Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
1971. JANUAR 7., CSÜTÖRTÖK, ftn migye i Jószolgálati küldöttség utazott a Közel-Keletre Pulya Frigyes, a külügyminiszter első helyettese vezetésével elutazott az a jószolgálati küldöttség, amely látogatást tesz a Líbiai Arab Köztársaságban, az Egyesült Arab Köztársaságban, a Libanoni Köztársaságban, az Iraki Köztársaságban, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban és a Szíriái Arab Köztársaságban. A küldöttség repülőtéri búcsúztatásán megjelent Gye- nes András külügyminiszter- helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa, valamint Mustafa Ahmed Moukhtar, az. Egyesült Arab Köztársaság, Tawfik Al-Mo- min, az. Iraki Köztársaság és dr. Mohamed Zakaria Ismail, a Szíriái Arab Köztársaság nagykövete. MONSELICETÓL PESTÚJHELYIG Egy zárlati' ' " karavánútja Csaknem húsznapos út után valóságos karavánkísérettel megérkezett Olaszországból a Villamosenergiai Ipari Kutató Intézet zárlati transzformátora. (A berendezés imitálja a hálózat zárlatát. Segítségével vizsgálni lehet, hogy a zárlati áramot a transzformátorok, gyűjtősínek és különböző szerelvények hogyan viselik el.) Az összeszerelve mintegy 80 tonnányi berendezést december 17-én rakták fel egy trai- lerre és két kamionra az olasz- országi Monselicében. A szállítmányt — amellyel csak nappal lehet közlekedni — egy sáfga lámpás személygépkocsi, egy rendőrautó vagy több motoros rendőr és egy vontató előzte meg, s a kísérő szakemberek személygépkocsljai és a szállítmányt biztosító rendőrök követték. A zárlati transzformátort a jövő héten emeli le a trailer- ről a Villamosenergiai Ipari Kutató Intézet 100 tonnás állódarura a pestújhelyi Cserven- ka Mihály utcában. A berendezést egy hónapig szerelik, és tavasszal helyezik üzembe. Félmillió szilvás gombóc A székesfehérvári hűtőház látja el élelmiszerrel, így mirelit-áruval is a balatoni üdülőket. Százféle kész- és félkészételt, zöldséget és gyümölcsöt tárolnak a mínusz 15—20 fokra hűtött csarnokokban. Többek között félmillió szilvás gombócot tárolnak a Ba- laton-vidék nyári ellátására. A gyáli Dózsa Termelőszövetkezetben nemcsak arra jöttek rá, hogy érdemes reklámozni, de arra is: meg lehet élni a reklámból. A gyáli Dózsa, a soroksári Vörös Október és a felsőpakonyi Új Élet Tsz 1969. május 15-én közös vállalkozásban létrehozta a „Mezőprop’’-ot, az ország első és jelenleg egyetlen élelmiszergazdusági reklám-, propaganda vállalatát TERMÉKEK Mit termelnek a „Mezőprop" kilenc különböző részlegében? Fotót, filmet, grafikát — a megrendelő igényei szerint, működésük több mint másfél éve alatt kb. harminc filmet gyártottak, egyperces és félórás időtartamút is. Meghívót, névjegyet, prospektust, áruismertetőt, nyomtatványt — a kiadványök számát nehéz meghatározni, a mennyiséget jelzi egy adat: kb. 400 megrendelővel van kapcsolatuk. Reklámtárgyakat, kulcskarikát, gumi mélységmérőt, reklámdíszeket — műanyag üzemükben fröccsöntéssel, extru- d álássa 1 és vákuumszívással készítik a termékeket. Negyven féle kisebb, nagyobb mappát, blokkot, táskát, igazolványtokot 'stb. — különösen most év végén nagyon keresett cikkek. Kör és négyszög alakú, teljesen pjszerű fényreklámok, neoncsövek — ez az elektromos részleg slágere. A szita- és filmnyomó üzemben öntapadós címkét, reklámszöveggel ellátott műanyag szatyrot, fém-, fa-, üvegemblémát, pálinka-, borcímkét stb. lehet kapni. A vállalkozás kiállítás- szervező szakemberei kirakatot, pavilont, bemutatótermet ízlésesen berendeznek, ha szükséges meg is építik azokat. A gyáli központi irodában ennyiféle szolgáltatásra köthetnek szerződést és a „Mező- prop” vezetői még csak az elején járnak a vállalkozás ötletskálájának kidolgozásában. MEGRENDELŐK Milyen cégek veszik igénybe a „Mezőprop” szolgáltatásait? Példaszerű a bemutatás. Az Agrotroszt szakemberei megrendeltek egy oktatófilmet a DT—75 erőgép kormányának szerelésétől, a produkció 35 perces és 94 ezer forintba került. A megrendelőnek bizonyára megéri, mert ha helyesen szerelik a kormányt, csökken a garanciális javításokra fordítandó kiadása. A Sasad Tsz öreg virágkertészeinek munkatapasztalatait egy kis- fUrnen őrzik meg az ifjaknak: a tudás pénzt ér. A Magyar Édesipar kávéfajtáit gyáli műanyag reklámdíszekkel hirdetik. Sok termelőszövetkezet rendelt mappát, blokkot, amely 17—60 forintba kerül. Az idei mezőgazdasági kiállításon a „Mezőprop” szakemberei három és fél millió forint értékű munkát végeztek, megtervezték és kialakították a vásár főterét, megépítettek és berendezték több pavilont. Elkészítettéit a magyar mezőgazdaság huszonöt évét bemutató filmet, amelyet a vásáron három vetítőből sugároztak, s diaképek felviUantatásával tették érdekesebbé a produkciót. A példaszerű bemutatásból is látszik, hogy elsősorban az élelmiszergazdaság „tőkeerős” cégei kötnek üzletet a „Mezőprop”-pal, termelőszövetkezetek vezetői ritkábban kopogtatnak az iroda ajtaján, s akkor sem hatalmas megrendelésekkel állnak elő. ÖTLETEK Tavaly májusban kilenc emberrel indult az üzlet, ma kétszázan dolgoznak a vállalkozásban. Szakemberek .gyűltek a „Mezőprop” védőszárnya alá: Vert András filmművészeti főiskolát végzett, a filmlaboráns hajdan a tévé laboratóriumát rendezte be, a nyomdában minden géf> mellett szakmunkás áll. Nemcsalt képzettek, ügyesek, de ötletesek is a munkatársak. Néz-, zünk egy, a közeljövőben megvalósuló ötletet. A vállalkozás igazgatói szobájának falán nagyméretű, tetszetős tábla, rajta a szöveg: „Élelmiszergazdasági Képes Híradó”, a tablón fotók — ez a „Mezőprop” jövő évi újságja. Mintegy 500 tsz-be szeretnék eljuttatni a fali képesújságot, amelynek éves előfizetési díja 2400 forint lenne, kéthetenként a 11 fényképet Cserélnénk, s a közös gazdaságok kérhetnék a képekhez kapcsolódó külföldi szakanyagok pontos fordítását. Nemcsak képzettek, ügyesek, ötletesek, dé okosak is a munkatársak: két érdekes találmányt dolgoztak ki. Az egyiknek a „Própaszkóp” elnevezést adták, ez tévészerű készülék, amelybe filmvetítőt építettek, s a műsort a képernyőre vetítik. A berendezés filmkazettás, s több nyelvű kí- sérőszöveges változatát is tervezik. A másik találmány az elektromos reklámot forradalmasíthatja: olyan különleges neon fénycső világítótestet kísérletezték ki, amely nem nagyfeszültséggel működik,' 64 színárnyalatot tud előállítani, erős á fényenergiája, az asztali reklámtól a portál-szövegig mindenféle propaganda- eszköz készíthető belőle, s teljesen hazai anyagokból gyártható — mindkét „Ötlét” a Találmányi Hivatalban Várja áz elbírálást. A jó kereseti lehetőség megmozgatja a kezeket és az agyakat. HASZON A tágan értelmezett mező- gazdaság, amelybe a kiszolgáló gépipar és a feldolgozó ipar is beletartozik, vagyis az élelmiszergazdaság nyer a reklámjait megvalósító „Mező- prop”-pal. A szűkein vett mezőgazdaságot, a tsz-eket ma nagyjából hidegen hagyja a vállalkozás. — És mi a haszna az alapító közös gazdaságoknak? — kérdeztük a „Mezőprop” igazgatóját, dr. Horányi Jánost. — Az alapító tsz-ek egyenként 400 ezer forintos alaptőkét bocsátottak a rendelkezésünkre. Idei nyereségünk kb. 4 millió forint lesz. Ebből az összegből másfél milliót saját beruházásra tartunk vissza, a többit a három gazdaság kapja, egyenként kb. 800 ezer forintot. Azaz csak 1970-ben nemcsak az alaptőkét fizetjük vissza, de meg is duplázzuk azt. * . A gyáli Dózsa Termelőszövetkezetben nemcsak arra jöttek rá, hqgy érdemes reklámozni, de arra is: meg lehet élni a reklámból f— no nem teljesen, de az itt nyert haszon is a mezőgazdaságot gazdagíthatja ... Fóti Péter ,ELLENSÉGÜK A NASZÁLY“ Elrendelték a kisajátítást Ki képviseli jobban a népgazdaság, adott esetben egy szocialista nagyüzem, a váci DCM érdekeit: az, aki egy évtizedes súlyos gond felelős és! gyökeres megoldását kívánj^, vagy, aki különböző kibúvókat keresve, az időhúzást választja és rosszul értelmezett vállalati érdekből a tarthatatlan körülményeket akarja konzerválni? Vajon megengedhető-e a mi társadalmunkban, hogy a dolgozó emberek akár egy kis csoportja is, anyagi érdekeinek és életének jogos védelme során, tartósan szembekerüljön egy állami intézménnyel? Ezek a kérdések önkéntelenül fölmerülnek, ha valaki elolvassa azt a kötetté duzzadt iratcsomót, amely a DCM, illetve a Cement- és Mészművek és a Naszály-hegyi mészkőbánya körzetében lakók között évek óta tartó tárgyalásokat, nem egyszer éles vitákat tartalmazza. Az életveszély — valóság Lapunk hasábjain már több esetben is írtunk arról: a Naszály lejtőin lakó mintegy 40 család életét veszélyeztetik a bányarobbantások nyomán szétrepülő nehéz kövek, és a földmozgások következtében megrepedeznek a házak falai. „Ellenségük: a Naszály” című helyszíni riportunkban beszámoltunk a tavaly június 5-i különösen nagy erejű robbantásról, amikor 15—20 kg-os kövek hullottak még á bányától 800 méter, távolságra is. Cikkünk megjelenése előtt és után helyszíni vizsgálatok, műszaki mérések sorozata indult meg; a kerületi bányaműszaki felügyelőség kénytelen volt a robbantásokat a legveszélyeztetettebb területeken megszüntetni. A váci NEB vizsgálata és a Bányaipari Kutató Intézet vezetőinek szakvéleménye is igazolta: riportunk megállapításai megfeleltek a valóságnak. Egyedüli megoldás — a kitelepítés Idézet a kutatóintézetnek a DCM részére készített 57 oldal terjedelmű (10 táblázat, 43 fotó mellékelve). jelentéséből: „... ismerve az összes feltételeket, , beleértve a termelés emelésének szükségességét is — meg kell jegyeznünk, hogy a teljes vagyonvédelmet nem, de a teljes életbiztonságot akkor tartanánk megoldottnak, ha a végleges kitelepítés meg- válósításáig szükségállapotot vezetnének be, ami azt , jelentené, hogy a robbantások időtartamára a Veszélyeztetett környék lakóit autóbuszokkal biztonságos helyre szállítanák”. Ez a legilletékesebbek által megfogalmazott vélemény is a végleges kitelepítést, tehát az ott lakók elköltözését, a lakóházak kisajátítását látja az egyedüli megoldásnak. (A szüsségállapot bevezetése és a lakosság buszokkal való elszállítása, bár jóhiszemű, de teljesen irreális, megvalósíthatatlan javaslat volt.) Mindenki azt hinné, eiek után a DCM, illetve a Cement- és Mészművek, végre határozott intézkedésekre szánta el magát és kérte az illetékes váci városi tanácstól a veszélyeztetett ingatlanok mielőbbi kisajátítását. Sajnos, nem ez történt. Lehangoló igazság — a megoldásról * Az érintett lakosok panaszos leveleinek és intézkedést sürgető kéréseinek tömege szinte eljutott minden szervhez: a többi között a városi pártbizottsághoz, a megyei tanácshoz, a bírósághoz és szerkesztőségünkbe ás. Végül a váSzakmák, pályaszélen? TÖMEGÉVEL KÉPEZTÉK KI a nőket mezőgazdasági szakmákra: technikusokat és agrármérnököket, akik diplomájukkal, amelyen alig száradt meg a tinta, azonnal más pályára léptek. Kertészeket — például az azóta feleslegesnek ítélt túrái szakközépiskolában —, akik megsértődtek, mert nem kaptak a téeszekben azonnal á szakképzetlenekénél magasabb órabért, és nem volt, aki megmagyarázza, ránevelje őket, hogy egy ötvenéves parasztasszony előző nemzedékektől örökölt, évtizedekben gyarapított tapasztalata ér annyit, mint az ő friss tudásuk. Vagy . előre megsértődtek, mint a váci mezőgazdasági technikum diákjai, akikkel régebben beszélgettem, mért, az első időkben legalábbis, majd kapálniuk kell, holott ők, úgymond, középkáderek ... Seregével képezték ki a kertészeket, de a leggazdagabb magyarországi kertben, a vácrátóti botanikus kertben alig találunk szakképzett kertészt a muiikásállo- mányban. Tömegével képezték az óvónőket, az ápolónőket, a tanítókat, tanárokat: egy részük azóta elhagyta hivatását. A bútorgyárakból épp a legjobb asztalosok távoztak más munkaterületre, mert megfelelő normázás, bérezés hiányában nem tudták őket a többieknél jobban megfizetni. Áz öntödékben ma már aránylag kevés képzett öntőipari szakmunkást találni. Pedig a váci, 204. Ipari Szakmunkásképző Intézetben is az ötvenes évek elején, évente háromszázhat- van-háromszáznyolcvan öntőipari tanulót iskoláztak be — rendkívül magas szám ez. Most évi száznegyvenet kellene. de mindössze harminc- nyolcat vettek fel, jelentkezők útján. A Monori Járási Szolgáltató Ktsz-ben a harmincnyolc cipész .átlagéletkora ötven év. Ha csak a monori cipészrészleget vesszük, a szövetkezet megalakulásakor negyvenkét suszter dolgozott náluk, most nyolc. Ugyanannyi idő alatt tizenöt tanulót képeztek ki, de közülük csak kettő maradt a szakmájában. A legutóbb szabadult fiatalember, ha elmenne cipőgyárba, betanított munkásnak, vagy négyszáz forinttal többet keresne, mint így, a szakmájában. NEMRÉG a váci Forté-ban hat fiatal betanított munkással beszélgettem. Véletlenül került szóba, hogy egyikük kőműves, a másik fodrász, a harmadik asztalos, a negyedik cipész. Hatból négyen szakmát hagytak el, hogy a gyárban, napi hatórás betanított munkán — igaz, nehéz munkakörülmények, párolgó vegyszerek között, sötét laboratóriumokban — kétezer* forint fölött keressenek. Valamely, eléggé ki nem elemzett társadalmi mélyáram sodrának engedelmeskedve, elhagyták eredeti mesterségüket, hivatásukat, amelyre évekig készültek. Elhagytak felhal- | mázott tudást, tapasztalatot, j ifjúi álmokat: agronómusnők és mezőgazdasági technikusok, óvónők fs ápolónők, tanárok, öntők. Kőművesek, cipészek és asztalosok. Miért? A helyzet, amelyben mindez szinte megszokottként hat, elég spontán alakult ki. A vállalatok számára a nagy sorozatok, a tömegtermelés, a viszonylag olcsó áru előállítása lett a legkifizetődőbb. (A solymári bútorgyárban megtudtam, egy garnitúra úgy tíz évre szól. Másutt a csizmákat, amelyek hamar beáznak, s egy szezonban tönkremennek, elkeresztelték divatcsizmáknak.) Hogy mennyire így van: még a ktsz-ekben, htsz-ekben is a gépesített, vagy éppen automatizált szériatermelés a kisipar, a háziipar rovására terjeszkedik. Szerfölött megnőtt a kereslet tehát a betanított munkások, és a Szellemi betanított munkás, az adminisztrátorok iránt Mindig több ember szükséges, mint ahány jelentkezik. Közben egy sor hagyományos mesterség, hivatás jobb, vagy csak arányos megbecsülése, valahogy elfelejtődött. NEMCSAK A BÉREZÉSRŐL VAN SZÓ. Azzal, hogy túlságosan a mennyiségre figyeltek, háttérbe szorult a minőség sok üzemben. Rengeteg foglalkozási ágban éppen a legjobb szakmunkások, vagy szellemi dolgozók egyszercsak fogyatkozni láttáit mesterségük szépségét, ez történt például a bútoriparban. Ugyanakkor egy csomó érdemes foglalkozás veszített társadalmi presztízséből. A többség megítélésében pedig az egyes munkák valós értéke, szépsége, alkotó tartalma helyett a piszkos munka—tiszta munka, Könnyű munka—nehéz munka vált elsősorban mérvadóvá. A baj az, hogy e nézőpont nemcsak a földmunkát vagy hólapátolást, útka párást1 seprőzte ki a kívánatos foglalkozások csoportjából, hanem rengeteg — fizikai? szellemi? hol a határ? — alkotó tevékenységet is alacsony osztályzattal jegyzett. Mintha nem az alkotó, olykor nehéz munkák fejlesztenék leginkább az egyetemes emberi képességeket: azok, amelyek valóban feladatot rejtenek, amelyek kihívják képességeinket. Mintha a túlontúl könnyű munka nem fenyegetne azzal, hogy az embert totális igénytelenségre neveli. Hiányoznak a hivatásukat elhagyott óvónők, ápolónők, pedagógusok? Nagyon is. Hiányoznak a kisiparosok, a kőművesek, cipészek és társaik? A szolgáltatások a környezetünk, a tárgyaink feletti uralmat is jelentik. ÉS HIÁNYZIK a más pályára tért agrármérnöknő, mező- gazdasági technikus, és mindaz a rengeteg öntő, aki az ötvenes években hazánkban kitanult? Ha nem hiányoznak, akkor minek képezték őket? Padányi Anna ci városi tanács építési és igazgatási osztályai kezdtek újbóli vizsgálatokat és megbeszéléseket hívtak össze a iakosság és a DCM képviselői részére. E sorok írója, dr. Számos- völgyi Alfréddal, a városi tanács igazgatási osztályának vezetőjével még ősszel felkereste a DCM új főmérnökét, Ecsődi Andrást és főkönyvelőjét. Kőhalmi Károlyt és a véleményüket kérte. Áz őszinte, emberi megértést tükröző elvtársias beszélgetés során azt tudtuk meg: a gyái* írásban közölte felettes szervével, a Cement- és Mészművekkelj hogy szükséges a kisajátítás mielőbbi megindítása. Azt is elmondották: ennek eddig is pénzügyi, anyagi akadályai voltak, nem állt rendelkezésre a 10 millió forintot is meghaladó összeg az ingatlanok tulajdonosainak kártalanítására. Lehangoló volt a tájékoztatás: a trösztnek a fejlesztési alap „leterheltsége” miatt, esetleg 1974—75-ben lesz csak erre lehetősége. Kinek a kötelessége — a megértés? A megértés szép és szükséges emberi tulajdonság: azt azonban egy eltelt évtized után senki nem kívánhatja 40 családtól, hogy életveszélyes körülmények között, türelmesen várjon még négy vagy öt évet. A megértés kétoldalú dolog: vajon a kisajátításhoz szükséges összeg mielőBbi előteremtése, biztosítása — legalábbis erkölcsi értelemben1 —, nem kötelessége a cementipar illetékes, felelős vezetőinek? Le kell írni: sajnos a DCM a saját termelési érdekei ellenére is, ismét csak a halogatáshoz folyamodott. Amikor december elején a váci városi tanács kezdeményezésére az érdekeltek új'abb tárgyalásra ültek össze, a DCM képviseletében dr. „Csővári Ervin jogtanácsos kifejtette: miután a Naszály-hegyi bányában új robbantási technológiát fognak bevezetni, a kisajátítás nem szükséges. E helyett az épületekben keletkezett károkat a vállalat kész megtéríteni. Az új technológiában, mely nem lesz életveszélyei, — gnnyi vizsgálat, megalapozott szakvélemény után azonban — nem lehet hinni, erre nincs semmi biztosíték. így látta ezt a váci városi tanács igazgatási osztálya is és december 16-án kelt határozatában kötelezte a Cement- és Mészművek váci gyárának igazgatóját, hogy a robbantások által veszélyeztetett sejcei, pincevölgyi és gombási lakott területeket sajátítsa ki. Ez annyit jelent, hogy az ott lakók számára biztosítani kell minél előbb az új otthonokba való költözködés lehetőségét. Bizony, jobb és szebb lelt volna ezt az ügyet másképpen és hamarébb elintézni. Hetesi Ferenc Pál Sugarak és gyűrűk Kiviáló szakemberek bevonásával a Hajdúböszörményi Városi Tanács elkészítette a legnagyobb hajdúváros általános rendezési- tervét. A tervezet azzal számol, hogy 1980- ban 35 ezer, 2000-ben pedig 40 ezer lesz Hajdúböszörmény lakosainak száma. A fejlesztési program a város különleges településszerkezetére épült. A közúthálózat gerincét azok a sugárutak alkotják, amelyek a várost átszelve, az egyes lakókörzeteket is elválasztják. A tölcséres alakot a jövőben is megtartják. A sugárutak között, egymástól szabályos távolságban két körút biztosítja a forgalmat és adja a város másik jellegzetességét, a belső és külső gyűrűt. A ha'jdúváros keleti és nyugati részén iparterület fejlődik. Itt »kapott helyet és a következő esztendőkben tovább fejlődik a Finommechanikai Vállalat, a RICO kötszergyára, vattaüzeme, a szalag- és zsinórgyár, az asztalosipari ktsz. Tsz-ek és a reklám „MEZŐPROP”
