Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

2 1970. DECEMBER 4., PÉNTEK moki ^. Surffosi bírák A Franeo-rezsim jelenbe átívelő múltja A mennydörgés ösvényein A Szovjet Zeneszerző Szö­vetség plénumának résztvevői a szovjet művészek legutóbbi termését elemzik. Tyihon Hrennyikov, a zene-* szerző szövetség vezetője fel­szólalásában elmondotta: a tőkés világban mind általáno­sabbá válik a nemzeti szem­pontból jellegtelen muzsika, amelynek szerzői ezt a jelleg- telenséget egyenesen korunk követelményének tartják. A burzsoá ideológusok azt han­goztatják, hogy a nemzetek »közötti zenei kapcsolatok szük­ségszerűen holmi zenei eszpe­rantó kialakulására vezetnek. Mi azonban más álláspontot foglalunk el, — jelentette ki Hrennyikov. — Maga a nem­zetek létezése, a világszerte megvívott nemzeti szabadság- harcok ténye, és a népi kul­túrák virágzása élénk ellentét­ben áll a művészet kozmopo- litizmusának elméletével és gyakorlatával. Külföldi zenei körök egyes képviselői úgy vélik — foly­tatta Hrennyikov —, hogy a nép művészetét eredeti formá­jában kell megőrizni, s nem szabad a műzene eszközeivel továbbfejleszteni. A szocialis­ta nemzetek zenekultúrájának virágzása azonban lehetetlen volna a népi elemek és a ma­gas színvonalú müzene szinté­zise nélkül. Ügy véljük, hogy a nemzeti hagyományokat nem tekint­hetjük mozdulatlan és merev jelenségnek; ezeket tovább kell fejlesztenünk és el kell mélyítenünk korunk követel­ményeinek figyelembe vételé­vel. Hrennyikov példaként hozta fel a folklór sikerült felhasz­nálására a mai művészetben Kara Karajev azerbajdzsán ze­neszerző „A mennydörgés ös­vényein” című balettjét és Nazib Zsiganov tatár zeneszer­ző „Szabartui” című szimfó­niáját. A két szovjet zene­szerző közül az első Lenin-dí- jat kapott, a másodikat leg­utóbb a Szovjetunió állami nagydíjával tüntették ki. Nyilvánvaló, hogy a zene­művészet nemzeti elemeit nem lehet a dallamok és az össz- hangzattani fordulatok szűk körére korlátozni, de a szo­cialista művészettel szemben áll egy olyan „széles” felfo­gás, amely mellett a nemzeti elemek közömbössé válnak. Mindent el kell követnünk — hangsúlyozta Hrennyikov —, hogy a szovjet zenét mellvéd­jük az idegen ideológiai befo­lyástól, s el kell utasítanunk az ellenséges esztétikai elméle­teket. A szovjet zene hivatása ellenállni a burzsoá társada­lom eszméinek, s megszilárdí­tani a szocialista világnézetet. A zeneszerző művészegyénisé­gét nem lehet különválasz­tani honpolgári állásfoglalásá­tól. Közzétették a Varsói Szerződés tagállamai berlini tanácskozásának dokumentumait A hangnál csak lassabban... Az amerikai szenátus csütör­tökre virradó éjszaka egyhan­gúlag egy döntött, hogy be­tiltja polgári repülőgépek hang sebességénél gyorsabb közlekedését az Egyesült Álla­mok területe felett. Az intéz­kedés, amelyet a szuperszo­nikus gépek által előidézett hangrobbanás ártalmasságával indokolnak, pillanatnyilag csak a francia—spanyol ko­produkcióbán készült Con­corde és a szovjet TU—14i-es gépeket érinti, mivel az Egye­sült Államok alaposan elma­radt saját hangsebességénél gyorsabb utasszállító gépének kifejlesztésénél. Ugyanakkor a rendelkezés nem vonatkozik a katonai repülőgépekre. A spanyolországi Burgosban olyan per kezdődött, amelyre az egész földkerekség élénk érdeklődéssel figyel. Az ér­deklődés egyik, de távolról sem egyetlen oka az, hogy a tárgyalást látványos diploma- tanahlás előzte meg: mint is­meretes, San Sebastian váro­sában baszk nacionalisták el­rabolták Eugen Beihl nyugat­német főkonzult és politikai foglyok kiszabadítását kérték érte cserébe. A burgosi tárgyalás körül­belül egy hétig tart majd, a San Sebastian-i emberrablók után pedig gőzerővel folyik a hajsza. Egyelőre csak annyi világos, hogy a két esemény feltétlenül szorosan összefügg egymással. A kettős ügy nyomán óha- ! tatlanul felidéződik a kanadai j példa. Ott is egy magát el- j nyomottnak érző nemzeti ki- J sebbség élt az emberrablás I módszerével. A hasonlóságot a tanulságra is kiterjeszthetjük: mindkét esetben helytelen módszert alkalmaztak igazsá­gos cél érdekében. A hason­lóság ezzeil aztán véget is ér. A spanyol ügyet ugyanis számtalan olyan tényező árnyalja, amely a Franco-re­zsim jelenbe átívelő múltjából köVetkezik. Minden jel arra mutat, hogy Burgosban a generalisszimusz „klasszikus korszakára” em­lékeztető terrorper kezdődik — olyan tárgyalás, amelynek célja korántsem az igazság ki­derítése, hanem elsősorban az, hogy az állam teljes hatalmá­val sújtanak le egy jogaiért küzdő csoportra. Tizenhat ember áll a kato­nai bíróság előtt Burgosban, köztük két pap és két nő. A tizenhatból hatra csaknem bi­zonyosan halált kér az ügyész, a többiekre pedig — nem té­vedés —, összesen 752 eszten­dő börtönt Az a vád ellenük, hogy közreműködtek két év­vel ezelőtt egy Melilon Man- zanas nevű rendőrtiszt meg­ölésében. Manzanaist két esz­letek ugyanis a francia határ közelében húzódnak. Miért követel ilyen drákói ítéletet az ügyész? Azért, mert a burgosi per kulisszái mögött a spanyol belpolitika hatalmi harca áll. Az egykori Falange régi gárdája áll szemben, Car- rero Blanco admirálissal az élen, a Lopes Bravo külügy­miniszter vezette „technokra­tákkal”, tehát azokkal, akik viszonylag liberálisabb kor­mányzati módszerek hívei. A Bl&nco tengernagy mö­gött álló burgosi bírák felada­ta nem kevesebb, mint meg­mutatni, „hová vezet az en­gedékenység”, felmelegíteni a rendőrtiszt meggyilkolásával kapcsolatos hisztériát és a „li­berálisok” ellen fordítani azt. A burgosi vádlottak nem várhatnak könyörületet bírá- iktól, akik nyilvánvalóan és egyértelműen hálásak a nyu­gatnémet főkonzul elrablói­nak. Hálásak, mert az ember­rablás népszerűtlen és a bí­rák azt remélik, hogy ettől a vádlottak is azzá lesznek. Nem csoda, ha a baszk nemzeti mozgalom azonnal elhatárolta magát Beihl elrablásától és azt a lehetőséget is megcsillantja, hogy a főkonzul eltüntetése mögött szabályos falangeista provokáció húzódik meg. BENJAMIN MENDOZA 35 éves szürrealista bolíviai fes­tőt pénteken Pasay-ban, Mani­la külvárosában a pápa elleni merénylet vádjával bíróság elé állítják. (Folytatás az 1. oldalról.) — a közel-keleti helyzet, — a Guineái Köztársaság el­leni kolonialista agresszió. A felsorolt kérdésekben el­fogadott dokumentumokat teg­nap este hozták nyilvánosság­ra. A politikai tanácskozó tes­tület ülése a barátság, a test­véri együttműködés légköré­ben, a részvevők teljes egyet­értése jegyében folyt le. KY KI! Több ezres tömeg tüntetett San Fran­ciscóban a vietnami háború és a város­ban tartózkodó Nguyen Cao Ky, a dél­vietnami bábkormány alelnöke ellen. A rendőrség brutálisan közbeavatkozott. Ismét Greenwich Az angol parlament szerdán este úgy döntött, hogy 1971 őszétől az ország visszatér a greenwichi (GMT). időszámí­tásra s csak a nyári hónapok­ban állítják egy órával előbbre az órákat. Ez a határozat véget vet annak a hároméves kísér­letnek, amelyben az angol ha­gyományokkal ellentétben megpróbálkoztak a GMT-től egy órával eltérő közép-euró­pai időszámítás használatával. A CSEHSZLOVÁK POSTA december 17-én négy bélyeget ad ki a XVI. és XVIII. szá­zadbeli népi ikonokról, ame­lyek jelenleg az eperjesi, a bartfai, a bardejovi és a po­zsonyi múzeumban találhatók. SZERDÁN ESTE a francia fővárosban az indokínai né­pekkel vállalt szolidaritás je­gyében gyűlést tartottak több mint 2000 résztvevővel. tendeje lőtték agyon, a fran­cia határ közelében levő írun városkában. A gyilkosság szín­helye szinte az egyetlen „bi­zonyíték”. A baszklakta terű­A. vásárlóközönség védelmében (Folytatás az 1. oldalról.) zés lehetőségével. Nem köve­telik meg következetesen a minőség tanúsítását, szerződé­seikben gyakran felületesen és hiányosan rögzítik a minősé­gi előírásokat. Gyakran tapasztalható az A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21.) azonnali belépésre felvesz. 1 • központifűtés­dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesités megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. is, hogy egyes termékeket a tényleges minőségüknél magasabb osztályba sorol­va jogtalanul növelik nye­reségüket a vállalatok. A fogyasztók érdeikeit sértő gyakorlatra lehetőséget ad a felügyeleti szervek ellenőrző, szankcionáló tevékenységében mutatkozó erélytelenség. A kormány a jelentést és az időközben tett főhatósági intézkedéseket tudomásul vet­te és felszólította az illetékes szervek vezetőit az e téren még tapasztalható hibák fel­számolására. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A mozdonyvezető halála hant. Súlyos vasúti szerencsétlenség történt Os­lóban. A norvég főváros egyik pályaudva­rán egy vasúti szerelvény a másikba ro- A mozdonyvezető meghalt, heten súlyosa n megsebesültek. Északi emberek- Nem kérem, miért lenne szakmunkás? Betanított segédmunkás! — válaszol még ugyan mindig rendkívül udva­riasan, de kissé már idegesen a nagy darab svéd, a terme­lési főnök John Persson. Most jött vissza messzi északról, ahol egy nagyszerű jávor­szarvasbikát lőtt, tehát semmi oka az idegességre, amely amúgy sem jellemző a svédek­re. Ugylátszik mégis kihoztam a sodrából értetlenségemmel, hogy mit akarok én annyit a szakmunkásoktól. Vanghärad, ez a neve a te­lepülésnek, amely mintegy száz kilométerre van Stockholmtól, itt van a svéd gyár egyik fiók­üzeme. A fővárosban szerettek volna természetesen tovább építkezni, ám az állam mesz- szemenő udvariassággal, de nagy határozottsággal figyel­meztette a céget, hogy Vang­härad területén kitűnő építke­zési lehetőségek vannak, míg a fővárosban egy bukfencnyi he­lyet nem kaphatnak új üzem céljaira. Megépült az ideiglenes út, bevezették a villanyt, mind­ezt az állam finanszírozza, s már építhetett is üzemet a gyár a kedve szerint. Nos, ebben az üzemben já­runk. Nagy műhelycsarnok ez inkább, modern gépekkel, az egész csarnokot egyetlen egy targonca látja el anyaggal és szállítja el a kész terméket is a gépektől. Semmiféle örök időre való berendezkedésnek nyoma sincs. A gépek masszí­van beerősítve ugyan, de sehol méteres beton talapzat, az el­szívó berendezés is úgy dol­gozik kitűnően, hogy bármikor bármely géptől tovább-, vagy le lehet kapcsolni. Az irodák­ban összesen talán tizen ha vannak. És a gépek mögött zö­mében segédmunkások. Olya­nok, mint Avid Avidsson, aki­nek még hat éve van a nyug* díjig, pedig már 61 éves. de itt 67 év a nyugdíjkorhatár, vagy olyan, mint a cégnél 1946. (!) óta betanított segédmunkás­ként dolgozó Sven Berquis. aki már talán csak két évet tölt el a gépek mögött, lévén már hat­vanötön is túl, de betanított segédmunkások azok a fiata­lok is, akik egyenesen az ele­mi iskola elvégzése után álltak a cég alkalmazásában valame­lyik gép mögé .. — .. .kérem, ezek a gépek programozottak. Ezeket kiszol­gálni kell és nem kezelni. A munkás nem változtathat a gép programján. Az nem az ő dol­ga! — tette hozzá nyomatékkai Persson úr és mintegy bocsá­natkérésül az előbbi kis türel­metlenségéért, az üzem köze­pén levő kávé automatából megkínál egy híg feketével. Éppen időben, mert rövid szü­net van a munkában, sorba jönnek a munkások az auto­matához, ott benn az üzemben, egy lépésnyire a géptől, hogy kávét vagy kakaót vegyenek. Presszó, büfé ugyanis itt nincs. I Presszó ugyanis a hiva. talokban sincs, csak egy kis kézikocsis asszony, kocsiján kávétól a cigarettáig minden földi jóval, aki rendre bekopog az irodák ajtaján: ki, mit kér, azt kap. Csevegő fecsegés, és fecsegő kávézás munkaidő alatt, folyosói ténfergés, nos, ez túlságosan drága dolog lenne a Mecrnan cég számára. Köz­ben itt közeledik a műszak vé­ge, talán már csak percek le­hetnek hátra, de a gépek egyenletes zúgása mit sem vál­tozik, s nem változik az embe­rek mozgásának ritmusa sem. A hazai kép jut eszembe, az ilyenkor már nem is megtelt, de kiürült mosdók, az ugrásra készülő blokkolók, az átkozott óra, amely úgy araszolja az utolsó negyedórákat, hogy at­tól dilizik be a melós, nem a művezetőtől. Itt azonban sur­rognak a gépek, megállás nél­küli ritmusban mozognak a karok, térúl-fordul a sárga szí­nű targonca, mintha a műszak derekán járnánk, pedig éppen ebben a pillanatban csendül a gong: vége a műszaknak! Indulunk mi is vissza Vangharadból a festői tájon; fenyvesek között, a tavakká szelídült tengeröblök mellett — Stockholmba. Az autóforga­lom az országutakon is szinte városi, s a főváros közelében 30—40 kilométerre már az autósztrádán is, égnek sorban a higanygőzlámpák. Jómódú ország? Kétségtelen. De ennek nemcsak a másfél évszázad béke az alapja. Gyurkó Géza (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents