Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-30 / 25. szám
4 ‘“xt/CíHap 1971. JANUAR 30., SZOMBAT Az érdi gyerek ii. ä&ajo oiriBaT FARSANGI TÁNCEST CIRKUSZAVATÓRA HANGVERSENY - GYEREKEKNEK „Mondhatjuk, hogy a gyermekek tiz-tizenkét éves korukig mindannyian költők, még ha nem írnak is egy sort sem.” (Weöres Sándor) A jövőt pásztázó tervek közös és jóleső hiánya, hogy nem hat a kispolgári sztárkultusz. Slágerénekes egy gyermek sem kíván lenni. „Tv-bemon- dó akarok lenni. Szeretném még a regényemet befejezni és folytatni a versírást”; „Én tíz év múlva felnövök és bokszoló akarok lenni vagy focista. És egy szép kocsit venni, a neve mercedesz” — ez a legritkább. Ugyan kár, hogy nem találkozni több verselő, rajzoló, színjátszó, sportoló kedvvel. Hogy színész, festő, író lesz — arról senki nem ábrándozik. „Éra huszonöt éves koromban lovakat szeretnék venni a barátommal és fuvarozni fogunk. Addig a borpincében leszünk. Édesapám nekem adja a telket, és azt teleültessük lucernával . a lovaknak. Veszünk televíziót is. Kiváltom a légpuska engedélyt is” — az ilyesmi ritka. Ezek a gyerekek terveikben nem gyermekesek, nem igénytelenek. Az általános iskolai végzettséggel a fiúknak csak két százaléka, a lányoknak is mindössze öt százaléka elégszik meg. Középiskolát kíván végezni a lányok ötvenhét százaléka, a fiúknak negyvenöt százaléka. Viszonylag kevesen ejnlítíE a diplomát, közülük a fiúk inkább műszaki pályára törekednek, a lányok orvosok, tanárok szeretnének lenni. De a szakmát vagy diplomát nem konkrétan említik. Érződik, számolnak vele, olyan iskolába, pályára kerülnek, ahová felveszik őket. Ezért nem sok szó esik a jövendő munkáról. Inkább érdi vagy fővárosi összkomfortos lakásról, háztartási gépekről, vikendházról, jó állásról, »szép, rendes, becsületes, tiszta családi életről, magukhoz vett szülőkről, beosztásról; ital, dohányzás, veszekedés mellőzéséről, sok szórakozásról, sok szabad időről, gyűjtésről, szerzésről, takarékoskodásról írnak, és mintha összebeszéltek volna, általában két gyerekről. önzéssel is találkozni. „Én nem nősülök meg. Gyűjtök pénzt és beadom a takarékba, és rhikor sok lesz, akkor veszek egy összkomfortos lakást. És mikor minden megvan, akkor veszek egy személygépkocsit. Járok szórakozni minden este.” „Gyereket nem szeretnék. Akkorra már a világ még modernebb lesz. Szeretnék egy szép kocsit. A házat a Balaton mellé építeném. A kocsinak a ház mellett egy szép garázst építenék.”; „Nagyon boldog lennék, ha lenne egy nagy lakásom és egy Moszkvics nevű kocsink. Gyereket nem szeretnék.” De azután ismét a rendes feleség ... becsületesen élni... háztartási gépek... egy fiú és egy lány... ha lehet egy ví- kendház árasztják el az olvasót, s egy idő múlva elégedetlenséget érzünk. Ugyanazok a kifejezések, mint egy építőjáték előregyártott elemei. A kirakott összkomfort szövege a háztartási és életbiztosítási felhívásokból ismerős. Milyen eszmék, jelentések hiányoznak e fogalmazványokból? Nem hallunk a barátságról. Nem találkoztam e szavakkal: hazám, Magyarország. (A hazafiság témájában folytatott vizsgálatnál a kérdést, miért jött haza Kukorica Jancsi Magyarország; ara, érdemben kevesen válaszolták meg. A nemzet haladását segíthető emberereknek főként a tudósokat, politikusokat, művészeket tartják — az egyszerű embereket nem említették.) Azután itt van ismét a nyelv. Kevés a kép, hasonlat, jelző. Számonkérhetünk több | álmot, fantáziát. Hiányoljuk az ilyen elképzeléseket: „hajós szeretnék lenni”, „nyomozó, tengerész, vagy katona”? Joggal tehetnénk, hiszen hajósra, katonára, nyomozóra is szükség van s lesz. De megmagyarázzuk magunknak, hogy a kalandos, kísérletező vállalkozó szellemet annak idején főként az individualitást erősítő polgárság fejlesztette ki, szorgalmazta gyermekeiben. Hát akkor kérjük számon az apró életdarabokban felfedezett, kis valóságszigetekbe belelátott színeket! „Vennék egy kisebbfajta telket, azt teleültetném fával meg virággal. Szeretnék zongoratanár lenni. Először is vennék egy kereszt- húros zongorát.” „A kertben lehetne egy kis halastó és körülötte két fűzfa, meg padok” „Akarok egy kamrát, ami tele lehetne ketreccel meg nyulak- kál.” — ritka kijelentések. Alig érződik a tervekben valamely erős és saját érzelmi elkötelezettség, elszánt, heves irányulás, ami az akadályokon is át akarnia tömi, vállalná a konfliktust a környezettel. Illetve a sok osztályból egy ilyen terv, egy ilyen gyerek akadt Otthon a kertjükben maga metsz, kapál, ültet, s a szíve, bár a szülei erővel lakatost akarnak belőle nevelni, a mezőgazdaság felé húzza. „Vissza szeretnék menni Tolna megyébe egy elhagyott tanyára, ahol parasztként tudnék élni. Szeretnék sok állatot, így például három tehenet, harminc, negyven birkát, negyven, ötven kacsát, két lovat, negyven, ötven nyulat, libát, sertést. Ha ez a tervem beválna, boldog lennék.” Végül nem érződik a gyerekek elképzelésében az űrhajózás kora, hogy máris abban élünk, s hogy a gyorsuló időben ki tudja, milyen lehetőségekbe nőnek? Közülük mindössze egy szeretné „bejárni a földet”, egy pedig, aki régész akarna lenni, Mexikót emlegeti. „Huszonöt év múlva olyan kocsit veszek, ha gyártják, aminek szárnya lesz, és úgy menne a szárazföldön, mint a levegőben.” — az ilyen óhaj egyedül áll. A túl merész gyermeki ál- 'mok, ha nem teljesülnek, nem egyeztetődnek össze a valósággal, elnyomva, vagy elvészve, megmérgezhetik a felnőtt életet A szülő, a pedagógus dolga a saját óriás tanyáról álmodó fiúcskát mezőgazdasági technikum, mezőgazdasági szakmunkásképző iskola felé terelni... De az álom nélküli gyermeki tervet, a húsz évre beosztott fizetéssel, évtizedekre előre kijelölt életformával együtt, leginkább az fenyegeti — hogy megvalósul. Az elsődleges indulat azonban, amelyet a levelek keltettek, a szeretető: ebből fakadt az elégedetlenség érzete is, értük, nem ellenük. Korukban még hajlékony az individualitás, — leveleik különbsége is, ha az olvasó aludt rá egyet, egybemosódik, s az összeolvasott vallomásokból egy arc bontakozik ki. Ez az arc őszinte, tiszta, emberi. Hibája nem a sajátja: a „kicsi helyett kocsit” nem ők találták ki. Az „objektív nehézséget”, a „problémák kiküszöbölését” sem a dolgok tartalmas megnevezése helyett Erényeik nagy emberi erényekhez vezetnek, de a kor erénye, hogy kibomlottak. A kor erénye az is, hogy véleményükre nem kerül a színlelés kényszerzubbonya. A városiasodé ember életformaváltása sok megrázkódtatással jár, de egy olyan levél sem akadt a kezembe, amelynek szerzője cinikussá vált A bizalmas vallomást, amelynek írója a legközelebb került hozzám, valósággal leláncolta, lelakatolta a gyerek a maga eszközeivel: ragasztóval és vagy harminc gemkapoccsal. Veszekedésről, alkoholról panaszkodik. „Eddig soha nem beszéltem erről. Nem volt szívem megmondani” — így zárul a levél. Ha van vigasztaló jel egy gyermek szenvedésében, akkor ez az: hinni lehet abban, hogyha komolyra fordulnak a dolgok, akár örömre, akár bajra, akkor „objektív nehézség”, „problémamegoldás” helyett Sk is, mi is, emberibb szavakat, megoldásokat találunk! Padányi Anna Fut az idő, már januárnak is a végén járunk, viszont a vidám farsangnak a kellős közepén. Mulatságban, bálban nincs is hiány. Nagykőrösön szombaton este hét órakor kezdődik a Szabadság Termelőszövetkezet táncmulatsága a szövetkezet alszegi klubjában. A bál ' a nagykőrösi farsangi mulatságok kezdetét jelenti. Ecseren, a Gödör vendéglőben vöröskeresztes bál lesz, Pomázon a Il-es számú óvoda szülői munkaközössége fog jót mulatni. A papák, mamák, óvó nénik forgatják majd meg egymást, játsszák el a lánclánc eszterláncot. Tápió- szenimártonban vasárnap este a művelődési házban a Kertész-zenekar szolgáltatja a báli zenét. Szerényebb körülmények között, nem zártkörű bálon, hanem táncesten szórakozhatnak ma Tápiógyörgyén, a tánczenei esten. Ugyanitt másnap délután szívesen látják vendégül a fiatalokat a művelődési házban, ahol az ifjúsági klub „Téli könyvismertetést” tart, utána egyet azért forogni is lehet majd; magnó hangjára. Zeneszó fogadja a táncolnivágyókat vasárnap Ráckevén az Ács Károly Művelődési Otthonban délután hattól, szombaton es; te a nagykátaiakat, a tápió- szeleieket, vasárnap az Unipressz zenekarral a tápió- szecsőieket, a ióalmásiakat és az újszilvásiakat. Táncdélután lesz vasárnap Monoron a Ságvári Endre Művelődési Otthonban, a Mokka-együttes közreműködésével, valamint Pomázon. Még mindig a táncolni szeretőket érdekli a következő program: a nagyká- tai Bartók-klubbán vasárnap reggeltől \ délig Palyvás István oktató vezetésével tanfolyam lesz a Szórakoztató zene tudnivalóiról, utána pedig a társasági táncklub tart összejövetelt Johannis Vil- mosné vezetésével. A kirándulókról se feledkezzünk meg, akik a napot a szabadban óhajtják eltölteni. Felhívjuk figyelmüket, hogy a budai hegyekben valamennyi turistaház — a Frankhegy kivételével — nemcsak vasárnap, hanem a hét más napjain is rendelkezésükre áll. Vasárnap a Természetbarát Szövetség túrát indít Budaörs, Szekrényes, Frankhegy, Farkasvölgy útvonalon. Találkozás háromnegyed 8 órakor Budapesten, a Kosztolányi Dezső téren, a 72-es autóbusz végállomásánál. Félnapos gyalogtúrára gyülekeznek délelőtt 9 órakor a hűvösvölgyi 63-as autóbusz végállomásánál a budai hegyek hívei, míg aki börzsönyi túrán szeretne részt venni, találkozzon a ; Kistext turistacsapatával reggel hat órakor a Nyugati pályaudvar pénztártermében. Szívesen látják az érdeklődőket s bejárják vélük a Királyrét, Nagvhideghegy, Foltánkereszt, Nógrád útvonalat. Végül: nem a báloknál, hanem itt sorolják fel: szombaton este természetbarát bál lesz a MOM sportházban Budapesten, a Csörsz u. 14-ben. A szünetben turistavetélkedő, diavetítés és társasjátékok lesznek. Most pedig . nézzük meg, ezen a két napon milyen szórakozást nyújthatnak a mozik, színházak? A Csepel Autógyár művelődési házában szombaton este 7 órai kezdettel a kecskeméti Katona József Színház előadásában Szakonyi Károly: Adáshiba című vígjátékát lehet megtekinteni, míg délután a magnósok találkoznak ugyanott s bemutatják egymásnak' legújabb felvételeiket. Délelőtt diavetítéssel egybekötve a gyermekkönyvtárban lesz me- sedélelőtt. Vasárnap különautóbusz indul Budapestre Nagykörösről, az új Fővárosi Nagycirkusz gálaműsorára. A jegy és az útiköltség összesen száz forint. Az autóbusz reggel kilenc órakor indul és az előadás után este hét órakor tér vissza. Dunakeszin szombaton délután, a József Attila Művelődési Ház diákklubjában Mi a haza? — A hazafiság fogalma címmel tartanak vetélkedővel egybekötött előadást. Ugyancsak itt délelőtt dr. Pé- terfi Béláné pszichológus „Nevelési problémák a családban” címmel tart ismeretterjesztést. Ezalatt a fiataloknak az Országos Filharmónia sorozatán belül ifjúsági előadást tartanak Liszt-, Bartók- és Kodály-művekkel a műsoron. Komáromi Magda Zengjen dalunk — Katonadolog Táncdalesokor Katonaművészeink — akik tavaly itthon és külföldön 260 előadást tartottak, és műsoraikat összesen 125 000-en nézték meg — a jelek szerint eseményekben gazdag évet fognak zárni az idén is. Már javában készülnek új produkciókra, műsoraik jellegzetessége. hogy azokban egyre inkább tükröződik a mai katonaélet. A „Zengjen dalunk” című összeállítással február elején a kórus lép majd dobogóra, hogy felelevenítse a két világháború közötti időszak és a felszabadulás utáni negyedszázad lassan feledésbe menő mozgalmi és katonadalait, megismertesse azokat az ifjúsággal is. Másik, ugyancsak februári premier lesz a „Katonadolog”. < Vidám, kétrészes, mai témájú I darab, amely múltbeli és a mostani katonaélet egy-egy érdekes epizódját mutatja be. A néphadsereg művész- együttesének harmadik febr ruári produkciója műfaji újdonság: kifejezetten katona témájú táncdalesokor. A szá-. mókát neves táncdalszerzők komponálták, s a szerzemények bemutatásában .-7- az együttes tagjain kívül — a könnyűzene közkedvelt reprezentánsai is közreműködnek majd. A tánckar nagyszabású önálló estre készül,1 amelynek műsorát folklórból és modern táncjátékokból állítják össze. Akárcsak az előző években a katonai alakulatokon kívül a civilközönség előtt is több I alkalommal szerepel majd az I együttes. NAPLÓ Kávéház a Halálraítéltekhez (3.) A z öreg Várkúti új paklit bontatott, csak originál kártyával játszott. Kevert, osztott, meggyújtotta ía- intosát, ismert mozdulatával a felső ajkadéi eligazította útban levő bajuszát és megszólalt basszusán: — Tere, Béla, ász, kassza. Kisvártatva bejött a kávéházba egy kocsis. Szétnézett, zavarban volt, mint aki véletlenül a színpadra tévedt, holott csak a mellékhelyiséget kereste. illemtudóan levette a sapkáját, hatalmas, ganéjos csizmájában Várkúti bácsi mellé kopogott és illendően megállt: — Instálom, a ténsasszony üzeni, hogy Terka kisasszonynak gyermeke született. Csend. Mindenki a kártyáját nézi meredt szemmel. Mindenki tudja, Terkának nincs férje, lehet,_ az újszülöttnek apja se akad majd. Csak az öregúr emeli a tekintetét a kártyáról a kocsisra. — Igen; , most már egész biztos, hogy kilenc hónappal ezelőtt a lányom lefeküdt egy férfival. Csak mi röhögtünk, az idősebbek hallgattak. Pedig akkor azt kellett volna mondanom, ha szájon is vágom Várkúti bácsi, hogy ne tessék ilyen csúnyát mondani. Terka fejét nemsoká a vonat sínjéhez verik a csendőrök, mert csak egyedül ő meri majd leköpni azokat. Ugye, mégiscsak a maga lánya volt ez a Terka, Várkúti bácsi? De hát csak röhögtem akkor; amikor az öregúr szellemesnek szánt .bemondása elhangzott. Tizenegy órakor érkezett Lipkovics úr, varrógép ügynök és bérimádkozó. A kettő szorosan összefüggött, az igazság ugyanis az volt, hogy az ügy- nökösködésből már nem lehetett megélni, a kutyának sem kellett akkoriban már a varrógép. Ezt a foglalkozást csupán a rang miatt tartotta meg Lipkovics úr. Ha valakinek bemutatkozott, azt mondta: „Lipkovics, akvizitőr” — egy kissé orrhangon, franciásan ejtve a szót. Imádkozott hát mások helyett, mások lelki üdvéért, órabérben. Világosabban szólva: egy óra imádkozásért 5 pengőt számított fel a megrendelőnek. Lipkovics úr különös, megható figura volt. Az egész ember csöndes, szomorú báj. Arca franciásan enervált, nagy barna szemében nehéz sorsának összes szenvedése és tanulsága. Meglehetősen magas, csontos ember volt, egyfajta választékos, de hanyag eleganciával. Sok öltönye volt, mind tiszta, frissen vasalt és kopott, valaha jobb napokat láthattak, gazdájukkal együtt. Most Is, amikor sötét ruhában. fehér ingben, sevró cipőjén kannásaival megjelent, érezte, látta az ember, helyén van itt és jó ízlésről tanúskodik minden. Pontosán úgy, mint divatlapokban a walesi hercegen, aki nemrég mondott le a trónjáról egy polgári származású asszonyért. De Lipkovics úr szegény walesi herceg volt, mintha egy ame- rikábán élő szegény rokon csomagjaiból öltözött volna. Minden tiszta, vasalt, de fáradt, finoman kopott, mint viselőjük. Lipkovics úr odament Lászlóékhoz egy kicsit disku- rálni. Nem szokott tolakodni, szóljanak a lelki szegények, hívják azok. Ma egy kissé letört volt, a megszokottnál is szomorúbb. László néni megkérdezte, mi baja van? Azt mondta, semmi, asszonyom, semmi. Csupán az élet. — Ó, igen — helyeselt halkan az asszony. Közben Jutka meghozta a forró teát. Lipkovics úr a csészét ajkához emelte, szeme a távolba nézett. Igen, megint a pénz, ezen vesztek össze Klárival. A háztartás, a gyerekek. Nem haragudott az asszonyra, most sem, hogy visszaemlékezett a délelőttre. Némi keserűség azért volt a szívében, de csupán csendben, befelé dohogott. Azt is finoman, mintha hallgat ózna valaki a szívében. „Az a baj, édes Klárikám, fűzte tovább gondolatait, hogy te összetéveszted az én szerelmemet és jóságomat a butasággal- Szegények vagyunk, istenem. Én az emberi értelmet tartom az egyetlen igazi értéknek, mert ez sohasem devalválódik, még akkor sem, ha az értelmes ember* néha butaságokat követ el, még akkor sem, ha az értelmes ember nem tud bizonyítaná és történetesen szegény. Csakhogy a szelleme tovább él. És nemcsak a képekben, könyvekben, hanem esetleg, sőt- többnyire gyermeke gondolkodásában, szokásaiban .. Ma már tudom, hogy itt kellett volna megállítanom Lipkovics urat a gondolatmenetében. Itt kellett volna felhívnom a figyelmet Göbbelsre, Mengelére és a többiekre. „Figyelje csak meg, Lipkovics bácsi, nemsokára mik fognak kiderülni, az emberi értelmet milyen nagy „butaságokra” használták föl. Bizony, ez az értelem nagyon aljas tömeg- gyilkosságg- devalválódott. És azután együtt reménykedtünk volna Lipkovics úrral, hogy az említett észiények szelleme nem él tovább gyermekeik gondolkodásában, szokásaiban. Először Várkúti úr hívta az asztalához, adott neki tíz pengőt Terkáért és az újszülöttért. Akadt még néhány rendelés, a szombati, vasárnapi kosztpénz összejött. Lipkovics úr hazament, a keresetét odaadta az asszonynak, aki visz- szaadott néki egy tízest, hogy jó legyen a köbérzete. A férfi megsimogatta fia buksi fejét, megcsókolta kislánya arcát és elment a templomiba imádkozni, mások lelki üdvéért. Este 7-kor végzett, akkor fölsóhajtott, nehéz munka volt. Élő imamalom vagyok — gondolta, és azon morfondírozott, ha- zamenjen-e? Azután döntött, és Lászlóékhoz ment, ő is vágyott egy kis játékra. A vendégek egyszer már fordultak; s a kiadós ebéd. után újra visszajöttek. «Seholsem ■ volt üres hely, Lipkovics leült Várkúti bácsi mellé, kibicelni. Annál az asztalnál ült Fényes Paja is, pipával a szájában. Ritkán jött be a városba, gazdatiszt volt egy távoli birtokon. Ott élt egyedül a cselédekkel a rozoga tanyán. Jó negyven éve, törvénytelen gyermekként jött a világra, akkor az édesanyja nevén írták be az anyákömyvbe, és a keresztségben a Pál nevet kapta. Anyja szobalány volt a birtokos Grüsséknél, ott maradt úgy a fiatal földbirtokos úrtól. Amikor megtudták a bajt, elzavarták a háztól, de a Pali gyerek azért megszületett. A fiatal méltóságos urat Angliába küldték felejteni. Nem felejtett. Küldte a pénzt az anyának és kérte a fényképeket a fiáról. Amikor az öreg méltóságosék meghaltak, hazajött. Később Pali anyja is elhunyt, a fiú a temetés után leköpte az apját, akit akkor látott először. Amikor az első zsidótörvényt nyilvánosságra hozták, elment az apjához és kezet nyújtott neki. — így már más, apám — mondotta. — Most melléd állok, végtére mégiscsak az apám vagy, most már te is üldözött. De a neved most sem kell, a vagyonod még kevésbé!
