Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

4 ™i&CfolaP 1971. JANUAR 16., SZOMBAT A tudósító írja... Tizenhárom évvel ezelőtt dülöngélő kisiskolás betűkkel írt levél számolt be a Rákóczi- rádió nagy eseményeiről Tú­ráról. Ennek nyomán indultam el, hogy a nagyon hideg téli napon megtaláljam Gólya Jós­kát. Mert akkor még így hív­ták a kis srácot, aki Talcács Pál tanár úr unszolására le­velet írt a szerkesztőségnek. A srácból csak mostanában lett József, amióta segédtiszt úr­nak szólítják a MÁV igazga­tóságon. A történelmi igazsághoz tar­tozik, hogy akkor a gyereket nem találtam meg. Mondták, kiment valahová szánkázni a laposra, így nem iramodtam utána. Ellenben a levelek csak érkeztek rendre, hol sűrűbben, hol ritkábban. Később leg­többször Aszódon adták fel őket a gimnáziumból. Érettsé­gi után jó arcú, barna szemű fiatalember lett belőle. Gondolom, kis menyasszo­nyának napjában többször is megfordul a fejében odahaza Aszódon, míg tekercsel az üzemben, ugyan milyen lá­nyok között forgolódik most a Jóska? Mert jelenleg fiatal lányokat oktat a MÁV-nál g különböző szakmai tudniva­lókra. — Nem kell engem félteni k_ legyint mosolyogva a 23 éves fiatalember —, alig vá­rom az esküvőnket augusztus­ban. Gólya József igazi közéleti ember. Levelei, híradásai nyo­mán akár rögzíteni lehetne Túra mindennapi életét. — Tudom, hogy rengeteg a munkája — kezdte valame­lyik nap. — De ha nem segí­tenek, elsüllyedünk. Tudja mi történt? Van nekünk egy igen nagyforgalmú utcánk, a Ság- vári Endre utca. Néhány év előtt az árvíz nagyon megvi­selte, kimosta a burkolatot, csupa gödörré vált az úttest. Akkor azt találták ki — nem tudom, kicsodák —, hogy meg kell emelni az út szintjét. El­készült vagy jó százötven mé­teres szakaszon, de inkább hozzá se nyúltak volna. Rosz- szabb lett, mint valaha is volt. A tanács hetven elején szer­ződést kötött a KPM Közúti Igazgatóságával és a Pest me­gyei Üt- és Hídépítő Vállalat­tal: október 12-ig megkezdik a teljes útépítést. Néma csönd hetekig. Végül a sürgető levél­re jött egy teherautó, Hozott egy kis hidegaszfaltos kőzú­zalékot. Immel-ámmal elszór­ták, még az árokba is jutott, és azt mondták, márciusig ki­tart, amíg az igazi javításhoz hozzákezdenek. Miért akkor a szerződés? A megyei tanács­tagunknak is azt mondták az elmúlt hetekben benn, a me­gyei tanácsnál: nincs mit ten­ni, elvégezték a karbantartást. — Rendben van, én meg­írom, de ugye tudja: a „Pos­tabontásért” a levélíró vállal­ja a felelősséget? — De még mennyire. Öreg róka vagyok én a tudósításban. De a lap még sosem hagyott cserben, pedig már volt néhányszor, hogy az igazságért ezek-azok ihegorroltak rám. — Ilyen tényleg volt. De nem tudták az igazukat bebi­zonyítani. — Akikor hallgassa meg a másik híremet, ez is igaz. Em­lékszik rá, a Pest megyei Hír­lap is nem egyszer megírta, miért nem hasznosítják a tú­rái meleg vizet? — Arról volt szó annak ide­jén, hogy az üvegházat fűtik vele. Bár az ember szíve fájt a jó vízért, hogy miért nem jut belőle a sok fájós testű betegnek. — Pontosan így gondolkoz­tak nálunk is. A kilencvenhá- rom fokos vízben ők szerettek volna fürödni a káposzta he­lyett. Az a fazékban jó forrón. Ezért gondolták a tanács ve­zetői, hogy megkeresik a mód­ját. Decemberben a Mélyép- terv Vállalatnál megrendelték a fürdő terveit. Lesz benne sok száz személyes felnőtt- és gyer­mekmedence, valamint tíz für­dőkád. Maguk a tervek há­romszázezer forintba kerül­nek, júliusig elkészülnek. Utá­na jön majd a nagy spekulá- 1 ció, hogyan fogjunk az építke­zéshez. — Köszönöm a jó hírt, ezt biztosan mindenki örömmel olvassa majd az újságban. De ez még csak terv. Kézzelfog-: hatpt is tud mondani? — Ha én azt mind elmondanám, amit tudok... Na, de a plety­ka nem az én kenyerem. El­lenben beszerzőm az adatokat, és megírom napokon belül, hogy áll az iskola ügye. Mert nálunk is vannak olyanok, akik csak beszélnek, beszélnek, hogy ez sincs még, meg az sincs a faluban, s közben nem látnak a szemüktől, hogy mi minden épül, hogyan fejlő­dünk. Sokan hozzám jönnek, kérjek, írjak erről meg arról. — Volt már foganatja? — Nem is egyszer. Például amikor gyalogos-átkelőhelye­ket jelöltek ki Aszódon a le­velem nyomán, vagy elment a szívtelen gyógyszerésznő. Két nap múltán megjött az újabb levél a jellegzetes szög­letes betűkkel, mindig ugyan­azon a papíron. Két hír is van benne. Az egyik arról számol be, hogy Vankóné Békés Mag­da szervezésében százötven aszódi általános iskolás diák színházbérletet váltott Buda­pestre. Ügy megtetszett a gye­rekeknek a színházasdi, hogy már most kérik a tanár nénit, ha lejár ez a bérlet, hozza a következőt, nehogy kimarad­janak. A másik a megígért beszá­molt?. A Köztársaság utcai 8 tantermes iskola építése nehe­zen indult, mert a talajt előbb jól fel kellett tölteni. A felső tagozatosoknak 11 milliós költ­ségből szertárak, előadók, tor­naterem épül, olajfűtésű köz­ponti kazánnal. Lesz az épü­letben szolgálati lakás, csak még a vízellátással nem tud­ják, hogy lesz. Talán a törpe- vízmű-építéshez fúrt próbaku­tat tudják majd hasznosítani hozzá. A levélben még' azt is meg­írja, hogy, sajnos, még ez az iskola sem oldja meg teljesen a gondot. Egy másik nyolc tantermes épületre is szükség lesz, hogy a lassan életveszér lyessé vált Schossberger-féle kastély felszabaduljon. Az egészségházról már ismét szóban beszél egy sietős látogatáskor. — A másik dolog már vala­mivel kevesebb pénzünket emésztette fel. Nyolcszázezer forintból háromszobás egész­ségházat építettünk központi fűtéssel. Itt van a fogorvosi szolgálat is. Most már a három körzeti orvosunknak van la­kása, rendelője. — Mondja csak, Jóska, ma­ga micsoda otthon? — Hogyhogy micsoda? Sem­mi. Odavalósiak vagyunk, ki •tudja már, mióta. — Nem tanácstag, nem tiszt­ségviselő? Mivel hogy mindig úgy mondja: megcsináltuk, terveztük, mint ahogy a sa­játjáról beszél valaki. — Ja, vagy így érti? Persze, Hiszen az én falumban épül, tehát az enyém is... K. M. w aBan OffiLBaT 100 SZEREPLŐ - 100 NÉPDAL PAPP LÁSZLÓ VECSÉSEN SZALAGAVATO-BAL Benne vagyunk a tél kellős közepében* Hideg is van, amint illik, a hóbunda alig-alig ol­vad délidőben. A meteorológia előrejelzése szerint változást nem várhatunk. Mit is lehet kezdeni hét végén mínusz öt­hat fokban? Lehet természete­sen kirándulni, nagy sétákat tenni. Talán egyhangúnak tet­szik ez az ismétlés, de aki csak egyszer megpróbálja, lassan szokásává válik — sétálni. Persze, két napig nem lehet csak sétálni, más szórakozást is kell keresni. Előre vesszük a táncesteket, a bálokat, mert most, farsangkor, van itt az idejük. Vácott a Lőwy Sándor Gép­ipari Technikum végzős osztá­lyai kettős eseményre készü­lődtek. Ma 13 órakor szalag­avató ünnepséget tartanak a második emeleti díszteremben. Este 19 órától ugyanott fel­hangzik a Szivárvány együttes muzsikája, és a KISZ, vala­mint a szülői munkaközösség rendezésében megtartják az is­kola hagyományos szalagavató bálját. Dunakeszin a József Attila Művelődési Központ to­vábbra is gondoskodik a fiata­lok vasárnap délutáni szórako­zásáról. Holnap lesz a követ­kezői öt órai táncos összejö­vetel az Állomás sétány 17. számú helyiségében, ahol a népszerű Devils zenekar ját­szik. Tápiógyörgyén a műve­lődési házban este héttől vi­dám farsangi estet rendeznek, amin az „Apostolok” együttes zenél. Nagykátán a járási mű­velődési központban szombat este a Kamarás-együttes szol­gáltatja a hét végéhez a tánc- zenét. Tápiószentmártonban „Sláger-e még?” címmel az ŐRI tart előadást a tánczene híveinek a műfaj legszebb da­CSAK TISZTA FORRÁSBÓL Ötszögletű — három lábbal Jó ideje járom Pest megyét, hogy a különböző népszoká­sokról írjak; Azt már megálla­pítottam, hogy a legváltozato­sabb ünnep a lakodalom — ta­pasztalataim alapján —, a leg­több tennivaló pedig december 13-hoz, Luca-naphoz fűződik. Luca székét még a fővárosi gyerekek is jól ismerik. Még akkor is, ha nem láttak egyet sem, hiszen az újságok min­den évben hírt adnak róla. így hát nem is alkarok sokat beszélni erről, de azért dió­héjban mégis megemlítem, a készülés menetét. 13-án kezdik el az ötszög­letű, háromlábú szék készíté­sét, és Ádám—Éva napig csi­nálják, mégpedig minden nap csali egyetlen munkafolyama­tot végeznek el. Miért is csi­nálják a széket? Karácsony napján aki be­viszi a templomba és arra föl­áll, meglátja, hogy kinek van ördögi tudománya. Persze az ördögtől menekülni kell, hi­szen aki tudja a titkát... A menekülésnek pedig csak egyetlen útja van: aki Luca- sziéket csinált, az a zsebében homokkal összekevert mákot visz, amit a templomból kifelé menet elszór és az ördögnek pedig ki kell válogatni a ho­mokból a mákszemeket. Ez idő alatt egérutat lehet nyerni... Szintén Luca-napon kezdő­dik és szintén 13 napig tart az az idő, ami alatt a lányok megtudják, hogy ki lesz a jövendőbelijük. Tizenhárom gombócot főznek meg úgy, hogy mindegyikben egy-egy cédulán egy legény neve sze­repel, egy pedig üres. Minden nap egy gombócot eldobnak, akinek a neve az utolsóban marad, az lesz a boldog (bol­dogtalan?) férj. Ha áz üres marad meg, akkor a lányból vénlány lesz... Luca-napon nem szabad varrni, mert ha valaki varr, akkor bevarrja a tyúkok fene­két, s nem lesz tojás egész év­ben. Luca napján viszont ba­bot kell fejteni, mert minél több babot fejtenek, annál többet tojnak a tyúkok (pa­radox helyzet: 1970-ben Luca napja vasárnapra esett. A háziasszonyoknak ugyancsak főhetett a fejük, hogy mit csi­náljanak ... Luca napon ba­bot kell fejteni, de vasárnap — ki hallott még ilyet! — nem szabad babot fejteni). Luca napján nem szabad más házba látogatni, ugyanis ha valaki más házba látogat, ott felejti a szerencséjét. Egyébként Luca napon más­ként is el lehet veszíteni a szerencsét. Az udvaron levő faforgácsot ezen a napon ösz- sze kell szedni, nehogy valaki elvigye a háztól, mert a for­gáccsal együtt elviszi a sze­rencsét is. Luca napon nem szabad tollat fosztani, és tyú­kot ültetni. Az Alföld egyes vidékein — úgy mondják — aki vala­melyik „parajig”, ellen tesz valamit, az tizenhárom napig nem tud aludni. Magyarországon sok vidé­ken szokás még ezen a napon a „kotyőlás”, amikor a „Luca, Luca, kitty, kotty” kezdetű dalt éneklik — rögtönzött szö­veggel, Pest megyében a ko- tyolás ma már szinte ismeret­len. Sunyó lainak bemutatásával. Tápiö- szelén a szakmaközi bizottság vállalta a hét végi táncest megrendezését. Közreműkö­désre a „Hydra” beat zenekart kérték fel. Tápiószecsön va­sárnap este az UNXPRESS-ze- nekarral ifjúsági táncest lesz. Újszilváson vasárnap este az ifjúsági klub zenekara vendég­szerepei. Azonban nemcsak táncból áll a világ. A még kisebbekre és az idősebbekre is gondolni kell. A tóalmási művelődési házban délelőtt a bábszakkör tagjai ajándékműsort adnak a falu óvodásainak. A Csepel Autógyár művelődési házában igen érdekes rendezvényre ke­rül sor: vasárnap délután fod­rászversenyt tartanak, amelyet táncest követ. Délelőtt a gyer­mekkönyvtárban mesedélelőtt lesz diavetítéssel. A vecsésiek mártó készülnek a vasárnap délutáni program­ra. Este fél nyolc órai kezdet­tel Londontól — Mexikóig címmel vidám, kétrészes mű­sort mutatnak be. A műsor fő­szereplője Papp László három­szoros olimpiai bajnok, Euró- pa-bajnok lesz. A műsor kere­tében a világhírű magyar sportoló levetíti a profi mér­kőzéseiről készített filmeket is. Vasárnap este Aradszky-est lesz a tápiószentmártoni mű­velődési otthonban. Hat óra­kor Harangozó Teri, Karda Beáta és Horváth Tivadar mu­tatja be művészetét. A népdalkedvelők különösen gazdag programban gyönyör­ködhetnek ma este fél hattól a tápiószecsői Damjanich Mű­velődési Házban. A tápiómenti nyár keretében „De szeretnék az égen csillag lenni” című já­rási népdalvetélkedő közép­döntőjét rendezik — Kóka, Tápiószele, Tápiószecső, Szent- lőrinckáta, Szentmártonkáta és Nagykáta népdalosaival. Az est második részében Röpülj Páva-műsort' adnak a mezőke­resztesi Aranykalász Tsz or­szágos hírű férfikórusának vendégfelléptével és a szecsői népi együttes közreműködé­sével Gál Károlynéval az élen, Este nyolc órai kezdettél a műsort a hagy érdeklődésre való tekintettel megismétlik. Komáromi Magda NAPLÓ £ lt N.-ben egy kamaszosan ■4 nyurga öregúr, úgy hívták, hogy Kolacskovszky Lajos. Belépett a szerkesztőségbe, bé­kebeli graciozitással megha­jolt, lányoknak, asszonyoknak azt mondta, hogy kisztihahd, nekünk pedig: „szabadság!”. Az egész ember két lábon járó anakronizmus volt, számára megállt az idő, bárhol volt, otthon volt-, jól érezte magát, leült és mesélt és mesélt. A mi szakmánk tragédiája az, ha egy újságíró, főleg ha novella­író, mesélős ember. A mesélős ember nem tudja megállni, ha jó a karzat, a hallgatóság, ki­beszél magából minden témát, és amit egyszer jóízűen elmon­dott, azt már soha többé az életben nem képes úgy megír­ni. Ismerek olyan kollégát, aki elbeszéli égés/ életét, leül, és csak mondja, mondja a jobb­nál jobb, érdekesebbnél érde­kesebb történeteket. És egy hónapban alig ír egy jóízűt. Magnót kéne a szája mellé tenni. És talán akkor a ma élő újságírók között az első lenne. Így csak elfecsérli gondolatait. Csak egy embert ismertem hosszú pályafutásom alatt, őt, Kolacskovszky Lajost, aki ugyanolyan stílusosan beszélt, mondotta el történeteit, mint ahogyan azt meg is írta. A. karjaim között halt meg. Előt­te néhány perccel még elmon­dott egy-két jóízű dolgot. Ami itt következik, azt is tőle hal­lottam, közreadom hát, mert akkor nekem nagyon tetszett. »Páduai „Szent” Antalnak sós két pohár sörét elfogyasz­sza. 'Fáni néni (hivatalosan özv. Smidl Sománé) valamikor hí­res egri szépség; a törvény­szék, különösképp a megyei urak úgy rajzottak körülötte, mint a méhek vagy a pillan­gók a rezeda körül. Az egykori udvarlók nem lettek hozzá hűtlenek a hervadás idején, vénasszonyok nyarán sem, kis vendéglőt nyitottak számára előbb a plébánia mellett, majd a líceum hátánál, abba szok­tak volt eljárni tízóraizni, dél­után tarokkozni. Délelőtt ti­zenegy órakor volt friss csa­polás, a csapolásnál pontosnak lenni egyenesen becsületbeli kötelessége az érdekeltnek. A megyei urak ezt különben az utánpótlástól, tehát tőlem is szigorúan megkívánták. Első megjelenésem alkalmá­val megtudakolta Fáni néni a nevemet, állásomat, fizetése­met; kikérdezett, mi a kedvenc ételem, becsülöm-e a sört. Hát persze! Fáni néni csak ezen előzetes puhatolózás után ke­gyeskedett engem is leltárba venni. Ezért felhősödött el a főnö­köm arca, mikor egy szép szeptemberi délelőtt a felem­lített ötvenkét vádlott felett kellett ítélkeznie. Hogy fogja ő az ügyet tizenegy óráig le­bonyolítani? Mérges volt, kész belekötni az élő fába is. Az alsótarkányiakat szeren­csére jófajta matériából gyúr­ta az ördög. Mert angyal vagy szent aligha avatkozhatott hoz­zájuk! Egy „szentjük” van ösz- szevissza. Nepomuki János, az is képtelen felével fordul a falu felé. Szihalomba kívánko­zik inkább. A tiszta papírról ezek a parasztok olyan folyé­konyan olvastak, akár a víz- ' folyás. Tagadták, persze, a terhűkre rótt cselekmény el­követését. szüksége volt a halakra, hogy az Isten igéit hirdethesse ne­kik, mint ahogy az egri mi­noriták templomának a szen- télymennyezet-freskója ábrá­zolja; az egri káptalannak azonban inkább táplálkozási célokra kellett a hal. Mert, hogy egyik szavamat a másik­ba öltsem, böjti napokban a hal egyetlen kanonoki asztal­ról sem hiányozhatott. Néhai Venczel Ede kanonok véletle­nül előkerült utasítása szerint pénteken az étlap: „Előétel: sajtos omlett; ebéd: halikrale- ves, vajon pirított ponty, kö­rítés, hozzá zöldborsó, burgo­nya, rizs, többféle saláta; utó­étel: kétféle torta, krém, gyü­mölcsborok, feketekávé”. A papi asztalokra szánt ha­lakat külön tavakban tenyész­tették. Alsótárkányon is volt eigy halastava az egri kápta­lannak. Ebbe a tóba eresztették bele még 1917-ben az alsótár- kányiak a kenderáztátók vizét. A halállománynak persze ala­posan befűtöttek. Rövid időn belül a hal, valahány, hassal jött fel a víz színére. Amely istentelenség miatt a csendőrség egyszerre ötvenkét parasztot jelentett fel az egri főszolgabírónak, üdvös meg- leckéztetés