Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

4 rest ut eret S 1970. DECEMBER 16., SZERDA POSTABONTÁS BEAT ’70 Ki tetszett? Lámpák — körte nélkül Szigetszentmiklóson, a Rá­kóczi utcában lakom. Csalá­dommal ötödmagammal járok dolgozni reggel korán. Este is jóval sötétedés után érünk ha­za. Három hónapja bevezették utcánkba a villanyt, de azóta sem csavartak égőket a bu­rákba. Olyan sötét van mife­lénk, hogy mi felnőttek is fé­lünk közlekedni, az aprósá­gokról nem is szólva. Nem értem azt sem, hogy lehet, hogy a szomszéd utcában, a Lehel utcában pedig éjjel­nappal villany ég. ötvös Ernőné Szigetszentmiklós Hogy jutok át? Két évvel ezelőtt utat szé­lesítettek minálunk, eközben hetven centivel megemelték az úttestet. így házunk ala­csonyabban fekszik, oda fo­lyik be a csapadék, a hóié. Árok nincs, betemették. Bo­káig ér a sár. Amit csináltat­tunk beton átjárót, az Útfenn­tartó Vállalat másnapra szét­verte, sőt még százötven fo­rintra meg is büntettek ben­nünket érte. A legszebb ezután követke­zett. Vízvezeték készül a fa­luban, előttünk is mély árkot ástak ki, a földet egyszerűen elénk hányták. így a ka­punktól a földhányáson kívül még egy mély árok is elvá­laszt. Édesapám kérte, hagy­janak előttünk is egy keskeny bejárót, mire a munkások szó szerint ezt válaszolták: „Bá­csi, ahhoz magának is hozzá kell járulni.” Tény, hogy be­járót nem hagytak. Kénytelen voltam egy keskeny deszkát keresztülvetni a mély árkon, s most azon közlekedünk. Na­gyon elkeserítő állapot, nem elég hogy gyalogjárdánk sincs, életveszélyes körülmé­nyek között a műúton kell, hogy közlekedjünk? Verba Jenőné Erd, IV., Fehérvári út Élet az Ady-klubban Kellemes esténk volt Felső- gödön, az Ady Endre ifjúsági klubban. A nemrégen átadott modern helyiségben kulturált körülmények között legalább huszonötén hallgattuk Galam- bosi Bertalannak, a kertészeti egyetem ötödéves hallgatójá­nak előadását Bartók Béla népdalkutatásáról. A bevezető után érdekes dallampárosításokat hallgat­tunk a magyar és rokon népek zenéjéből, majd zongoradara­bok következtek Bartók élet­művéből. A klub alakulásakor a falu fiataljai azt kérték; igényes, kulturált szórakozással várjuk őket. Reméljük, a szórakozá­son kívül módot nyújthatunk az igényes önművelésre is. Művelődésiotthon-igazgató Az ígéret szép szó... Gödöllőn két éve a 12. szá­mú Pest megyei telefonkönyv .megjelenése után több mint háromszáz, teljesen új előfi­zetőt kapcsoltak be a háló­zatba. Ezzel egyidejűleg vi­szont a besnyői városrész több mint húsz előfizetője új szá­mot kapott. Akkor megígér­ték, számváltozási jegyzéket készítenek, amely minden vál­tozást felölel majd s vala­mennyi előfizetőnek kikézbe­sítik. Sajnos, mindmáig nem kaptuk meg az ígért jegyzé­ket. A helyi telefonálást igen körülményessé teszi, hogy a központi dolgozónak minden egyes esetben külön listáról kell kikeresnie a hívott fél telefonszámát. Nagyon örül­nénk, ha a két éve ígért jegy­zéket most már valóban meg­kapnánk. Mayer Béla, Gödöllő, Fenyvesi Nagyút 16. Valamennyien megköszönjük a GC 03—32-es rendszámú autóbusz vezetőjének, hogy december 7-én, délután 1 óra­kor az előttünk levő nyitott kútból olajos kannával merte a vizet kocsijának hűtőjébe. Emiatt olajos lett a víz, ami legalább három hétig nem tisztul le s három család me­het addig más kútról hordani a vizet. Sztancsik Antal, Örkény, Fő utca 102. Jó ez így? Tüdőszűrést tartottak váro­sunkban, a volt erdészeti hi­vatal egyik helyiségében. A várószoba mindössze 3x2,5 méteres kis helyiség, ahol egymáshoz préselten vára­koznak a sorra kerülők. Eköz­ben természetesen — tél lévén — köhögnek, sokan náthásak, így még megbetegszik az is, akinek egyébként semmi baja sincs. A múltban kitűnően oldot­ták meg a tüdőszűrést, nem tudni miért változtattak a jól bevált módszeren. Továbbra is rendelkezésre állna a KIOSZ, a művelődési ház, vagy a mozi helyisége, ahol délelőtt úgysincs előadás, te­hát volna hely. Kelemen János, Gödöllő Hogyan kell használni ? Egy hónapja teljesen új propán-butángáz palackot vá­sároltam, de nem merem hasz­nálni. Ugyanis csak akkor működik, ha a csapját telje­sen kinyitom. Sárközi Lászlóné, Túra, Gyár u. 3. Érdeklődésünkre a Javító- Szerelő Vállalat központjában elmondták, hogy olvasónk forduljon panaszával a válla­lat gödöllői kirendeltségéhez, a Dregonya Pál u. 3. szám alá. A palack zárjának ilyen mű­ködése nem életveszélyes ugyan, de nem is szabályos. Mindenesetre helyesebb lenne, ha a szerelő a helyszínen meg­nézné. Beethoven Martonvásáron * Hogy felejthetném azt a Szent-Iván-éji estét! Még a zenére szendergő tó sötét vize is megrezzent mert egy szinkópával szívemen akkorát koppintott a lombok mögül előbukkanó Beethoven, hogy azóta tárva-nyitva tartom a kastély minden ablakát! NÉMETH GÉZA * 200 éve, december 16-án, 1770-ben született Ludwig van Beethoven német zeneszerző (mgh. 1827). B a jcsy-Zsi I inszky levele Bajcsy-Zsilinszky Endre éle­tével kapcsolatos dokumentu­mok birtokába jutott a győri levéltár. A harmincas évek elején és közepén írt levele­ket Bajcsy-Zsilinszky dr. Leute Lajos hajdúdorogi ügyvédnek írta, akivel jó barátságban volt. Dr. Leute Lajos segítsé­get nyújtott a Nemzeti Radi­kális Párt vezérének pártja szervezéséhez, a tagtoborzás­hoz. Az érdekes dokumentu­mokat a hajdúdorogi ügyvéd fia, Leute Zoltán ajándékozta a levéltárnak. „Ironikus” Mária királynő A szegedi Nemzeti Színház december 19-én ősbemutató­ként viszi színre Madách: Má­ria királynő című drámáját. A szerző Nagy Lajos idősebbik lányának, a 15 éves korában trónra került, majd fiatalon elhunyt Máriának a történetét az 1840-es évek elején írta meg. A drámát eddig sehol sem mutatták be. Most Gyár­fás Miklós a művet ironikus formában átdolgozta. így ke­rül a közeljövőben színre Sze­geden. Lóczy-öra Lóczy Lajos, a nagy magyar geológus hagyatékából számos dokumentum került elő nem­régen Révfülöpön. A tárgyi emlékek közül Lóczy Lajos órája került a révfülöpi mú­zeum gyűjteményébe. ­Slágerlistánk elején minde­nekelőtt hadd hívjuk fel olva­sóink figyelmét — ismételten — év végi pályázatunkra. Ér­demes lesz szavazni az év leg­sikeresebb énekesnőjére, éne­kesére, együttesére, valamint slágerére, hiszen rendkívül ér­tékes nyeremények találnak majd gazdára. A pályázat díjai a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Zeneműkiadó ajándékai: tíz nagylemez, tíz kislemez, valamint számtalan könyv. A most közreadott szavazólapon küldhetik he ol­vasóink szerkesztőségünkbe ,,voksukat” — lehetőleg minél előbb. Azután már a szeren­csekerék dönti el, hogy kit fo­gad kegyeibe Fortuna... A komolyzene kedvelőinek az Országos Filharmónia sok érdekességet tartogat nemcsak ebben a hónapban, hanem már az elkövetkezendő esztendő­ben is. December 12-én este fél 8 órai kezdettel a Zene- akadémia kistermében Szűcs Lóránt zongoraestjére kerül sor. Beethoven művei mellett Bozai Attila: Bagatellek című művét is megszólaltatja. De­cember 22-én a Zeneakadé­mián Bach-, Beethoven-, Liszt- és Szkrjabin-szerzeményeket ad elő Lantos István zongora- művész. December 27-én pe­dig — ugyancsak a Zeneakadé­mián a Magyar Állami Hang­versenyzenekart hallhatja a közönség — Ferencsik János vezényletével. És most lássuk, mi újság a Zeneműkiadónál. „Elindultam szép hazámból” címmel új magyar népzenei kiadvány je­Szelvényünket vágja ki, Írja rá az év legsikeresebb énekesnőjét, énekesét, együttesét, valamint slá­gerét. Ragassza levelezőlapra, vagy tegye borítékba és úgy küld­je be szerkesztőségünkbe (Pest lent meg, amelynek külön ér­dekessége, hogy az előszót Ko- dály Zoltánná írta. Megtudtuk azt is, hogy folytatják az „Imp­rovizáció a tánczenében” soro­zatot is. Koós János rövidesen megjelenő nagylemezéhez is adnak szöveget. A boltokba ke­rült a „Beat ’70”, amely neves zenekarok nagy sikert aratott, slágerré vált számait tartal­mazza. Megtalálható a kiad­ványban az Ómega-együttes Éjszakai országút, az Attasék A kutya, valamint Bergendiék Zimme-zumm című száma. És még egy érdekesség; a jövő évben ismét megrendezik a táncdalfesztivált. Nem 60, ha­nem csak 45 dalt hallhatunk majd. Már elkezdték a dalok feldolgozását, s a különleges itt az, hogy nem három, ha­nem csak egyetlen füzetben je­lentetik meg az egészet. E heti nyerteseink: Szőke Julianna (Nagykőrös, IX., Lo- sonczi u. 60.), Lenke László (Dabas, Biksza Miklós u. 357.), Pintér Balázs (Dunakeszi, Mar­tinovics u. 24.). Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (2) Kodály: Háry János. 2. (4) Liszt: Mazeppa. 3. (1) Beethoven: Für Elise. 4. (5) Beethoven: IX. szimfónia. 5. (3) Liszt—Paganini: La Campanella. Tánclemezek: 1. (2) Oh, jöjj (Omega). 2. (3) Kócos ördögök (Metró). 3. (1) Kégli-dal (IUés). 4. (6) André (Koncz Zsuzsa). 5. (4) Jöjj ide hozzám (Atlasz). 6. (8) Végre szabad vagyok (Késmárky M.). 7. (5) Most kéne abbahagyni (Kovács Kati). 8. (9) Csábit a fény (Hungária). 9. (7) Olyan szé­pen mosolygott (Omega). 10. (10) Jajj, nem vigyáztam (Kovács Ka­megyei Hírlap, Bp. vm. Somogyi Béla u. $.). Az év végi sorsolá­sunkon olvasóink értékes jutalma^ kát nyernek. A borítékra ne fe­ledje el ráírni: „Kedvenc leme­zem”. ti). (Falus—Tamás—Sunyó) Luca-vásár Sietek levélben megírni, Bogy a hagyományos Luca- vásár jól sikerült falunkban. 23 forintért árulták a sertés kilóját, a választási malacok­nak 1200 forint volt a párja, a silányabbaké 800. Azonban hiába kerestünk udvari söprűt, kucsmát, kala­pot, azt egyetlen árus sem hozott. Szerettek volna az emberek férfi-női csizmát is vásárolni, de abból sem volt választék. Viszont az áruház­ban már a nagy lábú nőik is megtalálják amit keresnek, szépen hoztak negyvenes női csizmákat. És ha már ilyen sokat írtam a kereskedelem­ről, azzal fejezném be, alkal­mi áruk háza épül a faluban, aminek különösen a kispénzű emberek fognak örülni. Virág Mihály Albertirsa Ezt láttam Szomszédom beteges, idő­sebb ember. A napokban fát vett a TÜZÉP-nél. Alighogy meghozták a fuvarosok, meg­jelent egy taligával Haller Márton 8. általános iskolás fiú, a Martinovics téri iskola tanulója és az utolsó szálig szépen behordta a kamrába az idős ember tüzelőjét. Jófor­mán még a köszönetét sem várta meg érte. Azért írom meg az újságnak, mert ezt a gyereket már máskor is lát­ták, amikor szívélyesen segí­tett a rászorulókon. Komjáthy Józsefné Vecsés, Hold u. • 8. Kristóf minden szónoki ké­pességét latba vetve ecsetelte, hogy Berek milyen hősként küzdött a tegnapi meccsen és hogyan sérült meg. Persze nem veszélyes a dolog, de két napot pihennie kell, hogy va­sárnap újra helyt tudjon állni a zöld gyepen. Rita sírt egy kicsit, de sokkal hamarabb megvígasztalódott, mint azt Kristóf remélte. Ezután került sor a heti teendők megbeszé­lésére. A lány figyelmesen hallgatott. — A vasárnap meccs külö­nösen fontos. A sárosdi Előre a harmadik helyre pályázik. Ehhez két mérkőzést kell meg­nyernie. Minket nem tartanak nagy ellenfélnek, tehát — mint kémeink jelentették —, csak a tartalékos csapattal áll­nak ki ellenünk. Pihentetik Somolyát, a gólkirályt, hogy kellően felkészüljenek a nagy meccsre a listavezető KTC ellen. Az edző — az a stupid barbár —, kijelentette, hogy az ATC-t akkor is meg­verik, ha a csatársor lábát gipszbe rakatja! Nagyot fog csalódni a szerencsétlen. De ez nem elég. Nekünk az is fontos, hogy az FFC ne győz­zön, ez pedig ezúttal nehéz dolog lesz. — Bízza rám — mondta Ri­ta és az órájára nézett, mert hétkor randevúja volt Csala I-eJ. — Én bízom magában, de itt nem elég Csalát félreállíta­ni. Az FFC ugyanis a mocso- lai TE-vel játszik, akiket mi vasárnap vertünk meg. Per­sze a mocsolaiak majmot csi­nálnának ezekből, de sajnos a mocsolai Szerelvénygyár a Felsőhegyi Gépgyárnak sem szállított... — Hogy kerül ez ide? — kérdezte Rita. — Maga még nem érti a fo­cit, de ez most nem is baj. Rajtunk csak egy segíthet: Az egész csapatot fejre kell állíta­ni. — Mit gondol? — tiltakozott Z—28. — A tervem kész és kivi­telezhető. Figyeljen... Kristóf előadta a tervét és Rita csak annyit kérdezett:, — És ez nem büntetendő? — Nyugi! Ártatlan ügy! Ha mindenkit, aki egy házibulin részt vesz, megbüntetnének, kevés lenne a börtön ! — Hát az igaz... Magam is összebuliztam tíz életfogytig- lanra valót — nevetett Rita, aztán sietve elbúcsúzott. — Vár a csodacsatár! — Hol tartanak? — érdek­lődött Kristóf. — Még sehol. A fiú kicsit mulya és állatian fél az edző­jétől. Kristóf ezért a tekintélyért még jobban utálta és irigyelte az öreg Bienert. A lány halkan távozott. Kristóf megpróbálta felrázni Spitzer Józsit, de hamarosan rájött, hogy igyekezete telje­sen hiábavaló. — Egy úr még fen tmaradt. A számlát majd ő rendezi — mondta a portásnak. — Nekem mindegy — bó­lintott a portás, aki semmin sem csodálkozott. Legfeljebb akkor lepődött volna meg, ha megtudja, hogy ezek hárman a honi sport fellendítésén fára­doztak a sóváradi Grand Ho­tel légypettyes szobájában. Kristóf a kocsit kereste. Amikor látta, hogy nem áll a szálló előtt, semmi kétsége nem volt a sofőr holléte felől. A huszadik házassági évfor­dulót egy percig sem hitte. Tudta ugyanis, hogy a derék pilóta agglegény. Elindult sétálni. Egy presz- szóban kitűnő kávét ivott, majd amit ritkán tett meg, le­hajtott egy pohárka konyakot is. Ekkor vette észre, hogy a szomszéd asztalnál Biener ül és gúnyos mosollyal nézi. Bei- ner? Mit keres itt? Az öreg húsz évvel ezelőtt edzője volt Kristófnak és már akkor azt mondta: — Fiam, te be vagy oltva a foci ellen. Még nem késő. Le­gyél tánc- és illemtanár, vagy vállald el egy bélyeggyűjtő kör edzőségét... Kristóf sosem felejti el ezt Bienernek. De most mit keres itt? Átbólintott az asztalához. — Üdvözlöm az ellenséget! — mosolygott Biener. — Kémkedünk? Sóváradon is kémkedünk? — Csak egy barátomat láto­gattam meg... — Tudom. A Spitzer Józsi főurat. Sejtettem, hogy a ma­ga embere. Feltűnő érdeklő­dést tanúsít a csapat iránt. De nem kell aggódni. Két tarta­lékjátékosomat állítottam rá.. — A Józsit nem érdekli a foci! — Most nem is. Két nap óta itatom. Látja kolléga úr, én hagyom, hogy a lapjaimba lásson... Kristóf ingerült lett a ci­nikus hangtól és főleg attól, hogy az öreg róka helyes szi­matot fogott. — Látom a lapjait, akkor is, ha nem akarja. Vasárnap pél­dául kapnak ingyen két pon­tot a mocsolai TE-től, —vág­ta oda Bienernek. — Ügy ... Sajnos, maguk olyan idétlenül csinálták, hogy a dologra felfigyelt az MLSZ is. Nekünk játszani kell, mert maguknak még lefeküdni sem lehet... — Szóval foci helyett szín­házat játszanak? — Még mindig jobb, mintha cirkuszt csinálnánk, mint ma­guk. így évődtek. Kristóf egyre inkább elvesztette uralmát idegei felett. Biener élvezte a helyzetet. Az edzők szellemi párbajának azonban mégis vége szakadt. Biener befeje­zésül közölte: — Nézze, kolléga úr! Aján­lom, ne bántsuk egymást. Vé­gül is ez sport, ahol győz a jobbik. Ha maguk győznék, én csak gratulálok... Kristóf kezet nyújtott és örült, hogy Biener elmegy. Az öreg — sajnos —, a szópár­bajban is erős ellenfél. Biener kilépett a kávéház­ból — és azonnal kocsiba szállt. Robogott Felsőhegyre, Tudta, hogy Csala I. és Zámo- ri Zita a főutcán fog sétál­ni... Valóban, ott sétáltak. — Cudar egy élet a miénk — mondta Csala I. a lánynak. — Látja, ha rajtam múlna, én minden este ott ülnék a bár-« ban, hogy láthassam magát.. — Láthat maga délután is. Tartok matinét Egyszemé­lyeset! Csala I. elpirult. — Nem úgy gondoltam — hebegte... — Én sem — mondta Rita. — Különben is, az öreg Bie­ner minden délután edzést tart! — És délelőtt? — Gőzfürdő, taktikai meg­beszélés ... De nem baj, Ri- tácska! Hamarosan vége a bajnokságnak és akkor idő­milliomos leszek. Magának megmondom: jövőre már nem játszom a csapattak Az NB II-be hívnak! — Akkor magának nem is fontos, hogy az FFC bentma­radjon! Csala I. arca megkeménye­dett: — Mit képzel rólam! Na­gyon is fontos. Ha kiesnénk, nem volna képem elmenni tő­lük ... — Derék fiú maga. Csak próbára akartam tenni — mondta Z—28. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents