Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

12 PE SI HEG </£iHap 1971. JANUAR 1., PÉNTEK VASARNAP Nyeremenybetétkönyv­sorsolás Az Országos Takarékpénztár január 3-án délután 5 órai kezdettel Budapesten, a Vörös Csillag Traktorgyár művelő­dési házában — XIX. kerület Marx Károly út 50. szám alatt — rendezi meg a nyeremény- betétkönyvek 1970. negyedik negyedévi sorsolását, valamint az 1970. évi fősorsolást. A húzáson a december 29-ig vál­tott és a sorsolás napján még érvényes nyereménybetétköny­vek vesznek részt. A negyed­évi Sorsoláson' minden ezer betétkönyv közül 25 nyer, a fősorsoláson az évi átlagbetét 1000 százaléka jut a legszeren­csésebb betétkönyv-tulajdo­nosoknak. A nyereményeket január 18-tóll fizetik ki. — Rékássy Csaba, a „Me­semondó” című rézkarcát el­ismerő oklevéllel tüntette ki a VII. tokiói nemzetközi metszetbiennálé zsűrije. Óévből új évbe AZ ESTE MÉG VALAHOL MEGVOLT AZ AJTAJA! Fotók: Urbán Tamás BAKILEL TAR Hol él a túzok Fejsze az üvegházban 'Lepedővel az Egyenlítő körül? Az új év hajnalán számba szoktuk venni: mire jutot­tunk? Ha elégedetlenek is va­gyunk, s fogadkozünk a jobb­ra, többre — ösztönünk azt súgja, nem éltünk hiába. Ilyenkor már tréfásan mesél­jük az év nagy „tragédiáit”. S rájövünk, hogy mindenki gyűj­tött valamit. Ki gyufacímkét, ki Moszkvicsra valót. Én ha­szontalanabb Szenvedélynek hódoltam: bakikat, elírásokat gyűjtöttem. Egy-egy tévedésre levelek özöne hívja fel a figyelmet, komolyabb esetben helyreiga­zítást kérve, vagy sajtóperrel fenyegetőzve. (Ha jogos, nem marad el a helyesbítés.) Ho­gyan születnek a hibák? Könnyen, egyszerű a termé­szetrajzuk. Ismeretlen dolgok­ról, emberekről nehéz gyor­san, pontosan tájékozódni, s ha egyszer már becsúszott a hiba, keveset segít a többszö­rös kontroll. Egy kis ízelítő a sajtóhibák példatárából: Az egyik cikk címe ez volt: '„Verseny a dabasi járásban”. S így kezdődött a szöveg: „A nagyhutai járásban levő 15 község 4194 lakosa ...” Micso­da precizitás? De hol verse­nyeznek? — tűnődött a rovat­vezető, majd felhívta lakásán a cikk szerzőjét. „Nagykátáról van szó — mondta —, de Da- basról is írtam ma egy tudósí­tást.” Persze, nem lehet mindent észrevenni, megoszlik a figye­lem. Így jelenhetett meg a ceglédi KISZ-esekről szóló ri­portban az alábbi: „Nagy do­logba vágtuk a fejszénket, üvegházat építünk.” Micsoda csörömpölés, ha nem vigyá­zunk a szólás-mondásokra. . Ez .is megjelent nemrégiben: .. az olasz kereskedők a kül­földiekhez ugyancsak becsüle­tesek, különösen, ha nagyobb összeget hagynak náluk.” Egy­szerű nyomdahiba a következő MTI-jelentésben: „Az ország legnépszerűbb községében, a 33 ezer lakosú Érden ...” Az, hogy legnépesebb, kétségtelen •— ezért lenne népszerű? A szerkesztők az újságban megjelenő anyag többszörösét olvassák el nap mint nap — nincs könnyű dolguk. Ollóz­nak, „húznak”, javítgatnak, közben lanyhul a figyelem, különösen az ünnepek előtti hajrában, amikor ezer forrása van a hibának. Talán emlé­keznek még olvasóink kará­csonyi számunkra. A 4; oldalon rövid tudósítás volt a hadikfalvi betlehemes játékról, s ugyanaz a szöveg ismétlődött a 16. oldalon, egy fénykép aláírásaként. Ismétlés a tudás atyja? „Kinek higy- gyek?” — kérdezhették joggal, tovább forgatva a lapot. A 7. oldalon, egy riportban az állt: „talán már csak Apajpusztán találhatók túzokok”. A 16-on pedig ez: „...a túzokok újab­ban egyre gyakrabban mutat­koznak a szentendrei járás te­rületén”. Jobb ma két túzok, mint holnap egy veréb se?! A verébről jut eszembe, ho­gyan „fürödtem be” legutóbb. A tudósok már rég kiszámítot­ták: az Egyenlítő hossza 40 ezer kilométer. Erre gondol­tam, amikor a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalá­szi gyáráról írtam tudósítást, ugyanis: naponta 40 ezer négyzetméter lepedőt, abroszt stb. termelnek, önként ádó- dott a cím: „Lepedővel az Egyenlítő körül”. Gyorsan ki­számoltam, hogy száz nap alatt annyi textíliát szőnek, hogy egy méter széles csíkra szabdalva körül érné Földün­ket. Másnap láttam az újságban, hogy a címbeli lepedőből ab­rosz lett, az Egyenlítőből pe­dig Európa. Hiába, a szerkesz­tőknek a matematikához is kell érteni, egy nullát is ész- revesznek. Olvasóink ezek után bizo­nyára azt várják, hogy az idén nem lesz hiba az újságban. Am hiába tenne bárki szent foga­dalmat, amíg újság lesz, hiba is lesz benne. Annyi bizonyos: XV. évfolyamunkban van a legkevesebb hiba — mivel ez az első száma. Paládi József EGRI... Az Egri Dohánygyárat a harmadik ötéves terv során mintegy százmillió forintos költségei korszerűsítették, s ezzel hazánk legkorszerűbb cigarettagyártó üzemét hoz­ták létre. A külföldről vásá­rolt automatizált gépsorok világszínvonalon termelnek. Egerben jelenleg mintegy 23 millió cigarettát gyártanak naponta, az öt évvel ezelőtti 7,3 millió helyett. Filteres ci­garettából maradéktalanul ki­elégítették az igényeket. Ko- csánytalanító berendezés al­kalmazásával megszüntették az ilyen irányú panaszokat. Ma lép életbe a módosított szabályozó rendszer 1971. január elsején, a ne­gyedik ötéves terv indulásá­val életbe lép a továbbfejlesz­tett közgazdasági szabályozó- rendszer, amelynek alapelvei a tervtörvénybe építve szoro­san kapcsolódnak az ország gazdaságpolitikai feladatai­hoz. A szabályozó rendszer alapvető elemei ezúttal első ízben a tervidőszak egészére érvényesek, így lehetővé te­szik, hogy a vállalatok előre- tekintően gazdálkodjanak, hosszabb időre is biztonsággal dolgozhassák ki v fejlesztési programjukat. Az árszabályozás elvei vál­tozatlanok, az árrendszert azonban olyan módon fejlesz­tik tovább, hogy az árak job­ban tükrözzék a tényleges tár­sadalmi ráfordításokat és a piac értékítéletét. A kívánatos ármozgások ellenére sem a termelői, sem a fogyasztói árak szintje nem emelkedik lé­nyegesen. A fogyasztói árak közötti ará­nyok úgy változnak, hogy az árszínvonal növekedésének évi átlaga a következő öt évben sem haladja túl az 1—2 száza­lékot. A pénzügyi szabályozás leg­főbb célja az ország gazda­sági és pénzügyi egyensúlyá­nak erősítése, továbbá az, hogy pénzügyi eszközökkel is a munka hatékonyságának nö­velésére ösztönözzék a válla­latokat. A hitelpolitika ugyancsak a hatékonyabb gazdálkodásra ösztönöz. A külkereskedelmi szabá­lyozók az export dinamikus növelésére, a termelési és ex­JEG, FAGY, VIHAR 300 millió « kfts'&sstiittknah Idén mostohán bánt az idő­járás a mezőgazdasággal. Má­jus harmadikára virradó éj\ szaka például közel 20 millió forintos kárt okozott a megye szőlőiben a fagy. Az Állami Biztosító megyei igazgatósága ekkor több mint hat millió fo­rintot fizetett ki a termelőszö­vetkezeteknek, s közel 12 mil­liót az állami gazdaságoknak. De ez csak egy nap mérlege volt. Egész évben volt munkájuk a kárszakértőknek, hiszen majdnem 300 millió forint sor­sáról kellett dönteniük. Szinte nem is volt olyan gazdaság a megyében, amelyik nem kopogtatott kártérítésért. Különösen Cegléd és Gödöllő környéke szenvedett sokat az időjárás szeszélyei miatt. Vác vidékét sem kímélte a jég. Az utóbbi évszázadban nem em­lékeztek ilyen jeges esztendő­re ezen a környéken. A megye szántóterületének egyharmad részén volt termé­szeti kár. Mintegy 160 ezer holdon verte el a termést a jég, fagyott ki a vetés vagy pusztított vihar. A homok és viharverés közel 30 millióba került az Állami Biztosítónak. Jégkárért 110 millió forinton felül fizettek. Az őszi-téli elemi- és fagy­károk pedig mintegy 30 millió forint értékű terméskiesést okoztak. Volt hideg és tü­csök. És egy ötlet: az újévi szám címfotó­ján kéményseprők legyenek. Hátha sze­rencsét hoznak a lapnak ... Telefon Ceglédre. Sírás női hang. — Kérem, hogy gondolják? ... Ti­zenegy kéménysep­rőnk van és 36 ezer kéménye Cegléd­nek... Hogyan szed­jem össze őket? ... Könyörtelenek vol­tunk. És pontatla­nok. Egy órát kés­tünk és boldogan só­hajtottunk fel a meg­könnyebbüléstől: a Szolnoki út négy számnál, a kémény­seprők „otthona” előtt már ott sora­koztak a szolgálati kerékpárok. Csakhogy a mi fo­tóriporterünket nem olyan fából faragták, hogy egy-kettőre megnyugodjon. öt­let-ötletet követett, mire kisütötte: derék kéményseprőink koc­cintani fognak, pezs­Címfotónk története gövel — egy házte­tőn. Köhintettem né­hányat, jelezve, hogy nem tetszik az ötlet, nem szeretek nekro­lógot írni... Két aka­dály került utunkba: se pezsgő, se po­hár ... De ha maga­don nem segítsz, a kéményseprő sem se­gít... Így hát a Ró­na Vendéglátóipari Vállalat vezetőit lep­tük meg óhajunkkal — adjanak néhány pezsgőspoharat köl­csön, mindjárt visz- szahozzuk, csak fel­visszük valamelyik háztetőre őket, egy perc az egész... A KÖZÉRT-ben vet­tünk egy üveg Hun­gária pezsgőt és a kéményseprőknek káprázott a szemük, hogy ilyen bohém gyerekekkel talál­koztak. No, de melyik te­tőre másszunk fel? Itt már fotósunknak is jelentkezett halál­félelme; kikötötte, hogy csak lapos jöhet szóba, mert bőrtalpú a cipője. A járási ta­nács székháza meg­felelt a követelmé­nyeknek. A padláson járva-kelve a ripor­tervér megint nem nyugodott: — Egy kislány is kéne... A fekete kéményseprők kö­zött egy hamvasarcú lány... Csodálatos! Ezt a kéménysep­rők is egyhangúan csodálatosnak talál­ták. És szerencsére a járási tanácson van­nak csinos lányok, akiknek tériszonyuk sincs, így hát ez a kí­vánság is teljesült. Lenézve szédül­tem. Felnézve fáztam. És sürgettem a kol­légámat, igyekezzen azokkal a felvételek­kel. Az első tekercset a kezembe nyomta: ,.ha leesnék, hívasd elő valakivel.... de nehogy túlhívják!” portszerkeaet fejlesztésére, gazdaságosságának javítására, a népgazdaság számára szük­séges importtermékek beszer­zésére serkentik a vállalato­kat. Az exportszabályozásban jelentős rendszerbeli vál­tozások történitek. Az exporttámogatást aszerint differenciálják, hogy mely vál­lalat mekkora ráfordítással szerzi meg az országnak a devizát. Az export szakágazati átlaghoz viszonyítva gazdasá­gosan exportáló vállalatok adóvisiszatérítésben részesül­nek. Az import szabályozási rend­szerében nincs változás, csu­pán a szabályozók mértékei módosulnak, a népgazdaság számára kedvező import kö­töttségei és terhei csökken­itek. Aztán elkészült a címfotónk. Itt bent tetszett mindenki­nek. „Milyen mókás — mondták. Ceglé­den néhány ember gyanúsan nézett ránk, mikor a pezs­gősüveggel és a po­harakkal megostro­moltuk a tanácsi háztetőt. A kéményseprők azonban biztattak: hatan voltak, ezért hat nevet írok le, bár csak öt kéménysep­rőt látnak a képen. Egyikük a fotós lá­bát fogta, hogy meg ne csússzon. Mert a bátorságnak is van határa! Tehát kö­szönjük Boldizsár Lászlónak, Zsemlye Mihálynak, Lédeczi Istvánnak, Vas Gá­bornak. Tukacs Bé­lának és Szabó End­rének segítségét és boldog új évet kívá­nunk nekik, ilyen tor­túrák nélkülit... (tamás) Korszerűsítik a vámrend­szert is, a vámtarifák ará­nyai jobban közelítenek a nemzetközi szinthez. A szabályozást olymódon dol­gozták ki, hogy a vámoknak a belföldi piacon ne légyen árfelhajtó hatásuk. A létszám- és bérgazdálko­dás szabályozói a munka ha­tékonyságára, az emberi mun­kaerővel való fokozott takaré­kosságra ösztönöznek. A vál­lalatoknak anyagilag is érde­kük lesz, hogy minél kisebb létszámmal minél nagyobb jö­vedelmet érjenek el, s a lét­szám bővítése helyett a meg­levő dolgozók bérét emeljék. Az elmúlt hetekben már sorra napvilágot láttak a kü­lönféle miniszteri rendeletek, amelyek a szabályozók reali­zálásáról intézkednek. 102 ÉV UTÁN megszűnik az ingyenvasút Több mint száz éve, 1868-ban a diósgyőri vasgyár­ral egyidőben kezdték meg a perecesi völgyben feltárt barnaszén­bányákhoz vezető keskeny nyom­távú vasút építé­sét. A kisvasút először lóvonta­tással működött, s kereken egy év­százada tértek át a gőzvontatásra. Tíz évvel később a vasútvonalat meghosszabbí­tották Baross- aknáig. Akkor ké­szítették el az or­szág mindmáig leghosszabb alag- útját, a 2330 mé­teres Gräzenstein- altárót. Az első világháború után, 1924-ben építették hozzá a lyukói szárnyvonalat. A most már csak­nem húsz kilomé­ter hosszúságú vasúti vonalon a diósgyőri vasgyár részére szükséges szenet szállították és azon személy- forgalmat is lebo­nyolítottak. Mind mai napig ez volt az országban az egyetlen olyan vasútvonal, ahol a személyszállítás ingyenes volt. A vasgyárból Perecesig, illetve Lyukóig vezető vasút azonban egyre nagyobb gondot okozott Miskolc közúti forgalmában. Ke­resztezte ugyanis a Lillafüreden át Egerbe vezető út­vonalat, s a ki- liáni városnegyed, valamin! a diós­győri városköz­pont kiépülésével akadályozta a vil­lamos- és autó­buszforgalmat is. Nem egy esetben félórákat kellett várniuk a jármű­veknek, amíg a sorompón át tud­tak haladni. Az elmúlt évek­ben • kiépült a drótkötélpálya, amely a lyukói szenet a beren- tei központi szén­osztályozóra szál­lítja, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek pedig át­tért a földgáztüze­lésre. A perecesi lakótelepre városi autóbuszjárat köz­lekedik. így már semmi sem indo­kolta a keskeny- nyomtávú vasút fenntartását. Több mint egy évszázados mű­ködés után a Köz­lekedés- és Posta- üí»vi Minisztérium rendelete alapján január elsejétől megszüntetik a forgalmat az or­szág egyetlen „in­gyenes” vasútvo­nalán. A teher- és személyszállítást részben a 3. AKÖV, részben pedig a Miskolci Közlekedési Vál­lalat látja majd el. Egy őz drámája A hirtelen leesett magas hó megnehezítette a szabadban elő vadak amúgy is kemény, téli életét. A képen látható őzi­két egy kóbor kutya támadta meg, de még időben sikerült közbeavatkozni és megmenteni a kedves állatot.

Next

/
Thumbnails
Contents