Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

fkai MlCVEI 1970. DECEMBER 18., PÉNTEK 10 % HÍNÁR A keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem Növénytan és Növényélettan tanszéke dr. Kárpáti István egyetemi do­cens vezetésével elkészítette a keszthelyi öböl növényvilágá­nak térképét. Gondos felméré­sek alapján — többek között légi felvételek és kutatóhajók segítségével — megvizsgálták, milyen szerepe van a hínár­nak az öböl feltöltődésében. Az eredmény meghökkentő: a 3286 hektárnyi vízfelület 10 százalékát hínár borítja, amely évente 4,5 millió kilogramm zöld tömeget termel. A szak­emberek számításai szerint ebből a tömegből pusztulás után évente 460 tonna üledék keletkezik, amely tovább isza- posítja a fürdőhelyet. „Delta“-nyú!ketrecek Országszerte egyre többen foglalkoznak a hasznos, jól ki­fizetődő nyúltenyésztéssel. Ezt figyelembe véve határozták el a tatabányai Delta Ktsz szak­emberei, hogy — hazai vi­szonylatban elsőként — meg­kezdik a korszerű kisüzemi nyúlketrecek gyártását. A há­romszintes, horganyzott rács­lemezekből készült nyúlketre- cet etetővel és önitatóval is felszerelték. Egy-egy blokk 18 rekeszt tartalmaz, s rekeszen­ként két-két nyulat lehet el­helyezni. A ketrecek hossza és az emeletek száma tetszés sze­rint növelhető. Mégis van megoldás! AB-rendelés — pellengér nélkül „Kínos ügyben kérem a se­gítségüket. Talán ismerik a szentendrei járási rendelőin­tézet öreg épületét. Sajnos, nemcsak öreg, szűk is. Ebből következik az az áldatlan ál­lapot, ami az abortuszbizott­ság rendelöóráin tapasztalható. Az AB-rendelésre érkező nők közös helyiségben kényte­lenek várakozni mindazokkal a férfiakkal, akik EKG-ra, röntgenre, sebészeti rendelés­re, munkaalkalmassági vagy gépjárművezetői jogosítvány­hoz szükséges vizsgálatra, esetleg sorozás előtti vizsgá­latra jönnek. Á többit sejthetik. Mit ér az orvosok esküvel fogadott titoktartása, az egészségügyi személyzet diszkréciója, ha a nők ki vannak téve a — nem is mindig józan — várakozók sértő megjegyzéseinek, gúnyos röhögésének? 1 Szentendre elég kis város ahhoz, hogy minden lakosa ismerje egymást, és idejárnak a környező kisközségek bete­gei is. Ki tudja, hány esetben indult meg a rosszindulatú suttogás, hány férjes asszony vagy fiatal lány életét kese­rítette meg a pletyka, ha a közös váróban találkozott va­lamelyik utcabeli ismerőssel?! Nagyon kérem, hassanak oda, hogy az illetékesek tegye­Váltalat Angyalföldi Gyára (Budapest xni., Frangepán utca 7—11.) F E LV E S Z épület-, általános és géplakatosokat, betanftott munkásokat, női és férfi segédmunkásokat, darukötözőket, fűtőket alacsonynyomású kazánokhoz, portásokat, éjjeliőröket, főportást több éves gyakorlattal, asztalosokat. Betanító átképzés tanfolyamot indítunk ács, kőműves, parkettás, műanyagburkoló, festő, tapétázó, épületasztalos, villany-, vízvezeték- és gázszerelő szakmákban. A tanfolyam időtartama 5 hónap. Jelentkezési határidő: 1971'. január 10-ig. A tanfolyam ideje alatt 1700 Ft bért fizetünk. JELENTKEZHETNEK A NYOLC ALTALANOS ISKOLÁT VÉGZETT, 18. ÉLETÉVET BETÖLTÖTT SZEMÉLYEK, 40 ÉVES KORIG. Vidékiek részére szállást adunk. Jelentkezés személyesen: r r * 43. sz. AEV. Szakoktatási Csoport Budapest XI., Dombóvári út 19. [Megközelíthető: 4-es, 41-es, 43-as, 47-es villamossal.) NE FARADJON A SÜTÉSSEL: VÁSÁROLJON AZ ÜNNEPEKRE kiváló, házi minőségű DIÓS- ÉS MÁKOSTEKERCSET, , FONOTT KALÁCSOT! Előzékeny, gyors kiszolgálás A megrendeléseket szaküzleteink veszik fel. Pest megyei Tanács III. sz. Sütőipari Vállalata Cegléd nek végre valamit a helyzet megoldására. Üdvözlettel: egy kétgyermekes édesanya” így szólt a levél, amelynek nyomán egy csütörtök délelőtt — az AB-rendelés napján — útnak indultam Szentendrére. Az öreg, műemlék épületben kopott, récsegős falépcső ve­zet az emeletre. Benyitok a várószobába. Az első, ami szemembe tűnik, az elkülönü­lés: külön csoportban üldögél­nek a különböző szakrendelés­re várakozók, és külön — szinte megbélyegezve — a nő- gyógyászati betegek. Az előb­biek pusmogva beszélgetnek, cukorkával kínálják egymást, s olykor kaján pillantásokat vetnek az utóbbiakra. Azok némán üldögélnek a kopottas fehér pad szélén. Amikor ki­nyílik a rendelő ajtaja, s az asszisztensnő suttogva érdeklő­dik, hogy AB-rendelésre vá- rak-e, harminc szempár sze- geződik rám. Tagadó vála­szomra minden fej elfordul tőlem. Nem vágyóik tovább érdekes. A pádon most csupán négy asszony ül, vidékiek lehetnek. Mereven nézik maguk előtt a földet. Kérdésemre, milyen ér­zés iff várakozni, kitör belő­lük a keserűség: — Ne is kérdezze! Látta, magát is hogy’ lesték? — Csali egy kis szoba lenne, külön bejárattal... — Úgy érzem itt magam, mint a bűnöző a vádlottak padján. — Legalább valami válasz­falat tennének ide, a pad kö­ré... Dr. Törék László, szülész­nőgyógyász főorvos tehetetle­nül tárja szét a karját: — Igaza van a levélírónak. Mi is tarthatatlannak érezzük ezt a helyzetet. Többször kér­tük már, hogy keressenek va­lami megoldást az illetékesek — addig is, amíg az új járá­si szakrendelő felépül — ered­ménytelenül. Az épület mű­emlék, átalakítani — új ajtót vágni, válaszfalat emelni — tilos. A váróhelyiséget elkerí­teni nem lehet, mert itt a hátsó bejáraton áit közlekednek a mentők. Dr. Kővári Aladár igazgató­főorvos ismeri a problémát. Azt is tudja, hogy a nőgyó­gyászat az épülő, új rendelő­ben is közös folyosóról nyílik majd a többi szakrendelővel, így írja elő a terv. Azért, ha már birtokon belül lesznek — ígéri —, mindent elkövetnek annak érdekében,' hogy a nő- gyógyászati rendelést a töb­bitől jól szeparáltan végezhes­sék. — Addig pedig? Egyetlen — átmeneti — megoldást látok: a gyermekgyógyászatot átvinni a Szabadság-forrás útja 2. szám alá, a városi szakrende­lőbe; a helyébe tennénk a nő­gyógyászatot, ahol külön be­járatot tudunk biztosítani. Dr. Szepessy Barnabás járá­si főorvos szerint ez a megol­dás kivihetetlen: — A városi és járási gyer­mekgyógyászat összevonása — túlzsúfoltságot eredményezne. A városi szakrendelő megnyi­tása óta a városban két új gyermekorvosi körzet létesült, s a járásban lényegesen emel­kedett az SZTK-biztosítottak száma. — Akkor hát marad min­den régiben? A főorvos töpreng egy ideig, aztán beszólítja a veze­tő védőnőt: — Kérem, jegyezze: Január 1-től kezdődően a Szabadság- forrás útja 2. szám alatt, az anya- és gyermekvédelmi ta nácsadó helyiségeiben tartjuk az AB-rendelést. Ott kizárólag nők fordulnak meg. Heti két alkalommal úgy ütemezzék a tanácsadást, hogy a déli órák­ban a helyiséget az AB rém delkezésére bocsáthassák. Ezt az intézkedést két héttel ha­tályba lépése előtt széles kör­ben hozzák nyilvánosságra, hogy az érintettek időben tu­domást szerezzenek róla. Őszintén szólva, az egyik szemem sír, a másik meg ne vet. örülök, hogy végre, addig is sikerült jobb megoldást ta látni, amíg az új rendelő fel­épül. Másrészt viszont nem ér tem: nem lehetett volna ezt már előbb kitalálni? Nyíri Éva 520 EZER DOLLÁR Népgazdaságunk új, jelentős üzeme készült el Kunfehér- tón, az állami gazdaságban. Rövidesen megkezdi munkáját a borkősavüzem. Hazánk, sőt a KGST-országok között is egye­düli ez a gyár. Az eddig kárbaveszett szőlőtörkölyből és bor­seprőből a gyógyszeripar egyik fontos alapanyagát, az eddig 520 ezer dollár értékben importált borkősavat gyártják majd itt. Melléktermékként pedig pálinka, valamint egy magyar sza­badalom, a Karbavitid fehérje tartalmú takarmány is készül. Alföld“ Kecskeméten fr Kecskemét kialakulóban le­vő új városközpontjában fel­épült az ország egyik legna­gyobb, 5000 négyzetméter alap- területű szövetkezeti nagyáru­háza. Már a belső szakipari munkákat végzik a modern ke­reskedelmi létesítményen, amelyet a tervek szerint jövő tavasszal nyitnak meg. A 13 fogyasztási és értékesítési szö­vetkezet összefogásával léte­sülő nagyáruház előrelátható­lag számos újdonságnak szá­mító szolgáltatással lepi meg a vásárlókat. Tervezik, hogy saját, „Alföld” cégjelzéssel hoznak forgalomba egyes ipar­cikkeket, házhoz szállítják az árut, méretre igazítják a ru­hákat, és különböző tanácsadói szolgálatra is berendezkednek. FILMJELENET Lipcsében láttam az alábbi jelenetet. Az egyik vasárnap délután filmesek gépesített hada száll­ta meg az operaház környékét. Készülő játékfilm rövid jele­netét vették itt fel. Örák óta dolgoznak, tíz pró­bát tartottak, de a rendező még mindig a haját tépi, elé­gedetlen. Ismétlés, Néhány másodpercig tart csak az egész. A fiatal lány sírva szalad az utcán (szerelmi bánat, mi le­het más...), nem néz körül, és a sarkon majdnem elüti a taxi. Az autóssal van a baj. Nem tudja kiszámítani a tempót, hogy a színésznővel egyszerre érjen a kereszteződéshez. Az újabb sikerteleh felvétel után a bámészkodók közül elő­ugrik egy nyurga férfi, és a rendezőhöz kiált: — Majd én beülök a kocsi­ba. Egy éve pontosan így ütöt­tem el egy nőt! (kohlmayer) Éjszaka történt... A napot már régen eltakarta a domb. A kisváros utcáin emberek sétáltak. Horváth Sándor, a téglagyár párttitká­ra egykedvűen bandukolt a pártház fe­lé. Amikor odaért, már lármázó embe­rekkel volt tele a terem. Este- nyolc órára rendkívüli megbeszélést hívtak össze. Türelmetlenül várták a járási párttitkárt, mert senki sem tudta miért kellett ilyen sürgősen idejönni. • — Minek hivatott ide bennünket, ha ennyit késik! — mérgelődött az egyik ember, és a többiek kórusban igazat adtak neki. El is határozták, hogy nem várnak tovább. De amikor indulni akartak, meg­érkezett a járási titkár. A megyebizott­ságtól jött. Izgatott volt, aztán, amikor egy kicsit csillapult, tréfásan megszó­lalt: — Elvtársak! Ha Jézusnak nem is si­került, de mi a mai napon megváltjuk a világot. Szóval, nagy dolog miatt hi­vattunk ide titeket. Még ma elkezdjük az államosítást. ★ A kisváros mellékutcája, amerre Hor­váth Sándorék mentek, kihalt volt, csak a villanylámpák himbálták fényüket. Megálltak egy ház előtt. A kapu fölött rozsdás pléh táblán már alig lehetett el­olvasni a betűket: „Krassó Kálmán sör- nagykereskedése.” Alatta egy kisebb táblán: „Krassó Szikvízüzem”. De volt egy frissen festett cégér is: „Krassó Kálmán pálinkafőzdéje a dolgozó pa­rasztok szolgálatában”! A kapun belül jámbor kutya csaholt. Hamar megbékélt, és farkát csóválva a jövevények mögé somfordáit. Az ebédlőben Krassó és barátai kár­tyacsatát vívtak. Krassó éppen ultit akart mondani, amikor benyitott Hor­váth Sándor, mögötte Tarr László és Gyömbér István. — Jó estét — köszönt illedelmesen Horváth. — Jó estét — fogadta Krassó bizony­talanul. Pillanatnyi zavart mosoly után nyájasan szólt a váratlan vendégekhez: — Minek köszönhetem a látogatást? — Az államosításnak! — felelt Hor­váth halkan, de határozottan. A csinos Krassóné szorongva nézett Horváthékra. Pillanatok alatt mindent végiggondolt és remegett, amikor meg­szólalt: — Azt akarja mondani, hogy a mi... ■— Pontosan! — vágott szavába Hor­váth. — Ezért jöttünk! Leltárt készítünk a vagyontárgyakról és . . Krassó úr az ultit már rég elfelej­tette, az eseményeknek ebben a sebes viharában. Arcán úgy változtak a szí­nek, mint színházi reflektorok fényei a sztár homlokán. Krassót, mint híres ke­reskedőt ismerték három vármegyében. Tudatában most gazdagsága, a kitűnő üzletek és pillanatnyi tehetetlensége ka­vargóit. A társaság megbénult, csak Horváth szavai törték meg a síri csendet. •» — Krassó úr, kérem a sör- és szikvíz­üzem kulcsait, és az összes könyvelési anyagot. A kocsmát, ami szintén Krassó úré volt, csak két ajtó választotta el az ebéd­lőtől és áthallatszott a zene. Krassó úr sohasem szerette a cigány­zenét, csupán az üzlet kedvéért tar­totta a bandát, s most. hogy meghallot­ta a hegedű sírását, egy pillanatra meg­szédült a gyűlölettől. Idegesen vette az acélkasszát elő, a terebélyes, oltárhoz hasonló ebédlőszekrény fiókjából. — Hozd be az üzem kulcsait! — for­dult a feleségéhez, és tehetetlenül ha- rapdálta szája szélét. A kocsma pénztárát éjfélkor lezárták. A pincérnő — aki „pausálban” fizetett Krassónak a szoba használatáért — kénvtelen volt megválni éjszakai vendé­gétől. Hajnali négy órára az üzleti könyvek­nek, értéknyilvántartásoknak csak a fe­lét tudták átnézni Horváthék, mert bi­zony elég nehezen ment nekik, sohasem foglalkoztak ilyennel. Krassó percenként itta a lombikban gőzölgő feketét. S, mint aki csatát vesz­tett, készségesen mutogatta a „tartozik”, „követel” tételeket. Arcán egyre inkább állandósult a sárga szín, aztán halk nyögés kíséretében, eldőlt a kanapén. Horváthék meglepődve, némi részvét­tel vették körül Krassó urat. Gyömbér meg is jegyezte: — Nagyon sajnáljuk, de ... Krassóné azonban nem volt ennyire érzékeny, mert sajnálkozva bár, de meg­szokott hangsúllyal kijelentette: — Sajnos, gyakran előfordul... Az asszony megjegyzésére Krassó úr felült! — Bocsánat urák ..., illetve elvtársak, egy kicsit gyengélkedtem. — Össze­szedte erejét, Sorra lapozták, egyeztet­ték az üzleti könyveket. Hajnali öt óra lehetett. Csengettek. A sofőr és a két kocsis jött. Amikor a jövevények meglátták az ebédlőben Horváth Sándort és társait, nem tudták, mire vélni a helyzetet. Balogh János, az idősebb kocsis harminc éve dolgozott Krassónál, de ilyen furcsának még nem látta gazdáját. A sofőr is nagyot nyelt, mielőtt megszólalt: — Krassó úr, itt vagyunk! Krassó kihúzta magát, teste megfe­szült, mélyen lélegzett, amely nagy só­hajként jött vissza a torkából: — Nem én rendelkezem! Balogh János Horváthra nézett. Jól ismerte, együtt gyerekeskedtek valami­kor a téglagyári dombokon. — És velünk mi lesz? — kérdezte. — Mi lenné? — mondta Horváth —, dolgoztok tovább, mint eddig, vagyis nem egészen úgy.. Délután kezdjük a sör és szódavíz szállítást. Addig fessétek át az autón és a kocsikon a névtáblát írjátok rá, hogy: „Nemzeti Vállalat”. ★ A nap újra eltűnt nyugaton a dombok mögött. Az éjszakai virrasztás után Horváth Sándor fáradtan bandukolt ha­zafelé. A kisváros csendes volt, mint mindig. Emberek sétáltak az utcán, és a fák susogtak a lassú esti szélben. Vincze György

Next

/
Thumbnails
Contents