Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

k Lottótombola Turmixgép, villanyborotva, zsebrádió és kávéfőző várja gazdáját. Január 6-án, délután 3 óraikor az OTP fiókjában rendeznek tombolát. A sorso­láskor azok a tombolajegyek Ikerülnek a szerencsekerékbe, amelyeket a decemberben vá­sárolt lottószelvényekhez mel­lékeltek a lottóárusok. A közelmúltban megjelent az IBUSZ 1971-re szóló utazá­si tájékoztatója. A ceglédi IBUSZ-irodában máris sokan érdeklődnek a jövő évi tár­sasutazások iránt. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS XIV. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1970. DECEMBER 30., SZERDA CEGLÉDI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Terven felüli milliók Megkezdődött a szakmunkásképző iskola átadása Slágerparádé Törteién Január 2-án, szombaton este 6 órai kezdettel „Slágerpará­dé” címmel táncdalestet ren­dez a törteli művelődési ház. A műsorban fellép Szécsi Pál, Ambrus Kyri, Dékány Sarol­ta, Magay Klementina. Mikes Éva, Bakacsi Béla, Szuhay Ba­lázs. Konferál: Halmi Gábor. Az ünnepi asztalokra került ételeket a statisztikusok eddig még nem tudták kellőképpen felmérni és számadatokban rögzíteni, de a háromnapos ünnepben bőségesen evett, ivott, lakmározott a város ap­raja, nagyja. A munkahelye­ken sok szó esett róla, és a legapróbb részletekig kibon­takozott a karácsonyi étrend sokféle változatossága. Sokat emlegették a karácsonyi puly­kát is. Sok asztalon, főleg va­csora idején, ott díszelgett a sült, vagy a töltött pulyka. — Hány pulyka került Ceg­léden kés alá? Nem számolta senki. A háztartások száma városunkban felül van a tíz­ezren. Ha minden harmadik háztartásban vágtak egy puly­kát, az már háromezer. Jó nagy falka lenne a legelőn. E pulykák nagyobb részét nem a piacon, hanem olyan ismerősöktől szerezték be a háziasszonyok, akik köz­vetlenül a tanyákról hozták be. Az ára kilónként 26—28 forint körül alakult. Ki hogyan alkudott. A piacon egészéven át folyik a felhozott baromfi, gyümölcs, zöldség — statiszti­kai célú — összeírása. A ki­mutatás szerint az év folya­mán 18 ezer kiló élő és 2 ezer kiló vágott pulykát hoztak A ceglédi szakmunkásképző intézet új épületének átadása tegnap megkezdődött a Hold utcában. A kazánház már üze­mel, folyik a víz a csapokból, piacra az eladók. A szám nagynak látszik, de ha 5 kiló­jával számolunk egy-egy álla­tot. akkor azt állapíthatjuk meg, hogy bizony az évi fel­hozatal alig éri el a 4 ezret. Az év közben felhozott pulykák egy részét viszont­eladók vásárolták meg és így nem a ceglédiek asztalán ke­rült feltálalásra. A pulykane­velés valamikor a ceglédi ta­nyavilágban igen elterjedt. Ma kevesen tenyésztik. Egy-egy tanyában 15—20 pulyka ha felnő. Termelőszö­vetkezeteink nem foglalkoz­nak vele, és az egyéni terme­lők pedig — főként azért, meri nincs pulykapásztor — nem bíbelődnek pulykákkal. A pulyka kis korában na­gyon gyámoltalan, kényes jó­szág, amíg a buborcsóját ki nem hányja, a legnagyobb gondoskodást igényli. Később szívesen kóborol, nagy terüle­teket jár be a szöcskék, rova­rok után, és ha nincs pásztor, estére a falka feléből-harma- dából érkezik haza. Ha to­vább csökken a pulykaállo­mányunk, rövidesen időszerű lesz nálunk is a kedves nóta: Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni... Sz. I. ég a villany. Az utolsó napok­ra csak a festés, a melegbur­kolás és a takarítás maradt. Egy tizenkétmillió forintos intézménnyel lett gazda­gabb a város. A Ceglédi Építőipari Válla­lat, amely az iskolát építette, december nyolcadikára telje­sítette hetvenötmillió forintos éves feladatát. Így a mai napig összesen mint­egy nyolcvanegymillióra rúg munkájuk értéke. Ha azt nézzük, hogy 1969-ben hatvanhétmilliós tervet telje­sítettek, igazán szép eredmény a tizennégy milliós növeke­dés. A milliók mögött a háttér­ben két lényeges magyarázó momentum húzódik: létszámnövekedéssel és a termelékenység fokozásá­val érték el az idei ered­ményt. Hetvennyolc lakást adott át a vállalat, ebből huszonötöt Cegléden építettek, ötvenet Nagykőrösön, a többit a me­gye más területein. Nagyká- tán hatmillió forintos költség­gel építettek korszerű áruhá­zát, ugyanitt emeltek egy szakmunkásképző intézetet. Örkényben gyógyszertárat ké­szítettek. A vállalat jelentékenyen ki­veszi részét a negyedik ötéves terv lakásépítési programjá­nak megvalósításából, ötszáz lakás elkészítéséről folynak tárgyalások, ám a vállalat ki­látásba helyezte, hogy ennél többet, hétszázat is fel tud építeni. Mindez azért lehetsé­ges, mert a technológia fejlesztését szinte kötelezőnek tartják. Középblokkos és nagyblokkos elemek, illetve házgyári ter­mékek felhasználásával lé­nyegesen meggyorsítható az építkezés. Nagykőrösön tavaly már bevált egy új módszerük, az öntött, zsaluzott építési el- I járás. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumtól és a megyei tanácstól négymillió forintot kaptak korszerű épí­tőipari termelőeszközök vásár­lására. Ebből vettek egy ha- barcskeverőt és vakológépet, amely meggyorsítja a mun­kát. E két gépet együttesen használva egy gépkezelő és két segédmunkás nagy falfelü­letek vakolását végezheti gyors ütemben. Jövőre óriás darut vásárolnak. A nagyszabású építkezések mellett elvállalnak kisebb munkákat is. A lakosság gyor­san megkedvelte az Árpád ut­cában levő üvegező és képke­retező részlegüket, mások la­kásukban műanyagpadlót ké­szíttetnek a vállalat szakem­bereivel. / (t.) Szeged—Tarján A 2000. LAKÁS A Szeged északi részén ki­alakuló Tarján-negyedben szombaton beköltöztek a két­ezredik új lakásba. A negye­dik ötéves tervben akkora városrész épül itt, mint a mai Csongrád. A jórészt, öt- és tízemeletes sáv- és ponthá­zakban mintegy 25 000 ember kap új, modern otthont. A már működő ABC-áruház mellett modern üzleti negyed alakul ki, a nemrég átadott általános iskolán kívül óvoda, bölcsőde, gyógyszertár, orvosi rendelő és más középület is készül. ESTI ÓRÁK NINCS PULYKAPÁSZTOR A karácsonyi étrend Debrecenbe kéne menni... CEGLÉD HUMORA A CEGLÉDI fiatalember pár hetes udvarlás után hazakíséri az imádott lányt, és nyomban mint di­csekvő kérő szólal meg a családfő előtt: — Nem iszom, nem do­hányzóm. Sem éjszakázni, sem pedig kártyázni nem szoktam. A fizetésem sze­rény, de jól be tudom osz­tani, megélünk belőle ket­ten is tisztességesen. — Bocsásson meg, fiatal barátom, mégsem vagyok hajlandó önhöz adni egyet­len leányomat! — hangzik a nem várt atyai döntés. — És pedig miért? — szomorodik el az ifjú. — Nem vagyok talán férjnek való ember? — Hogy ön nem férjnek való ember? — legyint a lányos apa. — Sőt! Túlsá­gosan is az! De már enge- delmet kérek, csak nem hozok a családba egy olyan embert, akit a feleségem állandóan példaképnek ál­líthat elém! ★ KÉT DIÁKLÁNY beszél­get a korzón. — Mondd, Erzsikém, jársz-e még a külön tor­nára, amely a múlt hó­napban kezdődött? — Persze, hogy járok, Julikám! — No és vetted már va­lami hasznát? — De mennyire! Kép­zeld csak el, tegnap se­lyemkiárusítás volt az egyik pesti nagyáruházban. Mondhatom neked, renge­teg sokan voltak, de én elsőnek szaladtam fel a harmadik emeletre, és még a legjobb árukat kaptam. ★ A VASÚTI váróterem­ben örömmel ismeri fel az egyik hírhedt pesti zseb­metsző a kollégáját, aki valami képeslapféleséget olvas a pádon. Lelkesen kezet ráznak. — Helló, haverkám, mit olvasol te tulajdonképpen? — Divatlapot, öregem! Tanulmányozom... — No, jól nézünk ki! — nevet az odacsöppent jó­madár, majd gúnyosan kérdi: — Aztán mi köze annak a mi mesterségünkhöz? — Na hallod — hangzik a válasz. — Ha eredménye­sen akarok működni a szakmában, csak kell tud­nom, hogy ennél a folyton változó divatnál hol vise­lik a zsebeket? Rakovszky József Zimankós. ködös decemberi este borult a városra, az em­berek az utcán hazafelé igye­keztek. Mielőbb hazajutni, me­leg szobába kerülni, könnyíte­ni a napi munka batyuján. A házakból rádió, televízió hang­ja hallatszik az utcára. A Kossuth Művelődési Köz­pont ablakai világosak. Bent javában zajlik, az élet: szakkö­ri foglalkozás van éppen — nem is egy. Az ifjúsági klub­ban társasjátékok vonzzák kis csoportba a fiatalokat. A fiúk rexeznek, izgalmas mérkőzést | rögtönöznek az asztali focival, a népszerű és ügyességet kívá­nó játékkal. Lassan annyi tag­ja lesz a klubnak, hogy a te­rem kicsi lesz a számukra. A másik szobában csend — s a csendben rajzoló társaság ^tevékenykedik. A képzőmű- vész-szakkörösök dolgoznak. Modelljük a munkájuk segítő­társa. Az ő feladata sem köny- nyű: nyugodtan, egy helyben kell ülnie — és semmit sem kell csinálnia. Aki nem hiszi, hogy ez nehéz, próbálja meg egyszer... 1ÓSGYÖKERES FÜRDÓZŐK A reumások Mekkája Végiglejtenek a bikinis lányok Idős nénike topog a fürdő bejárata előtt. Karján piaci kosár. Elemózsiás, piros kockás konyharuha, egy üveg tej és összegöngyölt törülköző kandi­kál ki belőle. — Egy kicsit korán jöttem — mondja, szemmelláthatóan alig várja már, hogy elgémbe­redett tagjait megmárthassa a meleg vízben. — Jó itt a víz? — kérdezem. Lesújtó pillantás a válasz, amiből érthettem, hogy én sze­gény, szerencsétlen, hát még nem jártam itt’! A piaci ko­sár lekerül a karjáról. Szoro­san mellém áll és hogy egy szava se menjen veszendőbe, nyomatékosan mesélni kezd. — Leikecském, ha egyszer ebben a vízben megmártózna, sűrűn találkoznánk itt. Újjászületik benne az ember. Évek óta minden kedden felpakolok, mert a keddi napok az enyémek. Eb­ből nem engedek! Tudják ezt a gyerekek is. Meg aztán, jó egy kis beszélgetés is. Ismerek én itt mindenkit, mert leg­többjük ilyen, mint én. Tős­gyökeres fürdőző. Persze akad egy-két fiatal lány, aki azért jön, mert nem tudja elvisel­ni, hogy abban a pirinyó micsodában az alakját csak a nyári stran­don csodálják. . Az ilyenek azután végiglejtenek a meden­ce szélén, és a reumás öreg­emberek .kiguvadt szemmel néznek utánuk ... Ha nekik jó? Vízben még soha nem lát­tam őket. Biztosan megfürdik másutt és idejön — végiglej- teni. — Látom, ennivalót is ho­zott. — Jaj, hát még azt sem tud­ja, hogy a víz mennyire meg- éhezteti az embert? Igaz, van itt egy büfé, de ilyenkor, disz­nóvágások idején, nem sok dolga van az eladónak. Mert igencsak a vidékiek töltik meg a medencét. Olyan fűszeres il­lat terjeng ilyenkor az öltöző körül, hogy ide jöhetne szima­tolni még a kolbászgyár igaz­gatója is! Közben érkeznek a vendé­gek. Régi ismerősként üdvöziik egymást, és a nénike faképnél hagy. — Juliskám! — szólal meg egy bőszoknyás asszony — nem tudja, itt lesz ma a masz- szírozó? Mert úgy kívánják a csontjaim. Juliskám, a bennfentes, meg­nyugtatja, hogy „ma úgy meg­ropogtatják öreg csontjait, hogy Mihály bá’ tizenhat éves­nek gondolhatja ..” Közben megjött a pénztá­ros, és a reumás nénik, bácsik eltűnnek a fürdő ajtajában. Az én nénikém még egy pillan­tásra méltat, de amikor látja, hogy nincs hajlandóságom a bemenetelre, fejcsóválva tipeg a többi után. (csat-) Üvegház a tetőn Kísérleti üvegházat építet­tek több mint 700 000 forintos költséggel a Veszprémi Ne­hézvegyipari Kutató Intézet épületének tetején. Itt vizs­gáztatják majd az újonnan előállított növényvédőszereket és műtrágyákat. Az üvegház megépítése része annak a nagyszabású programnak, amelyet az Országos Műszaka Fejlesztési Bizottság finanszí­roz, és amely az új kemiká­liák hatásának ellenőrzését szolgálja. Albertirsán száll­tak fel a vonatra mindketten. Első­nek a fiú jött be a fülkébe, a lány csak akkor, ami­kor a vonat már elindult. A fiú velem szemben ült le és felkattantotta rá­dióját. Amikor a vonat elindult, le­kapcsolta. A lány­nak nem tetszett, hogy a fiú betart­ja a szabályt. El­vette tőle a rádiót és bekapcsolta. Erős recsegés kö­zepette Koncz Zsuzsa hangját lehetett hallani a készülékből. A fiú unta a lány makacsiko- dását. Kabátja mögé bújt és úgy tett. mintha alud­ni akarna. Az erős recse­géssel tarkított zenét a lány sem sokáig hallgatta. Kikapcsolta a ké­szüléket és a fiú felé fordult. — Haragszol? — kérdezte. — Nem, csak álmos vagyok — válaszolt kissé unottan. — Jól van na, de flegma vagy. A fiú nem vá­laszolt. Néhány percig a lány is hallgatott. — Mikor jöttél haza az este? — törte meg a csen­det a lány. — Későn. — Utálatos vagy. Mi bajod? — Semmi. — Nem hiszem. — Akkor jó. Újra elcsende­sedtek. A lány azonban nem bír­ta sokáig. — Fázik a ke­zem — mondta és ráfújt az ujjáira. A fiú felnyitotta szemét. — Az enyém meleg — mondta. — Nem melegí­tenéd meg? — Mutasd — és a lány felé nyúj­totta tenyerét. A lány gyöngé­den a fiú kezébe csúsztatta a kezét. (gyiO ASZTALITENISZ A csapat legjobbja G. Bíró Albert Tizennyolc éve kezdődött el G. Biró Albert sportpályafutá­sa. Mint minden fiatal, a lab­darúgással ő is megpróbálko­zott, és ott nem is a tehetségé­vel, hanem testi felépítésével volt a „hiba”. A zöld asztalhoz bátyja révén került, ‘ az első perctől kezdve a CVSE-ben sportol. Tizenhat éves korában ke­rült be először az NB Il-es asztaliteniszcsapatba. A rajt jól sikerült, két győzelmet szerzett. 1957-ben az országos ifjúsági Vasutas-bajnokságon párosban Rónaszékivel a má­sodik helyet szerezte meg. 1959-ben megyei ifjúsági baj­nok. Katonai szolgálata miatt két gyenge év következett, majd 1963-ban veretlenül nyerte a megyei felnőtt „tizek” bajnokságát. Farkas—G. Biró-páros 1964 óta nem talált legyőzőre a me­gyei mezőnyben. 1970-ben me­gyei egyéni bajnokságot szer­zett. 1967-ben országos III. osz­tályú versenyen második, a II. osztályban első. 1968-ban mindkettőben aranyérmes. A Ceglédi VSE együttese évek óta az NB II-ben szerepel, amelynek biztos, ponterős tag­ja. Ebben az évben jelenleg a 3. helyen állnak. A CSB-n egyénileg 1969-ben G. Biró 75%, Farkas 52%, Kudelich I. 50%. Az ez évi teljesítménye jobb, mint a tavalyi. Az egyéni versenyek eddigi mérlege 54 érem és számtalan oklevél. Visszavonulásáig ez a szám akár megduplázódhat. A jövő terveiről a versenyző így számolt be: — Tavaly végeztem el az edzői tanfolyamot. Még négy­öt évig szeretnék aktívan spor­tolni, de csak addig, amíg ver­senyzésemet az eredmények igazolják. A csapat ebben az évben várakozáson felül sze­repel, a siker egyik fő ténye­zője a jó kollektív szellem, Farkas, Gergye, Kudelich I. igyekszik tudása legjavát nyúj­tani, és a még ifjúsági Kude­lich II is egyre jobban bele­lendül. Ebben az évben (külö­nösen ősszel) szinte nem volt gyenge pont a csapatban. A sportiskolában sok a te­hetséges gyerek, és évek múl­va — talán éppen az én edzői segítségemmel — még szebb sikerekre viszik a ceglédi asz­taliteniszsportot. (— reán)

Next

/
Thumbnails
Contents