ technológust ■ technikust ■ gyártmányszerkesztőt ■ gyártmányfejlesztőt FÓVÁROSI GÁZKÉSZÜLÉKGYÁRTÓ VÁLLALAT Budapest XIII., Révész utca 27/31. Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZO VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS FAPADLÓZÓ ÉS MÜANYAGBURKOLO KÖZPONTIFÜTÉS-SZERELÖ VIZ- ÉS GÁZVEZETÉK-SZERELŐ VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok) MÜKŐKÉSZiTÖ, VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19-21. Min if ön já tszadosása i A legkülönbözőbb mániák terjednek el időnként, gyorsabban, mint valami fertőző betegség. Megfigyel­tem néhány ilyet, s nem tu­dom, bosszankodni vagy ne­vetni kell-e rajta; melyiket ér­demesebb. Bizonyos uborkafán csüngő emberek rangkórságá­nak egynémely új tünetéről van szó. Ilyen például a telefon — titkárnő, kapcsolom — nem kapcsolom játék új variációja. Női hang jelentkezik: „Az igazgató elvtárs keresi önt, tessék várni.” Várok. Utána sajnálkozva: „Ne tessék hara­gudni, közben hívták a másik vonalon, még mindig várni kell...” Várok. Végre jelent­kezik. Nem kér elnézést, amiért ő akar velem tárgyal­ni és mégis nekem kellett rá várni, csak elkezd beszélni. Hangja enervált, fáradt — szerintem reggelenként ezt is úgy gyakorolja be, ahogyan az operaénekesek skáláznak a fel­lépés előtt — ezzel is éreztet­ve, milyen hatalmas teher van a vállán, mennyit dolgozik. Is­merem. Ez egyszerűen nem igaz. Van dolga, de nem lehet megfeszülni bele. ö így játsz- sza a fontos embert A titkárnőknek általában je­lentős szerepük van ezekben a játékokban. A minap kerestem egy igazgatót, így szólva a te- fonba: „Az igazgató elvtárs odabent van?” Az oktató hangsúlyt hallva, szinte lát­tam, hogyan akad fenn a sze­me a titkárnőnek, amint mondja: „Nem kérem, a direk­tor úr házon kívül van.” Mert nálunk így használatos. Direk­tor is meg úr is. Meg kell a szívnek szakadni. Hát nem gyönyörű? Egyébként a titkár­nő lélektanát is értem. Meny­nyivel rangosabb, előkelőbben hangzó dolog egy direktor úr titkárnőjének lenni (általában ezek bujtatott státuszok, egy­szerű, sima gépírónőkről van szó), mint egy igazgató elv­társnak! Egy másik ilyen uborkafán kapaszkodó ismerősömmel be­szélek. Lenne egyórás tárgya­lásunk. Kérdem, mikor ér rá. Egy pillanat, mondja, és el­kezdi az agyonfirkált naptárát nézegetni: „Nem, ezen a héten már egy szabad percem sincs, jövő hét, jövő hét, talán pén­teken három és háromnegyed négy között." Pirultam. Iste­nem, milyen jelentéktelen kis senki vagyok én e nagy férfiú mellett Már a jövő péntekre is óra-percre be van osztva az ideje. Én meg csak úgy rávág­tam az ő érdeklődő kérdésére, hogy „nekem mindegy, öre­gem, amikor te is ráérsz.” Mit tegyek? Nevessem ki, ahogyan fontoskodik, mert tudom, hogy szinte bármikor tudna egy órát szakítani a tervezett tárgya­lásunkra, ismerem jól a mun­káját. Vagy tegyek én is úgy, mint ő? Lehet, hogy vele meg­teszem majd legközelebb, hadd nézzen már komoly em­bernek engem is Ennél még cifrább, amikor az a bizonyos naptár a titkár­nőnél van. Az ismerős igazga­tónál ülve (szakmánk egyik velejárója, hogy sok igazgatót kell ismernünk), szóba kerül egy dolog, amit később meg kellene beszélni. Kérdem, hogy mikor. (Megint én ugrot­tam be ...) Erre ő becsengeti a titkárnőt: „Giziké, nézze meg, mikor lesz a jövő héten egy szabad órám?’’ Giziké né­zi, és megmondja. Mert a fő­nök csak vezet, dönt, intézke­dik, elhatároz, de a felelősség­rengetegben apróságokra már nem figyelhet, ö már nem ura az idejének. Ez Giziké dolga. És Giziké intézi. Azonkívül még a főnök OTP-jét, lakbé­rét, telefonját, a vízcsapjaví­tást, a gyereket a bölcsődében, a sofőrrel bevásároltat, pont tízkor fehér tálcán tízórait visz be. és pirossal bekeretezi a reggeli lapokból azt a cik­ket, amit a főnöknek el kell olvasnia ... Igen, van ilyen Is! Valahol olvasta, hogy nyu­gati mammutvállalatok igaz­Borházakat külföldre — borvásárt itthon Borszűrés — kovaföld szűrővel. 1971. január elsejével át­szervezték a bort forgalmazó szervezeteket, megszületett a Borgazdaság Vállalatok Tröszt­je. A tröszthöz öt önálló vál­lalat tartozik, eddig az egész országban egy vállalat volt. Az alföldi rész, Kecskemét köz­ponttal, az észak-magyarorszá­gi rész egri központtal, a nyu­gat-dunántúli rész balatonfü­redi központtal, a mecseki rész pécsi központtal és az export palackozó vállalat Budafokon. (Ehhez tartozik Cegléd is.) Egyedül Tokajhegyalja nem tartozik a tröszthöz, itt egy új gatói ezt így csinálják, azóta ő is így tesz. Ismerek egy hasonló vezetőt. Éppen elérte azt a szintet, amikor már vállalati gépkocsi is akad. S azóta minden reg­gel a lakása előtt beül, elviteti magát a négyszáz méterre levő munkahelyére, este pedig visz- sza. Egy másik példám hőse — lehet vagy harminc-negyven beosztottja — kiírta az ajta­jára: fogadóóra kedden és péntekén négytől ötig. Hogy egész héten mit csinál, amitől nem ér rá a néhány munka­társát „fogadni” — azt a jó­isten tudja Mindenesetre egy ilyen tábla roppant előkelő dolog. Nem a valóban elfoglalt em­berek ellen ágálok. Vannak ilyenek, s csak tisztelni tudom őket, ahogyan a nap minden percéért magküzdenek, sok­szor az éjszakával is megtold­va azt. Nekik jó, szinte áldás az olyan titkárság, ahol ren­det tesznek mindenben, a keze alá dolgoznak, segítik, hogy ideje hasznosan teljen, s lehe­tőleg semmi olyannal ne kell­jen foglalkoznia, amit mások is el tudnak végezni. Az ilye­nek kevesebben vannak, s va­lóban fontos vezető tisztet töltenek be. Én az uborkafára kapasz- kodottak nagyzási mániájáról szólok, az ellen dohogok, s nem is csak a fentebb leírt kisded játszadozásokért. In­kább a gondolkodásmódért. Mert a nagyzási mánia köny- nyen párosul gőggel, mások, a vélt alacsonyabb rangúak, a beosztottak lenézésével, az em­berektől való elszakadással. Ez már veszélyesebb, mert az adott területen a munka haté­konyságát is befolyásolhatja, de a közszellemet, a hangula­tot mindenképpen rontja. E gyébként azért bosszantó az ilyen jelenség, mert oly sok derék — minden frázis nélkül mondva — szo­cialista típusú vezető van, aki­től példát vehetnének. E cik­kem témájáról beszélgetve va­lakivel, azt mondta: „hagyd az egészet. Előbb-utóbb az ilyeneket úgyis elzavarják a saját munkatársai.” Mégis megírtam. Hátha okulnak be­lőle, mielőtt tényleg elzavar­ják őket. V J. formájú kombinátot szervezi­tek, a termelést és az értéke­sítést egy kézbe vették. Az átszervezéssel, feltételezhe­tően, az új feldolgozó és érté­kesítő vállalatok közelebb ke­rültek a termelőkhöz. Mond­juk meg, itt volt az ideje. Bi­zonyításként hadd szolgál­junk egy kis statisztikával, ta­lán könnyebben érthetővé vá­lik a téma. 1970-ben a világ szőlőtermő területe 10 millió hektár, és ugyanabban az év­ben a bortermelés 280 millió hektoliter volt Pontosan 40 millió hektoliterrel több, mint a fogyasztói igény. A túlter­melés elsősorban a Közös Piac országain belül mutatko­zott. Ezek az országok import- korlátozó rendelkezéseket lép­tettek életbe, szigorú vámpoli­tikai intézkedésekkel, hatásos minőségi ellenőrzéssel. A világ szőlő- és borterme­léséből hazánk 1,5 százalékkal,, a világkereskedelmi forgalom­ból két százalékkal részesedik. Bortermésünk tíz százalékát exportáljuk, ez jó aránynak mondható. (Mezőgazdasági ex­portunk 7 százaléka bor.) A KGST-országokon kívül ha­gyományos vevőink az NSZK, Svájc, Ausztria és a skandináv államok. De a világ borpia­cain mindenütt megjelennek a riválisok, a KGST-n belül ab­szolút exportőr még rajtunk kívül Bulgária, Jugoszlávia és Románia. Bulgária borexport­ja például kétszerese a mienk­nek. És a nyugati boreladók is a mi piacaink felé kacsintgat­nak, hiszen odahaza és az EGK országaiban már telítet­tek a piacok. „Baj van” a hazai fogyasz­tással is. 1935-ber. 33,5 liter bor jutott átlagosan egy főre, 1968-ban 35 liter az arány (Igaz, a sör- és a rövidital-fo­gyasztás ugrásszerűen meg­nőtt.) És 1975-ben 1,5 millió hektoliterrel nagyobb termést várunk, mint amennyit 1968- ban szüreteltünk. Hova tegyük ezt, ki issza meg? Nehéz, nagy feladata lesz ez a bor forgal­mazását és értékesítését végző kereskedelmi szerveknek. Ezért kerestük fel Dömötör Józsefet, az újonnan alakult tröszt vezérigazgatóját, mit mond ő, hol a megoldás? A tő­le hallott sok kombinációs el­képzelésből csupán néhányat sorolunk fel. Mindenekelőtt szeretnének nagyobb lendüle­tet adni azoknak a közös vál­lalkozásoknak, amelyekről el­eddig oly sok szó esett már. Javítani akarják az asztali, a pecsenye- és egyéb borok, va­lamint a borból készült italok minőségét. Az értékesítésnél is keresik az új formákat. Olyasmire gondoltak, hogy vigyünk kül­földre borházakat, vagy: jöj­jön a külföldi vásárló hoz­zánk, a mi pincéinkbe. Kós­tolgasson, válogasson itt tet­szése szerint Borárverést minden bortermelő országban tartanak, csak nálunk nem. Hát tartsunk mi is. S. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents