Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-31 / 305. szám
-é/7 r m ___ 2 “^Cirlíip 1970. DECEMBER 31.. CSC TÖRTÜK Franco megkegyelmezett a hat halálraítéltnek ♦; ,* *? a * *r í. tí-’l •í i :* :* » sí » * ; , r <• iíísilü^ ;|*«f r-f?s 3^ .4g. -Pái A burgosi hatok Beolvad a „pipagyár” (Folytatás az 1. oldalról.) tint termelési értékből néhány millió hiányzik majd. Szerencsére ez nem érinti a nyereséget, a külföldieknek végzett bérmunka pótolja veszteségünket. A bérmunkát folytatjuk az új évben is: üzemi ajtókat gyártunk az osztrák partnereknek. Szeretnénk, ha jobban befutnának termékeink a hazai piacon. A raktári ajtók, anyagszállító kocsik mindenütt kellenek. A villástargoncánál ügyesebb felrakógépünk, a BNV-n bemutatott ferde felvonógép ugyancsak érdeklődésre tart számot. Ezután épületszerkezeteket — acélvázele- meket —•_ is készítünk, talán sikerrel. Nagykőrösi Faárugyár, Bűz László igazgató— Január elsejétől már nem vagyunk tanácsi vállalat: átvesz bennünket az ÉRDÉRT. Nem tudtunk lépést tartani a fejlődéssel. Ráköltöttünk 1,6 milliót a tavasszal megnyílt új üzemünk környékének rendezésére, de hiába. — ötvenmilliós évi tervünkből csak 45 lesz, de legalább a szállítási kötelezettségeknek eleget tettünk. Sajnos, nem érkezett meg az osztrák fenyőfürészáru, amit fel kellett volna dolgoznunk, így 4 milliós üzlettől estünk el. Az ÉRDÉRT korszerűsíteni, gépesíteni fogja üzemeinket, s rendbehozza az utakat. Továbbra is lakberendezési tárgyakat, szekrényeket gyártunk elsősorban, s mintegy kétmillió forintos értékben pipát, dohányzó cikkeket. Újdonság lesz: hazai tölgyből, bükkből bútorlécet gyártunk majd osztrák és svéd exportra. ..... ■ *í- (palád!) Befejeződött a háromnapos népfronttanácskozás (Folytatás az 1. oldalról.) nai törvényszék által kiszabott halálos ítéleteket egyenként 30 évi börtönbüntetésre változtatta. A döntés hírét magyar idő szerint háromnegyed hétkor közölte a spanyol hírügynökség a tájékoztatásügyi minisztériumból nyert hivatalos értesülés alapján. Az AP jelentése rámutat: az állaihfö végül is kénytelen volt meghajolni a világ közvéleményének nyomása előtt. Döntésének meghozatalában minden bizonnyal szerepet játszott az országban kialakult feszült politikai helyzet, amely sztrájkokkal, tömegmegmozdulásokkal fenyegetett. Dr. Szőnyi Tibor nevét vette te! Vác új k ITALIA Az első válás Kedden Olaszországban kimondták az első válást azóta, hogy az olasz válási törvényt jóváhagyta a parlament. A mode nai házaspár hét éve kü- lönváltan élt. (Folytatás az 1. oldalról.) rom író alkotásaiból részleteket mondott el Szirtes Adám, Szemes Mari, Bodor Tibor és Selley Zoltán. Kedden délelőtt a tanácskozás résztvevői csoportos konzultáción vitatták meg az előző napi előadásokat Délután a két előadó, Jámbor Miklós és Szöllősi Sándor válaszolt az előadásokkal kapcsolatos kérdésekre. Este Malik Péter és Lipcsey Edit, a Fővárosi Operett Színház művészei szórakoztatták á konferencián résztvevő aktivistákat. A háromnapos tanácskozás utolsó napjára eljött Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint dr. Baskay Tóth Bertalan tanszékvezető egyetemi tanár, országgyűlési képviselő is. A harmadik nap tanácskozásának S. Hegedűs Lászlónak, a Hazafias Népfront megyei titkárának Eredmények és feladatok a Pest megyei népfrontmozgalomban című előadása volt az alapja. Felhívta az egybegyűltek figyelmét arra a követelményre, amely a X. kongresszuson hangzott el: a szocializmust magasabb szinten kell a jövőben építeni. Majd arról szólott, hogy ennek az igénynek a kielégítéséért a népfront, mint széles tömegkapcsolatokkal rendelkező szervezet, sok mindent tehet. A járási és városi népfront titkárok, valamint a résztvevők elmondták, hogy nagyon hasznos volt a 3 napos tanácskozás, mert sok mindenről tájékoztatást kaptak, valamint a tanácskozás elé tárhatták a járás, vagy a város még megoldásra váró problémáit. K. I. AZ INDIAI KORMÁNY szerdán a Legfelsőbb Bíróság döhtésének megfelelően, visz- szaadta a maharadzsák privilégiumait. A NÁPOLYI kórházban kedden belehalt - sérüléseibe Carmine Boemio, aki egy szuronnyal harakirit követett el. A 72 éves nyugdíjas régóta depresszióban szenvedett. (Folytatás az 1. oldalról.) cember 31-én született. A Tanácsköztársaság hónapjai Komáromban érik. 16 éves ekkor, gimnazista. A forradalom eseményei magukkal ragadják. Gyűlésekre jár, agitál. A középiskolát befejezve, a . bécsi egyetem orvosi karának hallgatója lesz. Tanulmányai mellett dolgozik, hogy — anyagi támogatás híján — önmagát fenntarthassa, és már 1922-ben bekapcsolódik az ausztriai munkásmozgalomba. Egyetemi tanulmányait befejezve visszatér Magyarországra, kapcsolatot keres az illegális kommunista párttal, amelynek 1930-ban tagja lesz. Nem sokáig dolgozhat. Több, vele kapcsolatban álló elvtársat a rendőrség letartóztat. Ekkor, a párt utasítására ismét külföldre távozik. Az emigráció hosszú, nehéz évei következnek. Több országban is dolgozott. A II. világháború kitörése előtt Prágából Svájcba távozik és ott — már rövid idő múltán — a baloldali emigráció egyik legtekintélyesebb személyisége. A politikai munka érdekében hasznosítja lehetőségeit, később mint a zürichi klinika orvosa is. Munkahelye illegális találkozások színhelyévé válik. A 40-es években, miután az intemálótáborból szabadult, Zürichben Minkovszki professzor klinikáján dolgozik. Szakmája, szakterülete sokrétű problematikájából érdeklődését és figyelmét leginkább a neurológia vonzotta, kötötte le. Szakmai, orvosi munkássága egyik értékes bizonyítéka a Minkovszki-klinika kézikönyv terjedelmű, gyűjteményes munkája, amely 1945-ben jelent meg, A könyveket Szőnyi elvtárs már itthon, a Magyar Kommunista Párt apparátusa egyik vezető posztján dolgozva kapta meg. Neve a kiadvány első oldalán, a társszerzőik között szerepel. A magyar pártcsoportoit — mint annak vezetője —, Svájcban Magyarország felszabadulására felkészülő szervezetté formálta. A II. világháború alatt fáradhatatlanul és eredményesen dolgozott, mint a Magyar Nemzeti Front svájci szervezetének vezetője. A felszabadulás után — végre újra itthon — teljes erejével és felkészültségével vette ki részét az új Magyarország felépítéséért folyó munkából, küzdelmekből. Tudásig ereje legjavát adva dolgozott a pártért, a haza felemelkedéséért. Már 1945-ben a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége szervezési osztályának helyettes vezetője, majd a káderosztály vezetője. 1947-ben országgyűlési képviselővé választották. A két munkáspártot egyesítő kongresszuson a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja lett és beválasztották a Központi Vezetőség szervezési bizottságába. Alig volt 45 éves, amikor 1949 júniusában koholt vádakkal letartóztatták, és októberben kivégezték. Felkészült* a marxi—lenini eszmékhez hű kommunista volt Szőnyi Tibor. Igaz ember és igaz orvos. Sokoldalú, széles látókörű, jártas az irodalomban és művészetekben, természettudományban és a technika világában egyaránt. Kevés beszédű. Hamis pátosz idegen volt gondolataitól, cselekedeteitől. A kommunista párt és hazánk értelmisége kiváló, fáradhatatlan harcost vesztett el Szőnyi Tibor elvtársban, akire munkásmozgalmunk tisztelettel és kegyelettel emlékezik. Biztos vagyok abban, hogy a kórház — példamutató intézményeként szocialista társadalmunknak és szocialista egészségügyünknek — híven őrzi majd Szőnyi Tibor emlékét, méltó lesz a névhez, amelyet visel. A miniszter ünnepi beszéde után leleplezték dr. Szőnyi Tibor emléktábláját, dr. Kollár Tamás, a kórház igazgatója mondott rövid méltatást. — Fekete gránitba véstük Szőnyi Tibor nevét... A legkeményebb kőbe, amely évszázadokon át dacol az idővel. Ügy éreztük, az ő nevéhez, emlékéhez a gránitkő méltó. Példaképe lehet a széles látókörű, művelt kommunistának, akit egyaránt érdekel a művészet, az irodalom, a közgazdaságtan és a technika. — Valamennyi munkatársam nevében hálánkat és kö- szönetünket fejezem ki azért a megtiszteltetésért, hogy a mi kórházunk veheti fel Szőnyi Tibor nevét. Érezzük és tudjuk, hogy ez a név mindany- nyiunkat kötelez. Az igazgató megemlékezése után megkoszorúzták az emléktáblát. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Cser- venka Ferencné, a Központi Bizottság tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára és dr. Orbán László, a KB tagja, a művelődésügyi miniszter él- 'ső helyettese helyezte el a koszorút. Az Egészségügyi Minisztérium képviseletében dr. Szabó Zoltán miniszter és dr. Keresztes László főosztályvezető tette le az emlékezés koszorúját. Az MSZMP Pest me-; gyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács nevében Barinkat Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára és dr. Csicsai Iván, a megyei tanács elnökhelyettese koszorúzott. Az MSZMP Vác Városi és Járási Bizottsága, valamint a városi és járási tanács koszorúját Papp József, a városi pártbizottság titkára, Balogh László, a járási pártbizottság első titkára, dr. Lukács Ferenc, a városi tanács elnöke és Józsa Kálmán, a járási tanács elnökhelyettese helyezte eL Ezután a népfront, a KISZ és a kórház képviselői és Szőnyi Tibor özvegye, rokonai, barátai és harcostársai virágokkal borították el az emléktáblát. — Nekem, sajnos mennem kell — búcsúzott Rita. — Hív a kötelesség. — Indulhatunk — mondta Józsi és az újdonsült nej nem tett ellenvetést, mert mélyen aludt — Jövünk mi is — jelentette ki Manszi. — Mi maradunk — dőlt j Botka vállára Babette. A fiú ! nagyot kacsintott Józsira, — Érezzétek jól magatokat I — egyezett bele Józsi. — Nem vagytok álmosak, lányok? — kérdezte Rita és fürkészve figyelte kolléganőit. — Ilyenkor? Nekünk most van reggel. Kezdődik a műszak! — mondta büszkén Cla- risse és ásított egy nagyot. — Jobb lenne, ha itthon maradnátok! — mondta Rita. — Féltékeny vagy? — kérdezte harciasán Manszi. — Legalább csinálunk egy kis boltot... — Az biztos — jelentette ki Józsi. — Néhány törzsvendégnek elmondtam, hogy jöttök és megígértették velem, hogy leviszlek benneteket a bárba. Zsúfolt ház lesz, remélem ezért Gruber úr is megbocsát nekem ... — Adhatnál még egy kis bólét — könyörgött Csilla és ő is ásított egy nagyot. — Talán felfrissít. Nem tudom mi van velem... Máskor három műszakot is kibírok, most olyan törődöttnek érzem magam... — Isten őrizz! A bólét kiöntöttem — mondta Rita, majd a lányok csodálkozó arcát látva, hozzátette: — Azt hiszem romlott volt a befőtt... — Én is éreztem ... Olyan orvosság íze volt. De azért nekem nem lett volna szívem kiönteni — vélte Manszi. — Nekem volt egy szerelmem, aki azt mondta: nincsen rojpz szesz, csak rossz ivó. Ezt mindig olyankor mondogatta, amikor a kölnim után kiitta a spirituszt a főzőmből. Derék fiú volt, isten nyugosztalja — sírta el magát Zsuzsu. — Gyerekek... én olyan álmosnak érzem magam ... Biztos a levegőváltozástól... Én Tökölön is mindig aludni akartam — emlékezett vissza a szomorú napokra, amikor a hatóságok egy időre kivonták a forgalomból. — Majd a megszokott levegőn, a bárban észretérünk — jelentette ki Manszi és a csoport felkerekedett... ★ Igaza volt Józsinak. A város aranyifjúsága szájról szájra adta a hírt: Igazi bárhölgyek jöttek Pestről. Terebesi úr, a Divatház vezetője, a város leglelkesebb lokálpatriótája büszkén áradozott: — Én mindig mondtam, hogy Felsőhegy egyszer nagy város lesz. És mi kell egy városhoz? — Járda! Járda! Járda! — felelt Bódis úr, aki azelőtt a városi tanács építési osztályán dolgozott, míg ki nem derült róla, hogy járdaépítési kedve nem egészen önzetlen. Betonjárdát épített ugyanis a város egyik legeldugottabb mellékutcájában, egészen a szívszerelme házáig. Aztán, amikor ez az asszony kitette a szűrét, egy másik hölgy hazafelé vezető útját köveztette ki. Végül a járda nélküli utcákban; választás útján jelöltek ki egy fehérnépet, aki Bódist meg- kömyékezte és kisimogatta belőle a járdát. A dolog aztán az elnök fülébe jutott, aki azonnal menesztette a lelkes járdaépítőt. Bódis azóta is mondogatja: — Ha meg nem fúrnak, hamarosan mindenhová járda vezetett volna ... — Járda is kell — hagyta rá Terebesi. De világvárosi élet is kell. Lokál. Fényes műsor és félvilági hölgyek ... Lám Felsőhegy megindult a városiasodás útján... A közönség elnémult, amikor a zsúfolt bárba, hangos csiviteléssel, betódultak a lányok. A séta egy kicsit felfrissítette őket. Józsi megállapította magában, hogy a mai altatók egy fabatkát sem érnek. Pedig kétszeres adagot tett a bóléba. Józsi megkörnyékezte Gruber urat, aki azonban elutasította: — Én visszavenném magát Spitzerkém, de nem tehetem. Biener a csapat edzője, kijelentette, hogy magának innen menni keik Értse meg, nem húzhatok újat a csapattal. Ha ezek máshol rendezik a bankettjeiket, én lehúzhatom a rollót. — Holnap estére már minden asztal foglalt, mert a győztes meccs után újra idejönnek a focisták ... — Ha győznek! — Arra maga mérget vehet ... Meg van az csinálva — mondta Gruber és sokat sej- tetően kacsintott. Józsi szomorúan ballagott a bárpulthoz: — Lady! Egy konyakot! De ne franciát... A mixernő nevetett: i — Neked igazi Napóleont adok! — Jöhet! A lányok is a bárpulthoz telepedtek. Úgy ülték, mint őszszel a telefondrótokon a költöző madarak. — Ha nektek fizet valaki, frankót isztok vagy kamut? — kérdezte a mixernő, ezzel azt is jelezte, hogy szakmabeli. A bárügyekben járatlan ember persze nem érti a kérdést, pedig nagyon egyszerű a dolog. A lányok lovagjai rendszerint itatással kezdik. Ilyenkor a lány leginkább gin- fizzt kér. A mixernő egy kis limonádéba egy féldeci vizet tölt gin helyett, a vendég angol gint fizet, a lányok pedig 20 százalék jutalék levonásával, hajnalban megkapják a pénzt... — Természetesen kamut — jelentette ki Manszi. — Most azonban egy kör igazit. Én fizetem — gavallé- roskodott Józsi és észre sem vette, hogy a mixernő kicserélte a 'Napoleon konyakos üveget és a lányoknak már egy másikból töltött. Hiába, a vendéglátóiparban, úgylátszik nincs zsiványbecsület Józsi a francia konyakot fizette, a lányok pedig itták a jó magyar nedűt. Hazai konyakgyártásunk becsületére legyen mondva, hogy még Zsuzsu sem jött rá a turpisságra, pedig saeszügyekben professzornak számított. Közben a rámenősebb vendégek már szállingózni kezdtek a bárpulthoz. A mixernő kiszaladt a mosogatóba és két Gordon-gines üveget megtöltött tiszta vízzel. — Holnap megveszem azt a kiskosztümöt — gondolta elégedetten ... Rita a függöny mögül kilesve észrevette, hogy Spitzer az óránként ötkonyakos sebességre kapcsolt: — Az volt az utasítás, hogy nem iszol, amíg nem szólok. — Ügy hallottam, mintha szóltál volna — mondta bambán Józsi és Rita látta, hogy itt már tehetetlen. — Megnősültem és még ne is igyák a nagy bánatra? A műsornak ma is óriási sikere volt, bár a férfiak inkább a bárpultnál üllő lányok körül helyezkedtek. Rita száma alatt azonban a megszokott csend telepedett a helyiségre. Rita — mint Mata Hari — fekete selyem álarcban be- vonaglott a parkettre. Pergett a dob, viliództak a fények, aztán csend lett... És Pipi, az egyik pesti lány, hangos puffanással ledőlt a bárszékről. Pontosan Rita ledobott ruhája mellé esett. Egy pillanatra felriadt, aztán be- takaródzott a ruhával és a döbbent csendben hallani lehetett zsémbes morgását: — Menjetek a fenébe..'. Ma aludni akarok! (Folytatjuk.)
