Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-19 / 15. szám
4 “körlap 1971. JANUAR 19., KEDD Magnificat HADJÁRATOK ESTE 8-IG A Magyar Rádió és Televízió Elnöksége által alapított kritikusok díját a zsűri odaítélte az elmúlt évben bemutatott magyar rádiójátékok alkotóinak. A díjazottak: Hubai/ Miklós író, Magnificat című hangjátékáért, Barlay Gusztáv a hang játék rendezője, valamint Kiss Manyi és Kállai Ferenc színművészek. Külön díjazásra ajánlotta a zsűri Kopányi Györgyöt a Hadjáratok este 8-ig című rádiójáték íróját, továbbá Va- radi Hédit, Vass Évát, Pécsi Sándort és Somogyvári Rudolfot. A Magyar Rádió és Televízió elnöksége pénteken adja át a díjakat a kitüntetetteknek. TV-FIGYELŐ Képernyő Amikor az elmúlt bét műsorát figyeltem minduntalan elkalandoztam a képernyőtől a valóságba — legalábbis a magam valóságába. Elkalandozásomhoz az indítékot a tévé adta, amely volt vagy mai valóságokat bombázott — tehát ismeretet terjesztett, izgalmakat okozott és vitára ingerelt. Kedden például vitára ingerelt az Egy utca című dokumentumjátéknak jelzett, gondolatjlag és művészileg rendkívül gyenge tévéjáték, amelybe dokumentumrészeket vágtak, majdnem teljesen feleslegesen. A dokumentumrészek sokkal természetesebbek és iga- zabbak voltak, a megnyilatkozó emberek a valóságot közvetítették számunkra, míg a játékfilmrész nevetségesen leegyszerűsítette, avíttá degradálta a különben jelentős kérdést: az emberek közötti anyagi és szellemi különbségek az előítéletek bonyolult áttételein keés valóság resztül még mindig megszülik a maguk társadalmi különbségeit nálunk is. Ha a valóságban egy ilyen fontos társadalmi kérdésről — értelmiségi és munkásszármazású fiatalok kapcsolata, a hátrányos helyzetben levők továbbtanulása — konyhái falvédő szinten jelentkeznének a konfliktusok, akkor azt el kellene ítélni, s nem hasonló eszközökkel készíteni belőle filmet. így aztán csütörtökön a filmről indított vita a „Nyílt tárgyalás” — olyan szomorú zsákutcába jutott, hogy inkább azon kellene elgondolkozni: vajon képzettnek számító fiataljaink vitakészsége miért lehetne kitűnő kabarétéma, vajon lényeglátásuk miért nem fejlődött ki, vajon társadalmi érzékenységük miért olyan torz? Ez a vita választ adhat arra, hogy — a filmben is ábrázolt — kisszerű előítéletek miért verhetik béklyóba fiataljainkat, a valóságban is, a képernyőn is. „FELKELŐ NAP HÁZA " GALCAMÁCSÁN Egy szoba • Csemeténként 10 fillér • Köcsögmentés A szálak még tavaly augusztusra nyúlnak vissza... I Az egri kirándulás nagysze-1 rűen sikerült. Jó kis társasig ez, gondolták, klassz lenne rendszeresen is összejönni, mondjuk a' művelődési házban. Szerencséjük volt: akadt szabad szoba,'de meglehetősen rossz állapotban. Sebaj, mondták, majd ők rendbe hozzák, hiszen akadnak közöttük mesteremberek is. A két testvér, Piri Kálmán és Piri István — szobafestők — gyorsan helyre pofozták a termet, egyik napról a másikra újjávarázsolták. Két másik testvér, Kiss Ferenc és Kiss Miklós kovácsoltvas virágtartókat készített. A falra is kellett valami. Fazekas Ferenc 21 éves do- monyi képzőművész az ismert Ómega-slágerek — a Naplemente és a Gyöngyhajú lány története jelenleg Ikladon a Műszergyárban gyakorló technikus. A klub programjairól így beszélt: — A tréfás vetélkedők és a szombati összejövetelek mellett a KISZ-oktatást sem hanyagoljuk el. Az aktuális társadalmi kérdésekről 30 előadásból álló sorozat indult — filmvetítéssel. Idén neves sportolókat és művészeket szeretnénk meghívni élménybeszámolóra. És ha valaki, teszem azt, nem tudja megoldani a matematikapéldáját, abban is segítünk egymásnak. Olyankor összedugjuk a fejünket, és egykettőre megkapjuk a helyes végeredményt. Nyáron szeretnénk Leijére leruccanrii. És ha a helybeli Hunyadi Tsz-ben akad egy kis munka, azt is szívesen elvégeznénk... A történet nem rendkívüli. Ötvennyolc galgamácsai fiatal esténként együtt tölti szabad idejét (falus) sr:r..i NAPLÓ Azt mondják a hozzáértők, hogy napjainkban eltűnt a romantika és sivárabban élünk, mint régen. Lehet, hogy a valóságban ez így van, de a múltheti képernyőn nem. A győri színház előadásában a Musza Dag negyven napja például annyira romantikus volt, mintha Jókai és nem Franz Werfel írta volna 1932-ben, a fasizmus hatalomrajutása előtt néhány perccel. A fasizmus elleni harcot ilyen romantikusan ábrázolni merészség és tévút. De a Fantasztikus szimfónia című francia film — Berlioz, a romantikus zeneszerző életéről — is „rátett még néhány lapáttal” a romanatikára, amiről eszembe jutott, a tehetségek érvényesüléséről miért is hiszi a közönség, hogy az mindig olyan teátrális és külsőséges és miért hiszi a befutott emberekről azt, hogy életük valamifajta égi jelenség ... Hát az ilyen filmek miatt. Viszont az India felfedezése című kitűnő olasz dokmnentumfilm- korozat nemcsak pusztán ismeretet terjeszt, hanem bepillantást enged a mély tudás megszerzésének valódi alkotó folyamatába. Ez a film csodálatos, magával ragadó és szórakoztató. A másik maradandóbb élményt az Álkatonák című tévéfilm jelentette. Az olasz író Ceccherini és a magyar alkotók egyszerű és emberi filmet készítettek — bár a témát már mások is, többször is „megzenésítették”. No és még egy bánatom, amely- lyel a valóságot a képernyővel szembesítettem — ez a Bözsi és. a többiek. Bár Bözsi és a többiek valóban itt szaladgálnak az orrunk előtt, no de azért nem ennyire tömény kispolgári szemlélettel eleresztve. A valóság vulgarizálá- sa ... — igen azt hiszem így szokták ezt kifejezni. — berkovits — Egy találmány története I. — illusztrációit csinálta meg. A belső berendezés is gyarapodott; a többiek a faluéi padlásokon halálra ítélt köcsögöket, viharlámpákat szereztek. Otthonról meg híres inácsai hímzésű térítőkét hoztak. S amikor már eddig eljutottak, „megneszelték” a dolgot a gödöllői járási KlSZ-bizottsá- gon, valamint a helyi községi vezetőségben is. Kaptak némi készpénzt bútorra. És aztán 1970. november 14-én ünnepélyesen is' megnyílt Galgamá- csán a művelődési ház ifjúsági klubja. Érdekes nevet választottak: Felkelő Nap Háza. A megnyitóra eljött Dollányi Sándor, a járási KlSZ-bizott- ság titkára is, persze, nem üres kézzel: pingpongfelszerelést, játék automata flippert és még sok minden mást is hozott a fiataloknak. Egy kis pénz is kellett az induláshoz. A klub tagjai elmentek a helybeli erdészethez facsemetét ültetni egy vasárnap délelőtt. Igaz, hogy csemeténként 10 fillért kaptak, s mindössze 300 forint gyűlt össze, de azért ők ennek is örültek. Hiszen együtt keresték meg... November óta még nem sok idő telt el. De ma már a galgamácsai Felkelő Nap Háza ifjúsági klub egyike azoknak, amelyek a legeredményesebben működnek a gödöllői járásban. Farkas József a,helyi művelődési ház igazgatója 1964 óta. Maga is a fiatalabb korosztályhoz tartozik, s érthetően nagyon örül a gyors sikernek. — Persze, már az indulás is szép volt. Jelenleg 58 fiatal jár rendszeresen — csaknem minden este — az ifjúsági klubba. Szakmunkások, ipari tanulók és főiskolai hallgatók egyaránt megtalálhatók tagjaink között. Jó az is, hogy így a színjátszó csoport utánpótlása is biztosított. A klub vezetője Kurucz József. Tavaly érettségizett a váci gépipari technikumban, s F ölébredtem, aztán, hogy az órámra tekintettem kiugrottam az ágyból. Kicsiny albérleti szobámban alig .tudtam megmozdulni. Kitekintettem az ablakon, sietnem kell, a Volga vár a ház előtt. Találkozóm van sok emberrel, többek között délután, ha fogad, a miniszterrel. Először a gyárba vitt az utam. Némi herce-hurca után beengedtek. A portán akadékoskodott egy bácsi, nem tudtam nevet mondani, kihez- is megyek én. Vita közben mentőötletem támadt, azt mondtam, a pártirodára. Szezám nyílj ki, kinyílt. A hatalmas szerelőcsarnokban por, benzingőz, fülsiketítő lárma. És vér és arany — gondoltam. Ebből talán a vér nem igaz, újságírói túlzás, de hogy vérre megy a játék, az szent igaz. És a szálak ide, ebbe a csarnokba vezetnek. ★ Most hogy visszaemlékezem a történtekre, ráncbaszedVe gondolataimat, rovom e sorokat, nos most egy évtized távlatából is elkap a düh, a gyűlölet. Mégis, a neveket elhallgatom, álnevekkel dolgozom majd. Nem tudom élnek-e, halnak-e a szereplők. Furcsa, kínos történet volt. Sehol egy pozitív figura, legalábbis szimpatikus egy se. Korántsem akarom azt állítani, hogy most született gazemberekről írok. Legyünk igazságosak. Volt. oer-ze hogy volt olyan szereplője is a történetnek, akinek igaza volt, részben ... Hogy ő sem volt egvértelműen pozitív figura, hogy a gyár igazgatóin, főmérnöke, hogy mindenki anti- patikus szerepet vállalt ebben az ügyben, az akkor is, és most utólag is azzal magyarázható, hogy a kapzsiság ördöge vert tanyát a lelkűkben, mindahányan futottak a guruló arany után, igaz, nem is 14 karátos, de 24 karátos arany után. Bár ha belegondolunk, ez mitsem változtat helyzetükön. Arcuk megrajzolásánál. karakterük megítélésénél, nem vehetjük figyelembe, e tény nem lágyítja a vonásokat. Csodálatos az ember lelke, és milyen vaksin egyoldalú a szeme. Hosszú oknyomozásom során minden szereplővel beszéltem, némelyikkel többször is. Kivétel nélkül mind a másikra mutogatott, azt tartotta bűnösnek. Akkor az a képtelen gondolat villant fel a fáradt agyamban, ezek az emberek bemásztak a gyár hatalmas kéményének kürtőjébe és most egymás kormos arcán röhögnék. Jó vicc, de nem volt erőm nevetni. Elkezdem. Nézzük a szereplőket, hogyan állt fel a csapat. Adva volt, persze, mindenekelőtt a találmány, amely egyszerű és szerény újításként kezdte karrierjét. És adva volt az újító mérnök, a gyárigazgató, aki ellopta az újítást, a segítője, egy süket öreg, de mérnöki szinten gondolkodó lakatos, a lopott holmin a végső simításokat végző fiatal mechanikus és az újítást találmánnyá gardírozó nesztor, a gyár volt kapitalista részvényese, jelepleg tanácsadó aggszakáll. További szereplők: a gyár főmérnöke, a szakszervezet nyugdíjas újítási felelőse, a Találmányi Hivatal, a miniszter, akire mindenki hivatkozik, a tv, a rádió, a magyar filmhíradó és... „Szeretnék az égen csillag lenni...” Népdalverseny Szecsőn Nem is fért be mindenki szombaton Tápiószecsőn, a Damjanich művelődési házba, olyan nagy volt az érdeklődés. A „De szeretnék az égen csillag lenni” című járási népdal- vetélkedő középdöntőjét tartották. Hat község iskolásai kezdték a versengést; valamennyien kitűnően felkészültek, végül is a tápiószecsői Horváth Ildikó győzött, a zsűri 82 és a közönség 348 pontjával. A felnőttek vetélkedőjét Sára Ferenc túrái népművész zsűritag értékelte, majd hirdette ki az éredményt. Az első helyen Lesti Istvánná végzett, a második Szirony János- né. a harmadik pedig Szabó Lászlóné lett. Közönségsikert aratott a szentmártomkátai Szabó István furulyaszólója is. A kórusok versenyében a szecsői menyasszonykoszorú a zsűritől a maximális 100 pontot kapta, és ezzel győzött. A vetélkedő utáni műsorban fellépett az országos hírű mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet férfikara — sikerrel. A döntőt február közepén rendezik. * Eremárverés Az Éremgyűjtők Egyesülete vasárnap a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő Vállalat Honvéd utcai kultúrtermében árverést rendezett, amelyre több mint 3000 régi pénzt, érmet, plakettet hoztak az eladók. Az ógörög ezüst drachmától és a római köztársasági ezüst dénártól a 25 év előtti inflációs bankjegyekig a legváltozatosabb pénznemek kerültek „kalapács” alá, s a gazdag anyag az utolsó darabig elkelt • • És az újságíró, aki jószerével azt sem tudja, mi keresnivalója ebben az ügyben, bár a végén, majdnem százezer forint ütötte a markát. Így kezdődött. Azt mondja egy borús délután a szerkesztőségben kenyeres cimborám és kollégám, hogy egy régi ismerőse keresi a portán, valami nehéz ügy, ő nem vállalhatja. Vasárnapra a KGST- ről kell írnia egy dolgozatot Ha úgy gondolom, hallgassam meg az ürgét Feljön a mérnök, szegény ázott veréb, gondolom, amikor kezet fogunk. Leül, beszélni kezd, és ahelyett, hogy szemével is agitálna, görcsösen kerüli tekintetemet. A történet fantasztikus. Nem is jegyzem, csak hallgatom, örül ennek és ömlik belőle a szó. Két óráig mondotta el bánatát, közben szavait hitelesítendő, egy akftatáskányi papírt rakott elém. „Benei János vagyok, gépészmérnök, a minisztériumban dolgozom. Ötvenhatig a csőgyárban dolgoztam. Még szeptemberben volt egy újításom, egy régi eljárást modernizáltam, tettem praktikusabbá. A papírra vetett gondolataimat elfogadták, megdicsérték, kaptam ötezer forintot. Amikor a rajzot precízen elkészítettem, kaptam még tízezret. Nemsokkal rá kitört az ellenforradalom, nem volt idő megvalósítani az elképzelésemet. Később kijöttek a minisztériumból hozzám, azt mondták, maga helytállt, Benei elvtárs, ezután a minisztériumban építse a szocializmust, onnét irányítsa az ipart, örültem, boldogok voltunk, több volt a pénz. jobban éltünk. 1960-ban csapott le a villám, akkor borultam ki először, azóta egyre mélyül a depresszióm. Elvesztettem hz emberben, a társadalomban, az eszmékbe vetett hitemet. Képzelje el, egy szép csendes szombat délután ülök családommal együtt a tv előtt, ünnepség a képernyőn. A 150 ezredik magyar találmányt és föltalálót ünnepelik, a miniszter és' a tv-bemondó gratulál és én nem vagyok sem CSAK TISZTA FORRÁSBÓL Az esküvőre úgy induljon Nem mindenütt szokás, de Kemencén már a lakodalom előtti este megkezdődik a mulatozás. Délután a fiús házhoz viszik az ágyat és a szekrényt (illetve régen az ezt helyettesítő tulipános ládát). Este a vőlegény megkapja a menyasszonytól az inget, a zsebkendőt és a kalapot. Persze, ez nem megy ilyen egyszerűen ... A legény ismerőseivel együtt, elindul az utcán énekelve — a lányos házhoz: — Porzik, porzik a kemencei utca, Hogyha végigmegyek rajta. Nyílik nyílik a babám ablaka, Hogyha bekopogok rajta. Nyisd ki babám ablakaidat, Hadd mondom el panaszaimat. így mennek a legények az utcán, de hallgassuk meg azt is, hogyan adják át a vőlegénynek az inget: — Egy inget Hoztunk annak jeléül Hogy mikor a maguk vőlegényük megszületett A keresztanyja a keresztkúthoz vitte, A pap az ártatlanság igéjét reá terítette. Tehát mi is ennek jeléül hoztuk ezen inget. Midőn a maguk vőlegényük ezt felveszi, ■i. ’den bűntől megtisztuljon. Az esküvőre így induljon. Még egy tennivalójuk van ezen az estén a legényeknek: A menyasszonyt kell elrabolniuk és a fiús házba vinni. Természetesen a menyasszonynak ilyenkor menekülnie kell, és ha ügyes, akkor sikerül. Egyébként Kemencén nem emlékeznek olyan esetre, hogy a legények csele sikerült volna. A lány mindig el tudott futni a fiúk elől... — Sunyó — 11 új magyar játékfilm A héten 11 új magyar játékfilm forgatásán dolgoznak a filmrendezők, operatőrök, illetve a színészek a MAFILM négy játékfilmstúdiójában. Ezek közül befejezéshez közeledik a Szind bád című Krúdy- film forgatása, amelyet Huszá- rik Zoltán rendez és Sára Sándor fényképez. Kenyeres Gábor operatőr most első filmes rendezőként készíti Éleslövészet című, mai témájú alkotását; a héten már a vágást végzik az új alkotáson. Ugyancsak első filmes rendezőként forgatja Rejtő Jenő műveiből Halhatatlan légiós című filmjét Somló Tamás operatőr: ezekben a napokban készülnek a trükkfelvételek. Üj címet kapott Gábor Pál mai témájú alkotás, amely eddig „Horizont”-ként volt ismert: most „Élni, ahogy ketT címmel ezekben a napokban lesz a házi vetítése. Moszkvában rögzítik a zenefelvételeit Szász Péter „Kapaszkodj a fellegekbe” című kétrészes, színes magyar—szovjet kopro- dukciós alkotáshoz. Mészáros Márta „Húsz évesen meghalni” címmel forgatja majd újabb filmjét Déry Tibor regénye nyomán, Fábri Zoltán pedig Kaffka Margit „Hangyaboly” című regényéből ír azonos címmel játékfilmet, jelenleg a forgatókönyvön dolgozik. Az ifjúság örömére Palásthy György újabb alkotást készített a korosztálynak „Hahó Öcsi” címmel, amelyet éppen ezen a héten fejeznek be. A filmben ismét a tehetséges gyermekszínészt, Kovács Krisztinát láthatjuk majd. élő, sem halott. Csak azt érzem, szakad rólam a víz. — Köztiszteletben álló emberek nagy jelentőségű találmánya ez! Haszna a gyárnak, az országnak, és haszna természetesen a feltalálóknak — mondja egy kissé intimpistás, búgó hangon a szpíker. A tehetetlen düh agyamba, torkomba, gyomromba lopódzik. A szívem megáll és tombol. — Tolvajok! Gazemberek! — ordítok. Feleségem ijedten felugrik, a gyerekek sírnak. Apuka, apuka! Másnap elmentem Szilvási igazgatóhoz és felelősségre vontam őt, hogyan merészelte, hogyan tehette ezt velem. Ellopni az én újításomat, az én gondolataimat, és ország-világ előtt hencegni, mint a sajátjáéval. Szilvási a szemembe nevetett és kidobott. Ezután elmentem a Találmányi Hivatalba, azóta több mint százszor jártam ott, jobban ismernek engem,' mint egymást ismerik ott az emberek. Először is. és azóta százszor, széttárták a karjukat, ez bírósági ügy. Elmentem a bíróságra, az első pert elveszítettem, azt hittem, elég az igazam, mert bizonyítékkal a szavamon kívül alig tudtam szolgálni. Először ekkor kerültem a Hárshegyre. Egy hónapot töltöttem ott, azután újra kezdtem, igazamért a harcot. Lehet, már nem is az igazság utáni vágy, nem is a hírnév és a pénz utáni vágy hajtott, csupán csak az igazságtalanul megvertek vak bosszúi a. Egyszer a miniszter is fogadott. A miniszter helyettese többször is. Kedvesen azt mondták, próbáljam újra a bíróságon . Itt a mérnök megállt, kifújta magát, hiszen mindezt idáig egyszuszra mondotta el. teljes átéléssel, energiája pazarlásával. Amikor újra kezdte. szemével most már a szemembe mélyedt és kért, kö- nyörgött. — Holnap reggel lesz a második perem. Nagyon kérem, jöjjön el. Tudom, zavaros az ügy, azzá fajult az évek során, mégis kérem, szakítson időt a számomra. Nincs már kihez forduljak, senkiben sincs bizalmam, reményeim szerte foszlottak. Valaki azt mondja, forduljak a pártsajtóhoz. Eljöttem, ha ön is elutasít, ismét abonál- tatom magam a Hárshegyen, Kérem, jöjjön el. Nekem ez jót tenne, és ön jobban megértené az ügyet, mélyebben megismerné az életet. Hogy nagynehezen rámkerült á sor, megkérdeztem tőle. — Kérem, azóta nem beszélt az igazgatóval? Ö, Szilvási mit mond, egyáltalán mivel védekezik? Mire hivatkozik. Hát azért egy ilyen komoly beosztásban dolgozó emberben csak van valami becsület és szégyenérzet. — Többször is beszéltünk, hiszen egy pártszervezetben dolgozunk, mindketten, itt a kerületben. Már a taggyűlésen is tárgyalták ügyünket, feljelentettem a kerületi pártbizottságon is. Nekem és mindenkinek azt mondja, az ő találmányuk egészen más, mint az én pitiáner újításom volt. Azt nem tagadja, hogy van közöttük valami rokonvonás, de ők egy a százhoz, én pedig csak egy a tízhez forint értékben újítottam. És mindketten más utakon, bizonygatja. Szamaraskordé és Diesel-mozdony! — nevetett először a szemembe. Azt mondta, pontosan ez a különbség a két dolog között. Próbáltam védeni szépen is az igazamat. Megmagyaráztam neki, hogy én gyakorló mérnök vagyok, ő pedig géplakatos. Egykori géplakatos, de már húsz éve nem dolgozik a szakmájában. Hogyan lehetek én a szamaraskordé? Kinevetett és a bíróságon sem fogadták el érveimet. Körülbelül azt mondták, 1956 őszén felvettem az újításomért 15 ezer forintot, ezzel azt az ügyet lezárta a gyár, mit akarok még? — Tényleg, elvtársam, mit akar? — vágok Ismét közbe —. mennyi pénzről van itt szó? — Szilvási ék eddig több mint egymilliót vágtak zsebre... (s) (Folytatjuk.) i
