Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
1971. JANUAR 31., VASÁRNAP “”k/Cú4op 3 Hőkandallók EiltiSsí 7000 darabbal több háztartási fűtőkészüléket adott át a tervezettnél a hazai kereskedelemnek a Pápai Elekther- max a múlt év végéig. Képűnkön: Sorozatban készülnek az elektromos hőkandallók. Páncélvonatmúzeum Két esztendővel ezelőtt indult el országjáró kőrútjára az 1919-es északi hadjárat híres páncélvonatának mása, amelyet a borsodi üzemek fiataljai a Tanácsköztársaság fél évszázados jubileuma tiszteletére társadalmi összefogással készítettek. A szerelvény — fedett kocsijaiban a tanácsköztársasági kiállítással — jelenleg Vas megyében tartózkodik, és március 21-re érkezik „haza” Miskolcra, abol végleges helyére kerül. Az eddigi tervek szerint a mozdonyból és hat páncélozott vagonból álló vonatot a Tiszai pályaudvar melletti parkban vagy a diósgyőri vasgyár szomszédságában levő Lenin téren állítják ki, és azt a továbbiakban mint állandó jellegű emlékkiállítást tekinthetik meg az érdeklődők. Fedett kocsijaiban a Tanácsköztársaság korszakából fennmaradt emlékeket, valamint a vonat építésének történetét és útjával kapcsolatos eseményeket szemléltetik filmmel, fényképekkel és írásos anyagokkal. Az emlékkiállítást a forradalmi ifjúsági napok keretében március 21-én ünnepélyesen nyitják meg. Ebből az alkalomból Miskolcon kétnapos országos úttörő- találkozóra kerül sor. A páncélvonat végleges elhelyezése után a pajtások Aggtelekre utaznak, ahol a barlangban és a környező hegyekben csillag- túrán vesznek részt. KONGRESSZUSI ÚTMUTATÁS Az életkörülmények javítása kötelesség Beszélgetés Guba Pállal, a Monori Járási Pártbizottság első titkárával Guba Pállal, a Monori Járási Pártbizottság első titkárával arra a kérdésre kerestünk választ: mit tettek a kommunisták a lakosság életkörülményeinek javításáért. — Az emberek életkörülményeit sokféle tényező befolyásolja: a termelés színvonala, a lakásviszonyok, a közlekedés, az áruellátás, a keresők és eltartottak aránya, a művelődési-szórakozási lehetőségek, a szolgáltatások fejlettsége, a gyermekintézmények befogadóképessége, az egészségügyi ellátottság, a munkahelyi közérzet, a lakóhely közművesítésének foka — hogy csak néhányat, említsek, nem is fontossági sorrendben — a sok közül. Ebből következik, hogy e sokféle — jogos — igény kielégítése bonyolult feladat, amelynek megoldása tulajdonképpen egyet jelent a szocializmus építésével, a szocialista termelés fejlesztésével. A párt- szervezeteknek egyaránt kötelességük figyelemmel kísérni, elemezni a lakosság helyzetét, feltárni a gondokat — és kezdeményezni e gondok orvoslását. — Mit tehetnek a pártszervezetek — például — a társadalmi közérzetet nem kis mértékben befolyásoló közellátás javításáért? — Tapasztalataink szerint: rendkívül sokat. 1970 elején nálunk is sok vita folyt arról, mivel tudnánk hozzájárulni az ellátási gondok csökkentéséhez. Ügy találtuk, hogy négy kérdésben kell — és tudunk — segíteni: a kenyér-, a tej- tejtermék, a hús- és a zöldség-gyümölcs ellátás megjavításában. Kidolgoztunk két tervet: egy 1971-re szólót és egy távlatit. Mindkettőt azzal a koncepcióval, hogy az alapvető élelmiszerellátást közügyként, társadalmi összefogással kell megjavítani. Előbb tanácskozásra hívtuk össze az ÁFÉSZ-elnököket. Aztán a járási tanácsüléssel értetnünk szót, majd két brigádot alakítottunk a járási vezetőkből, amelyeknek tagjai elmentek a járás valamennyi községébe, s ott a pártszervezetek s a helyi tanács vezetőivel, a kereskedelmi és a gazdasági egységek képviselőivel írásban — amolyan szerződésfélében — rögzítették, hogy ki mivel tud hozzájárulni a lakosság jobb ellátásához. E szerződések végrehajtását a járási tanács szakembereivel és a helyi pártszervezetek vezetőivel rendszeresen ellenőriztük. — Milyen konkrét eredménye lett a szerződéseknek? — Sok lenne mindet felsorolni, csak a legérdekesebbeket: az elmúlt évben az ÁFÉSZ-ek, a tanácsok, a termelőszövetkezetek és a magánkiskereskedők összesen 36 új üzletet nyitottak a járásban, elsősorban a kereskedelmi „fehér foltokon”, a külterületeken és a nagyközségekben. Korábban sok volt a panasz a kenyér minőségére, mennyiséA Beton- és Vasbetonipari Művek Szentendrei Gyára FELVESZ • Icazángépészeket • kazánkezelőket • kazánfűtőket, olajtüzelésű gyakorlattal, • lakatosokat • csőszerelőket • segédmunkásokat olajtüzelésű automata kazántelepére TOVÁBBÁ • elektroműszerészeket • hőtechnikai műszerészt • daru-villanyszerelőket • TMK-vIllanyszerelőket. Jelentkezés Szentendrén, a Dózsa György u. 34. szám alatt, az energiaüzem-vezetőnél. gére és a késői szállításokra. A sütőipari vállalat — szerződésbeli kötelezettségének eleget téve — új üzemet épített Pilisen; korszerűsítette a ve- ' cséslt, a gyömröit és a mono- rit. Az eredmény: a minőség sokat javult, lényegesen kevesebb lett a panasz. A szállítások biztosítására a vállalat szerződést kötött a termelő- szövetkezetekkel, nagyobb késés azóta alig akad. Még mindig kevés azonban a gépjármű, a lófogatos szállítás pedig nem higiénikus. Évek óta súlyos gondokat okozott a járásban a húsellátás, elsősorban sertéshúsból és töltelékáruból. Ezért arra ösztönöztük a fogyasztási szövetkezeteket, hogy béreljenek hizlaldákat, és a saját hizlalású sertéseiket, megfelelően feldolgozva, saját boltjaikban hozzák forgalomba. E kezdeményezés jól bevált a maglódi, a sülysápi és az üllői ÁFÉSZ-nél. Egyedül az utóbbi 2000 darab sertés húsát értékesítette az elmúlt évben! Szállítókapacitás hiánya miatt nem tudtuk megoldani viszont a halellátást, pedig az úri Béke Tsz-ben 760 mázsa halat halásztak le az elmúlt évben. A tej- és tejtermékellátással tavaly nem voltak problémák. Az idén — a járás egy része — ellátatlan maradt, ez sürgős megoldásra vár. A monori járás hagyományos zöldségtermesztő vidék, mégsem lehetett elég friss zöldséget kapni. Az említett szerződésben termelőszövetkezeteink kötelezték magukat, hogy további 200 katasztrális holdat adnak zöldség termesztésére. Vállalásukat teljesítették, az ellátás lényegesen jobb is volt. Nagyüzemi gyümölcsösünk viszont egyáltalán nincsen. Itt' a megoldás csak egy lehet: az ország más vidékeiről kell gyümölcsöt „importálni” úgy, amint azt néhány ÁFÉSZ és a sülysápi Virágzó Tsz tette. — Az élelmiszerellátás után beszéljünk a járás kommunális fejlődéséről. Mit ért el a járás az utóbbi években és mi várható a negyedik ötéves tervben? — Két fontos számadattal kezdem: járásunk a harmadik ötéves tervben 18 millió forintot kapott állami beruházásokra, és 41 milliót tett hozzá saját erejéből! Egy részét készpénzben — a tanácsok fejlesztési alapjából —, más részét társadalmi munkában, ötmillió forintból 18 állami lakás épült Monoron, kétmilliót fordítottunk egy négy tantermes iskolára, 11 ezer folyóméterrel bővült a villanyhálózat, több mint 83 ezer négyzetméter járda épült, több helyütt megoldódott a felszíni vízelvezetés; 31 mély fúrású kút készül; Gyomron az idén fejeződik be egy 60 személyes szociális otthon építése, aminek költségeit az üzemek és a termelőszövetkezetek fedezik; terven felül — a gazdasági egységek költségvetéséből — három ABC áruház*épült; Monoron elkészült a MÁVAUT-ál- lomás, és idén kerül átadásra 48 MÁV-lakás. — Most azt kérdezhetné; mi volt mindebben a pártszervezetek szerepe Túlzás nélkül mondhatom, sokat segítettek: a lakosság igényelnék, javaslatainak összegyűjtésétől a fejlesztési tervek kidolgozásáig, a társadalmi munkára való mozgósítástól — a 83 ezer négyzet- méter járda nagyrészt társadalmi munkával készült! — a kivitelezőkapacitás biztosításáig. S ez így lesz a jövőben is. Monoron például — éppen a pártszervezetek és a tanácsnál dolgozó kommunisták kezdeményezésére — társadalmi mozgalom bontakozott ki művelődési ház építésé-e. A gépjavító állomás dolgozói mindjárt el is vállalták a tervezést és a központi fűtés szerelését; a helyi Üj Élet Tsz tagjai a kőműves munkákra vállalkoznak. Hasonló kezdeményezés hívja majd életre ; üllői 12 tantermes iskolát. Többre nem futja — egyelőre — az erőnkből, pedig járásunkban sokkal rosszabb a tantermi ellátottság, mint a megyei átlag. Üllőn például egy tanteremre — 59 tanuló jut! A községi párt- szervezetek kezdeményezésére, a gazdasági egységek és a lakosság összefogásával nyer megoldást az elkövetkező években az óvodai-bölcsődei férőhelygond Vecsésen, Maglódon és Monoron. A kommunista vezetők közbenjárásának köszönhető a monori helyi autóbuszjárat is. Most nagy dologban fő a fejünk: ki akarjuk dolgozni a járás gázellátásának progran, j .. — Ami a következő ötéves tervet illeti: 170 állami lakás épül Monoron, s ezzel lényegesen enyhül majd a járási székhely ilyenfajta gondja, megkezdődik a 22 munkahelyes egészségház építése, vízvezeték és szennyvízcsatorna készül. Ecseten már az idén átadják a vízvezetéket. Üt- jaink közismerten rosszak, elhanyagoltak; a következő öt évben húszmilliót fordítunk karbantartásukra, korszerűsí- j tésükre. Régi gondunk volt, hogy a technikai fejlődéssel, a háztartások gépesítésével nem tartott lépést a szervizhálózat fejlődése. A járási tanáccsal közösen eljártunk annak érdekében, hogy Monoron — terven felül — Gelka-szerviz épüljön. A helyi pártszervezetek hasonló kezdeményezésére az üllői ÁFÉSZ szolgáltatóházat épít a nagyközségben. Művelődési házaink, népművelési intézményeink korszerűtlenek — kis kivételtől eltekintve — tárgyi ellátottságuk rossz. Itt is a pártszervezetekre vár a feladat, hogy keressék a módját a helyi gazdasági egységek kulturális alapjának koncentrálására, a lakosság segítségének megszervezésére. Nemcsak a felelősségük nagy a kommunistáknak — a lehetőségeik is nagyok — mondotta befejezésül Guba Pál. Nyíri Éva Köztársaság 1946 február elsején kikiáltották Magyarországon a köztársaságot, miután a parlament megszavazta a köztársaságról szóló törvényt. Noha ‘ az 1944 decemberében ülésező ideiglenes nemzetgyűlés törvényileg nem rendezte az ország államformáját, az új magyar államhatalom már köztársasági formában élt és dolgozott. A köztársaság kikiáltásának az adott körülmények között politikai jelentősége volt. 1945 őszén, a választások utáni első parlamenti ülésen, a kommunista párt vezérszónoka, Rajk László követelte a koalíciós kormányzati program korábban kidolgozott pontjainak végrehajtását, közöttük az ország államformájának haladéktalan rendezését, a köztársaság kikiáltását. Nem véletlenül. A Kisgazdapárt 1945-ös választási sikere megrészegítette az ország reakciós köreit, és azt az illúziót erősítette bennük, hogy sikerül megszerezniük az osztatlan hatalmat, útját állni a népi demokratikus fejlődésnek, sikerül visszafordítani a magyar társadalmi haladás szekerét. A reakció támadást indított. Tobzódott a spekuláció. 1945 utolsó téli hónapjaiban a gazdasági élet mélypontjára süllyedt. Decemberben földesúri-kulák roham indult a kiosztott földek visszaperlésére. A fékevesztett jobboldali, ellenforradalmi támadás azonban nem járhatott sikerrel, az egyre szorosabban tömörülő baloldali erőknek sikerült visszavágniuk, s a tömegeket harcba vinni a néphatalom vívmányainak megszilárdításáért, továbbfejlesztéséért. A kommunista párt 1945 végén és 1946 elején a baloldal támogatásával sikereket ért el. Megalakult a Gazdasági Főtanács, államosították a bányákat, szigorú intézkedések születtek az infláció ellen, rendeletek jelentek meg a tőkések megadóztatásáról „Fizessenek a gazdagok!” — jelszóval. Zárolták a fontos iparcikkeket, és január 15-én életbe lépett az új kollektív szerződés. Ezek az intézkedések átmenetileg javítottak a munkások helyzetén, és megmutatták a baloldal erejét. Teljes sikerrel állt a párt' a földhöz juttatott szegényparasztság harcos mozgalmának elére: „Földet vissza nem adunk!” Ilyen történelmi és politikai helyzetben került sor a február elsejei parlamenti ülésre, amelyen kikiáltották és törvénybe iktatták a köztársaságot. Politikai tett volt, újabb sikere a baloldali, népi erőknek, hiszen a magyar burzsoázia zöme, még inkább a földesúri és egyházi hatalmasságok köre nem volt híve a köztársaságnak. Másfajta államforma felé kacsingatott. Éles parlamenti csatára mégsem került sor. A jobboldal taktikai okokból kerülte ezt: teljesen lelepleződött volna a köztársaságpárti dolgozó tömegek előtt, másrészt arra spekulált, hogy sikerül a burzsoá köztársaság irányába terelni az országot. A törvény ellen csupán néhány, nyíltan Habsburg-párti klerikális figura szavazott. A fejlődés irányát azonban nem lehetett eltéríteni. A magyarországi forradalmi átalakulás túllépte a polgári demokrácia kereteit. Ezt a tendenciát erősítette a köztársaság kikiáltása is. S. I. Szakmunkásképzés vendégségben Nincs elég tanterem — Sok az utazgatás A szakmunkás-utánpótlás előteremtése rendkívül fontos kérdés. A szükségletet egyre növekvőbb arányban fedezik az egykori, jóformán tisztára mezőgazdasági jellegű falvak, így a dabasi járás legtöbb községe szintén. A tanulóképzés sok ipari szakmát illetően a járásban Dabason, a MŰM 219. számú szakmunkásképző iskolában folyik évek óta. — Jelenleg 260 tanulót kép- zünk, köztük 80 az elsőéves — közli Kálvin László, az. iskola igazgatója —, de a községek általános iskoláiban már eddig is százöten jelentkeztek a nálunk oktatott szakmákra. Jövőre legalább 120 elsőéves tanulóra kell számítanunk, vagyis növendékeink száma ismét több lesz. Egyelőre nem tudom, hol és hogyan tanítunk ennyi növendéket. Nincs saját épülete iskolánknak, a dabasi II. számú általános iskola lát délutánonként vendégül minket, de annak is kellene minden tanterem. — A harmadik osztály ötvennél magasabb létszámú, tehát meg kellene osztani még annak árán is, ha délután járnak az iskolába, csakhogy akkor a szakmunkástanulóknak jutna egy tanteremmel kevesebb. A szakköröknek szintén szükségük lenne délután az ipari tanulók által elfoglalt osztálytermekre, de a legfontosabb az lenne, ha legalább még kettőt biztosíthatnánk a napközinknek. Most 120 a napköziseink száma, nyolcvan jelentkezőt helyhiány miatt nem vehettünk fel. Egyszóval délután is nekünk kell minden tanterem — ezt halljuk Kálvin Lászlótól, az általános iskola igazgatójától. A két igazgató neve nem véletlenül azonos, mert a személyük is egy, tehát tulajdonképpen önmagával áll szemben Kálvin László. Mi egyebet tehet, ha mind a két, általa vezetett iskolában jó eredményt szeretne elérni. — Vannak emelt szintű oktatásban részesülő osztályaink. Ezeknek hetenként háromszor kell órákat adni a közismereti tárgyakból, vagyis nagyobb a tanteremszükségletük. Középiskolai szinten kell tanítanunk őket, szemléltető és gyakorlati oktatásukhoz mégis az általános iskolában fellelhető eszközöket használjuk. Ez pedig nem elégséges — ezt megint a szakmunkástanuló-iskola igazgatója mondja, az általános iskoláé pedig: — Dabas központi fekvésénél, jó vasúti és busz összeköttetésénél fogva alkalmas lenne még több ipari szakma tanulóinak oktatására. Mint általános iskolai igazgató tapasztalom, hogy az itt nem tanulható szakmákra azért jelentkeznek kevesen, mert távolabbi iskolákba kellene járniuk. — A szomszédos Bugyiról a Telefongyár tanuLói Kiskun- lacházára járnak és panaszkodnak a rossz autóbusz ösz- szeköttetésre. Sok időt fecsérelnek el utazgatással — a MÜM-iskola igazgatójának ezekhez a szavaihoz a másik iskola igazgatója hozzáfűzi: — Jelentettem, hogy az ipari tanulókat, növekvő számuk miatt, a jövő iskolaévben a mi épületünkben már aligha tudjuk tanítani. Itt járt Rácz Lajos, a megyei MÜM-iskola igazgatóhelyettese és azt mondta, hogy ha nincs hely Dabason, akkor járjanak a gyerekek Budapestre, vagy Kiskunlacházára. Kérdéses azonban, vállalkoznak-e mindnyájan az ingázásra, és mit szólnak hozzá a szüleik. Hiszen legtöbbjüknek többször is át kellene szállni. Például Űj- hartyánról percek alatt elérhető Dabas, de ha Kiskunlacházára járnának, előbb buszon el kell jutatok a dabasi vasútállomásra, onnan vonattal Öesáig. Ott pedig autóbusszal kell folytatni az utat Bugyiig, és újabb átszállás, meg persze várakozás után tovább buszozni Lacházára. Hát ez a legalább két-három órás utazás igazán sok egy 14 éves gyereknek. Mi lesz jövőre Dabason a szakmunkástanulóoktatással? — Még nem lehet tudni — ezt azonban Kálvin László, már mint a két iskola közös igazgatója mondja. Megoldás? Külön szakmunkásképző iskola építése, korszerű felszerelése lenne, halehetne. Addig is talán a dabasi gimnázium kölcsönözhet átmenetileg egy-két osztálytermet. Sz. E.
