Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

PCS r MEGY El V^flWíiP 1971. JANUAR 13., SZERDA vas­iéi­Ki van írva? Nézem a kismarosi útállomáson a táblát, hívjuk a t. utazóközönség figyelmét, hogy a kismaro­si vasútállomáson a nem­zetközi forgalomban sze­replő országokba is meg­válthatják jegyeiket.” Kéz­zel írott kis papírdarab, de jól észrevehető, és hát ör­vendetes is, hogy egy ilyen kis állomáson... Cs vala­ki megáll a pénztárablak előtt: — Csehszlovákiába szeretnék... — Csak Stu- rovóig adhatok — így a pénztárosnő. — Dohát, ha ott sorbaállok, lekésem a csatlakozást! És eddig min­dig kaptam jegyet... — Sajnos, nem adhatok. A jegyzékben nem is sze­repel az a név, amit ön megnevez... Rövid párbeszéd, a győz­tes a pénztárosnő: a jegy Sturovóig szól. Az utas megadóan, ám kissé idege­sen távozik — le fogja kés­ni a csatlakozást. Még jó, hogy a papírt nem vette észre, amin „tájékoztatják a t. utazóközönséget...” Csak azt tudnám, hogy mi­nek? k. zs. Az utak vándorai birkóznak Kevés a kocsi a kútnál Esik, fúj, hordja a havat a szél. Gallérba húzott nyakkal sietnek az utcán az emberek. A zord időben némi enyhülést adó kép: Cegléden a Pesti út lejtőjén pirosra csípett orral, még pirosabb fülekkel gyere­kek szánkáznak. Gyér a forgalom a fővárosba vezető országúton. Megszámoltam, fél óra alatt mindössze négy teherautó, öt magán személygépkocsi és há­rom állami autó óvatoskodott a csúszós, behavazott úttesten. Nagyon kevés, ha visszagon­dolunk a nyárra ... Fázik a benzinkút kiszolgá­ló személyzete is. Bundasapka, vies fordul a benzinkúthoz. Pest felől jön, a szélvédőüve- gen' mindössze tenyérnyi tisz­ta hely, amekkorát az ablak­törlő sepert le maga előtt. Vastag hóréteg fedi az egész masinát. Miért indult útjára ezen fergeteges napon? — kérdezem a kocsi vezetőjét. — A Röppentyű utcai kocsi- piacon voltam — mondja lep­lezettén bosszúsággal. Mit gondol, mennyit ígértek érte? Huszonötezret! Persze, nem adtam! A kocsinak — ha esik, ha fúj —, még ma Szentesre kell eljutnia. Ugyanis onnan vitték eladásra. De inkább itt a gaz­dát sajnálhatjuk. És egyben dicsérhetjük. Bátorságáért. Aztán vagy jó tíz percig me­legedhetnek a „kutasok” a jól fűtött üvegpavilonban. A sű­rű hóesésben alig látni ki egy pár méterre. S mintha az ég­ből szállt, volna alá, egy nagy teherautó dudál az ajtó előtt. Szolnokra igyekszik, Pestről jött. Fuvarban volt a Nagy vá­sártelepen. Hajnali indulás. Most három óra. Ki tudja, mi­kor ér vezetője meleg szobá­ba? pufajka most a formaöltözet. Kis Trabant „centizi” magát a kúthoz. Teli kérte a tankot. Utána egy kék Wartburg kö­vetkezik. A rendszámtáblán ID jelzés ékeskedik. Vadonat­új. Ne csodálkozzunk hát, ha gazdája nem állja meg, hogy be nem mutassa, ha nem is országnak, világnak, de leg­alább a városnak. — Jó kis jószág — mondja a kocsi bádogoldalát ütöget- ve. — Úgy megy, mint a zseb­óra! — És mondja végnélkül a dicsérő szavakat, feledve a vihart, a félméteres havat. Érthető... öreg, zörgő „csontú” Moszk­Traktoreke az árokparton — A Technika Házában tegnap megnyílt a háromna­pos IV. országos mezőgazda- sági villamosítási konferen­cia. TERV-ELKEPZELES! Új vasútállomás épül Monoron? Hogy milyen jelenleg a mo- aori vasútállomás, azt nem­csak a monoriak tudják. A környező községek lakossága is innen utazik a fővárosba, illetve Cegléd, Szolnok irányá­ba. Az utasforgalom tehát igen nagy — az állomás viszont korszerűtlen, kicsi, egészségte­len és rideg. Egy idő óta mindenki be­szél róla, mindenki re­ménykedik: Monor új ál­lomásépületet kap a vas­útvonal rekonstrukciója során, de hogy mikor, azt senki sem tudja. Ezért tette föl a kérdést — jogosan — dr. Vecserek La­jos, Monor nagyközség vb-el- nöke a nemrég megtartott együttes vb-ülésen a MÁV meghívott képviselőjének: mit tud az új állomás építéséről? Kővári József, a MÁV bu­dapesti igazgatóságának kép­viselője röviden tájékoztatta a részvevőket. Elmondotta: az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése idején a MÁV ön­álló vállalattá alakult. Hat önálló igazgatóság létesült, köztük, a legnagyobb létszám­mal a budapesti dolgozik. A IV. ötéves tervben mintegy 700 millió forintos állóeszköz­fejlesztést terveztek. Ezt a tervjavaslatot azonban még csak most tárgyalják. A javaslatban szerepel a Budapest—Cegléd—Szolnok vasútvonal rekonstrukciója. A rekonstrukció során több állomás újjáépítését tervezik — a monorit is. Az új monori állomás 40 millió forintba kerül, két szigetperon és aluljáró épülne hozzá. A tervek szerint a IV. ötéves terv negyedik évében 25 mil­liót tudnának fordítani az építkezésre, az ötödik évben pedig 15 milliót. Mivel az épí­tendő állomások közül a mo­nori látszik a legsürgősebb­nek, Kővári József elmondot­ta: a monori állomás építését feltétlenül megoldandó fel­adatként kezelik. (f. o.) Ismeretes tény, hogy nyáron ha­zánkban tartóz­kodó madarak egy része télre mele­gebb vidékre köl­tözik. Ugyanak­kor vannak olyan madarak is, ame­lyek tőlünk észak­ra fekvő tájakon költenek, de a téli hónapokban rövi- debb, hosszabb időt gyakran ná­lunk töltenek. Az ide érkező téli „vándorok­nak” egyik jelleg­zetes képviselője a csonttollú ma­dár. Érkezésükről a közhiedelem azt vallja, hogy a ma­darak erős hide­get jósolnak, hosszú, kemény tél várható. A tu­dományos szemlé­let nem osztja ezt a , véleményt, a szakemberek vé­leménye szerint ténylegesen arról van szó, hogy a Csonttoüiíak madarak is érzé­kenyek az időjá­rásra. A zord hi­deg beálltával az északi tájakról melegebb éghajlat után kutatva jut­nak el hozzánk és egy ideig tanyát vernek. Különö­sen kedvenc he­lyük a Mátra és a Bükk között elhú­zódó védettebb völgyvonulat. Érkezésüket ter­mészetesen gyak­ran követi északi irányból hideg áramlat. Erről azonban a mada­rak nem tehetnek semmit, egysze­rűen csak észle­lik a hidegebb északi időjárást, de „nem tudnak jósolni”. A tetszetős kül­sejű csonttollú madarak — ame­lyek nevüket a szárnytoliakon el­helyezkedő csont­szerű képződmé­nyektől kapták — egyébként jól ér­zik magukat ha­zánkban és szinte minden évben el­látogatnak az or­szág egyes vidé­keire. Eger kör­nyékének rend­szeres téli lakói. Táplálékot gyak­ran a gyümölcs­fákon keresnek. Szívesen fogyaszt­ják a borókama­got, a madárcse- resznye bogyóit, valamint a gala­gonya gyümölcsét. Szomjukat a me­leg hőforrásokkal táplált Eger-pa- takból enyhítik, ahol gyakran fü- rödnek is. A hideg idő el­múltával tavasz- szal visszatérnek a sarkiköri tája­kon levő hazájuk­ba. ben néztem lei a vonatablakon, s az országút bal oldalán, a behavazott szántóföld szélén észrevettem valamit. Fölcsil­lant a szemem, mert a valami láttán mintha a tavasz lehele­té simított volna arcon. Egy traktoreke álh az árok­porton. Félméteres hó ölelte körül, négy rozsdás szántóva­sán nem villant meg a nap­fény. Rúdja eltűnt a hóban, nyilván nem győzte várni jó­tékony vontatóját, amely fedél alá húzta volna az ártatlant, s most — helyette is szégyenkez­ve — hajtotta fejét téli álom­ba ... Azóta is kétségek között há­nyódom. Vajon kié lehet ez a szegény eke? Talán csakugyan megkezdi már holnap a tava­szi szántást az a valaki? (Csankó) Mentőautó érkezik Abonyból jött, beteget hozott a kórházba. Gyors tankolás, hi­szen nem tudni, milyen továb­bi úticél várja a mentőállomá­son. Nem irigylésre méltó a sorsuk ezekben a napokban. Az út vándorai birkóznak a téllel. Akiknek pedig nem len­ne fontos útrakelni? Úgy kell nekik! Csat — Gammasugárzás — rovarháború Megszokhatják-e a kárte­vők a növényvédőszereket? Rezisztenssé válhatnak-e a ve­gyi anyagokkal szemben? Az ebből származható károk megakadályozására mit tesz­nek a jövőben a kutatók? — e kérdésekre válaszolt dr. Jermy Tibor, a Növényvédel­mi Kutató Intézet igazgatója. A mezőgazdasági szakembe­rek körében ma is igen diva­tos téma, s időnként jó alibi a rezisztencia, amely ténylege­sen is előfordulhat, de sokkal kisebb mértékben, amint azt emlegetik — mondotta az igazgató. A növényvédőszerek alkal­mazásának módja, időpontja befolyásolja azok hatékonysá­gát, s a szakszerűtlen felhasz­nálás következményeit gyak­ran összetévesztik a reziszten­cia tüneteivel. — A növényvédőszerek hu­zamosabb alkalmazása során bizonyos fokú ellenállóiképes- ség valóban kialakul a kárte­vőkben. Szelektálódnak a leg­szívósabb egyedek és azok szaporodnak tovább. Az utó­dokban a rezisztencia is örök­lődik. Nálunk erre legszembe­tűnőbb példa a burgonya­bogár, amelyet az utóbbi időben már alig-alig pusz­tított a DDT. Több jelzés szerint a takács­atkák és levéltetvek is kezde­nek hozzászokni mérgeikhez. Nálunk azonban ez a sajátos biológiai jelenség nem öltött, és jó ideig nem ölthet veszé­lyes méreteket. Egyes sze­rek csökkenő hatása esetén azok variánsai, kombinációi még biztos védelmet nyújta­nak. A trópusokon azonban, ahol több nemzedék váltja egymást, gyorsabban létre­jönnek az ellenálló fajok és a rezisztencia már-már kataszt­rofális méreteket ölt. Egyes vidékek gyapotföldjei már semmiféle ismert hatóanyag­gal nem védhetők a kárte­vőktől és az eddig alkalma­zott vegyszerek tízszeres dó­zisban is hatástalanok. — A növényvédőszerek mennyiségének csökken­tésére és az esetleges re­zisztencia kialakulása el­len, szerte a világon, a komplex növényvédelmet próbálják megvalósítani. Ennek fontos része a kemi­káliák mellett a biológiai védekezés. A KGST-n belül munkamegosztásban folytat­ják a kutatásokat. A Szovjet­unió foglalkozik az egyes ro­varok élp, természetes kár­tevőinek elszaporításával. Ezek a paraziták valóságos rovar­háborúban pusztítják a kár­tevőket. A növényvédelmi ku­tatásaink főszereplői a gam­masugárzás és a különböző hormonok. A gammasugár­zással nagyüzemi méretek­ben elszaporított rovarok kro­moszómáit sértik meg. A szabadba bocsátott, besugár­zott állatok termékenyítésre ugyan alkalmasak, de élet- képtelen utódokat hoznak lét­re, s keveredve az egészséges egyedekkel, a kártevők lassú kipusztulását eredményezik. A Növényvédelmi Intézet keszthelyi laboratóriumában preparálják azokat a hormo­nokat, amelyek a jövő szin­tetikusan is előállítható nö­vényvédőszerei lehetnek. Elő­nyük, hogy csupán arra a rovarfajra hatnak, amelynek hormonját lemásolták, az ösz- szes többi élőlényre hatásta­lanok. — Sertéstenyésztő telepek kooperációs gyártására és szállítására írtak alá magyar —csehszlovák megállapo­dást. Ott mé$ mm Úriunk Reggel, műszakkezdéskor az ebédlőbe terelték az embereket. Értekezlet, ér­tekezlet — mondták a művezetők, akik­re rábízták a jónép összeszedését, ám a kérdésre, hogy, mi lesz, csak a vállu- kat húzták, ők sem tudják. Csak any- nyit, hogy jön le a vezérkar. Minek? Ki tudja? Ültek a kopott, összevagdalt, itt- ott cigaretta parázstól lyukas viaszos vászon terí tő jű asztalok mellett, s kö­rülnéztek. Bartucz, a párttitkár itt van, Kosa, a műhelybizottság titkára is. Te­hát őket sem hívták előre, nem tudhat­nak semmit. Vártak. Fél nyolc előtt né­hány perccel érkeztek meg a górék. A termelési főnök, két embere a főosz­tályról, a munkaügyi osztály vezetője, annak egy beosztottja, s mögöttük az üzemvezető, pirosra főtt képpel, ami nem sok jót ígért. Mert ő már össze­mehetett ezekkel, ha ilyen vörös a ké­pe. Tehát valami rossz? A termelési főnök le sem ült, megvárta, amíg a vele jöttek elhelyezkedtek, s rögtön elkezdte: — Azért hívtuk össze a szak­társakat, hogy a vezérigazgatóság dön­tése szerint közöljük annak az átcso­portosításnak a menetrendjét, amit a termelés érdekében végrehajtunk, s aminek következtében az itt ülő szak­társak jórésze más üzemekbe kerül... Micsoda? Nem akartak hinni a fü­lüknek. Egymásra néztek, mint akik azt remélik, hogy a másik arcáról le­olvashatják tévedésüket, de azon is csak a meghökkenést látták. Más üzemekbe? De hiszen évek óta együtt dolgoznak, még két hete is rimánkodtak nekik, hogy vállalják a túlórázást, mert baj­ban a gyár, rajtuk múlik 'a készáru ki- szállítási terv teljesítése, most meg ... A termelési főnök még mondott né­hány frázist, s közölte, a munkaügyi vezető ismerteti mindjárt, ki hová ke­rül. Látszott, csak az illem kedvéért kérdi meg, van-e valakinek hozzáfűzni valója? Ültek, mint akiket fejbe kólin­tották, hiszen persze, hogy lenne kér­dezni, tudakolni való, de ki képes ar­ra, hogy most rögtön... ez az egész olyan, mint egy rossz vicc, ebben a mű­helyben az emberek kilencven százalé­ka törzsgárdatag. a négv brigád mind­egyike ezüstielvényes. tavaly kapták meg a szocialista munka üzeme cfmet, s akkor most ideállftanak, közük ... Kó- sa körül mozgolódni kezdtek az embe­rek. azt sugdosták, hogy no, most mu­tasd meg. mire jó a szakszervezet, de mégsem 6, hanem Bartucz nyújtotta föl a kezét. Az aprótermetű, negyven­éves férfi az üzemben nem számított öreg bútornak. Alig több, mint két esz- tenueje jött, igaz, ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy necsak tiszteljék, de meg is szeressék. Okos ember volt, jóval okosabb, mint amennyit a szakmája megkívánt, s legutóbb ezért esett rá a választás, amikor elődje a párttitkári poszton, Fehér János bácsi, nyugdíjba ment. A termelési főnök csodálkozva vonta föl a szemöldökét, amikor ész­revette a magasba nyújtott kezet. — Tessék szaktárs, tessék... — mondta kényszeredetten. Érezni lehetett a hang- súlyán, hogy szeretne az egész dolgon mihamarább túllenni, minek az okve- tetlenkedés. Bartucz már első szavai­val hangos tetszést aratott, mert alig­hogy kimondta, „az emberek nem kug­libábuk”, a teremben ülők tapsolni kezdtek. Az eddig dermedten figyelők­ből egyszeriben élő emberek váltak, akik ismét gondolkoznak, véleményt alkotnak, mert egyetlen, rövidke mon­dat megszüntette a sokkot, amelyet a termelési főnök bejelentése okozott. Csak az elnökségi asztalnál támadt ria­dalom, a termelési főnök gyorsan kér­dezgetni kezdte — ezt sejtették leg­alábbis -1-, ki ez az ember, míg végül a munkaügyis, aki a pártbizottsági ülé­seken néhányszor a titkár mellett ült, megmondta. Bartucz, miután csend lett, folytatta: — Ahogy mondtam, nem kuglibábuk, nem lehet tetszés szerint ide, meg oda állítani őket. Olyan munkásokat vég­kép nem, akik jóban-rosszban kitartot­tak a gyár mellett, törzsgárdajelvényt szereztek, szocialista brigád, meg üzem címet... A termelési főnök türelmetlenül föl­emelte a kezét, s megpróbálta félbe­szakítani Bartuczot: — Hát éppen azért számít megértés­re a gyár, elvtárs, mert itt ilyen embe­rek ... Bartucz nem zavartatta magát: — Szeretném, ha elmondhatnám, amit akarok. Meghallgattuk önt, hallgasson meg ön is bennünket! Folytathatom? Hangja nyugodt, határozott volt, az olyan emberé, aki nemcsak jogaival van tisztában, hanem lehetőségeivel is, s ezért nem tudják összezavarni. A ter­melési főnök nem érezte meg ezt, s mivel megszokta, hogy neki csak igent mondanak, ingerült hangon felelt: — Folytassa elvtárs. de ne keltsen han­gulatot a vezérigazgatóság intézkedé­sével szemben! Ez hiba volt. Az elnöki asztalnál ülők is így vélték, de mielőtt bárme­lyikük szólni tudott volna, Bartucz — egy. picit megemelve á hangját — már terelt is: — Kioktatásra nincs szükségem, s az ilyen hangot nemcsak a magam nevé­ben, de a társaim nevében is kikérem. Most már nem volt visszaút, leg­alábbis a termelési főnök így érezte, s dühének engedve, kiabálni kezdett: — Ott még nem tartunk, hogy nép- gazdasági érdekek ellen hangulatot szítsanak, s főként egy párttitkár tegye ezt... 1 Az apró Bartucz rendíthetetlen volt. Nyugodt hangon folytatta: — Nem ön választott meg párttitkár­nak, hanem azok a kommunisták, akik ébben az üzemben dolgoznak, s ha majd ők úgy gondolják, hogy nem va­gyok méltó e tisztre, akkor szólni fog­nak. Ezt csak úgy mellékesen. Ami a lényeges: ezt az átszervezési tervet lát­ta, jóváhagyta a párt-végrehajtóbizott­ság? Megtárgyalta, elfogadta a szak- szervezeti bizottság? Beszéltek az érin­tett üzem, azaz a mi üzemünk társa­dalmi szervezeteinek vezetőivel? Azt hiszem, nem kell választ vámom. Ha a párt-végrehajtóbizottság megtárgyalta volna, akkor tudnék róla. Ha szakszer­vezeti bizottság elé kerül, akkor tudna róla Kósa elvtárs, a műhelybizottságunk titkára. Tehát ott sem tárgyalták, ve­lünk sem beszélték meg. Ha ez így van, akkor az eljárás jogtalan, nemcsak an­tidemokratikus, hanem a kollektív szerződésbe is ütközik, a pártbizottság határozatáról már nem is szólva, amely kimondja, hogy minden olyan kérdés­ben, ami munkások nagyobb csoportját érinti, kötelező az előzetes vélemény- kérés, a politikai vezető testületek tag­jainak meghallgatása. A termet megtöltő emberek, akik iz­zadó tenyérrel, kiszáradó torokkal szur­koltak eddig Bartucznak, most felsza­badultan tapsolni kezdtek, majd han­gos megjegyzéseket tettek, ám Bartucz azonos marokkal mért. Féloldalt for­dult, hogy a terem értse, most nekik beszél, s csak annyit mondott: — Elv­társak, nem kell megjegyzéseket ten­ni. erre semmi szükség. Van a műhely­nek pártszervezete, műhelybizottsága, azért vannak, hogy* a kellő úton érvé­nyesítsék a helyest, az igazt. Csend volt. Bartucz leült, az elnök­ségi asztalnál sem mozdult senki. Va­laki, a terem hátsó sorából jó hango­san azt mondta: — Na. gyerünk dolgoz­ni, mert ott még nem tartunk, hogy azt ne kellene ... A találat ült „Ott még nem tar­tunk ...” Az emberekből kirobbant a nevetés, s hangos széktologatás köze­pette kifelé indultak, anélkül, hogy bárki berekesztette volna az értekezle­tet Mészáros Ottó A vonatról a befagyott ab- , lakokon át széles és végtelen ! hómező tárul az utas szeme j elé. Az enyhén emelkedő dóm- j bök most izgalmas lejtőnek lát­szanak, a girbegörbe árva gyü­mölcsfák zúzmarásan sej lenek elő a reggeli derengésben. A vonatból sok mindent le­het látni. Csak látó szem kell ehhez. A dolgok a hó alatt is megmutatják magúidat — csak j a nyári nyomok tűnnek el a I vastag hótakaró alatt... A vácrátóti állomással szem-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents