Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
8 ™&Círlap 1971. JANUAR 1., PENTEK TABI LÁSZLÓ: l ANTAL GÁBOR: Szilveszteri muri — Magát is meghívták szilveszteri piknikre a Sombere- kiék? — Engem is. — És magának is aszon- ták, hogy öt üveg pezsgői vigyen? — Nekem is. — És maga is aszonta, hogy kész örömmel? — Én is. — Hát mit szól ehhez a pimaszsághoz? Mit akarnak ezek? Pezsgő-nagykereskedést akarnak nyitni a mi pénzünkön ? öt üveg pezsgő! Maga visz öt üveg pezsgőt? — Mi mást tehetnék? A meghívást elfogadtam. Nem lehetek olyan smucig, mint ók. — Én is viszek. Viszek én, pedig nekem az egész szilveszter nem ér ennyi pénzt. — Egész évben a mi pezsgőnket fogják inni, azt remélem, tudja? — Világos. De igazuk van, ha két olyan verebet tudtak fogni, mint mi ketten. Beszéltem Blazsekkel. Húsz keménytojást és egy kiló almát visz. — Na persze, mert a Bla- zsek és a Somberekiné között van egy kis etyepete. — Mi lenne, ha csak négy üveg pezsgőt vinnénk? — Már én is gondoltam erre. Nem valószínű, hogy gondosan leszámolják. — Együtt mennénk, egyszerre adnánk át a nyolc üveg pezsgőt, látnák, hogy jó sok pezsgbt hoztunk, és kész. — & mondja már, hogy megszámolják. Csak nem vetemednek arra, hogy reklamálják a hiányzó két üveget? — Nem valószínű. És ha annyira smucigok, hogy van képük reklamálni, akkor megérdemlik, hogy csak négy üveggel vigyünk fejenként. Nem igaz? — Teljesen igaza van. Nem leszünk 'bolondok, hogy a Blazsek szerelmi ügyeinek anyagi terhét mi viseljük! — Ügy van! Mi közünk nekünk a Blazsek magánügyei- hez? — Ügy van! Jelzem... Fi-^ gyeljen csak ide... Ha nem ^ számolják meg, hogy hány ^ üveget vittünk, akkor vihet- ^ nénk fejenként hármat is. ^ Nem gondolja? Kétszer három ^ üveg, az hat üveg, az már ^ elég sokat mutat ahhoz, hogy ^ egy szavuk se lehessen. — És ha megszámolják? — Akkor is jobb, ha hármat | viszünk. Mert a négyről azon- i nal látszik, hogy nem öt. A § wmssmssssMssssssMrssssssssssfswfi négy feltűnően nem öt, nem gondolja? — És a három? — A háromról az öt eszükbe sem juthat. Meg aztán a három, az misztikus, kabalisz- tikus szám. Három a kívánság, három az igazság, három a magyar és három a kislány. A legszebb szám. Hármat kell vinni. — Ügy van. És tekintve, hogy egyszerre fogjuk átadni, az hat üveg. Hat pedig erősen emlékeztet az ötre, amennyit kértek. — Ügy van. De nem gondolja, hogy a négy éppen úgy emlékeztet? Ami nem öt, ahhoz a hat épp oly közel van, mint a négy. Ha ketten négyet viszünk, az teljesen rendben lesz. — Vagyis fejenként kettő. Nagyon helyes... Látja, ez jó ötlet! De... Tudja, mire gondolok? — Tudom, hogy vigyünk fejenként egy üveggel. Eltaláltam? — El. Mert ha fejenként egy üveggel viszünk, akkor már nem mentünk üres kézzel, vagyis a piknik szabályainak eleget tettünk. Finoman, eleZELK ZOLTÁN: Ragyog a tél Elült az ár. S ma itt a tél. A sunyi és kegyetlen. Mily lopva szállta meg a dér ezt az ártatlan kertet! Jön az egyszínű kuszaság és elnyelik a vermek a zizegést, a csobogást, a zúgó, tarka csendet. Ragyog a tél is, tudom én, villog mint kés a kézben, csikorgó sörét lesz a hó kivert kutyák szívében, föltépi az őzek hasát a zúzmara szilánkja s a dermedt, absztrakt ég alatt fáradhatatlan madarak szállnak a messzi nyárba. SZUNDI (Foto: ürbán) i [ KERENYI GRACIA: Új esztendő köszöntése \ | Kit szorongva s várakozón köszöntünk, \ s j száz új gondunk, új örömünk hozojat: új esztendő, szárnyas idő szülötte, '< lépj be közébünk. 5 \ I ; Lépj elő a mit-se-tudott ködéből, $ új napot gurítva a téli égre, ; told előbbre újra a századunkat, i hetvenegyedszer. J \ \ ( Békességet hozz s havazó türelmet, ^ gondolathoz csendet, erőt a tetthez, minden váratlanban a gazdagítót \ látni taníts meg. \ \ | Űj esztendő, tél derekán köszöntünk, * V ! új esztendő, szép ragyogó reménység, ^ í add: szeressük benned az életünket, i ! \ 5 mint a madárdalt. i $ $ * SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* \ gást sem emelt a nagy pohár meg a cukor ellen, az új személyzet rámosolyog a vendégre. Illetve mosolyogni kezd, de abbahagyja, mert hiányzik egy foga fent és éppen elöl. Eddig is tudta, hogy nem lehet így meglenni a szakmában, pláne, ha valaki nem csúnya és csak huszonhét éves. (Az, hogy két gyerek is van már, Csöpike szerint sem látszik meg.) Most azonban — tíz perccel zárás előtt, a kiürült presszóban — megfogadja, hogy mindenképpen elmegy a fogorvoshoz. Ha fáj is, megéri. A szakmához éppen úgy hozzátartozik a szép mosoly, mint a rendőrökhöz a szalutálás, a katonához a puskafogás. És mint az ellenőrzés a vállalathoz. A vendég közben a kávét kortyolgatja. A kávét, amit meg sem köszönt. Ez azonban természetes, és — úgy látszik — ez a véleménye Csöpikének is, aki nála szokatlan alázattal, szinte pistultan nézi a Vállalattól érkezett Valakit. Tudjuk, hogy vaj van a Csöpike fején, sőt nem is csak vaj, és nem is csak a fején. De néhány napja milyen ridegen intézte el a Palkonyait, akit ő, persze, rögtön megismert, hiszen még a tanfolyamon is oktató volt. Kapott a Palko- nyai néhány extra szendvicset, egy üveg egyiptomi sört, és a dolog el volt intézve. Olyan sok kiló vajról azért nincsen szó: a „Katicá”-ban a Lolika bőkezűbb volt önmagához. Ez a snassz zakójú azonban nem lehet egyszerű fejes, sőt nem is egyszerűen fejes, ö maga a főfő, te jószagú Jézus!... Ez abból a dribllből is kiderül, amivel — miután letette a csészéjét — Csöpikéhez beszél. Nemes kartárs is, aki a „Kati- cá”-ba járt ellenőrizni, a drib- lis duma embere volt, de ez? Egy magnó kéne ide ... — Maga tudja, Csöpi, hogy én már 16 éves koromban törzsvendég voltam a „Polá”- ban, és valószínűleg én voltam akkoriban az egyetlen ilyen körű törzsvendég az egész városban. Sem a presszó, sem a tinédzserkor nem volt ilyen divatcikk még ... De én már ak- jj kor gőz nélkül kaptam — mert $ kémem sem kellett — a ká- $ vét... 5 J „Kérnem sem kellett!”. . ^ Borcsi nagyon szégyell! magát. ^ Ha nincs is régen a szakmá5 ban, s ha piti helyen kezdte $ is, azért rögtön fel kellett vol- $ na ismernie a Valakit. Akire a ^főnöke is annyira figyel, hogy ^ még mindig nem tudott össze- ^ hozni egyetlen szót sem. Nem ^ vitás, hogy rögtön jön az utasítás: csináljanak az Évcsivel ^ néhány „nem mindennapian ^ extra” szendvicset. De az utasítás egyre késik. Ilcsi, a ta- Snulólány félig leereszti a rol- | lót, éppen hogy átbújik alatta ^ a focista Brányik. ö ilyenkor ^szokott jönni, neki ez előjoga. ^ De Csöpike őt sem üdvözli gólyán kitörő (és nem egészen ^önzetlen) örömmel, mint más6 kor. A kövér, kopasz, sokat ke1 reső maszek szabó — akinek műhelye csupa futballsztár képével van tele — csalódottan váltja meg a blokkot. Ö is kénytelen belehallgatni a Vállalati lesről panaszkodó mondataiba: — Mostanában sokat gondolok arra, hogy miként játszotta Benny Goodmann a „Night and day”-t. Benny Goodmann!.. Mit tudják azt maguk?! Én Albert Camus-val azt vallom, hogy ... A focista Brányik — ezt már meg lehetett állapítani —műveletlen ember, hiszen magáról Rejtőről sem tudott, csak azt, hogy volt anno plébenegy Rejtő nevű hátvéd Kispesten. De még ez a bumbumyák is ámultán hallgatja az álruhás tüneményt. — De most már megyek is, mert vár a... Elmetnne? ... Mielőtt?. 1 Borcsi magához inti Évcsit, és egy perc múlva már vajat kennek a direkt Csöpike számára eltett kenyérre. Maga a vaj nincs vastagon rákenve, de egy-egy szelet marhanyelv legalább nyolc deka, és még itt a lazac is meg a paprika is... Villámidő alatt kész a hat darab szuperszendvics. Palkonyai hármat kapott, és nem ilyet. És a lelkes Évcsi harmadik üveget is bont a két jéghideg pilseni mellé. A rolló már le van húzva, a focista Brányik nem számít. Miért olyan ideges hát ez a Csöpike? Hiszen a valaki elfogadja a szendvicseket, sőt mire az ember kellő mosolyra tudná igazítani a száját, már el is tűnt az egész tál. Illetve nem a tál, hanem a szendvics. A sörből viszont maradt Lehet, hogy túlzó az Évcsi? Csöpike azonban nagyon ideges, és amikor az Illető eltávozik — „az igazság korszerű relativitását” ajánlva mindenki figyelmébe —, el sem köszön ettől a Nagymenőtől, kié van ez a Csöpi, amit az is bi-' zonyít, hogy leveszi a szemé üvegét az orráról, aztán visz- szateszi. Vissza, hogy aztán újra levegye. Mégis zűrösebb volna a „katicás” séfnél? Vagy a Évcsi hibázott annyira? Borcsi a rollót bámulja, amelyet Ilcsi felhúzott ugyan egy pillanatra, hogy elmehessen a Vendég, de most már újra ott van az ajtón. Szeretne átlátni a rollón a sarokra, ahol biztosan hatalmas Merci várja a főfejest. És nyilván csodálkozna a fogorvostól most már nem Is félő, új személyzet, ha tényleg kiláthatna a sarokra. Nem áll ott semmiféle Merci — ó, nem — csak a Valaki. Ott áll, s hosszú, szőrös bal kezével zakója zsebét tapogatja, ahol három darab arany csörög. Három arany kétforintos. A huszas, szépen összehajtva, az elbocsátó cédulában lapul. ! — Egy duplát! | A kávéfőzőnő átveszi a blok- 5 kot, és kiönti a kávét a nagy ! pohárból a kisebbikbe. Már ott (a keze a gőzcsapon, amikor a (vendég felsikolt: s — Gőz nélkül! S ! A vijjogásnak is beillő si- ! koltás sokkolja a vékony, sző- : ke, új személyzetet, akinek ! Boriska a neve, sőt igazából ! Borbála, az üzletben azonban ! — Toncsi, Milcsi és Évcsi mel- ( lett — ő a Borcsi. A sokkolt j Borcsi megereszti a csapot, bár «nem ezt akarta. A vendég ! megfordul, és magabiztosan j nyit be a „Toalett” feliratú aj- ! tón. A vezetőnő ott körmöl az (inkább férfifejnek tűnő fejjel ! ékes ajtó melletti irodájában. ! Feszülten néz a vendégre, mint ! aki álmot lát. Nem is köszön ! kábulatában. De elmulasztja a j köszönést a magas, őszülő üstö- «kű vendég is. ő is néz egy da- Srabig, majd kirobban: ! — Gőzt adnak a kávémhoz. ! Hát nem ismernek itt? S A vezetőnő gömbölyű arcán «még mindig némi köd ül, szelnie kicsit lehunyódik a fénylő ! szemüveg mögött. De azért fel- ! áll, és szó, nélkül követi a (vendéget a presszóba. „Ide, ké! rém, gőz nélkül kell adni _a ká vét” — közli Borcsival. E néhány szóban azonban any- nyi a feszültség, hogy a —vezetőnő szerint — éppenséggel nem túl intelligens új személyzet felrezzen. Borcsi-Bo- riska egyszerre csak megérti, hogy bár a vendég arca kissé borostás, a nadrágja is bokájáig ér, és a zakója is elég snassz, nem a „gőz nélkül” a lényeg. Ennek a vendégnek — bár ha nem adott is „jatt”-ot, vagy esetleg éppen ezért — nem is egy dupla, hanem a nagy pohár egész tartalma jár és három. . négy... öt cukor. Rögtön kellett volna tudnom — szidja magát Borcsi—, hogy az. Egy kicsit dilis fejes, de fejes. És mert Csöpike — a vezetőnő — egy biccentésnyi kifoValaki a vállalattól gánsan, szimbolikusan vittünk pezsgőt. Nem gondolja? — Dehogynem. Amellett azt, hogy „öt”, nem lehet se négynek, se háromnak, se kettőnek érteni. De egynek lehet, mert az „egy” éppen olyan rövid szó, mint az öt. — Pontosan erre céloztam. Arra nem is gondolhatnak, hogy mi öt üveg helyett vittünk négyet, mert ilyen pofátlanság eszünkbe sem juthat. Ha nincs érzékük a szimbólumokhoz, arra fognak gondolni, hogy félreértettük őket. És mit érdekel minket, hogy ők mit gondolnak — nem igaz? — Ügy van. Tehát egy üveggel viszünk. Mégpedig ketten egy üveggel. — Világos. Mert ha szimbolikus pezsgőt viszünk, elég összesen egy üveg is. így legalább nemcsak a pikniket fogja szimbolizálni, hanem azt is, hogy mi ketten milyen jó barátok vagyunk. Egy szív, egy lélek, egy üveg! — Gyönyörű! Vegye meg, aztán majd elszámoljuk, jó? — Jó. Nem baj, ha pezsgő helyett habzóbort veszek? — Persze hogy nem baj. Ügyse mi isszuk meg! Áz a pénz! tett. Ha azt mondtam: kelle-^ ne egy kis cséve nekem — az ^ ölébe ültetett és megsimogat-^ ta a fejem. Hát kérdem én: miért kell $ mindig a „pénz”-ről beszélni, $ amikor annyi szép szó van a $ magyar nyelvben: bazsarózsa, $ harmatcsepp, vegyszer, napra- $ forgó, cink, ügyvédi munkakö- $ zösség, szájtáti, hangár, lep- $ ke ... hogy csak néhányat; említsek... Mi már otthon nem beszé-! lünk a pénzről. — Mi újság, édes? — kér-! deztem minap, midőn hazajöt-! tem. ! — Semmi, drágám — mond-! ta a feleségem. — Holnap be! kell fizetnünk a telefont... i — Fizesd be, édes — mond-; tam én. — Jó pofa vagy! — mondta! a feleségem. — Miből? Nincs! egy árva harmatcseppem se!... ] — Na ne viccelj, édes —i mondtam én. — Tegnap még; volt bazsarózsád! — Tegnap! Hol van az már, drágám! — mondta a feleségem. — Ma rengeteg lepkét kellett kiadnom. Néha magam se értem, de úgy repül a lepke, hogy az fantasztikus! — Szóval már egy harmat- csepped sincs?! — kiáltottam. — Gyönyörű, mondhatom! Te két kézzel szórod a bazsarózsát! — Én? — sikoltóttá a feleségem. — Ezt te mered mondani nekem? Te, aki... Nem bírtam tovább. A fejemhez kaptam és azt ordítottam: — Azt hiszed, lopom én a bazsarózsát? Úgy látszik, a Itepkére, a harmatcseppre, a bazsarózsára is érzékeny vagyok. Mikes György szóra ideges, türelmetlen, veszekedős leszek, az arcomon megfagy a mosoly és az ajkamon elhervad a nóta. Tessék mondani, súlyos ez? Már annyiszor kértem a feleségemet, hivatkozva fokozottabb alkati érzékenységemre, ne ejtse ki előttem azt a szót, hogy „pénz” — ha nem akarja, hogy ideges, türelmetlen és veszekedős legyek. Juszt is mondja. Nincs tekintettel rám. I Ha angolul mondják ki i előttem, hogy „pénz”: „mo- | ney” vagy németül: „geld”, i akkor aránylag még nyugodt | vagyok, csak a bal szemem | kezd el hunyorogni. ! Teljesen nyugodt vagyok ! viszont, ha ezeket a szavakat ! hallom: szagosbükköny, hód, (tutaj, kemence, hárfa, szelen- ; ce, kútágas, gorilla, hokkedli, | jegenye, nyenyere, túró, cséve, «Vecsés, spinét, alkonypír, fő- 5 kötő, hajcihő, monguz és tat- J vitorla. $ Ha viszont azt hallom, hogy J „pénz”, recsegni kezd valami $ a fejemben, itt jobboldalt, $ fenn, balra, lenn, a torlkom ki- $ szárad, a gyomromon nyomást ^ érzek és a füleim majd kiug- ^ ranak a helyükből. $ Tessék mondani, súlyos ez? $ őszintén mondom: boldogan ^ élek a feleségemmel, s ha ve- § szekszünk is néha-néha, min- ^ dig csak a „pénz” miatt. ^ Emiatt a vacak, négybetűs szó 5 miatt Hát nem borzasztó? ^ A „szagosbükköny” miatt 6 még sohasem veszekedtünk a | feleségemmel. A „tatvitorla” i miatt még sohasem csapdosta | az ajtókat A „hárfa” miatt í még sohasem akart vissza- ^ menni a mamájához. „Vecsés” s miatt se. ^ II a azt mondom neki: nincs ^ 11 hódom — arcizma se ^ rándult. Ha azt mondtam: nem adok jegenyét! — neves ! 4 zt hiszem, allergiás va! A gyök. A lexikon szerint (az allergia: embernél vagy ál- (latnál bizonyos (lélegzéssel, ; táplálkozással, oltással stb.) a j szervezetbe került anyagokkal > szemben megnyilvánuló foko- «zott alkati érzékenység. | Tapasztalataim szerint azon- ! ban fülön keresztül, hallás útiján is lehet valaki allergiás. | Mert, ha én azt hallom, hogy | „pénz”, azonnal alkatilag érzé- ; kenv leszek. Van, alki a szénától náthát kap, én a „pénz” YSSSSSSSSffSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSS,
