Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

lapja Francesco de Mártim látogatásai Dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese kedden hivatalában fogadta a kormány meghívására hazánk­ban tartózkodó Francesco de Martinát, az Olasz Köztársa­ság miniszterelnök-helyette­sét (képünkön). A megbeszélé­sen szereplő gazdasági kérdé­sek között szóba került az ipa­ri kooperáció, továbbá néhány infrastrukturális kérdés. Esz­mecserét folytattak az európai biztonsági értekezlet előkészí­téséről is. Az olasz miniszterelnökhöz lyettest kedden hivatalában fogadta Péter János külügy­miniszter is. A találkozón an időszerű nemzetközi kérdések­ről, a NATO legutóbbi brüsz- szeli ülésével összefüggésben az európai biztonság problé­máiról, a dél-lcelet ázsiai és a közel-keleti helyzetről cserél­ték ki nézeteiket. MOSZKVA A KGST vb 50. ülése Weiss, Romániát Gheorght Radulescu, a Szovjetuniót Mi- hail Leszecsko. A résztvevők megvitatják a szocialista gazdasági integ­ráció elmélyítésével, valamint a gazdasági és tudományos­műszaki együttműködéssel kapcsolatos kérdéseket. Meg­vizsgálják azokat az intézke­déseket, amelyek a KGST-or- szágok új gépekre és ipari be­rendezésekre vonatkozó igé­nyelnek teljesebb kielégítésé­re iránnyulnak. Konvenció-a légi kalózok ellen A Nemzetközi Polgári Re­pülésügyi Szervezet 77 tagor­szágának diplomáciai képvi­selői, akik december elseje óta üléseznek Hágában, kedv- den délelőtt a szükséges két­harmadost meghaladó szó­többséggel elfogadták egy nemzetközi konvenció szöve­gét, amely a repülőgépek jog­talan birtokbavételének meg­szüntetését célozza. A konvenció arra kötelezi sz országokat, amelyek elfogad* ták, hogy szigorú bünteté­sekkel sútjsák a légi kolózka- dást. A konvenció 13 cikkelyből áll. Megszavazásakor csak Algéria és Chile tartózkodj dott. Az okmány nemzetközi jo­gilag akkor lép érvénybe, ha az aláírók közül 10 ország ratifikálta. Az okmányt ezt követően Moszkvában, Lon­donban és Washingtonban le­tétbe helyezik, hogy „bármely ország bármikor csatlakoz­hasson hozzá”. Kubai államminíszfar Budapesten Dr. Ajtaí Miklósnak, a kor­mány elnökhelyettesének meg­hívására kedden hivatalon ba­ráti látogatásra Budapestre érkezett Carlos Raffael Rod­riguez államminiszter, a Ku­bai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága titkárságá­nak tagja. A vendéget — aki a két országot érintő gazdasá­gi és műszaki kapcsolatok bővítéséről folytat megbe­széléseket — a Ferihegyi re­pülőtéren dr. Ajtai Miklóst valamint dr. Perjési Lászlót az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetője fogadta. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Venus—7 szovjet automa­tikus űrállomás 120 napos re­pülés után kedden elérte a ,Venus bolygót. A start pillanatától — au­gusztus 17-től — az állomás körülbelül 320 millió kilomé­ter távolságot tett meg. 124 alkalommal létesítettek vele rádiókapcsolatot, ezek során nagy mennyiségű telemetriikus információhoz jutottak. December 12-én, a Venustól I 320 000 kilométer távolságra megkezdődtek a befejező sza­kasz — a bolygó légkörébe való belépés — előkészületei. Földi parancsra az űrállomás íeszálló részének áramszolgál­tatását biztosító kémiai forrá­sokat feltöltésre a napelemhez kapcsolták, a hőmérsékletet a leszálló részben mínusz 8 C fokra csökkentették. A bolygó légikörébe való be­lépéskor, december 15-én, ma­gyar idő szerint 6.02 órakor, az űrállomás leszálló része kü­lönvált az orbitális törzstől. Aerodinamikus fékezés követ­keztében a leszálló rész sebes­sége másodpercenként 250 méterre csökkent, majd mű­ködésbe lépett az ejtőernyő- rendszer, kinyúltak az anten­nák és megkezdődött az infor­mációk továbbítása. A leszálló rész jelzéseit 35 percig vették. A Venus—7 ál­tal végzett mérések eredmé­nyeinek feldolgozása és tanul­mányozása folyik. AZ ÖNBECSÜLÉS EREJE pártkongresszuson a zár­szóban Kádár János na­gyon találékonyan fejezte ki: a kongresszus nem a fize­tésemelés napja, mert nem az a feladata, hogy fizetést emel­jen. Meg is indokolta: ha az elmúlt négy évben eszközölt fizetés javításokat, szociális in­tézkedéseket mind egy csokor­ba gyűjtöttük volna, és most, a kongresszuson érvényesítjük, akkor a kongresszus húsz per­cig tapsolt volna az örömtől. De ez nem lett volna jó, mert béreket akkor javítunk, amikor lehetőség van, és nem várunk vele a kongresszusig. Szükséges ennek az álláspont­nak a közlése, mert nálunk az Utóbbi hónapokban egészen furcsa helyzet alakult ki, amit úgy jellemezhetnénk, hogy rendben van a szocializmus, és az életkörülményekre sem le­het általában különösebb pa­nasz, de azért mégiscsak több fizetést, nagyobb jövedelmet sürgetnek. Sajnos, olyan igény- nyél és hévvel, amely magá­ban foglalja azt a látszatot is, mintha azonnali megoldást kívánó igényről lenne szó min­den egyes esetben. S ez az, amit nam lehet szó nélkül hagyni. Fura egy helyzet ez: javul­nak az életkörülmények, vele párhuzamosan nő az elégedet­lenkedő követelés. Pedig a for­dítottja lenne a természetes. Hozzátehetjük még, hogy ki­bogozhatatlanul keverednek a jogos és majd valóban kielégí­tésre szoruló igények a jogta­lan követelésekkel. A sokszínű polémiában elsikkad az, hogy személy szerint ki az, aki meg­érdemli, s ki az, aki nem ér­demli meg a hangoztatott igény vizsgálatát. Országosan nem is lehet ezt megállapíta­ni. Csak konkrét módon, egé­szen az egyes személyekig le­bontva, az üzemben, intéz­ményben válik el, hogy az egyik ember valóban a mun­kájával rászolgált arra, hogy majd javítsanak a fizetésén, míg a másik ember szájasko- dik, de hasznos munkát alig Tégez. Ez a körülmény sürgeti az erőteljesebb politikai föllépést, a követelések szelektálását, s az igen és nem határozott ki­mondását minden vezető ré­széről, aki beosztottakkal dol­gozik. A határozott és igazsá­gos föllépést az emberek több­sége szívesen veszi, jól fogad­ja, mert ad saját becsületére. A bérből és fizetésből élők zöme rendelkezik azokkal az erkölcsi normákkal, amelyek alapját képezik a tisztességes ember fogalmának. Ebbe bele­tartozik az is, hogy csak olyan pénzhez, jövedelemhez érez­nek jogot, amiért becsületesen megdolgoztak. Nem fér össze önérzetükkel, hogy ügyeske - déssel vagy csak ímmel-ámmal munkáért „nagy dohányt” vi­gyenek el. Beszélgettem olyan tisztvise­lőkkel és üzemvezetőkkel, akik nagyon egyszerűen kö­zölték etikai álláspontjukat. Azt mondták, hogy semmi mást nem kérnek, csak a mun­kájukért adják meg, ami jár, de csak azt adják — ami jár. Ez nem néhány ember véle­ménye, hanem a magyar mun­kásosztály többségének termé­szetes gondolkodásmódja. Amit az is bizonyít, hogy az elmúlt három évben a munkások több mint 60 százaléka nem változ­tatta meg munkahelyét. Miért? Azért, mert ragaszkodnak ah­hoz az üzemhez, vállalathoz, műhelyhez, ahol évek, évtize­dek óta dolgoznak, ahonnét biztosítják a tisztességes meg­élhetést a család fenntartásá­hoz. Az önbecsülés olyan nagy er­kölcsi erő, amelyre építeni szükséges minden üzemben, szövetkezetben és intézmény­ben. Sajnos azonban, igazga­tóink, állami vezetőink egy ré­sze nem él azzal a lehetőség­gel, hogy ezt a nagy erőt a kedvező irányú feljődéshez fölhasználja. Egészségtelen ugyanis az olyanféle munkamegosztás, miszerint a politikai és társa­dalmi szervek végzik a felvilá­gosító munkát, és a gazdasági vezetők, műszakiak pedig a maguk dolgát. Pedig a kettőt nem lehet elválasztani. Az első számú gazdasági vezető min­denütt elsősorban politikai munkakört tölt be, és éppen olyan felelősséggel tartozik a gazdasági szabályozók érvé­nyesítéséért, a termelékenység hatékonyságának fejleszté­séért, mint a reábízott vállalat munkásai közötti politikai vi­szonyokért. Csakhogy eddig ezt az utóbbit nem kérte számon tőlük senki, sem a szaktárca, sem az illetékes területi párt­fórum, legalábbis olyan mér­tékben nem, mint ahogyan a gazdasági, termelési ügyeket. E zekben a kérdésekben egy­értelmű álláspontot foga- lott el a kongresszus. Most már a gyakorlati érvényesítés­hez kell hozzáfognunk. Per­sze, ez összefügg azzal, hogy jobban észrevegyük: nálunk az emberek többségének az önbe­csülése olyan erőforrás, amely alkalmas a felszínen levő egészségtelen jelenségek hát­térbe szorítására. Siklós János XIV. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM AHA 80 FILLÉR 1970. DECEMBER 16., SZERDA Vagon helyett csövön Éjjel érkezett Százhalombattára a vezetékes olaj? tek a Prey Tötung körzetében hétfőn kirobbant rendkívül heves harcok. A kambodzsai kormánycsapatok szóvivője szerint az ütközet során mind­két fél súlyos veszteségeket szenvedett. Pekingben hétfőn nyilvános­ságra hozták Norodom Sziha- nuk sorrendben 11., a khmer néphez intézett üzenetét. Szi- hanuk szól a Lón Nol-féle re­zsim által folytatott és ellene irányuló propagandakampány alaptalan vádaskodásairól, a kambodzsai szennyes há­borúért a felelősséget az ame­rikai imperializmusra hárít­(Folytatás a 2. oldalon.) Az éjjel megérkezett Száz­halombattára az algyői olaj — az új csővezetéken. Ismeretes: eddig vasúti tartálykocsikban szállították a Szeged környéki szénhidrogén-medence kincsét a Dunai Kőolajfeldolgozó Vál­lalat üzemeibe. A 350 milliós költséggel épített 160 kilométeres táv­vezeték révén feleannyiba kerül a nyersolaj továbbí­tása, mint eddig. így öt év alatt megtérülnek a vezeték építési költségei, gyorsabb lesz a szállítás, a (Folytatás a 2. oldalon.) Kilenc ház tető alatt Kilenc házban 36 lakás került fedél alá Budakalászon, a lakótelepen. Ezek a legújabbak a hosszú sorban: sokan építhettek itt maguknak otthont a lenfonó gyár támogatásával. Általá­ban 3 szoba-komfortos, garázzsal, pincével ellátott házak ezek — megfelelnek napjaink köve­telményeinek. Jövő nyáron vagy ősszel valamennyit átvehetik a tulajdonosok. Foto: Gábor A kambodzsai hazafiak erősödő támadásai sok körzetben nehézzé tették a bábrezsim csapatainak helyzetét. A lakosság a partizánokat támogatja. A kormánycsapatok azzal akarják a lakosság és a partizánok érintkezését megakadályozni, hogy halálfejes „hadműveleti terület” feliratú táblákkal látják el a közlekedési vonalakat, és mindenre tüzet nyitnak, ami él és mozog. Moszkvában megnyílt a KGST végrehajtó bizottságá­nak 50. ülése. Az ülésen a tag­országokat miniszterelnök-he­lyettesek képviselik: Bulgá­riát Lcsezar Avramov, Cseh­szlovákiát Frantisek Hamouz, Lengyelországot Piotr Jaro- szewicz, Magyarországot Apró Antal, Mongóliát M. B. Du- gerszuren, az NDK-t Gerhard BANKETT BOMBA A MEKONG ÉTTEREMBEN Dél-vietnami „előőrsok" Kompong Chamnál Norodom Sziltanuk TI. üzenete a khmer néphez Nguyen Cao Ky tábornok, a saigoni rezsim alelnöke hét­főn Phnom Penhbe utazott, ahol Lón Nol tábornokkal, a kambodzsai puccsista kor­mány miniszterelnökével tár­gyalt. Saigonban úgy tudják, hogy a kambodzsai katonai helyzettel és a Kambodzsa területén harcoló saigoni csa­patokkal kapcsolatos kérdése­ket vitattak meg. Ky még a mai nap folyamán visszauta­zott Saigonba. Kedden hajnalra véget ér­A Venus—7 elérte a Vénást la formációk 35 percen át

Next

/
Thumbnails
Contents