Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-03 / 2. szám

1971. JANUAR 4„ HÉTFŐ 7,7&Círiap 3 Átadta megbízólevelét a VDK új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke vasárnap fogadta Hoang Cuong rendikívüli és megha­talmazott nagykövetet, a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság új magyarországi nagy­követét, aki átadta megbízóle­velét. Hoang Cuong nagykövet megbízólevelének átadásakor a többi között hangsúlyozta: A vietnami nép — az ame­rikai agresszorok ellen, a nem­zet megmentéséért folyó harc­ban, s a szocializmus építésé­ben egyaránt — mindig élvez­te a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköztár­saság kormánya és népe ön­zetlen, megszakítás nélküli tá­mogatását. Ez a segítség és támogatás nagy bátorítást je­lent a függetlenségért és sza­badságért harcoló vietnami népnek. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva a többi között hangsúlyozta: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar kormány és az egész magyar nép nevében ismételten kifeje- . zem, hogy mint a múltban, a jövőben is mindig a vietnami testvéreink oldalán állunk, fo­kozva katonai, politikai és dip­lomáciai támogatásunkat az agresszió visszaveréséhez, a szocializmus építéséhez. A megbízólevél átadása után a nagykövet a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét. GYÁREGYSÉG ES ÖNÁLLÓSÁG Biztos révben Idézet az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának pártér- tekezleti beszámolójából: „A MAHART Hajójavító Üzem- igazgatóság Dunaharaszti Üze­me sok problémával küzd. Az üzem önállósága nem alakult megnyugtatóan, a gyáregység hatásköre szűknek mondható. Mindfezek ellenére az üzem eredménye dicséretes, a helyi vezetők jól megállják helyü­ket.” Tóth Pál Péter, üzemi párt­titkár: „Nem értek egyet a gyáregységünk önállóságát kétségbevonó mondattal”. Öpris János üzemvezető: „Nem volt helyes, pontos ez a megállapítás.” A szervezet Ismerkedjünk meg azzal a szervezettel, amelynek egyik egysége a dunaharaszti üzem. A piramis csúcsa a MAHART- vezérigaz'satóság, amely öt üzemigazgatóságot (folyamha­józási, tengerhajózási, kikötői, balatoni, hajójavító) irányít. A hajójavító üzemigazgatóság (székhelye: Újpest, Népsziget) négy üzem (a tápéi, az újpes­ti, a dunaharaszti és egy úszóműhely) munkáját vezeti. Ismerkedjünk meg a duna­haraszti üzemmel. A gyáregy­ség területe a Duna partján nem túl nagy, a sójatéren egy uszályon az utolsó simításo­kat végzik a munkások, a fe­dett csarnokban hatalmas gé­pek egyengetik, hajlítják a vaslemezeket, a zaj elnyeli a beszédet... Az üzem dolgozói 1965-ig csak javítással foglalkoztak, öt éve egyetlen traktordaru segítette munkájukat. Fél év­tizede építenek is a Duna- parton. Szinte teljesen kicse­rélődött az üzem: új gépeket, nagy teljesítményű darukat, hegesztőberendezéseket kap­tak, megoldották a só jatér világítását, fürdőt, munkás- szállást, vízisporttelepet épí­tettek. Tehát megteremtőd­tek a jobb munka feltételei. A munka Összegezzük a gyáregység munkáját, az üzemvezetőtől kapott információk alapján. 1970. évi tervük 38 millió fo­rint, ezt várhatóan 40 mil­lióra teljesítik. Az üzemben is hiányoznak munkáskezek, a szükséges 250 fizikai dolgozó helyett csak 225 veszi fel reggelente a munkát, főképp a vasas szakembereket nélkülözik. A munkásván­dorlásnak azonban gátat szabtak, amíg tavaly 105 dol­gozó kérte ki a munkaköny­vét és csak 76-an jelentkez­tek felvételre, addig az idei első félévben a ki- és belépők aránya 56:45-re csökkent. Nem rosszak Dunaharaszti- ban a bérek, s évről évre emelkednek: 1968-ban egy dolgozó éves átlagbére 22 926 forint volt, 1969-ben 24 075. Az üzemigazgatóság gyáregy­ségeiben nagyjából egyformák a fizetések. A hajójavítóban egy jó szakmunkás a 14—15 forintos órabért is elérheti, a jó munkáért prémiumot kap, ha nehéz testhelyzetben kell A TA N YA ÉL A tápiószentmártoni Sőregi (anyáik központja: a felszaba­dulás után régi, szegényes szállásáról felcihelődött, s a kastélyba költözött iskola. A tantermeket zöldbe öltözteti az ablakok növényfüggönye: a házakban majd viszontlátott, óriásra nevelt golgotavirágok, karácsonyra virágzó kaktu­szok, szobai borostyánok is az itteni, szakköri botanizálásból származnak. Szépen öltözte­tett, aranyos babákat hoztak be réggel a mamák védőoltás­ra. Horváth Zoltán igazgató elnézést kér a padba szórt napraforgómagért, az egyik fiatalasszony rendetlensége, is­kolásgyerek náluk ilyet nem vét. A deszkapadló ápoltsága, a kályhák melege, a barká­csoló szertár rendje, a levegő tisztasága valóban példás, ko­molyan veszik a tábla fekete­ségét, a hajfonatok hosszúsá­gát, a masnik lepfceségét. Horváth Zoltán tanító huszonhárom évvel ezelőtt Kiskunfélegyházáról költözött új házasként feleségével a ső­regi iskolába. Kisvárosból ér­keztek a tanyák borzongató is­meretlenségébe — de hát oda mentek, ahol kaptak állást. Százhúsz gyereket oktatott az első évben a fiatal tanítópár — számuk mára lecsökkent majd a negyedére. Elköltözés? A felsősöket vitte el a külte­rületi iskolák körzetesítése? Inkább az úgynevezett felvilá­gosodás: a tanya nincs oly messze. De azért az új és na­gyon szép tápiószentmártoni iskolában a jövő évekre fel­merült egy felsős tanyai kollé­gium terve. Míg Horváth Zol- tánéknak felépült a ceglédi háza. Hogy azután nézze­nek Össze a feleségével: de hi­szen itt nevelődött a három gyerek... a mai tanítványok­nak már a szüleit is tanítot­ták ... itt az iskola, a könyv­tár ... itt szeretnek élni! Éber Antal itteni nagybirto­kát a tíz legjobb között tartot­ták számon az országban. Dü- . ledező címeres istállók utal­nak az egykori svájci mintate­henészetre, versenylótenyész­tésre, virágmagvat termesz­tettek nagyban'a jó földjükön. A cselédséget a Jászságból vá­logatták, telepítették ide. Aki már járt a fővárostól húsz— harminc kilométerre fekvő volt cseldésorokon, ahol most is kísért rokoni házasság, tu­nyaság, analfabétizmus, alázat, értékelni tudja ez örökség it­teni hiányát, hogy Sőregi ma­jorban nagyobb volt a bér, több a kommenció, rendesebb a lakás, kisebb a zsúfoltság, gyakoribb a doktor, jobb az iskola — de értékelni a ma­gyarországi arisztokrácia bű­nét is, hogy máshol is ment, s még kifizetődőbb lett volna. Az államosítás éve körül a földhözjutottak egy csoportja közös fedél alá húzódott, az Úttörő Téeszcsé­be tömörült. Később egyesül­tek a tápiószőllősi Új Baráz­dával. „Az Úttörő idejében itt nagyobb rend volt.” Aztán az állatokat elvitték, most csak egy tyúkfairm üzemel a major­ban. Valószínűleg a szövetke­zet is arra számított sokáig, amire a tápiószentmártoni ta­nács — ahová közigazgatási­lag tartoznak — jó ideig: a családók elköltözésére. „A ta­nyavilág felszámolódik” — mondta ki a rádió. Az élet pe­dig cáfolt. „Mert a tanyán töb­bet hoz a háztáji” — mentege- tődzött a rádió. „Mert a la­kosság ragaszkodik a szülő­földhöz” — jegyzi meg halkan Horváth Zoltán tanító. Most már kivezették a vil­lanyt, út is épül feléjük, ház­helyeket is mértek, építési en­gedély szerezhető. A termelő- szövetkezet pedig fővárosi fo­nodával tárgyal egy kiegészítő üzem kihelyezéséről. Kérdéses azonban a tanyasi nők hajlan­dósága: asszomyi ösztönük ra­gaszkodik a háztájihoz, a tűz­helyhez, a gyerekekkel való együttléthez, bizonyos mat­riarchális előnyökhöz: mert ugyan a férj a hivatalos, ke­nyérkereső, de azért az anya- jog is jól érvényesül itt. De a „háztartásbeli” mun­ka és státusz nagyságát pró­báljuk érzékeltetni Bende Sándorék jószágának^ felsoro­lásával: három hízóbika, két anyakoca, három hízó, két — de nemrég még négy — süldő, kilenc malac, ötven baromfi, s az ősszel még nyolc kacsa. (Az etetést villanymotoros daráló könnyíti.) Az anyagi gyarapodásnak nyilvánvaló, de józan s nem hivalkodó jeleit tapasztalni mindenhol. Motorkerékpár és több bicikli a legtöbb család­nál. Fürdőszoba nem egy, nem két helyen. S bár rózsaszín , teddybeerkabátos kisgyerekbe nem ütközöm, a szerényebb jö­vedelmű, mert háztájival nem foglalkozó Urbánkovics Sán- doréknál például a három gye­rek játálca közt a fiúknak dia­vetítőt, rexasztait, asztali fo­cit találok, míg a lakószoba egyik sarkát a lánykának mé­ter magas bababútorokkal rendezték be. A távolabbi helyeken érde­kes például az ürgösi rész. Itt már a nagyüzem szorítja, szugorítja az egyéni háztáji kerteket, udvarokat. Építési engedélyt sem adnak — „saját felelősségből” azonban sorra újjáépülnek a házak. A vil­lanyt feléjük is elvitték —az­tán volt olyan család, amelyik tizenhatezer forintos költség­gel vezette be. Az egyik gaz­da, Lakos János, ki magaépí­tett fészerekkel, színekkel, ólakkal, pincével, istállóval törpe-mintabirtokot hozott lét­re, azt mondja, ha a termelő- szövetkezetük terjeszkedése elérné gazdaságát s lebonta­nék az otthonát, akkor is csak tanyára költözne tovább, bár­mely korban újrakezdené. „A feleségem már neheztel, mért vagyok mindig a ház körül, ritkán a lakásban. Hogy talán nincsen annyi munka valójá­ban, mint amennyit én kere­sek. találok.” Kevesebb itt az ember — de ismerik egymást, összetar­toznak. Korábban sötétedik — de mintha többször sütne a nap. Tán mert a sík táj, a földek, vizenyők, az egyhangú­ságot oldó erdők, a levegő jobban visszaverik. Talán, mert az ember, bár több a dolga, mégis hajlamosabb oda­figyelni, és inkább talál módot a szemlélődésre. A mai gyerekek, ha felnő­nek ? Előreláthatón nem akar­nak bajlódni tehénnel, malac­cal, kacsával, pulykával, jár­hatatlan úttal, kenyérsütéssel, ahogy a fiatalok is inkább a bejárást választották. Bár a termelőszövetkezeten sok min­den megfordulhat. De a meg­állapodott, családosodott em­berek — ők jól érzik magu­kat itt. Ma még: „A lakosság ragaszkodik a szülőföldhöz.’.’ P. A. dolgoznia, ezt plusz pénzzel honorálják. Az üzemvezető bátran mondta: „Nálunk nincs bérfeszültség”. Teljesített tervek, stabilabb munkásgárda, növekvő bérek. Az üzemvezető határozott: „Nem küzdünk sok problémá­val!” A hatáskörök , — Mi a gyáregység hatás­köre? — Az új év kezdete előtt tanácskozunk az üzemigazga­tóság vezetőivel, együtt készít­jük el a tervet, az adottságok­nak megfelelően döntünk a vállalásokról. Szabad kezet kaptunk a személyzeti mun­kában, a munkásgárda kiala­kításában : felvehetünk vagy elbocsáthatunk fizikai dolgo­zót, alkalmazottat is. A bérke­retet önállóan használjuk fel, senki sem szól bele, hogy mennyi jutalmat, célprémiu­mot stb. adunk. A fegyelmi jogkört teljesen az üzem ve­zetői gyakorolják, sőt saját döntőbizottságunk is van. — Mi az üzemigazgatóság hatásköre? — Központi az anyagbeszer­zés, de ez így jó, mert nem lenne helyes minden üzem ap­parátusát duzzasztani. Az üzemigazgatóság vezetői dön­tenek a beruházásokról, de a dunaharaszti gyáregység iga­zán nem panaszkodhat, min­dent megkapott, megkap, ami munkájához szükséges. Az üzemigazgatóság szinte egyet­len hatásköre: az ellenőrzés. És a segítés! Nem volt hegesz-. tőnk, a főnökség más üzem­ből irányított hozzánk szak­embert, a jövő évi feladatain­kat a tápéi üzemmel is koo­perálták. .. — Miben kémé most az üzemigazgatóság vezetőinek segítségét? — Semmiben. — Nem festette szebbre a menyasszonyt, mint amilyen? — Nem. Tehát létezik Dunaharaszti- ban üzemi önállóság és nincs probléma. Az üzemigazgatóság vezetőinek sem kérést, sem kívánságot nem továbbítha­tunk ... Fóti Péter Elhunyt Nógrádi Sándor Fájdalmas szívvel veszünk végbúcsút Nógrádi Sándortól, a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő, nagyra becsült harcosától, a veterán kommunistától, akinek életműve példaként szolgálhat minden generációnak. Nógrádi Sándor forradalmár volt, fon­tos vezetői posztokon részese annak a nagy átalakulásnak, amely hazánkat a szocialista útra vezette. Kora ifjúságától eljegyezte magát a társadalmi haladás eszméivel, egész éle­tét a küzdelemnek, az alkotás­nak szentelte, és a szó legszo­rosabb értelmében a halál ütötte ki kezéből a tollat, élete utolsó munkaeszközét. Ifjú vasmunkásként került a munkásmozgalomba, és ott volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának bölcsőjénél. Harcolt a Tanácsköztársaságért, majd annak bukása után külföldön folytatta a kommunista moz­galom szervezését. A Csehszlo­vák Ifjúkommunista Szervezet titkárá volt, majd a Kommu­nista Internacionálé megbízá­sából Románia, Franciaország és a Szovjetunió volt további tevékenységének színhelye. A második világháború kitö­rése a Szovjetunióban érte. A háború első időszakában a fog­ságba került magyar katonák nevelője, felvilágosítója, taní­tója Volt, majd — éppen öt­venéves korában — ejtőernyő­vel egy partizáncsoport élén visszatért hazájába. A Nógrá- di-partizánegység harcairól ma már legendák szólnak nemcsak hazánkban, hanem Szlovákiá­ban is, ahol antifasiszta fel­szabadító harcok egy részét ki­fejtették. A felszabadulás után fontos állami és pártfunkciókat töl­tött be. Kezdetben partizán- harcainak színhelyén, Észak- Magyarországon szervezte és irányította a kommunista párt munkáját, majd iparügyi, il­letve miniszterelnökségi állam­titkárként a munkásosztály hatalmának kivívásában, a népi Magyarország megterem­tésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. A fordulat éve után a nép­hatalom védelmének megszer­vezésében kapott vezető mun­kakört: a néphadsereg politi­kai főcsoportfőnöke, vezérezre­des, a honvédelmi miniszter el­ső helyettese lett. Az ellenfor­radalom után újra a párt ve­zetésében vállalt munkát, majd diplomataként egyaránt szol­gálta hazáját és a szocialista közösség érdekeit. Négy évvel ezelőtt nyugdíjba ment, de az­óta sem pihent: memoárjainak két kötete izgalmas és tanulsá­gos kortörténeti dokumentum. Sok munkával, harccal, eredményekkel teljes élete volt Nógrádi Sándornak, örökké emlékezünk emberségére, ki­váló kommunista vezetői stí­lusára, fáradhatatlan munka­bírására, az ifjúság iránti kü­lönleges szeretetére, a marxiz­mus—leninizmus iránti állha­tatosságára. Emlékét a legki­válóbb magyar munkásmozgal­mi vezetők között őrizzük meg. MIT TEHET Ä NÉPFRONT? Vízhálózat két hidroforral Vezeték van, villany nincs Válaszol a dömsödi vb-elnök Hogyan, hol és mit segíthet a népfront a községfejlesztési gondok megoldásában? — ezekről kérdeztem Sáfrányos László dömsödi vb-elnököt, .a Hazafias Népfront ráckevei járása elnökségének tagját. — Összefogással, mindenütt és mindenben segítheti a köz­ség vezetőségét a népfront he­lyi szervezete, ha az emberi tenniakarás vágyának helyes irányt mutatnak, ha a társa­dalomban feszülő tetterőt a község hasznára fordítják — válaszolt az elnök. Dömsödön 6546 ember la­kik, a községben három ter­melőszövetkezet, egy állami - gazdaság és két fővárosi üzem kihelyezett részlege működik. A falu nyáron közkedvelt üdülő- és kirándulóhely. A népfront községi szervezetét 15 tagú elnökség vezeti. Az első feladat a jó ivóvíz eljuttatása minden házba. A második: járhatóvá tenni a község útjait, az őszi és a téli időszakban is, és a harmadik, ami már a falu üdülőjellegével is összefügg: a község utcáinak, tereinek par­kosítása. — Sajnos, Dömsödön — folytatja Sáfrányos László — a felszínen található vizek nem jók, azok az egészségre ártalmasak. Igazán jó ivóvizet csak 60 méteres mélységben lehet találni. A népfrontakti­visták és a tanácstagok jó munkája eredményeként már megalakult a községben a víz­műtársulat, amely rögtön munkához is látott. Az ered­mény: négy kilométer hosszú­ságú vízhálózati csőrendszer készült el, egy új, 180 méter mélységű kút, és két darab, 5 köbméteres hidrofor. A vízhá­lózat eddigi kiépítéséért egy- egy ház lakói 4000 forintos hozzájárulás megfizetését vál­lalták. Bosszúságot okoltak Dömsöd lakóinak a sáros, szinte járhatatlan járdák is. Éppen ezért a múlt évre hat utcában tervezték a járdalapok lerakását, de a lendület vitte őket, a tervezettet túlszárnyal­ták és nyolc utcában építettek járdát. Kiemelkedő, munkát vállalt és végzett Kiss József és, Balogh János dömsödi la­kos. A parkosítás terén meg a helyi népfrontbizottság elnö­ke, M. Nagy Gábor mutatott jó példát. Arra vállalkozott, hogy személyesen utazik.el a Tisza mellé és intézi a facse­meték kiválasztását, valamint azok Dömsödre szállítását. A községben eddig 6500»fát ültet­tek és az ezekre a munkákra fordított társadalmi munka értéke 169 000 forint volt. Ezek valóban szép eredmé­nyek, ám a község mégis adós maradt egy súlyos probléma megoldásával, igaz, nem a ve­zetőség hibájából. Az egyik községi területen, ugyancsak társadalmi munká­val, kiépítették az elektromos hálózatot: ma már az oszlopok a helyükön vannak, a házaik­hoz vezető leágazások szak­szerűen elkészültek és a lég­vezetékeken már a szél mu­zsikál, csak egy baj van: a há­lózat nem kap elektromos áramot Nem kap, mert az Elektromos Művek szerint a 100 ezer fo­rintos trafóház felépítése is a község feladata még. Igenám, csakhogy a községnek is vége­sek a lehetőségei. És még egy: úgy gondolom, aki majd a dí­jakat szedi, az is részt vállal­hat az üzletből. De van ennek a kérdésnek egy másik oldala is: az önkéntesen vállalt egyé­ni és közösségi érdekekért el­végzett társadalmi munkát is jobban megbecsülhetnék. K. I. — A Lenin-renddel kitün­tetett kijevi állami Sev- csenko-egyetemmel tíz esz­tendővel ezelőtt kötött együttműködési szerződést a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem. Egy évti­zed alatt csaknem száz deb­receni egyetemi oktató és kutató kereste fel a kijevi egyetemet. A két egyetem közös kiadványt is megje­lentetett, a kijevi egyetemen pedig magyar nyelvi lekto­rátust létesítettek. Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Nóg­rádi Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, vezérezredes, pártunk, valamint a magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelke­dő harcosa hosszan tartó, súlyos betegség következtében 1971. január 1-én elhunyt. Nógrádi Sándor elvtárs temetése január 7-én (csütörtökön) 14 órakor katonai díszpompával történik a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteon­jában. Elhunyt elvtársunk hozzátartozói, elvtársai, barátai, régi harcostársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A magyar néphadsereg A Magyar Partizán Szövetség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents