Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

1970. DECEMBER 25., PÉNTEK :sy&'rfap v 3 Beavattak magánügyükbe Családi ötéves terv Emberek békéje-m egtermészetesebb dolgaink a legbonyolultabbak. Le- g. het-e természetesebb s szükségszerűbb, mint a bé­ke? Olyan természetes, mint a légzés, a szív dob­banása, a láb, a kéz mozdulása. Olyan természetes kel­lene hogy legyen. S ezért e legtermészetesebb a legbo­nyolultabb is. Mert a béke nem istenek ajándéka, nem természet- és emberfölötti állapot. Emberek békéje. Ahogy a háború is emberek háborúja! Fenyőfák zöldje, gyertyák sápadt lángja, ajándékok varázsolta öröm, hozzátartozók csókja, ölelése közepet­te oly természetes,^oly egyszerű: együtt vagyunk, bé­kesség vesz körül bennünket, ünnepelünk. Gondjaink- kát. bajainkat feledve, keserűségünket, szenvedésein­ket félretolva üljük az ünnepet, mert kell, nagyon kell az a néhány óra, egy-két nap, amíg a világ kívül ma­rad az ajtón, amíg csak mi, a család, a vérség szerint összetartozók vagyunk. A világ azonban csak órákra hagyja kívülrekeszteni magát ajtónkon. Nincs olyan menedék, ahol világ és ember elválhatna egymástól, ahol az egyéni lét ne függne a közös sorstól. Az ember s az emberiség nemcsak.a nyelvben fakad közös tőről, hanem közös erkölcsi, politikai, azaz társadalmi foga­lomként is. ' Közös akkor is, ha nem akarunk tudomást venni ró­la. Ám tehetjük-e, hogy ne gondoljunk rá? Mindenna­pi életünk legapróbb dolgai is ezer szállal kötnek ben­nünket más emberekhez. A fenyőfát, amelyet a szo­bában fölállítottunk, valamikor valakik elültették. Gon­dozták. Kivágták. Szállították. Eladták. Rajta a gyertya emberi kéz munkája, ahogy a dísz s a szaloncukor is. Miként a fa alatt sorakozó ajándékok. A gyapjúsálhoz birkát neveltek, nyírtak, gyapjút tisztítottak, fontak, szőttek, festettek, csomagoltak, árusítottak. A mamának vett fél tucat konyharuha seregnyi embert tesz ismeret­lenül is társunkká, hisz’ nekünk is ültették a lent, aratták, tilolták, fonták. Az ünnepi asztalt fénybe bori- • tó villanykörték, az áram is sok-sok ismeretlenhez kötfo bennünket, ahogy magunk is ismeretlenek seregéhez kötődünk munkánkkal, tetteinkkel, minden emberi te­vékenységünkkel. Hát lehet-e élnünk úgy, hogy ideg­pályáinkról letörlődjék ez a szó: emberiség? F ilágunkat a technika átformálta. Más értelmet ka­pott a közel és a távol, mert órákra zsugorodott a földrészek közötti távolság, és sok ezer kilométert hidal át másodpercek alatt a telefonkábel, a rádióhul­lám, a televíziós közvetítőlánc. A technika teremtöje az pmber, tehát az ember formálta át a maga világát. Hitt és hisz cselekedetei értelmében, szükségességében, em­bert boldogító voltában. Hitt és hisz abban, hogy a mo­dern világ, a technika, a tudomány ezer szállal köti egymáshoz az egyik meg a másik embert, az egyik meg a másik népet. S így igaz. Csak maroknyi ember, né­hány, á fejlődés alsó fokán megrekedt nomád törzs él­het úgy, hogy nem jut percről percre eszébe a közös sors, az ember s az emberiség elválaszthatatlan foga­lompárja.. Százmilliók azonban, ha akarják, ha nem, rákényszerülnek erre. Rákényszerülnek, hogy fölfedez­zék egyéni sorsuk sra közös sors összefüggéseit, meg­lássák a boldogulás és a békesség azonos útját. Ez a magyarázata annak, hogy a béke elvont fogalomból egyre inkább emberi fogalommá válik, hogy a béke­politikacsinálók szűk csoportja helyett az emberiség ügyévé lett. Üggyé. A legfontosabbá, a legnagyobbá. Mert az el­múlt évtizedek erkölcsi, tudati változásainak leglénye­gesebbje, hogy az emberiség — s valóban nem frázis­ként, hanem a szó szoros értelmében vett emberiség — fölismerte a háború és a béke emberi voltát, lemeztele­nítette azokról mindazt, amit évszázadok aggattak rá­juk: az elkerülhetetlent, a törvényszerűt, az emberfelet­tit. Azzá tette, ami: társadalomtörténeti fogalommá. A fölismerés már nem esik távol a cselekvéstől, s a világ­nak ma nincs olyan tája, ahol ne lennének szervezett keretei a békemozgalonPnak, ahol a legszentebb ügyet szolgálók ne hallatnák hangjukat. Erő ez? Akadnak, akik nem hisznek a népek ilyen erejében. Akadnak, akik úgy gondolják, hogy ma is, akárcsak évszázadok- ‘ kai ezelőtt, néhány kiválasztott dönt embermilliók sor­sáról, békéjéről vagy háborúságáról. S akadnak, akik úgy vélik: övék e jog. Erő ez? Mindkettő erő. A népek akarata is, a háború híveié is. Melyik a nagyobb erő? i p/ őrünk döntő dilemmája ez, de nem végzetszerü, a sors vak erőitől függő, eldöntésre kerülő dilemma. Ahogy újra meg újra lángra Igbban. a háború tüze a világ sok táján, úgy izzik fel a béke híveinek szenve­délyessége, elszántsága, akarata is. A háború, még né­hány évtizede is, természetes s tragikus csapásnak tűnt a népek szemében Ma népek, nemzetek serege vallja, hogy: bűn! A fogalom megítélésének változása lenne csupán? Nem, nem, sokkal több annál. Az erejére, ér­dekére, sorsára, összetartozására rádöbbent emberiség nagy átváltozása ez, az ösztönöstől a tudatosig vezető, gondolkodásbeli forradalom. Lépésről lépésre, nehéz küzdelmek árán várt s válik a béke az emberek béké­jévé, a legszentebb s a leghétköznapibb üggyé, feladat­tá, létünket elsődlegesen meghatározó teendővé. Em­berek békéjévé, azaz: tíz- és százmilliók ügyévé! Nád — szöktető A Karcagi Népművészeti és Agyagipari HTSZ-ben főleg eserépkályhákat — de faliké­peket és dísztárgyakat is — készítenek. Néhány éve még minden tervet Rusói István (a képen), a népművészet meste­re készített egyedül, ma már fia. ifj. Rusói István is hasz­nos segítőtársa, aki. mint népi iparművész, két éve dolgozik mellette. tunk a falunk helyén ... Évtizedeken át ennyi ma­radt meg Alexandr Grigorje- vics Szkorin híréből. És a sej­tés: talán éppen ott esett el a krimi nagy csatákban — a filmhíradókból látták, hány ezer és ezer ember pusztult el azon a tájon — mivel az első és egyetlen levélhíradás is ar­ról a vidékről érkezett. Meg néhány hazatérő, szabadságos katona elbeszélése: találkoztak Az Országos Tervhivatalban négy éven át készült a negye­dik ötéves terv, milliárd össze­függést kellett figyelembe ven­ni, s bár a jövőben a kompu­ter három nap alatt elvégzi a | terv számításait, az adatok ösz- szegjjűjtése akkor is kb. három évet fog igénybe Venni. A családi tervezés ennél könnyebb, gyakorlatiasabb, í nem annyira tudományos, ál­talában rövid távú. hiányzanak belőle az árfekvés, árindex, trend, tendencia, arány, vonat­kozás, viszonylat stb. szavak. A családi program kis tükre az országos tervezésnek. Az alap Ismerkedjünk meg tervező családunkkal. A családfő: dr. Hegyi József közgazdász, a gö­döllői árammérőgyár munka­ügyi osztályának vezetője, fe­lesége: a gyár műszerésze, a szülők egy 14 éves kislányt és egy ötéves kisfiút nevelnek. Nézzük meg mivel gazdál­kodik ma a család. A feleség keresete 2000 forint, a férjé 36Q0, plusz *00 forint esik egy hónapra a prémiumból, juta­lomból, nyereségből, összbevé­vele, alezredesi ruhában lát­ták, akkor még élt... Azóta valahányszor megfor­dult Szocsiban Jevdokina asz- szony vagy á négy gyermeke közül valamelyik, mindig egy- egy virágot vagy egy kis ko­szorút helyeztek el az ismeret­len katona síremlékénél. így élt Alexandr Grigorje- vics Szkorin története az el­múlt év teléig. Valamikor ka­rácsony táján azonban nem telük 0100, a levonások után j kb. 5600 forintot kapnak tisz­tán kézhez. Egy családtagra T400 forint jut. Nem szegény a család! Foglaljuk össze, mivel ren­delkezik a család. Két szoba, konyhás, összkomfortos szövet­kezeti lakással, szinte minden szükséges háztartási géppel, tartós fogyasztási cikkel — gáztűzhely, mosógép, hűtőszek­rény, tévé. rádió van. Gépko­csi nincs. A költségvetés Ismerkedjünk meg négytagú családunk költségvetésével. Havonta. lakástörlesztésre 400 forint megy el.(még 22 évig), a lakás rezsije (víz, gáz, fűtés, telefon, rádió, tévé) 1000 forint, a háztartás költségé (mosószer­től a főzésig) a jövedelem 40 (!) százaléka, 2200 (!) forint, használati cikkek vásárlására (tányértól a ruháig, cipőig) 1000 forint, szórakozásra, mo­zira, könyvre 200 (!) forint („nagy szégyen, hogy egy ér­telmiségi család csak ennyit fordít kulturális célokra” — kommentált a családfő), ha­várt levéllel kopogtatott be a postás a négy Szkorin-gyerek portáján. ' Valamennyi levél Magyarországról érkezett, egy Dabas nevű községből, és mind a négy levélben ugyanaz állt: „Üttörőcsapatunk elhatá­rozta, hogy felkutatja hazánk. és községünk felszabadításáért hősi halált halt szovjet kato­nák hozzátartozóit. A közsé­günkben van eltemetve Ale­xandr Grigorjevics Szkorin...” Jevdokina asszonyt ágynak döntötte a férjéről kapott vá­ratlan híradás. Azt, hogy már nem él, tudta bizonyosan. De azt: hogyan hait meg, csak a hite és a szíve sejtette vele. És a levél most igazolta hitét: hősként áldozta életét. A négy testvér: Maria, Vera, Anatolij és Alexandr úgy dön­tött, hogy közülük Maria, a legidősebb gyerek, induljon el a váratlan nyomon. Attól kezdve egymást követ­ték a levelek. Köztük egy hi­vatalos meghívás is: „Dabas község tanácsa és egész lakos­sága szeretettel várja önö­ket ...” Dzc.mber közepén három vendég érkezett a távoli Do- nyec-medencéből, Jenakievo városából — Dabasra. Maria Alexandrovna Kirakova szü­letett Maria Szkorin, a férje és Lena, a leánya. A szükséges úti poggyászokon kívül nem hoztak más., mint néhány ma­roknyi hazai földet Alexandr Grigorjevics Szkorin szülő­falujából, az ősi családi ház kertjéből és egy megtört szívű asszony, Jevdokina, há­lás köszönetét és jókívánsá­gait. Maria asszony 1941-ben, egy ködös, október végi napon, ti­zennyolc évesen búcsúzott el az édesapjától. Most, negyven­hat évesen látta viszont újra — a sírját. Megható és megrendítő, pil­lanat volt ez a találkozás. Sza­vakban megfogalmazni nem is lehet. Néhány maroknyi .fekete do- nyeci föld került a dabasi te­metőbe, jelképezve az otthon, a család utolsó üdvözletét.' És a sírról néhány maroknyi dabasi föld kerül majd a távo­li Donyec-medencébe, Szkorin katona szülőházának kertjébe, jelképezve azt a földet, amely­ben teste örök nyugalomra tért. , Története van annak is, jel­képes története, hogy Maria asszony miért éppen Lena lá­nyát hozta el magával erre a fájdalmasan szép találkozásra. A húszéves Lena, az ifjú asz- szony, új életet .hord a szíve alatt. Ha fiú lesz a gyerek, az újra megtalált nagyapa után az Alexandr nevet ,kapja. Prukner Pál vonta félretehetnek kb. 800 forintot. Így kommentálja a család költségvetését a családfő: „Az ember igényes a saját háztar­tásával szemben. Szeretjük a jó ételt, a konyhán nem spó­rolunk. A feleségem inkább hajlana a „zsíroskenyér-teával” étkezésre, de ahol két gyerek van. ott a közvetlen fogyasztás arányát nem lehet visszaszorí­tani. Egy korszerű családnak korszerű fogyasztási cikkekre van szüksége. Természetesen a háztartás nagy kiadásába belejátszik á drágaság is!” A tervek Nézzük meg, hogy az. elkö­vetkező öt évben mennyi pénz­zel gazdálkodhat családunk. A férj és a feleség - évi® 3 szá­zalékos bérfejlesztéssel szá­mol,, azaz a családfő öt év múl­va kb. 4500, a feleség pedig havi 2200 forintot keres majd. A lány egyetemre készül, a gyerekek a „tervidőszakban” tehát nem lesznek keresők. A család jövőre több mint 5700, két év múlva 5900, később 6200 forintot kap tisztán kéz­hez. Hogyan módosítják költség- vetésüket? A közgazdász férj a következőt jósolja: a kiadá­sok nagyjából változatlanok lesznek, a háztartás költsége azonban kb. 20 százalékkal nőni fog, s eléri a havi 2600 forintot. E várható tényt két példaszerű bizonyítékkal ma­gyarázza. Az egyik: a gyer­meknevelés költsége állandóan emelkedik, házi számítása sze­rint a gyermekre 0—6 éves ko­rig havi 6—700, 6—10 éves ko­rig 800—1000, 10—14 éves ko­rig 900—7000. a középiskolás évek alatt 1000—1200 forintot költenek — a szükség persze kevesebbet is előírhat, de a szülők kötelessége hogy minél magasabb szinten lássák el gyermekeiket. A másik érv: a korszerű fogyasztási cikkekkel nő a járulékos berriházások száma, példa: vásárolnak egv olaikálvhát, ehhez szükségel­tetik olaj, marmonkanna, töl­csér. kiskocsi. Milyen nagy beruházást ter­vez az öt évre a család. A la­kás korszerűsítésére — villany- bojler, bútor stb. — évi kb. 5000 forintot fordítanak. 1975— 76-ban egy gépkocsit szeretné­nek vásárolni, az árg 50—70 ezer forint között lehet. Az indoklás Mit nem tervez a következő öt évre a család. Például nem nő a kultúrára, szórakozásra fordítható pénzösszeg, s nem gondolnak külföldi utazásra. Így indokol a családfő: a ház­tartási kiadásokban sok kultu­rális , vásárlás is van, pl. mű­vészeti lexikon a kislánynak, a családnak nagyobb a művelő­dési igénye, de vissza kell fog­ni, mert drága,, régebben éven­te 6—8-szor voltak a főváros­ban, ez egy-két alkalomra csökkent, karácsonyra vettek két jegyet a Vidám Színpadra, ez 80 forintba került. Az apa szeretett volna fiával a mün­cheni olimpiára utazni, 1972- ben, ds ez a két hét vagy tíz­ezer forintot vonna el a csa­ládtól, így néni éri meg, az utazás nem mehet a lakás, a kocsi rovására. Elégedett lesz-e a család, ha ötéves terve megvalósul? Dr. Hegyi József: „Ha a kislány bejut a főiskolára, a kisfiú jól tanul, a lakás legalább a jelen­legi szinten marad, a felesé­gem, s az én egészségi állapo­tom nem romlik, sikerül egy kis kocsit vásárolni — akkor eredményes lesz az öt év, s elégedett a család.’’ A családi tervezés könnyebb, gyakorlatiasabb, nem annyira tudományos, általában rövid távú. A családi terveket nem szokták különböző fórumok megtárgyalni, sem vitatni kü­lönböző tételeit, mert minden­kinek jogában áll máskép ter­vezni. A családi .ötéves terv — magánügy. Köszönjük He- gyiéknek, hogy beavattak sze­mélyes programjukba. Fóti Péter A Fertő-tó elöregedése, isza- polódása már-már katasztró- fális méreteiket ölt. Számítá­sok szerint a tó hazánkhoz tartozó területének csupán 17 százaléka víztükör, a többit belepte a nád. Az aggasztó jelenség okai­nak feltárásával a Keszthelyt Agrártudományi Egyetem nö­vénytan tanszékének munka­társait bízta meg a Győri Víz­ügyi Igazgatóság. A kutatók eddigi kísérleteiket összegez­ve megállapították, hogy a fel­töltődésben óriási szerepe van a2 elburjánzott hínárálüo- mánynak, amelyből köbméte­renként 10—16 kilogrammnyi mennyiséget találtak. Megállapították továbbá, hogy a magas nád valósággal „szökteti” a Fertő-tó vizét. A vizsgálatok meghökkentő ada­tokat tártak a kutatók elé. Azokon a területeken, ahol nád tenyészik, két-háromszo- ros a párolgás mértéke a sima víztükörhöz képest. TÉLI ELÉGIA A natolij azon á téli reggelen futva érkezett haza az iskolá­ból. — Maria! Nővérkém! — kiabált már a kapuból. — Mondd meg nekem, de igazából mondd meg: ki volt az én apácskám! Az asszonylány Maria bosszúsan fordult az öccséhez. Csak most vette észre, hogy a ruháját alaposan megtépázták. — Hát ki lett volna, te szarriárfióka! Katona volt apácska, és meghalt a háborúban. — Biztos vagy ebben, Maria? — nézett gyanakodva a nő­vérére Anatolij. — Ha nekem nem hiszel, kérdezel meg anyácskát... — Anyácska, mondd meg nekem, de igazából mondd meg: ki volt az én apám? — faggatta Anatolij néhány perccel ké­sőbb beteg édesanyját. — Katona volt, kisfiam. Elesett a háborúban. — Biztos vagy ebben, anyácska? Jevdokina anyai szíve megsejtette: a fia nem ok nélkül faggatja apjáról. Sókkal többet mondani azonban ő sem tudott. Inkább odahozatta a szekrényből a családi iratok dobozát, né­hány percig keresgélt a papírok között, aztán odatett kettőt a fiú elé. — Ha nekem nem hiszel, higgy a tulajdon szemednek. Ez az egyetlen levél, amit apádtól kaptam a háború alatt. Anatolij mohón betűzte a megfakult tábori lapot. „Tuda­tom veletek, hogy itt fekszem a kórházban, Szocsiban. Már gyógyulóban vagyok, de hazamenni most nem lehet. Talán ha­marosan . viszontlátjuk egymást...” A másik papír szűkszavú, hivatalos közlemény. „Tudatjuk önnel, hogy férje, Alexandr Grigorjevics Szkorin a háború­ban eltűnt...” Jevdokina megvárta, amíg Anatolij végez az olvasással, esak aztán kérdezte meg. — Hogyan jutott ez éppen most az eszedbe, kisfiam? Anatolij egy mély lélegzet után egyszerre hadarta el: — Csúfoltak az iskolában. Azt mondták, apácska nem is Volt katona. Meg hogy hős se volt, ahogy te mondtad el ne­kem ... Az utolsó szavak alatt Maria lépett a szobába. — Igenis, hős volt apácska! Még az utolsó nap is, mielőtt elment a háborúba, együtt ástuk a védősáncokat a falu körül. —• És katona volt? — csapott le a kérdéssel a fiú. — Akkor még nem. Azért nem, mert itthon is kellett vala­ki, aki megszervezi a falu védelmét. ö; akkor a kolhoz elnök- helyettese volt Késő délután jöttünk haza a határból. A néme­tek már a falu túloldalán álltak.' Apácska akkor fogta a fegy­verét, elbúcsúzott tőlünk, és elment a háborúba. — Csak úgy, egyszerűen elment? — nézett a nővérére ké­telkedve a fiú. — El kellett mennie... — mondta csendesen az anyja. — Néhány óra múlva elfoglalták a falut a németek. Aki itthon maradt, összeterelték a főtéren. A férfiakat jobbra, az asszo­nyokat balra állították. —És engem? — kíváncsiskodott a fiú. — Téged jobbra, a férfiak közé — sírt fel váratlanul az anyja. _ Pedig még csak kétéves voltál, kisfiam. Ha 'Maria nem rohan oda érted, és nem cihái át közénk, pedig mennyit kapott érte a puskatussal!, ma már té sem élnél, mint ahogy egy sem él a félreállított férfiak közül. A sírás elemi erővel robbant ki belőle, nem tudta folytatni tovább. Maria mondta helyette, ha egyszer már belekezdtek az emlékidézésbe. _ Minket, nőket, kizavartak az erdőbe. Mire éjszaka visz­sz aóvakodtunk, már csak halottakat és füstölgő romokat talál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents