Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

«ST UlGYtl ^Mtrltzp 1971. JANUAR 10., vasarnap Kisiparosok másodállásban A lakosság szolgáltatási igé­nyeinek kielégítésére előnyös „másodállásokat” szervezett a Vas megyei horvát nemzetisé­gű Horvátzsidány község ta­nácsa. A faluban nem voltak olyan kisiparosok, akik a sze­relési, javítási munkákat el­végezzék. A tanács vezetői, él­ve a lehetőségekkel, rugalma­san segítettek a gondon. A hozzáértő embereknek iparen­gedélyt adtak, hogy munkaide­jük után mellékfoglalkozásként szabadon gyakorolhassák szak­májukat. Két bérfűrészelő, egy lakatos, egy tetőfedő, egy fes­tő és egy női szabó kapott ilyen iparengedélyt. Tölgyek- az akácok rovására A debreceni városi tanács határozatot hozott a nagyerdő védelmére. Ennek értelmében jelenleg 1048 hektáros terüle­tét a jövőben csökkenteni nem lehet, ezenkívül biztosítani kell a faállomány felújítását. A feladat az őshonos kocsá­nyos tölgy arányának növelé­se az akác rovására. Ezer lakosra 400 négyzetméter Hogyan kell bővíteni a főváros környéki községek kereskedelmi hálózatát ? Senki, az érdekelt vállalatok és szövetkezetek sem állítják, mintha Pest megye kereske­delmi hálózata teljes mérték­ben kielégítené az igényeket. A boltok áruellátottsága az utóbbi években mindenesetre sokat javult, általában a leg­több helyen megfelelő, de — és ebben a kereskedelem szak­embereinek véleménye azonos a fogyasztókéval — nem min­denütt elég a bolt. Célszerű az áruház Csak hát — hangsúlyozza Vajda Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője — egyáltalán nem bizo­nyos, hogy több kis bolt jobb ellátást nyújt, mint például egy áruház. Sőt. A kis bolthe­lyiségben kevés a hely ahhoz, hogy bőséges áruválasztékot találhasson a vevő. Aztán a szűkebbre szabott árukészlet sem halmozható fel kellő mennyiségben, és ha valami­ben hirtelen nagy a kereslet, átmenetileg egy-két napra itt- ott esetleg olyasmi is felkerül­het a hiánycikklistára, ami Csökken az utánpótlás Az idén mintegy 71000-ren fejezik be tanulmányaikat a szakmunkásképző iskolákban. Ezek a harmadéves tanulók május végén, június elején osztályvizsgákon vesznek részt, majd ezt követően kerül sor a szakmunkás vizsgákra. Az 1971-es év első fele számukra tehát a tanulás utolsó erőpró­báját jelenti, hogy minél jobb eredményekről adhassanak majd számot, minél jobban el­sajátíthassák mesterségük tud­nivalóit. Az utánpótlásból — többek között —, 5000 forgá­csolót, 12 000 gépszerelőt, 4000 villanyszerelőt, 3500 autósze­relőt, 3800 kőművest kap a2 ipar, míg a mezőgazdaság 3500, a kereskedelem és a ven­déglátóipar pedig együttesen körülbelül 6400 ifjú szakmun­kás munkába állására számít­hat az idén. Amint a Munkaügyi Minisz­tériumban elmondották, a végzősöknek nem lesz elhe­lyezkedési problémájuk, hi­szen változatlanul nagy a munkaerő-kereslet, a népgaz­daság nagy számban igényli a jól képzett fiatal szakmunká­sokat. De ellentétben az igé­nyek növekedésével — mivel a demográfiai hullám ezeknél a korosztályoknál már túlju­tott tetőpontján —, a követke­ző években csökken az után­pótlás. Nem lehetett ezt fi­gyelmen kívül hagyni az új felvételi tervek kialakításánál sem. Ennek megfelelően az 1971—72-es tanévre — az idei 82 000-rel szemben —, már csak 75 000 elsőévessel szá­molhatnak, holott vannak me­gyék, ahol kétszer annyi szak­munkás képzését igényelték, minit amennyi fiatal területük­ről tanulónak jelentkezhet — Az élelmiszeripar kivá­ló dolgozói lettek: Sereg Pálné, a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kiszerelő csoportvezetője, Márki Sza­bolcs tervezőmérnök és Hor- nyák Sándor, az Országos Sertéshizlaló Vállalat pilisi hizlaldájának molnára. — Házasságkötésük 50. év­fordulóját ünnepelte Nyír­egyházán Bogár János 76 éves nyugdíjas és 72 éves fe­lesége: Rohály Mária. KC—125 Nemrég állt munkába a diósdi csapágygyárban a KC— 125-ös görgököszörű. A korszerű masina — sok új testvérével együtt — hozzájárul a termelékenység javításához. egyébként nem szerepel rajta. Különösen amikor az időjárás szállítási nehézséget okoz. A kereskedelem egyébként is szűkös raktározási lehetőségei kis boltban még fokozottab- bak. — Vagyis a nagyobb bolt, ha kevesebb, akkor is több a sok kicsinél? — így valahogy. Persze, ez távolról sem azt jelenti, mint­ha a város vagy község köz­pontjától távolabb eső lakott területeken ne kellene fenntar­tani kis boltokat, mert a vá­sárló kényelmére feltétlenül gondolni kell. Az a helyes, ha a lakhelyéhez közel beszerez­heti a mindennapi árukat. Nemcsak az élelmiszert, de a házban és a ház körül szüksé­ges mindenféle egyéb holmit is. — Nehogy Pestről kelljen i hazacipelnie, ahogy a Pestme- ' gyei ingázók tekintélyes része a kenyértől kezdve a fűtőola­jig sok mindent. Igaz, hogy a vidéki boltokban az áru- és minőségi választék meglehető­sen hiányos volt esztendőkön át, s nem könnyű visszahódíta­nia a kereskedelemnek a fő­városba szokott vevőt. — Inkább kényelmi szem­pont készteti az ingázót arra, hogy az áruk egy részét Bu­dapesten szerezze be. Különö­sen, ha munkaideje vége és a vonat vagy a busz indulása között fél, vagy esetleg egy­órás a különbség. Gyakran már csak azért is, mert mire hazaér, az otthoni boltot zár­va találja. Emiatt is megfon­toltabban kell rendezni bolt­jaink nyitva tartási idejét. Kevés a bolt — A kereskedelmi ellátott­ságra legtöbb a panasz a fő­város környékén, az úgyneve­zett agglomerációs övezetben. Erősen keveslik a boltok szá­mát. — Jogosan. Ebben az öve­zetben a lakosság rohamos növekedésével a kereskedelem valóban nem tudott lépést tartani. Költséges beruházá­sokra nem állt mindig ren­delkezésre elegendő fedezet. A helyzet azonban távolról sem olyan súlyos, mint ahogy a ráckevei járás hat községé­re, Dunaharasztira, Taksony­ra, Szigetszentmiklósra, Ha­lásztelekre, Szigethalomra és Töikölre vonatkozóan sajtónk legutóbb megállapította. Azt írta ugyanis, hogy ezekben a községekben egy-egy boltra két és félszer több lakos jut, mint az ország más vidékein. Nos, az arány az országosnál valóban rosszabb, de távolról sem 250 százalékkal. Az or­szágos átlag boltonként 334 fő. Ebben a hat községben pe­dig 449, ami körülbelül 33 szá­zalék többletet tesz ki és ez is éppen elég sok. — Remélhető, hogy ez az arány rövidesen javul? — Igen. Szigetszentmikló- son, a lakótelepen már épül, sőt, igazság szerint már el is készülhetett volna, ha a kivi­telező nem kér határidőmódo­sítást, a Nyugat-Pest megyei Élelmiszerkisikereskedelmi Vál­lalat ABC-áruháza. Még ebben az évben nyilván megnyílik. A községben iparcifck-kisáruház építésébe fognak rövidesen. Dunaharasztin pedig a takso- nyi ÁFÉSZ épít ABC-áruhá- zat. Ez azonban nem minden. Kidolgoztuk a megyei keres­kedelem 15 éves távlati fej­lesztési tervét és ebben kü­lönös gondot fordítunk az agg­lomerációs övezetre, ahol már jelenleg is a megye árufor­galmának egyharmada bonyo­lódik le. Tab is lehetne, hi­szen a megye lakosságának 39 százaléka él a fővárost körül­vevő agglomerációs gyűrűt al­kotó két városban és 43 köz­ségben. Hosszú távon — Ha több lenne ezeken a helyeken a bolt, nyilván a ke­reskedelem forgalma szintén növekedne, tehát a boltok számát kell emelni. — Természetesen. Ennél is fontosabb azonban, hogy az eladótér, vagyis a boltok alap­területe növekedjék. Az eladó­tér nagysága a lakosság szá­mához viszonyítva adja meg a kereskedelmi forgalom lebo­nyolító képességének reális arányát. Az egész megyében ez idő szerint ezer lakosra csak 352 négyzetméter eladó­tér jut. Ez az arány pedig az agglomerációs övezetben még kisebb, mindössze 312. Ebben az övezetben számolni kell a lakosság további "vors növe­kedésével és ezért is szüksé­ges a nagy alapterületű bolt­hálózat sürgős fejlesztése. De 1985-ig nemcsak itt, hanem az egész megyében el kell ér­nünk, hogy 400 négyzetméter eladótér jusson ezer lakosra. Ezért az elavult boltok kor­szerűsítése és ahol lehet, megnagyobbítása mellett, ösz- szesen 110 ezer további négy­zetméter új eladóteret kell építeni. — Hol és mikor? — A „menetrend” készül, de már az idén is több új bolt­helyiség építését kezdik meg. Az a cél, hogy teljes élelmi­szerszükségletét mindenki ki­elégíthesse lakóhelyén és a na­gyobb községekben megtalálja az étkeztetés lehetőségén kí­vül az igényes szórakozást is a vendéglátóiparban. Továbbá, ruháért se kelljen túl messzire mennie, és a szállításra ké­nyes iparcikkeket — például bútort, televíziót, rádiót — szintén megvásárolhassa a la­kóhelyén vagy ahhoz közeli nagyobb községben. Főleg új ABC-áruházakra, melegkony­hás vendéglátóegységekre, kis- áruházakra és szakboltokra van szükség a nagyobb tele­püléseken. A kisebbeken pe­dig a meglevő kisboltok kor­szerűsítésére. Sz. E. Szeged 90 ÉVES A KOSSUTH-KAKTUSZ A szegedi József Attila Tu­dományegyetem botanikus kertjének legnagyobb becsben tartott növénye, a Kossuth- kaktusz. Most kétszeresen ju­bilál: 90 évvel ezelőtt ültette el Kossuth Lajos száműzetése idején torinói kertjében és 40 évvel ezelőtt került a szegedi fűvészkertbe. A Cerdus peru­vianas nevű oszlopkaktusz eredeti példányát Helfy Ignác politikus — aki a szabadság- harc alatt Kossuth irodájá­ban dolgozott — az 1800-as években, vitte Erdélybe Kos­suth barátjának, Rosenberger Bernátnak. A Rosenberger család később a kolozsvári bo­tanikus kertnek ajándékozta és innét került Szegedre az egyik sarja, amely az idők során számtalan viszontagsá­gon ment keresztül. 1940-ben 4 méternél is ma­gasabb és 15 centiméter vas­tag voit s csak úgy fért el az üvegházban, hogy annak tete­jét kupolával bővítették ki. 1944-ben, amikor a front Sze­gedhez érkezett, ágyúdörgés közben szállították Újszeged­ről a kaktuszt Szegedre, az egyetem pincéjébe. Az úton az egyik oldalhajtás letört. A kerttel szomszédos ház lakója ezt észrevette, de már nem tudta a szállítók után vinni a csonkot, s így elültette. Ez volt a szerencse, mert a kak­tusz-óriás az egyetem betört ablakú pincéjében megfagyott, tönkrement. A letört marad­vány viszont megmaradt. Visz- szaadták a fűvészkertnek, ahol ma is őrzik. Az utódaiban 90 esztendőt megért kaktusz hajtásaiból az ország több intézményének küldtek, többek között a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemnek is. A na­gyon ritkán, legfeljebb 20— 30 évenként nyíló kaktuszfaj­ta Szegeden két ízben virág­zott. Pipálnak a halak A havas zúzmarás hideg tél­ben öt-tíz centiméteres jég képződött a Körös-vidék ha­lastavain. A napfénytől elzárt halak kevés oxigénhez jutnak, s halásznyelven szólva „pi­pálnak”. A halászok mindenütt megkezdték a jégtáblák léke­lését. A biharugrai halgaz­daságban, Szarvason, Gyomén és a Körös-vidék más tájain jégfűrészekkel, illetve csáká­nyokkal készítik a lékeket. Éjjel-nappali ügyeletet tarta­nak, s amint a friss léken újabb jégréteg képződik, is­mét feltörik a jégpáncélt. Vidrales Az Alföldön irtóhadjáratot indítottak a dúvadak eúen. A hóval borított erdők, mezők most alkalmasak a kártékony ragadozók csapdázására. A rókákat mérgezett vadhússal csalják tőrbe. A szarkák így is esnek a vadászok áldoza­tául. A rókák ravaszságára jel­lemző, hogy nem minden eset­ben „kóstolják meg” a csalét­ket. Szaglászás után tovább­állnak. A Duna menti vadá­szoknak külön izgalmat je­lent a vidrales. Kárvallott károsultak Betétkönyv vagy befőttes üveg? „Személyi tulajdon sérelmé­re elkövetett lopásért bűnvádi eljárás kezdődött...” A me­gyei főkapitányság bűnügyi osztályán, az alezredes előtt felhalmozott papírlapok gép­pel írt vagy géptávírón érke­zett szövegei rendszerint ez­zel a mondattal kezdődnek. A kötegnyi jelentés bűnügyek válogatott gyűjteménye. A sok­féle ügy egy pontban meg­egyezik: ismeretlen tettesek lakásokból loptak — főként pénzt. Az utóbbi hónapokban ezek a bűnügyek szaporodtak el Pest megyében. Vendégek — zakóban Válasszunk ká néhány ese­tet a bőséges példatárból. Nagykőrösön történt. Egy idős, rokkant embert betegsége miatt tavaly májusban kór­házba utaltak, s csak decem­ber közepén térhetett haza la­kásába. Első dolga volt, hogy megnézze pénzecskéjét, amit nyugdíjas korára gyűjtögetett. Ám, a pénznek csak hült he­lye volt... Az ismeretlen tol­vaj lopott vagy hamis kulcs­csal hatolhatott be a házba, s vitte magával a pénzt az utolsó fillérig. Könnyűszerrel tehette. A szorgosan spórolt 40 ezer forint ugyanis a szek­rényben volt, egy faládá­ban... Ugyanebben a városban szilveszter éjszakáján két lo­pás helyszínére is hívták a rendőrséget A tolvajoknak egyik esetben sem kellett so­kat töprengeniük, hogyan kö­vessék el a bűntettet. Álkul­csot, vagy lopott kulcsot hasz­nálhatott az a bűnöző, aki az egyik nagykőrösi ház köny- nyen nyitható ajtaján át ju­tott a lakásba, s távozott on­nan 8800 Ft értékű ruhával és ágyneművel. „Kollégájának” nem kevésbé egyszerű dolga volt. A lakásban, amelyet ki­szemelt, népes vendégsereg szórakozott éppen, vidáman köszöntve az új esztendőt. Hogy vidámságuk hajnaltájt megcsappant, s a fagyos idő­ben télikabát helyett zakóban baktathattak hazafelé, nem­csak a besurranó tolvaj rová­sára írható. Az utcai kapu és a lakásajtó is nyitva fogadta a szemfüles tettest, aki az elő­szobából csent három kabát­tal, kesztyűikkel, sapkákkal melegíthette magát az új év hajnalán... A dugdosók S a listának még nincs vé­ge. Október 29-én Kistarcsa egyik lakásából 3400 Ft és egy Sokol táskarádió tűnt el. A tettesnek csupán egy szek­rényajtót kellett kinyitnia, a polcon ott pihentek a bankje­gyek ... December 29-én Du­nakeszin egy az egyben ismét­lődött ez az eset, csak a kár volt nagyobb: 9200 Ft... Mag­lódon egy idős tanár kertje távoli sarkában dolgozgatott, házának ajtaját nyitva felej­tette. Mire visszatért a lakás­ba — jóval szegényebb lett. Több tízezer forint értékű ék­szerét lopták el... A tulajdo­nos mérgesen korholta magát feledékenységéért. Később há­lásan mondott köszönetét a rendőrségnek. A tolvajt elfog­ták, az ékszereik is előkerül­tek. Mi ebből a tanulság? Alkalom szüli a tolvajt, s ilyen alkalmakat gyakran ad a fe­lelőtlenség, a feledékeny ség. Ha a háztulajdonosok meg­elégszenek például avval, hogy biztonsági zár helyett egysze­rű, rossz ajtózárak mögött őr­zik értékeiket. Ha eltávoznak hazulról, s csupán kilincsre csukva hagyják a kaput, aj­tót. Ha a kulcsot a lábtörlő alá, ablakrésbe, virágcserép­be rejtik, ahol nemcsak a hoz­zátartozók találhatják meg. Ha hosszabb távollétük idejére nem kérik meg a szomszédot, nézzen körül olykor portáju­kon, mert a hetek, hónapok után felfedezett lopások, be­törések ugyancsak nem növe­lik a tettes elfogásának esé­lyeit. Ha nagyobb összege­ket otthon dugdosnak — s ez faluhelyen nagyon gyakori —, ruhásszekrényben, matrac alatt, kredencfiókban, uborkás­üvegben ... Sok még a variá­ció. Ez nem propaganda, ha­nem tanulság: pénznek OTP- ben van a helye. Mert a tolva­jok is tudják, betétkönyvet nem érdemes lopni, aki ezzel próbálkozik hamar kézreke- rül, különösen, ha a tulajdo­nos gyorsan értesíti a rendőr­séget és letiltják a pénzki­adást. De vajon mit tilt le a tulajdonos, ha betétkönyv helyett befőttes üvegben hal­mozta bankóit?... — Uram, az emberek buta­ságára mindig lehet alapozni — mondta kihallgatásán mi­nap egy rutinos, öreg tolvaj. Sajnos, igaza volt! Késő bánat A legutóbb történt esetek közül még egy példa kívánko­zik ide. A karácsony előtti na­pokban Gödöllőre riasztották a főkapitányság bűnügyi osztá­lyának munkatársait. Egy ma­gánlakásból nagyobb pénz­összeget loptak el. — Tipikus ügy lesz — jósolta a nyomo­zást vezető őrnagy, ezért elkí­sértem őket. Jól sejtették. Az egyszobás kis lakásban egy idős asszony él, betegeskedő élettársával. A pénzt az asz- szony sok-sok éven át kupor- gatta, öreg napjaira gondolva. Ara hetedhét határon is tud­tak vagyonáról, kölcsönözge- tett is belőle, a bankókat na­ponta számolgatta, dugdosta. Hol? Most sírva mutatta: egyik részét a vastag papla­nok alá ágyazva, másik ré­szét a sublód teteje alatt. Az­tán egy nap, amikor néhány órára elment hazulról, valaki belökte a gyengén záró ajtót s elvitte a pénzt. Közel 90 000 forintot. — Miben bízik most? — kér­deztem az asszonyt. — Abban, hogy elfogják a tettest — sírdógált. — És fő­leg abban, hogy nem költötte még el az egész pénzt... Sovány vigasz. — Szitnyai — \

Next

/
Thumbnails
Contents