Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
4 PEST UECVEt '^MtriaP 1971. JANTJÄR 14.. CSÜTÖRTÖK A z épület teteje lapos terasz, napozószerűség, betonpadokkal, nyugágyakkal, tusotokkal. Az épület modern és nagy, a terasz is. Alig lézengünk rajta, külön. kis csoportokban imádjuk a napot. A Balaton közel, akár bele is nyúlhatnánk selymes vizébe. Amott bársonyfű, ezüstnyár kínálja húsét, nekünk ez tetszik, számunkra ennek az olvadó, kibírhatatlanul forró betontetőnek van varázsa. A csúnya embert is lehet szeretni, gondolom bágyadtan. Feltápászkodom a nyugágyból, a beton kibírhatatlanul süti a talpamat, a tusolóhoz rohanok. A szellő meglebegteti a vizet, a közeli kártyások szemrehányóan néznek felém, vizes lesz, csúszik a lap. Azután az asztalon hagynak mindent, jönnek tusolni, szemük mondja, jó ötlet volt az enyém. Két férfi reggel hattól este hatig sakkozik, fejükön szal- makalap, hátukon vizes törülköző. És egy ember, kissé távolabb mindenkitől, egész délelőtt veri táskaírógépét. Az első nap, hogy megérkeztünk, nyögve felcipelt a teraszra egy kis asztalt, azóta veri a gépét minden délelőtt. És minden délután, hogy jóllakott, elalszik. És minden délután felkelti a fia, az én fiam és még tíz fiú és lány. És a magnó. Luis Armstrong, Elza Fritzgerald, mindenki, aki él, aki énekel. A fiataloknak most már ismét a dzsessz kell, esküsznek, hogy a beat lassan a dzsesszhez közelít. Éehet, igazat mondanak. De miért itt, a forró, gőzölgő te- itaszon? Mert máshol nein lehet, nem szabad, az üdülőben csendkúra van és itt a teraszon van konnektor. Az írógépes álomszuszék egyébként jó kedélyű férfiú, a fia, hasonmása, csak 20 évesben. Édesapja a nyugágyban merül álomba, ő, a fia kétlábon járva álmodozik. Katona. Kiváló katona. Jutalomszabadságát .tölti itt, ahogyan meg tudom állapítani, csodálatos zeneérzéke van és lexikális műveltsége. Minden számot hallásból, tökéletesen fütyül. És mindnek ismeri a szerzőjét, a számok születésének idejét és történetét. A katonának ezáltal személyi varázsa van. Ö a fiatalok között a középpont Fiam 14 éves, mint anyját a kis gida, követi a katonát, egész nap. ' Kis ország, zárt világ a a miénk. Törvények és véletlenek. És nálunk találkoznak a párhuzamosok, nálunk, itt a földön, a véges-végtelen időben. Ez a férfiú velünk így, vagy majdnem így, ahogyan most vagyunk, 1956 tavaszán találkozott először és mindmáig utoljára. Majdijem így. A fiam akkor édesanyja szívedobogását hallgatta még és hogy az egész nagyvilág szívedobogását, valamint Luis Armstrong rekedt hangját hallhassa, nos, ez a férfi segítette be az anyát a kórházba. Akkor a mi szövetségünk főtitkára volt, ma is jó kolléga, akkor is az volt. A memóriája is jó. Kérdi tőlem az első napon, a fiamra mutatva, hogy ez az a fiú? Mondom, igen. Az anyák önzőek, csak a gyermekeikért aggódnak. A fiam édesanyja sem emlékszik semmire. — Igen? — kérdi szórakozott hangon és sietteti fiát, menjen már uzsonnázni. — Úgy lefogyott ez a fiú. Tudja, a tanulás... És egy hónapot dolgozott is, nehéz munka volt — magyarázza a karzatnak. Tudom, ez az anyák küldetése a földön. De az ember nem mehet fejjel a falnak, hogy szétloccsanjon agy veleje, hogy mindent elfelejtsen. Akkor az előkelő Kútvölgyi szanatóriumért verekedett, hogy nagyszerű körülmények között nagyszerű fia szülessen, természetesen legalább három és fél kilogrammal, most az uzsonnáért, hogy a fia 56 kilóról 57 kilóra gyarapodjék. Mindig a gyermekért. Minden egyéb csak kellék, eszköz, háttér, a világot különös módon kettéosztja. A segítséget természetesnek, magától értetődő dolognak tartja. Az érdektelen, szenvtelen embereket — NAPLŐ VAKÁCIÓ gonosznak. A hála virága csak a síron nyílóik — gondolom rezignáltam Az élet a maga belső törvényei szerint halad, fejlődik, szentimenitalizmus nélkül megy előre. Csak a buta ember rak rá méasscsó- kokat. Mert elpuhult, lelke méaasbödön... és ezért időnként elcsodálkozik, a kapott, korántsem édes ízű pofonokon. Az anyáknak van igazuk. A világot, banoe az embereket hasznos és haszontalan eszközökre osztják. Abból a logikából indulnak ki: az ember, ha nem gyilkolt, nem mehet ki az utcára hencegni, hogy én nem gyilkoltam, mert ez nem érdem. És az ember, ha gyilkolt — fel kell akasztani. Az anyák ezt nem mindég gondolják végig, akkor is tudják, hogy a világot mozgató erők között sok a gonoszul, vakon ható törvény. A Francia Alpokban a lavina miért pont azt a száz ártatlan gyermeklet temette el? És a háború? Ott miért halnak milliószám az ártatlan gyermekek? És a kolera? Miért pusztít vakon, miért nem csak a magatehetetlen öregeket küldi a sírba? És Mendén és Szolnokon a vasúti katasztrófa, ott mennyi gyermek halt meg? Ugyan kérem! A jó anya erejét, jóságát, szeretetét a gyermekére pazarolja mindenekelőtt, mindaddig, amíg szüksége van a gyermekének rá. Tehát, ameddig az édesanya éL Minden, ami ezen kívül esik, csupán ennek a szeretetnek hasznos vagy haszontalan kelléke, eszköze. A haszontalanra haragudni kell, azt gyűlölni kell, a hasznos, hős a hasznos pedig jó, hogy van. Másképp hogyan születnének és nőnének emberré a szív alatt rúgkapá- lódzó magzatok?' A napfény tökéletes röntgensugár, átvilágítja a nyugágyban pihenő emberek gondolatait, érzéseit. A férfi itt mellettem, megértőén mosolyog, az anya lehunyja mind a két szemét, a fiúk, lányok fütyülnek a délutáni, meglehetősen ízetlen, vizenyős tejeskávéra. De milyen szépen fütyülnek! S a fiam áhítattal néz a nagyfiúra. — Mit dolgozott a gyerek? — kérdi mellettem a férfi. — Üzemi konyhán volt kisegítő. Friss vizet hordott mindenkinek — válaszolom bágyadtan. ★ Boldogan dugta orrom elé a papírt, az iskolavezetés engedélyezte: a nyári szünidőben dolgozhat. Üjságot fog csomagolni, szakszerűen: expediálni, precízen: hatalmas kötegeket trógerol majd reggel hattól, ameddig kell, óránként hat forintért. Látom, boldog, gratulálok a sikerhez. A bátyja szerezte az állást, jó testvérek ők ketten. A karrier másnap kezdődik; feldúltan, lázasan ül le a vacsorához. Nem megy az étel. Kérdi, ha keres, mennyit kell hazaadni? — Megbeszéljük, egyél — válaszolom. Bár már ráéreztem s a lelkében dúló viharra, a különös premierlázra, terelgettem figyelmét az evésre. Dolgozni fog a srác. Befelé mosolygok, eddig a cipőj ét sem tisztította ki és most... Folytatja: — Ha dolgozom, édesapám, este meddig maradhatok lent? Viharos gondolatok, minő önfegyelem, csak a kulcskérdéseket rakja föl óvatosan, a tányérja fenekét bámulva. Kimegy a konyhába, diktál az anyjának a csomagolásnál. Az ennivaló mellé vizet kér a kulacsba. Kirándul a gyerek, mosolygok ismét. Aztán lelkemet marokra kapja a pátosz. Igen, kirándul, az első nagy kirándulását teszi az életben. Másnap két órával hamarább kel, nem tud aludni. Űjabb mosolyognivaló, de mindenképpen drámai kérdés: mibe öltözzön? Egy házban dolgozunk. Délig bírom, akkor meglátogatom a „munkapadnál”. Sértődött arc, és izzadt és piszkos. Azt mondja, szemét a földre sütve, hogy ne blamái jam őt. Kérlek, válaszolom és otthagyom. Azért egy kicsit fáj, de örülük is. Kilencre hosszabbítottam az esti kimaradását. Hét órakor följött, édesanyja vacsorát rakott elé, evés közben elaludt. Az anyja felköltötte és elküldte mosdani. Dühös volt, veszekedett és sírt. Félálmában motyogta : — Tegnap is fürödtem... Másnap ismét korán kelt... Nyolc óraikor érkeztem a ház elé, ott állt a sarkon, hóna alatt a motyója, arca szomorú, letört. Éreztem valamit, hozzáléptem, megcsókoltam, szeméből kihullott a könny, azt mondta, ma nincs munka. — Miért? Hogyhogy nincs munka? — kérdeztem felháborodottan. — Sokan voltunk, engem hazaküldtek. Létszámfölötti vagyok. — És? — Majd üzennék. Az a néni azt mondta, hogy majd üzem — válaszolta U betűre görbült szájjal. No lám, a munka öröme és a munkanélküliség bánata együtt egy kis 14 éves szívben. Felviszem a konyhára, kérdezem a konyhafőnököt, kedves barátomat, nem kell nektek ember a mosogatóba? Hiszen itt ezren is ebédelnek. Kérdezem, és közben a barátomra kacsintok, ő mindent ért, odaugrik a gyerekhez, két kézzel fogja a két kezét, tiszta, frissen vasalt fehér köpenyt ad rá, a dolog el van intézve. Négyszemközt maradunk, mondom neki, öregem, segíts, inkább fizetek, de a pénzt ti rakjátok a borítékba, ne bántsuk meg a gyermek önérzetét. — Szó sincs róla, kell a gyerek. Szükség van itt a munkáskézre. Egy hétig feléje se nézek, de mindenki mindennap dicséri, mert a kollégáknak minden délben friss vizet tesz az aszEGYETEMI SZÍNPAD PÉCSETT A főváros hires Egyetemi Színpadának példájára Pécsett is életre hívják az egyetemek és a főiskolák közös művészeti együttesét, amedy nyilvános előadásokat tart majd a város közönsége számára. Pécs hat felsőoktatási intézményében jelenleg is élénk kulturális élet zajlik, s az egyetemi és főiskolai tanács — a KISZ és a művelődésügyi szervek támogatásával — a már működő együttesekre „építi” a tervezett Egyetemi Színpadot. Űj színt jelent majd ez a város kulturális életében. Azt tervezik, hogy az első — bemutató előadásra —, már az idén sor kerül Pécsett. Orbis pictus Comenius születésének 300. évfordulója emlékére Orbis pictus címmel népszerű tudományos film készült el, amelynek rendezője Kelemen Ferenc. A film a szemléltető oktatás Comenius által használt módszereit és a mai legmodernebb szemléltetőeszközöket mutatja be a nézőknek. MÁ Magasiskola Belgrádban A belgrádi filmfesztiválon a magyar filmeket a „Magasiskola” képviseli, amelyet ma este mutatnak be a zsűri előtt. Az eseményen részt vesz Gaál István, a film rendezője, és Bánffy György színművész, az alkotás egyik főszereplője. falára. Tíz nap múlva megyek megnézni. Megnézni, lemérni, mit érünk mi az ebédlőben, mi ketten, én meg ő, a fiam. Kérdem, mi az ebéd. Kedvesen válaszol. Szakszerűen válaszolj Odajön egy idősebb hölgy, és ő bemutat az ismerős pincérnőnek. Az édesapám. Nevetünk. A fiú nem sértődik meg. Amikor az asszony elmegy, súgom a fiamnak, a krumplistésztából, ha lehet, duplát kérek. Boldogan visszajön, elintézte az ügyet, bagatell, nem tétel. Aztán friss vizet hoz és kenyeret. Mondom, a tésztához nem kérek, elpirul, a leveshez szoktál enni, mondja zavarában. Neki van igaza. Néhány perc múlva ismét az asztalomhoz jön, bejelenti, el kell mennie (szóval, ne keressem), feketekávét hoz. — Ez hivatalos, a szakácsnak hozom — teszi hozzá. Protekciós gránátoskocka, hivatalos fekete, friss víz, egy kosár kenyér... dolgozik a fiam. Boldog, boldogok vagyunk. De szemérmesen, ahogyan a férfiakhoz illik. Másnap süteményt hoz az anyjának, nekem magyarázza, hogy nem ette meg délben a maga adagját. Mielőtt a Balatonra megy, dolgozatot ír. Ezt kérte tőlük a magyartanár úr a gimnáziumi felvételinél. Odahozza, elém rakja, azt mondja, ez csak a piszkozat, mit szólsz?... „A szüleim beleegyeztek, hogy dolgozzam, de azt hitték, nem bírom ki egy hónapig a munkát...” ★ — Te, Feri... — fordulok a kollégámhoz, akinek, akárhogy nézem, mégiscsak köze van ehhez a munkához. De alszik. Elpilledt a napon. Gyermeki arcán apró gyöngyszemek. Már 40 éve éppen hogy kibírja a munkát. És ha teheti, protekciósán adja, osztja a gránátoskockát. (S) (Folytatjuk) CIRKUSZ AVATÓ öt év után a nagyközönség előtt ma lesz először műsor a Nagycirkuszban. A gálaesten, melyben számos artista világnagyság fellép, felavatják az új, kétezer embert befogadó modem cirkuszt. Képeink a főpróbán készültek. Komlós Sándor oroszlánjaival „barátkozik”... S íme — a porond. A Richterek gyakorolnak, hogy lovas* számukkal a gálaesten elkápráztassák a közönséget. Foto: Gárdos Csak tiszta forrásból „Hajj ki kisze hajj“ Nem hagyhatjuk ki a kisze- járást sem. Ez az ünnep farsang és húsvét között van. Ekkor búcsúztatják a telet, s ünnepük a tavasz közeledtét. Ez is országszerte ismeretes népszokás, de az ünneplés mikéntje nem mindenhol egyforma. Kezdjük a börzsönyiek szokásaitól. Először azt nézzük meg, mi is az a kisze? Ez egy bábu, amit felöltöztetnek rongyokba, és a falu apraja-nagyja kíséretében elvisznek a falu szélére, ahol mókázás és vigadozás közepette vagy elégetik, vagy, ahol van patak, ott a patakba dobják. Ezt éneklik ilyenkor: „Hajj ki kisze, hajj Jöjj be sódar, jöjj Majd elmegyünk a sóskára Jól lakunk mi, nemsokára Hajj, ki kisze, hajj” Természetesen ilyenkor sem maradhat el a táncolás, éneklés, iddogálás, de — hiszen a falu határán történik mindez — nem cigánybanda húzza a talpalávalót, hanem saját énekükre táncolnak. Ellátogattunk kisze-járást nézni az Alföldre is. Több községben megfordultunk, de a legöregebbek is csak annyit tudtak mondani, hogy emlékeznek, a nagyseüleik meséltek valamit erről. Ök viszont csak annyit tudnak, hogy o kisze-járás márciusban van: a betegséget, a telet űzik el. Magáról a kisze-báburól néha tudnak semmit mondani. Valami örömtűzire emlékeznek __ A Galga mentén viszont elmesélték, hogy ugyanúgy zajlik le az ünnepség, mint a Börzsönyben, de az ének szövegében van némi különbség, a dallam azonban ugyanaz. Sunyó A magyar játékfilmek külföldi előadásaiból származó évi bevételek ma már fedezik a hazánkban évente bemutatásra kerülő mintegy 130—140 külföldi játékfilm — tehát a teljes évi játékfilmimport vételárát. 1970 folyamán 55 különböző nemzetközi filmfesztiválon vettünk részt, amelyen együttvéve 30 dijat nyertek a magyar alkotások, s az elmúlt esztendőben 29 magyar filmhetet rendeztek külföldön. Tőrijkszentmiklós l a Hétköznapok sodrában Törökszentmiklós tavaly ünnepelte a törökdúlás utáni újratelepítésének 250. évforduló, ját és jövőre lesz 20 esztendeje, hogy a település városi rangot kapott. A kettős jubileum alkalmából háromtagú szerzőgárda — Kerek Béla, Nagy Endre és Tóth Gyula — megírta a város történelemkönyvét. A „Hétköznapok sodrában" című helytörténeti mű a debreceni Alföldi nyomda szép kivitelezésében, a városi tanács vb gondozásában látott napvilágot. Az elmúlt évben huszonegy játékfilmet gyártottunk, s ennek többségét máris megtekintették a külföldi filmkereskedelmi szakemberek, s legtöbbjük megvásárlásáról éppen most folynak tárgyalások. Filmjeink megismertetésére újszerű módszerekkel is kísérleteznek a hazai filmkereskedelmi szakemberek. Legutóbb például magyar finanszírozással szinkronizálták angolra — amerikai színészekkel Párizsban — az Egri csillagok-at így tették ismertté a filmet, s ennek nyomán vásárolta meg többek között Görögország, hét ázsiai ország — köztük Indonézia, Pakisztán és Ceylon —, „betörtünk” vele Afrikába: Ghánába és Nigériába is. Korábban már megvette a filmet valamennyi szocialista ország, s lekötötte Olaszország is. Igen jó piacot jelent a magyar filmeknek a televízió. A baráti országokon kívül az elmúlt évben több film vetítési jogát kötötte le az NSZK televíziója, az olasz tv, továbbá a svéd, a dán és a finn televízió is. UTCASARKON A lélek utcasarkán állok földre tett kalappal, hogy emberi szóból összegyűjtsek egy versre valót. / A hajnali ködből, mint hálóingből, most bújik ki a város, — hát nyugtatom szívem, korai még az esti félelem, mikor kalapom haza, üresen viszem. Borbély Tibor Az Egri csillagok Párizsban - amerikai színészekkel
