Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-08 / 6. szám

6 “‘"'ZMirhm 1971. JANUAR 8., PÉNTEK ÚJ MAGNÓK MK-22* és 23 Üjabb típusokkal bővült a közkedvelt MK „magnócsalád’’. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregységé­ben elkészült az új magnók nullszériája. Az új típusok formára hasonlítanak az MK 21-es nevű kazettás hordozha­tó készülékhez, használhatósá­guk azonban változatosabb. Az MK 22-esben például beépített úgynevezett táprész van, s a magnó villamos hálózat­ról is üzemeltethető, egyébként telep működteti. Á másik az MK 23-as, alkal­mas arra, hogy hangfalhoz 'csatlakoztassák, erősebb hang- visszaadásra is képes. Egy tar­tozék segítségével pedig hang­szórófelvétel készítésére is megfelel, s ez feleslegessé te­szi a külön mikrofont. Egyéb­ként. mind a két új típus gép­kocsikban is működtethe­tő. Az új magnók most „vizsgáz­nak. Sorozatgyártásuk a má­sodik negyedévben kezdődik. Az eddigi kalkuláció szerint az MK 21-es jelenlegi árán ke­rülnek forgalomba. Az üzem egyébként az idén elsősorban a hazai igényeket elégíti ki. TELI KÉPESLAP LILLAFÜREDRŐL 255 ezer méternyi alföldi fúrás Tervismertető munkaérte­kezletet tartott Szolnokon a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem. 1971-ben több mint 255 000 méter fúrást szándékoznak el­végezni. Ennek nagyobb há­Ingyenes művezetői tcmfolyainoft tartunk ÉPÍTŐIPARI SZAKMUNKÁSOK RÉSZÉRE (kőműves, ács, állványozó, épületasztalos, hő- és hangszigetelő). Jelentkezés: Budapest XI., Dombóvári út 19. 43. sí. AEV Szakoktatási Csoport A tanfolyam 1971. február 15-én indul. x Jelentkezhetnek az általános iskola 8. osztályát elvégzett és 5 éves szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők, 45 éves korig. A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, . víz-, gáz-, központifűtés­szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése a gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adurk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. szükséges nyada kutatási célokat szolgál, kisebb hányada — 122 000 mé­ter — feltáró fúrás, illetve közvetlen termelőkút kiképzé­se lesz. * A legnagyobb méretű ku­tató tevékenység az idén is a szegedi üzemegységre hárul. A békési medencében ugyan­csak intenzíven dolgoznak az idén a geológusok és fúrómun­kások. Tizenegy kijelölt terü­leten, főleg a battonya—pusz­taföldvári szerkezetsor keleti szárnyán végeznek kutatást. Az egri üzemegység fő fel­adata a nagykunsági új szer­kezetek feltárása. Elsősorban Tiszagyenda, Tiszaroff és Abádszalók térségében kutat­nak lelőhelyek után. Mivel ta­valy új olajmezőre találtak Bugacon, szélesítik a Duna—Tisza közt folyó szerkezetkutató és felderítő fúrásokat is. Az 1971. évi feladatok vég­rehajtása érdekében korszerű­sítik, fejlesztik a fúró- és lyukbefejezőparkot, új kitérés- gátlő-berendezéseket helyez­nek üzembe. z a szilveszter valahogy másként kezdődött, mint a korábbiak. Elő- szőr fordult elő, hogy a ' fia' nem tartott velük. Mi több: mialatt ők majd a sógoránál köszöntik az új esz­tendőt, idehaza, a lakásban a fia lesz a házigazda. A gyerek egy hete már a házibuli lázában ég. Pontosab­ban azóta, hogy megbeszélték az asszonnyal: az idén másutt szilvesztereznek. — Apa, ugye megengeded a hb-t? Mindössze tizennégyen leszünk, oltári klassz társulat... Akkor arra gondolt, most len­ne itt az alkalom arra a bizo­nyos makarenkói pofonra, de szerencsére még idejében visz- szakozott. Már így is megkap­ta néhányszor — igaz, mindig szemtől szembe, s ezt becsülte a gyerekben: apa, te öregszel... apa, te konzervatív vagy, pe­dig a te korodban ez még nem erény ... Nyelt egy nagyot és csak annyit mondott: — Rendben van, egy felté­tellel beleegyezem: a hb-n — furcsán hangzott a szájából — csak sör lehet... Később még abba is bele­egyezett, hogy éjfélkor fel­bonthatnak két üveg pezsgőt. Előtte persze gondos számve­tést végzett: egy üveg pezsgő hét deci, két üveg tizennégy, vagyis égy deci jut mindenki-, nek. Szóval így kezdődött ez a szilveszter s folytatódott azzal, hogy a hosszas készülődés — bár ki tudja! — miatt az első „vendégek” még ott érték őket. Ez persze nem baj, egy apának jogában áll látni a fia társaságát, csak amikor az el­ső lány ráköszönt: kezcsóko- lom... s a neve után hozzá­tette, bácsi, bánta meg, hogy nem sietett jobban. És doho­gott magában: a kis szemte­lenje, hová tette a szemét, hogy bácsinak nevez! S ami­kor már a második vendég­lány tette ugyanezt, kivette az asszony kezéből a fésűt: csi­nos vagy, de most aztán gye­rünk! Az asszony nem tiltako­zott, de úgy tűnt, egy halvány mosolyt vélt felfedezni a szája szögletében. Talán el is felejtette volna az egészet, ha a sógoréknál az a magas, feketeruhás lány azt nem mondja: kezcsókolom ... Szerette volna megrázni, amúgy istenesen: ez rossz tré­fa volt, gyerekem, de koccin­tania kellett, körbe mindenki­vel, végül a saját feleségével DECEMBERTOL-FEBRUARIG Füsttel tartósított finom falatok Vácon a Földvári téri új házak lakói már kora reggel hallották a hosszan tartó ma- lacsivítást. S akiknek északke­letre néz az ablakuk, látták, hogy az Istenmalmi utca egyik házának udvarán pörzsölik a leölt, gömbölyű hízó szőrét. Az új lakótelepen élők egy része kissé irigyke­dik, a miniatűr éléskamrára, az udvar nélküli épületre gon­dol — itt bizony nehezen kép­zelhető el a disznóvágás. Má­sok, a faluról idetelepedtek, régebbi disznóölések szertartá­sos eseményeit idézik. ■ Jó ízekre gondolnak, frissen sült cigánypecsenyékre, kerekded sajtokra, kígyózó kolbászra, pöffeszkedő hurkákra. Két évtizeddel ezelőtt még városszerte vágták a serté­seket. A decemberi váci vásá­ron most már alig találtak gazdára a hízók. Dél felé jött az Állatforgalmi Vállalat megbízottja, s áron alul vásá­rolta meg az állatokat, a hús­ipari üzem részére. Az időjárás most már ked­vező. Decembertől februárig így írta elő a vágások hagyo­mánya. Ma már esek alsóváros, vagy Kisvác há­zainak udvarában tör itt-ott magasba láng a pörkölőkből Az alkalmi böllérek mellett tálakkal a kezükben szorgos- kodnak a háziasszonyok. A derűs arcú gazda pálinkás butykossal, forralt borral telt kancsóval járja körbe és _kí- nálgatja a jókedvű társasá­got. , Pár nap múlva a füstölő- kamrába kerül a sok szép, ínycsiklandó portéka. Van, aki ládákból ösz- szetákolt alkalmatosságokba rakja a füstölni való kol­bászt, sonkát, szalonnát, olda­last. Ahol erre nincsen lehe­tőség, olyan házat keresnek, ahol a kapun hirdeti a fel­irat: füstölést vállalok. Jóleső érzés a család minden tagja számára, ha a kamrák­ban rudakra akasztva lógnak a füsttel tartósított, finom falatok. A nem vágó családok viszont annak örülnek, hogy a következő évben újabb hús­boltok nyílnak a városban, növekszik a húsipari válla­lat forgalma és ezért egész esztendőben zavartalanul jut­hat majd a lakosság húshoz és egyéb hentesáruhoz. (csulák) — Két házasság. Házasság- kötésének 66 évfordulóját ünnepelte Nyíregyházán id. Dienes István és felesége, Turóczy Mária. A férj 90, a feleség 87 éves. 5 gyermekük, 7 unokájuk és 6 dédunoká­juk köszöntötte őket. A He­ves megyei Egerbaktán pedig aranylakodalmát ülte id. Szálkái Sándor és felesége, Mata Margit, kiknek 6 gyer­mekük, 12 unokájuk és 2 dédunokájuk van. KEZCSÓKOLOM is és ez megnyugtatta, mert tőle soha nem hallotta- még: öreg vagy, szívem, pedig ha valaki, ő tudója lehetett volna a dolognak. A harmadik pohárka után visszatért jókedve, persze eb­ben jelentős szerepet játszott a két sportmezre vetkezett ri­porter groteszk látványa is. Még mindenki a maga párja mellett üldögélt, csak a feke­teruhás lány gubbasztott ma­gában, behúzódva az egyik félhomályos sarokba. Később, a másik szobában táncra perdült egy pár, majd a többiek s végül is eljárták a köteles táncot. Aztán az asz- szony visszavonult a tv mellé, de neki nem akaródzott még, nézi eleget egész esztendőben, inkább felkérte táncolni a lányt. — Kösz’ a bókot — mondta neki a harmadik taktus után nevetve. — Tessék? — kapta fel fejét a lány. — Valóban öregnek tart? A lány hosszan, kutaíóan a szemébe nézett — most döb­bent rá, futólag néhányszor találkoztak már a sógoréknál, de akkor valahogy nem tűnt fel neki, a családhoz tartozó­nak vélte —, aztán halk, foj­tott hangon megkérdezte: — Mondtam én ezt? — S mintha bizonyítani akarta' vol­na kérdése igazát, közelebb húzódott hozzá, karja szoro­sabban ölelte derekát. A kérdés vagy a lány túlzott közelsége zavarta meg? Meg- hökkenve bámult rá, mintha most látná először. — Nem... azaz... — szabó- dott, ami már régen történt meg veié női társaságban. Za­vara, szerencsére, pillanatnyi megingás volt csupán. — Nem hallotta még, hogy a negyven a legszebb férfikor? — Ugratta a lányt. Várta, hogy a lány a ri-1 poszttól , majd visszariad, de rosszul számított. •— Miért? — kérdezte a lány kihívóan, még közelebb simul­va hozzá a slow ütemére. Most visszafizetek neki a kezcsókolomért, határozta el, mert soha nem szeretett adósa maradni senkinek. — Mert akikor már mindent tud az ember és még — né­zett a lány szemébe, alig lep­lezett kárörömmel lesve, hogy elpirul. Különös szilveszter volt, mert megint csák nem az tör­tént, aminek történnie kellett volna. A lány nem pirult el, nem hágj v. ott, még csak nem is húzta össze haragosan a szemét. — Valóban? — kérdezte hangjában csipetnyi gúnnyal. — Talpraesett kislány vagy! — tegezte le s próbálta tréfá­val leplezni megdöbbenését. A lány szemrebbenés nélkül visszategezte. — Mondd, miért öregíted magad? Szerencséjére nem kellett válaszolnia, mert a sógor kö­zeledett magasra emelt pohár­ral. — Már sosem iszunk? Soha jobbkor nem érkezhe­tett volna! Gyors terepszemle s már hozta is a két teli poharat, egyet a lánynak, egyet magá­nak. — Szervusztok! Egyszerre koccant össze a három pohár. Mire a magáét fenékig ürítette, a sógornak már nyoma veszett. — És a pertu? — nézett rá ártatlan arccal a lány. Akaratlanul is körülnézett: vajon látja-e az asszony, az­tán előbb jobbról, majd bal­ról megcsókolta a lányt. Maga sem értette óvatoskodását: a pertu az pertu, akár látja a fe­lesége, akár nem, nincs abban semmi kivetnivaló. Még egy számot végigtáncolt a lánnyal, aztán visszaült a képernyő elé. Ö, nem... Ó, igen ... Ö, nem ... énekelte a neves parodista s dalára újra összegyűlt a társaság. — Még nem is mondtátok, miért nem jött veletek a srác? — hajolt oda hozzá a sógor. — Otthon maradt..-. — fe­lelt a kérdésre. — Hb — toldotta meg a fe­lesége. — Sem ismerek rád — verte hátba a sógora. — Miért? Te mit tettél vol­na a helyemben V — tette fel a kérdést. — Ugyanazt, amit te.,. — mztosan jól érzik magu­kat — szolt közbe az asszony. — Kár, hogy itt nincs^ tele­fon — jegyezte meg csende­sen. — Azért felhívnám őket. Hatha szükségük van valami­re. — Nem hiszem — mondta a sógor —, de azért felhívhatod, ha az megnyugtat. Vera — fordult a fekete ruhás lány­hoz — ugye, megengeded... — Természetesen... — Nem jössz? — kérdezte a feleségét. — Majd éjfél után ... Tűnődve indult a lány után. Odakinn, a havas folyosón azon töprengett: egy ilyen csi­nos, fiatal lány vajon miért van egyedül szilveszter éjsza­káján? Szerette volna megkér­dezni tőle, de már ott álltak a lakásuk előtt. — Elnézés a zavarásért — mondta a lány szüleinek, az­tán átvonultak a másik szobá­ba. Ö, igen, 0, nem, Ö igen bömbölte még mindig a tele­vízió, miközben tárcsázott. Hallotta, hogy a készülék ki­cseng, de senki sem vette fel odahaza. — Most mit aggódsz? — kér­dezte a háta mögött a lány. — Nem aggódom, de az mégis csak furcsa, hogy senki sem veszi fel a hallgatót. — Szilveszter van — érezte a nyakában a lány leheletét. — Pedig otthon vannak — erősítgette, miközben újra tárcsázta a számot. — Persze, hogy otthon van­nak — nyugtatta a lány és a kezére tette a kezét. Így maradtak néhány pil­lanatig. — Mondd a számot — né­zett rá jelentőségteljesen a lány. — Nekem talán sike­rül ... Kétszer is megismételte, mi­előtt tárcsázott volna. Hallotta, hogy megint szabályszerűen jelez a készülék. Ö, nem, 0 igen... Ö csókolta meg a lányt? Vagy a lány csókolta meg őt? — Halló ... halló __— je­lentkezett végre valaki a vonal túlsó végén. — Süketek vagytok? — fa­kadt ki akaratlanul. — Nem, csak ki volt húzva a dugó... — De miért? — Nem emlékszel, apa? Mondtam, hogy tizenegyig va­laki hívni fog telefonon ... — Persze, persze __— va­la mi rémlett. Mondta a gye­rek, hogy az a lány, akivel jár, sítúrára ment s ezért mást hívott meg a hb-ra. — Minden rendben? — Igen, apa ... — Akkor szórakozzatok jól — búcsúzott. — Ti is, apa .. rí • ' — Kösz’ —, mondta még, de a fiú ezt nem hallhatta már, mert a lány lenyomta a készülék villáját. — Sajnállak és szeretlek — súgta a lány és hosszan meg- • csókolta, így jelezve, hogy nem vár választ megjegyzésére. — Most pedig gyere — állt fel s még mindig a kezét fogva húzta maga után. — Sziasztok, anya — mondta már odakinn, a másik szobában. — Boldog új évet! — kö­szönt el ő. A folyosón nem szóltak egy­máshoz. Szerette volna meg­fejteni a lány furcsa vallomá­sát, de a rövid út alatt csak arra a következtetésre jutott, hogy a negyven év valóban a legszebb életkor lehet. Ab­ban a pillanatban csak any- nyit érzett, hpgy csattanós elégtételt kapott a kezcsókolo- mokért, meg a bácsikért. És a lány? ö vajon mire gondolhat most? — jutott eszé­be már odabenn, a víg társa­ságban. Szilveszter van. Hol­nap reggel biztosan felhívja a fiúja telefonon és kimagya­rázkodik, amiért ma éjjel nem jöhetett. Fiatal is, szép is, reggelre majd mindent el­felejt. A pezsgősüvegek pukkanása riasztotta fel. — Boldog új évet minden­kinek! Prukner Pál i i

Next

/
Thumbnails
Contents