Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-13 / 37. szám
PEST él EGY El K^Ctrlap 1971. FEBRUÁR 13., SZOMBAT K isku nfélegyháza V árosközpont Kiskunfélegyházán évszázados elmaradást pótló, nagyszabású városépítő munkát végeznek a negyedik ötéves tervben. Az ezredfordulóig előremutató településrendezési tervnek megfelelően hozzákezdtek az ősi kiskun város központjának rekonstrukciójához. A fő építési területen, a Kossuth Lajos utca két oldalán lebontásra ítéltek mintegy 300 elavult, öreg lakást. Ezek helyett 4—10 szintes, modern házakat emelnek. 1975-ig 1400 családi otthont építenek itt fel, több szintes lakóházakban. NAGYKOROS Telkek tanyaiaknak Nagykőrös gyors ütemben halad a fejlődés útján. Rengeteg új lakás épül, rendeződnek, csinosodnak az utcák és sorra megvalósulnak a korábban készült fejlesztési tervek. A KPM ceglédi útmesteri telepéhez háromszázhatvannyolc kilométer hosszú állami úthálózat tartozik. Ennek karbantartására évente tízmillió forintot költenek. Habony Tibor útmester gazdálkodik a költségvetéssel. Elmondotta, hogy Nagykőrösön több útszakaszt portalahítottak a múlt évben, betonnal kiöntötték a burkolatokban keletkezett gödröket. A Cegléd—Nagykőrös közötti útrészt bitumen- és zúzalékréteggel vonták be. Az útjavításnak ez a módja igen jól bevált. VÁLLALATUNK 1971. SZEPTEMBER 1-ÉVEL ipari tanulókat fe! AZ ALÁBBI SZAKMÁKBA: kőműves, ács, festő, fapadlózó, hidegburkoló, 1 • géplakatos, épületlakatos, üvegező, épületasztalos, villanyszerelő, központifűtés-szerelő, víz- és gázszerelő, építőgépész, épületbádogos, valamint műkőkészítő. A vidéki fiatalokat tanulóotthonban helyezzük el, teljes ellátásukról gondoskodunk. JELENTKEZÉS: a 43. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT szakoktatási csoportjánál, Budapest XI., Dombóvári út 19. Csillárok és más világítási cikkek VÁ SÁRA FEBRUAR 10-TŐL 28-IG Szaküzleteink és vegyesiparcikk boltjaink a vásár idején minden lakásvilágítási cikk: • CSILLÁROK • ÁLLÓLÁMPAK • ASZTALILAMPAK • FALIKAROK ÉS • FUCGESZTÉKEK árából 20 % engedményt adnak PEST Tllt.VII IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT A PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre keres: épületgépész-mérnököt, épületgépész-technikusokat, építőipari technikusokat, elektroipari technikust, műszaki végzettséggel rendelkező, gyakorlott építőipari előkalkulátort. Jelentkezni lehet: Budapest XXI., Kiss János altb. utca 19-21. Személyzeti osztály. Az útmesterség idei legnagyobb munkája a Kossuth Lajos utca újjáépítése lesz, amely 24 millió forintba kerül. Ennek felét a KPM Közúti Igazgatósága, másik felét a városi tanács vállalta. A nagyszabású munka valószínűleg csak 1973-ban fejeződik be, de még ebben az évben megkezdődik. A város járdaépítési programját a tanács tervcsoportja a lakosság bejelentései alapján állította össze. A múlt évben a járdaigény 28 ezer 795 négyzetméter volt. Hét utcában 25 ezer járdalapból közel két és fél ezer négyzetméter járda épült. Az idén újabb kétezer négyzetméter épül. Javul a város vízellátása is. A Törteli út mentén tavaly elkészültek a szükséges kutak, vízhozamuk alapján készülnek el a további tervek, amelyek között a víztisztítótelep és a víztorony is szerepel, valamint a meglévő ..álózat további fejlesztése. A III. ötéves terv időszakában évente átlag 120 lakás épült Nagykőrösön. A IV. ötéves terv első esztendejében 146, 1972-ben pedig 170 telket kell biztosítani a családi házak építéséhez. A város területén nagyon sok építkezésre alkalmas, beépítetlen telek van, a legtöbbje magántulajdonban. Az utolsó három év alatt a városi tanács építési osztálya 144 felszólítást küldött szét a telektulajdonosoknak, hogy adják el beépítetlen telkeiket, a városi tanács ugyanis az ilyen telkekre kimondhatja a beépítési kötelezettséget. A tanyai lakosságot eredményesen csakis akkor lehet arra biztatni, hogy költözzék be a városba, ha ott olcsó építkezési lehetőséget biztosítanak számukra. Ezért van szükség mérsékelt árú telkekre. A városi tanács megállapította,, hogy erre a célra a legalkalmasabb a Balaton és a Kárpát utcától nyugatra fekvő terület, valamint az Árhoz utca északi oldala. Ezeken a helyeken 80 megfelelő telket alakíthatnak ki. Csirkék a padlásról 180 ezer csirkét nevelnek évente a rábatamási Uj Élet Tsz szarvasmarha-istállóinak padlásán. Önerőből speciálisan hőszigetelt helyiségeket hoztak létre, ahol félautomata láncos etetők „szolgálják ki” a 30 ezres csoportot. A baromfitartás több milliós jövedelmet jelent a gazdaságnak évente. Elindultak a hajók A tavaszias idő előcsalogatott néhány hajót a téli kikötőkből. Bár az NSZK-ban és Ausztriában a köd miatt vesztegelni kénytelenek a nyersgumival és foszfáttal megrakott magyar hajók, a. Duna magyar szakaszán már 14 önjáró hajó kapcsolódott be a kőszállításba Dunabog- dány és Baja között. Az Al- Dunán is megélénkült a forgalom. Lelict ezer forinttal több*? L ehet. Kettőezerrel is. Igen, annyival is lehet több, mint amennyiből nem is kevés háromtagú család él, sőt talán még ötöd magukkal is. És mégis lehet ennyivel több jövedelme, meg még többel is több jövedelme annak — aki megdolgozok érte. Megdolgozok? Én ezt nem tartom „kifejező” kifejezésnek. Minden bizonnyal sokan akadnak olyanok, akik megdolgoznak a szó fizikai, szellemi erőfeszítést jelentő értelmében is a kevesebbért vagy a néhány száz, esetleg akár ezer forint többletért. Ám mi a haszna a társadalomnak abból, ha valaki mázsás csillárokat kovácsol, napi tizenhat órai szakadatlan és megfeszített munkával és ezért csilláronként húszezer forintot kér és kap. Egy csillár egy hónap: ha kiszámoljuk órabérre, nem is kell elájulnia senkinek, hogy mit keresett a csillárkovács. Hiszen megdolgozott érte! De minek! De kinek? Egy nagyüzemünk korban még fiatal, de szakmai tudásban és gyakorlatban már korántsem annak mondható művezetőié több százezer forintot vett fel néhány újításáért. Nem évtizedek alatt — talán ha két esztendő alatt. Havi jövedelme, legalábbis e két évet figyelembe véve, elérte tán a harmincezer forintot is. És nem is állítanám, hogy a szó „fizikai” értebné- ben megdolgozott volna ezért a pénzért. Az agy, az emberi értelem töprengése persze nem kis erőfeszítést követelt az újítótól, s ennek eredménye lett, hogy a gyárnak sok-sok milliós hasznot hozott. Nos, persze, önmagának is néhány százezret! E több milliós haszon az üzem minden dolgozójának bérben, év végi nyereségében ott tükröződött és ha korántsem ennyire kimutathatóan, de hozzájárult az egész népgazdaság fejlődéséhez, a nemzeti vagyon és jövedelem gyarapodásához. Lehet-e ezer forinttal több? Lám, ebben az esetben még a kérdés feltevése is indokolatlannak tűnik. A két példa — tudora — szélsőséges; a két példa, a két határeset között számtalan variáció fordul elő, még az is, hogy a hasznot hozó újító egy vasat sem kap, de a csál-1 lárkováos feltétlenül, sőt az is, hogy egyikük sem kap pénzt, míg egy harmadik, aki jóváhagyta az ötletet, az annál inkább. Az érdekes azonban az, hogy gyakran a gyári vagy a termelőszövetkezeti közvélemény egy kalap alá veszi az ügyeskedő harácso- lót, a más elől mindent elka- parót, a törtetőt, a hatalmi visszaélésből gyarapodót azzal, aki a maga hasznára, a közösség gyarapodására dolgozik, s teszi ezt úgy, hogy a fejlődés szolgálatába állítja szellemi, fizikai erejét, szakmai rutinját. Aligha lehet és kell azon vitatkozni, hogy a lehetőségek! sem adottak ahhoz, és a további finomításra kétségkívül- rászolgáló adórendszerünk! azért jelenleg is gátat vet annak, hogy valaki horribilis pénzösszegekhez jusson, hogy — bár a pénz maga nem töke! — felpumpált pénztárcájára épülő szemlélete amora- litássá változzék és jogos megütközést váltson ki — magatartásával „zsákmányolja ki” közvetlen vagy távolabbi környezetét. És azon is aligha kell vitatkozni, hogy néhány, inkább csak szórvány esetet nem lehet és nem szabad általánosítani, hogy valóban legfeljebb néhány ezer, de nem tízezer az, amivel „lehet több”,, s a leggyakrabban néhány száz forint az, amelyet Szemérmesen elhallgatnak a gyári, szövetkezeti vezetők a közvélemény előtt. Ahelyett, hogy igenis felhasználnák, széles körben használnák fel, a hangsúlyozott erkölcsi impulzusok mellett, a hatékonyabb, a töprengőbb és eredményesebb munkára — a köz javára. E zer forintot is lehet munkával, pluszként megkeresni és egy forintot is lehet érdemtelenül! E bölcsesség — tudom — már közhelyszámba megy. És lám, mégis kell, mégsem árt ismételni! Gyurkó Géza Furcsa találkozás Karórájára pillantott és meggyorsította lépteit — még elkések —, gondolta, persze ijedség nélkül, mint aki biztos a dolgában. Meggyorsított léptei ellenére — szokása szerint — belenézett a nők arcába, némelyik után hátrafordult, az egyiknek a lába, a másiknak a feneke tetszett, volt, akit anblock, teljes egészében elfogadott volna, szóval jól szórakozott. Felvert por és bágyadtfényű napsugár ömlött szét, a megszokott hétköznapi nap unalma pislákolt az emberek arcában. Éppen ezért volt feltűnő a három szál égővörös rózsa, amit rózsaszínű selyempapírba burkolva lóbázott a bal kezében. Arra gondolt: lám, a virág éppen úgy hozzátartozik a randevúkhoz az atomkorszakban, mint nagyanyáink idejében. Bár a házassági hirdetésében határozottan utalt rá: „Csak modern gondolkozású lány írjon!” Ment és befelé mosolygott: ez a harmadik házassági hirdetése volt, az előző kettő nem hozott eredményt. Nem mintha jelentkező nem lett volna — legalább húsz nővel ismerkedett meg —, csupán úgy is lehet mondani, nem talált kedvére valót. Talán abba is kellene hagynom ezt a játékot — gon- golta —, felesleges időpazarlás, mint minden. A sors azt is megoldja, a negyven éve még nem veszélyes, csak türelem. De ha már feladta ezt az utolsó hirdetést, vigye az ördög a mérnöki diploma, a kocsi, a jól berendezett öröklakás, nos, mindez úgy vonzza a pipiket, mint villanyfény az éjjeli lepkéket és szórakoztatják is ezek a találkozások. A kocsival kellett volna jönnöm — állapította meg bosszúsan —, még valóban túl későn érkezem, a három perc. annyi hiányzik a négy órából, kevés lesz, de hát, ha nem érdemel meg néhány perces várakozást... Még jobban kilépett, s amikor a színház árkádja alá ért, szinte megmerevedett a lába; a bejáró előtt Mariannt látta ácsorogni, azt a szép, szőke, huszonkét éves lányt, akivel alig két hete a szálloda halijában sokáig beszélgetett. — Helló, Mariann. Csak nem maga vár rám? De igen, maga! Hiszen a kezében Sartre: Lét és semmi-je. — Igen, én vagyok. És nekem is nagy meglepetést okozott, hogy éppen maga... — Jöjjön^ ne ácsorogjunk itt. Alig pár lépés a Déryné eszpresszó, valamit lehajtunk erre a nagy meglepetésre. A fülledt és zsúfolt helyiségben sikerült egy asztalnál helyet kapni. — Gint vagy kávét? — Inkább gint, és mielőtt megkérdezné, miért változtattam a véleményemen, önként válaszolok: nem változott meg a véleményem, csupán élek az alkalommal. — De hiszen ott, akkor a szálloda halijában szinte magából kikelten hajtogatta: nettem nem számít a diploma, a kocsi, az öröklakás, én szerelemből akarok férjhezmenni. Akár az albérletet is vállalom, amennyiben szeretni fogom a fiút. Ugye, hogy ezt mondta, Mariann? A lány baleszimatolt a presszókávé aromás illatába, elmosolyodott: — Jól megjegyezte, pedig ha nem csal a memóriám, van annak két hete is, hogy a hallban beszélgettünk. Igen, ezt mondtam, de azt nem, hogy a házassági hirdetéseket figyelmen kívül hagyom. Nekem talán nem szabad így próbálkoznom? — Ugyan, Mariann. Miért ne lehetne. Csupán csodálkozom, maga olyan szép, mint egy istennő, maga körül — ha akarná *— hemzsegnének a férfiak. — Téved. Pontosan a szépségem vagy ahogy maga mondja: istennői szépségem miatt nem mernek közeledni hozzám. S ha valaki mégis rászánja magát, csak néz, egyszerűen nem mer hozzámérni. Hát mi vagyon én? Cukorbaba? Kedves, csodálkozó méltatlankodással nézett, s valóban annyira szép volt, hogy gonosszá torzult a férfiben a kérdés: — Nem tudom elfelejteni az akkori beszélgetésünket, az albérletet, a minden mindegyét, csak a szerelem a fontosat. Nézze, elhoztam az újságot, amelyben feladtam ezt a házassági ajánlatom. Nézze, három egyszerű, becsületes szakmunkás is hirdet, méghozzá jóval fiatalabbak, mint én. Jogos a kérdés: miért nem ezekkel akart találkozni, hiszen magának nem a ... — Tudom — nevetett a lány —, nem felejtettem el a magam szövegét... De ... mondja, maga most vizsgálóbírói minőségben ül velem szemben? — Mint diplomás építészmérnök, öröklakás- és gépkocsitulajdonos, ha éppen tudni akarja. Én pedig azt szeretném megtudni, miért akart ott, a szálloda halijában minden áron a Hamupipőke szerepében tetszelegni? — Talán igyuk is meg a gint, ha már kikérte. Így. Nos, valamit akkor elfelejtettem elmondani: ugyanis nekem szintén van kocsim és ha sikerül, nekem is lesz rövidesen diplomám. Tehát nyugodtan elmondhatom: nekem nem számít a diploma és öröklakás. Azután, nem vagyok hörcsög természet, ameny- nyiben egy esztergályos lesz a férjem, még mindig bőven meg tudjuk keresni a minden napit. Harmadszor, maga ... maga rövidlátó. Maga akkor ott megtetszett nekem. — De hát... — Kielégítem a kíváncsiságát: emlékszik, ott akkor szóról szóra elfújta a már kétszer nyomdafestéket látott házassági, hirdetéseinek szövegét. Azt is említette, hogy rövidesen ismét hirdeti magát, szóval csak figyelnem kellett az újságot. Aztán írtam és kikötöttem a három szál piros rózsát. Azt hiszem, ideje lenne átadnia. A férfi szótlanul átnyújtotta a rózsákat, felállt és azt mondta: — Maga túl szép ahhoz, hogy mindezt elhiggyem. Ég vele Mariann és... — Kár, hogy nem hisz — sziszegte a lány. — Pedig ... No, menjen ... Tűnjön el, hallja, de gyorsan ... Fehér volt és Reszketett a szájaszéle, s a férfi nem tudta, mit csináljon. Végül is egy határozott mozdulattal ismét leült, belenézett a lány szemébe: — Tehát szeret? — Csak múlt időben, már csak múlt időben! Valamit elmondott a hitetlenkedésével és azzal, hogy ma nem negyven, hanem hatvan évesen gondolkozott. így... A pincémő jött feléjük, lágyan és omlatagon, akár a feketekávé aromája, amelyből most is látható élvezettel szip- pantgatott a lány ... Holdi János
