Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

1970. DECEMBER 25.. PÉNTEK Nemzetközi szabvdnytőbldk Vas megyében Mintegy három és fél millió forintos költséggel a nemzet­közi szabványnak megfelelő közúti jelzőtáblákkal látják el a Vas megyei utakat. A nagyméretű élénkzöld színű fehér betűs útbaigazító táblá­kat először a főútvonalak mentén állítják fel, de kicse­rélik a régi apróbetűs, több helységnévvel telezsúfolt táb­lákat az elsőbbrendű utaikon UJ HÍRŐS Kecskeméten a belváros ren­dezése során új és végleges helyet kapott a régi, népszerű „Hírős étterem”. A hatmillió forint költséggel kialakított és berendezett bárral, eszpresszó­val és bisztróval kibővített uj „Hírős”-1 kedden adták át ren­deltetésének. A magyar és francia konyha hagyományos ételein kívül ínyenc kecske­méti ételkülönlegességeket szolgálnak fel. Romantikával a pusztáról .. Halastóból kacsaúsztató — Idegenforgalom a sziken Pénz állt a házhoz kará­csony előtt Apa j pusztán a Kiskunsági Állami Gazdaság dolgozóinak. A földeit műve­lőknek, a pásztoroknak, a traktorvezetőknek, egyszóval valamennyi fizikai dolgozónak is. Először, amióta a kiskunok földjén megalakult ez az álla­mi gazdaság. Persze a pénz, amit kaptak, nem a mennyek­ből szállt' alá, saját magúiknak voltak angyalkái az emberek, kiét dolgos kezük egész évi munkájának eredményével szerezték. Célprémium az a tarisztkindli, a maguk előtt ki­tűzött eélt elérték, tehát ki­érdemelték. Fejenként ezer forint Nétgy kerületre oszlik a 23 ezer holdas gazdaság. Mindegyikben megfogadták Harmada nyereség Könnyű kimondani, meg­tenni annál nehezebb, hogy a termék elérje a sokat emle­getett világszínvonalat. A Mechanikai Művek híradás- technikai készülékhez haszná­latos elektrolit kondenzáto­rai a világmárkákkal futhat­nak versenyt. Új eljárással ké­szülnek az alkatrészek, terje­delmük, súlyuk egyharmadá- val kisebb a régebbi gyárt­mányokénál. S amit, a képen látunk: szigetelő papírból és, alumíniumfóliából tekercse­lik a kondenzátort. Foto: Urban VESZTETT A TELEFON Jugoszláviában nem min­dennapos versenyt rendeztek legutóbb. Ezen két postaga­lamb, a telefon, a távirda és egy gépkocsi vettek részt A 1 erseny célja: hogyan lehet leggyorsabban eljuttatni egy hírt az egymástól 60 mér­föld távolságra levő Zágrábból t Ljubljanába. A leggyorsább- " nak a gépkocsi bizonyult: eredménye 1 óra 32 perc. A következő helyen a postaga- 'lambok végeztek: 2 óra 40 , perccel. A távirat 2 óra 50 perc alatt jutott el a címzett­hez. Telefonösszeköttetést vi­szont csak 6 óra múltán sike­rült létesíteni. A ii togramüzlet New Yorkban nemrég kü­lönleges üzletet nyitottak, ahol kiváló történelmi személyisé­gek aláírásait lehet megvásá­rolni. Egy Lincoln-autogram 090 dollárba, Jeffersoné 793 dollárba kerül. A legmagasabb áron George Washington alá­írását jegyzik: 1250 dollár. Washington egy eredeti levele viszont már 2800 dollárba ke­rül. Az antik bútorokhoz és ékszerekhez hasonlóan, az au­togramok árfolyama is állan­dóan ingadozik. „Nevető” nevek A kanadai Quebec tarto­mányban festői szépségű nem­zeti parkban gyönyörködhet a turista. Ebben a parkban két olyan tó is van, melynek „ne­vető” neve van. A Szent Lő­rinc folyó torkolatától észak­keletre folyik a Ha Ha Go­lyócska, a közelben pedl ,.ét tó található: a Nagy Ha Ha és a Kis Ha Ha. Félúton a St. John tó és St. Lőrinc folyó között húzódik a Sauneay fo­lyó déli partjánál a Ha Ha öböl. Furcsa iiázassáijkiizvetílü Philadelphiában házasság­közvetítő irodát állítottak' fel — kutyák számára. A beirat­kozási díj 10 dollár. Az irodá­ba be kell küldeni a jelölt fényképét. Az ügynökség ha­vonta 60 kutyapárt hoz ösz- sze. > Ésszel, szívvel, két kézzel Lassacskán tíz esztendeje ismerem ezt az erősen ritkuló hajú, nehézkes menésű em­berit, a nagykátad járásból. Csupán a vezetéknevét tud­tam, és annyit, hogy kommu­nista. Valahányszor találkoz­tunk, mindig elhatároztam, utána járok: ki ez a ritkuló hajú, nehézkes járású ember? Néhány napja nyomára veze­tett a vételiem. A végrehajtó bizottság elnökét kerestem a tájpiószentmártond tamácshá- zán. ö volt az: Faludi Imre. — Érdekes embereket kere­sek, riportalanynak — adtam elő jövetelem célját, pedig akkor már tudtam, hogy mag­találtam. — Akadf belőlük jó néhány a községben — mondta kész­ségesen. — Itt van például V. Béla bácsi. Adóügyi jegyzőiből lett a járás egyik legjobb mű­velődési ház igazgatója.. Vaigy B. János: cselédből — fcsz-el- nök; M. Mihályné tsz-tag, a X. pártkongresszus küldöttje. Aztán itt van ... — Például ön — vágtam közbe kissé udvariatlanul. — Az én életem pontosan egyezik azokkal a százezreké­vel, akik a fehérterror idején és „rossz helyre” születtek: négygyermekes foltozó szabó családjába, Nem mondom, olykor túlságosan is izgalmas­ra sikerült az életem, de nem tudom, másokat ez érdekel­het-e? — Próbáljuk ki — javasol­tam. ... Azt már tud ja, ki fia vagyont, s ebből azt is sejt­heti, hogy nem sokáig kop­tattam az iskolapadot gyerek­koromban. Hiába volt az anyám is szabó, ketten sem tudtak iskoláztatni négy gyer­meket: hat elemi után mind­annyian tanoncnak mentiünk. Én a fővárosba, Pick Ede vas- szerkezeti gyárának lakatos­műhelyébe. A gazdasági vál­ság már véget ért, de az ín­ség évei még nem: 1936-ot ír­tunk. Nem is bírtam sokáig az inaszsebhez drága albérletet, beköltöztem a Baross utcai ta- noncotthonba, s törzsvendég lettem a Sipőcz-konyhán. Si- pőcz polgármester népkonyhá­ja legalább olyan hírhedt volt híg leveseiről, vizes főze­lékeiről, mint a Róbert bá­csié. Én pedig folyton éhes kamasz voltam, tizenhét éves... • Jó hely volt a Pick-gyár: a dolgozók többsége szervezett munkás volt, s- törődött a ta- noncók politikai nevelésével, így esett, hogy a 17 éves inas csakhamar második otthonra talált a vasasok Magdolna ut­cai székházában. Sokadmagá­val hallgatta dr. Braun Soma, id. Keleti Márton, Csendes Károly, előadásait, ismerke­dett a marxista klasszikusok­kal, részt vett az éjfélekbe nyúló vitaesteken. 1938. ja­nuár 1-én tagja lett a Szo­ciáldemokrata Pártnak. — Sokszor eltűnődöm a nemzedéki vitán; az időseb­beken, aikíik közül sokan som­másan elítélik a fiatalokat, apoldtikusakinak, ömzőeknek nevezve őket és a fiatalok egy, részén, alkik egyre a for­radalmi romantikát áhítoz­zak, és nem veszik észre ko­runk forradalmi feladatait. Azt hlisaem, egyik tábornak sincs igaza. ,De abban — sze­rintem — van valami igaz­ság, hogy az illegalitás nehéz körülményei minden másnál jobb politikai iskolát jelentet­tek. A Népszava-agitácáók — amikor vasárnap reggelenként 1 lázról házra járva gyűjtöttük az előfizetőket és a tapaszta­latokat —, a „nyaiókás” röp­cédula-ragasztás, a felirato­zás, a kirándulások a gödi Fészekbe — kijátszva a rend­őrök, csendőrök éberségét — a nyilasokkal vívott nagy ve­rekedés — csaták a Tompa utcai nyilas gyűlésen, meg a Frank-hegyi turistaházban, az J.94J. március tizenötödikéi demonstráció a Petőfi-szobor­nál ... Mind-mind hozzájá­rult megedződésünkhöz, elv- hűségünk erősödéséhez. Erre pedig — nem is soká — nagy szüksége lett: a. náci téboly, a fajüldözés sötét éveiben... — Engem „Kócosnak” ne­veztek a hetedik kerületi ifik. Gyűrű-göndör, sűrű hajam volt, beletörött a fésű. A bori rézbányában kezdett hullaná... Ott fagyott le a két lábfejem is ... Néha arra ébredek, hogy viszket... Ki érti ezt? Égőén viszket, ami nincs...1 Furcsállva nézi magasszárú cipőit, — Borból Sachsenhausen ba vittek, a közelben ért a fel- szabadulás. 1945. május 9-én. Június elején hazajöttem és dolgozni kezdtem. Bevitték a Szociáldemokrata Párt köz­pontjába. Voltam őrsógpa- rancsnok, politikai munkatárs, szervező. A két munkáspárt első, közös pártáskolájának el­végzése után a Pest megyei Pártbizottságra kerültem; szervezője, majd oktatója let­tem a Tövis ütem egyhónapos pártiskolának. .,. Ezután jókora vargabetű következett Pest megyétől — Pest megyéig. Közben voltam függetlenített párttitkár a kunágotai gépállomáson, el­végeztem az egyéves mező­gazdasági akadémiát, voltam tanársegéd a gödöllői agrár- egyetem üzemszervezési tan­székén — s ha már ott voltam, elvégeztem az egyetemet — majd gépállomás-igazgató Du- naszenitigyoirgy <jn. I tt érte az eHenforradalom. Gépeik egész idő alatt dolgoz­tak, a traktorosok szántottak - vetettek. Egy naipon idegének jelentek meg a községben, s letartózitatták Faludi Imrét. Két óra sem teilt bale, munka-, társai kiszabadították, és no­vember 4-ig valóságos testőr­ség vette körül. A párt a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdeméremmel jutalmazta hűségét, elvtársai megyei kül­döttjüknek választották -az' MS5Í.V1P első országos pártór- tekezletéré. A lélek sebei nehezebben gyógyulnak, mint a testé. Az eszmei zűrzavar, a .megtévesz­tettek szégyenkező útkeresé­se tovább tartott, mint a gaz­dasági károk helyreállítása. A legderekatob kommunistákat szert mindig odafcüldték, ahol a legnagyobb volt rájuk a szükség. Így leitt Faludi Imre először a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, majd — a mezőgazdaság sízo- ciaiilistta átszervezése után — tsz-eilnök Dunasaentgyörgyön. „Nagyon erősködtél mellet­te, hát *most bizonyítsd be, mat er a tsz” — mondták ne­ki, amikor megválasztották. Két évig bizonyított, aztán — családi ökoikból — lemon­dott és visszajött Pest megyé­be. A párüfőiskolaá diploma megszerzése után azt kérte: küldjék egy községbe. Tápió- szemmártomba került, tanács­elnöknek. Ennek is már hét esztendeje. Ez a község járásszerte hí­res a lakosság társadalmi ösz- szefogásának erejéről, köz­életi aktivitásáról, jól gazdál­kodó termelőszövetkezetéről. Az állami segítséget társadal­mi munkával toldva meg, olyan nyoJLctantermas iskolát építettek szeptemberre, hogy egyikie a legszebbeknek a megyében. Kizárólag helyi erőkből épült, 50 személyes óvodájuk mellé jövőre még nagyobbat építenek, 75 apró­ság számára. Januárban nyí­lik meg a művelődési házban az öregek napközi otthona. . A szó szoros értelmében az lesz: napközben az öregeké, este a szórakozni, művelődni vágyóké. — Könnyű nekem itt dicse­kedni — teszi hozzá nevetve —, szerencsés ember vagyok: Szentmártonban olyan embe­rek élnek, akik minden jó ügyet "Telkesen támogatnak, ésszel, szívvel, két kézzel. Csakugyan szerencsés em­ber : megvalósulni segítheti mindazt, amire „Kócos” fej­jel feltette az életét. Ésszel, szívvel, két kézzel. Nyíri Éva — Egyszerűbb termelési szerkezettel. Kevesebb fájttá növényt termelünk a sokfajta helyett, huszonnyolcból, nem tartunk meg, csak ötöt. Olyan növényeket, amik a helyi adottságok mellett gazdaságo­san termelhetők. A termelés­ben első helyre a lucernát és a kukoricát helyezzük a gaz­daság húsprogramja miatt. Ez a program pedig 1971- ben kezdődik és fokozatosan bontakozik ki a negyedik öt­éves terv folyamán. Például jövőre már 650 ezer, két év múlva és attól kezdve észtén- dőnk^pt 800 ezer pecsenye-, kacsát nevelnek. És esztendő­re 100 ezer ludat tömnek, 1972-ben aztán már még egy­szer annyit. S mert télen az előnevelő üres marad, benépe­sítik 220 ezer naposcsibével, abból is pecsenyének valót nevelnek. A gazdaság jövő évi tervében mintegy kétszáz va~ gonnyi baromfihús szerepel és vagy száz vagon hízott marha meg sertés, no és természe­tesen juhhús meg bárány szintén. Ami nagyrészt ex­portra kerül. — Hogyan működik a gé­pesített juhfejés? — Sehogy. Egyáltalán nem fejjük juhaimkat. Többet ér, ha két évben háromszor élle- nek, abból nekünk is több a "hasznunk meg a népgazdaság­nak is. Lovak meg turisták az emberek, hogy úgy dolgoz­nak, nem lesz fillér vesztesé­ge sem a kerületüknek, és ezenfelül mindegyikben külön célt is tűztek ki. Például az apaji kerületben Szt, hogy kétmillió forintos nyereséget hoznak ez idén lucemalliszt előállításával és pecsenyeka­csa nevelésével. A lucernát hosszú eszten­dők óta szárítják, őrlik Apa- jon. Keresett, drága áru bél­és külföldön egyaránt. Volt rajta szép nyereség mindig, hogy ez idén is lé&z, hát azt nyugodtan megígérhették. Am, hogy a nyereség több le­gyen, ahhoz az előállítási költségeknek kellett kisebbed­ül. Egyéni, jobb munkával a bért is csökkenteni. Nem ’ az i egyének bérét természetesen, ! hanem azáltal, hogy keveseb- \ ben végzik el a munkát, j Nincs ebben semmi lehetet- | len, tudták előre, hogy meg- valósíthatják. Csak hát, hogy a kacsán el­érik-e a nagy nyereséget, ab­ban már nem mindenki bí­zott. Idén először nevelt ka­csát a puszta, eddig hiányzott a tapasztalat is hozzá. Tulajdonképpen csak azért szerzett és nevelt nagyra a gazdaság kétszázezer sárgapi­hés kiskacsát, hogy halasta­vait valamire mégis használ­ja. A tógazdaságát ugyanis megsziíntette. Ráfizetéses volt. A dömsödi árapasztó csator­nából többszöri átemeléssel szivattyúzott víz sokba került. A tómeder szikes fenekén igen gyéren termő növényze­tet a falánk amurok elették a pontyok elől. Zsákból kell a halat abrakéin! a mesterséges vizekben mindenütt, .csakhogy itt még inkább. Ezárt kerül­tek hát kacsák a halak helyé­re. és á sZá mi tás bevált. A lucerna" még a kacsa haszna után az apaji kerület dolgozói a kétmillió 10 száza­lékát, azaz kétszázezer forint jutalmat kaptak, ami annyit jelent, hogy fejenként átlag ezer forint jutott, kire-kire ér­deme szerint, esetleg több vagy valamivel kevesebb. Lesz-e nyereségrészesedés ? Persze a többi kerületben sem aludtak át az esztendőt. A másik háromban szintén elérték a kitűzött célt, tehát a célprémium-osztásból senki sem maradt ki a Kiskunsági Állami Gazdaságban. Már most csali az a kérdés, nyere­ségrészesedés lesz-e? Azt mór,diák a köny velőségen, hogy lesz az is. Az előzetes számítások szerint az idei nyeresiég jóval meghaladja az egymillió forintot. Hogy eb­ből részesedésre mennyi oszt­ható ki a dolgozók között, azt csak a mérlegzárás után le­het tudni. — Kevés a nyereség, de az 1 a fő, fiogy van — mondja' Ba­ka tos Tibor, a gazdaság igaz­gatója. — Most mát»- aura tö­rekszünk, hogy évről évre nö­vekedjen, és túlzott derűlátás nélkül bízunk benne, nem te­lik bele egy évtized sem, a nyereség tízszer, tizenötször több lehet az ideinél. — Csak aztán hogyan érik el? Bizony ebből a pusztai be­szélgetésből hiányzik minden romantika. Pedig Apaj, olyan a földjének nagyobbik része, hogy nemcsak nevében, de igazán puszta. — Lótörzsállományunk megmarad. Kár is lenne szélnek eresz­teni az apaji ménest, híre van annak, meg a csikósoknak és főként a kis úttörőlovasoknak még külországokban is. Jöm- nex nyaranta, lovas bemuta­tóra az idegenek, sokszor min­őén naD. x — Igen, jönnek, de kevesen. Egy-egy busz érkezik 30—35 turistával és éppen a legna­gyobb dologidőben kell moz­gósítanunk embereinket. Meg- I tesszük szívesen a magyar ló hírnevéért, meg az ország ide­genforgalmáért. Ha nagyobb siómmal jönnének, az már nekünk is érdemes lenne. Romantikus ábrándozásba kezdünk nyílt tűzön főtt bir­kagulyás, ökörsütés, aratóbál idegenekre vonzó hatásáról. Pusztát látni jövők borkósto­lásáról. — Már a Pest megyei" Ide­genforgalmi Hivatal szervezi a turisták látogatását, talán többen jönnek. Hát ha még azt is meg le­hetne csinálni valahogy, hogy az egész országban talán már csak Apajpusztán talál­ható túzokból is láthatnának egyet-egyet... Igaz, fontosabb a belterjes gazdálkodás kor­szerű kiépítése, de annyi a semmire jó, silány, szikes föld, hogy annak hasznosítá­sára is szabad gondolni. A puszta — puszta és arra kí­váncsiak . az idegenek. Még alig 50 kilométerre Budapest­től is. Vagy talán éppen azért, mert' ilyen közel van. Szokoly Endre Siiórecept — vadaknak Az egyre gyarapodó őz- és szarvasállományt a tapasztala­tok szerint már nem tudja el­látni az erdő elegendő meny- nyiségű táplálékkal, ezért mindinkább rászorulnak az emberi gondoskodásra. A takarmánypótlást szolgálják áz erdőgazdaságokhoz tartozó szántóföldek. Ezeken- azonban nem a célnak megfelelően gazdálkodnak. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem ku­tatói ezért több éves kísérle­tek alapján kidolgozzák az op­timális vetésforgót, amely ho­zamában és összetételében leg­inkább megfelel a követelmé­nyeknek, Silóreceptet is készí­tenek óz- és szarvasízlés sze­rint. A kutatóknak igen nehéz dolguk van, mert a kifinomult szagló- és íz- lelöszervekkel rendelkező vadak jobbár^ válogatnak, mint a háziállatok, ezért több gondot kell fordíta­ni az ízesítésre. A korszerű vadgazdálkodás­hoz etető- és tárolóberendezé­seket is szerkesztenek. Az új­donságokat bemutatják az 1971-ben rendezendő Budapes­ti Vadászati Világkiállításon.

Next

/
Thumbnails
Contents