Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-29 / 303. szám

PEST UK. 1970. DECEMBER 29., KEDD VÍZLÁGYÍTÓ A FÜRDŐSZOBÁBAN A nagykanizsai Finomme­chanikai Vállalatnál elkészül­tek azok a kisméretű vízlágyí­tó berendezések, amelyek a háziasszonyok munkáját köny- nyítik meg. A fürdőszobai bojlerre szerelhető berende­lés megóvja a bojler csöveit a vízkőtől, egyúttal lágyítja a rajtuk átfolyó vizet, s így a mosásnál jóval kevesebb mo­sószerre van szükség. Tatárjárás kori színezüst lepények Tatárjáráskor - elrejtett ezüstérmék kerültek elő szán­tás közben a tyukodi lápból. Az érmék között külföldi pénzek, a Magyarországgal határos országok veretei is szép számmal találhatók. Színezüst lepények és rúdtö- redékek is, előkerültek, ame­lyek a legnagyobb címletű pénzeket helyettesítették. Az értékes gyűjtemény restaurá­lása és feldolgozása tovább gyarapítja e kor gazdasági és kereskedelmi életéről szer­zett eddigi ismereteket. Az év utolsó gyártm , A Ganz Villamossági Müvek üzemeiben szerelik az év utol­só gyártmányait, köztüli az Ózdi Kohászati Üzemek részére az FB 2060 típusú aszinkron meghajtómotort. Képünkön: az Ózdra kerülő aszinkron motor befejezés előtt, j Érettségi találkozó 760 és 670 TÖRŐDNEK A TÖRTÉNELEMMEL RÁCKEVÉN Egy nem régen megtartott tanácsülés délelőtt j érői szá­molnak be ezek a sorok. A ráckevei tanácsülésen napi­rend után szokásos esemé­nyekre várhattunk csak. Bo­dor őrmester egészséges hu­morral beszélt a nagyközség közbiztonságáról, majd máso­dik napirendként Bábi József- né titkár költségvetési előter*- jesztése hangzott el. Megle­pődve és örömmel hallottam egy szívem szerinti javaslatot: a községi tanács magnetofont kíván venni Ráckeve jól dol­gozó honismereti szakkörének! Egy magnetofon talán még nem lenne elég címünk igazo­lására. Több történt azonban Ráckevén: egy község felelős vezető testületé így is nyilvá­nította a haladó hagyományok iránti megbecsülését. Néhány szót . szóljunk a szakkörről is, mely nyolc év óta fennáll és sorra megnyeri az évenkénti néprajzi pályázatok díjait. A gyerekek segítettek abban tel­jesítményeikkel, hogy a fel­nőtt tánácstagok is érdeklőd­ve forduljanak a múlt emlé­keihez ! Először, mintegy 12 éve meglepetve fogadták első ja­vaslataimat a Savoyai-kasitély lakóktól való mentesítése ügyében. Ma ez már közüggyé váli! A községi és járási vezetés egyaránt magáénak érzi a kas­télyban 8 év óta dolgozó Ár­pád Múzeumot, az 1971-re fel­épülő 18 lakásos ház — (szá­mos -állami és társadalmi szerv összefogásának eredmé­nye) — megoldja a lakók el­helyezését. Végre teljes mér­tékben hozzá lehet fogni a legkorábbi magyar barokk kastély helyreállításához! Lassan befejezéshez közele­dik a Kossuth Lajos utcában a középkori lakóház — az egykori Zöld fa vendéglő hely­reállítása. A vedlett falakból töredékesen előkerült gótikus ajtó- és ablakkereteket ügyes kőfaragók kiegészítették, érde­kes kontrasztot nyújt az egyre szebbé váló középkori épület és a mögötte felépített mo­dern, üvegfelületekkel csillogó áruház. Mint hírlik, a jó nevű épí­tész-műtörténész, Sedlmayer János, elkészítette a hajdani Fekete Sas vendéglő, a mosta­ni járási művelődési ház hely­reállítási, fejlesztési tervét. Munkája nyomán előbújnak majd barokk árkádok, a hoz­záragasztott kis középkori épület (a jelenlegi járási könyvtár) pedig a rejtett góti­kus szépségű faragványok elő­bukkanását ígéri! Indokolt ezért az a tanácsülés előtt elhangzott javaslat is, kérni kell a Műemléki Felügyelősé­get, hogy a Sast, és a mellett^ levő épületet minősítse műem­léki jelilegűből műemlékké. Épül az új ruházati áruház, kijelölték az OTP és a vele együtt épülő társasház helyét is. Az új egészséges közszel­lem jegyében annák sem lesz akadálya, hogy Ráckeve másik, szépségeiben kibontott épület­tel gazdagodjon — egy meg­újított művelődési házzal, egy hajdani városi múltat idéző értékes épülettel. Ez a pezsgésnek induló ér­deklődés újabb feladatokra sarkallja a műemléki albizott­ságot is. Úgy határoztak, ezit elmondták a tanácsülésen is, hogy összeállítják Ráckeve és Szigetbecse védendő iörtém'mi értékű utcaneveit. A Fehérvári út névnek története van, amikor a XVII. század nyolcvanas évéiben a törökök visszafog­lalták Fehérvárt, ide menekül­tek a lakók. A Molnár utca őrzi a céhvilág emlékét. A vízimolnárok legszívesebben a Duna partján laktak, közel malmaikhoz. Egy fejlődő köz­ségben új utcák sora is épül, ezek elnevezésére is javaslat­tal, névjegyzékkel kíván elő­állni az albizottság. Szép ha­gyományként azt ajánlják, hogy készüljön az utcák elejé­re zománcos névtábla, mely röviden elmondja az utca ne­vének eredetét. A gyorsan közelgő 1971-es esztendőben Ráckeve 7ß0 esz­tendős lesz. Okmányok igazol­ják, hogy Szentábrahámtelke (Ráckeve XIII. századi előd­je) görög szerzetesei megta­gadták az egyházi adó fizeté­sét a veszprémi püspöknek, így pereskedésbe kerülve meg­őrizték a község fennállásának első okmányos dátumát. Ezt a 760. évfordulót, a harcban, szenvedésben végigélt száza­dok emlékét kívánja méltó módon megünnepelni a mű­emléki albizottság. 1975-ben pedig annak lesz a 670. évfordulója, hogy Zsig- mond király a középkori Keve vármegyében, az Alduna men­tén élő szerbeket az ottani Ráokevén városi jogokkal ru­házta fel. Néhány évtized múltán, az erősödő török nyo­más elől Csepel-szigeten ke­restek menedéket, itt folytat­va városi jogaikat, építkeztek, kereskedtek. Nürnbergtől Konstantinápolyig jártak a ráckevei tőzsérek a magyar marhákkal. A ráckevei vásá­rokra jártak viszont a bécsi kereskedők is, sőt egykori fel­jegyzések szerint Ráckevéra adták magyar szóra fiaikat. Ezeket a küzdelmes száza­dokat, és az ezt követő idő­szak éveit egyszer már meg kellene Uni. 'Kép Ferenc jegyző hősi küz­delmeit például, aki a XVIII. század elején Bécsben szabad királyi városi jogokat próbált a mezővárosi sorba visszaszo­rított településnek kivereked­ni, ezért éjnek éjszakáján za­varták el kis gyermekeivel égyütt az uradalom hajdúi. Meg kellene írni a ráckevei céhvilágot, a húsz céh két év­százados életét, fénykorukat a XVIII. században és a szabad­ságharc utáni tengődésüket. Meg kellene örökíteni azoknak a molnároknak a hősiességét, akik egyetlen'kincsüket, hajó­malmaikat áldozták fel Kos­suth katonáinak, hogy belőlük pontonhidat ácsolva átkelhes­senek a túlpartra. Nem folytatom. Azonban mindez egy meleg hangulatú tanácsülésen vetődött fel hosz- szabb-rövidebb előadásban. És ha a történelemmel így törőd­nek ezután is Ráckevén, leg­alább az 1975-ös, hatszázhet­ven éves évfordulóra ez a vá­rosiasodé település bizonyára megíratja évszázadai történe­tét is. Dr. Kovács József László Már egy hete szokatlan iz­galomban élt. Pontosabban az­óta, hogy megkapta a meghí­vót. „Értesítelek, hogy szom­baton este nyolckor Budapes­ten, a Hotel Intercontinental­ban tartjuk húszéves érettségi találkozónkat. A különtermet lefoglaltattam, a piszkos anya­giakat előre rendeztem, ne tö­rődj semmivel, gyere, várunk. A \Voll IV/b. megbízásából, Potyka. U. i.: Egyedül gyere!’’ Először azt hitte: ugratja valaki. Potykát, azaz Steiner Pistát éppen húsz esztendeje nem látta. Honnan tudhatta meg a címét, hiszen tizenöt esztendeje annak, hogy hátat fordított Budapestnek és él ebben a végvidéki kisváros­ban. Két napig nem is törő­dött a meghívással, de amikor Potyka telefonon is megkeres­te, hinni kezdte, hogy ez a ta­lálkozó nem tréfa. Öröme mégsem volt mara­déktalan. A Hotel Interconti­nentalt nem egy vidéki könyv­tárigazgatónak találták ki. Ha nem unszolja a felesége, talán nem is ment volna el. — Menj csak nyugodtan, fiam — mondta kedvesen. — Húsz esztendeje nem láttátok egymást. A pénzzel pedig ne törődj. Legfeljebb két hónap­pal később vesszük meg a hű­tőgépet. Most, december kö­zepén úgysincs szükségünk rá. Ne mondja egyetlen osztály­társad se, hogy ennyit sem engedhetsz meg magadnak. Igenis, vitted valamire — szug- gerálta az asszony. — Könyv­tárigazgató lettél, lakásod van, családod, még autód is, igaz, hogy csak Trabant, de az is éppúgy viszi célhoz az embert, akár a legelőkelőbb kocsi. Éh büszke vagyok rád, fiam és akarom, hogy ott legyél! ★ Most itt van. A csillogó te­remben, a régi osztálytársak között. Az asztalfőn Emil ta­nár úr ül, akárcsak az érett­ségi banketten. Különös mó­don, rajta nem látszik az el­röppent két évtized. A többié - ken annál inkább. Potyka meg- lokásodott. Vince a duplája régi önmagának, Verébnek már félig ősz a haja, Plajbászt pedig alig ismerte meg bozon­tos szakállábán. Emil tanár úron kívül tizen­hatan ültek az asztalnál. Tizen­hatan a huszonkettőből. Emil tanár úr jobbján Sarkadi Dini, balról pedig Potyka. — Kedves fiúk — magaso­dott föléjük Emil tanár úr. — Szívből köszöntelek bennete­ket és mondok köszönetét Di­ninek és Potykának, már el­nézést — fordult oda a két volt diákhoz —, amiért ma is így szólítalak benneteket, szó­val köszönet azért, hogy meg­szerveztétek ezt a találkozót. Öröm a szívemnek újra körö­tökben lenni, látni, mennyire megemberesedtetek. Egy ki­csit, ne tartsatok szentimentá­lisnak ezért, ma is a fiaimnak éreztek benneteket, a fiaim­nak, akiket én indítottam el az élet rögös útján. Pátosszal beszélt, mégis úgy érezte, húsz éves viszontlátás Kicsi kifli, kicsi zsemle Jó a szabvány - csak be kellene tartani A Magyar Szabványügyi Hi­vatal a gyakori panaszok ha­tására felülvizsgálta a péksü­temények 1964-ben kiadott szabványát. A vizsgálatok során megál­lapították, hogy a sütőipar nagy mennyiségben csak zsem­lét és kiflit hoz forgalomba — zsemléből évente mintegy 600 milliót, kifliből pedig csaknem 900 milliót —, a Jöbbi péksü­teményt az előbbiekhez viszo­nyítva elenyésző mennyiségben gyártja. A fogyasztó nagyobb választékot szeretne, de a vá­lasztékbővítés gazdasági, mun­kaidőkihasználási szempontból hátrányos a sütőiparnak. A megkérdezetteknek csak­nem egyötöde elégedetlen a péksütemények választékával. A minőséggel a vidéki meg­kérdezettek fele, a fővárosi fo­gyasztóknak csupán 40 száza­léka elégedett. A fővárosi és vidéki városokban a háztartá­sok egyharmada, a települése­ken és falvakban ötödrésze sosem, az összes háztartás ne­gyedrésze pedig csak változóan elégedett a sütemények minő­ségével. A leggyakoribb kifo­gások: súlyhiány, amély álta­lános jellemző, kis térfogat, sütési és kidolgozási hibák, vagy pedig az, hogy a termék nem friss és nem tartalmazza az előírt adalékanyagokat. A Szabványügyi Hivatal megállapította, hogy a minő­ségi hibák okai nem a szab­vány előírásaiban, hanem ép­pen a szabvány be nem tartá­sában keresendők, ezért a jö­vőben fokozott gondot kell fordítani a szabvány betartá­sának ellenőrzésére. A negye­dik ötéves terv végére várható a búzaliszt szabványának to­vábbfejlesztése, amely lehető­vé teszi, hogy egyenletes mi­nőségű liszt álljon a sütőipar rendelkezésére. után nem is beszélhetne más­ként. — A tárgyra térek, fiúk. Mu­tatkozzunk be egymásnak új­ra, mint amikor először talál­koztunk az öreg alma mater falai között. Mondjátok el őszintén, valamennyien teljes titoktartás mellett: mire vitté­tek húsz esztendő alatt. Per­sze, csak ha ti is így akarjá­tok. ! < , — Helyes! — bólintott rá Potyka. — Ügy legyen! — helyeselt Dini. — Rendben van — mondták utánuk kórusban. — Aki ha­zudni mer, kollektive dobjuk ki magunk közül! — Jól van fiúk, ezt vártain tőletek! — hallotta távolról Emil tanár úr szavát, mert közben azon tűnődött, vajon miért kéri ezt tőlük az öreg? — Ha megengeditek, azokkal kezdeném, akik nem jöttek vagy nem jöhettek el közénk. — Előbb igyunk egy kor­tyot! — szólt közbe Potyka, magasra emelve poharát. — Az őszinteségre! A feltét­len őszinteségre! — koccintott Potykávál, aztán elhagyva he­lyét, sorra a többiekkel Emil tanár úr. — Proszit mindenkinek, fiúk! — koccintott utoljára Dini, idegen akcentussal a hangjában. — Egészségükre! A konyak égette a torkát. Leültek, csak Emil tanár úr maradt állva. — Két fiúval már nem talál­kozunk többé soha — kezdte fátyolos hangon az öreg. Jocó, harmadik padsor, máso­dik pad, párttitkár volt egy kis alföldi faluban, ötvenhatban megölték. Czipszer Janó, aki alkalmazott matematikus lett az egyetem elvégzése után, öt esztendővel ezelőtt öngyilkos lett. Akaratlanul is felálltak va­lamennyien, pedig erre senki sem szólította fel őket. Csak a tisztesség és a tisztelet. — Jenci Kanadában él — folytatta tovább Emil tanár úr —, üzletkötő, de sokat bete­geskedik a tüdejével. Guttman Bandi kereskedő Tel Aviv- ban, Gommermann Pista vala­hol Münchenben él, a foglal­kozása meghatározhatatlan, ta­lán zeneszerzésből él, talán filmírásból, de tudomásom szerint volt már szállodapor­tás, filmstatiszta és ki tudja még mi minden, amióta azzal az énekesnővel külföldre tá­vozott. Karesz viszont azért nem lehet most közöttünk, mert, elnézést a zsargonért, ha pontosan olvastam az újság­ban, sikkasztásért három évre kivonták a forgalomból. Ez minden, fiúk, amit a távol­levőkről tudok. És most rajta­tok a sor. Röviden, tömören, csak a lényeget! Potyka kezdte. — Nőgyógyász vagyok. A harmadik feleségemet fogyasz­tom. Hogy mennyi a havi jö­vedelmem, nem tudnám pon­tosan megmondani, öröklakás­ban lakom a Rózsadombon, van égy villám Balatonaligán, és egy Honda gépkocsim. Ez minden. — Tudjátok, hogy apámék- nak volt egy kis krájzlerája — vette át a szót Gaszton. — Az egyetemre nem vettek fel, se­gédmunkás voltam évekig. Most van egy kis zöldségüzle­tem. Házam Zuglóban és egy Opelem. Az üzletben a felesé­gemmel és a lányommal dol­gozunk. Nincs miért panasz­kodnom. jól élünk. Dagadt előbb megivott egy konyakot. — Nekem a tanulás soha nem volt az erős oldalam. A műszerész mesterséget tanul­tam ki, most művezető vagyok havi kétezerhyolcért. Autóm nincs, de van három gyere­kem. Kotyvalék az osztály egyik eminens tanulója volt. Egy, az öt közül. — Az lettem, ami szerettem volna: gyógyszerész. Siófokon élek, a havi fizetésem két- ezerkilencszáz, s hozzá, amit nyaranként az egyik szoba ki­adásáért kapunk. — Magyar—történelemi' ta­nár vagyok — mondta csen­desen Veréb. — Nincs házam, autóm, sem nyaralóm. A havi fizetésem kétezerháromszáz. A feleségem szintén tanár. A gyerekeink száma: négy. — Nekem is tanári diplo­mám van — állt fel Füles. — Kétezerkettőig vittem fel, az­tán meguntam. Most taxisofőr vagyok. Feleségem van, három gyerekem, kell a pénz. — Igen, a pénz nagy úr — mondta halkan a másik emi­nens, Kuli. — Tudjátok, hogy öten voltunk testvérek, apánk meg beteg. Kellett minden fo­rint. Esztergályos lettem, , az vagyok ma is. Havi kétezer- százért. Fusiziiatnék, ha lenne egy kis műhelyem, de még rendes lakásom sincs. Tíz évig albérletben laktunk, amióta meghalt az apám, az ö szoba­konyhájuk lett az enyém. Há­rom gyermekünk van, a fele­ségem szövőnő. Fafej következett, a harma­dik eminens. — Mérnöki diplomám van, egy új hőerőműben dolgozom. Feleségem és kislányom van. A fizetésem háromezerkétszáz. Nem élünk rosszul, mert az erőmű lakást adott. — Nekem nem volt olyan szerencsém, mint neked — kapcsolódott Fafej vallomásá­hoz Colos. — Talán ez volt a szerencsém. Tíz évig mérnök voltam, havi háromért. Most autószerelő vagyok, van egy kis műhelyem. Wolvóval já­rok. — Néhány hét múlva talán én is autótulajdonos leszek — folytatta Plajbász —, és há­rom hosszú ébre eladósodóm. Újságíró vagyok, lényegében az újság veszi a kocsit. Ne­kem az egynegyedét kell kifi­zetnem. A többit három év alatt levonják a fizetésemből. Talán, ha más pályát válasz­tok, könnyebb lett volna ne­kem is. Ö volt a negyedik eminens, Lutri következett. —• Apám szállodaportás volt, én pincérnek tanultam. Ha Cegléden jártok, ugorjatok be a Zöld dióba. Ott vagyok gebi- nes. Nem bántam meg. Jó vásár volt. Vince: — Agrármérnöki diplomám van, tsz-elnök vagyok, havi hétezerért. Falun élek, de jól. Két gyerekem van, házam, fe­leségem és egy R 16-om. Ha valaki tudna egy Volga Com­bit szerezni, szívesen odaad- nám érte az R 16-ot. — Nem fárasztlak bennete­ket azzal, mi minden voltam már az elmúlt húsz év alatt — emelkedett fel helyéről Tégla. — Most egy tsz-építőbrigád vezetője vagyok. Ha valaki házat akar építeni, forduljon hozzám bizalommal. Megegye­zünk. Perpetuum Mobile szinté* kalandos utat járt meg: — Három évig voltam gé­pészmérnök. Szerettem volna elválni a feleségemtől, de se­hogy sem sikerült. Elmentem tengerésznek. Így sikerült há­romévi hajókázás után a vá- lás, de addig éppen elegem volt a vízből. Most újra mér­nök vagyok. Rákerült a sor. Nagyon szé- gyelte magát, hogy vele sem­mi rendkívüli nem történt az elmúlt két évtized alatt. — Könyvtárigazgató vagyok. Feleségem, két kislányom és fél éve egy Trabantom van és hitelem az OTP-nél. Eny- nyire tellett .az eminens érett­ségiből — fejezte be rösteli- kedve. Dini zárta a sort. — Tizennégy éve hagytam el az országot. Kultúrmérnök vagyok New Yorkban. Na­gyon köszönöm mindenkinek, hogy eljött és újra találkoz­hattunk. Ez a bankett ugyanis az én ötletem volt és Potyka barátom valósította meg, aki­vel változatlanul tartjuk a kapcsolatot. Csend támadt. Csak sokára emelkedett fel helyéről Emil tanár úr.' — Én még .mindig ott lant- tok, fiúk. Házam, autóm nincs, a fizetésem kétezernégyszáz­ötven forint. Mind az öt gyer­mekem felnőtt, mind az öt ta­nár. ★ Másnap reggel fájó fejjel és keserű szájízzel ült be a Tra­bantba. Szerette volna, bár maga sem tudta, hogy miért, ha nem jött volna el erre a találkozóra. Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents