Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
4 pórtélét eseményeiből VITA A DIFFERENCIÁLT BÉREZÉSI RENDSZERRŐL Kedden konzultációs jellegű értekezletet tartottak Monoton a járás vezető propagandistái. Napirenden a differenciált bérezési rendszer szerepelt. Megvitatták, hogyan lehetne tovább javítani, finomítani Pajta, a különböző munkahelyeken milyen formái érvényesülnek a legjobban, hogyan vélekednek a differenciált bé- Tezésröl a munkások, megfelelő-« a hatékonysága, arányosan emelkedik-e a teljesítmény, a termelékenység. A vitát dr. Kövest Tibor, a péceli pártiskola tanszékvezető tanára vezette. Néhány nappal előbb Ugyancsak a propagandisták részére volt foglalkozás. Szekeres József, a pártfőiskola tanara Az előretörő Japán címmel tartott nagysikerű előadást, majd Tóth Lajos, a pé- céli pártiskola tanára társadalmunk szocialista fejlődéséről, az államelméletről és a szocialista demokrácia fejlődéséről, a párt vezető szerepéről, a pártmunka továbbfejlesztéséről beszélt ww Ünnepélyes munkásőrgyűlés A monori járási munkásőrség ünnepélyes egységgyűlését ma délután 4 órai kezdettel tartja a járási művelődési házban. Üllő jövője A Hazafias Népfront községi elnöksége Üllőn, a művelődési otthonban ma este 6 órai kezdettel előadást tart Üllő község fejlődése a IV. ötéves terv időszakában címmel. A VÉDŐOLTÁS EREDMÉNYE 1969-ben védőoltást adtak a gyerekeknek kanyaró ellen. Az oltás kiváló eredménnyel járt a monori járásban. 1968- ban 417, 1969-ben 436 kanyaró« volt, az oltás eredményeként 1970-ben már csak 40-en kapták meg ezt a betegséget. XIII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1971. JANUÄR 21., CSÜTÖRTÖK ÖT ÉV EREDMÉNYEI Kétmilliós beruházás a Maglódi Vasipari Ktsz-ben Az elmúlt héten tartotta vezetőségválasztó közgyűlését a Maglódi Vas- és Fémipari Ktsz. öt év eredményéről számolt be a vezetőség a tagoknak. Valkai Istvánt, a ktsz főkönyvelőjét kerestük meg, s kértünk információt arról: milyen eredmények állnak mögöttük, s milyen tervekkel indultak az 1971-es esztendőnek? A ktsz-nek négy részlege van, a két legjobb, legeredményesebb a fémcsiszoló és a galvanizáló üzemrész. A részlegek teljes termelési értéke elérte a 104 százalékot, az év tehát jól alakult. S a nyereség? — A tavalyinál kevesebb lesz, de így is egy hónapi keresetnek megfelelő nyereséget fizetünk. Az ok: nem gyártottuk a baromfi- feldolgozó gépsort, amit sokáig a Szovjetunió részére szállítottunk — most nem volt ilyen megrendelésünk. Viszont átálltunk egy másik munkára, új gépeket is vettünk, felvonó-berendezéseket készítünk a fővárosi felvonójavítónak. Ötmilliós megrendelésünk van, 71-ben—72-ben főleg ezzel foglalkozunk. A szövetkezet az elmúlt évben 700 ezres gépberuházást végzett — ez is segíti idei termelésünket. A napokban érkezik meg az a cseh automatagép, amely lehetővé teszi, hogy nagyobb tételben gyárthassák a híradástechnikai cikkeket, tehát a 100—200 ezres nagyságrendről milliósra térhessenek át. Terveik között szerepel egy új telepihely kialakítása. Ez is több millió forintba kerül majd, 1975 végére tervezik az átadását. Itt kapnak helyet azok a műhelyek, amelyek már korszerűtlenek, elavultak, rossz körülmények között működnek. — A vezet őségválasztó közgyűlésen komoly eredményekről számolhattunk be. öt év alatt 2 millió 200 ezer forint értékű beruházást hajtottunk végre, ebből 500 ezer kommunális beruházás volt. Melegvizes fürdőt, fekete-fehér öltözőt építettünk például a csiszoló-galvanizálóban, porelszívó-berendezéseket vettünk ... A szövetkezet létszáma öt év alatt 62 százalékkal nőtt, 123- ról 196-ra. 1966-ban csupán egyetlen szocialista brigádnak volt 9 taggal — az idén inár 9 brigádunk van, s ezekben a brigádokban 112-en dolgoznak. S még egy szám: öt év alatt dolgozóinknak 1 millió 600 ezer forint nyereséget fizettünk ki. A közgyűlésen a tagság újraválasztotta a vezetőséget, bizalmat szavaztak a régieknek. Nőbizottságot is alakítottak — ez a szövetkezet nődolgozóinak érdekvédelmi szerve lesz. — k. zs. — NYOLCEZER EMBER PANASZA ELÉGTELENRE VIZSGÁZOTT A SÜLYSÁPI ALULJÁRÓ Klubdélután a monori gimnáziumban (Tudósítónktól) A rendszeressé vált klubdélutánt ebben a hónapban is r. egrendezték a monori József Attila Gimnáziumban. A hat KlSZ-alapszervezet közül most a III-as állította össze a hangulatos és színvonalas programot. A táncot kérdés — felelet játékok szakították meg. A kérdések politikai, társadalmi, tudományos jellegűek voltak, s a rájuk adott jó válaszok azt bizonyították, hogy érdemes, sőt szükséges az ilyen klubdélután, a tanulók ismereteit játékos formában gazdagítja. Sikeres volt a délután második felében lebonyolított zenei fejtörő is. Hirtelen megszakadt a zene, a fejtörő meglepetésként következett. Fiatalok érdeklődő gyűrűje vette körül a lemezjátszót. Megszólalt egy kitűnő lemez, s tíz másodperc múlva válaszolni kellett, miből hangzott el részlet. Értő volt a közönség, pillanatokon belül meg volt a válasz, s gazdára talált a jutalom, a mogyorós csokoládé. Hogy ki volt a megfejtő? Mint az már a gimnázium „berkeiben” megszokott, több zenei vetélkedő sikeres szereplője, a zenében átlagon felüli tájíko- zottságot mutató második évfolyamos diák: Zsikla György. S aztán szólt tovább a tánczene, táncoltak tovább a fiatalok, egészen — este fél 8-ig. Hamar Mária A dűlőút mellett sorakozó fákon havat, hideget kárognak a gyászruhás varjak, sanda szemmel figyelve a csapzott ] bundás pulikat, s amikor azok már arrébb vakkantgatnak, ! egykedvűen ringatják magukat a rücskös ágakon. Az avasszőrű Rigó meg a Betyár pedig lógó nyelvvel lohol to- \ vább, mert a népes nyáj eleje már messzi kódorog. Nin- i csen bendőt töltő, kövér legelő, hópaplan alól kikandikáló káposztatorzsákat rágogat csu- pán a mindig éhes, bégetö nyáj. A falka „irányítása”, terelése pedig mégis csak pulifeladat, kutyakötelesség... A komótos léptekhez szokott, kényelmes juhász mégsem szaladhat. Meg aztán nehéz ám a kapcával telitömött csizma, amelynek bőrét veresre marta a hó. — Ez is azt bizonyítja, hogy nem az „első ház” fogasán lóg — vélekedik Kiss Rezső üllői juhász, akinek kis- lajbiján még most is pityke- gombok fityegnek. A szőke és a kékvíz között, a Duna—Tisza közén, a híres juhászok között emlegetik az ő nevét. Most is több mint 600 anyajuhot gondoz, amelynek minden darabja meghaladja az 50 kilót. Persze a takarmánnyal sem fukarkodnak. A „peteta” naponta 50 deka dara és ugyanennyi lucerna. Hálás is a göndörszőrű állat, a nyári nyírási átlag 6 kiló volt, most pedig a fialásnál eddig 290 anyától 240 kisbárány származott. Ilyen eredményt érdemes megjegyezni! A vastagfalú hodályban folyamatos a fialás. Az ősz végi bárányokat most, január 11-én rakták Olaszországba induli vagonokba, ahol azóta már pi rosra sült pecsenyeként fogyasztják. A 227 darab 16 kilós átlagsúlyú bárányokért kilónként 41 forintot fizetett Huberti úr, a felvásárló vállalat igazgatója, aki „magyarul” csak annyit tudott: príma, príma. Ezt aztán minden darabnál elismételte. Es nem is halkan! Ahogy halad a major felé a falka, bozontos tollú, fázós, sovány fácán- és fogolycsaládok szegődnek nyomába, pár lépéssel arrébb büszke fácánkakasok lépegetnek. Ezeket, is megszelídítette az éhség. K. S. MA kosárlabda Mint ismeretes, a monori József Attila Gimnázium női kosárlabdacsapata bejutott az ország 24 legjobb iskolai Csapata közé. A további mérkőzésekre megejtették a sorsolást, a legközelebbi ellenfél a buda pesti Patrona Hungarae Gimnázium csapata lesz. A mérkőzést ma délután 2 órakor játsszák le Monoron. Alig egy hónappal ezelőtt adták át a sülysápi vasútállomáson az új aluljárót. Az utasoknak most már nem kell a vágányokon átjárni, ezzel jelentősen csökkent a baleset- veszély. Vagy mégsem lenne ez így igaz? Évközben többször is megírtuk, legutóbb az átadásról közölt tudósításunkban: helytelenítjük, hogy a MÁV nem építtetett tetőt az aluljáró lépcsői fölé. Megírtuk azt is, hogy az igazi „premier” majd csak egy nagyobb havazás, jegesedés után lesz. Nos, az elmúlt hetekben bőven volt részünk hóból, fagyból, s az aluljáró vizsgázott — elégtelenre. A teljesen eljegesedett, meredek hegyoldalhoz hasonló feljárókon egyszerűen lehetetlen a közlekedés. Láttam egy idős asszony tehetetlenségét, amint sírva mondotta: „A fiamékhoz mennék Pestre, a Keletiben már várnak. De hogyan menjek fel ezen az úton? ...” Láttam, amint egy anya 3—4 éves gyermekével a lehetetlent megpróbálva vállalkozott a jéghegy megmászására. „Segítsen valaki a csomagomat hozni...” — kérte az utasokat. Budapestről egy-egy vonattal több száz bejáró munkás is érkezik haza, s a vonatról leszállva — érthetően — igyekeznek a buszokra. Mégis, hosszú percekig tart, amíg valamennyi utas átjut — kisebb-nagyobb sikerrel — az aluljárón. így hát nem csoda, ha a bejárók keserűen jegyzik meg: egyszerűen érthetetlen, hogy csak ilyen aluljáróra tellett! Persze a vélemények korántsem ilyen szépen fogalmazottak. Közismert, hogy a tervekben tető is szerepelt mind az aluljáró, mind a szigetperon nagyobb része fölé, tetőket azonban nem építettek. Legutóbb annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy a vágányok közötti kerítés kapuját kellett kinyitni az utasok számára. Ez szabály- ellenes és balesetveszélyes, mégis ez volt az egyetlen megoldás, míg a lépcsőket valamelyest megtisztították. Az aluljáró jelenleg használható. De mi lesz még ezután? S mi lesz az elkövetkező években? Nyolcezer ember kérdezi ezt naponta. (jandó) FOGADÓÓRA Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára ma délelőtt 9-től 11 óráig tartja fogadóóráit Monoron. a nagyközségi tanácsnál. A lakosság bármilyen ügyben felkeresheti. ELHANYAGOLT ÚTVONAL Árokba fordult a busz Kedden kora délután a Gyömrő felé haladó zsúfolt autóbusz Monoron. a keverőüzem utáni kanyarban az árakba fordult. Személyi sérülés szerencsére nem történt. A szerencsés kimenetelű szerencsétlenség kapcsán meg kell jegyezni: ezzel a nagy forgalmú úttal — ahol rendszeres buszjárat van —, a jelek szerint senki sem törődik. Vagy ha törődik is, nem kellőképpen. Számtalan esetben láttunk ugyan hókotrókat ezen az útvonalon, a tolószerkezet azonban elsuhant magasan a hó fölött. Talán azért, hogy az út életveszélyes maradjon? Mert most olyan. Ki vállalja az esetleges további balesetekért a felelősséget? (k, s.) MAI MŰSOR Tudományos ismeretterjesztő előadások Monoron, ülnöki akadémia, járásbíróság épületében, 5 órakor: Huliganizmus, garázdaság, nemi erkölcs elleni bűncselekmények, előadó: dr. Tóth Mihály. Nyáregyháza, szülők akadémiája, általános iskola, 6 órakor: Szülők és gyermekek kapcsolata a családban, előadó: Matz Béla. Monor, ifjúsági klub ismeretterjesztő sorozata, járási művelődési ház, Az ifjúság- politikai határozat, előadó: Csák András. Közlekedési ismeretterjesztő előadássorozat. Süly, 4 órakor, Űri 5 órakor: A baleseti helyzet alakulása, értékelése. Az előadások nyilvánosak, azokon bárki részt vehet. Mozik Gomba: Férfiak hallgatása, űri: Halálos tévedés. Vecsés: A félszemű seriff. FEHÉR FÉNYBEN A klub mindig látogatott Ifjú Tóth István felvétele Mosoiytalan téli nap volt. Semmi kedvet nem érzett ahhoz, hogy most beüljön valahova és órákig beszélgessen. Igaz, ez már hetek óta folyik így, majdnem minden nap találkoznak. Megpróbálják a lehetetlent. Megismerni egymást. És ez nem is olyan könnyű dolog. Különösen akkor, ha valaki még önmagával sincs teljesen tisztában. Láthatatlan szálak kötötték össze őket. De ezeket a szálakat még el lehetne szakítani. Még össze lehet mindent kuszáim. Még talán meg lehetne állni. Szaibad-e folytatni?! Csak ragaszkodás ez, vagy valami más? Szereti-e? A gondolatok megállás nélkül zakatoltak a lány fejében, amíg a megbeszélt helyre sietett. Sehol fény, szín. Csak ez a kérlelhetetlen szürkeség mindenhol. Emberek siettek az utcákon. Nem nagyon nézegették egymást. Mintha a mosoly, a nevetés is elveszett volna valahol a ködben. Belépett. Levette a kabátját. s odaintett a várakozó fiúnak, jelezve, hogy megérkezett. De a legszívesebben már indult is volna haza. Leült a fiúval szemben, halkan köszönt és nem tudta, hol is kezdje el. i A beszélgetés nehezen indult, sőt egyáltalán nem indult meg. Hallgattak. A presz- szóban vastag füst terjengett. Az asztalok mellett halkan zsibongtak a vendégek. Mindketten ugyanarra gondoltak, a kinti unalomra, egyhangúságra. Nem találták az őket ösz- szekötő szálakat. Még feszültség sem volt. Csak álmosító egyhangúság. Így múltak az órák. — Ne haragudj — kezdte végül a lány, s hangja tompán kongott a zsivajon keresztül —, ma nagyon rosszkedvű vagyok. Talán a legjobb lenne ... Itt minden olyan ... elhagyatott — mondta és mélyeket szippantott a cigarettájából. — Jobb lenne, ha elmernénk — ts'.te hozzá még. — Igazad van. Én sem érzem magam jól. Fáraszt. Valahogy minden fáraszt — válaszolta a fiú rövid idő múlva. — Hazamegyünk. Holnapra biztos kialszom ezt magamból. — Jó, tehát menjünk — s mindketten ültek tovább. A lány összegubbasztva hallgatott. Alig látta a sűrű dohányfüstön át a vele szemben ülőt. Hirtelen felvetette a fejét és a táskája után nyúlt. Fölálltak, s indultak kifelé. Ahogy kiléptek az ajtón, fehér zuhatag hullott a nyakukba. Nagy pelyhekben szakadt a hó. Az utcán nem sokan jártak, s mire a megállóihoz értek, már minden fehéren világított. — Milyen szépen esik — szólalt meg a lány a fiú mellett lépdelve, és valami föl- éledésfélét, élénkséget érzett. — Ne menjünk sétálni? Persze, csak na van kedved. — Menjünk. Kell egy kis levegő. Elindultak. Mentek céltalanul. Nem figyelték az utcákat, az elsuhanó embereket, csak a kavargó, nevető havat. Játszottak a hulló pelyhekikel, játszották azt, hogy újra gyerekek és örülnek a fehér kis hókristályoknak. ’ Azzal sem törődtek, hogy cipőjük beázott, s nyakukban olvadni kezdett a hó. Megálltak egy lámpa alatt és összebújva figyelték a fent imbolygó játékos pelyheket. Aztán tovább sétáltak és belekacagtak a zuhogó, táncoló áradatba. Egyszerre megfényesedett a világ. Űjra színek kavarogtak körülöttük, gyerekkacagások, s vidám kiabálások ölelték magukhoz őket. Álltak, aztán kézen fogva szaladtak bele a táncoló fehérségbe. Ottó Judit P.csenyeb irányok Olaszországba Fagyott hómezőn
