Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
4 ™i&CfolaP 1971. JANUAR 16., SZOMBAT A tudósító írja... Tizenhárom évvel ezelőtt dülöngélő kisiskolás betűkkel írt levél számolt be a Rákóczi- rádió nagy eseményeiről Túráról. Ennek nyomán indultam el, hogy a nagyon hideg téli napon megtaláljam Gólya Jóskát. Mert akkor még így hívták a kis srácot, aki Talcács Pál tanár úr unszolására levelet írt a szerkesztőségnek. A srácból csak mostanában lett József, amióta segédtiszt úrnak szólítják a MÁV igazgatóságon. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy akkor a gyereket nem találtam meg. Mondták, kiment valahová szánkázni a laposra, így nem iramodtam utána. Ellenben a levelek csak érkeztek rendre, hol sűrűbben, hol ritkábban. Később legtöbbször Aszódon adták fel őket a gimnáziumból. Érettségi után jó arcú, barna szemű fiatalember lett belőle. Gondolom, kis menyasszonyának napjában többször is megfordul a fejében odahaza Aszódon, míg tekercsel az üzemben, ugyan milyen lányok között forgolódik most a Jóska? Mert jelenleg fiatal lányokat oktat a MÁV-nál g különböző szakmai tudnivalókra. — Nem kell engem félteni k_ legyint mosolyogva a 23 éves fiatalember —, alig várom az esküvőnket augusztusban. Gólya József igazi közéleti ember. Levelei, híradásai nyomán akár rögzíteni lehetne Túra mindennapi életét. — Tudom, hogy rengeteg a munkája — kezdte valamelyik nap. — De ha nem segítenek, elsüllyedünk. Tudja mi történt? Van nekünk egy igen nagyforgalmú utcánk, a Ság- vári Endre utca. Néhány év előtt az árvíz nagyon megviselte, kimosta a burkolatot, csupa gödörré vált az úttest. Akkor azt találták ki — nem tudom, kicsodák —, hogy meg kell emelni az út szintjét. Elkészült vagy jó százötven méteres szakaszon, de inkább hozzá se nyúltak volna. Rosz- szabb lett, mint valaha is volt. A tanács hetven elején szerződést kötött a KPM Közúti Igazgatóságával és a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalattal: október 12-ig megkezdik a teljes útépítést. Néma csönd hetekig. Végül a sürgető levélre jött egy teherautó, Hozott egy kis hidegaszfaltos kőzúzalékot. Immel-ámmal elszórták, még az árokba is jutott, és azt mondták, márciusig kitart, amíg az igazi javításhoz hozzákezdenek. Miért akkor a szerződés? A megyei tanácstagunknak is azt mondták az elmúlt hetekben benn, a megyei tanácsnál: nincs mit tenni, elvégezték a karbantartást. — Rendben van, én megírom, de ugye tudja: a „Postabontásért” a levélíró vállalja a felelősséget? — De még mennyire. Öreg róka vagyok én a tudósításban. De a lap még sosem hagyott cserben, pedig már volt néhányszor, hogy az igazságért ezek-azok ihegorroltak rám. — Ilyen tényleg volt. De nem tudták az igazukat bebizonyítani. — Akikor hallgassa meg a másik híremet, ez is igaz. Emlékszik rá, a Pest megyei Hírlap is nem egyszer megírta, miért nem hasznosítják a túrái meleg vizet? — Arról volt szó annak idején, hogy az üvegházat fűtik vele. Bár az ember szíve fájt a jó vízért, hogy miért nem jut belőle a sok fájós testű betegnek. — Pontosan így gondolkoztak nálunk is. A kilencvenhá- rom fokos vízben ők szerettek volna fürödni a káposzta helyett. Az a fazékban jó forrón. Ezért gondolták a tanács vezetői, hogy megkeresik a módját. Decemberben a Mélyép- terv Vállalatnál megrendelték a fürdő terveit. Lesz benne sok száz személyes felnőtt- és gyermekmedence, valamint tíz fürdőkád. Maguk a tervek háromszázezer forintba kerülnek, júliusig elkészülnek. Utána jön majd a nagy spekulá- 1 ció, hogyan fogjunk az építkezéshez. — Köszönöm a jó hírt, ezt biztosan mindenki örömmel olvassa majd az újságban. De ez még csak terv. Kézzelfog-: hatpt is tud mondani? — Ha én azt mind elmondanám, amit tudok... Na, de a pletyka nem az én kenyerem. Ellenben beszerzőm az adatokat, és megírom napokon belül, hogy áll az iskola ügye. Mert nálunk is vannak olyanok, akik csak beszélnek, beszélnek, hogy ez sincs még, meg az sincs a faluban, s közben nem látnak a szemüktől, hogy mi minden épül, hogyan fejlődünk. Sokan hozzám jönnek, kérjek, írjak erről meg arról. — Volt már foganatja? — Nem is egyszer. Például amikor gyalogos-átkelőhelyeket jelöltek ki Aszódon a levelem nyomán, vagy elment a szívtelen gyógyszerésznő. Két nap múltán megjött az újabb levél a jellegzetes szögletes betűkkel, mindig ugyanazon a papíron. Két hír is van benne. Az egyik arról számol be, hogy Vankóné Békés Magda szervezésében százötven aszódi általános iskolás diák színházbérletet váltott Budapestre. Ügy megtetszett a gyerekeknek a színházasdi, hogy már most kérik a tanár nénit, ha lejár ez a bérlet, hozza a következőt, nehogy kimaradjanak. A másik a megígért beszámolt?. A Köztársaság utcai 8 tantermes iskola építése nehezen indult, mert a talajt előbb jól fel kellett tölteni. A felső tagozatosoknak 11 milliós költségből szertárak, előadók, tornaterem épül, olajfűtésű központi kazánnal. Lesz az épületben szolgálati lakás, csak még a vízellátással nem tudják, hogy lesz. Talán a törpe- vízmű-építéshez fúrt próbakutat tudják majd hasznosítani hozzá. A levélben még' azt is megírja, hogy, sajnos, még ez az iskola sem oldja meg teljesen a gondot. Egy másik nyolc tantermes épületre is szükség lesz, hogy a lassan életveszér lyessé vált Schossberger-féle kastély felszabaduljon. Az egészségházról már ismét szóban beszél egy sietős látogatáskor. — A másik dolog már valamivel kevesebb pénzünket emésztette fel. Nyolcszázezer forintból háromszobás egészségházat építettünk központi fűtéssel. Itt van a fogorvosi szolgálat is. Most már a három körzeti orvosunknak van lakása, rendelője. — Mondja csak, Jóska, maga micsoda otthon? — Hogyhogy micsoda? Semmi. Odavalósiak vagyunk, ki •tudja már, mióta. — Nem tanácstag, nem tisztségviselő? Mivel hogy mindig úgy mondja: megcsináltuk, terveztük, mint ahogy a sajátjáról beszél valaki. — Ja, vagy így érti? Persze, Hiszen az én falumban épül, tehát az enyém is... K. M. w aBan OffiLBaT 100 SZEREPLŐ - 100 NÉPDAL PAPP LÁSZLÓ VECSÉSEN SZALAGAVATO-BAL Benne vagyunk a tél kellős közepében* Hideg is van, amint illik, a hóbunda alig-alig olvad délidőben. A meteorológia előrejelzése szerint változást nem várhatunk. Mit is lehet kezdeni hét végén mínusz öthat fokban? Lehet természetesen kirándulni, nagy sétákat tenni. Talán egyhangúnak tetszik ez az ismétlés, de aki csak egyszer megpróbálja, lassan szokásává válik — sétálni. Persze, két napig nem lehet csak sétálni, más szórakozást is kell keresni. Előre vesszük a táncesteket, a bálokat, mert most, farsangkor, van itt az idejük. Vácott a Lőwy Sándor Gépipari Technikum végzős osztályai kettős eseményre készülődtek. Ma 13 órakor szalagavató ünnepséget tartanak a második emeleti díszteremben. Este 19 órától ugyanott felhangzik a Szivárvány együttes muzsikája, és a KISZ, valamint a szülői munkaközösség rendezésében megtartják az iskola hagyományos szalagavató bálját. Dunakeszin a József Attila Művelődési Központ továbbra is gondoskodik a fiatalok vasárnap délutáni szórakozásáról. Holnap lesz a következői öt órai táncos összejövetel az Állomás sétány 17. számú helyiségében, ahol a népszerű Devils zenekar játszik. Tápiógyörgyén a művelődési házban este héttől vidám farsangi estet rendeznek, amin az „Apostolok” együttes zenél. Nagykátán a járási művelődési központban szombat este a Kamarás-együttes szolgáltatja a hét végéhez a tánc- zenét. Tápiószentmártonban „Sláger-e még?” címmel az ŐRI tart előadást a tánczene híveinek a műfaj legszebb daCSAK TISZTA FORRÁSBÓL Ötszögletű — három lábbal Jó ideje járom Pest megyét, hogy a különböző népszokásokról írjak; Azt már megállapítottam, hogy a legváltozatosabb ünnep a lakodalom — tapasztalataim alapján —, a legtöbb tennivaló pedig december 13-hoz, Luca-naphoz fűződik. Luca székét még a fővárosi gyerekek is jól ismerik. Még akkor is, ha nem láttak egyet sem, hiszen az újságok minden évben hírt adnak róla. így hát nem is alkarok sokat beszélni erről, de azért dióhéjban mégis megemlítem, a készülés menetét. 13-án kezdik el az ötszögletű, háromlábú szék készítését, és Ádám—Éva napig csinálják, mégpedig minden nap csali egyetlen munkafolyamatot végeznek el. Miért is csinálják a széket? Karácsony napján aki beviszi a templomba és arra föláll, meglátja, hogy kinek van ördögi tudománya. Persze az ördögtől menekülni kell, hiszen aki tudja a titkát... A menekülésnek pedig csak egyetlen útja van: aki Luca- sziéket csinált, az a zsebében homokkal összekevert mákot visz, amit a templomból kifelé menet elszór és az ördögnek pedig ki kell válogatni a homokból a mákszemeket. Ez idő alatt egérutat lehet nyerni... Szintén Luca-napon kezdődik és szintén 13 napig tart az az idő, ami alatt a lányok megtudják, hogy ki lesz a jövendőbelijük. Tizenhárom gombócot főznek meg úgy, hogy mindegyikben egy-egy cédulán egy legény neve szerepel, egy pedig üres. Minden nap egy gombócot eldobnak, akinek a neve az utolsóban marad, az lesz a boldog (boldogtalan?) férj. Ha áz üres marad meg, akkor a lányból vénlány lesz... Luca-napon nem szabad varrni, mert ha valaki varr, akkor bevarrja a tyúkok fenekét, s nem lesz tojás egész évben. Luca napján viszont babot kell fejteni, mert minél több babot fejtenek, annál többet tojnak a tyúkok (paradox helyzet: 1970-ben Luca napja vasárnapra esett. A háziasszonyoknak ugyancsak főhetett a fejük, hogy mit csináljanak ... Luca napon babot kell fejteni, de vasárnap — ki hallott még ilyet! — nem szabad babot fejteni). Luca napján nem szabad más házba látogatni, ugyanis ha valaki más házba látogat, ott felejti a szerencséjét. Egyébként Luca napon másként is el lehet veszíteni a szerencsét. Az udvaron levő faforgácsot ezen a napon ösz- sze kell szedni, nehogy valaki elvigye a háztól, mert a forgáccsal együtt elviszi a szerencsét is. Luca napon nem szabad tollat fosztani, és tyúkot ültetni. Az Alföld egyes vidékein — úgy mondják — aki valamelyik „parajig”, ellen tesz valamit, az tizenhárom napig nem tud aludni. Magyarországon sok vidéken szokás még ezen a napon a „kotyőlás”, amikor a „Luca, Luca, kitty, kotty” kezdetű dalt éneklik — rögtönzött szöveggel, Pest megyében a ko- tyolás ma már szinte ismeretlen. Sunyó lainak bemutatásával. Tápiö- szelén a szakmaközi bizottság vállalta a hét végi táncest megrendezését. Közreműködésre a „Hydra” beat zenekart kérték fel. Tápiószecsön vasárnap este az UNXPRESS-ze- nekarral ifjúsági táncest lesz. Újszilváson vasárnap este az ifjúsági klub zenekara vendégszerepei. Azonban nemcsak táncból áll a világ. A még kisebbekre és az idősebbekre is gondolni kell. A tóalmási művelődési házban délelőtt a bábszakkör tagjai ajándékműsort adnak a falu óvodásainak. A Csepel Autógyár művelődési házában igen érdekes rendezvényre kerül sor: vasárnap délután fodrászversenyt tartanak, amelyet táncest követ. Délelőtt a gyermekkönyvtárban mesedélelőtt lesz diavetítéssel. A vecsésiek mártó készülnek a vasárnap délutáni programra. Este fél nyolc órai kezdettel Londontól — Mexikóig címmel vidám, kétrészes műsort mutatnak be. A műsor főszereplője Papp László háromszoros olimpiai bajnok, Euró- pa-bajnok lesz. A műsor keretében a világhírű magyar sportoló levetíti a profi mérkőzéseiről készített filmeket is. Vasárnap este Aradszky-est lesz a tápiószentmártoni művelődési otthonban. Hat órakor Harangozó Teri, Karda Beáta és Horváth Tivadar mutatja be művészetét. A népdalkedvelők különösen gazdag programban gyönyörködhetnek ma este fél hattól a tápiószecsői Damjanich Művelődési Házban. A tápiómenti nyár keretében „De szeretnék az égen csillag lenni” című járási népdalvetélkedő középdöntőjét rendezik — Kóka, Tápiószele, Tápiószecső, Szent- lőrinckáta, Szentmártonkáta és Nagykáta népdalosaival. Az est második részében Röpülj Páva-műsort' adnak a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz országos hírű férfikórusának vendégfelléptével és a szecsői népi együttes közreműködésével Gál Károlynéval az élen, Este nyolc órai kezdettél a műsort a hagy érdeklődésre való tekintettel megismétlik. Komáromi Magda NAPLÓ £ lt N.-ben egy kamaszosan ■4 nyurga öregúr, úgy hívták, hogy Kolacskovszky Lajos. Belépett a szerkesztőségbe, békebeli graciozitással meghajolt, lányoknak, asszonyoknak azt mondta, hogy kisztihahd, nekünk pedig: „szabadság!”. Az egész ember két lábon járó anakronizmus volt, számára megállt az idő, bárhol volt, otthon volt-, jól érezte magát, leült és mesélt és mesélt. A mi szakmánk tragédiája az, ha egy újságíró, főleg ha novellaíró, mesélős ember. A mesélős ember nem tudja megállni, ha jó a karzat, a hallgatóság, kibeszél magából minden témát, és amit egyszer jóízűen elmondott, azt már soha többé az életben nem képes úgy megírni. Ismerek olyan kollégát, aki elbeszéli égés/ életét, leül, és csak mondja, mondja a jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb történeteket. És egy hónapban alig ír egy jóízűt. Magnót kéne a szája mellé tenni. És talán akkor a ma élő újságírók között az első lenne. Így csak elfecsérli gondolatait. Csak egy embert ismertem hosszú pályafutásom alatt, őt, Kolacskovszky Lajost, aki ugyanolyan stílusosan beszélt, mondotta el történeteit, mint ahogyan azt meg is írta. A. karjaim között halt meg. Előtte néhány perccel még elmondott egy-két jóízű dolgot. Ami itt következik, azt is tőle hallottam, közreadom hát, mert akkor nekem nagyon tetszett. »Páduai „Szent” Antalnak sós két pohár sörét elfogyaszsza. 'Fáni néni (hivatalosan özv. Smidl Sománé) valamikor híres egri szépség; a törvényszék, különösképp a megyei urak úgy rajzottak körülötte, mint a méhek vagy a pillangók a rezeda körül. Az egykori udvarlók nem lettek hozzá hűtlenek a hervadás idején, vénasszonyok nyarán sem, kis vendéglőt nyitottak számára előbb a plébánia mellett, majd a líceum hátánál, abba szoktak volt eljárni tízóraizni, délután tarokkozni. Délelőtt tizenegy órakor volt friss csapolás, a csapolásnál pontosnak lenni egyenesen becsületbeli kötelessége az érdekeltnek. A megyei urak ezt különben az utánpótlástól, tehát tőlem is szigorúan megkívánták. Első megjelenésem alkalmával megtudakolta Fáni néni a nevemet, állásomat, fizetésemet; kikérdezett, mi a kedvenc ételem, becsülöm-e a sört. Hát persze! Fáni néni csak ezen előzetes puhatolózás után kegyeskedett engem is leltárba venni. Ezért felhősödött el a főnököm arca, mikor egy szép szeptemberi délelőtt a felemlített ötvenkét vádlott felett kellett ítélkeznie. Hogy fogja ő az ügyet tizenegy óráig lebonyolítani? Mérges volt, kész belekötni az élő fába is. Az alsótarkányiakat szerencsére jófajta matériából gyúrta az ördög. Mert angyal vagy szent aligha avatkozhatott hozzájuk! Egy „szentjük” van ösz- szevissza. Nepomuki János, az is képtelen felével fordul a falu felé. Szihalomba kívánkozik inkább. A tiszta papírról ezek a parasztok olyan folyékonyan olvastak, akár a víz- ' folyás. Tagadták, persze, a terhűkre rótt cselekmény elkövetését. szüksége volt a halakra, hogy az Isten igéit hirdethesse nekik, mint ahogy az egri minoriták templomának a szen- télymennyezet-freskója ábrázolja; az egri káptalannak azonban inkább táplálkozási célokra kellett a hal. Mert, hogy egyik szavamat a másikba öltsem, böjti napokban a hal egyetlen kanonoki asztalról sem hiányozhatott. Néhai Venczel Ede kanonok véletlenül előkerült utasítása szerint pénteken az étlap: „Előétel: sajtos omlett; ebéd: halikrale- ves, vajon pirított ponty, körítés, hozzá zöldborsó, burgonya, rizs, többféle saláta; utóétel: kétféle torta, krém, gyümölcsborok, feketekávé”. A papi asztalokra szánt halakat külön tavakban tenyésztették. Alsótárkányon is volt eigy halastava az egri káptalannak. Ebbe a tóba eresztették bele még 1917-ben az alsótár- kányiak a kenderáztátók vizét. A halállománynak persze alaposan befűtöttek. Rövid időn belül a hal, valahány, hassal jött fel a víz színére. Amely istentelenség miatt a csendőrség egyszerre ötvenkét parasztot jelentett fel az egri főszolgabírónak, üdvös meg- leckéztetés végett. Mint fiatal közigazgatási gyakornoknak, a tömegtárgyaláson nekem kellett a jegyzőkönyvet vezetni. Főnököm világ életében katonai ember volt. Nap mint nap pontosan kilenc órakor fogott hozzá tárgyalni, ítéletet hirdetni, tizenegy órakor pedig vette botját, kalapját, s ment Fáni nénihez, hogy a szokáA MESÉLŐ Kezdett a főnököm arca kiderülni. így remélhetőleg nem lesz sok irkafirka, hamai végzünk, az ítélet mindössze csak „1—52. r. terhelteket felmentem a vád és a következményei alól, mert tagadásukkal szemben bizonyíték fe] nem merült”. Hanem (ó, hogy a tatár kösse a nyavalyásokat a her-mec szíjára!) a 17. r. terhelt beismerte ám a kihágást, a 46, dettó! Főnököm úgy elfújta magát dühében, akár egy kan- pulyka: ebédig se végzünk a2 ítélet megszövegezésével. „1— 16. r. terhelteket felmentem, mert tagadásukkal szemben bizonyíték fel nem merült, a 17. r. vádlott, mármint X. "Y. rk., harmincöt éves, nős földműves, mezőtárkányi lakos ellen azért, mert hogy beismerte a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről alkotott 1894, XII. t. c. 94. §-ának 1. pontjába ütköző kihágást, vagyis hogy a kendert nem a hatóság által kijelölt helyen és megállapított módozatok mellett áztatta, az ugyanezen § első bekezdése szerint engedélyezett 50 K pénzbüntetéssel súj- tatik stb ___ 18—54. r. vádlot takat szintén felmentem, mert tagadásukkal szemben stb.... 46. r. vádlottat viszont ...” Ez sok, túl sok egy főszolgabírónak! Tüzes, láncos ménkű! De nini, a Náci táján tud segíteni! Kieza Náci! A hajdúk gyöngye. Lázas igyekezettel úgy tömöríti a semmit, akár ha főszolgabírónak készülne. Iszik, mint a gödény. Hazudik, mint a veres kutya. Meg van kenve mindenféle hájjal. Nos, Náci teendője leend félrehívni a 17. és 46. r. terhelteket, s rájuk adni az ijeszt, hogy így-úgy, az ítélet nagyon súlyos lesz. Ám ha akarják, ő (mármint Náci) szívesen eljár az érdekükben, ki- mesterkedi, hogy újra kihallgassák őket. Náci tehát beparancsoltatik, s közöltetik vele, mi volna a teendője. Náci okos ember. Megy minden, mint a karikacsapás. A két bajbajutott Náci révén pótkihallgatást kér és kap. Persze, volt eszük, most már tagadtak. Előbb nem értették jól a kérdést. Náci siet- persze aprópénzre váltani a két paraszt hálálko- dását, ítélethirdetés után meghívatja magát pár pohár borra a Rókafúróba. Az ítélet öt percen belül kész. „A főszolgabíró 1—52. r. terhelteket felmenti a vád és következményei alól, mivel tagadásukkal szemben nincs bizonyíték.” A falióra sétálója háromnegyed tizenegyet mutat. Fáni néni rögtön, csapol. Ideje, hogy felcihelődjünk! Főnököm elégedett. Az alsó- tárkányiak is elégedettek. Legelégedettebb, persze, a Náci hajdú. A Rókafúróbare nem issza, de vedeli az ajándék bort. El is ázott cudarul. Két karon vezették haza. (Karó, karó, kis korsó!) ★ A régi közigazgatás nem járt mindig ólomlábakon, fürge is tudott lenni, csakhogy ahhoz, persze, Fáni néni söre meg a Rókafúró bora kellett. Hát a káptalan? A kárvallott? Ördög bújjék a más macskájába, csak az enyém tartsa fel a farkát! ★ így mondta el, így is volt igaz, mert Lajos bácsi csak igazat mondott. (s) (Folytatjuk)