végett. Mint fiatal közigazgatási gyakornoknak, a tömegtárgyaláson nekem kel­lett a jegyzőkönyvet vezetni. Főnököm világ életében ka­tonai ember volt. Nap mint nap pontosan kilenc órakor fo­gott hozzá tárgyalni, ítéletet hirdetni, tizenegy órakor pedig vette botját, kalapját, s ment Fáni nénihez, hogy a szoká­A MESÉLŐ Kezdett a főnököm arca ki­derülni. így remélhetőleg nem lesz sok irkafirka, hamai végzünk, az ítélet mindössze csak „1—52. r. terhelteket fel­mentem a vád és a következ­ményei alól, mert tagadásuk­kal szemben bizonyíték fe] nem merült”. Hanem (ó, hogy a tatár kös­se a nyavalyásokat a her-mec szíjára!) a 17. r. terhelt beis­merte ám a kihágást, a 46, dettó! Főnököm úgy elfújta magát dühében, akár egy kan- pulyka: ebédig se végzünk a2 ítélet megszövegezésével. „1— 16. r. terhelteket felmentem, mert tagadásukkal szemben bizonyíték fel nem merült, a 17. r. vádlott, mármint X. "Y. rk., harmincöt éves, nős föld­műves, mezőtárkányi lakos el­len azért, mert hogy beismerte a mezőgazdaságról és mező­rendőrségről alkotott 1894, XII. t. c. 94. §-ának 1. pontjá­ba ütköző kihágást, vagyis hogy a kendert nem a hatóság által kijelölt helyen és meg­állapított módozatok mellett áztatta, az ugyanezen § első bekezdése szerint engedélye­zett 50 K pénzbüntetéssel súj- tatik stb ___ 18—54. r. vád­lot takat szintén felmentem, mert tagadásukkal szemben stb.... 46. r. vádlottat vi­szont ...” Ez sok, túl sok egy főszolgabírónak! Tüzes, láncos ménkű! De nini, a Náci táján tud segíteni! Kieza Náci! A haj­dúk gyöngye. Lázas igyekezet­tel úgy tömöríti a semmit, akár ha főszolgabírónak ké­szülne. Iszik, mint a gödény. Hazudik, mint a veres kutya. Meg van kenve mindenféle hájjal. Nos, Náci teendője leend félrehívni a 17. és 46. r. terhelteket, s rájuk adni az ijeszt, hogy így-úgy, az ítélet nagyon súlyos lesz. Ám ha akarják, ő (mármint Náci) szí­vesen eljár az érdekükben, ki- mesterkedi, hogy újra kihall­gassák őket. Náci tehát beparancsoltatik, s közöltetik vele, mi volna a teendője. Náci okos ember. Megy min­den, mint a karikacsapás. A két bajbajutott Náci révén pótkihallgatást kér és kap. Persze, volt eszük, most már tagadtak. Előbb nem értették jól a kérdést. Náci siet- persze aprópénzre váltani a két paraszt hálálko- dását, ítélethirdetés után meg­hívatja magát pár pohár bor­ra a Rókafúróba. Az ítélet öt percen belül kész. „A főszolgabíró 1—52. r. terhelteket felmenti a vád és következményei alól, mivel ta­gadásukkal szemben nincs bi­zonyíték.” A falióra sétálója háromne­gyed tizenegyet mutat. Fáni néni rögtön, csapol. Ideje, hogy felcihelődjünk! Főnököm elégedett. Az alsó- tárkányiak is elégedettek. Leg­elégedettebb, persze, a Náci hajdú. A Rókafúróbare nem issza, de vedeli az ajándék bort. El is ázott cudarul. Két karon vezették haza. (Karó, karó, kis korsó!) ★ A régi közigazgatás nem járt mindig ólomlábakon, fürge is tudott lenni, csakhogy ahhoz, persze, Fáni néni söre meg a Rókafúró bora kellett. Hát a káptalan? A kárval­lott? Ördög bújjék a más macs­kájába, csak az enyém tartsa fel a farkát! ★ így mondta el, így is volt igaz, mert Lajos bácsi csak igazat mondott. (s) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents