Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 4. szám

1971. JANUAR 6., SZERDA "‘"xrMírfap 3 Új fűszerpaprika­fajták A szegedi 'kutatóintézetben két új fűszerpaprika-fajtát ne­mesítettek ki. Mindkettő be­vált a nagyüzemi próbater­mesztésben. Az egyik a szegedi F—03-as, államilag előzetesen elismert csípős fűszerpaprika a rendkívül viszontagságos 1970-es esztendőben is jól vizsgázott. Az ismert fajtáknál azért elő­nyösebb, inert terméshozama állandó, festéktartalma pedig mintegy 30 százalékkal maga­sabb. A csípősségmentes paprika- fajták között a legújabb az SZ—16-os. Az eddigieknél ko­raibb érésű és első szedéskor 40—50 százalékkal nagyobb termést ad. Ez azért rendkívül előnyös, mert az október ele­ji őszi fagyok á második, illet­ve a harmadik szedést már veszélyeztethetik. Festéktartal­ma is lényegesen magasabb a köztermesztésben levő fajtáké­nál. Mivel egyszerre nagy ter­mést ad, a tudományos kutatók le­hetségesnek tartják, hogy majd gépi szedésre is al­kalmasnak bizonyul. Mindkét új szegedi nemesítésű fűszerpapriká magjából az első. esztendőben azok a gazdaságok kapnak, amelyeknél a legked­vezőbbek a termelési feltéte­lek. Kecskebékák a kamionokban Rekord békafogás volt eb­ben az idényben a Hajdúság­ban: a hajdúszoboszlói Bocs­kai Halászati Termelőszövet­kezet négy tavába hatszáz mázsa kétéltű került. Az ed­digi legnagyobb évi mennyi­ség négyszáz mázsa volt. A „termés” jól kamatozik a szö­vetkezetnek, mert a teljes Mennyiséget exportra küldik. Francia étlapokon kinálják rp§jd a’ hajdúsági kecskebé­kákat,améfyéká Keleti fő­csatorna partja mentén léte­sített tavaktól kamionokban teszik meg az utat Francia- országig. Eddig 120 mázsát szállítottak el. Kedden is­mét hálót húztak a jéggel bo­rított tavakban, s ötven mázsa békát készítettek elő szállí­tásra. Belépek a hétezer forintos barlangba. Illetve __ — A barlangot magát hétér vettem, de utána előteret, vagyis konyhát építettem hoz­zá és az is hétbe került. Te­hát összesen 14-be. Jó kis szá­raz hely ez. • A férfi amíg. beszél, kicsa­varozza az előtér meztelen villanykörtéjét és beviszi a barlangszobába, hogy ott be­csavarja. Izzadtak a falak A nap izzik. Belépek a sö­tétbe. A férfi felgyújtja a vil­lanyt. — Tudja mennyit jártam utána, amíg megengedték, hogy bevezessem a villanyt? Még Pesten a minisztériumban is voltam. — Megérte a 14 ezret? — és nézem a csomagolópapírral betakart szoba-barlang falá­nak alsó részét. * — A papírt azért tettük oda, hogy a friss meszelést ne ron­dítsa el olyan hamar a víz. így is ötször-hatszor kell me­szelni egy évben. Közben szemlélem a két ki­nyitott szekrényt. — Szellőztetjük a ruhákat, nehogy bedohosodjon. A napra áhítozom. Kilépék a hétezer forintos előtérbe. Fe­le deszka, fele kő. Mennyezete álmennyezet, papondekliből. Itt szokott főzni az asszony. Természetesen füstnek ké­ményt is csináltak. — Szóval megérte a 14 ez­ret. meg hogy visszaköltöz­tek? — Nem olyan visszaköltözés ez, mert azelőtt nem ebben a lakásban laktunk, sokkal rosz- szabban. izzadtak a falak, csur­góit a víz. Abban nem lehetett lakni. Ebben igen. A férfi vékony, szikár, 34 éves. Az asszony 26, mosoly­Csá bitók? 150 „konyha” várja a szarvasokat Csobán Pál legendája Rigó-, gerle-, cinegemenü Menekül a vad, menekül a madár — de hol találnak élel­vad érzékeny a hóra. Min­denütt tisztogatják az etetök­Rekordmagasságú fluktuá­cióról ... létszámhiányról... a legjobbak kiemelését, a feles­legesek leépítését bénító átlag­bérkötöttségről ... a régi szakmunkás és a vándorma­dár, jóval gyengébb munkás bére közötti kénytelen különb­ségről az utóbbi javára... ter­melőszövetkezeti kiegészítő­üzemek munkáscsábításáról hallani a már kívülről ismert panaszt oly sok üzemben: a váci öntödében, ahonnan épp a legjobb öntők mentek el já­rásbeli kiegészítő üzemági ön­tödékbe, az Aszódi ■ Gépjavító Állomáson, ahol negyven-1 negyvenöt százalékos az évi fluktuáció, a Pest megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál, ahol az évi belépések, kilépé­sek aránya az összlétszámhoz viszonyítva ötven, ötvenöt szá­zalék. És mindinkább KII1ALLIK a sokféle magyarázat közül: kiegészítő üzemág, kiegészítő üZemág. Hétezer forintos szak­munkás-jövedelmekről rebes­getnek, havi nyolcezer forin­tos bérről szövődnek legendák, a köztudat pedig oly könnyen általánosít... „Hogyne hagynának el, cse­rélődnének folyvást az embe­reink ! Szomszédságunkban másfél éve alakult meg egy szövetkezetközi építőipari vál­lalat. Azóta már nyolcszáz em­berrel dolgoznak! Hozzájuk ment az egyik raktári kiadónk. Itt ezerhatszáz forintot kere­sett, mert nem tudott önállóan adminisztrálni. Náluk havi kétezer-hatszáz forint a bére, arra megy még ötszáz forint ügyeleti pótlék” — így az Aszódi Gépjavító Állomás üzemvezetője s főmérnöke. íme egy téeszközi vállalat, a Pest megyei 4. számú Szövet­kezetek Közös Építőipari Vál­lalata. A környéken szinte va­lamennyi gyárban, üzemben őket emiegetikj'lih a létszám- hiány, fluktuáció s azután rögtön a termelőszövetkezeti, kiegészítő üzemági munkaerő­elszívás kerül szóba. Tegnap­előtt a helyi gépjavító állomás vezetői panaszkodtak, tegnap az Ikladi Műszergyár igazga­tója ... Búzás Pál, á szövetkezetközi építőipari vállalat párttitkára: gós, csendes. A gyerekek, hat­ás nyolcévesek, a malacokat a tyúkok közé zavarják a pa­rányi udvarban. Galambdúc is van. — Galamb is? — Hogyne — és erre büszke a férfi —, az ember a saját portáján azt tart, amit akár, azt csinál, amit akar. Hirtelen behúzom a nyakam. Fejem felett-robaj, mintha kő- omiás lenne. — Itt a Mordály, itt a Mor­dály! — kiabálják a .gyerekek és feszülten figyelnek. — Néha megcsúszik a hegy oldalán néhány kő és rohan le­felé a lejtőn — magyarázza a férfi. — Ha rosszak a kölykök, mondogatom, hogy morog már az ördög, a Mordály. Tehát ördög is van ... „Mi bajom van itt nekem?” — Úgy látom, hogy maga el se tudja képzelni, hogyan le­hetett eladni egy rendes házat és visszaköltözni egy barlang­lakásba.' Nézze — és most a férfi jelentőségteljes szünetet tart —, amint már mondtam, nagyon vizes barlanglakásban laktunk. El kellett költözni, vettem 25 ezerért a szomszéd faluban egy házat. De nem tudtam megszokni. Közös por­tája volt! — és a férfi most élesen rámpillant. — Soha nem laktam én azelőtt közös portán. Itt meg csak kimegyek az udvaromra, senki nem fi­gyel, senki nem zavar, nyu­godtan lesekedhetek. Kiállók a kerítés ‘mellé, láthatom az egész falut innen fentről. Tud­ja, milyen nagy szórakozás ez? — Nem félti a gyerekeket, hogy betegek lesznek? — Ugyan, nézzen rám! Hát mi bajom van nekem, pedig barlangban születtem, felnőt­— De hiszen az elmúlt más­fél év alatt MINDÖSSZE HÁROMSZÁZ, jó részt fővárosi dolgozóval növeltük a létszámot, elsősor­ban a budapesti főépítésveze­tőségen. (A régebbi TÖVÁL már ötszáz embert alkalma­zott.) A panaszosok között élenjáró gépjavító állomástól csak két embert vettünk fel, míg az Ikladi Műszergyárból mindössze tizenhatot. Igaz, ná­lunk az* átlagkereset három­ezer-kétszáz forint, de napi tíz órás vagy még több munka mellett annyi. A fluktuáció? Évi tíz-tizenöt százalékos. Csobán Pálnak, annak a bi­zonyos raktári kiadónak, aki a gépjavítóból jött iát, fizetése az átlagbérnél jóval alacso­nyabb, mindössze ezerkilenc- százötven forint. (De ezer­nyolcszázzal vették fel régi munkahelyéről, ahol valójában ezerhatszáz forintot keresett.) Igaz; ehhez hozzájön még a harmincszázalékos, év végén fizethető nyereség, s a tízszá­zalékos éjszakai ügyeleti díj. De mire a magasabb jövede­lem híre a régi vállalathoz ért, az összeg, is megtoldódott négyszáz, hatszáz forinttal. így keletkeznek a legendák. Számomra mégis az a leg­érdekesebb, hogy Csobán Pál, akiről előző munkahelyén, ahol öt és fél évig dolgozott, így beszélnek, „nem tudott admi­nisztrálni”, a valóságban itt is adminisztrál, akár a régi állá­sában. Mostani főnökei sze­rint rendkívül jól, pontosan, megbízhatón állítja ki a bi­zonylatokat, mint ahogy egész munkájára ugyané jelzők el­mondhatók. Hctóy bizonyos végzettséget, s d hozzáértést, megbízhatóságot másfelől is bizonyítsuk: még régebben je­les eredménnyel végezte el a kétéves mezőgazdasági szakis­kolát. Annak Idején az egyik aszódi ' termelőszövetkezet el­lenőrző bizottságának elnöke volt. azelőtt meg, egyéni gazda korában, a' „közbxróság” pénz­tárosa. INDOKOK a magas üzemi fluktuációra: bénító átlagbérkötöttség... tem, ha nekeijn jó volt, nekik is... — És maga? — nézem az asszonyt, aki elfordítja a fe­jét. — Én nem ott születtem. De miért ne lenne ez jó? Van itt minden. — Meg aztán én bányába járok, a szomszéd megye csücskébe — folytatja a férfi. — Innen közvetlen autóbusz- járat van oda. A másik falu­ból. ahol -a házam volt, meg nyolc kilométert kellett, hogy kerékpározzak a buszig, aztán vissza, az összesen naponta 16 kilométer. Meguntam. — A közelben nem talált volna munkát? — Érdeklődtem, de nekem az nem volt megfelelő. Meg­szoktam a helyemet, jól kere­sek, nem szívesen hagytam volna ott. Szóval, eladtam a házat... — Máshová nem tudott vol­na költözni? — Ennyi pénzért, ennél jobb helyre? — kérdez vissza hetykén. — Azt tudják, hogy felszá­molják a barlanglakásokat? — Beszélik. Gyűjtünk is pénzt, de ha túl sokba kerül c gy új lakás, én inkább itt ma­radóin A férfi négy osztályt vég­zett, az asszony hármat. A nyolcéves fiú egy füzettel rohan az apjához. — Apu, a tanító néni elme­sélte a falu történetét, hogy először volt a vár, azután kö­rülötte felépültek a házak, kertek, utcák, utána vájták ki a barlangokat és aztán építet­ték fel az emeletes házakat a gyár mellett. Meg kell írni. hogy kinek mi tetszik legjob­ban. Nekem az emeletesek, mert a gyerekek, akik ott lak­nak, azt mondják, hogy ott nincs Mordály... Berkovits György kisebb béralap ... termelőszö­vetkezetek munkaerővonzása... téesz kiegészítő üzemek ... Ül­nek az érvek, ülnek, de csak addig, amíg egy ilyen Csobán Pállal nem találkozunk. Ak­kor elfog a kétely. Vajon hogy’ képesek elbírál­ni sok gyárban, műhelyben a Csobán Pálok munkáját — ha nem is ismerik őket? Megbíz­ható, régi munkásaikat, akik közt oly sokan mondanak fel mostanában az üzemekben? Akik bizonyára kirínak a ván­dormadarak, a lógósok, a foly­tonosan betegállományban lé­vők, a nagyhangúak közül? Igaz, rendszerint csendes és pontos munkájukkal, hűségük­kel, szerénységükkel. Sokat jelent a nagyobb fi­zetés. Az esetleges, jobb mun­kakörülmény. Az, hogy milyen a munka. De az erkölcsi meg­becsülés is számít a műhely­beli közérzetben! Vagy még előbb, a teljesítmény, a képes­ség, a munkás ismerete, hogy azután ki-ki érdeme sze­rint kapjon megbecsülést! P. A. met, menedéket a kemény tél­ben? Elvesznek, ha az ember nem segít. Segítenek-e? Ba­lázs István, Pest megye vadá­szati‘főfelügyelője válaszol: — Hetven apróvadas és 14 nagyvadas vadásztársaságunk alaposan felkészült a télre: 3300 mázsa szálas-, hatezer mázsa szemestakarmányt tá­roltak, s lédús eleségből is több mint ezer mázsa kerül az etetőkbe. A megye erdeiben körülbelül 150 szarvas-, 800 özetető várja az éhezőket, s közel 1300 sózó. A cserjések­ben, a mezőkön 1300 fácán- etető található. A rezervátu­mokban természetesen külön „éléstárak” gondoskodnak vádjainkról, a tsz-ek pedig ócsút, s egyéb hulladékot szór­nak ki a szárnyasoknak. — Bizony, a hatalmas hó megvisel minden állatot. Kü­lönösen a muflon és a dám­höz vezető utakat, hogy mo­zogni tudjon a vad, meg ne fagyjon. Elsejétől nyálra sem lehet már vadászni, így nyu­godtan lehetnek, védelemben részesülnek, s külön kiszórják nekik az eleséget a hóra. A vadászok sikere most a véde­lem, megőrizni, megmenteni értékes vadállományunkat. És a madarak? Pátkai Imre, a Madártani Intézet főmunka­társa: — Sajnos, a hó az ágak rü­gyeitől is elzárja őket. Úgy­szólván sehol sem lelnek ele- ségre. Ezért húzódnak be az erdőkből a lakott területre. Különösen az aprómadarakat sújtja a hideg, a hó. A védett fajoknak, a cinegéknek, rigók­nak, balkáni gerléknek zöld­ség- és burgonyamaradékot, zsiradékot, napraforgót szór­junk ki, s ha tehetjük: ké­szítsünk etetőket. <—di) (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Az 1971. évi állami költség- vetés új vonása a tanácsok ré­szére átengedett bevételek kö­rének bővítése és az állami támogatás öt évre előre törté­nő meghatározása. (Ez utóbbi eddig évenkénti változásával nem tette lehetővé a távlatai­ban is kiegyensúlyozott, kon­centrált területfejlesztés kel­lő érvényesítését.) Ebben az esztendőben . már a tanácsok bevételét 'képezi.. valamennyi vállalat, illetményadója, a vál­lalatok esziközlekötési járulé­kának meghatározott hánya­da. Új forrás a városi és köz­ségi hozzájárulás. A meglevő fejlettségi különbségek, illetve az erőforrások eltérő értéke miatt az állam a megyék ese­tében a támogatással kiegyen­lítő szerepet vállal magára; a területfejlesztés az arányta­lanságok csökkentése irányá­ban hat országosan, így kell tehát hatnia megyén belül is. Igazságos megkülönböztetés A megye településfejlesztési koncepciója '•— amelyet alapos előkészítés után a megye ve­zető testületéi vitattak megás fogadtak el — érvényt szerez az igazságos megkülönböztetés elvének: elsősorban a városok­ra és a nagyközség dere kon­centrálja a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. - (Aligha szükséges annak ésszerűségét bizonygatni, hogy a népesség- számban gyorsan gyarapodó, s egyben iparosodó nagyközsé­gek fokozottabb támogatásra érdemesek, mint például az Ipoly-mente apró falvai.) 1971- től kezdve a megyei tanács te­lepülésenként eltérően szabá­lyozza a megyei bevételi for­rásokból való részesedést; ugyanakkor a most érvénybe lépett pénzügyi rendszer erő­teljesen érdekeltté tette a ta­nácsokat á területükön műkö­dő valamennyi vállalat és szö­vetkezet munkájánák fejlesz­tésében, mert annak arányá­ban, gyarapodhat bevételük is. Ha mindezekhez hozzá tesz- szük, hogy a jogszabályok ma már lehetőséget nyitnak a ta­nácsok egymás közötti, illetve a tanácsok és a vállalatok koo­perációjára — amire elvétve már találni példát a megyé­ben is, így Dunakeszi eseté­ben —, akkor megállapíthat­juk, hogy a nagyközségek ön­állósága nemcsak látszatönállc- ság. Ám az önállóság szilár­dítása, tartóssá és eredményes­sé tétele érdekében vállalni kell a többet. A több munkát, felelősséget, a kiterjedt együtt­működést más szervezetekkel, mindazt, amit ebben az évben kell a gyakorlatban elsajátí­taniuk a nagyközségek taná­csainak. Ahhoz, hogy valóban elsajátíthassák — és ráadásul jól tegyék ezt —, o feltételek további javítása is szükséges. Elsősorban az, hogy a járási tanácsok az eddigieknél gyor­sabban, rugalmasabban adják át a nagyközségeknek a kü­lönböző hatásköröket, alapkép­zési jogköröket. Mert nem elég, ha csupán a hatósági jog­körök kerülnek át a nagyköz­ségek tanácsához, az anyagiak feletti rendelkezés legalább ennyire fontos, mert máskü- lönbejt jgaz az g. mondás, amit az egyik nagyközségben hallót* tunk: a munka már itt van, a pénz még nincsen... Ami a hatósági munka eredményét, színvonalát illeti a nagyközsé­gekben : biztató tapasztalat, hogy nem nőtt a fellebbezé­sek, törvénysértő határozatok száma, annak ellenére, hogy maga az ügyirat forgalom je­lentős mértékben emelkedett. (Például Dunakeszin a nágy- községgé válás nyolcszázzal, Vecsésen hatszázzal gyarapí­totta az ügyiratok számát, s természetesen az intézkedések mennyiségét is.) Ez arra mu­tat, hogy a gyors átmenet el­lenére a nagyközségek többsé­gében sikerült á kellő szemé­lyi feltételeket megteremteni a zökkenőmentes munkához. Helytállni, minden fokon Az állampolgár nem magát a munkát, hanem annak ered­ményét érzékeli, tapasztalja a mindennapi életben. A nagy­községek tanácsainak dolgozói azonban jól látják, hogy a ko­rábbiaknál nagyobb teher há- , rul vállukra. A kezdeti tapasz­talatok azt bizonyítják: a meg­nőtt követelményeknek a nagy­községek apparátusa megfelel. A változás csupán néhány he­lyen járt együtt személycse­rékkel a végrehajtó bizottság vezetői esetében, s az appará­tuson belüli csere sem volt nagymértékű. Arra mutat ez, hogy mind politikai, mind szakmai tekintetben a nagy­községek tanácsainak dolgozói, vezetői alkalmasak a megnöve­kedett önállóság gyakorlására. A helytállás egyik biztosíté­ka, hogy a korábbiakhoz , mérten képzettebb, fölké- szültebb a nagyközségek ál­lamigazgatási apparátusa. A nagyközségek tanácsi dolgo­zói közül nyolcvan százalék rendelkezik a beosztásánoz előírt iskolai végzettséggel, a tanácsi vezetőknek pedig mintegy fele tanácsakadémiái végzett. Az éremnek termé­szetesen van másik oldala is. E .másik oldalon az áll, hogy a nagyközségek államigazga­tási apparátusa néhány szak­területen mélynek tűnő ká­tyúba ragadt; a jogászok, épí­tészmérnökök; és építésztech­nikusok, képzett mezőgazdá­szok ritkán vállalják a ta­nácsi munkát az ott elérhető fizetésért, mert a termelő­üzemekben annak másfélsze­resét, kétszeresét is megkap­ják. Ugyancsak gond, hogy néhány, jól képzett szakem­ber nagyobb fizetése feszült­séget teremt az ügyintézők körében, mert nagyközségek esetében sem ritka az 1600 fo­rintos ügyintézői fizetés, nem ritka tehát a munkaerőmoz­gás sem. Márpedig itt nehe­zebb a: munkaterület megis­merésé — a betanulás ideje jóval nagyobb, éppen a munka összetett volta miatt —, mint egy ipari vállalat, mezőgazda- sági termelőszövetkezet eseté­ben. Ezzel magyarázható, hogy a nagyközségek 71 építésható­sági státuszé közül a múlt év­ben csak hatvanat sikerült be­tölteni, s a státuszba veitek­nek is csupán fele rendelke­zett mérnöki vagy technikusi képesítéssel. Ahhoz tehát, hogy a helytállás minden fokon igaz legyen, 1971-ben jelen­tős erőfeszítésekre van szük­ség a létszámkeret betöltése, illetve a kellő képzettségű emberek megtalálása érdeké-, ben. Magasabb szinten A párt X. kongresszusa, mind tanácskozásakor, mind a határozatban nagy figyelmet szentelt az állami munka tö­kéletesítésének, az államigaz­gatás korszerűsítésének. A kongresszusi állásfoglalás vi­lágosan megjelölte a teen­dőket, s aláhúzta, hogy a kö­vetkező esztendőkben a köz- igazgatás magasabb fokát szükséges elérni. E magasabb fok sokféle változással jár együtt — így például a járási tanácsok megváltozó szerep­körével épp úgy, mint a nagyközségi szervezet kibon­takoztatásával —, s ei változá­sok csakis akkor mehetnek végbe zökkenők, nagyobb fennakadások nélkül, ha a ru­galmasság az alapossággal, a határozottság * a körültekin­téssel párosul. A nagyközségi cím — mondhatjuk nyugod­tan úgy is, hogy rang — meg­szerzése egyet jelent annak tudatos vállalásával, hogy a tanácsi önkormányzatot a mindennapok gyakorlatában és maradéktalanul valósítsák meg, szélesebb körűen és ma­gasabb fokon, mint korábban bárhol, bármikor. Negyven- nyolc település tanácsa vál­lalta ezt. 1971 a próbatétel éve; a cím után a munka, a szorgos, áldozatokkal teli. de több, mint 400 ezer emberi szolgáló, gyarapító munka kö­vetkezik. Mészáros Ottó nagyközségek: Önállóság: a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents