Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-09 / 7. szám

IIECYEI cKirlav 1971. JANUÄR 9., SZOMBAT Jelvények _ Ezerkétszáz darabból áUó jelvény gyűjteményt szerzett a nyíregyházi Jósa András Mú­zeum. A zömében az első vi­lágháború idején használt ka­tonai jelvényekből álló gyűj­temény néhány ritkaságot is tartalmaz. Ilyen például a va­sasszakszervezet 1919-ben ké­szült jelvénye, amelyet Szödy Szilárd neves szobrászművész tervezett, valamint a Magyar Nemzeti Tanács jelvénye. Helytörténeti szempontból fi­gyelemre méltó az a jelvény, amely a Nyíregyházán 1910- ben rendezett mezőgazdasági kiállítás alkalmából készült. — Győr városa 700 éves évfordulója tiszteletére kü­lön pályázatot hirdet az amatőrfilmesek részére. A pályázat címe: „Régi váro­sok amatőrfilmes szemmel”. Pályázni lehet minden ré­gebben és újabban készült alkotással, amely a régi vá­rosokat, városrészeket mu­tatja be. A győztest június elején a győri V. országos amatőrfilm szemlén „Arany­kamera” díjjal tüntetik ki. asap oiriBaT PAROS BATYUSBAL ZENEISKOLA VIZSGAHANGVERSENYE HÉT VÉGE AZ ÖREGEK KÖZÖTT A sok-sok ünnep után ismét elérkezett egy hét vége, hideg- gel-hóval-jéggel. Ilyen időben bizony az embernek nem túl sok kedve van kimozdulni a jól fűtött meleg lakásból. Még­is vétek lenne két napot egy­más után csak a kályha és a teli tál mellett eltölteni. Főleg a fiatalokra vonatko­zik mindez, akik egy kis tán- cért-udvarlásért szívesen el­mennek egyik határból a má­sikba. Átnéztük a művelődési házak programjait, szombat- vasárnap hova mehetnek? El­sősorban táncolni. A Csepel Autógyár művelődési háza if­júsági klubjában tánc lesz szombat este héttől tizenegyig a közkedvelt Saltum zenekar hangjaira. Másnap ugyanitt szellemi vetélkedővel összekö­tött ötórai teán muzsikál a Pax zenekar. Ez a délután különö­sen jó szórakozást kínál. Visz- szatérve a szombatra. Téli táncmulatságot tartanak este nyolc órai kezdettel a nagyká- tai járási művelődési házban. KÖNYVESPOLC CSŐ NTVARY Reprezentatív kiállítású mo­nográfiát jelentetett meg a kö­zelmúltban a Corvina, Csont- váry művészetével foglalkozó Zágráb A Művelődésügyi Mi­nisztérium levéltári igazga­tóságának megbízásából egy hónapig kutatott a zágrábi levéltárban dr. Kopasz Gá­bor pécsi főlevéltáros. Te­vékenysége része volt an­nak a széles körű kutató­munkának, amelyet a ma­gyar szakemberek folytat­nak Európa levéltáraiban a hazánk történelmére vonat­kozó dokumentumanyag feltárására, megismerésére. Zágráb városát, mint isme­retes, elkerülte a törökdúlás és így teljes épségben meg­maradt a számunkra oly értékes középkori iratanyag. Dr. Kopasz Gábor három­száznál több magyar vonat­kozású középkori oklevélre bukkant, amelyek a XIII. és XVII. század közötti időszakban keletkeztek. Va­lamennyi latin nyelven író­dott, bár — elsősorban a helyneveknél — magyar el­nevezések is előfordulnak. Például a Szávára vonatko­zóan „Kyrálrév”, azaz Ki­rályrév. Az évszázados együttélés legértékesebb emléke IV. Béla 1242. no­vember 13-án kelt oklevele, amelyben a szabad királyi város rangjára emelte Zág­rábot. A horvátok ma is „aranybullá”-nak nevezik ezt az iratot, részben az aranyból készült pecsétje miatt, részben, mert ettől az időponttól számítják Zágráb város létét. Nagy királyainknak később is kedvelt városa volt Zágráb. Az oklevelek érdekes be­pillantást nyújtanak a kö­zépkori belviszálvokba. A „cselszövő” oligarcha. Ciliéi Ulrik gróf katonáival elfog­lalta Zágrábot és sanyar­gatta a város lakóit. A polgárok Mátyás ki­rályhoz fordultak oltalo­mért, aki elismerte sérel­meiket és megparancsolta a horvát bánnak, hogy védje meg a várost a ne­mes urak garázdálkodása ellen. Már kevésbé fenséges tett fűződik Mátyás termé­szetes fiához, Corvin János­hoz. Az oklevelekben fog­lalt „történelmi pletyka’' szerint a Szlavónia vezére címmel felruházott királyi sarj pénzzavarba került és 1945 novemberében 300 fo­rintot kért kölcsön a zág­rábi polgároktól. A kölcsön fejében elengedte a város évi adóját. A kutatást a zágrábi le­véltárban folytatják az ugyancsak igen gazdag újabb, illetve legújabbkori iratanyag megismerésére. köteténeik második, bővített és részben átdolgozott kiadását. Csontváry festészete a ma­gyar művészet legeredetibb megnyilvánulásai közé tarto­zik. Nem sorolható semmiféle iskolához, stílushoz; művésze­te csak a sajátja. Álomittas lí­ra, monumentális kompozíció, újszerű színvilág, expresszio­nista hevület és szimbólumok­kal telített tematika egyfor­mán jellemzői művészetének. Panteisztikus alázattal csüg- gött a természeten és a prófé­ták hevületével mondott ítéle­tet koráról. A lélek legmé­lyebb örvényeit járta meg, bel­ső vízióival tusakodva vívta ki életművét, amelynek minősé­ge, jelentősége a művészettör­ténet nagy produktumaihoz mérhetők. Németh Lajos monográfiája Csontváry életének eseményei­ből, lelki habitusából kiindul­va keresi e sajátos művészet esztétikai értékeit, belső tör­vényeit — K — Közreműködik a Rulett együt­tes. Ugyancsak táncolni lehet Tápiószelén a művelődési ott­honban, ahol a zenét a főváro­si „Hydra” beatzenekar szol­gáltatja. A tóalmási művelődé­si ház ötórai teáján a Lars együttes lép feL Tápiószecsőn a Damjanich Művelődési Ház szombat este rendezi hagyományos zártkörű műsoros, páros batyűbálját. Nem tánccal, de műsoros esttel, előadásokkal, zeneszá­mokkal szórakoztatják majd T&piószentmártonban az öre­gek napközi otthonában a ven­dégeket. Persze, bálon kívül is akad szórakoznivaló. A szenvedé­lyes horgászok például köz­gyűlést tartanak vasárnap Vá­cott. A zebegényi klubkönyv­tárban a Szőnyi István Emlék­múzeum baráti körének meg­hívására vasárnap délelőtt László Gyula tart művészeti előadást: „Kompozíció mint az érzelmek kifejezésének eszkö­ze a képzőművészetben” cím­mel. A verőcei klubkönyvtár­ban dr. Czine Mihály iroda­lomtörténész beszél másnap a századforduló lírájáról. Nagykőrösön a felnőtteknek hézagpótló tánctanulási lehe­tőséget hirdetnek. A 140 fo­rintos tandíjú tanfolyam meg­nyitóját ma este tartják a mű­velődési otthonban. A régi filmeknek mindig van barátjuk. Szentendrén a művelődési házban szombat este 9 órai kezdettel a Nagy színészek — híres filmek so­rozatban vetítik Truffaut film­jét, „Lőj a zongoristára”, fő­szerepben Charles Aznavour- ral. Ma délután hat órai kezdet­tel a tápiógyörgyei művelődési házban megkezdik a zeneisko­lások félévi vizsgahangverse­nyét, amikor is a furulyások, a fúvós- és a zongora tagozat hallgatói mutatják be tudásu­kat Sokan télen-nyáron hűek a múzeumokhoz, vasárnapjukat szívesen áldozzák a különböző tárlatok-kiállítások megtekin­tésére. Az újjáépülő Várban keressék fel a Vármúzeumot és a Budapesti Történeti Mú­zeumot a Szent György téren. Megközelíthető az Erzsébet híd felől a Szarvas téren át Ott megtekinthetik a középkori ki­rályi palota maradványait, az eddig Budapesten folytatott régészeti ásatások leleteit va­lamint a Bartók Béla halálá­nak 25. évfordulója alkalmából rendezett Bartók-emlékkiállí- tást Komáromi Magda Seregélyek a várfalak mentén A Mecsekalján érdekes je­lenséget figyeltek meg az utóbbi napokban: csapatosan hagyják el a seregélyek meg­szokott téli szálláshelyüket — a mecseki erdőrengeteget — és az emberlakta helyekre köl­töznek. Pécsett városszerte ezek a pöttyöstollazatú ma­dárkák, főleg a régi várfalak mentén, ahol a sűrű vadszölö­cserjék búvóhelyet, termésük pedig táplálékot nyújt nekik. A seregélyeg a hideg, havas napokat általában az erdők­ben „húzzák ki”, csaJt ritkán fordul elő, hogy behúzódnak a városokba és a falvakba. Idős emberek megfigyelése szerint ez mindig a tartós, kemény hideg beállta előtt szokott megtörténni. képem az idea, két évenként ismétlődő lausarmei nemzet­közi textilikiállítása'a készült Pár szó a múltról. — Az Iparművé­szeti Főiskola textil­szakán 1953-ban vé­geztem. Első önálló kiállításomat 1960- ban Budapesten, a Fényes Adolf terem­ben tartottam, s ezt követték a bevezető­ben említett külföl­di városok. 1967-ben Prágában, az első magyar textilbienna- lén két munkám sze­repelt: a „Tulipán” díjat nyert, a „Víz­parton”^ a Művelő­désügyi Minisztérium vásárolta meg. 1961- ban Munkácsy-díjas lettem. Szuppán Irén, _a Magyar Képzőmű­vészeti Szövetség textilszakosztályá­nak titkára, a Kép­zőművészeti Alap bí­ráló bizottságnak tagja. — Jelenleg három feladat foglalkoztat: az Intercontinental és Sport Szálló, va­lamint a Bábolnai Állami Gazdaság szá­mára készítek fali­képeket. Búcsúzóul mit üzen olvasóinknak ? — Angliai kiállí­tásom rövidesen zá­rul, így a nyár fo­lyamán sor kerülhet első Pest megyei tár­latomra. Vácott, a görög templomban mutatkozom be. Solymosi László — Budapest, Bécs, Párizs, Róma, Moszk­va, Bukarest, Prága, Koppenhága, Varsó, Madrid, Barcelona és London után most Lausanne és Vác kö­vetkezik. S mindezt Dunake­szi re meséli nekem Szuppán Irén. — Én a textilből „nem textilből ké­szült képeket”, ha­nem textilfaliképe­ket álmodom. Látom, nem érti... Nézze, itt van ez a faág: így csak textillel ábrázolhatom. A textilművésznőt lakásán kerestem fel. — A díszítés ősi emberi szükséglet. Célszerűségük mel­lett díszítik is az ott­honokat a függönyök, a szőnyegek, a térí­tőik, vagy a faliké­pek. Én ez utóbbia­kat gyapjúból, jutá­ból, tiszta selyemből, műszálból készítem. A kézifestést hím­zéssel, horkolással, szövéssel kombiná­lom. Mondanivaló­mat legfeljebb még üveggyöngyökkel, műanyag-elemekkel hangsúlyozom. Té­máimat népművésze­ti alaptónusból indí­tom. Kedvenceim a víz, a fák, a napsu­gár, a házak, s most először a telihold. Ez az öt négyzetmé­teres (címadó) fali­— Nézze, itt van ez a faág.»« — Tehát maga egy nagykö- teg pénzt hozott a lánynak? — kérdezte Sándor hadnagy Fa­lus doktortól... — Igen ... Kristóf küldte — vallotta a doktor. Ekkor lépett be Kristóf... — Már vártam — mondta a nyomozó és Kristófot kirázta a hideg. — Vallani szeretnék... — nyögte. — Ez az én leghőbb vágyam is — egyezett bele Sándor. Kristóf mindent elmondott. A Z.-akciót, Rita szerepét, a sikkasztásokat és a villaépít­kezésének körülményeit. Mire Rita megérkezett, Sán­dor tisztén látta az egész ma- ni-'-’-iciót. Legalábbis azt hit­te. Rita sem tagadott. — Én tulajdonképpen csak azért jöttem, hogy bejelent­sem: kiszállok a buliból. Még azt elvállaltam, hogy egy bo­rítékot átadok magának... — Szabad lenne... — kérte a nyomozó... — Ki küldte? — A Kristóf embere... Valami Schröder... Sándor elhűlve vizsgálta a boríték tartalmát. A megyei laktanya alaprajza, az alakulat létszáma és fegyveifeete, és a tisztek adatai szerepeltek a papírokon... — Hol van most ez a Schrö­der? — kérdezte a hadnagy. — A szálloda előtt. Egy Opellel követtek, alig tudtam ide felszaladni. — Hívja fel a szobába — mondta a tiszit. Zárszámadás Kristóf három évet ka­pott ... Sehrőd érék ügyét elkülöní­tették és a fővárosban várják a tárgyalást. Falus doktort visszafogadta a felesége... Sándor hadnagyot előléptet­ték. Csala és Rita esküvőjén Biener volt az egyik tanú. Mint tudjuk, honunkban megszűnt a sztriptíz, így Rita új foglalkozást keresett ma­gának. Anya lett. Igaz, hogy csak havi hatszáz forintot ka­pott, de saját bevallása sze­rint élete legkellemesebb ál­lása ez volt. És, hogy el ne felejtsük: Az alsószéki labdarúgócsapat kö­szönés nélkül búcsúzott el a megyei első osztálytól. Vége Utóhang Miről szólt? Immáron évek óta folyik, dúl a harc a kulisz- szák mögött és néhány hó­napja nyíltan is a magyar sport jellegéről. Profi vagy amatőr sportot űznek hazánk­ban? Természetesen a drámai kérdés elsősorban a labdarú­gást érinti, bár a vita és most már a közvélemény reflektora a többi sportág berkeiben is folyik, illetve a többi sportág berkeibe is bevilágít. A nép, az istenadta nép, a bölcs szur­kolótábor, az egész témát el­intézte egyetlen jellegzetes ki­fejező szóval: bunda. Túl a hi­vatalos és félhivatalos vitá­kon, a témának nekiesett az újságírás és az irodalom is. Tulajdonképpen ősz Ferenc regényében a főszereplő a bunda. Persze, a futball mel­lett a tisztátalan eszközökkel dolgozó vezetők mellett ott van az erkölcsi tisztaság, de hogy a regény érdekes legyen, ott van a sztriptizgörl, ott vannak a szurkolók, pincé­rek, rendőrök, szóval a regény fő mondanivalójának háttere maga az élet. Műfaja? Természetesen kri­mi volt, de humorba pácolva. Hézagpótló írás, kémkedett a kisvárosi sztriptizgörl a szom­széd kisváros, labdarúgócsapa­tánál és miközben zajlott a maga kis egyszerű élete, a sors különös iróniája: valódi diverzánsokkal is találkoz­tak, akiket természetesen le­lepleztek, hogy végül politikai­lag is, erkölcsileg is és a sze­relemben is teljes legyen a happy end. Az író eszköze? Ősz Ferenc ismert humorista, van azonban egy különleges sajátja, bár az eseményeket, azok bonyolult­ságát a képtelenségig tudja fo­kozni, ugyanakkor írásai han­gulatán végigvonul, lebeg va- 'ami finom könnyedség. Egy­szóval finom lélekrajzzal dol­gozik, nagyszerű szituációkat teremt, mély humora már-már könnyeket csal, amikor egy groteszk fricskával nevetésré ingerii az olvasót. Természe­tesen ismeri az aranyszabályt: olyannak mutasd az embert, mint amilyen: szépnek és csú­nyának, jónak és rossznak. De a humor belső törvénye meg­követeli a romantika törvé­nyeit is, miszerint a jót és a rosszat a végletekig fokoz­za. Ősz, a szerző, jól tudja, az embereket nem szabad, nem lehet felcicomázni, nem kará­csonyfa az ember, amelyre rá­akasztjuk a szaloncukrot, a csillogó angyalhajat. Hisz a karácsonyfa éppen azt bizo­nyítja, hogy a díszes, puccos fa a szoba melegében egy hét alatt kiábrándítóan kopaszra szárad, a gyerekek lelopják a szaloncukrot és vége az illú­ziónak. Mert az ember, ha fa, legfel­jebb tölgyfa lehet. Szép, zöld levelekkel, erős ágakkal és gö- csörtökkel is, természetesen. De a tölgyfa-ember nagyon erős gyökerekkel kapaszkodik a talajába és a talaj ez eset­ben maga a társadalom, és az embert és könyezetet lehet pesszimistán, de lehet és kell optimistán nézni, ábrázolni, ír­ni. És ha ezt az utóbbit ked­vesen eltúlozzuk — ez a hu­mor. De a humor rózsaszín kö­dén, a felnagyított erény és eltúlzott bűn mögül áttetszik a csetlő-botló kisember, és ez maga a dialektika, és így min­dent könnyebben értünk. (Még az is, akinek nincs humorérzé­ke.) Bár frázis, de ide kíván­kozik, hogy csak az írhat ilyen kedvesen, humorosan, túlozva mindenkiről, a rendőrökről is (és bátran), aki szereti az em­bereket, és aki a szocializmust természetes közegének fogja fel. Egy újságban megjelenő folytatásos regénynek is meg­vannak a maga belső törvé­nyei. Izgalom, váratlan és csat- tanós poénok, okos szerkesztés, okos cselekményszövés, jó és hiteles figuráik, akiket a har­madik folytatásban már isme­rősként köszöntünk és ők visz- szaköszönnek nekünk. Éreztük, fizikailag is éreztük, hogy fog­ják a kezünket és elvittek ben­nünket a maguk világába, amely természetesen (ismét a jó író és a jó írás teszi) szá­munkra sem ismeretlen, egy­általán nem idegen, sőt, ép­penséggel a mi világunk, az. De hát milyen a mi világunk? Kaleidoszkóp, mindennap más és más, mindennap új ese­mény, új szín, új öröm és új bánat. És ezeket a fordulato­kat végigélni, kibírni sokkal könnyebb, ha helyettünk más éli át. ha másokkal történik, mint hogy futballozni is sok- ital könnyebb a lelátóról, mint a zöld gyepen, hiszen á lelá­tón gyakran megesik, hogy az inaszakadt ordít a legjobban: „Te marha, még ezt sem tud­tad berúgni ?” És az inaszakadt szentül meg van győződve, hogy ha ő volna ott a zöld gyepen, kapásból vágta volna a labdát a pipába. ősz Ferenc jó „futballista”, el tudta hitetni szurkoló olva­sótáborával, hogy ök is, mi is tudunk rohanni a bőrrel, tu­dunk szépen beívelni és gólt fejelni a tizenegyes pontjáról. Egyszóval mi is tudnánk ilyen regényt írni, csak éppen nem volt időnk, ezért bíztuk Al­bertra a gólt, őrá, ősz Ferenc- re, a regényt, a regény figu­ráira az életet, éljenek helyet­tünk úgy, ahogyan mi szeret­nénk, illetve ahogyan éppen nem szeretnénk. De ahogyan az a gonosz szomszédunk él. Hiszen mi, olvasók, régen tud­juk, hogy jó emberek vagyunk, nemesek. És ők, mindig az a másik a gonosz, ezt most az író is megmondta. Hiába, nagy az írott, nyomtatott szó vará­zsa. Az író varázsa pedig ép­pen ez, hogy ezt hisszük, hogy ezt hihetjük őt olvasván. És ha csupán ez volt a missziója ennek a munkának, a szerző nem élt, nem írt hiába. Kiss János

Next

/
Thumbnails
Contents