Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-30 / 304. szám
átec* ioCíríap 1970. DECEMBER 30., SZERDA Az első magyar betatron Az Országos Onkológiai Intézetben üzembe helyezték az első magyar betatront, a B—5 gyártmányú, 25 millió voltos szovjet elektrongyorsító berendezést. A radiológiában egyre inkább előtérbe kerülnek a nagy energiájú, rendkívül magas feszültséggel dolgozó sugárforrások a mélyen fekvő daganatok kezelésére. A betatron az 50-es évek elején jelent meg, és ma már 158 ilyen készülék működik a világon, közülük 99 Európában. Elsősorban gyógyászati szempontból fűznek nagy reményeket a betatron üzembe helyezéséhez. A keletkező nagyenergiájú elektronsugárzás ugyanis kiválóan alkalmas a mélyenfekvő daganatok kezelésére. A kobaltágyúkban és más, nagy erejű sugárforrásokban keletkező gammasugaraktól eltérően az elektronsugárzás nagy mértékben kíméli a daganat mögött és körül elhelyezkedő ép szöveteket. Általában minden millió volt feszültségnek fél centiméteres áthatolási mélység felel meg, így a mi 25 millió voltos betatronunkat sikerrel lehet felhasználni. 12,5 centiméter mélyen fekvő daganatok kezelésére is. Töimegkezelésről természetesen nem lehet szó, mert a sugárszennyeződések eltávolítása miatt és egyéb okokból aránylag nagy a várakozási idő. Egyelőre 10—15 olyan beteget kezelnek majd naponta, akiknek betatronnal való kezelését orvosi szempontból szükségesnek látják. Az új készülék természetesen nem teszi feleslegessé a rák elleni harc többi eszközeit, de jelentősen gazdagítja a gyógyítási lehetőségek skáláját. •A gyógykezelésen kívül sokat várnak a betatronnal végzendő sugárbiológiai és sugárfizikai kutatásoktól is, amelyek végeredményben visszahatnak a gyógyító munka továbbfejlesztésére. A REGI ES AZ UJ Csöndes háború • o • • • • Csömörön A nők helyzetéről jöttünk kérdezni a csömöri Haladás Termelőszövetkezetbe, ahol női elnököt és női főkönyvelőt találunk. Ök ketten: eltérő élet- úton jutottak el a szövetkezet vezetésébe. Bagyánszki Istvánná elnök két évtizede tag, a falu sarjad- zó élete összeforrt a termelőszövetkezettel. Az ötezres lélekszámú, fővárossal szomszédos Csömör nemzetiségi község: német ajkú lakossága negyvenöt előtt is az iparban dolgozott, míg a nyelvét, népviseletét, hagyományait erősen őrző, főként paradicsomtermesztéséről isméit helyi szlovákság elég egységes középparaszti réteget alkotott. Néhány földhöz juttatott, tizenkét család, 1948-ban alapított egy tszcs-t, amelyből a mai gazdaságot is származtatják. Ide szervezték be Ba- gyánszkiné kertész édesapját, majd ő maga is beállt közéjük. Amikor az általános kollektivizáláskor kétezer-négyszáz holdon megalakult a nagy szövetkezet — túlnyomórészt asszonyokból, mert a férfiak zöme akkor elment az iparba — Bagyánszki Istvánnéra esett a választás, ő lett az elnök. A fiatal Tóth Erna főkönyvelő két éve dolgozik itt. Eredetileg agrármérnök, aki mai beosztását, felnőttkori, második pályaválasztását így indokolja: az egyetemen nem készítették fel az emberekkel való bánásmódra, az erélyre, az utasításra. Főkönyvelőként is egy, a növénytermesztésben elsősorban kertészettel, a hagyományos paradicsommal, az állattenyésztésben szarvas- marhával, sertéssel foglalkozó KÖNYVESPOLC n o az oh on A Corvina Kiadó most jelentette meg Steffen Wenig A nő az ókori Egyiptomban című, szép kiállítású kötetét. Az emberi kultúra történetének egyedülállóan érdekes fejezete a nők sorsa az egyes korokban: a házasság és a szerelem szabályai, a divat és a kozmetika története, a nők szerepe a mindennapi életben és a királyi udvarban, törvényes állásuk a házasságban és a házasságon kívül. . Steffen Wenig, a kiváló egyiptológus, a tudományos irodalom és saját kutatásai alapján rajzol képet az egyiptomi nő életéé^c^yiptomlan ről, szokásairól. Szakszerű, de stílusánál és témájánál fogva egyaránt olvasmányos könyvét kétszáz színes és fekete-fehér képtábla kíséri. Ezek a képek a magyar nyelvű irodalomban először mutatják be az egyiptomi képzőművészet fejlődését az Öbi- rodalom fáraóinak korától, a kopt kereszténység évszázadáig. Mert az egyiptomi nő jelentős szerepét mi sem példázza jobban, minthogy az asszonyok és lányok ábrázolását nyomon követve az egész egyiptomi művészet útját végigjárhatjuk. — K — Rendelet a bauxitbetonos épületek bejelentéséről, vizsgálatáról és megerősítéséről Az építésügyi és városfejlesztési miniszter — az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben — rendeletet adott ki a bauxitcementtel készült épületek bejelentéséről, vizsgálatáról és megerősítéséről. A rendelet egy korábbi miniszteri utasítást erősít meg s mintegy figyelmeztetés arra, hogy a bejelentési és egyéb kötelezettségek változatlanul fennállnak. A rendelet szerint Bz épület tulajdonosa köteles az elsőfokú építésügyi hatóságnak bejelenteni, ha az építmény valamelyik betonszerkezeién a bauxitbetonra jellemző, sötétbarna, vörösesbarna, vagy homoksárga színezést észlel. Ez esetben egyidejűleg meg kell rendelnie az építmény felülvizsgálatát az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetnél. A rendelkezés előírja, hogy a bauxitbetonos építmény, szerkezeti terhelését növelni, szilárdságát kedvezőtlenül befolyásoló változtatást végrehajtani csak az ÉMI szakértői véleményének megfelelően szabad. még akkor is, ha a szerkezetet megerősítették. Ameny- nyiben a tulajdonos a bauxitbetonos épület, szerkezet megerősítését a hatóság határozata ellenére nem végzi el, nem tarthat igényt a korábban megállapított kedvezményre: arra, hogy a helyreállítás költségének 90 százalékára hitelt kaphasson. termelőszövetkezetet kellett összefognia. Jelenlegi beruházásaik egy palántanevelő, egy paradicsomlé-üzem s egy nö- vendékmarha-istálló — se meglevő ágazatokat fejlesztik. Ezenkívül faipari, műanyag- és bakelit kiegészítő üzemet találunk a szövetkezetben. A náluk dolgozó nők gazdasági helyzetéről, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéről, gyakorlatáról, a nők szakképzettségéről kérdeztük a két termelőszövetkezeti vezetőnőt — oly dolgokról, amelyekről a kongresszusi határozat részletesen szól. Kérdés kérdést követett, és egy, bár sajátos, de náluk rendkívül eleven problémára tapintottunk. Miről van szó? Két asszony csoport, két korosztály közötti, két eltérő munkamódszer, életvitel, felfogás teremtette feszültségről, a közös és egyéni érdekek több oldalú ütközéséről. Mint mondottuk, eredetileg zömmel asszonyokból alakult e termelőszövetkezet. A nők kilenc növénytermesztési, pontosabban kertészeti brigádba tömörültek, a hagyományos paradicsomtermesztést folytatták. Akkor a részibe való művelés bizonyult a leggazdaságosabbnak és legpolitiku- sabbnak: a szövetkezet is jól járt, a brigádok is kedvvel és sokat dolgoztak. A tsz a megtermelt paradicsom negyvenhat százalékát az asszonyoknak számolta el. Akkor még kézzel palántáztak, trágyát fészkeltek, kézzel hordták a vizet. A termelésben, bár a gépesítés, a munkafolyamatok korszerűsítése még korántsem oly magas fokú, mint amilyen lehetne, azóta sokkal könnyebb lett az ember dolga, kevesebb a munkája: most már palántázó- gép ültet, a gyomirtás vegyszeres, a növény csak egyszeri, ikersoros kapálást kíván, csak a szedés kézi munka, a művelésért azonban továbbra is a termés negyvenhat százaléka a bér, készpénzben. Az asszonyok órabére tizenegy-huszon- négy forint. A paradicsomtermesztés ilyen körülmények között a termelőszövetkezetben ráfizetéses, holdanként ezer- hatszáz forint a veszteség. De a brigádok ragaszkodnak a tíz évvel ezelőtt kialakult szerzett jogokhoz. A családok igényei az eltelt idő alatt telítődtek — a termelés egyéb ágaiban nem is tevékenykednek ezek a brigádok, munkájuk leszűkül a paradicsomra, abból akarják megkeresni, és meg is keresik az évrevalót. (Érdekes, köreikben a háztáji mint kiegészítő munka s jövedelem nem visz nagy szerepet.) A szövetkezet pedig? A paradicsomtermesztésre tíz évre szóló konzervgyári szerződés kötelezi. Meg nem is szívesen különböznének össze az alapító tagsággal... ... Akiknek brigádjai és a kiegészítő üzemági, betanított munkán dolgozó fiatalabb női tagok, alkalmazottak csoportja között időközben elég nagy feszültség támadt. Az egyik rész állandó munkában dolgozik, a másik tábor mindössze néhány hónapot. Mindkét csoport egymást vádolja, hogy könnyebb vagy kevesebb fáradsággal több pénzt keres. A paradicsomtermesztők így védekeznek: „A végén még kiderül, ti tartotok el!” „Mi egyéni korban is megéltünk a paradicsomból!” „Bennünket süt a nap, ver az eső, mért nem álltok közénk a sok pénzért?” . Az tény, hogy valóban nem állnak közéjük a fiatalabbak. A kertészetben, paradicsomtermesztésben nincs utánpótlás. Az elmúlt években elég sok ifjú kertészt, szakmunkást képeztek ki, lányokat is, de azóta valamennyien elhagyták a földet. Pedig a hosszabb távú tervezésük egy majdani víztárolót, víztársulást, öntözőrendszert, fóliás, több ágazatos kertészetet vázol fel, amelynek nagyon jó piaca lenne a főváros közvetlen közelében. Ide már majd szakképzett, sokoldalú, egész évben dolgozó kertészek kellenek — nők foglalkoztatására pedig kiváló területe ez a mezőgazdaságnak. A most még általános iskolába járó generáció adná az utánpótlást? Egyelőre több gyerekkel beszélgettek, akik lelkes érdeklődést mutattak — a szülők azonban lebeszélték őket... Padányi Anna Újjászületik a Kner Nyomda A békéscsabai Kner Nyomda rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. A 350 millió forint értékű átalakítás folyamán új épületeket emeltek, új offset- és mélynyomó berendezéseket szereltek fel. A megszokott társaság volt együtt. Bencsik, a hentes, Riskó, a tanács adócsoportjának vezetője, Tőzsér, a földművesszövetkezet pénztárosa, s Bartalóczi, a tsz agronómusa. Amikor bekopogtak a vadászmesterhez — mert a rend az rend —, hogy mennének megint, az csak legyintett, menjetek. Hozzászokott már, hogy ezek négyen többször kerülik meg a határt, mint az egész vadásztársaság. Igazság szerint kísérnie kellene őket, de hát ezek öreg vadászok, benne voltak minden társaságban, akár a gépállomás, akár a földművesszövetkezet, vagy éppen a most soros tsz adta a cégért a pufogtatáshoz. Kinek az ital, a kártya, kinek a puska, tartják, hát ezeknek a puska. Az a szenvedélyük. Talán nem is a zsákmány, az öles, a vér, a sörét zizzenése. Inkább a vállon himbálódzó fegyver. Mentek át a falun, koráin volt, még az első misére se’ indulnak el ilyenkor az emberek. Csak matatnak az ablakok mögött, félrehúzva a függönyt, nézik az őszi ködöt, s arra gondolnak, hideg lesz a templomban, de hát a vasárnap az vasárnap, nem teheti meg az ember, hogy ne menjen, mit szólnának a többiek. Ök négyen az égiekkel régen megejtették a számadást, ezért nyugodtan ballagtak el a templom háta mögött, s taposni kezdték az innét eredő utat, amely a Páskomokhoz visz. Elhagyták az utolsó házat, amikor Barta- lóczd, az apró emberek izgágaságával rákezd- te: — Még annyit se’ mondtatok, hogy mire megyünk? Bencsik, akiből három Bartalóczi is kitel- lett volna, megbocsátó fensőbbséggel nézett le az apró emberre, s mint aki gyereket okít, úgy mondta: — Mire mennénk, te Isten báránya! Nyúlra, gyerekem, nyúlra! Bartalóczi nem nyugodhatott. — Miért nem mondtátok — méltatlankodott —, akkor a fene jött volna veletek. Fácán ... — fölnézett az égre, mintha éppen ott, fölöttük röppenne egy díszes tollú kakas — ... az más. Az madár. Azt elkapni...! Bencsik nevetett: — Már amikor sikerül, mi?! Mert múltkor is csak ijesztgetted őket... Ezen a többiek is nevettek. Hisz’ Bartaló- czinak tényleg a fácán, a fogoly a rögeszméje, talán éppen azért, mert húszból ha egyet lepuskáz. Kiabálni azt tud. „Az enyém” — ordítja, mire a többi a félig fölkapott puskát visszaereszti, hogy azután röhögjön egyet, mert Bartalóczi megint mellédurrantott. Söréttel nem eltrafálni egy akkora madarat... ! Ahhoz tehetség kell. Tőzsér a belső zsebéből előhúzta a kis lapost, lecsavarta a kupakot, nyújtotta Bencsiknek. Hagyományos a sorrend, hagyományos az ital; szilva. Éppen any- nyi, hogy négyüknek megkaparja a torkát, s nem több. Többet nem szabad, legalábbis addig, míg a puskát le nem tették. Utána, ha van mire, jöhet. Ittak, krákogtak, Tőzsér nagy gonddal tekerte vissza a palack nyakára a kupakot, mintha bármi elfolyhatna belőle. Csizmájuk cuppant a sárban, a páskomi út itt megmélyült, s Bartalóczi kapott a témán: — Az elnök már vagy háromszor átírt nektek, csináltassátok meg, de köptök rá! — A szúrás Riskónak szólt, akinek ugyan semmi köze az utakhoz, de hát tanácsi ember, akkor legalább hallgasson érte. Riskó úgy tett, mint aki nem hallott semmit, de Bartalóczitól nem menekülhetett. — A héten is — füstölgött az apró ember — három vontatónk akadt el benne. Ha a mi utunk lenne, már régen flaszteren járnánk, de hát községi út ez, azért néz így ki, ott egye meg a fene. — Inkább azzal törődnél — pattant ki a méreg Riskóból —. hogy ni, a kukoricátok még töretlen — s kezével az út mellett sorakozó, töret1 en táblára, deresedé csövekre intett. — Ajándék Télapónak, mi? Akárcsak tavaly. A katonaság torié le, hordta be, de erről nem esett szó a zárszámadáson. a b'rkafíulyás mellett... Nevettek, jóízűen, mert ú»v érezték. Bartalóczi most megkapta, ami járt neki, mit u"- rál mindig? S»mn>i nem tó neki. nereze, csak amit másnál lát. Bartalóczi. talán éppen a mérge miatt, ném nézett a lába alá. a csizma nagyot csusszant a vízzel takart agyagon, s az apró ember már csücsült is a boldogabb felén, szapora szitkok közepette. Fölsegítették, de persze, nemcsak az ülepe ragadt a sártól, hanem a két tenyere is. ahoey esés közben maga mellé csapta azokat. Mint a hörcsög, úgy ugrott Riskónak: — Látod, a rohadt uta- tok miatt... 1 Az ég szakadna minden tinta- nyolóra ... Álltak mellette, nem értették a vak indulatot, ami kicsapott az apró emberből, sigyeNYULAK keztek tréfára fogni. — Szervezz társadalmi munkát, s tömjétek be a gödröt... Legközelebb ne puskát, lapátot hozzál .. Gólyalábra kapaszkodhatnál, s akkor nem esnék galiba.™ Rázogatta a sarat a kezéről, végül, kínjában, a pocsolyában meggyűlt vízzel öblögette, s a nadrágjába törölte a maradék szutykot. Csak amikor ezzel végzett, fordult a többiek felé: — Köpök rátok. — Ezt már Bencsik sem állhatta, odalépett, megemelte az apró embert, s amikor visszaeresztette a földre, ráförmedt: — Elég legyen, hallod-e?! Bartalóczi, mint aki beléndeket evett, fútta a mérgét: — Nekem ne magyarázzon egy kétbalkezes böl- lér! Azt hiszed, nem tudom, hány disznót szúrsz nyakon a hátsó udvarodon? Mekkora a pénzed belőle? Tudom, tudom! Miből futotta az új Skodára! Tőzsér, aki eddig csak csendes szemlélője volt az eseményeknek, hogy megelőzze a nagyobb bajt, gyorsan Bencsik meg Bartalóczi közé állt. — Elment a csepp eszetek? Hát mire jó ez? Mi ütött belétek? Bartalóczi szólni akart, de Tőzsér ráordított: — Ne tátogasd már a szádat, hallod-e, mert nem tudom, hogy mit csinálok veled! Bencsik intett, mint aki azt mondja, bolond ez a töpörtyű, s indult tovább. Lassan utána a többiek, legutolsónak Bartalóczi, aki az üle- pére ragadt sártól igyekezett megszabadulni. Nagy robajjal, csirregéssel fogolycsapat vágott ki a kukoricásból, de mire észbekaptak, már eltűnt egy távolabbi táblában. Visszaeresztették a fegyvert, s nézték, mekkora út lenne, ha bemennének a földre, a foglyok után. Persze, szaladnak azok tovább, a tövektől takarva, talán már a harmadik táblában járnak, hiába út lenne csak, ha mennének is. Elsőnek a Páskomok külső szögletét hajtották meg. azt a zugot, ahol a patak meg a régi homokbánya fogja közre a földeket, de nem sok eredménnyel. Messzire tőlük ugrott csak meg egy hosszúfülü szürke, kár lenne a sörétért, vihogva elvinné a bundájában, mert a bőre alá nem menne egy se: Dohogtak, nem jó jel, ez a zug mindig megajándékozta őket két-három tapsi fülessel, most meg csak in- gerli őket a távolban ugráló, jól megtermett üregivei. Mentek tovább, a nedves föld nagy koloncokban ragadt a csizmákra, nem győzték a rázogatást. Az órát nézték, már háromszor hatvan perce kóborolnak, s még egyszer sem húzhatták meg a ravaszt... Van, hogy válogathatnak, mit hagyjanak, mit puf- fantsanak le, most meg ... Fácántyúk igyekezett összeolvadni a fatörzzsel, persze, Bartalóczi vette észre, rápisszegett a többiekre, s emelte a fegyvert. A tyúk, mintha csak tanították volna rá, kivárta azt a tört másodpercet, ami a ravasz meghúzása, s a sörét megérkezése között telik el, s akkor kapott szárnyra, hogy a sörétek csak a helyét marják meg, fehér csíkokat vésve a fakérgen. Bartalóczi rálőtte a második cső ólomterhét is. de már kapkodva, mérgesen, nem találta el. A tyúk éles kanyarral változtatta útját, Bencsik meg, mint aki elégtételt kapott, kedélyeskedve hátbaverte a paprikaveres embert: — Nagy marha vagy te, édes gyermekem, sohaínem lesz vadász belőled! Mintha ingerkednék velük a természet, a Bencsik szavait követő hahota alatt ugrott ki gödréből a nyúl, s futott, hatalmas ugrásokkal, immár elérhetetlenül. Most már méreg gyűlt bennük, hiszen miféle csúfság ez! Mintha a mező összes teremtménye összebeszélt volna, hogy a bolondját járassa velük. Fájt a szemük, annyira erőltették, fölfedezzenek végre valamit, most már mindegy, ha nyúlra jöttek is, bármi kerüljön puskavégre, annak vége legyen, mindörökre, ámen. A megszedett, de még be nem szántott répaföldön bukdácsoltak, amikor szürkés-fekete gombolyagot láttak fölpattanni, mint a rugót. Abban a pillanatban már lőtt is Bencsik. A hosszúfülü bukfencezett, bár nem hallották azt a tompa, semmi mással össze nem téveszthető hangot, ahogy a sörét betalál. Nem is! Mert amint Bencsik leengedte a fegyvert, a nyúl abban a pillanatban ugrott, s ment. Persze, rálőtte a másodikat is. Erre már megállt. Néhány kitépett szőrszál szállingózott körülötte, s ugyan még ugrani akart, de már nem tudott, fölbukott. — Ez megvan — mondta Bencsik, s a többiek pillantásától kísérve; a földtől alig megkülönböztethető, sáros bundájú tetemhez indult. Mészáros Ottó
