Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

1971. JANUÁR 21., CSÜTÖRTÖK "”&£írlap 3------------------------------------------------------------------v Ig az forrás L eninre emlékezünk. A forradalmárra, a tanítóra, az emberre, aki negyvenhét esztendeje, 1924. január 21-én távozott abból a világból, amelynek formálója, mondhatjuk úgy is, létrehozója volt: a fiatal, de már legyőzhetetlen szovjethatalom vi­lágából. Elhunytát gyászolta a világ minden haladó embere, de a gyász közepette is tudták: az örökség, a lenini mű kimeríthetetlen, tiszta forrás a jövendő har­caihoz, a holnap küzdelmeihez. A lenini mű — mint ideológia, s mint a cselekvés vezérfonala — évről évre gazdagabban bontakozott ki a világ változó térképén, arculatán. Erősödtek minden országban a haladó mozgalmak, gyarmatbirodalmak hulltak szét, új, független államok sora jött létre, meg­teremtődött a szocialista országok testvéri közössége; tények, történelmi sorsfordulók, amelyek Lenin esz­méinek igazát bizonyítják. Lenin öröksége, mint esz­me, s mint forradalmi gyakorlat egyaránt kiállta a történelem próbáját, és ahogy az évszázad elején, úgy a győzedelmes október után és napjainkban is a kom­munista és munkáspártok számára, a népek haladó, függetlenségi mozgalmai számára kimeríthetetlen, tisz­tavizű forrásul szolgál. A forradalmár, az ember alakját festmények, szob­rok őrzik, versek, regények, színművek, filmek örökí­tik meg, de tetteiről, azok máig sem csökkenő erejű hatásáról többet mondanak a világban végbement vál­tozások. A proletariátus hatalomra kerülése és szilárd diktatúrája országok csoportjában, a szocializmus épí­tésének sikerei, a nemzeti függetlenségi mozgalmak eredményei, mindaz, amit az októberi forradalom élő példája indított el. Lenin jól látta, hogy a szovjet­hatalom megteremtése messzire gyűrűző példa, egy ha­talmas történelmi folyamat kezdete, s ezért, hogy lan­kadatlan erővel foglalkozott a szovjethatalom külön­féle kérdéseivel még betegsége idején is. Tudta, hogy az elsőt újabbak követik, s ez újabb proletárforradal­mak sikerét, győzelmét is a maga ügyének tartotta, ézért dolgozott az elméleti megalapozáson, azon, amit ma talán jövőkutatásnak neveznének. Jövőkutatásnak, a szó minden mcllékzöngéje nélkül. Lenin mindennél fontosabbnak tartotta a tények, az adott valóság sokoldalú, alapos elemzését, éppen az azokból leszűrhető tapasztalatok, tanulságok, tehát a jövőbeni cselekvés érdekében. Ez az örökös érdek­lődés, a kis és nagy ügyek összekötő kapcsainak föl­ismerése, a lényegre törés, a vita becsülése és a szó- szátyárság gyűlölete volt az, ami legádázabb ellenfe­leiben is tiszteletet keltett. A forradalmár elkötelezett­sége, szenvedélyessége az emberi jellem sokféle erényé­vel társult, s tette Lenint olyanná, amilyennek matrózok és muzsikok, nagyhírű művészek és tudósok látták; me­legszívű emberré és népvezérré, nagytudású politikussá és puritánná, alakká, amelyben egy kor, egy történelmi időszak találta meg irányítóját. Lenin ma is a világon legtöbb nyelven, s a legna­gyobb példányszámban kiadott művek szerzője. Nem­csak tanításainak tiszta forrását bizonyítja a világmé­retű érdeklődés, hanem azt is, hogy e tanításokat több­szörösen igazolta, hagyta helyben eseményeivel a tör­ténelem. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika forradalmárai. Európa kommunistái, a világ haladó erői emlékeznek ma Leninre. Forradalmi harccal, tettekkel, a lenini tanítások hű megvalósításával emlékeznek rá. ném. Az utóbbi években na­gyon sok vita volt a túlórák körül, különösen a nők részé­ről. A túlórázás — ezt szögez­zük le — olyan szükséges rossz, amit a népgazdasági tervek teljesítése követel, s amit gyökeresen megszüntet­ni — az ismert munkaerőgon­dok miatt — egyelőre lehetet­len. De lehet méltányosságot alkalmazni, s erre kértük mi is a váci üzemek vezetőit. Számos üzemben úgy döntöt­tek, how a jövőben csak ön­kéntes jelentkezőket vesznek igénybe túlóráztatásnál. Ez történt az Egyesült Izzóban és a gumigyárban. Másutt a nagy családos és az egyedülál­ló anyáka. egyszer s minden­korra felmentik a túlórázás alól; a Forte gyárban és a Húsipari Vállalatnál pedig a túlórázás teljes megszünteté­sét tűzték ki célul. — Nagy vitát kavart tavaly a három műszak problémája is. Erről mit tudna mondani? — A három műszakos ter­melés rendkívül fontos nép- gazdasági érdek. Fejlettebb iparú, nagyobb munkaintenzi­tású és gazdagabb országok­ban sem mondhatnak le a ter­melőeszközök maximális ki­használásáról, nemhogy ná­lunk, ahol létszámgondok is vannak! De a szocialista hu­mánum itt is méltányosságra kötelez, arra, hogy legalább a sokgyermekes és az egyedül­álló anyákat mentesítsük az éjszakai műszak alól, ha le­het. A finomfonógyárban — egészségügyi vagy családi in­dokkal — egy műszakba he­lyezik az arra rászorult nő­ket. A Híradástechnikai Anya­gok Gyárában (HAGY) tavaly mintegy 150 asszonyt mentet­tek fel az éjszakai műszak alól; itt jelenleg a munkás- nőknek csupán tíz százaléka dolgozik három műszakban. A gumigyárban 38 sokgyer­mekes és egyedülálló anya ré­szesült ilyen kedvezményben; azoknak pedig, akiket nem tud­nak mentesíteni — termelési érdekből — a harmadik mű­szak alól, tíz százalékkal eme­lik az éjszakai pótlékát. A kö­töttárugyárban április elsejétől tervezik felmenteni a sokgyer­mekes és egyedülálló anyákat az éjszakázás alól, de — mint mindenütt —, itt is gondot okoz a keresetcsökkenés. Mert azt tudni kell, hogy az éjsza­kai műszak bizonyos kereset többletet is jelent, s nem kis feladat megtalálni a módját, hogyan lehet minimálisra re­dukálni a keresetkiesést! — Hogyan érvényesül Vácott a terhes anyák védelme? — A párthatározat e téren is gyökeres változást hozott, korábban megesett, hogy csak hosszas csatározások árán le­hetett a terhes anyáknak könnyebb munkát biztosítani, akkor is — többnyire — kere­setcsökkenéssel. Ma már sehol sem fordul elő, hogy ezért csa­tázni kelljen, s mindenütt biz­tosítják a leendő anya előző hónapokban elért átlagbérét. Általában nőtt az anyák irán­ti figyelem, társadalmi meg­becsülés és segítőikészség. A Húsipari Vállalatnál nyolc, sokgyermekes és egyedülálló anya havi munkaidejét 40 órá­ra csökkentették; A HAGY- ban a párthatározat megjele­nése óta 6000 forinttal emel­ték a nagy családos és a gyer­meküket egyedül nevelő anyák segélyösszegét; a Forte gyár­ban évente több alkalommal részesítik őket pénzjuttatások­ban: számos munkahelyen vá­sárlási utalvánnyal támogat­ják nagyobb ünnepek előtt a nagy családosokat, a DCM-ben úgy döntöttek, hogy a sokgyer­mekes anyák iskolás gyerme­keinek az üzem vásárolja meg a tankönyveket, tanszereket. — Mi történt a munkakörül­mények javításáért? — Javaslatunkra az üzemi párt- és szakszervezeti bizott­ságok felülvizsgálták a nők munkahelyi szociális ellátott­ságát. Ahol szükséges, új öltö­Az szb nem teljesítette feladatát sem jutott el a felsőbb vezetésig. Válassiás — eredmény ttéíhikl Rossz volt a bérezési rendszer — Megsértették az üzemi demokráciát A szakszervezeti bizottság megválasztására hívták össze tegnap a Pest megyei Ké­ményseprő és Cserépkályha Építő Vállalat dolgozóit a HVDSZ klubban. A kétéves munkát értékelő beszámolót a küldöttek írásban megkap­ták, Tóth Dezső szb-titkár szóban egészítette ki azt. El­mondta, hogy az utóbbi két évben bővült a vállalat profilja, pénz­ügyi helyzete azonban gyengült. Ebben része volt annak a nagyon rossz lég­körnek, amely a vállala­tot jellemezte: munkák nyilvántartása sem egységes és ez is nézetelté­résre ad okot. Vita volt azon is, hogy egyesek sokat keres­nek, azt azonban nem vették figyelembe, hogy nemcsak nyolc órát dolgoznak érte. Azonkívül nem lehet egyfor­mán elbírálni azt a kémény­seprőt, aki falun, és azt, aki a városban dolgozik. Szóba került, hogy nem be­csülik meg az idős szakmun­kásokat, a jutalmak, a kiváló dolgozó jelvények odaítélésé­[ nél szubjektív elbírálás érvé- i nyesült. A munkaerőgondokat is hangsúlyozták a részvevők. Kevés az ember, gyakran ket­tő helyett dolgoznak. A küldöttek bírálták a szak- szervezeti bizottságot, amiért nem tudtla jogait következe­tesen érvényesíteni. Ráadásul az szb-titkár sem mindig a kellő hangot használja a dol­gozókkal. Ritkán tartottak termelési tanácskozásokat s a dolr gozók véleménye akkor Kardhordó Endre, a vállalat új igazgatója elmondta a kül­döttértekezletnek, hogy a je­lenlegi bérezési forma elavult, ezen változtatni kell. Azt azon­ban ígérheti, hogy a jövőben kikérik a dolgozók vélemé­nyét, s valamennyi illetékes meghallgatásával döntenek ebben a kérdésben. Az új, öt évre szóló kollektív szerződés úgy szabályozza majd a bér- elszámolást, hogy megszűnje­nek a ma még meglevő fe­szültségek, különbségek. Az szb-titkár beszámolója önkritikus volt, a hozzá­szólások is kritikailag ele­mezték a vállalat helyze­tét. S ez már biztató jele az ala­kuló, őszinte légkörnek. A küldöttértekezleten nem szavaztak bizalmat az szb- titkárnak és elnöknek, s a. vá­lasztást két hét múlva meg­ismétlik. s. 1. A pihenés bére (3) SokféSe igazságból sértődések, bizalmatlanság, intrikák mérgesítették a hely­zetet. Egyes vezetők összeté­vesztették az egyéni és a cso­portérdekeket, s ez a vállalat szolgáltató munkájának gyen­güléséhez vezetett. Az üzemi demokrácia háttérbe szorult, formálissá váltak a taggyűlé­sek, a bírálókat elhiallgattat- ták, s nem igényelték a dol­gozók véleményét. Mit tett a szakszervezeti bizottság — ve­tődhet fel a kérdés. Meg kell őszintén mondani, nem töl­tötte be azt a funkcióját, amelyre hivatott. 1970 októ­berétől új gazd|asági vezető került a vállalat élére s re­mélik, hogy sikerül megszün­tetni ezt az áldatlan állapotot. A hozzászólások elsősorban bérkérdésekkel foglalkoztak. Tavaly a vállalatnál nor­marendezést hajtottak végre, de nem a legszeren­csésebben. Papíron ugyan­is kimutatták a fizetés­emelést, a borítékokba mégis 300—400 forinttal kevesebb került. Felvetődött, hogy az elvégzett zők, mosdók építését, a régiek bővítését, korszerűsítését kez­deményezik. A bélésárugyár- ban a munkásnők egészségé­nek védelmére izomlazító készülékeket, elektromos kéz- és hajszárítót, a zajártalom el­iten import fülvédőket szerez­tek be. A HAGY-ban fogá­szattal bővítik az üzemorvosi rendelést, a Forte gyárban fo­gászati és nőgyógyászati szak- rendelés bevezetéséről döntöt­tek. A fonógyár és a bélésáru- gyár megállapodott, hogy köl­csönösen kisegíti egymást böl­csődei, illetve óvodai helyek­kel. A bélésárugyárban a dol­gozó nők kérésére a vállalati jogász ingyenes jogi tanács­adást és ügyintézést vállal. A kötöttárugyárban január else­jétől bevezették az ipari ta­nulók — többségükben lá­nyok! — teljesítménybérezé­sét, havi 500—700 forintos ke­reseti lehetőséggel. A gyár Vámosmikolán új üzemrészt nyitott, ahol 150 vidéki lány­nak, asszonynak biztosít ke­nyeret. A háziasszonyok és nyugdíjasok anyagi helyzeté­nek javítására bedolgozó­hálózatot hozott létre. — Nem tértem ki minden — látszólag apró, és mégis fon­tos — intézkedésre, arra sin­csen mód, hogy a további ter­veket részletezzem. De egyet hangsúlyozná szeretnék: a dol­gozó nők élet- és munkakörül­ményeinek javítását, a csa­ládanyák és terhes nők foko­zott védelmét nem kampány- feladatnak tekintjük! Olyan feladat ez, a mindennapi párt­munka olyan fontos, szerves része, .ami mindaddig köteles­ségeket ró ránk, amíg a leg­kisebb mulasztás, mellőzés előfordulhat, amíg a nő poli­tikailag, gazdaságilag, társa­dalmilag valóban egyenrangú, egyenlő jogokat élvező társa nem lesz a férfiaknak. Addig pedig, még sok a tennivalónk — mondotta befejezésül Papp József. Nyíri Éva A nyár zsivaja régen elcsi­tult. Télen hallgatag faluvá válik Göd. A kevély villák, a kisebb házak, az apró hétvégi kuckók egyforma dobozoknak tűnnek a vastag hótakaró alaitt. Az ablakon kitekintve a Duna vastag jégtáblái látsza­nak, s a köd sejtelmes fátyol­ba burkol mindent. A házi­gazda, dr. Simon Jenő, az Ön­tödei Vállalat egyik gyáregy­ségének nyugdíjas jogtanácso­sa még a háború előtt költö­zött ki Gödre. A csöndet, a nyugalmat kereste, aktív em­berként; nem unja most, nyugdíjasként? — A csend nem azonos a bábállapottal, a nyugalom a tétlenséggel. Hetvenesztendős vagyok, 63 éves koromban vo­nultam nyugállományba, de ahogy aktív koromban, úgy azóta sem unatkoztam egy pillanatig sem. Az ember ad­dig él, míg képes terveket ké­szíteni, míg reggelente úgy éb­red, hogy ma ezt meg azt el kell végeznem. e Tervek. A ház legnagyobb szobájának falát beborítják a könyvek. Az értő néhány per­ces szemlélődés után megálla­píthatja, hogy e könyvtárat sokféle érdeklődésű ember gyűjtötte össze, mert a jól vá­logatott szépirodalmi munkák mellett biológiai, filozófiai, földrajzi szakkönyvek éppúgy sorakoznak, mint jogtörténeti dolgozatok. Az olvasás, jegyze­telés nem esetleges, dr. Simon tervszerűen — meg is mu­tatja programját — dolgozik. Mostanában például — s mi mindent elárul ez egy hetven­esztendős ember kontaktusáról a világgal! — Latin-Ameriká- val foglalkozik. A sajtó, a rá­dió, a televízió híradásai, a a politikai fordulatokban gaz­dag eseménysorozatok keltet­ték fel érledeklődéséit Olvas, jegyezget, újabb és újabb el­olvasandó munkák címét jegy­zi fel... Miért? Könyvet ír­na, tanulmányt? Dehogy! Csu­pán saját kedvtelésére teszi mindezt — Az embert — én legalább­is mindig így gondoltam — érdeklődése, kíváncsisága te­szi emberré. Nyugtalansága, talán ezt a kifejezést is hasz­nálhatnám. Engem izgat, hogy — ha már annyit hallok ar­ról a földrészről — milyenek a földbirtokviszonyok Latin- Amerikában, a vagyonmegosz­tás miként alakul a saját és a külföldi burzsoázia között... Magyaráz, tényeket csopor­tosít, érveket szembesít. Göd és Latin-Amerika? Nem fur­csa, már-már irreális össze­kapcsolás? De hiszen ki dönt­heti el, hogy egy ember mi­ben találja meg — önmagát? Van, aki halakat tenyészt, kertészkedik, bélyeget gyűjt, múzeumokat, kiállításokat lá­togat, s van, aki nem tud mit kezdeni magával, idejével, éle­tével ... Ahogy élete aktív szakaszában is más és más minden ember, úgy nyugdíjas­ként sem gyúródik egyformá­vá. Persze, ne feledjük, dr. Si­mon — felesége szintén nyug­díjas, ők ketten, s leányuk, annak férje, valamint két gyermekük, tehát hatan élnek a házban — életviteléhez nél­külözhetetlen alap az anyagi kiegyensúlyozottság. A maga és felesége nyugdíja négyezer forint fölött van, tehát nem­csak a legszükségesebbre fut­ja belőle. Szórakozni — értve alatta a színházat, mozit stb. — ugyan már nem járnak, nagy strapa lenne, de sokat költenek újságokra, könyvek­re, a két unokára, akiknek sok mindent ők vesznek meg. A ház berendezése kényelmes, korszerű, leányuk és vejük el- intézi - a. bevásárlást^ s más ügyes-bajos dolgaikat, ennek fejében a nagyszülők felügyel­nek a két, iskolába járó gye­rekre. Amikor tehát nyugdí­jasról beszélünk, éppúgy ért- hétjük alatta dr. Simon Jenőt, mint riportsorozatunk első szereplőjét, a nyugdíjas moz­donyvezetőt, Hável Ambrust, vagy — Majore« Sándort. A kontraszt szándékoltan éles: Majoros Sándor nem mérhető dr. Simonékhoz, de még Hável Ambrusékhoz sem. Majoros Sándor termelőszö­vetkezeti nyugdíjas, ha havi járandósága mellé odaszámí­tom a szövetkezet adta évi támogatást — három mázsa búza, ugyanannyi kikorica stb. —, akkor sem nő havi jövedelme nyolcszáz forint fölé. Márpedig ebből három embernek kell megélnie: fe­leségének, felesége 96 eszten­dős édesanyjának, s neki ma­gának. Itt bizony nem min­den forintnak, de minden fil­lérnek is több helye lenne... Ne röstelljük leírni, mert az igazság, ha fájdalmas igazság is, többet ér, mint a köntör­falazás: Majoros Sándor vi­lág életében szegény ember volt, s az maradt hatvanki- lenc éves korára is. Amit szerzett — néhány gúnyája, bútorok, más felszerelési tár­gyak — nem sok, s azért is kemény munkával fizetett. A szoba-konyhából álló ház az anyósáé, akivel negyvenhat esztendeje laknak együtt, ak­kor költözött ide ifjú férj­ként Majoros Sándor, a már akkor is öreg, ceglédi, Törteli úti házba. Cselédkedett, volt napszámos a tápiószentmár- toni tangazdaságban, a fel- szabadulás után nagygazdák­nál dolgozott, majd szövetke­zeti tag lett. Nem tudott mást bevinni, mint a két kezét... — A magamfajtának mindig örülni kellett, ha annyi ju­tott, hogy megélt. A borostás arc keresztezte száj összecsukódik ismét, Ez volt az első mondat, amit kér­dezés nélkül ejtett ki, de ezt is az érzelmek bármi jele nél­kül, hangsúlytalanul. Ahogy a létezéssel, s a létért örökké csatázó ember minden por- cikája megszokta a keserű tényt: legnagyobb teljesít­ménye annyi, hogy — él! Könnyű hazugság lenne azt állítani, hogy Majoros Sán­dor — és a sok ezer Majo­ros Sándor — maga is ková­csa volt sorsának. Hiszen miért nem kapaszkodott több­re, miért nem ment az ipar­ba dolgozni... Azért nem, mert évszázadok terhe nyom­ta, az évszázadok tudatlansá­ga tartotta fogva; mert csak létezni tanította meg a mil­lióknak kijáró sors, de ter­vezni, előre Ifitni, számítgal- hi, holnapot alapozni nem. Igaz, némi támaszul szolgál­hatna a két élő gyermek* (Négy gyermekük született, egy a háborúban pusztult el, a legidősebb, a fiú, kazalró! esett le, gerincét törte, s né­hány heti szenvedés után hunyt el.) Ám egyikük négy gyermeket egyedül nevel — az ura otthagyta őket —, a másiknak meg —mint Majoros néni mondja — „rossz ember” a férje. Italos, goromba, tud­ni sem akar a szülőkről — sem a magáéról, sem a fele- ségééről —, s ott is van há­rom gyerek. Marad tehát a maguk piciny jussa, a nyug­díj, az esetenként kapott adomány a szövetkezettől, s olykor a 96 esztendős néninek kiutalt segély... Békés öregkor? Nem lenne ildomos itt, a tiszta, de na­gyon szegényes házban kiej­teni e két szót. Ahogy arról is csak mélyen magamban vethetek számot, mi lett vol­na Majoros Sándor s a hoz­zá tartozó asszony sorsa, ha 1944 őszén itt, a ceglédi ha­tárban nem dübörögnek vé­gig az ötágú csillagot visel« tankok ... ? Józan eszű em­bert aligha kell győzködni arról, hogy még a lét e pi­ciny lépcsője sem jutott vol­na nekik; nyugdíj, természet­beni segély, orvosi ellátás... Vigasz? Tény. A társadalom egészét megvilágító tény, ért­ve alatta politikai, társadal­mi, gazdasági változásokat. Értve alatta ugyanakkor azt is, hogy a „nyugdíjasok or­szágának” még hatalmas erő­feszítéseket kell tennie, hogy a sokféle igazságból kikere­kedő — az egyéni igazságok cseppjét tengerré összefogó — általános igazság a részletek kisebb különbözősége, az el­térések alacsonyabb fokoza­tai alapján jöjjön létre. Ha­talmas erőfeszítéseket, mert ma, napjainkban sem kevés, kicsiny az, amit társadal­munknak az öregek számára kell előteremtenie... Mészáros Ottó (Következik: TERMÉSZETES TEHER)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents