Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-03 / 2. szám
PEST HEGYEI ’^ffísiap 1971. JANUÁR 4., HÉTFŐ Fába faragott sorsok A kopjafát nem csinálják, hanem írják. írják már akkor, amikor földre döntik az egészséges tölgyfát, írják, amikor a rönkből kifűrészelik az oszlopot, írják, amikor meggyalulják, írják, amikor vésik a cifrázatot, és írják, amikor betűvágóval faragják rá a szöveget. A kopjafát nem csinálják, hanem írják. A Zempléni-hegység északi szögletében, arany gom bős Telkibánya temetőjének hóba süppedt csendjében állunk. Mellettünk hallgatnak és hideget lehelnek a középkorban épített templom falai. Innen, a várdombról, messzire látunk. Alattunk a Csenkő-patak völgyében húzódik a falu. A hegység vulkanikus kőzetei itt puhábbak, a denudáció — az esőnek, a szélnek, a víznek és egyéb természeti erőknek földfelszínt alakító hatása — több kis medencét formált. Ilyen kismedencében van Telkibánya is, amely a középkorban arany- és ezüstbányáiról nevezetes bányaváros volt. Körülöttünk emelkedik a falu koszorúja, a Cserhegy, Kerekhegy, Kányahegy, Nagyhegy és Gyepühegy. Ezekről a hegyekről vándoroltak ide, a temetőbe a tölgyfák, s mire ideértek, kopjafa lett belőlük. A faluban többen is értenek a faragáshoz, de legszebben Dienes Menyhért András tudja megírni a fát. A 67 esztendős ezermester az apjától örökölte tehetségét, tudását. Ha dolgozik, elfeledkezik a világról, az egész ember a munkáé. A csontos fej irányítja a húsos, izmos kezeket. Az első kopjafát vagy fél évszázaddal ezelőtt faragta. Nem emlékszik már, kinek a neve került rá. — Régen volt — mondja, és megigazítja a szemüvegét. — Elpergett közben az élet, lassan, mint a fűrészpor... András bácsi csak mellékesen faragja a kopjafákat, és ma mór egyre kevesebbet. A termelőszövetkezetben dolgozik, erdőfelelős. — A kopjafaírás szomorú munka — mondja csendesen. — De meg kell csinálni. Rokonságban ez kötelesség. faragtam a tölgyet, s mire a Kerekhegy mögé ballagott a nap, megírtam a kopjafát. Közben végiggondoltam az életét. Visszafelé. A halál órájától születéséig. Munkába önti, fába faragja ilyenkor az ember bánatát, szomorúságát. Egy egész sorsot... A vártemplom közelében kissé megdőlt, földbe süllyedt kopjafa előtt vesszük le a kalapot. Középen a fa már meghasadt, és hamuszürkére festette az idő. A cifrázatokban zöld moha és fehér hó húzza meg magát. — Ezt is én írtam. Az első feleségemé. . Tizennyolc éves korában halt meg. Este volt, amikor örökre lehunyta a szemét, a napfénnyel szállt el az élete. Másnap, kora reggel már A kopjafák fába faragott sorsok. — Ha az ember megszületett, élje le becsülettel az életét — mondja András bácsi. — Ha így él, tisztességből és tiszteletből faragjuk meg a kopjafáját halálakor. A halál kegyetlen. Elvisz olyanokat is, akik alig éltek. Itt van ez a kisgyerek — simítja le a havat egy gömbben végződő kopjafáról —, négy évet sem élt. Én írtam meg a kopjafáját. Amott fekszik egy kislány — mutat egy négyágú koronában végződő fejfára. Amaz ott — mutat a temető sarkába — katona barátomé. Ez a két fa pedig itt a szüléimé. Ezeket is én írtam. A kalapos, a hátrafelé csapott, az édesapámé. A kontyos, az előrecsapott, az édesanyámé. Az ő fej fájukat szeretetből faragtam. Ahány sor cifrázát van rajtuk, annyi évtizedet éltek meg... Állunk a temetőben. Mellettünk hallgatnak és hideget lehelnek a középkorban épített templom falai, körülöttünk a kopjafák összecsapott bokával, magasra emelt fejjel állnak emléket gazdájuknak. Szemük — a két körbe zárt hatszirmú virág, mely véső nyomán nyílott ki valamikor — örökké njdtva van. Aki érti a kopjafákat, akár egyhelyrőMs megismerheti a temetőt, megtudhatja ki mindenki alussza itt örök álmait.. A kopjafás temetőből úgy lehet olvasni, mint egy nyitott könyvből. A faragott fa alapja, formája, cifrázata az idegennek is elmondja, ki fekszik alatta. András bácsi többet tud róluk. Ismerte őket. Tisztelte, szerette. Ez vezette kezében a fűrészt, a gyalut, a vésőt, a betűvágót, amikor a kopjafákat írta. Az öreg mester, annyi kopjafa készítője nem gondol a halálra. Fiatalosan járja az erdőt, teljes emberként dolgozik. A temetőből hazatérve, a konyhában pihenünk meg. Sokáig hallgatunk. Körülöttünk minden a közeledő téli este jellegzetes hamuszürke színét veszi fel. Csak a tűzhely hamutartójában izzik vörösen két parázs, az élet két szeme. András bácsi nagyot sóhajtva szólal meg: — Csudálatosabb dolgot nem tudok elképzelni az életről. Nézze csak ezt a négy kiscsirkét,— mutat a tűzhely alatti dobozba. — A fészer háta mögött költötte ki az anyjuk. Nem is tudtunk róla. Csipogva jöttek elő a hóban. Megvannak, élnek, vigyázni kell rájuk. Vajon megmaradnak-e ebben a télben? ... Az öreg mester, anrjyi kopjafa készítője nem gondol a halálra. Keményen dolgozik minden nap. Ha más munkája nincs, javítja, élezi szerszámait, s ha teheti, szaporítja is őket. Az öreg mester a holnapra gondol. Oravec János Állatóvoda az oroszlán barlangban Noha nem a megszokott helyén, hanem az időjárás viszontagságai ellen oltalmat adó oroszlánbarlangban, de a téli hónapok alatt is működik az állatkerti óvoda. Az óvodáskorú melegégövi állatok is aránylag tágas ketreceket kaptak, míg az egészen zsenge apróságokat az ápolói szobákban nevelik. Az állatóvodában a szeptemberben, illetve októberben született hat kis oroszlánnal, s tej testvérükkel, a Bonzó kutyával naponta rendszeresen két alkalommal egy-egy órát foglalkoznak. Ilyenkor történik a módszeres nevelés, foglalkoztatás, kézhez szoktatás, s lehetőség nyílik tudományos megfigyelésekre is. A foglalkozásokat végignézheti a látogatók egy kis csoportja is, akik beférnek a közönség részére biztosított helyre. A toronyszobában készül a villanyharangozó FÉLREVERÉS ÉS KISIIARANG — Jöjjön a toronyba — mondta pár nappal ezelőtt műszerész ismerősöm. — Jöjjön velem, érdekes dolgot fog látni. Engedtem a felszólításnak, a százados, kopott fogazató ga- rádicson igyekeztünk fölfelé. A csapóajtó felnyitása után metsző, havas szél vágott arcomba. Nem gondoltam, hogy a harangterem ilyen szellős. Dr. Kiss János tiszteletes is itt toporgott, arcán az izgalom pírja. A toronyszobában 4—5 szerelő. — Mi készül itt? — kérdezem. A válasz rövid: most készül, most születik a villanyharangozó. Szerte az országban egyre több toronyban gépesítették a harangozást. Az egyházi hivatal irodájából gombnyomásra indítják be a harangokat, ha kell, csak egyet, ha kell, valamennyit. A modulációs tábla különböző harangozási műveleteket tesz lehetővé. Ezután Cegléden is így lesz. Az üveg nélküli, zsaiugáteres ablakon süvítve leng át a havas szél.. Kesem gémberedik a ceruzán. Néhány adatot fel- jegyzek a tájékoztatóból. — A reformátusok régi harangjait, a legöregebb kivételével, 1916. augusztus 10-én leszerelték, s a harangokból ágyúkat öntöttek. Később leszedték a templom kupolájának vörösréz borítását, és kiszedték az orgona sípjait is. Az úgynevezett „öreg” harang sem olyan nagyon öreg, 1911-ben készült, de ebbe a harangba a legrégibb ceglédi harang ércét öntötték. Ez a régi-régi harang 1834-ben a nagy tűzvész alkalmával leesett a toronyból, kicsorbult, de majdnem nyolcvan évig még használták, amikor is repedése kitágult s a hangját A jövő híradástechnikája 1968-ban együttműködési megállapodást kötött a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár a svéd LM Ericsson céggel. Világhírű licencük alapján gyártanak majd nálunk olyan telefon- központokat, amelyekre a jövő híradástechnikája épül. Jelenleg a svédektől vásárolt célgépek, vizsgálóberendezések és szerszámok próbája, azaz a kísérleti gyártás folyik. Az idén kezdődik a sorozatgyártás a magyar posta megrendelésére. A későbbiekben exportra is dolgoznak majd. K özreadok egy megfigyelést: nem az számít, hogy mit mond az ember, hanem az, hogyan fejezi ki magát. Csecsemőkorom idején csupán annyit szóltam, oá, oá, máris az egész család körülöttem serénykedett, az ajkamon csüggtek, pedig nem jelentettem ki semmi mgst, minthogy oá, oá. Bevallom, magam sem tudtam mit jelent. Anyukám és apukám bizonyára tudták, mert felkaptak, ringattak, tisztába tettek, csörgőt adtak a kezembe, vagy cuclit a számba, meg- I szoptattak, s közben ilyeneket mondtak: ó, én édes kincsem, aranyom, hát valami baj történt, hát már megint szólongatod aput, anyut, te kis aranybogár..., s még sok ehhez hasonlót duruzsoltak. Mindenki láthatja, hogy nagyon szerettek, mert amikor én oáztam, az arcom eltorzult, kezem ökölbe szorult, lábaimmal rugkapáltam, egész testemmel rázkódtam, egyszóval szívszakasztó látványt nyújtottam,'ezért aztán mindenki rám figyelt, velem foglalkozott, pedig csak két magánhangzót ismételgettem: oá, oá. Így fejeztem ki magam. Óvodás időszakomban rátértem a kérdez- getésekre: miért vág olyan ostoba pofát az a bácsi? Miért járunk, miért nem gurulunk mi is, mint az autók? Miért nincs nekem is feleségem, mint az- apunak? Miért pisilnek a lányok másképp, mint én? Apu, anyu, óvónéni, a különböző bácsik és nénik majdnem megszakadtak a röhögéstől, összecsapták a-kezüket, mutogattak rám, hogy hát ez a gyerek miket tud kérdezni, megcirógatták az arcomat, azután olyanokat mondogattak, hogy addig ilyen édes ez a gyerek, amíg meg nem nő. Szóval, nagyon büszkék voltak rám, pedig csak egyetlen kérdőszót használtam: miért. Így fejeztem ki magam. Az iskolában, amikor kihívtak felelni, azonnal belekezdtem a leckébe, és mondtam, mondtam, percnyi szünet nélkül, ami éppen eszembe jutott, alig vettem lélegzetet, ha új dolog éppen nem jutott eszembe, akkor elismételtem. amit már egyszer elmondtam, emlékszem, hogy I. Istvánról így feleltem: István olyan nagy király volt. hogy ő lett a magyarok első királya, letelepítette népét, rászoktatta a földművelésre, leszoktatta a kalandozásokról, leverte az ellenszegülő főurakat, megtérítette a népet, olyan nagy király volt István, hogy meghonosította a kereszténységet, megmúveltette a földeket, a maradi főurakat eltörölte a föld színéről, a portyákat megszüntette, állandó hazát teremtett, mert nagyon nagy király volt I. István... és így tovább. Ho&zú, folyékony, összefüggő felelet lett belőle, s csak azért kaptam ötös alát, mert a tanárom a kelleténél jobban odafigyelt és kijelentette, a szükségesnél többKifejezem magam szőr ismételtem ugyanazon szavakat, pedig rendkívül jó beszédkészségem és előadókészségem lévén, ez tőlem teljesen felesleges. Amikor gimnazista lettem, megfogadtam előbbi tanárom tanácsát, de rájöttem arra, hogy csak úgy tudom elkerülni a, szavak ismételgetését, ha helyette a gondolataimat közlöm. Bizony ez a folyékonyság rovására ment, töredezett, rosszul szerkesztett mondatokban beszéltem. Hiába hasonlítottam például össze I. Istvánt Géza fejedelemmel, vagy a korabeli uralkodókkal, tanárom gyanakodva és rosszallóan közbeszólt, ne térjünk el a tárgytól és beszéljek világosabban, szemléletesebben, folyamatosabban. Hiába értékeltem I. Istvánt több világnézeti szemlélet alapján, tanárom kurtán kijelentette, kettes, hozzá tette: szorgalmas vagyok, de szeretek elkalandozni, gondolataim ráadásul megalapozatlanok, különben ő ilyeneket nem is mondott az órán. Én mondtam. Az egyetemen még rosszabbra fordult a helyzetem: a vizsgáztatók előadásaiból, jegyzeteiből csak az általam helyesnek tartott gondolatokat ragadtam ki. Könyvtárakba jártam, elolvastam mindent, így készültem a vizsgákra. Akkoriban már újra folyékonyan fejeztem ki magam. Amikor I. Istvánról kifejtettem, hogy... — tanulmányomat egyszer majd közlöm, erre itt hely nincs — a vizsgáztató közölte, hogy ilyen eretnek nézeteket még sohasem hallott, fogalma sincs, hogy miről beszélek, talán rögtön akadémikus akarok lenni (?) és kihajított. Nem tehettem róla. Kifejeztem magam. Azóta is állandóan így járok az életben — nagy É-vel — és ismét gyerek szeretnék lenni, hogy megértsenek és megsimogassanak, vagy legalább ötösöket kaphassak. Nemrégiben ismét elértem. Külföldre utaztam, törve beszéltem az idegen nyelvet, olyan hülyén mondhattam, hogy kérek egy pohár sört, szeretnék egy mozijegyet a harmadik előadásra, ne haragudjon, amiért a lábára léptem, hány óra van, mikor indul a vonat .., hogy mosolygós arcokat láttam magam körül, segítőkész mozdulatokat, sőt megértettem egy ilyen mondatot is: mjlyen szimpatikus ez a férfi. Szegények nem tudták; hogy amikor ilyeneket mondok és így fejez ki magam — mert másra nem elég a szókincsem —, akkor nem vagyok Berkovits György EGY ELFELEJTETT MAGYAR HUMORISTA Emlékezés Aszlányi Károlyra A Rádió Dalszínháza karácsony és újév között egy hétig bemutatta Gyulai Gaál János Hét pofon című musicaljét. Aszlányi Károly Hét pofon című regényét Karinthy Ferenc alkalmazta rádióra, verseit Romhányi József írta... Aszlányi Károly? A fiatalabb olvasónemzedék kérdően kutat emlékezetében. Az idősebb generáció már neve hallatára mosolyra húzza a száját. 32 évvel ezelőtt, 1938. decemberében fának rohant Dorog előtt a harmincéves író kis fekete gépkocsija. Halálával egy sokat ígérő pálya tört derékba. Tizenkilenc éves volt, amikor első díjat nyert egy Nyugat-novellapályázaton. Huszonkét éves korában lett Budapesten újságíró s rövidesen a Nemzeti legfiatalabb szerzőjeként ünnepelték. Hevesi Sándor igazgató meglátta benne a tehetséget s bemutatta Szélhámos kerestetik című komédiáját. Szilveszter címmel megírta első regényét, majd egymásután jelennek meg kötetei: Özöngáz, Brentford rendet csinál, Aludni is tilos. Sok hűhó Emmyért. Három if júsági kötete az 1938-as könyvnap nagy sikere. A Hét pofon című regény hőse a XX. század Ludas Matyija. Egy állástalan mérnök, aki világvárosi szenzáGít kavarva egy héten át megpofozza a londoni acéltröszt mindenható urát, mert megalázta és kidobta őt. A könyv ponyvaregényként indult útjára, később tekintélyes kötet lett belőle. Lefordították 10 nyelvre, filmre vitték, a Petőfi Színház játszotta 1962-be-. az első színpadi átdolgozásban. Külön öröm számomra, hogy a második kiadáshoz előszót írhattam. Aszlányi Dezsővel, a matematikus tanárral és filozófussal — az író édesapjával — fia halála után ismerkedtem meg. Az ő kérésére rendeztünk megemlékezést Aszlányi Károly sírjánál, halálának ötödik évfordulóján. Pünkösti Andor mondta a drámai hangú emlékbeszédet. Nemsokára megjelent Kölosváry-Borcsáék hírhedt indexe: Aszlányi valamennyi művét zúzdába szánták. Felszabadulás után találkoztunk a könyvpiacon ifjúsági regényeivel. Ismét megjelent a Hét pofon, a Sok hűhó Emmyért. A Filmmúzeum hetekig vetítette nagy sikerrel A hölgy kissé bogaras című filmjét. A Szépirodalmi Kiadó tervében szerepel a Brentford újabb kiadása. Mit mondanak a kortársak? Vető József (a Tükör főszerkesztője): Kifogyhatatlan volt ötletekben. A Sporthírlapnál dolgoztunk együtt, három évig. Lelkes sportbarát volt, kitűnő sakkozó, remek kolléga. Tabi László, a Ludas Matyi főszerkesztője így emlékezik Aszlányira: Kedves barátom volt, akinek halála — nézetem szerint —, Iiarinthyn kívül, a magyar humorírás legnagyobb vesztesége. Papp Rezső — Tovább szélesedik Debrecenben a „Munkahelyek az óvodákért” mozgalom. Az ősszel indult akció eredménye: eddig 454 óvodai hely létesítését vállalták az üzemek, vállalatok saját erőforrásokból. teljesen elvesztette. A harang súlya 11,58 mázsa. A harangok vasgerendákra vannak felfüggesztve. — Eddig hány ember kellett a harangozáshoz? — Legalább három, A nagy harang elindításához két ember kell. Ha lengésbe jön, és megkondul, utána egy ember is elbír vele, mert a harang- korona és az ügyes felfüggesztés, illetve súlypontáthelyezés nagyon megkönnyíti a harangozó dolgát. Kellő jártassággal egy ember egyszerre két harangot is tud mozgatni. Ehhez, persze sok gyakorlat kell, ha a harang egy oldalán kong, arra szokták mondani, hogy félre verik. — Mi az a hírharang? — Ez adja tudtára a lakosságnak, hogy valaki meghalt. Ilyenkor a nagy harang kezdi. Ha gyermek a halott egyszer, ha nő kétszer, ha férfi háromszor tart rövid szünetet a harangozó. Utána együtt szól valamennyi harang. — Mindezt a gép Is megcsinálhatja? — Minden bizonnyal. A beprogramozást sikerült jól megoldani. A város lakói nem vették észre karácsonykor sem, hogy a harangok kötelét nem a harangozó fogta. Az utolsó simításokat, javításokat végzik a szerelők. A toronyból lefelé menet még azt is megtudom, hogy a templom most százéves. 1870 karácsonyán vette használatba a gyülekezet. Ünnepélyes avatása 1871-ben, pünkösd ünnepén volt. A százéves évfordulóra a templom teljes renoválását, megújítását, külső falfelületének javítását és festését szeretnék befejezni. Sz. I.
