Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

8

rear

HEGYEI

kKím^xp

1971. FEBRUAR 14., VASÁRNAP

SZOLNOK' ANDRÁS:

Naplemente

Megőszül majd a haj amilyen sötét volt Olyan fehér lesz, megőszül a lélek közelit az öregség és te érzed, érzed, hogy kopnak a színek a nyári egekről.

Megitatod a szemed hajnalhasadással naplementével) hogy örökké lássad amitől megválni kevés tán egy élet: a tűnő szivárványt elfutó reményed.

Régi naplementék emléke ringat öreg, hajnali fényárban úszó anyafölded távola megközelít, és úgy zsugorodik benned össze a lélek, mint az elfeledt név.

SZUPERFÚRÁS

''fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSfSSSSS/SSSSSSS/S/SSSSf///SSSS/SSSSSSSSSSSSS*

L- C

BORBÉLY TIBOR:

Ember vagy

Ember vagy — és ez a dolgod. Emberséged furcsán hordod.

Rajtad annyi cifra jelvény,

nem tud a szív maga nyelvén szólani.

Pedig soha nem a jelvény,

hanem aki hordja mellén, —

az az igaz valaki!

Bűvös szavak

S

óik évvel ezelőtt New Yorkban laktam és volt egy koldusom. Kedves, szőke, jói öltözött fiatalember volt ez a koldus, aki üveges szemmel nézett a levegőbe, időnként megkopogtatta fehér botjával az aszfaltot és ezt mondta, elnyújtott, könyörgő hangon:

— Kér-nék szé-pen. szegény sze-ren-csét-len világ-ta- lan-nak ese-de-zem, ad-ja- nak né-hány kö-nyörü-le-tes cen-tet...

Az amerikai ember nem is siet, hanem rohan az utcán, ezer dolga van, rá sem hederített a szőke koldusra, hiába szimulálta remeikül a vakokat, én tudtam, hogy olyan szeme van, mint a sólyomnak.

De az üzlet nagyon rosszul ment. Csak totyogó öragasz- saonyok és magukat vonszoló aggastyánok hallgatták végig a hosszú szövegét és adtak neki néhány centet.

Megsajnáltam. Hiába volt álvak, én nagyobb testi hibának láttam azt, hogy koldul, mint azt, ha igazán vak lett volna. A koldust egy kicsit a magaménak tekintettem, mert pont a ház előtt dolgozott, amelyben laktam, és mindennap váltottunk néhány szót. Egyre jobban megszerettem, mert zokszó nélkül vette nehéz sorsát és télen-nyáron, esőben, hóban, fagyiban csak állt és mondta ezt a hosszú, v rossz szöveget. Egy napon, amikor hosszú ideig figyeltem és láttam, hogy suhannak előtte az emberek részvétlenül, oda se figyelve könyörgésére, így szóltam hozzá — Most már tudom, mi baj veled — kezdtem.

A koldus unottan legyintett. — Én is tudom. Már ezerszer hallottam, hogy egészséges, ép fiatalember, miért nem megy dolgozni. Ez is munka, J ha nem tudnád, mégpedig erős J fizikum kell hozzá és vas- $ szorgalom. Nekem ehhez van 5 kedvem. Elvégre adok is va- J larnit a pénzükért, nem?

— Ugyan mit?

— Mint a pap. Lelki vigaszt. Azért az öt centért a j legrondább fráter is úgy ér-J zi, hogy ő egy földreszállt an- $ gyal. Megkönnyebbül. Törlesz- v ti az adósságát az emberiség gél szemben, amit sehogyan $ sem lehet törleszteni, de ő azt $ hiszi, hogy most már nem $ baj, ha rabolt is, hö tönkre- $ tett is valakit, mert adott koldusnak, tehát szíve v — Érdekes szempont. De én ) nem arra gondoltam, hogy er- 5 kölcsá prédikációt tartsak ne-1 ked, csak közölni akarom ve-5 led, hogy rossz a szöveged, ; Hosszú és unalmas.

— Tudom. Adjál jobbat.

' — Adok is. Mától kezdve) ezt fogod mondani: „IT’S) SPRING, I’M BLIND!” (Ta-! vasz van és vak vagyok.) An- j goiul sokkal gyorsabban lehet i kimondani ezt a szöveget, mint i

magyarul, alig tart egy másodpercig. A koldusnak nagyon tetszett az új szerep és már mondta is tárgyilagos hangon, ahogy kioktattam: ITSPRINGIMBLIND. És az embereik, akik addig rá se hederítve elhaladtak előtte, hirtelen megtorpantak, eszükbe jutott, milyen szép látvány a tavasz és milyen borzalmas lehet nem látni belőle semmit, hátráltak egy-két lépést és adtak. Alig suhant el ember a koldus előtt anélkül, hogy a zsebükbe nyúlt volna.

É

n a másik oldalról figyeltem az eseményeket és örömmel láttam, hogy a szövegemnek nagy sikere van, a koldus egyre nyugodtabban, egyre szárazabban, tehát egyre jobban „hozta” a szöveget és ömlőt tek az öt- és tízcentesek a kalapjába.

Nagyon büszke voltam asi- : keremre és amikor láttam, hogy másnap, harmadnap is etgyre jobban gyűl a pénz, büszkén odamentem hozzá:

— Rosszkedvűnek látszol.

— Az is vagyok.

— Miért? Nem vált be az ; új szöveg?

— Dehogyis nem. Sokkal többet keresek, mint azelőtt.

’ — Nahát. Akkor, mi a baj?

— Hogy mit mondok té- > len?]

— Dehogy akarok én fúrni. Pont ellenkezőleg! Azt akartam mondani, hogy Zamárdia lelkiismeretes munkaerő mintaképe. Boldog vagyok, hogy ilyen közvetlen felettesem van.

— Ja, az más. Tudja, én sohasem tűrtem a fúrást.

— Én is gyűlölöm — mondta az előadó.

Harmadnap Kenesei így $ szólt az igazgatóhoz:

— Zamárdi ismét nőtt a 5

szememben. Példaképem! 5

Olyan lelkiismeretesen dolgo- 5 zik egy-egy ügyön, hogy min- $ dig haza is viszi egyiket-má- $ sikat. Tegnap is a Remete-J aktát... ^

Aligai felfigyelt:

— Micsoda? A Remete-ügy $ még nincs elintézve?

Egy héttel később Kenesei $ ábrándozva mondta az igaz- ^ gatónak:

— Ez a Zamárdi! A pon-§ .tosság, a pedantéria, a meg-! !bízhatóság élő szobra. Csáki ! bámulom! Hatszor is össze-j i adta a Fenyőfi-tétel számosz- : jtopáit, nehogy tévedés legyen.)

! Aligai összehúzta szemöldö-* ‘két és egy szót sem szólt. j

S KENESEI ÜGY ÉREZTE, j

! hogy jó úton halad. Minden i ! nap mondott valami elismerőt j I Zamárdiról. Hogy jelentéseit) j háromszor-négyszer legépel- j ; teti, ha egyetlen betűhiba van | !bennük, vagy kettőspont he-: jlyett véletlenül pontosvesszőt! 5 üt le a gépírókisasszony. Agy-; ; ba-főbe dicsérte a főelőadót, | ; amiért késő estig a hivatalé-1 J ban van, és néha vasárnap is] i bejár. ;

S <

I — Egészen biztos, hogy nem] ia különóra díja érdekli, ha-; ^ nem lelkiismeretességből te- j ; szí — jegyezte meg álnokul.

) Amikor külföldi kiküldetés- ] $ ről volt szó, „jóakaratúlag” I ^ megemlítette az igazgató előtt: i ^ — Azt beszélik, hogy Za*márdi megy Rómába. Meg isi 5 érdemli. A leghűségesebb, a $ legszorgalmasabb, a legpedán- J sabb embere a vállalatnak.

^ Aligai legyintett:

I — Ugyan! Zamárdi olyan I lassú, hogy már vége is lenne Ja római konferenciának, mire Jő oda indulna.

J Kenesei ütötte a vasat. J Érezte, hogy meleg.

J — Pedig remekül képviselőnő a vállalatunkat. Kitűnő I ember!

I Negyedév alatt sikerült Ke- J neseinek alacsonyabb beosztásba dicsérnie Zamárdit.

§ AMIKOR ALIGAI LETT a

J tanácsi vállalat új igazgatója, Jelterjedt a hír, hogy nála nem J lehet fúrni.

J Kenesei szomorúan vette ezt J tudomásul, hiszen előadói ki- J nevezését is fúrásnak köszön- J hette. Szeretett volna Zamár- J di főelőadó helyére kerülni, de Ja terv most az új igazgató j egyéniségébe ütközött.

J Talán nem is igaz ez a hír J— töprengett Kenesei, és el- J határozta, hogy megpróbálko- J zik Zamárdi eláztatásával. J Amikor egyszer a napi aktá- J kát Aligaihoz vitte, halkan j megjegyezte:

J — Szabad legyen megemlí- Jtenem, hogy Zamárdi...

I Tovább nem folytathatta; jmert Aligai rászólt:

S — Fúrás nincs!

J Kenesei arca elvörösödött j és hogy megmentse a helyze- stet, így folytatta:

s

Amikor elérte célját és őt 5 nevezték ki főelőadóvá, azj igazgató megjegyezte:

S

— Döntő szempontom volt, J hogy olyan ember legyen azj új főelőadó, aki még gondo- J latban sem igyekszik megfúr-) ni kartársait!

Palásti László i

LAKOS GYÖRGY:

Szalad a disznótor

Füllentős ember Kutas Pista bátyám, de kiváló böl- lér. A disznóöléshez pedig ügyes böllér kell, aki egyből beletalál a késsel, hogy az asszonyok meg se hallják az ártatlan jószág visítását.

Apám előkészítette a szalmát, átalhozta Bozóéktól a rézüstöt és a katlant, anyám > beszerezte a szükséges fűszert meg rizst, meg a hús- • darálót Varga henteséktől.

] — Rendben is volnánk!

Ijedten néztem körül.

] — Hát a füllentős Pista bá! tyám?

I — Nézd csak! — hőkölt meg japám. — Nem azt Ígérte, hogy i hétre itt lesz?

i Anyám akkorát nevetett,

: hogy az üst' is kifényesedett I tőle.

I — Te még hiszel neki?

] S ezen még a szenteskedő ! Bozsik Mari néni is kacagott, j akit bélmosásra hívtunk, j Ügy állított be nyolc óra [tájt, mint aki egy fél órá- j vaj korábban érkezett. Ki- ] csomagolta a rongyba csa- j vart késeket, sorba rakta őket ] az asztalon, szép rendben ! mind az ötöt. Utolsónak a fe- ! kete fenőkövet tette ki. A «kétes tisztaságú rongyot zseb- «revágta, csak rojtos vége ló- l gott ki.

! — Hogy álltok? — kérte

[Számon azután a családot.

! — Csak téged vártunk! —

i intett apám szemmel az udvar § felé.

S Anyám pálinkát töi«tött az embereknek. Pista bá- ; tyám két ujja közé fogta a 5 poharat, hirtelen az orráig 5 emelte, lebillentette, mint a ! gémeskút vedrét, rémület fo- ; gott el, hogy elnyeli poharastul. De az utolsó pillanat - Jban visszatartotta a kupi- J cát, s máris odatartotta banyám elé, újításra.

— Halljátok, mi jutott az J eszembe! — mondta figyel- ^ met követelve, arca azonban J meg se rezdült, kurta kis, J zsíros bajusza úgy hetykél- jkedett tömpe orra alatt, akár- Jha acélból volna.

^ Feléje figyeltünk mindany- ^ nyian.

J — Ilyen pálinkát a Piávé- Jnál ittam utoljára — s mint Jaki meg akar győződni a J mondottak igazáról, az előbbi J bűvészmozdulattal tüntette el Ja dicsért italt, s máris oda- J tartotta poharát anyám orra |alá.

J — Akkor is ilyen lélekve- Jszejtő fagyok jártak — foly- Jtatta. — Megfagyott a köpés, Jamíg leért a földre. Topo- Jrogtunk a lövészárokban J mint a tojósgaLamb. Azt J mondja a főhadnagy: „Pá- Jlinka kéne most, fiúk! Jc Jkisüsti pálinka!” Összefutott Ja nyál a szánkban. „Honnan J lehetne keríteni ?” Egyszer- Jcsak észrevesz engemet: „No, J Pista” — aszongya — „most J mutasd meg, hogy mit tudsz!” J Itt ismét kiürítette a poha- Jrat és könnyedén, természete- 5 sen odatolta anyámnak, hoav J töltsön.

J — No, ha csak az kell, én J megmutatom! Régen kiles- Jtem, hogy által, a vonal kö- J zelében éjjel-nappal füstölög a Jszeszfőzde kéménye. Fogtam J magam, ki az árokból, egye- J nesen a szeszfőzde felé. Bát- I ran mentem, tudtam, hogy a J digók ujja is rá fagyott a ka- J kasra, nincs kedvük a lövéshez. Negyed óra sem telt el, már vissza is értem. Tekertem magam mögött a híradások rolniját. Azt a gumicsövet, amibe a drótot szokták behúzni. „Hát te megbolondultál, Pista?" — kérdezte a főhadnagy. „Meg a fenét!” — mondtam és egy nyissizantás- sal elvágtam a gumicsövet, s odatoltam a főhadnágy szájához: „Ezt szíjjá meg, ha tudni akarja mi a jó!” Úgy meg- saítta, hogy alig akarta abbahagyni. Mert jófajta törköly folyt abból, éppen ilyen garattisztogató, bicsikanyitogató, léLakmelegítő, mint ez itt.

Addig csak a szám tátottám, de most már nekem is szólnom kellett:

— Honnan került a csőbe az a pálinka, Pista bátyám?

— Hogy honnan? — és barackot nyomott a fejemre. — A másik végit belógattam egy száaakós szeszgyári hordóba.

Pista bátyám még háromszor ürített a rendkívüli törkölyből, minthogy éppen any- nyi a magyar igazság, azzal megragadta a nagykést és elindult az udvaron át az ól felé, ahol a nagy, fekete berksin várta erőtlen röffe- nések közt az ítéletet. Volt vagy kétmázsás és fekete volt, mint az ördög. Mindamellett még korántsem volt érett, inkább csak amolyan félhízásban levő.

— Ezzel nem bírunk meg ketten — jelentette ki a füllentős Pista bátyám. — Hidd át a Kamuka sógort, azzal a málészájú fiával együtt!

Alig tudták négyen is lefogni, de Pista bátyám gyakorlott keze és éles kése gyorsan végzett vele. Anyám tálba szedte a vért és egyre csak azon lamentált, hogy valami gyéren folyik, abból nem lesz véreshurka.

— A kolbász a fő! — csitít- gatta Pista bátyám, míg a kést törölgette az alvadó vértől.

Odafordult akkor apám füllentős Pista bátyámhoz.

— Hallod-e, István, én abból egy szót se hiszek, amit az imént meséltél, mert éppen tegnap dicsekedtek, hogy sose voltál frontkatona!

— Én-e?!

— Te bizony!

Apám kiemelte a kertajtót a sarkából, odakészítette, hogy legyen min a disznót felszabdalni, de Pista bátyám még mindig nem találta meg a kedvező választ. A szalmát villázta a mozdulatlan állat hátára, pörzsöléshez. Közben minden pillantása azt példázta, hogy rajta nagyfokú méltánytalanság esett. A gyufa kétszer is eltört, míg végre a harmadik tüzet fogott. Körmi- re égett, úgy hajította eL De mintha a láng a fejében is világot gyújtott volna, mert így szólott anyámhoz, nagy hangon:

— Ha az nem igaz, amit meséltem, akkor az sem Igaz, hogy leszúrtam a disznót, s nem él!

Azzal lángra sercintett egy újabb gyufát és odakuporodva, másfelől is meggyújtotta a szalmát. Magasba csapott a láng, találkozott a két láng, égett a száraz szalma, mint a pokol tüze. Amin* ahhoz is köze kellett legyen az ördögnek, ami ezután történt. Pista bátyám még fel 8° kászálódott, amikor egy rettenetes, morgó, röfögő szönyeteg ugrott ki a tűzből. S lángot hányva, füstöt okádva egyenesen az utcára rontott a nyitott kiskapun át.

— Sárkány! — tört ki belőlem a nagy izgalom.

— A nagyapád íülit! — szólt apám bosszúsan. — Megfutott a disznónk. Utána mind, aki a lábát bírja!

Pista bátyám megtáltosodott, s mint egy ámokfutó, kezében, az imént megtisztogatott, félméteres ölőkései, száguldott a menekülő, füstölgő hízó nyomában. Mellette mindjárt apám.

Ki biztatta, ki nevette őket, de még olyan is akadt, aki odakiáltotta apámnak:

— Miért füstölöd élve? Így tán jobb ízű lesz a kolbásza?...

Jobb ám, ha rendesen leszúrják, megpörkölik, felbontják, de nem így, ha megcsúfolja a beste jószág a józan disznóvágási hagyományokat. Még elfogni sem lehet, olyan félelmetes, hogy mindenki a házba menekül előle.

Szerencsére Kamuka sógor éppen hazafelé tartott, amikor az utcát riasztottuk a nagy üldözéssel.

Nem tétovázott.

Széles nagy terpeszben megvetette a lábát az utca közepén, szemben a havat hányó, bősz állattal, s várta a pillanatot, hogy elkaphassa a fülét. Az meg rontott neki, mintha szét akarná szaggatni. De Kamuka sógor nem ijedős ember. Kivárta az alkamas pillanatot és odakapott a fekete fülekhez. Csakhogy megkésett a fogás, a látványos ügyeskedés sikertelen maradt. Ellenben a disznó úgy a hátára kapta Kamuka sógort, mint egy műlovast. Peckesen és rémülten ült rajta, mégpedig visszájára, míg csak le nem bukfencezett a hóba.

A disznó meg csak szaladt, még integetett is a farkával: „Oda a disznótor, belőlem nem esztek!”

Tán még ma sem érjük be, ha önmagától meg nem állapodik a Konkus-kocsma előtt Ott megállott szegény pára, s úgy elfeküdt a gyér hóban, ahogyan az ajtódeszkára illesztették volna apámék.

Pista bátyám homloka ki- verejtékesedett, s míg máskor gondolkodás nélkül bekeveredett volna a kocsmába, most megkövültén állt, s egy árva szó se libbent a száján.

Apám sajnálkozva nézett rá, s csak annyit kérdezett:

— No, István! Történt-e ilyen véled a Piávénál?

<rsssssssssssss/ssss/ssfsssssssssswsssr.

x

I Műszaki forradalom és oktatás

j

J Több európai ország peda- J gógus-szakszervezeteinek kép- J viselői Párizsban elhatározták. Jhogy ez év októberében Dub- Srovnikban összeül az Európai S Oktatásügyi Dolgozók Szak- J szervezeteinek, illetve egyesü- J teteinek, szövetségeinek nem- Jzetközi értekezlete. Ezen vár- J hatóan több mint 80 meghívott I szervezet küldöttei vesznek J majd részt, s meghívást kap az J UNESCO, valamint a Nemzet- Jközi Munkaügyi Hivatal is. A I napirendre kerülő fő téma: a J tudományos és műszaki forra- J dalom s annak hatása a neve- * lésre és az oktatásra.