Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

1971. JANUÁR 1., PÉNTEK

"‘WfórfoP

5

Köl- és belföldi aspirantúrapilyázaí

A tudományos minősítő bizottság kiadta az 1971. évi külföldi és belföldi aspirantúrára vonatkozó pályázati felhívását. A pályázati felhívást a felsőoktatási intézmények, a kutatóintézeteik és az üzemek közvetlenül megkapták. Az érdeklődők ezenkívül megtekinthetik a főhatóságuk személyzeti főosztályán és a tudományos minősítő bizottság titkárságán. A pályázatot 1971. január 31-ig lehet benyújtani a felügyeletileg illetékes minisztérium személyzeti főosztályára.

E’n'áezés a pecsétes házra és a neobarokkra

A várost szépítő egyesület U H'dán két emléktáblát avatott Szombathelyen. Az egyik emléktábla a Köztársaság tér 3 . szám alatti ház falára került. Ennek közvetlen közelében állt a középkori Szombathely keleti városkapuja. A város címerében és minden hivatalos okmányon található pecséten ennek az építménynek a képe látható. A XVIII. században bontották le, amikor a város kinőtte falait és tovább terjeszkedett keleti és déli irányban. Emléktábla került Wälder Gyulának, a magyar neobarokk építészet nagy egyéniségének Operint utcai szülőházára is.

Hansági ritkaságok

A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum az ünnepek előtt vásárolta meg dr. Hegyi János nyugdíjas mosonmagyaróvári lakostól a szabadságharc idejéből szármázó 25 értékes eredeti dokumentumot. A kézzel írott és nyomtatott anyag között van többek között Görgey Artúr, valamint Win- dischgraetz hadi jelentése. KoSSulh ' Terenc' levele Moson megye választóihoz, Győr megye alispánjának rendelete, továbbá több nyomtatott felhívás.

Lottó-BUÉK a ív-ben

A január 1-i lottószámsorso- Jás a magyar téLevíziió és a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság megállapodása szerint nem a lottóigazgatóság épületében, hanem a tv székházában lesz. A sorsolás kezdete 10 óra 15 perc. .

amely megéri az érte való fáradozást.

A Csepel-szigeti Tököl községben majdnem minden család vág disznót, kettőt is, hármat is egy évben. A faluban húsz böllér ismeretes, közülük az egyik legnéps ubb Tábori István, a Vörös Callag Termelőszövetkezet gépcsoportvezetője:

— Reggel hétkor kezdjük. A szúrás egy másodperc nálam. A perzselést én szalmával végzem, úgy ízletesebb. Utána következik, deszkán, a mosás, 'kaparás, majd felvágom a rénfára akasztott disznót. Itt vigyázni kell, ha a húst nem szelem simára, később beköpi a légy. Ugyanez történhet a sonkával, ha felszúrom a csont mellett a jobb besózás végett, ezért ezt elhagyom. A szalonnát is úgy vágom, hogy a szemnek is tetsszen, ne mondja a háziasszony, „én egész évben vigyázok, ő meg csak összevágja!”. „Nálam az asszonyok .csak bélt tisztítanak — tizennyolc, huszonkét méter vékonybélre nyolc, tíz méter vastagbélre számíthatunk, értékes holmi, hiánycikk — kását főznek, és az ebéddel, vacsorával foglalatoskodnak, a gazda pedig a darálót hajtja. A többit magam végzem. A négy-öt liter vérből elkészítem a véreshurkát, rizzsel vagy pirított szemlyévd... A májashurkát, hogy mennyit, attól függő, sok májat tettek-e a vesevelőből készülő pörköltbe... A kolbászt, ahol egész valójában

Második k

Dunakeszi az ország második legnagyobb községe. 20 ezer lakosú, három kilométer hosszan és ugyanilyen szélességben terül el.

Hasonló nagyságú kisvárosok — vagy csak valamivel nagyobbak — már több évtizede is városiasak voltak. Dunakeszi néhány évtizede, a század elején falunak sem volt nagy. Később, 1935-ben például csupán 10 pedagógus tanított benne; és talán, ha négyezren lakták.

Fejlődése azonban elképesztő méreteket öltött, bár ezt inkább növekedésnek lehetne nevezni — mennyiségi változásnak —, mert gyarapodása igencsak féloldalas volt — néhol csapott csak át minőségi változásba.

Agglomerátum

Dunakeszi szinte „vadnyugati” gyorsaságú növekedése már a felszabadulás előtt biztosítva volt, itt, a főváros határában, neki is jutott az iparból. Amíg parasztgazdái szorgalmasan szállították a pesti piacokra a paradicsomot, tököt, uborkát, zöldbabot, mások már kiszemelték az ipar számára: Meinlek felépítették itt konzervgyárukat, kitelepedett a fővárosból egy vagongyár, több száz munkásával együtt. Parcellázni kezdték a Révdűlőt és a Banktelepet, munkáslakásokat építettek. A teljesen falusias környezet — az Öregfalutól az állomásig liciumbOkrok között vezetett az út — kezdett felemássá válni, parányi külvárossá, amely szóösszetételben csupán az ipar és a munkások jelentették a „várost”.

A felemásság ezután felerősödött, ahogy gyarapodott az ipartelepek és a munkások száma — a folyamat ma is tart. Mechanikai laboratórium, talajjavító vállalat, hűtőház, járműjavító, posta-kábel- üzem, házgyár, bőripari és építőipari ktsz telepei és dolgozói ipari jellegűvé változtatták a községet, de nem tették várossá.

Hiába egyesült Álaggal, hiába épült ki a öyarfélép, a Kiserdőtelep, a Dunasor, a Szabadságiigét, és most épül az OT P-lakóházak telepe, csak a falu gyarapodott korszerűbb, több, tetszetősebb házzal, a lakók csak faluban érezhették magukat. Gyárak telepén, ahol a dolgozók 60 százaléka tevékenykedik az iparban, 10 százaléka a mezőgazdaságban, öt százaléka értelmiségi, a többi a .közlekedésben, a kereskedelemben foglalatoskodik, és alkalmazott. Tipikus városi összetétel falusi környezetben.

rában —, amely csupán lakóhely. Ha eltekintünk attól, hogy Dunakeszi egyáltalán nem csak lakóhely, tehát „alvó” aligha lehet a jövőben, még mindig ott van a kifejezés második tagja: város. Lesz-e Dunakesziből város?

A falu mezőgazdasági település. Ipari település sehogy- sem lehet falu, mert ha az marad, ez sok, állandó ellentmondás forrása lehet.

Dunakeszinek ma már 80 kilométer hosszú vízvezeték- hálózata van, amely elég rövidnek bizonyul. Állítólag 1972-re működik a szennyvízcsatorna-rendszere is. Elektromos vezetékeit felújítják, és a megyében a legtöbb lakást

— kétezret — itt építik fel a negyedik ötéves tervben. Ezenkívül még KISZ-lakások és újabb családi házak épülnek.

A közművek fejlődése elég lassan halad. Legfőbb oka eddig a pénzhiány volt. De már nagyközség és ötmilliós községfejlesztési kerete ezáltal 50 millióra (!) emelkedett. De még ennyi pénz sem lehet elegendő, hogy az általános iskolai, óvodai, bölcsődei helyek számát jelentősen növeljék, hogy új ruházati és ioarcikküzleteket — ez a kettő a legsürgősebb — építsenek.

Elsősorban . az üzemekben dolgozó munkásság érdeke, hogy ebből a nagyközségből előbb-utóbb kisváros legyen

— tehát az üzemek érdeke. Segítségük nélkül nem élhetnek városi színvonalon dolgozóik, akik nemcsak lakni, de dolgozni is itt akarnak.

Berkovits György

Óévből — úi évbe

BIZONY MEGHÖKKENTŐ LEHETETT A VŐLEGÉNY SZAMÁRA — PERSZE, HAJNALBAN — MENYASSZONYÁT KÉT PÉLDÁNYBAN LÁTNI, EGYMÁS MELLETTI

Számadás a károk hasznáról

A Kiskun Tsz küzdelmes esztendeje

És ha távolabb feküdne Budapesttől? Talán még inkább falu lenne; nem kapott volna annyi üzemet és nem települt volna ide annyi munkás, mint az utóbbi 10 évben.

Ma már az agglomerációs övezet második legtekintélyesebb tagja. Három és fél ezerre becsülik az albérlők számát. Pontos adatokkal nem szolgálhat a vb-elnök, dr. Meiner Lajos sem, mert sokan be sem jelentkeznek, a népszámlálásból is kimaradtak.

Nagy az engedély nélküli építkezések száma, rengeteg az al- és ágybérlőket tartó uzsorás, kevés az üzlet és az áru, zsúfolt a közlekedés — naponta ötezer ember utazik el és érkezik vissza buszon, és évente egymillió dunakeszi utast szállít a vasút főleg a fővárosba és vissza.

A túlzsúfoltság oka: a főváros közelsége és- az, hogy Dunakeszi

ipari falu

Csak a járműjavítóban 3000 munkás dolgozik, sokan Pestről is kijárnak.

A régi kis üzletek nem harmonizálnak az új telepekkel, az új igényekkel. Pedig, amíg 1961-ben 42 millió forintért vásároltak élelmiszert, 1970-ben már 90 millióért — még akkor is jelentős a növekedés, ha az áremelkedéseket is beszámítjuk. A község 60 mázsa húst fogyaszt hetente és 43 mázsa kenyeret naponta.

A lakosság hirtelen gyarapodása természetesen rendkívül vegyes összetételt eredményezett — de elősegítette ezt Budapest közelsége is. Régi munkásdinasztiák mellett dolgoznak olyanok, akik csak nemrégiben hagyták abba a munkát a földeken. Az emberek általában zárkózot- tan, maguknak élnek. Gon- dozgatják kertjüket, este megnézik a tv-t — 3829 van belőle, rádió 4842, tehát csaknem minden családban, .ami mezőgazdasági településen még csak óhaj lehet. Társadalmilag kevésbé aktívak, az értelmiség sem igen kapcsolódik be a falu életébe, egy része nem is helyben dolgozik — 60 mérnök jár be Budapestre — csak itt lakik.

Alvóváros ?

Sokan úgy tekintenek Dunakeszire, mint a jövő alvóvárosára. E divatos kifejezés olyan korszerű kisvárost jelent — egy nagy város hatáössze 3,50 forintért értékesíthették. Ilyen árkülönbözet miatt almánál és egyéb terményeknél további három és félmillió kár érte a tsz-t.

És a gabona! Nem derűlátóan, csupán az előző esztendők eredményei és az egyre korszerűbb termelési technológia alapján búzából holdanként 16,7 mázsa termést irányoztak elő a tervben. A növényvédelmet azonban nem lehetett elvégezni, nem mehetett rá traktor a sok esőtől felázott talajra. Csodával határos az is, hogy ennek ellenére 15,1 mázsa lett az átlagtermés. Pedig a kedvezőtlen időjárás miatt az aratás elhúzódott.

A kiegészítő üzemek dolgozói segítenek

— A végén mégis rendbejövünk — beszél hangsúlytalanul tovább az elnökhelyettes. — A tervezettnél két és fél millióval többet fordíthattunk beruházásokra, elsősorban a 71-ben üzemét kezdő sertéstelep gépi berendezésére. A növénytermesztés részére is vásároltunk újabb gépeket, és jutott öltöző, meg zuhanyozó építésére is. Mert túlteljesítettük az évi termelési érték tervét. Előirányoztunk 56 milliót, lett 60 millió. A tagok átlag- keresete tavaly 1650 forint volt, idén 1730, de talán 1750 is lesz.

— Ennyi sorscsapás után hogyan?

— Abból, amit a természet elvett, valamit azért vissza is adott. A silókukoricából holdanként 165 mázsát vártunk és 218 mázsát, rekordtermést takaríthattunk be. Holdanként 30 mázsás szemes kukoricatermésünk szintén rekord.

— Még ezzel is aligha ellensúlyozzák a sok kárt.

— Teljesen persze nem. Sokat segítettek kiegészítő üzemeinkben dolgozó tagjaink is. Látva a sorscsapásokat, felajánlották, hogy 20 százalékosan növelik termelésüket. És az elektromos eszközöket előállító üzem, meg az asztalos szintén, 28 százalékkal termelt többet. A forgácsoló pedig

1 ■ « ‘ meghozta a 20 százalékos többletet.

— Ezt a tagok tették. Hát a vezetőség?

— Harminc hold zöldpaprikát teljesen elvert a jég. Tíz holdon gyorsan pótoltuk paradicsompaprikával, többre nem jutott már palánta. Különben a termesztése nem sikerült. Erre uborkát ültettünk. Hát azzal érdemes volt foglalkozni. Aztán hirtelen elhatározással rátértünk a laskagomba termelésre.

Nem csak ételnek jó a gomba

Lebontásra ítélt, üresen álló, régi csirkenevelő házakban kukoricacsutkán fogtak hozzá a gombához. Ez év végéig két vagon termést szedtek le, de még márciusban is tart a szedés. Akkor a csirkeólakat' lebontják, kell a helyük másra, a gombát azonban nem száműzik a tsz-ből. A sertéstelep elkészültével, ugyancsak lebontásra kerülnének a régi, szerfás disznóólak is. Most megmaradnak, gomba lesz bennük.

— A tagok most már fő kereseti forrásuknak tekintik a tsz-t. Azelőtt télen könyörögni kellett, vállalják el, ha akadt valamilyen munka. Most már megkövetelik a téli munkát, és hogy legyen elég, erre is jó a gomba. Különösen a nőknek és az öregeknek, akik nehéz munkát nem végezhetnek.

— Mindént összevéve, tehát jó eredménnyel végződött 1970,

— Ügy, ahogy De a sok baj nagyon megijesztett bennünket. Mégis, azt mondom, nem árt az ijedtség — és hosszú beszélgetésünk alatt először mosolyodik el Csizmazia László : — ötletek termelésére késztet.

„A kár haszonnal jár’1 — ezt tartják az öregek, de a szólásmondás, csak azzal együtt érvényes: akaratával, értelmével, szorgalmával és egymással ösz- szefogva az ember a sorscsapások fölé kerekedhet. Bizonyság rá az is, ami a Kiskun Tsz-ben történt.

Szokoly Endre

Kiskunlacháza földjeit 1970- | ben sok csapás érte. Talán leg- I több azt a 3500 holdat, ame- j lyen a Kiskun Tsz gazdálkodik. Tavasztól késő' őszig mindenféle baj támadt, ezeket sorolja Czizmazia László, a tsz elnökhelyettese. Nem panaszosan, csak egyszerűen felsorolja. Komoly hangon, töprengő arccal, dacosan, ahogy a katona közvetlenül ütközet után még minden ízében érezve a veszedelmet, harci élményeiről beszél. Ütközet után, amelyből megtépázva, de élve és győztesen került ki.

Homok, fagy, jég

A szél, ha fákat csavar ki tövestől, nem tesz több kárt, mint amikor homokot hord tavasszal a zsenge palántára, vagy a már magasba szökkenő fiatal kerti növényre. Betemeti, a szó szoros értelmében megfojtja. Homokverés pusztított Lacházán, a Kiskun kertészetét alaposan tönkretette. Azután jött a jég. Verte a zöldségkertészetet is, de nem válogatott, meglátogatta a gyümölcsöst, sőt, a szántót is, ahol sók helyen különösen a gabonát tördelte úgyszólván poz- dorjává.

Nagy kárt okozott a homok meg a jég, de a kár biztosítás révén — ahogy mondani szokták — megtérült, öt és félmillióra becsülték fel a kárt, a biztosító ennek arápyában ki is fizette a kártérítést, 4 millió kétszázezer forintot. Csakhogy azt senki sem kívánhatja, hogy a legmagasabb terméshozam és eladási ár szerint értékelje a kárt. Meg aztán azt sem lehet előre tudni, hogy amit, mondjuk a jégverés meghagyott, milyen minőségű lesz, mire megérik.

A tsz száz holdas almásában sem minden gyümölcsöt vert le a fáról a jég. Hetven vagon elsőrendű alma exportja szerepelt a tervben, szedtek 22 vagonra valót, de ... A hetvenet úgy kalkulálták, hogy A/A minőségű lesz és kilónként 5,80-as áron adhatják el. Egy kiló sem érte el ezt a minőséget, mindmegmutatkozik a böllér tudása. Nem lehet a bélben levegő, mert akkor húsvétra meg- penészedik. Most könnyebb a töltés, mert kapni kézzel hajtható gépet. Ha meleg van, füstölés helyett a háziak kisütik a kolbászt, zsírban két évig is eláll. A fej, nyelv, szív, bőr és a hozzá adandó tiszta hús felhasználásával elkészül a sajt. A szalonna, karaj, tarja... A füstölés, tárol&s a háziak dolga. Fontos, hogy mindig nyitva tartsák az éléskamra ablakát az egyforma hőmérséklet végett.”

Tábori István hentes édesapjától tanulta a böllénséget. Megjelenése bizalmat gerjeszt. Ha nem is láttuk volna őt, így képzelnénk el azt az embert, akire rábízható a jövő évi táplálkozás, és a múlt, a sok vesződség, amellyel a sertést felnevelték. Arca derűt, egészséget sugároz, a tekintet céltudatos, a karok és lábak, a termet erőről, önbizalomról tanúskodik. Ö legyőzi a sertést, ő szépen feldarabolja, ő nem sózza el! Bére a szolid, tisztes mesteremberé. Száz forint egy napra, egy disznóra, és amit a hajnali visítástól az éjszakába nyúló torig megeszik, megiszik a pálinkából, meleg borból, cigánypecsenyéből, orjaievesből, pörköltből, sült hurkából, kolbászból, töltött káposztából, hájas pogácsából.

Isméi Krúdy az ki hlá_ nyolta, hogy a disznóvágás szertartásairól még nem írtak könyvet Magyarországon. (Ami e kis cikk becsét némiképp nö■ vetheti ...) De vannak-e szomszédoktól, böllérektől, hentesektől meg nem tudható titkos fogások, amelyeket a nagyapák mondtak el halálos ágyukon? Tábori István szerin' nincsenek, a legfontosabb a józanság és a kifinomult ízlelés Legfeljebb néhány mesterkedés kívántatik. Pohár helyetl bögrét kér — mert valóban józan akar maradni. Fontos a nőkkel való bánásmód. Meg kell kérni őket. kóstolják meg a kolbászkeveréket, elég sós? „Még egy kis sót bele!” Ügy tesz, mintha sózná. „Elég, nehogy elsózd!” Amire Krúdy Gyula úr a fejét csóválná, mert szerinte tárgyról írott könyv híján — noteszbe gyűjtött feljegyzésekből kell a férfiaknak az asszonyokat dirigálni.

— A bolti áru jobb, nem füstölt — jegyzi meg a végén, mellékesen a böllér. A bolti áru jobb! Mellékesen! Nehigy- gyenek neki, én láttam Tábori Istvánt. E termetet, ez erőt nem panzer táplálja.

Öljön sertést, üljön disz_ nótort az olvasó? Ha megfogadja a tanácsom, s amikor kértem, a tükörbe nézett, tudja már, alkalmas-e a malac felnevelésére? Hogy ha igen, s városi ember, legfeljebb ábrándozhat. Ha azonban képes a disznóhizlalásra, s nem él városon — akkor neveljen, vágjon! Aki pedig ezután vonakodik, egyen az egész új esztendőben parízert...

Padányi Anna