Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
3 POLGÁRI VÉDELEM Előrelátó terveze's a Mathiász Tsz-ben Borpince mint HATÁSOS VÉDEKEZÉS TŰZ ÉS JÁRVÁNY ELLEN Napjainkban a technika rohamosan fejlődik. A mezőgazdasági nagyüzemekben is egyre inkább gépesítenek. De nem nevezhető korszerűnek az a nagyüzem, ahol nem készülnek fel megfelelőképpen a termelés folyamatosságának biztosítására, a megtermelt értékek védelmére. Az effajta rendszabályok kiépítése különösen fontos „éléskamráinkban”, — azaz a termelőszövetkezetekben.. Annál is inkább lényeges ez, hiszen esetleges katasztrófa után az emberek biztonságba helyézését az élelem mentése követi. Mindezt jól tudják a szentendrei Mathiász János Termelőszövetkezetben is. Hogyan biztosítják itt a védekezés szervezeti, személyi és technikai feltételeit? Mit tettek eddig? — ezekkel a kérdésekkel fordultunk Kuthy Ferenchez, a szentendrei járás polgári védelmi törzsparancsokához. — Első lépésként megkezdődött a Mathiász János Termelőszövetkezetben a polgári védelmi csoport kialakítása — 80 emberrel, az elnök, Horny ák Jenő vezetésével. Ezt követte a személyi állomány kiképzése: szakszolgálatok jöttek létre. Kiképeztük a dolgozókat az állatállomány, a növényi kultúra és a takarmányok sugár-, vegyi és biológiai támadás elleni védelmére. Felkészültek a riasztás, elsötétítés, a műszaki mentés, a tűzvédelem, valamint az óvóhely- és egészségügyi ellátás feladataira is. A legfontosabb: a termelés folyamatosságának biztosítása, valamint a dolgozók és az anyagi értékek megmentése. — Kritikus helyzetben ez hogyan valósítható meg? — A termelőszövetkezet pincészetében a borfeldolgozás — a bogyózástól a must elhelyezéséig — zárt rendszerben történik. Műszakilag úgy tervezték meg, hogy egyben 350 ember befogadására alkalmas óvóhely is. Mindemellett 40 vagon árut — élelmiszert, gyógyszereket — tárolhatunk benne. Mindkét oldalon ventillátor cseréli a levegőt. A betonalapozású, folyóvízzel ellátott istállók ugyancsak korszerűek, valamennyi polgári követelménynek eleget tesznek. Az ajtók, ablakok hermetikusan záródnak. Szükség esetén az állatkényszervágás is megoldható. Az istállóban ventillátorok szűrt levegőt biztosítanak. A szervezeti kialakítás tehát megtörtént: létrejöttek az állat- és növény- védelmi, valamint vegyvédelmi brigádok. Ez pedig azt is jelenti, hogy ily módon sokkal hatásosabb lehet a védekezés a békeidőben bekövetkezett tűzesetekkel, illetve járványokkal szemben. TŰZBEN Láttam, s hallottam jómagam is nem , egyszer, hogy vannak, akik gyakran megmosolyogják a gázálarcos gya-* korlatokat, az egykori légó- tanfolyamokat, amelyeket ma így neveznek: polgári védelem. Már nem is hitt esetleges háború csapásai ellen véd, erre készít fel — tehát távoli, nagyon is távoli, mit ér, mi haszna napjainkban ... ... A füst már elöntött mindent. Az elektromos szikrák zizegve csaptak át kábelről kábelre, a vezetékek felizzottak, a villamos energia ereje önmaga ellen fordult, kíméletlenül égetett, izzított, rombolt mindent, • ami csak vele kapcsolatban állt, amerre csak békés útja vezetett a mindennapokon. Egy hegesztő fogott hozzá komótosan, hogy valamilyen apróbb dolgot elintézzen, annak rendje szerint. Röppentek a szikrák — ahogyah máskor. De egy szikrácska megtalálta a kicsinyke rést az építmény egyik oszlopa mellett, s üstökösként rohant lefelé a mélybe, a kábelpince félé. Ahová becsapódott, nedvesen olajos volt a felület, a szikra nem halt el, a környék egyre forróbb lett, aztán felizzott az első kábel. Ez indította meg azt a sorozatot, amelynek végén már kábelek kilométerei forrósodtak fel, s a zárlatok következtében felrobbant az egyik transzformátor is. Az erőműben, Százhalombattán akkor csak a három kisgép, az 50 megawattos áramfejlesztők dolgoztak ... A vészjel időben felhangzott, de az első percekben nem lehetett látni, tudni mást, mint azt, hogy dől a füst, s hogy pokoli érzés tapogatózva keresni hol, s hány helyen lángolhatott fel a tűz, s nem tudni, miért? A turbogenerá- torok, a gyorsan pörgő áram- fejlesztők könnyen forrósodó testét hidrogéngáz hűti. Ha hőt kap, ha láng éri, katasztrofális robbanás fenyeget... ... De ebben az iszonyatos küzdelemben is jól látták, hogy az igazgató, a polgári védelmi parancsnok, nagy termetével, ősz hajával mindenütt ott jár, ahol a legnagyobb a baj. A főmérnöke, a vezérkar, sokan, nagyon sokan, mint az oroszlánok, ésszel, erővel, de nem félelem nélkül próbáltak megállítani valamit, ami legjobb esetben is hallatlan további kárt okozott volna: ha nem sikerül megvédeni legalább a kis 50 megawattos áramfejlesztőket, leáll a százhalombattai olajfinomító is, mert tőlük kapja a lepárláshoz szükséges gőzenergiát. Fél évig kihűltek volna a desztilláló tornyok... ... Két lépésre sem lehetett látni a füsttől. De azért le kellett menni a pincébe, az izzó kábelekhez, megnézni, nincs-e ott ember, s aztán halaszthatatlanul neki irányítani a vízsugarat a pincének, hogy a baj fészkét kipusztítsák ... ... 1967. augusztus 31-én délelőtt 9 és 10 között robbant ki a tűz, s délután 3 órára kioltották. Amikor a helyzet megengedte, biztonság okáért, levegőbe engedték a generátorok hidrogéngázát is, ha valami mégis történne, s a tűz eljutna a kisgépekig, ne okozzon beláthatatlan bajt, katasztrófát a robbanás. Egy-két nap múlva már pörögtek az áramfejlesztők, az olajváros megkapta éltető elemét, az erőműtől szállított gőzt. Az emberek pedig, akik még érezték szájukban a mérgező, a gázálarc által sem kiszűrt kénsavas füstöt, elkezdték az újjáépítést. Ezekben a napokban talán senkinek sem jutott eszébe, hogy a mentésben, a védelemben, aztán a helyreállításban azok is csatáztak, akik ölykor egy kicsit unatkozó arccal hallgatják, mit mond az oktató, az előadó a polgári védelemről ... — Tóth — ,Nem éghetünk le..." Füles Peti sze Kérdésözönben a legifjabb polgári védelmi „szakember" Az üllői általános iskolásoknak is megrendezték a néphadsereg napján a polgári védelmi vetélkedőt. A helyi úttörőházban színvonalas, élvö- zetes versenyt vívtak egymással az iskola felsőtagozatos őrsei. Bizony néha még a zsűri is elcsodálkozott a nebulók szakszerű, pontos válaszain. A legeredményesebb versenyzőnek a Rákóczi őrs tagjai, a VII. osztályos Füles Péter bizonyult — lehagyva idősebb társait is. A feltett öt kérdésre a zsűritől minden egyes feleletére maximális öt pontot kapott. Az utólagos gratuláció ultán a 13 esztendős fiú szerényen ennyit mond: — A srácok is nagyon jól szerepeltek. Remek kis őrs a miénk: tizenhármán együtt megyünk mindenhová, megértjük egymást, őrsvezetők ketten vagyunk: Varga Tibi és én. De ennek a vetélkedőnek előzménye is akadt... — Éspedig? — A vetélkedő előtti napon késő délután kaptam meg azt a vastag könyvet, amiből felkészülhettünk. Nem volt sok idő, gyorsan összehívtam a közelben lakó őrstagokat: „Fiúk, gyerünk' tanulni, nem éghetünk le!” Aztán, amikor belelapoztunk a könyvbe és elolvastuk a kérdéseket, kicsit megkönnyebbültünk. A válaszok jó részét ugyanis már ismertük a tv-ből, rádióból és az újságokból. Meg aztán 'osztályfőnökünkkel, Donnert Károllyal, — számtan, földrajz, történélemszakos tanár — sokszor beszéltünk ezekről a dolgokról. — Visszaemlékezve, melyik volt a vetélkedőn a legnehezebb kérdés? — A különböző vegyi fegyverek felsorolása. A két perc idő alatt rengeteg számadatot kellett felsorolni. Egy kicsit beleizzadtam... — A legkönnyebb kérdés? — Amikor az atomról kellett beszélni. Ez a jövő energiája amit csak békés célokra szabad felhasználni. A nukleáris robbantással nemcsak pusztulást lehet előidézni. Ha megfelelőképpen hasznosítják, megszépíti az emberiség jövőjét. De csak akkor... Hirosima nem ismétlődhet meg újból... Az ember elcsodálkozik. Különösen akkor, ha egy tizenhárom esztendős gyerek szájából hallja ezeket a mondatokat. — Elektromérnök szeretnék lenni. Minden vágyam, hogy az általános iskola után a Puskás Tivadar Híradástechnikai és Távközlési Szakiskolában tanulhassanak tovább. — Bizonyítvány? — Végig kitűnő voltam. Néha félévkor az írással és rajzzal akadtak problémák. Biztosan most is „ledorongolnak” rajzból ... Egyébként a polgári védelmi vetélkedő után egy oklevelet és Hollós Korvin Lajos „A vörös torony kincse” című könyvét kaptam jutalmul. — Szabad idődben mit csinálsz? — Imádok focizni. Az őrsi csapatban középhátvédet játszom. Persze sokszor előreme- gyek gólt rúgni. Mert az a legszebb ... Torna a bunkerben / „Ha kitör a háború” címmel Svédországban megjelent egy könyvecske, amelyet valamennyi család ingyen kapott meg, hogy időben tanulmányozhassa, mi a teendője háború esetén. Katonai szakemberek szerint egyébként ebben az északi államban lehet a leggyorsabban mozgósítani a lakosságot. A gyakorlat alkalmával kiderült, hogy egy svéd embernek négy órára van szüksége ahhoz, hogy a főváros határában levő egyik erdőben harcrakész katona legyen... Kitelepítés esetén a lakosság nagy része sziklába vájt csatornába költözik, ahol autóparkolók is vannak, de ha valakinek sportolni támad kedvé, azt is megteheti, mert rendelkezésére áll a sportpálya. Svédországban különben gondoskodnak arról (egy pszichológiai csoport ötlete nyomán), hogy háború esetén zavartalanul működjenek a rádióállomások és megjelenjenek az újságok is. Fertőtlenítés I
