Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

1971. JANUAR 17., VASÁRNAP f£5í MEGYEI '&£íriap BOÓR ANDRÁS: ABLAKBÓL világ mesés romantikáját. A törpéknek saját szállásuk volt a Liget végén, külön étterem­mel; mióta Bornemissza-Bux- baumot gettóba zárták, Liliput népe élelem és pénz nélkül maradt. Amikor az étterem készlete elfogyott, a törpék előbújtak előkelő szállásukról, s elindultak élelmet keresni; szmokingos, ° ’élyi ruhás me­netük különös látványt nyújt­hatott a bombaverte, őszi Li­get üres épületei közt. Az Ál­latkert előtt a menet egy nyi­las őrjárattal találkozott; a karszalagos fegyvereseket meghódította a pici urak és hölgyek idegen beszéde. Kéré­sükre a törpék eljátszották hí­res műsorukat, a garden partyt Ijord Ashtonnál, a keretle- genység szemét a látvány előkelősége párával vonta be. Később gyanú tá­madt, s a választékos modo­rú apróságok kémek lennének talán, s a fegyveresek kikísér­ték őket a Duna-partra. Kifosztva élte túl a Liget a háborút, s ehhez képest meg­lepően rövid idő alatt tért ma­gához. A kiszáradt tavat új vízzel és új halakkal töltötték fel, az Állatkertbe új medvé­ket hoztak, a Liliput-színház is megkezdte működését, igaz, külföldi törpéket sohasem si­került újból szerződtetni. A Liget forgalma vasárnapon­ként mégis felülmúlta a há­ború előttit, délutánonként itt találkozott a város fele. A Li­getből gyalog lehetett átmenni a Sportcsarnokba, megnézni a női pankrációt, Dudisek Ilo­nát, a nehézsúlyú szabadfo­gás magyar bajnokát, fatörzs­nyi derekát, tolattyúké'nt fúj­tató kebleit, melyekről lepat­tantak az ellenfelek; itt dol­gozott ekkor a világhírű Czája és Donner Bonifác is. A Liget­ben nyözsögtek a koalíciós idők Budapestjének tenger- fenéki egzisztenciái: szeren­csejátékosok és gyorsfényké­pészek, hivatásos sakkszi- multán-játékosok és pornog- ráfkép-árusok, tengeri ma­laccal jósoltatok, szabadal­maztatott szentjánoskenyér­gyártók, kiöregedett ökölví­vók és prostituáltak, az utób­biak minden mennyiségben és minőségben, mázsás monst- runtól a faluról felkerült ibo­lyaszálig. A körhinta peremén szalmaszőke, kifestett szép­ség járt fel-alá, s csalogatta a habozó férfiakat: gyönyörű hegyes mellei voltak, reked­ten énekelte a „Tengerész, ó szívem tengerész”-t, órákig el tudtam volna nézni, s kíno­san lepett meg, amikor kide­rült, hogy nőnek felöltözte­tett férfi. De az ember gyor­san kárpótolhatta magát: a hajóhinta tövében kellett csak megállni, s égnek tekert nyak­kal, mint a héjára leső tyú­kok, felfelés pislogni: a ha­jókban párosával repültek a lányok, szoknyájukat köldö­kig fújta fel a szél, legin­kább a cigánylányokat les­tük, mert a közmondás sze­rint a cigánylány bugyi nél­kül jár, .de a közmondás eb­ben az esetben nem mondott igazat. Az Óriáskereket in­kább hétköznap volt célszerű igénybe venni, amikor ki­sebb a forgalom: egy délelőtt lefizettük a kezelőt, felvitt hármunkat, a legmagasabb ponton megállította az Óriás­kereket: elővettük a látcsövet, pompás látvány nyílt a ma­gasból a Széchenyi-strand meztelen női napozójára. De ez már évekkel később történt, amikor a Liget kezdte elveszíteni a háború előttről átmentett vad romantikáját. A bordélyházakat bezárták, va­sárnaponként egyik razzia a másikat érte a fák alatt, s a Liget mélytengeri tenyészete egyre inkább beszorult a Széchenyi strandra, az egyet­len legális területre. A fürdő törzsiközönsége ebben az idő­ben három rétegből állt. A hidegvizes medencében, a ho­mokban, a dolgozó polgárok pihenték ki fáradalmaikat. Az asztaloknál, csíkos ernyő alatt, sakktábla és sakkóra mellett a Liget hivatásos sakkozói les­ték az áldozatot, hogy egy-egy délután ötperces gyorsjátsz­mákban száz forintot is le- gombolianak a gyanútlan pan- cserekről. S a melegvizes me­dencében ott figyeltek az ál­lásukat vesztett prostituáltak. Bruegheli látvány, ma is be- leborsódzik a hátam: a lép­csőn, a csörgő csap alatt sza- lonnás hátú szörnyetegek tap­sikolják tenyerükkel a vizet, festéktől roncsolt, likacsos pó- rusu arcuk serceg a napsütés­ben, tokájuk mellükre omlik, s ha magányos férfi téved a meleg vízbe, menten startol­nak: körülimbolyogják, vizet fröccsen ten ek szemébe, csáb- szavakat súgnak fülébe. A Széchényi strandra so­hasem jutott él a razzia, a prostituáltak mégis eltűntek a múló időben. Lassan, fokoza-: tosan fogytak el, csak akkor; lehetett észrevenni, amikor; egy sem maradt belőlük: el- $ haltak, nyugdíjba mentek, pol- $ gári foglalkozást választót-! tak-e, nem tudom. Amikor né- 5 hány évvel később, két egye-5 térni év közben, kisegítő pin-; cárként dolgoztam a fürdővel $ szemközti Cirkusz-sörözőben, $ már hírmondó sem akadt be- j lőlük. A két folyamat külön-! ben is egybeesett: ahogy én ! kinőttem a Ligetet, úgy józa-! nodott vissza a Liget a városi hét végi szolid séta- és szóra-$ kozóhelyévé. Mikor éreztem ; utoljára mitikus erejét? Az öt-! venes évek május elsejei fel-! vonulásai idején. Vonultunk a! kék diákszövetségi ingben,! énekeltük az „Avanti popo-j ló”-t, a célba érés után ha-! lomba raktuk zászlóinkat és! tábláinkat, s kezdetét vette a! nép öröme: kihátrálóban a! gyermekkorból, újból végig-1 játszottuk a gyermekkort. Cél-; ba lőttünk, hintalóra száll-: tunk, ingyen sör és ingyen virsli mellett néztük a röp­labda- és futballbemutatókat, jó idő esetén fürödni is lehe­tett a Széchenyi strandon; amikor besötétedett, választ­hattunk, a Hősök terén az ut­cabálba olvadunk-e be, vagy elszéledünk az elcsendesült es­tében, párosával a fák alatt. A régi Liget mitológikus emlék, a mai Liget felnőtt va­lóság Ami nem azt jelenti, hogy kevésbé érdekes. Bárki megismerheti, negyed órai au­tóbuszút a város közepétől. A Hősök terén kell leszállni, s elmenni a fal mellett, amely rendületlenül és közömbösen áll, őrzi és tanúsítja az időt. PAPP LAJOS: A forrásnál Létezik-e olyan ének amit senkisem akart eldanolni mégis fölcsendült váratlanul s oly tisztán egyértelműen mint tenger fölött a csillagok a dal amelyet mind elfeledtünk itt kereng a kékeszöld homályban amíg talál egy nyitott ablakot s a hajnali derengésben csakugyan elszáll '■"fssfssssssssmsfsssffsssssssssfsfsfffsssfssss/ffsssfsssssssssssssssssf//yssfssss*s)l TAKÁCS MIHÁLY: Rezdületek Arrább tettem a széket ott maradt Ez asztal itt az fejsze amaz könyvpolc Az ott a tévé kattintom működik Szétzúzhatom ha nem kedvem szerint Van fejszém még tetszik így hagyom az asztalon Alinak a szolga-bútorok Rúghatom és simíthatom őket Életre halálra itt a minden New Yorkban döntött a szenátus A Jordán partján kétórás tűz volt Tengernyi embert ölni küld Az emberirtó Amerika De jaj annak ki otthon késsel öl ásv Laosz helytáll Fokföld forrong A Nagyfalon túlnő az éhség Az űrkorszak tavaszán Hír-hasábok pattognak égnek Városok forrnak nagy ebédnek Éhes a civilizáció Tűz volt az mi teremtette S a tűznek tűz-fia van Ahány az élet annyi az út A hangyák tudják hát sorban mennek Nyűzsgünk országnyi bolyokban Jelzőlámpák villognak várunk Mi leSz ha keresztútjainkon a fények Mindennek szabadot jeleznek gyón elmélyedve olvassa ura- ságod az újságot — mondja és minden megkérdezés nél­kül leül, velem szemben. — Csak nem a lakáshirdetéseket böngészi? — Nem, kérem, egészen mást olvastam. — Tévedtem tehát? Elnézést. De ha már itt tartunk, meg­kérdezem, nincs-e uraságod- nak szüksége egy príma budai lakásra ? — Köszönöm, nem akarok lakást venni. — Kár, nagy kár. Bomba ajánlatom lett volna. Gondol­ja csak meg: három szoba, hall, a legelőkelőbb villane­gyedben, a Zegernye-hegy lá­bánál, 600 öles gyümölcsös közepében, pompás rálátással a budai hegyvidéki lankaság- ra. És mindez potom húsz­ezerért! Ebből is csak a felét kell most lefizetni, a többit harminckilenc éven át lehet törleszteni. Az unokasógoromé a villa, nekem kínálta fel, én nagyon szívesen meg is vet­tem volna, mert a bolondnak is megéri, de a feleségemnek nem tetszik. Az a baj, ugyan­is, hogy a lakás összes’ ajtaja balról jobbra nyílik, a fele­ségem viszont úgy megszokta, a jobbról balra nyíló ajtókat, hogy másról hallani sem akar. Ha ez a csekélység uraságo- dat nem zavarná, nagyon tud­nám ajánlani. Higgye el, sem­mi okom, hogy rábeszéljem, de nagy kár lenne elszalaszta­ni. — Majd szóvá teszem ott­hon a családban ... —• Csakhogy az ügy nagyon sürgős. Az unokasógorom ugyanis szélmalomkerék-gyártó kisiparos és holnap reggel jár le az iparengedélye. Ha reggel fél hétig nem adja be a ta­nácshoz a meghosszabbítási folyamodványt, tízezer forintos okmánybélyeggel felszerelve, megvonják az iparjogosítvá­nyát és törlik a céhlistáról. Ráadásul ilyen nagycímletű okmánybélyeget csak a buda- fokvárosi postahivatalban le­het kapni, az pedig félnégykor bezár... Hűha, most látom i Llök a presszóban, előttem • kedvenc lapom, a Kétperces ! Üjság, benne nagy cikk „A ; hiszékenység vámszedői” cím- i mel. Olvasgatom, közben hi- I tétlenül csóválom a fejem. Hát : ennyire hiszékenyek az embe- : rek, ilyen könnyű átejteni jőket? Olvasom például, hogy j egy férfi azzal szédítgette a ; háziasszonyokat: borjúmájat I tud szerezni a vágóhídról, és ■ erre a varázsszóra csak úgy : hullottak a zsebébe az ötvene- isek, meg a százasok. Egy éíel- i mes menyecske házról házra : járva, kilószámra adta el a kö- : zönséges kőport — szalicil gya- ; nánt. Micsoda olcsó trükkök, J mégis, hogy bedőlnek az em- ; berek! Velem, persze, ilyesmi i nem eshetne meg, mert én í ilyen ügyekben óvatos vagyok lés körültekintő. Épp itt tartok gondolataim- ; ban, amikor megáll az aszta- ; lom előtt egy vadidegen, for- ; radásos arcú, rövidre nyírt ha- j jú férfi. i — Bocsánat, látom, hogy na­csak, hogy már negyed négy van. Akkor már el is késtünk! Hacsak... Ha én most taxiba vágnám magamat, talán még sikerülne megszereznem a bé­lyeget, mert Klárika, az érték­cikkfelelős nagyon jó ismerő­söm, tetszik tudni, ugyanabban a zöldségboltban szokott to­jást vásárolni, amelyikben a feleségem, ö engem még zár­óra után is kiszolgál... Nos, uram, döntsön! — Hát nem is tudom.. 1 — Nincs vesztegetni való időnk! Markában a szerencse, ki ne engedje belőle. Ilyen al­kalom egy életben csak egy­szer adódik! Van önnél tíz­ezer vagy nincs? — Azt hiszem, éppen annyi van nálam... — Remegő kéz­zel előkotorászom a pénzt. — Megvan, pontosan. Most még egy ötvenest szíveskedjék adni, taxira. — Sajnos, egy fillérem sem maradt... — Na, nem tesz semmit — mondja nagylelkűen —, majd megadja. Ha maga megbízik bennem tízezer forint erejéig, akkor egy rongyos ötvenest én is hitelezhetek önnek, nem igaz? Rohanok is taxiért, vár-- jón türelemmel, mindjárt ho­zom a bélyeget. Viszlát! — Viszlát! — mondom, de már nem hallhatja, mert már kívül is van az ajtón. Siet, ro­han. hogy még idejében nyél­be üthesse az ügyet. Milyen ál­dozatkész, rokonszenves ember ez a ... Ejnye, hát nem elfe­lejtettem megkérdezni a ne­vét! No, majd ha visszajön. ISUléf előveszem az új­ságot, folytatom a félbehagyott cikk olvasását. Egy férfi — ír­ják többek között — tizenhét- szer adta el nem létező laká­sát. Hogy szavainak nagyobb hitele legyen, kicipelte ügyfe­lét egy épülő lakótelepre és rábökött egy félig kész lakás­ra: ez az, kérem! A jámbor vevőknek ennyi is elég volt és fizettek máris, mint a köles. Erre megint csak a fejemet kellett csóválnom. Szédületes, hogy milyen naivak tudnak lenni egyesek ... R. B. "SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSÁ Tartom egy ötvenessel... PIHENŐ (Foto: Urbán) hogy értekezletre, legfeljebb | azt, hogy átugrik egy kicsit a$ rokonokhoz. Igen, biztosan azt $ mondta. És most, tessék, már ^ fent van a harmadikon. Te mit mondanál erre, ha ^ most itt lennél? És vajon mit! hiszel? Esetleg egészen mást. 5 Ti sohasem mutatjátok ki tel- $ jesen, amit gondoltok rólunk, $ és igazatok van. Hol lehetsz most? Kár, hogy $ még nem vagy itt. Rossz egye-5 dűl. ' Szentséges ég, azoknak meg ^ elment az eszük? Ilyen idő- ! ben csókolózni. És hogy bele-! bújik abba a lányba, alig lát- J szanak ki egymásból. Brrr! $ Mindjárt megfagyok helyette- $ tek. Azért ezt nem csinálnám! utánatok, még egy ilyen hosz- $ szú csókért sem. Vagy lehet, $ hogy egyszer én is csináltam?! Lehet. Ugye nincs hova b&húzódno- 5 tok, egy jó meleg szoba kelle-! ne. Rögtön lekiabálok, hogy! gyertek föl ide. Itt aztán foly-; tathatjátok, nagykabát nélkül.; Nem, azt azért mégsem.! Most már minden pillanatban $ itt lehet... Dobok még egy-két hasáb-! bal a tűzre, hiszen biztosan; átfázott, szegény. : időben nem szabad egyedül botorkálnia, vagy legalább egy bot kellene. És a nénike hol van? Otthon maradt, vagy ta­lán már meghalt? Nem hal­hatott meg. Látom a kis tö­pörödött arcán, hogy él még a nénike. Vigyázzon bácsi, félrecsúszott a fülvédője! Ma­ga már egykettőre megfázhat és aztán, jajj, egyedül marad a nénike. Ne hagyja magára, mejt nagyon rossz egyedül. Négy óra. Milyen jó lenne, ha már itt lennél. Talán dol­gozol még? Biztosan topogsz a körúton és várod a buszt. Azt a nyavalyás járatot. Dobok még egy-két hasáb­bal a tűzre. Nyomorúságos le­het ilyenkor a vadállatoknak. Nyüszít az erdő. Idebenn jó. Csönd van: nyu­galom. Csak az ablak ne len­ne olyan rideg. Most már korán sötétedik. Nemsokára felgyújtják a vil­lanyokat. Senki sem siet, alig csoszorognak. Hóemberek. Na, végre valaki, akinek sürgős. Fiatalember. Vajon hová rohan? Talán hazafelé. Várja a gyerek, meg a fele­ség. Nem, még biztosan nőt­len. Túl fiatal még és túl len­dületes. Ilyen csak legényem- $ bér lehet. Majd idővel ő is le-« lassul. Most még rohan, eltű-! nik a sarkon. He amott, az a bőrkabátos! férfi nagyon óvatosan! jár. Több, mint óvatosan. Pe-! dig még nem öreg ember és; annyira az aszfalt sem síkos.; Ismerős nekem. Mihez is tud-; nám ezt a mozgást hasonlíta-i ni? Megáll a szemközti kapu-! nál, óvatosan körülnéz — alig; lát ki a kalap alól —, aztán; komótos mozdulattal lepaslkol-; ja magáról a h»kristályokat.! Egy pillanatra elővillan sállal! bebugyolált arca. Ki lehet ez! az ember? Mérnök, orvos,! igazgató vagy téesz-elnök?; Egyik sem, akkor kocsival; jönne. Mindenesetre jólöltö-! zött. Biztosan családos is. A! gyűrű ugyan nem látszik a! kesztyű miatt, de jól tartott! pofahúsáról sugárzik a családi; békesség. Még egyet lép, megint kö-> rülles, gyanakvón, mintha fél- 5 ne valamitől, aztán hirtelen! besurran. J Hát persze! A szeretőjéhez! megy, szembe, a harmadikra.! Ezért olyan ismerős! Nahát, a! disznó, hogy nem szégyellj ma-! gát, karácsony délután! Vajon; mit hazudott otthon, hova; megy? Azt nem mondhatta^ hogy kiszállásra és azt se,! $ Odakint havazik. Apró, vé- ^ geláthatatlan helyhek- ^ ben. Borostás arcom odalapul ^ a valószínűtlen ablaküveghez, § és réveteg tekintettel bámu- S lom a különös világot. Most egy új, egészen más s világ van odakinn. A rohanás $ lelassult, a sugárút majdnem ^ kihalt, csak egy-két ember itt- ^ ott, vigyázva mennek, apró ^ csoszogással. Ilyenkor mennyi- ^ re bátortalanok. Meggondol- i tabbak, félősebbek, mintha at- 8 tói tartanának, hogy kicsúszik ^ alóluk a föld. Alig totyorog- ^ nak. $ Hideg lehet odakinn, fogva- ^ cogtató. Az ablak résein be- ^ morajlik a kavargó szél. Reg- 8 gelre talán megszületnek az ! első jégcsapok. § Jó itt a szobában, meleg ^ van, a kandallóban ropog a tűz, nincs rohanás, nincs cso- |szogás, megállt az idő. ^ Ridegek az ablakok. Az ut- ^ cák, a házak, az emberek. ^ Minden nagyon rideg és csu- ^ pa fehér. ^ Hoppá!... Majdnem orra- 8 bukott az a bácsika. Ejnye f bácsi! A maga korában már Sjobban kell vigyázni. Ilyen ÉNEK LENINRŐL Ének Leninről címmel érdé- j kés és hazai vonatkozásban út- i törő jellegű gyűjteményes kő-j tét jelent meg az egri megyei j könyvtár gondozásában. Ez a j gyűjtemény az első kísérlet j arra, hogy összegezze a ma- j gyár nyelvű Lenin-énekek ere- i detét. A könyv utal arra, hogy j Leninről szóló dalokat ma- i gyár nyelven először Kijev \ környékén 1917-ben a magyar l internacionalisták énekelték. A j most Egerben megjelent bib- : liográfia többnyire azokat a i Leninről szóló és Lenin névé-; vei kapcsolatos zeneműveket:; dalokat, hangszeres műveket, i oratóriumokat, zenekari dara- j bokát tartalmazza, amelyek j magyar alkotóktól szármáz-; nak. Az egyes művek szövegét! a zeneszerző, a szövegíró, il- i letve a fordító nevének fel- j tüntetésével, a lelőhely meg-; határozásával közli a könyv,; amely 110 oldalon összesen 125 i Lenin-éneket tartalmaz, szá- i mos ismeretlen szerzőtől szár- j mazó dal is megtalálható ai kiadványban. :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents