Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-30 / 25. szám

PEST MEGYEI s^CírSap 1971. JANUAR 30., SZOMBAT A TŰZJELEKTÖL A MAGYAR HÍRMONDÓIG A hírközlés krónikája A műholdak segítségével ko­rúik! embere sokezer kilomé­ternyi távolságot képes pilla­natok alatt áthidalni. Például a mexikói olimpia eseményeit a játékokkal egyidőben közve­títhették az európai televíziós állomások. A fejlődés még merészebb távlatokat, szinte korlátlan lehetőségeket ígér. Kicsit játékból is, a tanulság kedvéért is vessünk néhány pillantást a múltra, nézzük meg, honnan, milyen ötletek kitalálásától és alkalmazásától jutott el a hírközlés a rö­vidhullámú mikroláncokig, a szovjet automatikus holdjáró televíziós közvetítésééig. TUDÓSÍTÁS TRÓJÁRÓL Az emberek közötti gondo­lat- és vélemény csérét a muu- lia tette nélkülözhetetlenné. Anélkül a legelemibb együtt­működés is elképzelhetetlen. Nem is szólva a munka- és élettapasztalatok továbbha- gyomanyozásáról, a generációk .cözötti érintkezésről. Hosszú fejlődés eredménye az emberi nyelv, az emberiség fejlődésé­nek egyik legfontosabb eszkö­ze, hajtóereje. A nyelv sem segíthet azonban, ha például a sötétben és nagyobb távolság­ból kell közölni valamit. A pásztortársadalmak emberei ilyenkor a tüzet hívta segítsé­gül. Fáklyajelei áthatottak az éjszakán, és sok kilométernyi távolságon át is célhoz juttat­ták a törzs számára fontos információt. Nappal pedig egyezményes füstjelek bizo­nyultak alkalmasnak a hírto­vábbításra. Használtak továb­bá az emberi hangnál nagyobb távolság áthidalására alkalmas eszközöket: dobot vagy kürtöt. A tűz a társadalmi fejlődés magasabb szintjén is hasznos eszköz maradt. Ennek már irodalmi emlékeit is idézhet­jük: A legenda szerint Trója elestét a diadalittas görögök a hegycsúcsokon gyújtott tü- zekből álló jelzőlánc segítsé­gével üzenték meg az otthon­maradottaknak. Aiszkhülosz az Agamemnon című tragédiájá­ban mondja el a tűzhíradás útját: „ ... Láng, láng után rö­pült s futá a pályatért: / Lem- nosz Hermész hegyére külde fényt Ida / S harmadszor a sziget hatalmas láng jelét / Zeusznak hegyfoka az Athosz veszi át. / őrsége nyomban kész volt messze küldeni. / És hírmondó tüzét égig lobogtatá. / ... Így érkezik meg a Kit- hairon ormaira. / S a válta­kozva őrködőket kelti fel. / Újítva szítja messze lángoló tüzét. / Az őr. A tiszta fény magasra fellobog, / Világosan sugárzik át, amíg elér / Arachnaion ormáig városunk felett...” (Csiky Gergely for­dítása.) Aiszkhülosz arról is tudósít, hogy a Trója melletti Ida hegycsúcsról nvolc óra alatt jutott el a nyolcszáz ki­lométerre fekvő Argoszba a győzelmi hír. így volt-e való­ban? Nem tudjuk, de a legen­da — irodalmi formában — így maradt ránk. „HARSOG VALA EGY SZÓ” Magyar irodalmi példát is említhetünk a korai hírtováb­bításra. A keleti birodalmak­ban szokásos kengyelfutólánc helyett a húnok, az avarok és a honfoglalás előtti magyar törzsek is — ugyancsak a le­genda szerint — hangláncot al­kalmaztak. Működését — Attila hún birodalmába he­lyezve — Arany János ver­selte meg: „Harsog vala egy szó nyugatról keletig, / Etele nagy király, hogy már közele­dik. / Adria tengernél utolsó szem őre / Kezdé a kiáltást és adta előre. / Széles birodalma országain átal, / Nyilallék a szózat emberi hang által, / Minden nyíllövésre más vitéz fogadta; / Mint felhő a dörgést tovább-tovább adta. /Tudniil­lik egész nagy birodalmában, / Őrállói voltak, széltében, hosz- szában. / Akik éjjel nappal egymást rendre váltsák, / Mi esik künn, vagy benn: egy­szerre kiáltság.” (Csaba király­fi.) ÖSÚJSÁG A. FÓRUMON Volt központi hírszolgálat Egyiptomban, Perzsiában, Kí­nában, de egyik sem jutott el a fejlődésnek arra a magas fo­kára, amire a római birodalom a példa. Julius Caesar konzul- ságának idején már hivatásos levelezők szövegezték a pro­vinciák híradásait, amelyek el­sősorban az áru- és árviszo­nyokról tájékoztatták a vezért és barátait. A birodalmi fő­városban már újság is volt, vagy legalábbis az újság őse: az Acta Diurna. A hivatalos hírgyűjtemény a büntetések- ,ről és a jutalmakról, a háború eseményéiről és főleg a diadal­menetekről tájékoztatták a Fórum nyilvánosságát. ÁRA: EGY GAZETTA . A középkori Európában az úgynevezett levélújság terjed. Egy-egy fontos városból küldi az írástudó férfiú megbízóinak, akik kíváncsi természetűek, vagy érdekből tudni kívánják, mi történik az országban. Ang­liában már a XIII. században ilyen levelek tájékoztatják a vidéken lakó főnemeseket a fővárosi élet eseményeiről. Németországban, Olaszország­ban is hódít a levélújság. A műfaj darabjai vásári árucik­ké is válnak. S mivel az olasz piacokon — itt kíváncsi a ko­rán fejlődésnek induló városi polgárság is a világ dolgaira — gazetta nevű aprópénzért árul­ják, rajta marad, sőt a későb­bi nyomtatott újságokra is át­megy a név: gazetta. A XV— XVI. században terjedő újság­levelek és nyomtatott röplapok egyebek között a magyarorszá­gi háborúról, a török elleni harc fordulatairól is beszá­molnak. TINÓDI LANTJA Németországba, az akkor ismert világ legtávolibb sar­kából is befutottak a fontos információkat továbbító leve­lek. Magyarországon viszont a XVI. században — a hábo­rús viszonyok és az ország el­maradottsága miatt — sajátos műfaj, a krónikás ének vállal­ja magára a végvári vitézek, a mezővárosi parasztpolgár­ság és általában a hírszom­jas nép kielégítését. Ennek mestere, a török elleni harc propagandistája, szervezője: Tinódi Lantos Sebestyén. Jár­ja az országot, hírül viszi a győzelmeket és a vereségeket. A maga szerezte dallamra mindig úgy versel, hogy a csüggedőkbe remény, a biza­kodókba nagy erő költözzön a honvédő harc folytatásához. A sajtótörténet nem veszi sz4mba Sebestyén deák vitéz fáradozásait, s valóban: a kró­nikás ének inkább az iroda­lom, mint a hírszolgálat tör­ténetéhez tartozik. Mégis em­lékezésre méltó, mert volt idő, amikor Magyarországon csak a lantszóra írt vagy rögtön­zött szövegből tudhatták meg a népek, mi történt Budán vagy Egerben. Az újságok tömegesebb ter­jedésének kezdetei Európá­ban a XVIII. századra esnek. A Spectator, amely néhány éven át napilapként jelent meg, átlagosan • tízezer, kivé­teles alkalmakkor huszonöt- harmincezer példányban ter­jedt. Anglia legtávolabbi sar­kaiba is eljutott, előfizetett rá Anna királynő, és sok neves politikus, egyházi méltóság. A Spectator nem politikai új­ság volt, hanem irodalmi. Si­kerét annak köszönhette, hogy a polgárság és a polgárosodó nemesség igényeit kielégítve, az új városi életforma szoká­sait, erkölcseit, kedvteléseit terjesztette. A Spectator a csa­ládi és az üzleti életben egyaránt józan mérsékletre, a tisztes haszon és a zavarta­lan egyensúly biztosítására intette minden olvasóját. A kor kutatói egyetértenek ab­ban, hogy a klubok és ká­véházak mellett a napi és az időszaki sajtó gyors kibon­takozása játszotta a legna­gyobb szerepet az angol kö­zéposztály, az új polgári szel­lemiség kialakításában. 320 PÉLDÁNYBAN... Magyarországon a fejlődés­beli hátrány következtében, városok és polgárság híján más útra kényszerült a sajtó fejlődése. Az első sajtószerú kiadvány, II. Rákóczi Ferenc Mercurius Hungaricus című hadilapja, a Habsburgok el­leni háború eseményeiről, a fejedelem hatalmának jogi alapjairól kívánta tájékoztat­ni az európai udvarokat. De a Mercurius Hungaricus rit­kán, s latin nyelven jelent meg. A XVIII. században utá­na is még jó ideig német és latin nyelvű a sajtó. Az első magyar nyelvű újság kiadá­sára csak az évszázad végén kerülhetett sor. Rát Mátyás Magyar Hírmondója 1780- ban, Pozsonyban indult. Nyolcadrét nagyságú, fél ív terjedelmű minden egyes szá­ma; hetenként kétszer, szer­dán és szombaton indul el postakocsin az előfizetőkhöz. Előfizetési ára' helybeliek ré­szére évi hat, távol levők részére nyolc forint., A há­romszázhúsz példányban nyomtatott lap rovatcímei: Hazánkbéli történetek, H^di dolgok, Tudománybéli dol­gok, Hiteles hírek, Hihetetlen dolgok stb. Előfizetőként — többek között — kilencvenöt földbirtokost, negyvenöt ka­tolikus papot, harmincnyolc mágnást, tizennyolc protes­táns papot és tanítót, kilenc városi polgárt, tizennyolc ügyvédet és három orvost tar­tottak nyilván. Rát egyedül végzett minden munkát. Ma­ga írta az egész lapot. 1781 májusában így panaszkodott: „Elég légyen azt mentségem­re mondanom, hogy énné- kem, távoly lakozó tudósító jó-akaróimon kívül abban semmi segítő társom nem volt, s most sintsen”. Ezek a tudósítók azonban a korszak legjelentősebb magyar írói. d. Betatron Az Országos Onkológiai In­tézet Radiológiai Osztályán -az Orvostovábbképző Intézet On- ko-radiológi-'i Tanszékének lé­tesítményeként nagyteljesítmé­nyű, szovjet gyártmányú Be­tatron elnevezésű besugárzó­berendezés kezdte meg műkö­dését. A hagyományos kobalt­ágyú gammasugárzásával szem­ben a Betatron nagy energiájú X-sugárral vagy elektronnya­lábbal gyógyítja a betegeket. A 25 millió elektron-volt csúcsenergiájú berendezésből kilépő sugárkévéket nagy' pon­tossággal lehet irányítani, ez­által jól kímélhető!! az egész­séges szövetrészek. Az X-su- gár az első olyan sugárforrás, amelynek segítségével a kívánt szövetmélységben hozható lét­re a legnagyobb dózisú besu­gárzás. A képen: előkészítik a berendezést a sugárkezeléshez. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek, illetve tagok peres ügyében több irányelvű szol­gáló állásfoglalás hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. Egy perben az a probléma merült fel: ha a tsz nőtagjá­nak az első gyermeke után járó gyermekgondozási segély folyósítása ideje alatt újabb gyermeke születik, jár-e neki szülési segély? A kérdést a járásbíróság, majd fellebbe­zésre a megyei bíróság nemle­gesen döntötte el, mégpedig azzal az indoklással, hogy az asszony a szülést megelőző egyéves időszakban mindössze hetven 10 órás munkanapot dolgozott, holott legalább száz 10 órás munkanapot kellett volna teljesítenie. A legfőbb ügyész óvására a Legfelsőbb Bíróság tör­vényességi határozatában ellentétes álláspontra he­lyezkedett és a fsz-t a szü­lési segély fizetésére köte­lezte. A társadalmi munka érdemes mestere Otthonom egy gerlefészek, ahova én még ma is turbé- kolni járhatnék. Ha ... Nejem nem végez termelő- munkát, e fészek karbantartá­sán fáradozik. Fáradozott! Széles körű ismeretségünk van, ez hivatásommal együtt jár, így nem csodálkoztam, mikor egy napon este azzal fogadott, hogy itt voltak a sajtosok. Ismerőseinket szak­májuk szerint katalogizálják, e megjegyzés magyarul azt jelentette, ■ hogy szerkesztők, újságírók és ebbe a kategó­riába tartozó egyéb népek tették tiszteletüket. E közle­mény különösképpen nem rá­zott meg, annál inkább, mert napok óta egy új erőmű épí­tési tervei foglalkoztattak. Másnap este nejemet a konyhában találtam, vacsora­alkotás közepette. Meglepett. Máskor ilyenkor már terített asztal, gőzölgő étel fogadott. — Ne haragudj, bementem délelőtt a sajtóba egy kicsit segíteni. Tudod sok a beteg, a munka meg áll, igazán se­gíthetek a barátainkon. Tényleg segíthet, morfondí­roztam és a tűzrőlpattant le­vessel pillanat alatt odafor­rasztottam szájpadlásomhoz a nyelvemet. Nem mondom, de máskor van ideje hülni... Talán két hét telt el, neje­met közben csak szórványo­san láttam. — Hogy vagy? — kérdezte és rohant, míg egy este... Már az előszobában érez­tem, hogy fészkemmel baj van. Feldúlta a kánya, netán ré­ti sas vagy kakukkmadár tojt bele?! A nyitott konyhaajtón át láttam, hogy nincs főzve. De nemcsak úgy. Agresszívan nincs főzve. Még csak nyers ételt sem látok. Hideg, tárgyi­i lagos a konyha, mint egy bú- torkiállítás a BNV-n. íróasztalomnál a nejem ült és valamit termelt. Rajzasz­talom a falnak nyomva, he­lyén kisasztal, rajta írógép. Tervrajzaim zilált kupacban a földön. Uram atyám, az erő­művön! És szerteszéjjel min­denütt kéziratok, kefelenyo­matok, kőnyomatok", telex­árkusok és újság, újság, új­ság. Rémült agyamba, mint egy dikics, hasított a gondolat. Nejem távollétemben kiadta a lakásunkat egy szerkesz­tőségnek és én ezentúl még azt sem tehetem, ami min­den léleknek szuverén joga: hogy hálni járjak bele ... — Mit tettél, asszony!?!... — Egy pillanat, drágám, de holnap slussz van és még ezt a... — és lázasan írni kez­dett. Még aznap este — szer­vusz, erőmű — kiköltöztem a konyhába, az egyetlen ép­eszű helyre lakásomban. Fel­hoztam a pincéből öreg tá­bori ágyamat és mint ka­tonakoromban — két ütközet között —, felnyitottam egy konzervet. Azóta így élünk. A múltkor véletlenül összefutottunk az előszobában: — Jó napot, Buznyák elvtárs — üdvözölt nejem szórako­zottan. aztán bocsánatot kért —, ne haragudj, de annyira hasonlítasz az Olvasószerkesz­tőre ,.. És végül: olvasom az újsá­got, benne egy hirdetést: „Házassági évfordulónkra szívből gratulálok, bővebbet levélben: Mucikád.” Mennyire lenne elfoglalt, ha nem szívességből segítene? Deák Gusztáv — Az alkotmány a szülő nő érdekeinek fokozott védelmét írja elő — hangzik a határo­zat indokolása. A SZOT sza­bályzata értelmében a terme­lőszövetkezeti tag részére já­ró anyasági segélyre való jo­gosultság megállapításánál azokat a napokat, amelyekre gyermekgondozási segélyt fo­lyósítottak, közös munkában eltöltött napoknak kell tekin­teni. Ugyanilyen a miniszteri rendelkezés is, kormányrende­let pedig kimondja: nem kö­teles közös munkában részt- venni a tsz-tag, ha gyermek- gondozási segélyben részesül. Mindezekből következik: a tsz- tagot megillető különféle szol­gáltatásokra való jogosultság elbírálásánál a gyermekgon­dozási segélyben való részesü­lés idejét közös munkában el­töltött időként kell figyelembe venni. Helytelen az olyan ér­telmezés, amely szerint az is­mételten szülő nő nem része­sülhet szülési segélyben, mert a korábban született gyerme­ke után gondozási segélyt fo­lyósítanak részére. Ilyen értel­mezés a tsz nőtagját hátrányos helyzetbe hozná a szövetkezeti munkaviszonyban. Ezek alap­ján a Legfelsőbb Bíróság meg­állapította, hogy az illető tsz- tag jogosult a szülési segély­re. ★ Egy tsz az egyik fővárosi ér­tékesítési vállalattal szerződést kötött, amelyben a vállalat ré­szére igen nagy mennyiségű zöldség- és főzelékfélék téli tárolására és tavasza átadásá­ra kötelezte magát. A vállalat 1200 00 forintot kifizetett, a tsz azonban 500 ezer forint ér­tékűvel kevesebb árut szállí­tott. Ezért ennek az összegnek visszafizetéséért per indult el­lene. A tsz azzal védekezett, hogy a vállalat nem tett ele­get együttműködési kötelessé­gének: nem látta el taná­csokkal és ennek következmé­nye volt, hogy a téli tárolás alatt nagymennyiségű áru megromlott. Végsőfokon most döntött az ügyben a Legfel­sőbb Bíróság, amely a védeke­zést nem fogadta el és a szö­vetkezetét a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint va 'terményértékesítési szer­ződés értelmében a táro­lási vesztesé? a tsz-t ter­heli. A szövetkezet nem hivatkoz­hat az egvüttműködési köte­lezettség elmulasztására, mert a felperes vállalat kereskedel­mi ügyletekkel foglalkozik és termények tárolásával kap­csolatos szaktanácsadás nem tartozik hatáskörébe. Nem.fo­gadható el a tsz-nek az az ér­velése sem, hogy a vállalat­nak, mint tulajdonosnak kell viselnie a bekövetkezett kárt, mert a vállalat a termények átadása előtt azokra nem sze­rezhetett tulajdonjogot. Ugyan­is a szerződés alapján csupán meghitelezte a termények vé­telárát, azaz előre fizetett. Ebből következik, hogy a szö­vetkezet azoknak a termé­nyeknek a vételárát, amelye- j két nem szállított le, nem tart­hatja vissza. ★ Egy tsz szőlőtelepén felállí­tott támaszoszlopokra vastag, kemény drótot feszítettek ki. Munka közben az egyik tsz- tag kezében a drót megperdült és a szerencsétlen ember sze­mébe vágódott. Oly súlyos sé­rüléseket szenvedett, hogy az egyik szemét el kellett távolí­tani, sőt másik szeme is erő­sen meggyöngült, a baleset óta ismételten kórházi kezelésre szorul. A balesetet szenvedett ember a tsz ellen kártérítés fizetéséért pert indított. A já­rásbíróság az igazságügyi szakértő véleménye alapján — megállapította, hogy a szövet­kezet a munkavédelmi előírá­sokat nem tartotta be. A munkában résztvevő tagok balesetvédelmi ok­tatásban nem részesültek. Mindezt fokozta, hogy a munkát senki sem irányí­totta. Mulasztás terheli a szövetke­zetét abban is, hogy a dolgo­zókat védőszemüveggel nem látta el. A Munkaképesség­csökkenést Véleményező El­sőfokú Orvosi Bizottság a tsz- tag munkaképesség csökkené­sét 55 százalékban állapította meg. Mindezek alapján a bí­róság a szövetkezetét kártérí­tésre és — a sérült megma­radt munkaképessége figye­lembe tételével — havi jára­dék fizetésére kötelezte. Ezt az ítéletet a megyei bíróság Is helybenhagyta. Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a tsz-t kár­téri isre kötelező ítéleti dön­tést helybenhagyta, a havi já­radék összegének megállapí­tására vonatkozóan azonban a megyei bíróságot új eljárásra és új határozathozatalra uta­sította. — Ebben az esetben — mondta ki a Legfelsőbb Bí­róság — nem lett volna sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a károsult 61 éves, ta­nyán lakó - termelőszövetkezeti: tag, aki a földművelésen kí­vül máshoz nem ért. Munka- képesség csökkenése alig tíz százalékkal marad alatta an­nak a foknak, ami már teljes rokkantságot jelent. Ezért or­vosszakértők bevonásával «1- engedhetetlénül szükséges an­nak tisztázása, hogy a Sérült életkorára, iskolázottságára, szakképzettsége hiányára és nagyfokú látásromlására te­kintettel jelenleg milyen munkakörök betöltésére alkal­mas. Azt is vizsgálni kell, hogy lakóhelyén vagy annak köz­vetlen környékén van-e olyan munkaalkalom, ahol az orvos- szakértő által véleményezett munkakörben foglalkoztatha­tó, s végül e munkakörben mennyi lenne az elérhető ha­vi keresete. Csak ezeknek a körülményeknek alapos fel­derítése után lehet a munka- képesség csökkenésének mér­tékét teljes pontossággal meg­állapítani, s a sérültet megil­lető havi járadék összege fe­lől dönteni., Hajdú Endre

Next

/
Thumbnails
Contents