Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

rest «ectki ’<&Űrlap 1971. JANUAR 27., SSTERT) A Kirchschläger Moszkvában Kirchschläger oszt­rák külügyminiszter ötnapos hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba érkezett. Képünkön Moszkvában az Ismeretlen Katona sírját koszorúzza meg. Kampalai változások Gierek Gdanskban Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Pjotr Jaroszewicz miniszterelnök vidéki körútja során Gdanskba is ellátogatott. Képünkön: Edward Gierek a gdanski' hajógyár munkásai kö­zött. Zárszámadás Vétségén (Folytatás az 1. oldalról.) 329 borjút neveltek fel istál­lóikban. Ez abból adódott, hogy év közben leellették a selejte­zésre váró teheneket; «.és csak utána adták el. így lelt Több borjú, mint anyaállat. A zárszámadás részvevőit — közel háromszázan voltak a kis kultúrotthonban — legin­kább az érdekelte, mit tartal­maz a boríték. Ebben sem csalódtak. Átlagosan 26 ezer forintot kaptak a tagok a tavalyi 24 ezer hatszáz he­lyett. Természetesen árbevéte­lük is növekedett több mint 2 millió forinttal. Délben valamennyi család otthon ebédelt a tsz-től kapott húsból, de délután 6 órakor is­mét megtelt a kultúrotthon, s vidám nótaszó mellett töltötték az éjszakát. • i . ^ — mka — itr ■ n * * ín t> rí S# /t * (Folytatás az 1. oldalról.) letáenül felcserélődött a kép­aláírás ... Uganda új „erős embere” Idi Amin Dada vezérőrnagy 45 éves. A második világhá­ború idején egy angol ezred­ben szolgált és részt vett a burmai harcokban. Az ötvenes években Kenyában teljesített? szolgálatot. 1962-ben, amikor Uganda függetlenné vált, szá­zadossá lépett elő. Később Angliában részt vett egy ka­tonai továbbképző tanfolya­mon, majd Izraelben ejtőer­nyős kiképzésben részesült. Az 1966-os válság során, amikor az ugandai királyt száműzték és Obote vette át a hatalmat, fontos szerepet játszott. 1966- ban ezredesi rangban a had­sereg és a légierők vezérkari főnökévé, 1967 januárjában dandártábornokká és az or­szág fegyveres erőinek pa­rancsnokává nevezték ki, 1963- ban vezérőrnaggyá léptették elő. Még 1966-ban vizsgálatot indítottak ellene állítólagos törvényellenes aranyüzletek miatt, de sikerült tisztáznia magát. 1969-ben Amin tábornok egyhónapos külföldi körúton volt, ennek során a Szovjet­unióban, Indiában és Cseh­szlovákiában tett látogatást. 1970-ben befolyása ismét csökkent és felmentették a fegyveres erők parancsnoksá­gának tisztéből, helyét az Obote iránti hűségről ismert Husszein tábornok foglalta el. Amin megmaradt vezérkari főnöknek, de ez a tisztség egyes kommentátorok szerint alig jelentett többet egyszerű hivatali asztalnál. Feltételez­hető, hogy a hatalom-átvételre már korábban készült. Amin tábornok különben szenvedélyes sportoló, kilenc éyen_ keresztül Uganda nehéz­súlyú boxbajnóka volt. ★ A megbuktatott Milton Apollo Obote 1924-ben szüle­tett, tanulmányait a Maker er e- kollégiumban végezte, majd Kenyába ment. Részt vett mind a -kenyai, mind az ugan­Singapore-i Erisz alma A lábjegyzet elmaradt ••• Vatikánvárosban a leg­újabb, 1971-es pápai évkönyv egyik legfeltűnőbb újítása, hogy eltűnt belőle egy lábjegy­zet, a wroclawi érsekségről szóló címszó alól. A lábjegy­zetben, amely a második vi­lágháború befejezése, a német fegyverszünet óta eddig min­den esztendőben megjelent, a volt német és 1945 óta lengyel állam területén levő egyház­megyékkel kapcsolatban azt lehetett olvasni, hogy a Szent­szék — állandó szabályként — területi változásokat csak nem­zetközi érvényű szerződés alap­ján ismer el. Agostino Toniolo, a hírközlő eszközök szentszéki bizottságá­nak elnökhelyettese, aki az új , pápai évkönyvet a sajtó kép­viselőinek bemutatta, hangsú­lyozta, hogy a szabály, ame­lyet a lábjegyzet megfogalma­zott, változatlanul érvényben van. A wroclawi egyházme­gyével és a többi nyugat­lengyel egyházi terület­tel kapcsolatban azért tö­rölték, mert figyelembe vették a Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság között a közelmúltban létrejött szer­ződéses megállapodást. Figyelemre méltó, hogy a Vatikán nem várta be a meg­állapodás ratifikálását... A Brit Nemzetközösség sin­gapore-i konferenciájának eredményeit értékelve, Jurij Popov a következőket írja a moszkvai Izvesztyijában: Sem a „nemzetközösség el­veiről” szóló kompromisszu­mos deklaráció, sem a megle­hetősen terjengős közlemény nem képes betömni a Brit Nemzetközösség rozoga épüle­tén tátongó réseket. A vita központi témája volt a „nem­zetközösség elveiről” szóló deklaráció tervezete. Heath angol miniszterelnök és hívei minden lehetőt elkö­vettek, hogy módosító indítvá­nyokkal és kiegészítésekkel — mint a singapore-i lapok ír­ják — „kihúzzák a deklaráció méregfogait”, titkos ülésen és kulissza mögötti találkozáso­kon nyomást gyakoroltak az afrikai küldöttekre, és a kon­ferencia utolsó napján elfoga­dott kompromisszumos válto­zat már senkit semmire nem kötelez. A felhígított deklará­ció elfogadása azonban nem jelenti azt, hogy a dél-afrikai fegyverszállítások problémája többé már nem «lesz Erisz al­mája a nemzetközösség tagjai között — írja Popov. A konferencián végrehajtot­tak még egy manővert: nyolc ország képviselőiből megalakí­tottak egy csoportot, amely tisztázza, hogy „milyen reális veszély” fenyegeti az Atlanti­óceán déli térségében és a Csendes-óceánon a kereskedel­mi útvonalak biztonságát. Mint ismeretes, éppen e „biztonság” szavatolásának űrügyévé} akarja igazolni Heath a dél­afrikai rezsim felfegyverzését. A csoport — amelynek termé­szetesen Anglia és Ausztrália is tagja — megvizsgálja majd ezt a kérdést, és megállapítá­sairól beszámol a nemzetkö­zösség titkárságának. Jellemző — mutat rá a hírmagyarázó —, hogy az a három afrikai ál­lam, amely a legerélyesebben tiltakozik Dél-Afrika felfegy­verzése ellen — Zambia, Tan­zánia és Uganda — nem vesz részt a csoport munkájában. S nem érdekes? Ugandában időközben már államcsíny is történt... dai szakszervezeti mozgalom harcaiban. 1957-ben kapcsoló­dott be az Ugandai Nemzeti Kongresszus (UNC) munkájá­ba, 1960-ban már az UNC bal- szárnyának vezetőjeként hozza létre az Ugandai Népi Unióval szövetkezve az ország függet­lenségéért küzdő Népi Kong­resszus Pártot. 1962 áprilisá­ban miniszterelnök, majd 1966- ban emellett köztársasági el­nök lett. ★ Uganda 1962. október 9-én szabadult fel a 70 éves angol gyarmati uralom alól és lett a Brit Nemzetiközösség függet­len tagja. Az ország lakóinak száma 8 133 000, területe 236 028 négyzetkilométer. Hi­vatalos nyelve az angol, az el­terjedt érintkezési nyelv a sziShéli. Hadserege 2700 ka­tonából álL A függetlenség elnyerésekor létrejött Ugandai Köztársaság­ban az egységes állam keretén belül meghagyták a bizonyos autonómiát élvező Buganda Királyságot. A királyság reak­ciós erői azonban ezt arra használták fel, hogy fellépje­nek Obote elnök kormánya el­len. 1966. május 20-án a bu- gandai parlament kihirdette a királyság elszakadását Ugan­dától, a köztársasági csapatok azonban néhány nap alatt fel­számolták a szeparatista erő­ket. Buganda Királyságot meg­szüntették és területét Ugan­dához csatolták. A reakciós- erők azonban Mutesa király bukása után sem hagytak fel terveikkel. 1969. december 19-én merényletet követtek el Obote ellen — a golyó az arcán találta el az el­nököt. Mindez nem sokkal az­után történt, hogy az el nem kötelezettség elvét valló Obote, aki meghirdette a „balra nyi­tás” politikáját, pártja nevé­ben kidolgozta, majd nyilvá­nosságra hozta az „egyszerű ember chartáját”, amely töb­bek között az alábbi célkitű­zéseket tartalmazza: „Elvetjük elvben és gyakorlatban, hogy Uganda mint egész vagy an­nak valamely része egy ember kiskirálysága, a feudalizmus uralma vagy külföldi befolyás alatt legyen. Gyakorlati mun­kánkban azt az elvet kell kö­vetnünk, hogy a termelési esz­közöknek az egész nép kezében kell lenniök. Ennek kapcsán az államosítás már eldöntött kérdés.” Rakétaformát öltött istenek Kerala állam India déli ró- szén van. libben az áiiamban éppúgy iolyik az élet évszáza­don óta, mint a köztársaság bármely más részében. Az idilli csendet azonban hir­telen robbanás hangja vágja ketté. Időben és téroen szin­te anakronisztikusnak tűnik, de így igaz: a pálmafák zöld sátorerdeje felett egyszer csak megjelenik egy ezüst színű ra­kéta. Az ezgotikuin zavartalan­ságába beleszólt Tliumba, az egyenlítői rakéta-kilövő telep, ahonnan a köztársaság egye­lőre még gyermekcipőben tipe­gő kozmikus tudománya veszi a rajtot. * A telep igazgatója, a külön­böző nemzetközi és hazai tu­dományos kitüntetésekkel szé­pen dekorált Murti úr, szívé­lyesen fogadott és igen közlé­kenynek bizonyult. Nyomban elmagyarázta, hogy Thumba csupán egy része annak a kí­sérleti tudományos komple­xumnak, amely az atmoszféra felső rétegeit ostromolja. — Az első indítóberendezé- sak betonlapjait még 1963-ban rakták le. Azóta felépült a szi­lárd üzemanyaggyár, több sze­relőhangár. Elkészült az ellen­őrző központ, ahol a tudomá­nyos és a technológiai kísérle­tek eredményeit elemezzük ki elektronikus számítógépekkel. Mellesleg, szovjet Minszk tí­pusú komputerekkel dolgo­zunk. Egy-egy rakéta kilövése min­dig nagy esemény a támasz­ponton. Még azok is lélekzet- vissz&fülytva lesik, hallgatják a jól ismert „visszaszámlálást”, akiknek egyébként szakmailag semmi közük az indításhoz. „Három .. . kettő . .. egy ...” —■ számláljuk a másodperceket, és én arra gondolok, hogy az évek is így rohannak el, addig az időpontig, amikor India a komolyabb kísérletek mezejére lephet. Madrasztól néhány km-rc északra már dolgoznak egy új ürrepülőtér tervein, körvona­lain, ahonnan 1975-ben bocsájt- ják fei az első indiai — négy- lokozaios szilárdüzemanyag- meghajtású — rakétát. A raké­ta harminc kilogrammos szput- nyikot visz majd fel köralakú foldkörüli pályára. Az igazgató ablakából táv­csövein figyeljük, amint levá­lik és a tengerbe zuhan az el­ső fokozat. A thumöai telep a Szovjet­unióval kötött megállapodás értelmében két évig szovjet meteorológiai rakétákkal ku­tatja az atmoszféra felső réte­geit- A rakéták 100 km ma­gasságig mennek és 45 percen át tanulmányozzák a környe­zetet, gyűjtik az adatokat. A trópusi körülmények között végzett kísérleteknél szovjet szakemberek is közreműköd­nek. Minden szovjet szakember mellett ott dolgozik már indiai kollégája, aki a későbbiekben önállóan fóly tatja tovább ezt az érdekes munkát. Az indiai szakmunkások, sze­relők vezetője elmondta, hogy a szovjet meteorológiai rakéták kitünően bírják az indiai klí­mát, kezelésük és szerelésük egyszerű és biztonságos. A hangárokban szépen áll­ványokra fektetve sorakoznak a rakéták. Megakad a sze­mem két kisebb, orsóformájú szivaron. — Hát ezek mik? — kérdem. — Ezek a mi rakétáink. Az indiai Rohini és Menaka — válaszol az egyik telepvezető. — Rakétaformát öltött istenek *7- teszi hozzá nevetve. V. Szimonov 3 millió 700 ezer sertés (Folytatás az 1. oldalról.) két sikerül majd megismételni vagy jobb esetben 5—10 ezer­rel nő a leszerződött vágómar­hák száma Élőmarha-exportra idén 210 ezer állatot szánnak, hozzávetőleg annyit, mint ta­valy. Az utóbbi években kül­földön egyre keresettebb a magyar vágójuh is. A vállalatok azt szeretnék, ha lényegesen több hosszútávú szerződés jönne létté a terme­lőkkel. Ezek a megállapodások mindkét fél számára foltozott anyagi biztonságot jelentenek. Jobban figyelembe veszik azt is, hogy a korszerű telepek 8— 10 naponként bocsátanak ki hí­zókat; a vállalatok ezentúl job­ban alkalmazkodnak a termi­nusokhoz, de a termelőktől is elvárják a pontos szállítást. Már egyre több helyen a hizlaldákban veszik át a sertéseket. Ehhez azonban mérlegekre és az üzemekbe vezető jó úthá­lózatra van szükség, de — mint elmondották — a feltéte­lek még nem mindenhol adot­tak. A partnerek megbeszélik azt is, hogy a húsiparnak kevésbé zsíros sertésekre és jó minő­ségű vágómarhára van szük­sége — minden eddiginél na­gyobb mennyiségben. ' » FORGÓSZÉL pusztított Lon­don délkeleti területein és Kent térségében. Száz épület megrongálódott, több ház te­tejét a szél lesodorta. A vihar- 1 nak sebesültjei is vannak. KONGRESSZUSI ÚTMUTATÁS Korszerű agitációt Beszélgetés dr. Dobrai Lajossal, a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkárával A marxizmus—leninizmus élő, fejlődő tudomány, amely képessé teszi a pártot arra, hogy szembenézzen az új társadal­mi jelenségekkel és folyamatokkal, és azokat elemezve, tudo­mányos igénnyel általánosítható következtetésekre és gyakor­lati megoldásokra jusson. Ezeknek a változó társadalmi jelen- ségeknek és folyamatoknak — a gazdasági élet reformja, az osztályszerkezet módosulása — a széles tömegek számára is érthető feltárása és magyarázása a pártpropaganda feladata. Ahhoz azonban, hogy a pártpropaganda, betölthesse hivatását, mindenképpen a valóságnak megfelelő, ugyanakkor az eddigi­nél korszerűbb módszerek szükségesek. Mit tettek eddig, és mit kívánnak tenni ezután a pártpropaganda hatékonyságának fokozásáért? — erről beszélgettünk dr. Dobrai Lajossal, a Rác­kevei Járási Pártbizottság első titkárával. — Kezdjük talán azzal, a X. pártkongresszuson is elhang­zott megállapítással, miszerint a legutóbbi években közvetle­nebbé váltak a kapcsolatok és kölcsönhatások a gazdaság, a politika és az ideplógia között. Ennek a hármas egységnek az érvényesítése jelentette propa­gandamunkánk legfőbb célki­tűzését. 0 Elmondana néhány példát ezzel kapcsolatban? — Nagyon szívesen, bár elő­rebocsátom, hogy a példák többsége negatív kicsengésű lesz. • A hibákból is tanulhat rz ember. Gondolom, ezt vallja ön is? — Igen. Kezdeném azzal, hogy ipari üzemeink vezetői — a gazdasági reform kapcsán — még mindig nem értették meg kellő mértékben az üzemi de­mokratizmus szükségességét. Pedig ez nem csupán gazdasá­gi, hanem politikai kérdés is. Az a munkásember, akit be­vonnak az üzem előtt álló fel­adatok megvitatásába, később azok tudatos végrehajtója lesz. Ellenkező esetben csupán mint bérmunkás végzi el a" rá kirótt feladatot, következésképpen annak sikeres valóra váltását nem érzi a saját személyes ügyének, nem törekszik minél jobb, gyorsabb végrehajtására. Igaz ugyan, hogy a termelés számokban mérhető, de igaz az iS. hogy a termelés emberi te­vékenység, amelyben a tudat szerepe döntő tényező. Ahol számolnak ezzel a tényezővel, mint például a Pestvidéki Gép­gyárban, ott jó és rendszeres a kapcsolat a vezetők és a dol­gozók között. Ebben a gyárban az emberek értik, hogy az egyén érdeke nem lehet ellen­tétes a közösség érdekével, mert a közös érdek — a gyár gazdasági feladatainak teljesí­tése — szoros kapcsolatban és visszahatásban áll személyes boldogulásukkal. Hogy ez így van, abban jelentős szerepe van a pártszervezetek haté­kony propagandamunkájának. Természetesen a munkáskol­lektívák nemcsak a gazdasági tervek és feladatok megbeszé­lése során nyújthatnak segít­séget a vezetőknek, hanem pél­dául a kollektív szerződések kidolgozásában is. Mégis az a tapasztalat például a SZIMFI- ben és más helyeken is, hogy csupán a pártszervezetek foly­tatnak helyes propagandát en­nek érdekében, a gazdasági vezetés, sőt a szakszervezet sem szorgalmazza megfelelő módon ennek a fontos feladat­nak a széles körű propagandá­ját. • Mi a helyzet a termelő­szövetkezetekben? — Ott más jellegű problé­mák tapasztalhatók. Például hosszú éveken át visszatérő gond volt a felhalmozás és a jövedelem helyes arányának a kialakítása. Ez megint nem csupán gazdasági, hanem po­litikai feladat is. Megértetni az emberekkel: a ma aránytala­nul magas jövedelme nemcsak a gazdaságot veti vissza, ha­nem előbb-utóbb visszahat az egyéni jövedelmekre is. A kis- kunlacházi Rákóczi Termelő- szövetkezetben például a nye­reség kilencven százalékát ki­osztották a tagság között, ugyanakkor csupán tiz száza­lékot fordítottak beruházások­ra. Ma már azonban egy kor­szerűtlenül felszerelt gazdaság csak ideig-óráig maradhat ver­senyképes. Az elmúlt eszten­dőben sikerült előbbre lépniük ebben a lényeges dologban. Többszörös eszmecsere és az emberekkel folytatott meggyö-. ző és felvilágosító munka ered­ményeképpen a termelőszövet­kezetek nagy részében — így például a dömsödi Petőfiben, a dunaharaszti Ezüstkalászban, ahol korábban ugyanez a je­lenség volt tapasztalható — sikerült a javasolt normák sze­rint kialakítani a felhalmozás és a jövedelem helyes arányát A másik gond: a differenciált bérezés szükségességének és jelentőségének a helyes alkal­mazása. E kérdés kapcsán mindkét véglettel találkozha­tunk. Volt gazdaság, ahol a tagság csupán a hatvan száza­lékát szavazta meg a TOT ál­tál javasolt elnöki fizetésnek. Másutt viszont előfordult, hogy az irányelvekben javasolt ösz- szegnek a négyszeresét fizet­ték ki az elnöknek, havonta huszonhétezer forintot. Mind­két véglet esetében azért volt nehéz a kommunisták agitá- ciós munkája, mivel nem ér­velhettek konkrét határozattal, csupán ésszerű javaslatokkal és irányelvekkel terelhették helyes irányba az emberek vé­leményét, befolyásolhatták döntésüket. • Más tapasztalatok? — Természetesen beszélni kell az agitációs munka ered­ményeiről is. Néhány héttel ezelőtt lejárt az áporkai Egyet­értés Termelőszövetkezet el-'. nőkének a megbi?-'isa. Veze­tése alatt a gazdi megerő­södött az elmúlt n esztendő alatt, sikeresen zárta a tavalyi évet is, ennek ellenére a veze­* L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents