Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

1970. DECEMBER 35., PÉNTEK ‘"'ZMíriap 5 KISKORÉ Téliesített betongyár Hazánk legnagyobb vízügyi beruházásának, a kiskörei Ti­sza II. vízlépcsőnek építői té­len is folytatják a munkát. Az erőműtelepen temperáló fűtés védelme mellett mélyépítési munkákat végeznek. Az órán­ként harminc köbméter telje­sítményű félautomata beton­gyárat téliesítették. A meleg­betont hőszigetelt szállítóko­csikban továbbítják a hely­színre. A tervek szerint 1971. március 31-ig folyamatosan mintegy 12 000 köbméter ' be­tont építenek be. NAGYLENGYEL Robhantássorezat 2200 méter mélységben A természeti kincsek kuta­tásának és feltárásának eddig még nem alkalmazott mód­szerének bevezetésére készül­nek a nagylengyeli olajmezőn. Az eddigi kutatási és terme­lési tapasztalatok szerint a mészkőtárolóban a repedések, amelyeken át az olaj a ku- takba áramlik, nem az egész tárolóra terjednek ki, nem alakult ki a kutak között összefüggő repedés­rendszer. Ennek a földalatti repedés­EGY VAN BELŐLE Füvészkönyv, Sylvester-biblia, Pesti divat Hosszú ideig homály fedte hazánk egyik legértékesebb antik könyvgyűjteményét, a kecskeméti református könyv­tár anyagát. Néhány hónapja azonban állandó kiállítás nyílt az itt őrzött legértékésebb és legérdekesebb könyvritkasá­gokból. Mi látható-található a kecskeméti református, könyvtárban? ötvenezer egy­házi és világi tárgyú régi könyv. Nemcsak a művek zö­me több évszázados, hanem maga a gyűjtemény is. Az első lajstromot ugyanis 1701-ben készítették és abban már két­száz kötetet jegyeztek be. A különlegesen értékes könyvel? száma több, mint ezer. Az 1711 előtti időkből 126 magyar könyvet őriznek, köztük a Melius—Juhász féle első 'magyar Füvészkönyv 1378-as kolozsvári kiadását, és Coménius első magyar nyelv­könyvének 1660-ban Lőcsén kiadott példányát. Itt őrzik a könyvek királyát, a kiállításon is látható híres Sylvester-bib- liát 1541-ből. Ez az egyetlen példány van belőle Magyar- országon. A legritkábbak közé sorolható Calepinus 11 nyelvű szótára, amelyet 1605-ben ad­tak ki, s amelyben a magyar nyelv is szerepel. Külföldi művekből összesen 235-öt vet­tek lajstromba; valamennyit az 1600-as év előtt adták ki, A legrégebbit — Euripidész tra­gédiagyűjteményét — 1503­ban nyomtatták. A gyűjtemény folyóirattárában nem kevesebb, mint húszezer évfolyamát őrzik a legkülön­bözőbb régi lapoknak. Csak ízelítőül: megvan itt»az 1788- as „Bétsi magyar kurír”, az 1789-es „Mindenes gyűjte­mény”, valamint 'az 1848-as „Pesti divatlap”. alagútrendszernek a megte­remtését nagy hatású és nagy hatótávolságú fobbantással kí­vánják elérni. A földalatti robbantásra kijelölt kúton el­végezték a műszaki előkészü­leteket, s a robbantást még ebben az évben, vagy a jövő év elején végrehajtják. A kí­sérletre kijelölt és előkészí­tett kűt a fúrás utáni szoká­sos rétegnyílási eljárás során meddőnek bizonyult, annak ellenére, hogy jó szerkezeti helyzetben van, de rossz a réteg áteresztőképessége. A robbantás várhatóan kiala­kítja azt a földalatti össze­függő repedésrendszert, amely áramlási, mozgási lehetőséget biztosít a rossz áteresztőké­pességű körzetben rekedt olajnak. 3316—3136 méter közötti • mélységben 340 kiló kü­lönleges, kizárólag erre a célra gyártott robbanó­anyagot helyeznek el, il­letve robbantanak fel. A robbantás hatását geofonok - kal és más műszerekkel mé­rik. Siker esetén a nagyerejű és nagy hatótávolságú föld­alatti robbantások egész sorát hajtják végre a zalai olaj­mezőkön. TENGERSZINT Egy évtizede, 1960. decem­ber 23-án kötött házasságot a 24 esztendős Kelemen Mihály s a húszéves Bujdosó Julian­na. A lagzi a Veszprém me­gyei Padragkúton volt, ahogy illik, a lápyos háznál, Julian­na szüléiméi. A lakodalom ölelkezett a. karácsonnyal, most majd a karácsony ölel­kezik a csöndes jubileummal, a tízesztendős házassági év­fordulóval. Akkor a fiatalok utaztak, most majd az öregeik jönnek, ide, Öcséra, idős Ke­lemen Mihály házához, ahol a fiatalok s az unokák laknak. Miért a tíz éve kimondott igent két pompás kis fickó pecsételte meg, a legifjabb Mihály s öccse. Károly. Mi, mennyi az ember? A család? Hogyan kanyarognak, futnak magasra vagy visznek mélybe életutak? Miként ta­lálkoznak (és válnak el) sor­sok? őszt önösség és tudatosság, szerencsié, véletlen, követke­zetesség vegyid minden embe­ri sorsban, s mégis: egyetlen sors sem játékkocka egy is­meretlen, nagy hatalmú kéz­ben, amely a kockák regi­mentjét tetszése szerint rázza, dobálja. Véletlen szerencse, hogy Keliemem Mihály Veszp­rém megyéiben katonáskodott, s kaszárnyájukba ellátogatott egy népitánccsoport? Lehet. Véletlen, hogy ebben a tánc- csoportban volt egy piciit szeplős, kék szemű, mosolygós arcú lány, aki első pillantás­ra megtetszett a nyurga, feke­te hajú tizedesnek ? Lelhet, hogy véletlen. Am abban már VÄC. A 114-ES PÉKSÉGBEN SÜL A KENYÉR. (Foto: Urbán) jólétének megteremtésére tö­rekedtünk, és ma, midőn kö­zelebb állunk a dolgozó osz­tályok jólétéhez, a jólót fogal­mát hajlamosak vagyunk a jpolgári léttel azonosítani. A szocialista társadalom célja nőinél több, egyre több, végül is minden ember sziámara egyre fokozódó jólét biztosí­tósa, aminek természet ps élo- íelitáteie a gazdasági fejlődés U tegyük hozzá, a gazdasági lejlődésmek előfeltétele .a dol­gozók életszintjének emelke­dése, életmódjának , további kúliturálódása — anyagi érte­lemben is stb.). Az ellenvetés szánban készen áll: a gazda­sági fejlődést követő életsizint- emelkedés differ énei álóán hat a társadalomban, tehát egyes q étegek, életiszintje magasa b- ibá váliik^ ■ másoké kevésbé nö­vekszik vagy éppen stagnál, ily módon a 'társadalomban megtevő különbségek foko­zódnak, sőt bizonyos értelem­ben újratermelpdhétnek. A PROBLÉMA kétségtele­nül valóságos. Egyrészt azon­ban a szocialista társadalom — s ez a klasszikusok' írásálból is általánosan ismert, ame­lyet a bekövetkezett fejlődés csak megerősít — még nem az egyenlők társadalma. A mun­kavégzés igemis differenciál, és ha azt kívánjuk, hogy az egész társadalom jóléte emel­kedjen, akkor a differenciáló­dásinak valószínűleg még na­gyobb lehetőséget kell adni. •'Természetesen a munka alap­ján való differenciálódásinak. Ez kétirányú tudatos politikát követel mag. Egyrészt a mad viszonyaink között meglevő lehetőségiek nemegyszer ,/no- nopolijeilegű” kihasználásából faikadú nagyfokú jövedelem­emelkedés ésszerű korlátozá­sát, pl. adópolitikával, más­részt a munkavégzésitől füg­getlen, de jövedelemcsökke­nést eredményező tényezők közömbösítését hatásos szo­ciálpolitikával. Az MSZMP X. kongresszusának vitái és 'határozata alapján — úgy tű­nik —, ezék a törekvések ha­tározottakká is válnak. Ezzel együtt sem szabad azonban elfelejteni, hogy tár­sadalmunk gazdasági, történe­ti, regionális stb. sajátosságai és adottságai folytán a gazda­sági fejlődés következménye­képpen kibontakozó fejlettebb éietszint társadakmftrk külön­böző réteged számára még mást és mást jelent. Az imént említett (itt azonban nem részletezhető) sajátosságok különbözőképpen befolyásol­ják az elérhető életszintet, az éietszint életmódban való megjelenését, másrészt pedig azokat az emberi törekvése­ket is, amelyekben a fejlet­tebb életszint mint követen­dő, vagy elérendő minta je­lentkezik. Hangsúlyozzuk, az ilyen különbségek csak rész­ben gyökereznek anyagi adottságokban (még kevésbé csiaik a jövedelmek differen­ciáiban). Olyan történetileg konzerválódott életmódi se- játossógjokkiail, életmintákkal is találkozhatunk, amelyek hosszas tudatformáló, nevelő- munkát és persze időnként a gazdaságosság elvének átme­neti felfüggesztését is megkö­vetelhetik. Ha pl. valamilyen szolgáltatás igénybevételéhez egyszerűen még nem szoktak hozzá az emberek, jóllehet ez életszintjük emelkedésével, életmódjuk kedvezőbb alaku­lásával járna, akkor ilyen szolgáltatást esetleg a gazda­ságosság sérelmével is fenn keli tartáni, ahogyan — ter­mészetesen igen hagy körül­tekintéssel — átmenetileg kedvezményiben részesíthe­tünk bizonyos fogyasztást ép­pen az életmód alakítása, be- gyökeresedett szokások meg­változtatása érdekében." AZ ELMONDOTTAKKAL szorosan összefügg a .fogyasz­tód társadalom” már említett prohiéméja is. Azon túl, hogy a ‘kifejezés, fogalom eleve helytelenítek tűnik, mert . a termelés és a fogyasztás még a polgári társadalmakban sem választható el egymástól, és a szokásos érv a „fogyasztásra orientáltság” a termelésre orientáltsággal szemben még óttt sem állja meg a helyéit, a túlságosan is felszínes elemzések sokszor itt is tév­útra vezetnek. A\ szocialista társadalom fogyasztási jelen­ségeinek egészen más tényezői vannak. Mint ismeretes, a szocialis­ta társadalmak — kevés kivé­tellel — elmaradott gazdasági viszonyokkal jellemezhető or­szágokban. fejlődtek ki. ®tt éppen a sokszor i^en nagy ál­dozatokkal megteremtett — és hangsúlyozzuk, még nem is optimális — gazdasági fejlő­dés, ha használni 'kívánjuk a fogalmat, -az igen erős terme­lésre orientáltság vezetett oda, hogy az elemi életszük­ségletek általános . fogyasztá­sáról egyáltalán beszélhes­sünk. A „fogyasztói társada­lom” lidérc jelenségéivel ér­velni pl. a gazdaságirányítási rendszer ellen, egyenesen azt jelenti, hogy a szeles rétegek emberibb, jobb élete ellen, a humánum .sokrétű kiteljesedé­se ellen érvelnénk. Közvetle­nül is, de közvetve is, hiszen az igények növekedése és dif­ferenciálódása a termelés nö­vekedésének és differenciáló­dásának is egyik tényezője. Ma még csak a kezdetén va­gyunk annak a gazdasági fej­lődésnek,* amely lehetővé te­szi, hogy valamennyi társa­dalmi réteg számára, a sajá­tos tényezők miatt sajátos helyzetiben levők számára is biztosítható legyen differen­ciáit igényeknek megfelelő fo­gyasztás. S az út ide nem erő­szakolt ndveltlálással, hanem éppen a gazdasági fejlődésit is elősegítő jövedelmi, így fo­gyasztási differenciálódáson keresztül vezet, úgy azonban, hogy az egész társadalom együttes fogyasztási szintje emelkedjék. Dr. Kulcsár Kálmán a tudatoság vitte a főszere­pet, hogy a kezdeti kedves pajitáskodósiból szerelem lett, hogy amikor a tizedes lesze­relt, ismét visszaváltozva vil­lanyszerelővé, írni kezdte a leveleket Padragkútra, Ju­lianna meg Öcsára. S hogy a leveleket látogatások követ­ték, á szülők Ismerkedése, az eljegyzés, az esküvő. Tudato­san keresték a társat, az egyetlent, a senki mással föl nem cserélhetőt Az ember nemcsak társat keres, hanem biztonságot is. Biztonságot: anyagiakban, élietkoriilményiekben, azaz hát-- országot, amely védi, tartja, ösztökéli a bajok legyűrésére, sikerekre. Meglelték-e ezt a biztonságot? Kelemen Mihály komótos mozdulatokkal vona­laikat húz az előtte fekvő pa­pírra, úgy, ahogy egy-egy nagy gondot a tíz év során le­tudtak. „A lakás — mondja — kezdetben nem volt jó. Apóm és 'anyám mindig gyár­ban dolgozott, harminc év alatt kapartak össze annyit, hogy egy szobájuk meg egy konyhájuk, saját házuk le­gyen. Ide jöttünk. Apámék azt mondták, ifi vagytok a fia­talok, s kiköltöztek a kony­hába. Amikor Mihályka meg­lett, még nehezebbé vált az élet. Apám, anyám, én — hár­man háromféle műszakbeosz­tásban. Juláka .a gyerekkel itt­hon. Aiká éjszakás, volt, nap- piai aludni akart, de Mihályka sírt, főzni kellett, mosni ... No, rövidre fogom. Építettünk a házhoz egy tágas szobát. Az lett a mienk, de oda jötték apólmiék is egy időre, mert utána meg átépítettük az ő szobájukat, konyhájukat. Se­gíteni én nem tudtam, mert ahogy végeztem a gyárban — Soroksáron, az öntödében véltem akikor —, mentem a maszekhoz, éjszaka kerültem haza, ha meg délytános vol­tam, hajnalban indúlttom a maszekhoz. Kellett a pénz, nagyon kellett. Ráment nyolc kilóm, annyit fogytam abban az időben, ha hazaértem, et­tem, estem bele az ágyba. Így hoztuk össze.” A szóba ötször hatos, tágas tehát, [berendezése mégis zsú­folt, hiába, négyen laknak benne. Idős Kelemen Miihó- lyák szobája meg az átépítés elleniére sem valami tágas. A két asszony, idős és ifjú Kelemen Miháiyné egymás szarvát toldogatva sorolja, má­iként lépegettek előbbre a tíz év alatt. A lakásról már szó esetit. A következő lépés a mosógép volt, mert — főként az útban levő második gye­rekre is gondolva — nem győzték a teknőzést, mosófa- zékazást. A további sorrend: a szedett-vediett, ideiglenes bútorok helyett új bútor a fia­talok szobájába. Véle egyi dó­ban telt le a kölcsön, amit a ház átépítésére fölvetitek. Va­lamennyire könnyebben léle­gezhettek, igaz, közben Kar­csiba megérkezett. Ám a sors lendített rajtuk egyet.: Kele­men Mihály otthagyta az ön­tödét, havontá körülbelül há­romszáz forinttal többért át­ment az Autó- és Traktoral- katrészgyár erzsébeti üzemé­be. Jól jött a többlet, s még inkább az, hogy idős Kele­menné elérte a nyugdíjkorha­tárt — a jutagyárban dolgo­zott-—, s mivel ő otthon ma­radit, a két unoka gondozását vállalva, Julianna dolgozni mehetett. Ahogy a hivatalos szóhasználat jelöli, a család­ban megnőtt az egy főre jutó jövedelem. Mire váltották át? Elsősorban ruházkodásra, mert az építkezés, bebútoro­zás ideje alatt eléggé kikop­tak mindenből. Azután rádiót vetitek, s végül, a- múlt évben televíziót. Kelemen Mihály kétszer kapott bérjavítást, a kettő együtt havonta kétszáz forintnyi többletet nyújt, de — mint mondja, anyósa és fe­lesége szavait egy pillanatra megszakítva —» „az árak sem maradtak mozdulatlanok.” A két asszony pontos'akar lenni, s ezért még elsorolják: edé­nyeket is kellett venni, poha­rakat, bögréket, mert a ré­giek „már röstellnl valóan” kopottak, csorbák voltak. S végül az idei nagy beruházás: a palackos gáz. A legköze­lebbi terv pedig: olajkalyha. Elégedettek vagy elégedetle­nek? A két asszony huzza a vállát, női praktikusságuknak nem ízlik az elvont, a dolgo­kat végül is közérzetté abszt- raháló fogalom. Idős Kelemen Mihály szólal meg — eddig csak figyelmes hallgatója volt a faggatózásnak —, s miköz­ben egy fcékpettyes zománcos bögrét forgat a kezével, azt mondja: „Másként élnek ma az emberek, mint éltek régeb­ben.” Másként? Mit ért — érthet — alatta? Fogalmak tolulnak fel' gyors egymás­utánban agyaimban. Nemzeti jövedelem, társadalmi összter­mék, reáljövedelem, reálbér, a munkás-alkalmazotti - ház­tartások rétegeződése az egy főre jutó jövedelem alapján, a keresők és eltartotok aránya a munkás, a paraszt, az alkal­mazottá, a kettős jövedelmű háztartásokban ... Mihez kezdjek a maguk helyién rend­kívül fontos fogalmakkal itt, Kelemeniék nagy szobájában, ahol két nemzedék — sőt: már három, ha a harmadik még csak fizikai s nem tudati jelenlevő is — ül az asztal mellett, s azon, hogy „más­ként élnek az emberek” egé­szen mást ért idős s megint mást ifjú Kelemen Mihály.»? Idős Kelemen Mihálynak — negyvenhárom évi vasmun­kásság utón idén ment nyug­díjba — harminc év kellett ahhoz, hogy saját házuk, szo­bájuk, konyhájuk légyen. Ol­csó összehasonlítás lenne most azt mondani, hogy mire futot­ta az ifjú pár tíz' esztendeje alatt? Rossz összehasonlítás lenne, hiszen az alap a fia­talok számára éppen az volt, amit öl? teremtettek meg. Aligha lehetne elválasztani a faliak tégláit úgy, hogy ezt az öregek, ezt a fiatalok vették. Ahogy a tető cserepeit sem. Együtt formálnak otthont mindkét család feje fölé. Tíz éve az államot képvise­lő, nemzetiszín szalagot’ viselő hivatalnok előtt elhangzott ■egy igen. Az állam a törvé­nyek alkotta keretek betartá­sával tudomásul vette, hogy két állampolgára, ifjú Kele­men Műiéi j? és Bujdosó Ju­lianna házasságra lépett. Az állam erről okmányt áűfttait ki, a változást 'átvezetteti a legkülönbözőbb nyilváítlairtó- sokba, a személyi igazolvá­nyokba, s a változásiok összes­ségét az esztendő végeztével statisztikába foglalja, amely­nek rubrikája a házasságköté­sek száma elnevezést viseli. A tíz éve kimondott igen akkor még előre pon tosan nem meg­határozható, de sejthető vál­tozások elindítója lett. Az igent kimondó két ifjú állam­polgár engedélyiért folyamo­dott, s egy szobával, egy ház­korszerűsítéssel gyarapította a nemzeti vagyont. Két gyer­mekkel növelte — maradjunk hivatalosak — a népességszá­mot. Munkát vállalt s munka­helyet változtatott. Fizetés- emelésben részesült, tehát él­vezője lett a megtermelt nem- zetijövedelem-többlet feloszt­ható részének. Árut vásárolt az üzletekben, olyan árukat, amelyeket korábban nem vett volna. Nem kért helyet a böl­csődében, az óvodában, mert a nagymama nyugdíjba ment. ezzel viszont nőtt a nyugdíja­sok népességszámon belül je­lentős tábora. Amikor ki­mondták az igent, hivatalok sokaságában dolgozták egy tömör, már-mér egyhangú szövegen, amelynek az volt az elneveaésg, hogy második öt­éves terv. Ez törvény lett, megvalósult, közben a harma­dik ötéves terv is elkészült, törvényből valósággá lett, s most már a negyedik kezdődik el. A tervekben számok, mil- Uárdok beruházásra, gazda­ságfejlesztési fő jrányok, a nemzetközi munkamegosztás fokozott igénybevétele, a tu­dományos-technikai forrada­lom eredményednek kamatoz­tatása ... Hol van mindez az ócsai háztól? Messze? Mély- ség és magasság csak ajkkor válik mérhetővé, ha alap van, ha isimerjük a tengensaintet. Mészáros Ottó'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents